Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-20 / 272. szám

kongresszusra készülve A legnagyobb osztály (1.) v\ A/vV w V . v Kongresszus* huIdöttein!*• V ^VV. V //MVs'.VV , ¥®zetf> erő, minden tekintetben „Társadalmunk trezet5 osz­tálya a munkásosztály. A termelésben., a társadalmi életben és a politikai szer­vezetekben elfoglalt helyénél iogrva a szocializmus építé­sének vezető ereje. Vezető szerepe a párt, a népi hata­lom útján érvényesül.. (Az MSZMP Központi Bi­zottságának X. kongresz- szusi irányelveiből. A VEZETŐ OSZTÁLY egy­ben a társadalom legnagyobb osztálya is. A népszámlálás időpontjában, 1970 elején öt- millióan •voltak azok, akik­nek rendszeres kereső foglal­kozásuk volt, tehát az úgy­nevezett aktív keresők. Kö­zülük 74 százalékot tett ki a fizikai dolgozók aránya. Ezen belül a. legtöbben — 1736 ezren — az iparban és az építőiparban dolgoztak. A szocializmus építésének ve­zető ereje, a munkásosztály, az elmúlt években számbe­lileg is tovább gyarapodott, s súlya, szerepe fokozódó jelentőséghez jutott a gaz­dasági tevékenységben épp­úgy, mint a társadalmi élet­ben. Nem véletlen, hanem törvényszerű tehát, hogy a párttaggyűléseken és a párt­értekezleteken sok sző esett a munkásosztály helyzetéről, vezető szerepének érvényesü­léséről, s arról, hogy a kö­vetkező esztendőkben a munkásosztály helyzetével összefüggő kérdésekre jusson az eddigieknél is nagyobb fi­gyelem, A munkásosztály több mint két évtizede tartó számbeli gyarapodása a leg­különbözőbb társadalmi cso­portokból származó embere­ivel formált és formál mun- . kásokká. Régi, tősgyökeres munkáscsaládok tagjai ma éppúgy megtalálhatók a gyá­rak, vállalatok falain belül, mint tegnap még a földeken serénykedő parasztok, s szép számmal akadnak az úgyne­vezett egyéb társadalmi réte­gekből, a különböző alkal­mazotti csoportokból, önál- ' lókból származó kétkezi dol­gozók is. - Érthető tehát,, iia vita folyt és folyik a mun­kásosztály fogalmának meg­határozásáról, de úgyanígy érthető az is, hogy a szám­beli növekedés, a sokféle ember, s a sokféle ember ál­tal képviselt nézet nem is ritkán ellentmondásosnak tűnő helyzetet teremt. A KONGRESSZUSI előké­születek jegyében lezajlott taggyűléseken és különböző szmtű púrtérfekezleteken . észrevételek, bírálatok, ja­vaslatok tömege hangzott el. Az üzemi demokrácia erősí­tése, a munkások beleszólási jogának bővítése éppúgy sze­repelt a felszólalásokban, mint a vezetők és a munká­sok kapcsolata, a bérezés, teljesítmény szerinti diffe­renciálása, a törzsgárdának adott nagyobb megbecsülés, a munkáscsaládok életkörül­ményeinek további javítása. A felszólalások joggal figyel­meztetnek arra, hogy: elméleti és gyakorlati tekintetben egy­aránt nagyobb figyelmet szük­séges szentelni a legnagyobb osztály problémáinak, a ve­zető erő maradéktalan ér­vényesítésének, azaz: napról napra válaszolni kell a fej­lődés szülte kérdésekre. A munkásosztály vezető szerepének hangsúlyozása, e vezető szerep érvényesülésé­nek elemzése napjainkban sem vesztett aktualitásából. Találkozni ugyanis azzal a a nézettel, amelynek vallói a korunkban végbemenő tu­dományos-technikai forrada­lom láttán úgy vélik, a mun­kásosztály vezető szerepét az értelmiség veszi át és gyakorolja. Akadnak olyan nézetek is, amelyek a tár­sadalom különböző osztá­lyainak és rétegeinek egy­máshoz való közeledéséből, a nemzeti egység erősödésé­ből azt a következtetést szű­rik le, hogy napjainkban csökkent a jelentősége már annak a kérdésnek, melyik osztály vezet. A LEGFŐBB TAN ti, a tör­ténelem igazolja, hogy a munkásosztály vezető szere­pe gazdasági és társadalmi flrvényszerűségek érvénye­sülésének terméke, s nem átmeneti jelenség, hanem alapvető történelmi igazság. Aligha kell különösebben bizonygatni, hogy a kapita­lista társadalom megdönté­sében a kizsákmányolt, a nincstelen, az éhező, a jog­fosztott proletariátus volt a leginkáb érdekelt, s ezért a tőkés rend megdöntésére irá­nyuló forradalmakban a ve­zető szerepet vállalta és vállalja napjainkban is. Tör­vényszerű, s ugyanakkor vi­lágos az az összefüggés is, hogy a munkáshatalmon ala­puló szocialista rendszer erő­sítésének, gazdagításának ve­zető ereje csakis maga a munkásosztály lehet, s hogy > az ezt szolgáló munkáspoli- í tikát a munkásosztály párt­jánál!; politikája és program­ja testesíti meg. A nagy kérdésekre a leg­többször egész egyszerű a felelet. Arra a kérdésre, va­jon a társadalom többi cso­portja elismeri-e, s ha igen, miért ismeri el a munkás- osztály vezető szerepét, az a felelet: azért, mert a mun­kásosztály érdekei egybees­nek a társadalom egészének alapvető érdekeivel, mert a szocializmus felépítése, a munkáshattdom erősítése nem csupán a vezető osz­tálynak, hanem a társada­lom minden osztályának és rétegének többet nyújt, gaz­dagabbá, emberibbé formál­ja a jelent, s ígéretessé a holnapot. Tegyük fel a má­sodik kérdést; mivel a ve­zető szerep a fentiek alapján aligha vonható kétségbe, mi­ként érvényesül az a gya­korlatban? A felelet itt is egyszerű, bár sokféle ténye­zőre támaszkodik. A vezető szerep érvényesül a párt po­litikájában, amely osztály- politika. A népi hatalom az élet minden terülétén a mun­kásosztály alapvető érdekát, — s ezzel a társadalom egé­szének alapvető érdekeit — szolgálja. A munkások, s^ a munkásosztály sorából ki­nőtt vezetők ott vannak az államhatalmi és társadalmi vezető testületekben, az irá­nyító posztok ezreit foglalják el, s ahogy az országban, úgy napjainkban és egészében egyetlen munkahelyen sem történhet semmi a munkás- osztály érdekei ellenére, a munkáshatalom rovására. A MUNKÁSHATALOM megteremtése és megszilár­dulása nemcsak anyagi érte­lemben emelte fel a prole­társorsból és annak minden szenvedéséből a munkásosz­tályt, hanem felemelte er­kölcsi értelemben is. A gyá­rak, vállalatok hatalmas munkásserege napjainkban természetes jogának érzi, hogy gazdája a hatalomnak, hogy nemcsak lehetősége, hanem egyenesen' joga van beleszólni mindenbe, ami az országban történik, s ami a gazdaság, vagy a társadalom bármely kérdésével össze­függ. Igaz, napjainkban oly­kor nem annyira szembetű­nő a munkások e joga, mint volt a „fényes szelek” idején, a bankok, bányák, gyárak államosításakor, az állam- igazgatás népi hatalommá való átszervezésekor, a szo­cialista tervgazdálkodás meg­kezdésekor. Akkor köny- nyebb volt elválasztani egy­mástól az igazt és a hami- sat, a társadalmilag hasznost és a helytelent. Könnyebb volt tehát a tömegeket is meggyőzni arról, mi áll ér­dekükben, s mi nem. Nap­jainkban, amikor úgyneve­zett apró dolgokban ölt tes­tet a munkásérdek, a szerve- • zettebb termelésben, a ter­mékek minőségének javítá- ! sában, a gazdaságfejlesztés ! helyesebb arányainak meg- ! teremtésében, az életkörül­mények igazságosabb, a tár­sadalmi csoportok sajátos helyzetét jobban, mérlegelő javításában, már nehezebb megértetni és elfogadtatni, hogy mindez szerves tarto­zéka a vezető szerep érvé­nyesítésének, s ahogy régen, úgy e feladatok valóra vál­tásához is a tömegeit alkotó együttműködése szükséges. A MUNKÁSOSZTÁLY lét­száma 1949-től napjainkig megkétszereződött. A meny- nyiségi fejlődésen belül ör­vendetes, hogy elsősorban azokban az iparágakban nőtt a munkások száma, amelyek a legfejlettebb technikával dolgoznak, következésképp tehát az itt tevékenykedő munkások is tanulíabbak, műveltebbek. 1949-hez mér­ten 1969-ben a híradástechni­kai iparban mintegy hat­szorosára, a műszeriparban közel hétszeresére, a vegy­iparban három és félszeresé­re nőtt a munkások száma. Ha e ^ámbeli növekedés mellé társítjuk azokat a té­nyeket, amelyek a mtm- kások műveltségének, szak­mai tudásának gyarapodá­sára mutatnak — így példá­ul azt, hogy 1970-bén a fizi­kai dolgozók 55 százaléká­nak legalább nyolc általános, vagy annál magasabb iskolai, végzettsége volt, hogy az ál­lami iparban a szakmunká­sok 11,2 százaléka már kö­zépfokú végzettséggel ren­delkezik — akkor világosan láthatjuk, hogy a legnagyobb osztály, a szocializmus épí­tésének vezető ereje nem­csak számbelilegj de tudás­ban, felkészültségben, ta­pasztalatban is együtt nőtt, erősödött a maga teremtette rendszerrel, K. S. Szurdi István belkereskedelmi mi­niszter, az MSZMP KB tagja, Fekete Győr Endre, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke. Vélemény a holdterepjárőró! MOSZKVA: A Lunohod 1. által készí­tett, telefoto útján továbbí­tott fényképet elemzi a Pravda csütörtöki száma. A Hold felszínén jól láthatók az önjáró készülék kerekei által hagyott nyomok. Saem-Í beöflő, hogy a futómű egyik f, oldala egyenetlenebb felszí- j ben mozgott, mint a másik. £ Fordulásnál a kerekek vala-^ mivel mélyebben nyomódtak | bele a talajba. A lap rámu- < tat arra, hogy ezekből a^ nyomokból újabb következte­téseket lehet levonni a hold- felszín sajátosságait illetően. Heinti Kaminski, a bocim­nál csillagvizsgáló-intézet igazgatója elmondotta, hogy csütörtökié virradó éjszaka az intézet 20 méteres rádió- teleszkópjával kiválóan tud­ták nyomon követni a Luno­hod 1. Holdon végzett tevé­kenységét, vették a rádióje­léket. Kaszás Lászlűné, a Lőrinci Gumi­ipari Ktsz párttitkára. Több mint egymillió hektóval kevesebb be»*, mint tavai* * A/ A szüret országszerte befe­jeződött. A terméseredmény ismeretében annyi máris bi­zonyos; a kedvezőtlen időjá­rás miatt a tavalyinál több mint egymillió hektoliterrel kevesebb bort tárolnak majd iá pincészetekben. A termés általában közepes, néhány helyen azonban még ennél is kisebb. A szüreti eredményeket a rendkívül erős peroraoszpera- íertőzés rontotta. A gazdasá­gok nagy része 10—12 alka­lommal is permetezett, de idén az egyébként kielégítő 5—3 napos úgynevezett per­metezési forduló kevésnek bizonyult. Nemegyszer meg­történt, hogy a reggel kiper- mete2ett vegyszert a délutáni órákban már lemosta az eső, és így röviddel utána meg kellett ismételni a növényvé­delmi munkát. A szakembe­rek még augusztus végén is találtak a fürtökön pero- noszpóra fertőzésnyomókat, ami különben a szőlőter­mesztésben csak ritkán for­dul elő. A nöx'ényl betegségek mel­lett a jégeső és a talajvíz is csökkentette a. hozamokat és ráadásul a gyümölcs éré­se is két-három héttel meg­késett. Az érés kitolódása miatt a cukorfok sem T volt kedvező. A terméseredmények alap­ján a borgazdaságok jövő évi kilátásai nem olyan kedve­zőek, mint egy évvel ezelőtt voltak. A tavalyi jó termés nyomán az idei egy főre jutó fogyasztás hozzávetőleg SS liter körül alakult. KÖZÉRDEKŰ TÉMÁRÓL, az építőipari kapacitásunk növelésére tett intézkedések­ről és azok eredményeiről tárgyaltak a héten a megyei tanács vb-ülésén. A beszá­moló számadás és egyben tá­jékozódás volt: nemcsak az egyszerű visszapillantás vá­gya, hanem közelgő, újabb feladataink eddiginél sokkal jobb megoldásának akarata is tűzte napirendre. Őszintén megvallva — bi­zonyára valamennyiünk szá­mára — jólesett arról érte­sülni,- hogy építőiparunk a III. ötéves tervidőszak kez­detétől mostanáig együttesen csaknem megkétszerezte tel­jes termelését. Hasonló arányban növelte építés-sze­relési tevékenységét, s eb­ben az igyekezetben a szak­mán belül az egyes szerveze­tek egymást próbálták felül­múlni. A mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben, például a tavalyi 'esztendő végéig ötszörösére, a tanácsi válla­latoknál több mint kétszere­sére, az úgynevezett házila­gos építőipari szervezeteknél 83, a tárcavállalatoknál pe­dig közel 51 százalékkal nö­velték a teljesítőképességet. Ennél lehangolóbb volt viszont tudomásul venni azt is, hogy a mégoly nagyra nőtt kapacitás sem elegendő, nem tartott lépésit és sajnos, A/ eticli&iiiél többel várunk megyéiik £pitoiparátöl ma sincs szinkronban az igényekkel. Jellemző erre, hogy — a kiemelt visontai, kiskörei beruházásoktól elte­kintve — napjainkban- a me­gyén túli, idegen kivitelezők nem kevesebb, mint 8ü mil­lió forintos programmal van­nak érdekelve'a területükön, de még így is sok megrende­lést kell visszautasítani. Bár számottevő törekvések­kel találkozhattunk az el­múlt időszakban, foglalkoz­tak a gépesítéssel, központi keverőtelepeket létesítettek a munkák javítására, egyre nagyobb tért hódítottál! a korszerűbb építőanyagok, szerkezetek és építési módok -— korántsem lehetünk elé­gedettek. A termelésnöveke­dés — hovatovább tűrhetet­lenül — a létszámnövelés eredménye. S iparunk így is csak az építették kéréseinek egy bizonyos hányadát ké­pes elfogadni, nem beszélve arról, hogy ugyanekkor még az elvállalt megbízatásokat sem tudja minden esetben teljes megelégedésre elvégez­ni HIBA. HOGY KEVESEBB létesítmény készül, tóit amennyit szeretnénk, s gon­dot okoz a fenntartási jelle­gű munkák arányának szün­telen csökkenése, a meglevő épületállomány állandó rom­lása. Idegesítő egy-egy épít­kezés gyakorian rossz szerve­zése, a kivitelezésben ítészt vevő dolgozók nem minden esetben kielégítő munkafe­gyelme, a határidők „csű-' Szása". Sajnos köztudott, hogy baj van még a beruházások elő­készítéseivel is — némely megbízás teljesítésének már a felénél járnak a kivitele­zők, amikor végre a szerző­dést megköthetik. —•* gyakran gyenge minőségű az építő­anyag, máskor meg éppen­séggel hiányzik. Nehezíti a szállításokat a vasúti kocsi­hiány, de mindezek ellenére is sokat tehetnek még az építők saját „házuk táján": Erre pedig szükség van annál is inkább, mivel-a IV. ötéves terv időszakában jó­val több elképzelést szeret­nénk sikeresen megvalósíta­ni. mint a korábbi’ eszten­dőkben. Természetszerűen tovább emelkedik az épí­tési szükséglet megyénkben is. Azt szeretnők, ha építőipari kapacitásunk olyannyira bő­vülne, hogy a következő terv­időszaknak legalább a máso­dik felében már kielégíthetné a fizetőképes keresletet. Eh­hez viszont az idei év végé­re kialakuló összteljesít­ményt hozzávetőlegesen 60— 65, építőipari szervezetenként évi több mint 10 százalékkal kell fejleszteni. S tudni kell ehhez azt is, hogy a felada­tok végzéséhez felhasználha­tó munkaerő mind korláto­zottabb számban áll rendel­kezésre, a figyelmet a terme­lékenység erőteljesebb foko­zására szükséges fordítani. Az eddiginél sokkal szélesebb körben célszerű alkalmaznia modernebb technológiákat, jobban kell törődni a komp­lex gépesítéssel, s ‘ törekedni, a szerelések általánosabbá tételére. Nagy szerep vár a területünket is kiszolgáló miskolci házgyárra, az egri feltalálók nevéhez fűződő térzsalu hasznosítására, so­kat segíthet a tervezett hat­vani házgyár, s a közműépí­tési programban pedig lehet alapozni as Országos Víz­ügyi Hivatal felügyelete alatt jelenleg szervezés alatt álló iij, területi vállalatra is... MINDEZEKNÉL AZTÁN figyelemmel kell lenni tér mészetesen az építőipar dol­gozóira is. Megfelelő bérpoli ­tikával, a szociális és kultu­rális ellátottság színvonalá­nak emelésével, az üzemi de­mokrácia erősítésével kedve­ző légkört kell teremteni mindenütt, hogy a munkahe­lyek vonzóak, rnarasztálöak legyenek. Nem szabad meg­feledkezni a szakmai, -politi­kai nevelésről, képzett és stabil gárdára törekedjenek megyeszerte, inert a további sikerekhez ez is elengedhe­tetlen. Nyilvánvalóan nem köny- nyű változtatni a jelenlegi helyzeten, az elképzelések megvalósítása tekintélyes erőfeszítéseket követei. A fejlesztési alapok pedig vé gesek, s ráadásul foi'góalap- feltöltési kötelezettségek is terhelik. De kétségkívül le­het velük ügyesen, ésszerűen gazdálkodni: A TÉMÁVAL EZÉRT mind­untalan foglalkozni ’kell. S áld csak tehet érte, adja hát tudása, igyekezete legjavát, lehetőségeiből telhetőén ré­szeljen a további, közös programból, megyénk, mind- annyiunk javára! Oyóal Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents