Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

A X. kongresszusról jelentjük A Központi Bizottság Kádár János elvtárs előadói beszéde i (Folytatás a 2. oldalrőt) Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Elvtárs­iak! Pártunk, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt a IX. kongresszus útmutatásait hí­ven követve, határozatainak megvalósításáért küzdve, po­litikailag és szervezetileg megerősödve érkezett a -X. kongresszus küszöbére. Mun­kásosztályunk, népünk az el­múlt négy esztendőben a párt vezetésével céltudato­san haladt előre, és nagy eredményeket ért el a szo­cializmus építésének minden területén. A Szervezeti Szabályzat előírásának és A párt politi­kájának megfelelően készül­tünk fel a kongresszusra. A Központi Bizottság a • kong­resszusi okmányokat kellő időben a pártszervezetek rendelkezésére . bocsátotta, majd véleményezésre meg­küldte a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, a Szakszervezetek Országos Tanácsának, az Országos Szövetkezeti Tanácsnak, a Magyar Tudományos Akadé­mia elnökségének, a Nők Országos Tanácsának, a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség központi bizottságának, végül, a sajtó útján is közzé­tette, az ország lakosságával is megismertette. A kongresszus előkészíté­sében pártunk minden alap­szervezete, a párttagság több mint 90 százaléka aktívan részt vett. A taggyűléseken a részt vevők 30 százaléka felszólalt, a pártértekezle­teken a képviseleti aránynak megfelelően, megválasztották a X. kongresszus küldötteit. A Központi Bizottság nagy­ra értékeli azt a széles körű és magas színvonalú vitát, amely a kongresszusi okmá­nyok alapján a pártszerveze­tekben, a tömegszervezetek­ben és tömegmozgalmakban,- az országban általában ki- bontakbzott. Ebben a vitá­ban a pártélet, a belpolitika, a szocialista építés minden fontos kérdése felmerült. A beérkezett észrevételek egy részét a Központi Bizottság már hasznosította, a javas­latok más részét a kongresz- szus szerkesztő bizottságá­nak rendelkezésére bocsát­ja, s ajánlja, vegye figye­lembe a határozatok megszö­vegezésekor. A kongresszus előkészítésének, a vitának további számos értékes ta­pasztalatát, megállapítását pedig a mindennapi párt- munkábam kell hasznosítani. A kongresszust előkészítő vitában egyértelműen ki­tűnt a legfontosabb: párttagságunk egységes, pártunk és népünk kö­zött egyetértés, nézet­azonosság van az alap­vető kérdések megítélé­A párttagság, a közvéle­mény helyesli a párt politi­káját, az elvégzett munkát eredményesnek tartja; a kongresszustól a párt fő irányvonalának megerősíté­sét, a párttól a helyes poli­tika következetes végrehaj­tását, a gyakorlati munka megjavítását várja. A Központi Bizottság elő­zetes jelentést készített te­vékenységéről,' a párt mun­kájának, az ország fejlődé­sének, a társadalom helyze­tiének főbb adatairól; e je­lentést két héttel ezelőtt írásban eljuttatta a kong­resszus küldötteinek, teg­nap pedig a párt központi napilapjában nyilvánosságra hozta. Az előzetes' jelentés részletes adatait figyelembe véve, a Központi Bizottság kongresszusi beszámolója ar­ra törekszik, hogy a legfon­tosabb és legidőszerűbb el­vi, pölitikai kérdésekre irá­nyítsa a figyelmet. Az előkészítés véget ért; a párt X. kongresszusa meg­kezdte munkáját. Párttagsá­guk, dolgozó népünk most a küldött elvtársaktól, a kong­resszustól várja a nagy mun­ka eredményes befejezését A kongresszusnak el kell bírálnia a végzett munkát, elemeznie kell társadalmunk jelenlegi helyzetét; ki kell jelölnie a párt feladatait, az ország további fejlődésének irányát. Biztosítania kell, hogy népünk erőit még job­ban tömörítve, az eddig elért eredményeikre építve és tá­maszkodva, magasabb szin­ten folytathassuk a szocialis­ta társadalom teljes felépíté­sére irányuló munkát. Egész népgazdaságunkban uralkodóvá vált a termelési eszközök szocialista tulajdona Tisztelt kongresszus­Kedves elvtársak! Most, amikor a kongres­szusnak pártunk egész tevé­kenységét kell mérlegelnie, mindenekelőtt a társadal­munkban végbemenő objek­tív folyamatokat kell meg­vizsgálni. Akkor járunk el a leghelyesebben, ha Leninnek a kommunisták számára mindenkor érvényes útmuta­tásából indulunk ki. „A mar­xizmus azt követeli tőlünk, — mondotta — hogy az osz- tályerőviszonyokat és minden egyes történelmi helyzet konkrét sajátosságait a leg­pontosabban, objektíve ellen­őrizhetően számba vegyük.” Az elmúlt négy év szocia­lista építőmunkájának ered­ményeként tovább fejlődött társadalmunk osztályszerke­zete, fejlődtek termelési és tulajdonviszonyai. A népgaz­daság összes fő ágazataiban, az iparban, a mezőgazdaság­ban, a közlekedésben, a ke­reskedelemben tovább szilár­dultak a szocialista terme­lési viszonyo^. A IX. kong- x’esszus határozata alapján és a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek országos kong­resszusának egyetértésével megalkotott új földtörvény megteremtette a jogi alapját és gyakorlati lehetőségét an­nak, hogy a szövetkezetek használatában lévő földek, megfelelő megváltási ár elle­nében termelőszövetkezeti tulajdonba kerüljenek., ízzel falun is megszilárdult a szo­cialista tulajdon, nagy lépést tettünk előre társadalmunk szocialista jellegének erősíté­sében. Egész népgazdaságunkban uralkodóvá vált a termelési eszközök szocialista tulajdo­na;. szilárdak a szocialista termelési viszonyok. Ez ab­ban is megfelelően tükröző­dik, hogy a nemzeti .jövedelem 9S százalékát a szocialista szektor adja. Részletezve: az egész nem- sett jövedelem 69 százaléka az állami, 25 százaléka a szövetkezeti, 4 százaléka pe­dig egyéb szocialista szektor­ból származik; a magánszek­tor részesedése mindössze két százalék. Társadalmunkban a szocia­lista forradalom győzelmével kialakultak és megszilárdul­tak rendszerünk új osztály­alapjai. Az ország lakosságá­nak fele, ötmillió fő vesz részt a termelésben, aktív, önálló keresőként. Közülük 72 százalék munkás és alkal­mazott, 25 százalék szövet­kezeti tag. A magánterme­lők, az önálló kisiparosok és kiskereskedők, valamint a szabad foglalkozásúak ará­nya három százalék. Az a nagyarányú fejlődés, amely a felszabadulás óta végbement és országunkat közepesen fejlett agráror­szágból fejlett mezőgazda­sággal rendelkező ipari or­szággá alakította át, a dol­gozó osztályok helyzetében iá átcsoportosulást és, mély­reható változásokat idézett élő. A város és a falu kö­zötti nagyarányú társadalmi mozgás, a mezőgazdaságból az iparba történő tömeges át- áramlás az utóbbi évékben lélassult. Az ipar fejlődé­sével, a mezőgazdasági ter­melés kultúrájának emelke­désével, a szolgáltató ipar­ágak előtérbe kerülésével ter­mészetesen a jövőben is lesz bizonyos mozgás, átáramlás társadalmunkban és az - osz­tályokon, rétegeken belül is. A munkások és alkalmazot- , tak részaránya tovább nő, de ez a dolgozó osztályok és ré­tegek helyzetét alapvetően már nem befolyásolja. Társadalmunk vezető osztálya a munkásosztály Felszabadult hazán! gyedszázados története .so­rán, a munkásosztály tanú­sította a legnagyobb állha­tatosságot és áldozatkészsé­get. Számbelileg is a leg­nagyobb osztállyá van,; az utóbbi őt évben létszáma nyolc százalékkal 1 növeke­dett, és a népgazdaságban most már 2 millió 600 ezer munkás dolgozik. A nemze­ti jövedelem legnagyobb ré­szét a munkásság termeli meg. A munkásosztály meg­határozó módon befolyásol­ja a dolgozók minden réte­gét: munkája, magatartása, fegyelme, szemlélete kihat az egész társadalomra; szerepé­nek további növekedése egész népünk érdeke. A párt teljes meggyőző­déssel vallja; a szocialista, társadalom felépítésének alapvető fel­tétele a munkásosztály vezető szerepének szilárd és fokozódó érvényesü­lése. Teljesen világos, hogy üres formaság, és a munkásosz­tály vezető szerepéhez a vi­lágon semmi, köze nincs an­nak, ha az ország vezetői, szinte egyenruhaként, elkez­denek munkássapkát és. fel­öltőt hordani, amint art nár lünk a 40-es évek végén-, az 50~es évek elején tették. Vi­szont még vannak, akikben, az a téves hiedelem él, hogy a munkásosztály vezető sze­repe csak ott érvényesül, ahol a munkások fizikailag is jelen- vannak és többségben vannak. A munkásosztály politikai képviseletének és többségének meg kell len­nie, és meg is van min­denütt, ahol ennek dön­tő a jelentősége, például a Központi Bizottságban, a kormányban, az országgyű­lésben. De már elképzelhe­tetlen és megvalósíthatatlan ez, mondjuk á Tudományos Akadémia elnökségében, az t rvNemiek vezető testületei- ben*. az írószövetség vezető­ségében és más, hasonló he­lyeken. A munkások jelen­léte sok helyen elengedhetet­len, mégsem a számarány a leny«g, ' A munkásosztály vezető szerepe hazánkban áz osz­tályszervezetek, a munkás­osztály forradalmi pártja és szakszervezetei útján, továb­bá az államhatalomban va­lósul meg, amely a munkás- osztály hatalma. A munkás­osztály vezető szerepét érvé­nyesíti az a több százezer munkás, áld a hatalom kiví­vásával egy időben és azóta az ország vezető posztjaira kerültek. Érvényesül rend­szerünk szocialista demok­ratizmusa révén, amely biz­tosítja a munkások közvet­len beleszólásának jogát és lehetőségét a közérdekű kér­dések eldöntésébe. Végeze­tül, a munkásosztály vezető szerepének érvényesülésiét bi­zonyítja társadalmunk egész tevékenysége, amely a szo­cialista társadalom, építésé­vel a munkásosztály forra­dalmi célját valósítja meg. A munkásosztály nagy társadalmi jelentősége és vezető szerepe mutatkozik meg legöntudatosább tagjai­nak példamutatásában és áldozatkészségében a munka frontján, a szocialista mun- kavereenyék eredményeiben. Megmutatkozik a munkás- osztály nagyszerű kezdemé­nyezése nyomán született és fejlődő szocialista brigád- mozgalomban, amelyben a részt vevő brigádok száma rm, már százezer, a brigád- tagok száma pedig egymillió fölé emelkedett. Hazánkban a hatalom jó kezekben van; a munkás- osztály nemcsak vállalta, •• hanem felelősen és méltóan be is tölti társadalmunk életében vezető szerepék A munkásosztály eddig is helytállt és a jövőben is mindenkor kész lesz a szo­cializmus vívmányainak vé­delmére, gyarapítására, az építőmunka feladatainak megoldására. Társadalmunk másik nagy osztálya, a szocializmus útjára lépett parasztság, szintén nagy fejlődést ért el. Parasztságunk a mun­kásosztály messzemenő i se­gítségével, odaadó, szorgal­mas munkával, különösem az elmúlt .években, megszilárdí­totta, és szocialista nagyüze­mi gazdaságokká fejlesztette a termelőszövetkezeteket. A magyar mezőgazdaságokban mind szélesebb körben al­kalmazzák a tudományok vívmányait; a mezőgazda­ságban egyre nagyobb sze­lepe van a technikának, az ipari és mezőgazdasági szakmunkásoknak, az agrár- értelmiségieknek. Mindez gyö­keresen megváltoztatta a helyzetet a falun. A termelőszövetkezetek megerősödése, a közös mun­ka színvonalának emelkedé­se növelte a parasztság jö­vedelmét, javította életkö­rülményeit. Politikánk, rendszerünk nagy eredmé­nye, hogy a j IX. kongresz- szus határozatának megfe­lelően, a munkásosztály életszínvonalának egyidejű emelkedése mellett, a mun­kások és a termelőszövetke­zeti parasztok jövedelmi színvonala országosan és át­lagban már kiegyenlítődött. Hazánkban a termelőszö­vetkezetek megteremtésével, a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás megvalósításával, parasztságunk szellemi és anyagi felemelkedésével fa­lun is győzött a szocializmus, győzött a lenini szövekezeti eszme. Kongresszusunk megállapíthatja, hogy mind­Kádár János elvtárs a Központi Bizottság beszámolóját tart}*. ezek eredményeként telje­sebbé vált a munkásosztály és a termelőszövetkezeti pa­rasztság érdekazonossága a szocializmus építésének alapkérdéseiben, tovább erősödött népi ál­lamunk legfőbb politikai alapja, a munkás—pa­raszt szövetség. v. Társadalmunkban növek­szik az értelmiség szerepe, részaránya, súlya és felelős­sége. A párt, az állam nagy figyelmet fordít a tu­domány, a technika, a kul­túra fejlesztésére. Teljes bi­zalommal támaszkodunk a tudományok, a kultúra, a művészet embereire, mert csak velük együtt haladva érhetjük el fő céljainkat, a szocializmus, a kommuniz­mus felépítését. Értelmiségünk is jól tud­ja, hogy alkotó tevékenysé­ge csak a szocialista társa­dalmi rendben bontakozhat ki szabadon és igazán, csal: ebben a rendszerben lehet biztos abban, hogy munkás­ságának hasznos és i szép eredményei nem a kapita­lista kizsákmányolok önző, szűk érdekeit, hanem a nép boldogulását és felemelke­dését szolgálják. A Központi Bizottság véleménye szerint értelmiségünk a szocializmus céljait magáénak vallja, és méltó mádon Kiveszi ré­szét a szocialista építőmun- kából: A párt, az ország szá­míthat a magyar értelmiség­re. Mindenkinek mindent meg kell tennie azért, hogy a jövőben ez még inkább így legyen. A kispolgárság — a kis­iparosok, kiskereskedők, a magánszektor más képvise­lőinek — száma, részaránya társadalmunkban kicsi. Nagy társadalmi céljaink javára együtt halad velünk a ‘kis­polgárság .is. Beilleszkedett az új társadalmi rendbe, el­fogadja a szocialista társa­dalom építésének célját, s közülük a tisztességesen dol­gozó többség munkájával, kü­lönösen a szolgáltatás, az el­látás területén, hasznosan szolgálja a közérdeket. Tár­sadalmunk értékeli ezt. Hazánkban a szocialista forradalom győzelmével, el tűntek a kizsákmányoló osz­tályok, s velük a társadal­mi osztályok közötti Söbé- kítbeteOm dolgozó osztályok alapvető érdekei fegybeesnek, megkezdődött az osztá­lyok közti különbségek csökkenésének és fokoza­tos megszűnésének folya­mata is. Társadalmunk egységes és harmonikusan fejlődik. Ugyaniakkor azt is tud­nunk kell, hogy viszonyaink között is adódnak ellentmon­dások a fejlesztés távlati és a lakosság napi érdekei, a munkások és a parasztok ér­dekei, a társadalom általá­nos érdekei és a csoportér­dek, valamint az egyének érdekei között. Az érdekek különböaősége jelentkezik a nemzeti' jövedelem elosztá­sakor, ár-, bér- &s piaci vi­szonyokban, a város és falu közötti különbségek gyor­sabb vagy lassúbb kiegyenlí­tésének meghatározásában, és más kérdésekben. Az ellentmondások áthi­dalhatók, feloldhatók a munka menetében. A társa­dalom általános érdekeinek és szocialista céljainak meg­felelőtöretlen; fejlődést a kü- lönhöző érdekeltségek ősz- széhangolasával biztosítot­tuk. Ez a jövőben, is biztosítható, ha az alap­vető érdekeikért elsősor­ban felelős, a nemzeti jöve­delem elosztására befolyás­sal bíró vezető testületek mindenkor kellő figyelmet for­dítanak az egyes dolgozó osz­tályok sajátos érdekeire, a dolgozók napi érdekeire is. Továbbá akkor biztosítható, ha az egyes munkások, pa­rasztok, értelmiségiek és más dolgozók napi érdekeikből kiindulva sem feledkeznek meg a társadalom távlati fejlesztésének általános kö­vetelményeiről. Az a fontos, hogy a megoldásokkal, a dolgozó osztályok alapvető érdekközösségét szem előtt Tartva, népi államunk hatal­mát erősítsük, és szocialista céljaink megközelítését se­gítsük elő. Társadalmunk helyzetét, a fejlődés irányát áttekintve, megállapítható, az elmúlt négy évben hazánkban, a IX. kongresszus határozatainak megfelelően, a szocializmus alapjai tovább szilárdultál:, társadalmunk szocialista vo­násai számottevően erősöd tek. Előbbre jutottunk te­hát, de meg nem állhatunk. Az ország további lendületes fejlődése ma, mindenekelőtt, a szocialista termelési vi­szonyok további megszilárdí­tását igényli, a dolgozó osz­tályok öntudatának és egy­ségének növelését, a társa­dalom szocialista vonásai­nak további erősítését köre teli meg. (Fnl-trtei.­•am&aktm S4* Isséé

Next

/
Thumbnails
Contents