Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
A kongresszusra készülve A legnagyobb osztály (3.) Az üzemi demokráciái igény és valóság igényét, hogy napjainkban is odafigyeljenek minden helyen a szavukra, véleményükre, állásfoglalásukra. Túlzásoktól mentesen A föntebb leírtakkal szemben felhozható az az érv, hogy tagadhatatlanul akadnak munkások, akik elvetik a sulykot, irreális dolgokat kérnek, hozzá nem értésről tanúskodó javaslatokat tesznek, sőt olykor a demagógia is fölbukkan. Helyes és szükséges, ha a túlzások, az irreális kívánságok, a demagógia megfelelő és határozott választ kap, ám nem túlzás e túlzásokra hivatkozva a munkások kollektívájának véleményét lebecsülni? Túlzás, sőt mi több: hiba! Egy-egy munkás véleményét valóban nem lehet mindig azonosítani a munkások közösségének véleményével. Ahol húsz, ötven vagy száz ember lát azonosan valamit, ahod húsz, ötven, száz ember mond ki lényegében egyező véleményt, ott már aligha sántít az igazság, ott már a szavakat mérlegelni keik Rendszeresen tájékoztatni, s ugyanakkor meghallgatnia munkásokat, gondoskodni javaslataik és bírálataik hasznosításáról, nem könnyű feladat, de nem is valamiféle kegy, hanem a szocialista társadalom minden tisztségviselője számára elsőrangú kötelesség! S e kötelességükre elsősorban a pártszervezetek, a kommunisták példa- mutatása figyelmeztetheti őket, az a példamutatás, amelyet a kongresszusi irányelvek így fogalmaznak meg: a pártszervezeteknek „fontos feladatuk a gazdaságpolitikai célok megismertetése a párttagsággal, a dolgozck- ikal; véleményük tanulmányozása; javaslataik összegezése, eljuttatása a gazdasági vezetőkhöz”. K. S. Kongresszusi küldötteink Nemes Dezső, az MSZMP PB tagja, az MSZMP Pártfőiskolájának igazgatója Oláh György, az MSZMP KB tagja, a Heves megyei Pártbizottság első titkára Csintalan Ferencné, a Mátraderecskei Téglagyár dolgozója Misi Béla, az Egyesült Izzó gyöngyösi gyáregységének lakatosa tAAAA^AAAAAAMAMAMAAAAAA/WVVA/WVWAAA/VWWWN/WWAWSAAWWV/úNAőANŐAAAAAVöVVVWWW Este a #rCsebokszári"-ban Leszállt a novemberi este, „A munkások jogos igénye, hogy a pártszervezetek,- a szakszervezetek, a gazdasági vezeték adjanak részükre rendszeresebb íájékozta- lást és jobban vonják be éket az érdekeiket szolgáló (hintések kialakításába”. (Az MSZMP Központi Bizottságának X. kongresz- szusi irányelveiből). Általában a demokratizmus. s azon belül az üzemi demokrácia megítélésében csak a sokféle vélemény mérlegelése után alkothatunk reális képet. Gyakran hallani egymásnak ellentmondó nézeteket, tapasztalni szélsőségeket, mert hiszen az üzemi demokráciára, egy- egy termelői közösség légkörére nincs olyasfajta mérce. mint a termelési eredmények mérésére. Ezért olykor megtörténik, hogy egy- egy gyáron belül, ahány ember, annyiféle vélemény él a kérdésről, s vannak, akik jónak, mások meg rossznak tartják a helyzetet. Egy valamit azonban már elöljáróban leszögezhetünk: az üzemi demokrácia csupán formális létezésig jutott el ott, ahol ugyan a munkások elmondhatják észrevételeiket, bírálatukat, javaslataikat, de azok nyomán nem történik semmi. Rendszeres tájékoztatást Az üzemi demokrácia érvényesítése nem könnyű dolog — ezt előre kell bocsátanunk. Többféle ok miatt nem. A munkások egy része ma még közömbös a saját dolgain túlterjedő kérdések iránt, s tudásbeli szintje, ismeretanyaga sem éri el mindig azt a fokot, hogy érdemleges részvevője lehetne a gyárat érintő kérdések megvitatásának. Ugyanakkor a termelés bonyolultabbá válása, a technikai fejlődés, a piaci helyzet mérlegelése, magas fokú tájékozottságot, nagy szakmai alaposságot követel, s éppen ezért maguk a vezetők is egyre inkább kénytelenek fölhasználni a számítógépeket, a modern irányítástechnika más berendezéseit, s a műszáki, közgazdá- szi apparátus egészét egy- egy lényeges döntés meghozatalához. Jogos lenne tehát az a vélekedés, amely szerint a tudományos-technikai forradalom következtében, a termelőeszközök és a termelőerők bonyolultabb kapcsolatai miatt fokozatosan veszít jelentőségéből a munkások beleszólása a gyár, a vállalat dolgaiba? A' vélekedés, bár első hallásra igaznak tűnhet, valójában hamis, mert összekeveri az irányítás eszközeit az irányítás módszereivel. A korszerű vezetésnek valóban fel kell használnia a modern irányítástechnika minden lehetséges eszközét. Ez azonban nem zárja ki a széles körű tájékozódás, a sokféle vélemény meghallgatásának és mérlegelésének szükségességét, a dolgozók vállalat céljaival való azonosulásának fontosságát. Ahhoz azonban, hogy a munkások valóban érdemi véleményt mondhassanak, és sajátjuknak tekintsék a vállalat céljait, nélkülözhetetlen rendszeres tájékoztatásuk. Informálni kell őket a gyárat, a vállalatot érintő legfontosabb kérdésekről — a legfontosabb kérdésekről és nem az aprólékos részletekről! —,' a termelékenység alakulásáról, a termelési költségekről, a jövedelmezőségről, a nyereségrészesedés elosztásáról, a termékek értékesíthetőségéről, és ' így tovább. Napjainkban az üzemi demokrácia érvényesülésének egyik akadálya éppen az, hogy a munkások ilyesfajta informálását elhanyagolják. A termelési értekezleteken és más megbeszéléseken a számadatok özöne zúdul a hallgatóságra anélkül, hogy az előadók megmutatnák a számadatok közötti összefüggéseket, a folyamatokat, amelyek egybefogják az egyéni és közös k «erőfeszítéseket. Nem túlzott kívánság, hanem a gyakorlat tükröződése a munkásoknak az az igénye, hogy ha részletesen tájékozódhatnak a világ és az ország dolgairól, akkor legalább részletességgel ismerhessék munkahelyük problémáit, eredményeit és feladatait. Bíztató, hogy jó néhány termelői közösségben már elértek eddig a fokig. A szocialista munka vállalata címet elnyert termelőegységekben, az élüzem cím birtokába jutott üzemrészekben ma már természetes mércéje az elbírálásnak, hogy mennyiben vált, kovácsoló- dott közösséggé az ott dolgozó emberek csoportja, s hogy milyen fokon ismerik közvetlen és közvetett feladataikat. Hozzájárulnak a dolgozók táj ékoztatásáh o z az üzemek újságjai is, valamint a társadalmi szervezetek rendezvényei, nem elhamarkodott tehát az az állítás, hogy az üzemi demokrácia erősítésének keretei már ma is jóval többre nyújtanak lehetőséget, mint ami a gyárak, vállalatok többségében megvalósul. Egészséges kölcsönhatás Az üzemi demokrácia fejlesztése kapcsán hiba lenne egy nagyon fontos és napjainkban növekvő szerephez jutó tényezőre nem felfigyelni. E tényező: a technika fejlődése és a munkások felkészültsége egészséges kölcsönhatásban áll egymással. A technikai színvonal növekedése, amely mind igényesebb feladatok elé állítja a munkásokat, szükségszerűen növeli képzettségüket, hozzáértésüket, bővíti látókörüket, azaz a tudatosság magasabb fokát teremti meg. Már napjainkban sem csak elvétve találni olyan termelő egységeket, ahol a legmodernebb technikával magasan képzett munkások dolgoznak, elég itt a híradás- és vákuumtechnikai iparra, a műszeriparra, a vegyiparra utalni. Az ilyen helyeken már ma adottak a személyi, képzettségbeli feltételek ahhoz, hogy kibővítsék azon kérdések körét, amelyekben tág teret kell nyitni a munkások véleménynyilvánításnak. Erre természetesen nem lehet általános érvényű receptet megfogalmazni, hiszen más a helyzet egy olyan vállalatnál, amely csupán csak néhány terméket állít elő, s más egy olyannál, ahol termékek sokasága készül. Ugyancsak mások a feladatok ott, ahol kizárólag belföldi felhasználásra, s mások, ahol bel- és külföldre egyaránt termelnek. Éppen ezért csak az adott helyen dönthetik el az érintett társadalmi szervezetek, hogy milyen irányban és milyen mértékben bővüljenek az üzemi demokrácia keretei, de egy valamiből nem lehet elengedni: abból, hogy bővüljenek! A munkásosztály sokféle dologban és sokszor adta tanújelét érettségének, ítélőképességének, mérlegelni tudásának. A munkások közül vezetők tíz- és százezrei emelkedtek ki (napjainkban például a szellemi foglalkozásúak mintegy kétharmada fizikai munkás volt maga, vagy fizikai munkás gyermekeként szerzett közép- és felsőfokú végzettséget). A munkások nemegyszer jelentős áldozatvállalások árán adtak döntő segítséget nagy horderejű társadalmi kérdések megoldásában, például a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez, s talán nem is szükséges a példák sorolása. Éppen a gazdag és nemes hagyományok teszik megalapozottá a munkásoknak azon elült a földgépek zaja, csak a lámpák fénye viliódzik a ködben. A gazos, nádas lapályban itt-ott homályosan látszik egy-egy gép körvonala. A város most még messze van ide, noha nem is olyan soká szép, nagy házak magasodnak majd az egykori mocsaras -nád as helyén. O O O Hosszú, lapos, „U”-alakú faház készült el először. Utcai falán tábla hirdeti: Közmű- és Mélyépítő Vállalat 65. sz. Építésvezetősége. Előtte takaros, Ms bódé áll. Idős éjjeliőr lép ki ajtaján. Lábán hatalmas, sáros gumicsizma. — Egész nap dagasztják a sarat ezek a fene nagy gépek. Mindenütt sár van — mondja. — Még a köves utat is besározták már. — Ezek itt irodák? — mutatok az ,,U”-alakú faházra, melynek minden ablakából árad a fény. — Van itt iroda is, meg munkásszálló, fürdők, konyha. Arra a vasút mellett is .Jaknak” — mutat széles mozdulattal a sötét domboldal felé. — Azok a talajosok. Olyan „guruló szálláson” laknak. Néliány napja jöttek ide a földet egyengetni... o o o — Gondnok néni, köszönjük a gulyáslevest — nyit be a kisméretű gondnoki szobába két fiatal gyerkőc. A két fiú épületgépész ipari tanuló. Most érkeztek ide Budapestről, szakmai gyakorlatra. — Tudjátok-e, hogy mi épül itt?, — Ügy hallottuk, valami városrész... Az a mérnök mondta, akinek ma segítettünk — mondja Kaskó István, a nyurga edelényi fiú, majd társa, az emődi Gyi- mesi Tibor — aki szintén harmadéves ipari tanuló — közbevág: — Tőlem meg azt kérdezte meg egy autós férfi, hogy ez-e a Csebokszári? — Holnap mit csináltok, mi lesz a feladat? — Egy kályhát kormolunk M — mondják nevetve. — Nem hoztunk munkaruhát, s majd csak a jövő héten ülünk gépre... — Rendes fiúknak látszanak — mondja K. József né, a gondnoknő, miután a két tanuló elköszönt. Könyvet kölcsönöztek az első nap, amikor ideérkeztek. Inkább olvasnak, mint csavarogni menjenek — ezt mondták. — Könyvtár is van? — Hát annak nem lehet éppen nevezni. Ötven könyvet tartok ebben a ládában. Minden lakóra jut egy, mert éppen ötvenen laknak a szállóban. Csak úgy, magánszorgalomból foglalkozom a kölcsönzéssel. Kint van most is 28 könyv... Körülnézek a szállón. Mindenütt rend, tisztaság — és az olajkályhák ontják a barátságos meleget, hogy az egri Csebokszári városiész első „ideiglenes lakói”, a földgépesek. a csatornaásó kubikusok ne fázzanak. o o o Fürdőnadrágban, vizesen jön be egy középkorú férfi: — Pálffy Béla vagyok — .mutatkozik be illően, — Szokatlan a látvány: novemberben a szabadban szárítkozni, fürdés után? — Én nyolcéves korom óta mindig a szabadban szárítkozom tíz fok hidegig. Azelőtt mindig gyakran beteg voltam: megfáztam — felöltözködve... Lassan ötven éves leszek, de azóta, amióta így edzek, kutya bajom sincs... — Itt dolgozik, a mélyépítőknél? — Nem. A Tiszántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalatnál. Mi alvállalkozók vagyunk: a vasúton túlról hordjuk gépeinkkel a feltöltendő területre a földet. — Hogy haladnak? • — Elég nehezein. Nagy a sár. Csúszkálnak a lánctalpasok. A legnagyobb baj mégsem ez, hanem a vasút... — Miért? Azon túlról hordjuk a földet, s a lánctalpasok csak gumiszőnyeg lerakása után mehetnek át a síneken. Naponta 30 vonat is elmegy, s ilyenkor fel kell szedni a gumiszőnyeget. Aztán keskeny a sorompó térköze is. Ki kellene nagyobb sorompókkal cserélni a mostanit, mert ma is nekicsúszott az egyik gép a fél sorompónak, s el- húzatta.., — Mikorra készülnék el a munkával ? — Ahogy én hallottam, több mint 200 ezer köbméter földet kel! megmozgatnunk. Most 4 géppel dolgozunk, de rövidesen jön még tizenkettő. így is megtart a munka májusig... o o o Mislnszki Mátyás techni- Mst est« ayolckór is gyakran bent letet találni: — Hogyan látja az i lyó munkát a technikus — A szintezéssel fogta,ke zom: a megadott koor r ták szerint felmérem a < pet, s a művezetőknek kije lölöm, hogy hol és me • kell feltölteni, esetleg faragni” a terepből. K ben szerintem a meghí. zott, tervezett időt eddi tartottuk. Több mint ezer köbméter földet mostunk meg tavasz óta. — A felső talajt m niitt leszedik? — A humuszréteget l( szedni, hogy a növényi ganizmus kért ne oki később. Egyébként az nyert földet összegyűjti majd annak idején a le parkokat ezzel „javí luk termővé... — Milyen más mu végeznek jelenleg? — Szeptemberben kéz meg a fő szennyvízgj építését. Már elkészült ■ r kétszáz méter hosszúság A Balassa utcában taii jelenleg. Elég nehezen h dunk, mert a városban < hagyományos kub munkával, kézi i ro vei tudunk dolgozni, mihelyst kiérünk, gép kél ássuk a csatorna ár, s lényegesein felgyorsul munka. o o o Leszállt a novemberi te, elült a földgépek a csak a lámpák fénye * lódzik a ködben. A ga; nádas lapályhan itt-ott 1, mályosan látszik egy-tg; gép körvonala. A város m még messze van ide, no nem is olyan soka, szí nagy házak magasodn majd az egykori mocsár • nádas helyén ... Fal túli Sándor
