Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
KOlCTÉL A tegnapot és a holnapot Centrum-dosszié Az egri áruház építésének története L rész Az új egri Centrum Aruház szép, impozáns épület, jól illeszkedik a Dobó tér hangulatához. A kétszintes, nyitott tetőteraszos áruház 3200 négyzetméteren terül el, s mint ahogyan látható, háromszor olyan nagy, mint a régi épület. Azaz, sajnos, cseppet sem látható, legfeljebb a makettről készített fénykép vetíti elénk, milyen is lesz valójában az új Centim Aruház. >e mikor lesz? Mert az egri áruháznak eddig csak története van, igaz, az elég bonyolult és hosszadalmas. Ezt a történetet igyekszünk most vázlatosan összefoglalni. Vegyük sorjába. 1964. november 26. Tanulmányterv készült, emely részletesem indokolja az új egri áruház felépítésének szükségességét. íme néhány sora: „A város nagyfokú fejlődése, amelyet a második és a harmadik ötéves terv előirányoz, olyan igényeket támaszt, amelyeket a meglevő bolthálózat nem képes kielégíteni, mert országos viszonylatban is a legkorszerűtlenebb egységekkel rendelkezik. Ez alól az áruház sem kivétel; az ország ösz- szes áruházai között az egri a legkorszerűtlenebb, s bővítési lehetőségei nincsenek .. 1966. április 15. Az Országos Áruházi Vállalat megrendeli a LAKÓTÉR V-nél az egri Centrum Áruház előkészítő tervezési munkáit. A tervdokumentáció elkészítésének határideje: 1967. december 31. 1966. június 10. Tárgyalás Egerben, ahol az Országos Áruházi Vállalat képviselői bejelentik, hogy 1969. negyedik negyedévére tervezik az új egri áruház megnyitását. 1966. szeptember 22. Levél a megyei tanács vb- elnökhelyetteséhez. Az Országos Áruházi Vállalat vezérigazgatója közli, hogy kénytelenek tudomásul venni a LAKÖTERV értesítését, miszerint az előkészítő tervdokumentációkat csak 1966. október 31-ig szállítják le. „Az előkészítés elhúzódása ellenére az a törekvésünk. hogy az új egri áruház legkésőbb 1967. végéig tervellátott legyen, s igymód legyen arra, hogy a kivitelezési munkálatok 1968-ban beindulhassanak .. 1967. május 11. A belkereskedelmi miniszter helyettese a következő határidőkről tájékoztatja a megyei tanács vb-elnöfcét. A beruházási program elkészítésének, illetve jóváhagyásának határideje: 1967. december 31. Á kiviteli-műszaki tervdokumentáció úgy készítendő el, hogy az építkezés 1968. második felében megkezdhető legyen, Az üzembe helyezés határideje: 1970. május hó. 1967. november 17. Ismét egy levél a megyei tanács vb-elnökéhez. Az Országos Áruházi Vállalat vezérigazgatója megírja, hogy már készülnek a kiviteli tervek, s előreláthatóan 1968. első felében már sor kerülhet ama is, hogy az építők is felvonulhassanak. A vezérigazgató még a következőét írja: „... Ezúton ismételten rögzíteni kívánom, hogy vállalatunk Egerben feltétlenül áruházat kíván létesíteni. A finanszírozás lehetőségeit azonban még nem ismerjük, s egyelőre ez tart vissza attól, hogy részünkre kötelező kezdési dátumot is közöljek. (E pénzügyi vonatkozású sorokat azért érdemes idézni, mert ezzel veszi kezdetét egy közel két évig húzódó vita, amely végül is úgy fejeződött be, hogy a városi tanács nem tudott néhány millióval hozzájárulni az áruház építkezéséhez, s így az Országos Áruházi Vállalat végül önállóan vállalta a költségeket.) 1967. november 22. Az egri Centrum Áruház igazgatójával telefonon közük, hogy miniszterhelyettesi értekezleten tárgyalták az egri áruház építésének ügyét és határozat jött létre, mely szerint az egri áruház építése az első helyre került. * 1967. december 31. Erre az időpontra kellett volna elkészíteni a terveket. 1968. január 16. A Centrum Áruházak vezérigazgatója hivatalos okmányban elrendeli az egri új Centrum Áruház létesítését. Az okmány fontosabb adatai: a beruházás kivitelezésének kezdete: 1968. Befejezése 1969. A beruházási program elkészítésének határideje: 1968. április 30. A kivitelezési tervdokumentáció elkészítésének határideje: 1968. szeptember 30. 1968. február 9. Az Egri Városi Tanács V. B. építési és közlekedési osztálya elvi építési engedélyt ad az! egri Centrum Átuház részéne. 1968. július 6. Az építési és közlekedési osztály határozati lag jóváhagyja a Centrum Áruház beépítési tervét és beruházási programját. 1968. október hó. Lebontják a épületét. régi áruház 1968. szeptember 30. Erre az időpontra kellett volna elkészíteni a kivitelezési tervdokumentációt. 1969. december 30. Eddig szól az áruház Széchenyi utcai ideiglenes helyiségeinek kiutalása. 1969. végére ugyanis át kellett volna adni az új áruházat. 1970. március 24. A Centrum Áruházak központja az építkezés ügyeinek intézésével megbízza a Heves megyei Beruházási Vállalatot. Mindjárt az első tárgyaláson a beruházó bejelenti, hogy a LAKÓTERV a kiviteli tervek szállítását 1970. június 30-ára nem vállalta. Az új határidő: 1970. augusztus IS. A tárgyalások során a LAKóTERV hozzájárult, ahhoz, hogy szakaszosan szállítja a terveket, s 1970. június 30-ig átadja az engedélyezési és alapozási tervet. Ez ígéret birtokában a beruházó' kéri aHeves; megyei Állami Építőipari Vállalatot, hogy a kivitelezési munkát 1970. július 1-én kezdjék meg. 1970. május 31. Ez is egy határidő. egyik terv szerint ebben az időpontban már árusítani kellett volna az új egri Centrum Áruházban. 1970. október 9. A Vízügyi Építő Vállalat hivatalosan bejelenti, hogy korábbi nyilatkozataikkal ellentétben, nem vállalják az épület alapozását A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat is bejelenti: nem tudja vállalni az alapozást 1970. október 27. Hosszas vita után a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat elvállalja az áruház alapozását. (Az eredeti tervek résalapozásra készültek. Ez gépe^ s.ített munkafolyamat, amely hat hét alatt elvégezhető. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnak nincsenek ilyen gépei, s így az alapozási módok közül a kútalapozást kellett választaniuk, amely munkaigényes, s négy-öt hónapot (!) vesz igénybe.) ★ Most itt .tartunk. Mi várható még ezután? December elejéi* várható, hogy elkészül az új alapozási terv, s ha ez így lesz, 1971. januárjában várható, hogy a Heves megyed Állami Építőipari Vállalat megkezdi az egri Centrum Áruház alapozását, majd az építést. Az építkezés befejezésének várható határideje: 1972. június 30. De mindez már a II. részbe tartozik. í Reméljük, rövddebb lesz a II. rész krónikája. Mert a vásárlók ezrei már nagyon unják az 1. rész krónikáját. IVlárkusz László Hozzászólok Monológ ...ezután. Ha ez pók befejezi a dumát, én kérek szót. Ezután hozzászólok. Nem lehet kibírni már ezt a sok mellébeszélést. Csűrik, csavarják a dolgot, de hogy nyíltan, őszintén, határozottan, szemtől szembe bele az elnökség képibe, azt nem. Ez sem. Van szuflája azt mondani, hogy javult az anyag- ellátás. Neki javult. Meg is fogom mondani, hogy neki azért javult, mert együtt isz- szák a sört a művezetővel, de én még nem láttam, hogy a művezető egyszer is kapkodott volna a zsebébe, hogy ő fizessen. Persze, hogy így jó az anyagellátás. Meg az anyagiak is jók. Akinek a művezető a barátja. Igen. Ezt is el fogom mondani, most hogy ezután felszólalok. Megmondom én nekik, hogy a protekciós világ már elmúlt, kérem, s aki azt vissza akarja hozni, az a szocializmus és a nép ellensége és úgy is kell vele elbánni. Mégiscsak borzasztó, hogy itt ül vagy száz ember, s nekem, egyedül nekem kell merszemnek és keménységemnek lennie, hogy ki tálaljak nekik, hagy lássák, tudjuk, mi folyik itt és azt is hadd lássák, hogy így nem mehet tovább. Még jó, hogy én itt vagyok nekik. Hozzászólok menten, csak ez a krampusz fejezze be a talpnyaló makogását. Kibírhatatlan pofa ez Krampács Elek... Vagy már nem is ő beszél? Mindegy. Ez is egy nyáladzó alak. Hogy is hívják? Talpnyaló, hazug, olyan sikkasztó típus. Hogy is hívják, hogy is hívják? Pedig már láttam valahol. És hogy miket mond. megáll az emberben az ütő! Még hogy fogják keményebben a munkafegyelmet. Fogják bizony, majd megmondom én neked is, hogy mit fogjatok keményebben! Már megint a me- lós nyakát szorítanák. Munkafegyelem. Hozzászólok, most már kegyetlenül hozzászólok. Hát tűrhetem, hogy ez a nemistudomkicsoda csak itt pofázzon, a lényegről meg egy kumma szót sem? Munkafegyelem. Azt elhiszem. Mert, ha én tíz percet kések, akkor kampec a szocializmusnak, mi? Vagy szusszantok egyet a gép mellett, akkor meglékeltem a béketábort, mi? De amikor a mérnök úr órákig kotlik egy vacak papír felett, akkor ki ellenőrzi, hogy gondolkodik-e vagy sem? Na, ugye, hogy senki. Ű töprenghet munkaidő alatt egy íróasztalnál, de én nem tehetem ugyanezt. egy gépnél... Ne pofázz! Mi az. hogy örvendetes t felső vezetés hozzáállása? Ja, ez már megint égi újabb krapek. Hogy mi vat itt? Fizetik a hozzászólást? Comenius— Szeges A címben nem véletlenül került egymás mellé a két név. Halála 300. évfordulóján most emlékezik a világ Comeniusról, a nagy pedagógusról, a kiváló filológusról. A leggyakrabban Komensky és Comenius névvel emlegetjük, de az újabb adatok birtokában már azt is tudjuk, hogy eredeti családi neve a Szeges név volt. Erről maga is vallott megrázó, lírai hangvételű vallomásában. A Szeges tulajdonnév a szeg köznév -s képzős alakja. A szeg hangsornak igen tág a jelentésköre, mert nemcsak a sarok, szeglet, kanyarulat, hajlat jelentéstartalmakat nevezzük meg vele, hanem mint falurésznév is szerepet kapott. Három összetételben szolgál a falu három részének megnevezésére: Al- szeg, Felszeg, Derékszeg. Országunk határai mentén, így Göcsejben s az Őrségen is gyakran találunk olyan neveket, amelyekben a szeg köznév a megnevezés alapja. Ezekben a nevekben e közszó fogalmi tartalma a vég, hatáfvég, őrvég, őrvárta, őrszer jelentésámyalatokra utal. Ilyen szeges települések keletkeztek a Morvával határos történelmi Magyarország határvidékein is. Comenius elődei ezekről a szeges telepekről ragadványnévként kaphatták egyelemű személynevükhöz a Szeges megkülönböztető nevet. Ez vált később a család vezetéknevévé. Comenius apját Szege® Mártonnak hívták mindaddig, míg el nem költöztek Komim faluból. A régi névadás gyakorlatának megfelelően az elhagyott falu nevével nevezték meg az új jövevényt, s így nyerte apja Komna falu neve után a Komnansky, illetőleg a Komensky nevet. Ezt a megnevezést latinosította a nagy pedagógus Comeniusra. Nem véletlen az sem, hogy Morvában, az egykori határfolyónak is tekinthető Olsa- va közelében fekvő ' falvak levéltári dokumentumaiban oly gyakran találkozhatunk a Szeges családnévvel. Comenius életútjáról szóló összefoglalások lapjairól tehát eltűnhetnek ezek a megjegyzések: „Comenius családi nevét nem ismerjük”. „Neve kétséges”. „Vezetéknevét teljes homály fedi stb.” Ma már nem tartjuk véletlennek azt sem, hogy Comenius oly megbecsüléssel és szeretettel beszélt rólunk, „Magyarjaim, szeretett magyar nemzetem” nyelvi 'formák sem üres, formális retorikai eszközök csupán ajkán és tollán, a mélyebb kötelék tudata mondatta m és íratta le vele ezeket a megszólítási formákat is. Dr. Bakos József De ez is csak fecseg. Nem, nincs tovább, hozzászólok. Itt az ideje, hogy végre megrétsik és meglássák ezek a fejetlen fejesek, hogy a melós néni hülye, hogy a melós nem gyáva és kész az igazságot bármikor a szemükbe vágni, mert a melós nem veszthet mást, mint azt az izét, na, szóval azt, amit valaki nagyokos mondott, hogy veszthet. Valami gyűrű, vagy karperec, vagy lánc? Na, mindegy, a lényeg, hogy hozzászólok. — Tessék, Kajevác szaktárs: Jelentkezett, övé a szó! Hogy mit csináltam én, és hogy mi az enyém. A nya- - valyába ugrál itt nekem a kezem. Te jó úristen, lehet, hogy vitustáncom van? És észre sem veszem? Ez a megfeszített munkától van, isten bizony, hogy attól... — Tessék hát, Kajevác szaktárs, kezdje el! — Izé... szóval, kedves szaktársak, én csak azt, illetőleg csak annyit... hogy szóval... Csatlakozom az utánam felszólalókhoz... Izé, akik előttem szóltatok fel, azokhoz... Köszönöm, hogy meghallgattak.- (egri) 1970. november 22., vasárnap I Igen: a tégnapov ^ a holnapot, — I ezt a kettőt váv-m a kongresszus- | 'tói. A riportereik engem ugyan nen i kérdeztek meg, hogy mit várok £ | tizediktől, de jó szerencsém oly szakmát adott a kezembe, hogy megtehetem ezt nélkülük is, — kérdem önmagámtól és válaszolok ü önmagam. A tegnap folytatását várom, mert nekem ezekkel a tegnapokkal semmi bajom nem volt, mert ezek a tegnapok, mint formás építőkockák formálták az időt mává, s nyilván formálják holnapokká is a mai napokat. Érdekes és lüktető kor a miénk. Éveket ugyan már bőven akad mit számlálnom, ha saját életkoromról van szó, de azt mondani túlzás lenne, hogy amit éltem, az már olyan sok, hogy történelmi időnek is bízvást beillik. És lám, amit megéltem, az mégis történelemnek Illik be, sőt: az is. A kilencedik, visszafelé tovább a nyolcadik, még hátrább pergetve az idő küllőit, akár mondjuk az MDP első kongresszusáig, — ma már jobbára mind történelemmé vált. amelyet tankönyvekben tanítanak, s amely tankönyvekből énmagam már vizsgáztam is. Vizsgáztam, mintegy a saját életemből. S ahogy így visszagondolok most, a megélt és vizsgáztatott tananyagra, jutott eszembe, hogy egy időben kissé idegesen is, de mindig valami nagyot, túlságosan is nagyot, olyan nagyot vártunk egy-egy kongresszustól, — hogy az már valami más volt, mint ami addig volt. És sajnos legtöbbször valóban más volt. Igaz, hogy a kongresszusok lépcsőfokain haladt — visszatekintve már kétségtelenül — előre és fölfelé a párt, haladtak a kommunisták, ám az is igaz, hogy ezek a lépcsőfokok nem voltak éppen egyenletesek, néha akkorát kellett nyújtóznia a lábnak, hogy görcsbe rándult tőle még a test is. A „mindig” újat hozó kongresszusok, s a kongresszusok között eltelt időszakok nem mindig fedték egymást és együttesen nélkülözték néha bizony a szükséges realitást is. Nem, ma sem vagyunk a vas és az acél országa! Nem, ma sem vagyunk még a valóban korszerű mezőgazdaság hazája! És nem, semmiképpen sem lenne igaz, ha azt mondanánk, hogy gondjaink nagyján már túl vagyunk. Bizony, az ellenkezője igaz inkább. De hát mit ér az ember küzdés nélkül? De hát mit ér egy olyan párt, s mit érnek az olyan kommunisták, amely és akik nem képesek a végső célhoz vezető út egyes szakaszaiban .is megmutatni az izgalmast, az érdekfeszítőt, azt, amiért érdemes tenni, harcolni és még bizony néha megbotolni is? De úgy vélem és érzem, hogy arra nincs és nem is lehet szükség, hogy egy párt hetenként dolgozzon ki más és más programot és taktikát, havonta „súlyozza” a politikát, s hogy minden tettének lényege a harcra hívás legyen és soha sem az alkotó munkára, a gondolkodásra, az emberibb, a szebb életre ösztönzés legyen. Amikor jómagam, a „szarvak felkelésének” szürke kis harcosa a „tegnapot" és a „holnapot” várom a most kezdődő pártkongresszustól, egyúttal azt a biztonságot is érzem, amit jó vönat utasa: az út és a végcél már az induláskor adott! Tudom merre és hová tartok! Lehet, hogy váratlan és ismeretlen állomások is beköszönthetnek az ablakon, lehet, hogy az út során néha meg kell torpanni egy-egy jelző előtt? Lehet! De én már tegnap a legutóbbi, a kilencedik kongresszuson tudtam, hogy a mostani:: a holnapi kongresszus sem fog „szenzációt” hozni. Csak tovább vezet, jobb úton, egyre jobb úton vezet tovább; csak jobb, új eszközöket adhat a munkához, csak új, frisebb, ösztönzőbb gondolatokat az emberi elmének. És ez a „csak” teszi hallatlanul érdekessé, izgalmassá és megnyugtatóvá is egyben számomra a tizedik kongresszust. A tegnap folytatását várom holnap. Semmi többet. Ilyen hallatlanul sokat!
