Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-22 / 274. szám

Sél magyar film Magasiskola Rövid idő alatt most má­sodszor kell vitázni olyan filmalkotással' amely nem- aetközi díjjal dicsekedhet. A most bemutatott Magasisko­la Cannes-ban nyerte el a zsűri különdiját. Öröm és elismerés a nem­zetközi sikerért, de mindez nem változtatja meg a véie- snényt: kevésbé tetszett Gaál István legújabb filmje. Sőt, hozzátehetem: minden szép­sége, az egyes részletek vi­tathatatlan művészi értéke ellenére mondanivalójában' elhibázott alkotás a Magas­iskola. Igyekszem bizonyítani. •g Valahol Magyarországon ■m nádasokkal! körülvett te­lepen sólymokat idomítanak. Ide érkezik nyári gyakorlat­ra egy fiatal ornitológus, akit az egyszerűség kedvé­ért Fiúnak neveznek. A fia­talember kezdetben érdeklő­déssel figyeli a telep min­dennapi életét, a „légicsend- őrség” — ezek a sólymok — kegyetlen mutatványait. S ahogyan telnek a napok, mindjobban kiderül a döb­benetes igazság: Lilik, a te­lep vezetője nemcsak meg­szállottja munkájának, ha­nem erőszakos, kegyetlen ember is egyben, aki nem csali a ragadozó sólymokat, íianem embereit is katonai drillben tartja, vakfeg; elmet követel, megöli az egyénisé­get, ezzel tulajdonképpen utat nyit az önkény, az erő­szak irányába. Sőt az is ki­derül, hogy ezen a telepen nemcsak a madarak vannak az emberek rabságában, ha­nem igaz ez fordítva is. A fiú nem bírja elviselni a telep légkörét, azt, hogy itt tulajdonképpen az embert is idomítják, s visszatér, visz- szapienekül az egészséges társadalomba. Ennyi a vázlatosan meg­fogalmazott történet, ame­lyet gyönyörű színekkel, bra­vúros madárfelvételekkel, s feszesre komponált jelene­tekkel, dokumentáris alapos­sággal fogalmaz meg a film. Nyilvánvaló azonban, hogy Gál István filmjével nem természettudományos isme­reteket kíván nyújtani. A madarakról szólva az em­ber és a természet kapcso­latát vizsgálva nagyon is társadalmi mondanivalót su­gároznak a képsorok. Az al­kotók is vallják, parabolá­ról van szó. Ez is nyilván­való, hiszen ilyen hangvé­tellel íródott az irodalmi alapanyag, Mészöly Miklós Magasiskola című kisregénye is. Csakhogy ezt a kisregényt Mészöly 1956-ban írta, s akkor a solymásztelep zárt és kegyetlen világánál: be­daxódy Jánoss mutatása határozott tiltako­zás volt az önkényeskedések, az erőszakos cselekedetek ellen. Ez a tiltakozás akkor, másfél évtizeddel ezelőtt re­alitásból, társadalmi valóság­ból táplálkozott. De miből táplálkozik napjainkban? Hogyan kell érteni a film­béli parabolát? Gaál István ugyanis mint forgatókönyvíró és rendező egyszemélyben határozottan átvette a kisregény főbb gondolatmenetét, történésé­nek rendjét. Csakhogy a film napjainkban készült, sőt fél­reérthetetlenül napjainkról is szól. (A Fiú kezében lévő újság címoldaláról az ame­rikai holdutasok mosolyog­nak ránk), s így érthetően elgondolkoztat a kicsendülő mondanivaló. Meglehet szűkreszabott re­zervátumnak, társadalom kí­vülinek is tekinthetnénk ezt a kis terror-telepet, ahol egy hasznos cél érdekében min­den eszköz egyformán al­kalmazható. De létezhet-e ilyen rezervátum az egészsé­ges társadalom szorító gyű­rűjében, s ha igen, ez mi­lyen mértékben általánosít­ható? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak moziból kifelé jövet. Mert, hogy elgondolkoztató film a Magasiskola, hogy Gaál Ist­ván rendező és Ragályi Ele­mér operatőr kiválóan érti az alkotás művészetét, az nem lehet vitás. A szándék igazát pedig nem szabad kétségbevonni, de a film ki­csengésével lehet vitázni. A Liliket alakító Bánffy György, a Terézt játszó Meszléri Judit és a Fiút megformáló bolgár színész — Ivan Andonov — játéka tetszett. Érdekes, de kicsengésében elhibázott alkotás a Magas­iskola. Nálunk azonban al­kotói szabadság van, s ezért így is elkészülhetett ez film. De kijár a szabadság az ellenvéleménynek is. A cannesi fesztivál-díj ellené­re... (márkusz) Szép magyar komédia Garai Gábor a markáns egyéniségű és puritán erköl­csi szemléletű költő s az ugyancsak lírai képekben gondolkodó Banovich Tamás, a film remek díszle­teinek tervezője és a darab rendezője közösen megál­modták, hogy Balassi életé­nek, szabálytalan sorsának lírai megéneklésével filmen stílusban és mondanivalóban valami egészen újat adnak. A külső felépítési forma is mintha a dalok, versek stró­faszerkezetére utalna. A pár­beszédek is mintha versekből lépnének elő. Nincs drámai összecsapás sehol — pedig elkelne néhol —, csak né­hány szó, esetleg néhány mondat vezeti be a megért- hetőség kedvéért a szerelmi jelenetet, vagy a férfiak egy­más közti alkudozását, terefe- réjét, hangulatait A szeme­lem szenvedélyén felül se­hol egy drámai mozzanat, amely a kor vérgőzös leve­gőjét, a sanyarú közállapo­tokat, az ország háromrészre szakítottságát az urak és a köznép közötti óriási távol­ságokat és feszültségét jól érzékeltetné. Portyáznak, megverekednek, egyesek lent maradnak ä füvön, hogy aztán gúlába rakva a halot­takat, az életben maradottak menjenek tovább. Bálint verekedő hadnagy, főúri sarj is, perlekedő, fé- kezhetetlen szoknyavadász is, de mindenek előtt poéta, aki az európai nyelveken meg­szólaló sok-sok dallamot új' rakölti szerelmes és békes­ség után sóvárgó verseiben. Csatos könyvek, szerelmes női szívek őrizték ezt a ka­landos sorsot és költészetet, félve tőle, megvetve őt rossz híre miatt. De ez a filmből csak azoknak derül ki, akik Balassi sorsát, költészetét jól ismerik. Az átlagnéző egy stílusában szokatlan, dra­maturgiájában csak lírai ele­meket hordani akaró filmet kap. Szenvedélyes vitáknak, dialógusoknak lehetnénk ta­núi, ha a szerzők, a két lírai lélek meg is írták volna azo­kat. Pedig a forgatókönyv keretei mindenre kínálják a lehetőséget. így a színes ké­pek szuggesztív szépsége ellenére elégedetlenül távo­zunk a nézőtérről, a befeje­zést, az esztergomi várvívást is félmegoldásnak érezve. Sztankay István az írói­rendezői elképzelés nyűgé­ben vergődik. A teljesebbé írt nőalakokban Beata Tysz- kiewicz, Széles Anna és a valóban kitűnő Gyöngyössy Katalin adják a film lírai báját. Koncz Gábor, Kovács Károly nyújtanak még jó alakítást A szép virágénekeknek és Vujicsics Tihamér zenéjének ebben a filmben megérde­melten jutott főszerep. Kér­dés, hogy ilyesmit elbír-e egy viszonylag rövidjáték- íilm? (farkas) Fejük felül a tetőt a azt mondhatom: azóta nincs ezen a portán békesség és nyugalom... FÜLÖPÉKNEK „csak” la­kásuk van, de az nem. lehet otthonuk! • Mindennnaposak a veszekedések, a piszkolódások, a gyalázkodó sértegetések, durva szavak. A ház kapuján belül robbanó ellentétek dol­goznak, s a hevült indulatok, az ismétlődő összetűzések nyo­mán keletkezett régi sérülések is újra meg újra felszakad­nak, — Bátyám minduntalan a tulajdonunkra tör, el akarja venni fejük félül a tetőt. Mindent elkövet, hogy kiűzzön innét engem, családostól. Nyíl­tan hangoztatja: kiperel ebből a házból, nála a pénz nem szá­mít! Hányszor a farzsebére ütött már, mondván, mehettek akárhová panaszra, itt van az igazság! Az asszony a halomnyi irat­ból kihalász egy agyonhajtoga­tott papírlapot: — Tessék, olvassa csak... Mikor egyik lakónk elköltö­zött, bátyám az üres helyisége­ket önkényesen magának fog­lalta le, holott egy szem ma­gának az enyémhez hasonló lakása van. A bíróság még 1968-ban nekem ítélte az egyik helyiséget, de ő min­denre fittyet hányva tovább használja azt. Sőt: albérlőt fo­gadott oda, aki neki fizeti a bért. A bírósági határozat vég­rehajtására pedig hiába kér­tünk karhatalmat, 1968. óta a mai napig nem adtak. Torkát fojtogatják a keserű szavak: — ...És most már az egész házat akarja! Hiába tettem le a megváltási árat, az ötven­ezer forintot, ahogyan ő, nem ismerték el nagyobb jogomat semmilyen fórumon. Hát mi következik most ezután?! A bí­róságon azt mondták: az a tény, hogy bátyámat jogosítot­ták fel a közös tulajdon meg­váltására, ez ránk nem hátrá­Jubileumi emlékhangver­senyt rendeznek szerdán este fél nyolc órai kezdettel az egri Gárdonyi Géza Színház­ban a két halhatatlan zene­költő, Beethoven és Bartók emlékére. A nagy érdeklődés­sel várt koncerten Beethoven Fidelio című operájának nyi­tányát és a Hegedűversenyt, valamint Bartók Béla Magyar képek című szimfonikus köl­teményét tolmácsolja az Egri Szimfonikus Zenekar Farkas István karnagy vezetésével. XVIII, Genovese nem véletlenül volt olyan biztos a dolgá­ban. Tizenegyszer jelent már meg vádlottként a törvény előtt: négyszer emberölésért, vagy emberölésre való fel- bújtásért, kétszer adócsalá­sért és ötször kábítószer­csempészésért. Tizenegyszer tartóztatták le és ugyanany- nyiszor szabadon engedték. Miért? Bizonyítékok és ta­núk híján. Egyetlen egyszer fordult elő, hogy bizonyos Harry Westen hajlandónak mutatkozott tanúskodni: azonban éppen a tárgyalás napján elrabolták és meg­gyilkolták. Elmer Bürke őri­zetét körültekintően szer­vezték meg, nehogy ő is rsovember 22,, vasárnap Harry Westen sorsára jus­son. 1958. december 2-án délben kihozták a cellájából és felvonóval szállították a 16. emeletre, ahol a főügyész várta. Itt, a folyosón hirtelen megjelenik egy jól öltözött, rendkívül erélyes úr, meg­lobogtat az őrök orra előtt valami engedélyfélét, s kö­veteli, hogy pár percig négy- szemközt beszélhessen a ta­núval. Az ismeretlen be­tuszkolja Bürkét a 16/384-es cellába. Figyelem! Ez az egyetlen céllá, amelynek ab­lakán nincs rács. Eltelik két perc, öt perc, tíz perc; a hosszúra nyúlt „rövid be­szélgetés” még tart, amikoi hirtelen felüvölt a börtön szirénája. Az őrök berohan­tak a 16/384-es cellába, ám­de a cella üres! Lent az ud­varon viszont egy felismer- hetetlenségig összezúzott hulla fekszik: a koronatanú. Másnap meghalt Pietri Miig- nani is, aki letartóztatása után — állítólag — „csipo­gott”. A New York-i köz­ponti börtön kápolnájában istentisztelet közben szúrtál: le. A „geng” megvédte főnö­két. Genovese ismét megsza­badult. Később azonban Genovese mégsem bizonyult eléggé szemfülesnek; a kábítószer­csempészek tömeges lebuká­sának időszakában hurokra került, s tizenöt évre bevo­nult a New York-i központi börtönbe, ahol aztán Joe Valachival is találkozott. Szabadulása után Vitone Genovese csendben éldegélt egy kis villában, New York mellett, s itt is halt . meg. ágyban, párnák között, 1066. februárjának egyik kóíerge teges napján. A Cosa nostra az alkohol­tilalom emlőjén nevelkedett. Ma a „bűn szindikátusai” — mert a Cosa nostra a légi..-- gvobb ugyan, de nau-: « egyetlen — áttértek a kábi­tószer-kereskedelemre, amely talán még a szeszcsempé­szetnél is jobban jövedel­mez. 14. Kábítószerek Mintegy kétezer évvel eze­lőtt élt egy Mithridatész ne­vű király, e néven a hatodik. S mivel abban a korban szerfölött divatos volt ma­gas rangú személyiségeket méreggel eltenni láb alól, Mithridatész elhatározta, hogy hozzászoktatja szerve­zetét a mérgekhez. Naponta lenyelt hát bizonyos adagot — előbb nagyon keveset, az­tán mind többet, mígnem immunissá vált. Ö fedezte fel a mitridatizálás módszerét, amelyet szinte valamennyi­en örököltünk. Azok, akik dohányoznak vagy erős — és sajnos egyre több — ká­vét fogyasztanak, no meg az alkoholisták szintén kis adagokkal kezdték. A kábí­tószerek rabjainál viszont, akiknek a szervezete egyre erősebb adagokat követel, ez az „immunizálás” katasztró­fába torkollik. Az Egyesült Államokban a kábítószer-üzérkedéssel kap- , ;olato3 első perek egyil; bírája kijelentette: „Ez a tör­vényszék gyilkosnál is bű nősebbnél: tekinti azt, aki narkotikumokkal kereske­dik, hiszen áldozatának a lelkét öli meg. A kábítószer­üzér lassú halált és erkölcsi flijést okoz. mert a drog fokról fokra elpusztítja a a Hangversenyen közremű­ködik Kossuth-díjas, világhírű hegedűművészünk, Kovács Dé­nes, aki ezúttal már másod­ízben vállal közös koncertet az egri együttessel. A jubileumi megemlékezést dr. Rácz György zeneesztéta tartja. Az irodalmi műsorban Illyés Gyula és Stephen Spen­der versei szólalnak meg. A rendezvény alkalmával a színház előcsarnokában em­lékkiállítás is nyílik. méitóságérzetet, a tisztessé­get és a becsületességet. 1200 tonna ópiumból 12 milliárd adag morfiumot, ebből pedig 24 milliárd adag heroint lehet készíteni. Erélyes és hatásos meg­oldás lenne, ha a mák- és az indiai kender, vagy a kó- kacserje-ültetvényeket meg­semmisítenék, s az ily mó­don felszabadult földeken hasznos növényeket termesz­tenének. A hasznos növények azon­ban korántsem olyan jöve- delmezőek, mint a hasis. A parasztok tehát ellenszegül­nek. Az ENSZ szakértőinek ülésszaka és az Interpol közgyűlése egyaránt megál­lapította, hogy az ópium, il­letve a hasis kérdése min­denekelőtt gazdasági, tár­sadalmi, és csak azután rendőrségi probléma. Az An­dok fennsíkjain élő indiánok milliói rágcsálnak kókaleve- let, részben fájdalomcsilla­pító hatása miatt, részben azért, meri tompítja éhség- .üve Dél-Amerikában ^„oJúigv i iái v növény „ajándék amelj jóllakatja az éhezőket”. Becslés sze­rint 'évente mintegy 15 tonna kókacserjelevelet fogyaszta­nak ebben a formában. i nyes, sőt, kedvező. Hónai* i tudja ezt a bíróság? A papí­rokból? Nem fértünk tőle ed- - . dig, mint azonos jogú tulaj- ► donosok, és mint jogunktól ' megfosztottak, mint egyszerű lakók, majd megférhetünk? ’ Én ötödmagammal élek a szc- [ ba-konyhában, bátyámnak se kutyája, se macskája, éli a vi­lágát egyedül. És ki merték ’ mondani, hogy ehhez a ház- . hoz, az én családom részéhez is egyedül csak neki lehet jo­ga...?! t AZ ASSZONY igazságla- i lanságot érez, a tenger kese- . rűséget ki kell öntenie, hogy i szét ne vesse. Tallózok a halomnyi irat- : anyagban. Régóta tartezacsú- • nya per, bőséges az olvasni va- : ló ..irodalom”. Szó szerint le- : jegyzem a sorokat a Megyei Fő- : ügyészség egyik korábbi csat­lakozó fellebbezési óvásából: „Fokozottan kell figyelembe venni azokat az éredekeket, amelyek a résztulajdonos sze­mélyi körülményeiből fakad­nak, így jelen esetben a Fülöp ’ Sándorné lakásszükségletéből fakadó érdekeket is... Fülöp Sándorné ötödmagával lakik egy szoba-konyhás lakásban. ! Fülöpék családi és szociális ' körülményeik alapján megala­pozottabban támaszthatnak igényt...” Fülöpék megalapozottabb igénye az egymást követő pe­rek során nem mindig jutha­tott érvényre. Nem jutott ér­vényre szociális helyzetük, nagycsaládos mivoltuk most legutóbb sem, mikor az „egye­dülálló, anyagilag jól szituált” ' testvér, Domboróczki István azért indított pert, hogy a szülői ház felett a teljes jo­got magának megszerezze. S a bíróság első és másodfokon is az egyedülálló férfit jogosí­totta fel, hogy nagycsaládos húga tulajdonát magához vált­sa. A per anyagát tanulmá­nyozva az az érzésem támad, hogy Domboróczki István hol­mi aukciónak tartotta az egész eljárást. A krónikás csupán azon csodálkozik módfelett, hogy e magatartása nem szúrt szemet a bíróságnak. Dombo­róczki ugyanis a perben szin­te gátlás nélkül licitálta, sró­folta felfelé a megváltási ár összegét. Keresetlevelében még, 40 000 Ft-ot ajánlott fel. Mi­kor látta, hogy ezt Fülöpék is meg tudják adni, mindjárt 43 ezer Ft-ot mondott. Később a bírósághoz benyújtott észrevé­telében ezt az összeget is to­vább srófolta, 45 500 Ft-ra. De még mindig nem állt meg, s a megváltási árat 50 000 Ft-ra emelte — jóllehet a szakértő: vélemény szerint a ház érté­ke (lakottan) csak 91000 Ft. AHOGYAN MÁR említet­tem, az 50 000 Ft-ot Fülöp Sán­doréit is letétbe helyezték. Hi­ába, mert a bíróság döntése szerint, a ház mégsem lehet az övék. A Legfelsőbb Bíróság pol­gári kollégiumának 824. sz. ál­lásfoglalása (új átszámozásban a 10. számú) ezt rögzíti: „Ha nemcsak egy, hanem több tu­lajdonostárs vállalkozik a magához váltásra... meg kell határozni a magához vál­tás sorrendjét”. Ez esetben egészen más tör­tént. Mert ha sorrendet álla­pítanak meg, a szociális hely­zet és a családi körülmény csakis az öttagú család elsősé ge mellett szól; s a család el­lenében az egyedülálló, magá­nyos férfi semmiképp nem ré­szesülhet előnyben. Ügy vélem, teljesen felesle­ges hangoztatni, hogy a bíró­ság döntése mennyire nem meggyőző. S emellett ember­ségesnek se mondható. Ha a paragrafusokat nézzük, termé­szetesen nem tagadhatjuk dön­tésük lehetséges jogszerűségét. Ám a paragrafusok mögött emberek sorsa húzódik. És a paragrafusok nem takarhatják el az öttagú családot. S ÉPPEN AZÉRT, mert a döntésben meg nem nyugod­hatunk, az ügyészséget kérjük iegyen lépéseket a döntés kényszerítő felülvizsgálatára. Hassanak oda, hogy a Fülöp család lakása valóban otthon­ná váljék, hogy senki el ne vehesse — fejük felül a tetőt. Pataky Dees® Beethoven és Bartók emlékére Jubileumi hangversenyt rendez ez Egri Szimfonikus Zenekar „Sírom házamat dzőnbe, Hiciiásdeszkám habokba...” ALACSONY', földszintes ház az egri Sertekapu utcá­ban. A háznak két gazdája van: Domboróczki István 46 éves, egyedülálló férfi és Fü­löp Sándorné 42 éves asz- szony, ki ötödmagával él, fér­jével, s három gyerekkel. A ház tulajdonosai, a férfi és az asszony, édestestvérek. Ben­nük a ragaszkodó szép érze­lem, mint tóban a kő, régóta elmerült. A testvéri szeretet kiszáradt belőlük, mint folyók zárt holtágából a víz. Fülöpné sóhajtva kendőjét igazítja: Csak sírva lehet erről beszélni! Keserű, szaggatottan, dara­bosan felszakadó szavakból épül és gyúródik össze a meg­hökkentő kép: mint kapaszko­dik a célszerű szerzés, a ma­kacs jussolás, a vagyon miat­ti marakodás, a személyi in­dulat s az érdek emberek lel­kére, hogy mérgezze, besároz­za és megfojthassa tiszta vi­lágát. Halomnyi irat hever az asz­talon. Jegyzőkönyvek, bírósági döntések, végzések, határoza­tok, látlevelek, figyelmeztető felszólítások stb. öt éve tartó pereskedések termékei mind. Két testvér engesztelhetetlenül robbanó ellentéteinek, viasko- dásainak, fájdalmakat fakasz­tó és sérüléseket, sebeket osz­tó gyűlölködéseinek dokumen­tumai. Két testvér... Terv­szerűen, módszeresen támad az egyik; kétségbeesetten és elkeseredve védekezik a má­sik, védelmezi örökölt jogát, a maga tulajdonát. —- Édesanyám és apám építette verejtékkel a házat, most már egyikük se él. Kifi­zettük a testvérek részét, s azóta itt minden bátyámé és enyém, öt éve történt, 1965- ben, mikor törvény előtt meg­osztoztunk, hogy közöttünk semmi vita, baj ne legyen. És

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents