Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-15 / 268. szám

Megyénk az irodalomban ■művészet <vs^A(*AA/WVWSAAA*A*W,i>AAAAAAAAAA<M*A/V^A/VNAAAA/VW\AA«*AAA/\Ai\íVWSAAAA/NAAA^ • BRÓDY SÁNDOR Ä magyar irodalomban ta­lán soha nem ragyogott fel annyi újat ígérő kezdemé­nyezés, és talán soha nem tört derékba annyi írói pá­lya, mint a múlt század vé­gén és századunk elején. Az iskolai tankönyvekbe mereve­dett irodalmi szemlélet so­ha nem küzdött olyan ádá­zul a merész újítók ellen, mint éppen a századfordu­lón. És mégis: ez a negyven év hordta ki méhében az „új időknek új dalait”. Merész kételkedők, poziti­vista hitetlenek, rajbngó tolsztojiánusok és Doszto­jevszkij hívei egyszerre je­lezték a sokféle ellentmon­dást, a régi elleni harcot és az újakért lelkesedők vállal­kozó szellemét. Azok, akik modernek akartak lenni, Ib­sen drámáit olvasták, Tolsz­tojt vállalták igazán nagy írónak és Zola nevét lo­bogtatták zászlójukon, és a naturalizmust istenítették. Ezt az érzést már nem bír­ta el a hagyományosan mesélő esetleg anekdotizáló próza és a Petőfi—Arany-epigonok ké­sei követőinek a látvány egysíkúságához tapadó naiv verselése. Az újat kereső tájékozó­dáshoz, amely sokszor csak érezte forradalmas szándé­kát, új kifejező eszközök kel­lettek. A lírát a Nyugat el­ső nagy költőnemzedéke (Babits, Juhász, Kosztolányi, Tóth Árpád stb.) vitte új Utakra az impresszionizmus és a szimbolizmus eszközei­vel. A prózát azonban nehe­zebben váltották meg messi­ásai : a romantika és az anekdota makacsul ellenállt, de az igényesebb lélektani- sággal, az új (szociális) té­mák egész sorával, a drámai elbeszélés kialakításával, vagy éppen — másik válto­zatként — a hangulatképbe oldott novellával a prózairo­dalom is felkészült a meg­újulásra. A különböző tö­rekvéseket nagy tehetségek fogták szintézisbe: Ady Endre és Móricz Zsigmond neve azóta is egyet jelent ennek a lírai és prózai meg­újulásnak fogalmával. Eb­ben az átalakulásban te­kintélyes helye van az elő­készítőknek, akiknek sorsá­ból és tehetségéből éppen ar­ra tellett, hogy figyelmeztes­senek a társadalmi forradal­mat megelőző művészi for­radalom megvívásának szük­ségességére. S ha az előké­szítőket keressük, a század- forduló színes palettáján elő­ször Bródy Sándor neve öt- lik szemünk elé. Mennyi kezdeményezés, mennyi ígéret, és milyen gyakori megrokkanás jelzi Bródy Sándor írói pályáját! Az egri zsidó családból és a katolikus papi gimnáziumból fiatalon új utakra vonzotta a nyugtalanság. A békésgyu­lai ügyvédi írnok Zola re­gényét olvasta, és alig húsz évesen már novelláskötettel ostromolta meg a fővárost A Nyomor — Mikszáth Kál­mán szerint — „egy nagy ta­lentum érkezését jelezte”. A pesti újságtróskodás, az egyedül irt Fehér könyv he­roikus erőfeszítései^ majd a fegyelmezett programmal indított Jövendő, a szakadat­lanul áramló novellák és re­gények, a bohém életbe me­rülés és az aszkéta nyomor- gás — mind égy friss, több­re hivatott szellem szétosztó- dását jelezték. Az új iroda­lom fóruma, a Nyugat elis­merte, de mégsem vált „nyugatossá”: a Rudas fürdő kis szobájának lakója arra termett, hogy elindítson, ösz­tönözzön, de társakra rit­kán talált. Hazátlanná is vált egy időre, a forradalom (1902) és A tanítónő (1908). Az előző — az Erzsébet daj­ka • című novellafüzérből színpadra állított mű — az erős szociális tendenciával jelent újat, a városba ke­rült parasztlány szomorú történetén azonban még érezni lehet, hogy epikai előz­ménye volt.. A tanítónő vi­szont nemcsak társadalmi mondanivalójával hozott újat, de a szerkezet és a jellemek együttesét megva­lósító drámatechnikájával a magyar társadalmi, dráma igazi /úttörője lett. Tóth Fló­ra erkölcsi tisztaságát a mel­lékalakok hiteles ábrázolása és a konfliktus (a tanítónő szembekerülése a feudális -magyar falu hatalmasságai­val) sokoldalú kibontása emeli ki. A drámával vég­leg véget ért a magyar szín­padon a dalos-táncos nép­színmű uralma, és elkezdő­dött a modern magyar drá­ma története. A Bródy-életmű a nagy kezdeményezések és a nagy ígéretek' életműve. Az író lá­zas mohósággal kapcsolódott be a századforduló életébe, felvillanásai és fáradt le­törései az átalakuló korból fakadtak. Színes, merész egyéniségé sajátos színfoltja ' irodalmunk történetének. Élete végén még volt ereje ahhoz, hogy a megöregedett férfi bölcsességével számve­tést végezzen nemcsak önma­gáról, de általában az élet­ről is: gyönyörű Rembrandt- ciklusának lehiggadt élet- szemlélete és szép prózastí­lusa legszebb Írói teljesítmé­nyei közé tartozik. Jelen­tős írói teljesítmény a Bró­dy Sándoré, amit éppen szü­lővárosában, Egerben érté­kelhetünk a legtöbbre em­lékének hálás megőrzésével. Nagy Sándor gondolás haladó jellegén nem változtat a hogy Comenius II. Rákóczi György lengy háborúját illetően téves, sőt végzetes tu náccsal szolgált, ami nemcsak Erdély, ha nem Sárospatak, sőt a saját sorsát — szám űzetését — is megpecsételte. Comeniust Magyarországon különös tisz­telet övezi. Nemcsak azért, mert az utóbb évek kutatásai szerint magyar eredetű csa Iádból származott, (Magyaroródon született; hanem főként sárospataki működése miatt ahová Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasz szony hívta meg. Mintegy négy évig tartó működése során itt irta meg fent említeti müveit, ezeken kívül pedig a hétosztályos, úgynevezett panszófiai iskola tervezetének megvalósítását is megkezdte. Három osz­tályt fel is állított, a nyomdát felszereltette s munkába állíttatta, az iskola élére világi gondnokokat neveztetett ki. Nagy hatással volt a nyomába lépő nemzedékre, köztük olyan neves művelődéstörténeti személyek­re, mint Apáczai Csere János, Pósaházi Já­nos, hadivér Illés. > II. Rákóczi Györgyhöz írt emlékiratából kitűnik, hogy Comenius nemcsak a kultúra, hanem az egész akkori magyar társadalom minden gondját a szívéti viselte: „Szeret­nék, kedves Magyarország, rólad minden jót mondani. Keresnünk kell az okokat, melyeknek ismerete nélkül nem foghatunk a betegségek gyógyításához. Az ország föld­ié jó s mégis itt sok éhezőt, ragályt, beteg­séget, korai halált látni.. Comenius élt Csehországban, Lengyelor­szágban, Elbingben, Patakon, Amszterdam­ban. A világé volt. s halála évfordulóján ízért emlékszik meg róla egész Európa. E. Németh Géza ■pvM áromszáz esztendeje, hogy 1670. J november 15-én Amsterdamban RBVm meghalt Johan Ámos Comenius, ImÉ Jjl a XVII. század egyik legjelen- tősebb személyisége, a kor nagyhatású pedagógusa. A harmincéves háború Európájában igen sok szenvedés és háborgatás közben építette fel a pedagógiának azt a monumentális rendszerét, amivel megvetette a modern ne­velés mindmáig érvényes alapjait. hegismertebb műve az Orbis pictus, a Látható Világ címet viselő tankönyv, amelyben a szemléltetés jelentőségét hang­súlyozta, s e réven lényegében a mai audio­vizuális oktatás előfutárának tekinthető. Nem véletlen, hogy ez a mű csupán Ma­gyarországon 22 kiadást ért meg. Első kia­dása is már „nemzetközi” igényű volt: a képek felirata latin, német, magyar és cseh nyelven olvasható. Másik jelentős újítása a schola ludus, azaz az iskolai színjáték bevezetése az ok­tatásba. Nem kis ellenállással kellett ezért megküzdenie, hiszen a korabeli puritán irányzatok szüntelenül arra hivatkoztak, hogy Kálvin és a genfi egyház milyen he­ves ellensége volt a színháznak. Comenius > azonban jól látta azt, ami a modern peda­> gógia szilárd tétele: a tanítás sohasem a l tanár monológja, hanem akkor eredményes. 5 ha dialógus — párbeszéd — tud lenni, s fo- ! lyamatában szerepet kap a tanuló tévé- ; kenysége is. I Mint politikus szinte egész életén át a ; Habsburgok ellen tevékenykedett. II. Rákő- ’ czi Györgyöt azért Ösztökéli a Biblia török ; nyelvre való lefordítására, hogy a törököt a ; Habsburgok elleni koalíció morálisan elfo- : gadható partnerévé tehesse. Habsburg-elle- : nességét nemcsak a protestáns cseh-morva '■ testvér gyülekezetben elfoglalt vezető tiszt- ; sége indokolta, hanem az a tény is, hogy ; népe a Habsburg-elnyomás alól felszaba- : dulást csak az erdélyi—török—orosz—svéd összefogás útján remélhetett. E politikai el­. VV<^AA^AAAAAAAAAAAAAA^VVNAAAAAAAAAAAAA^AAAA/VAi\AAAAAAA^s-^A/>AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^SAAAAAA# után emigrált, de külföldről már csak meghalni jött ha­za ... Bródy Sándor indulása az új irodalom harci riadója volt: a Nyomor című novelláskö- tet naturalista programja ma már inkább a realizmus elő­hírnökének tűnik. Ezek a no­vellák már hírt hoztak a vá­rosi nyomorról, a züllő arisztokratákról és a felfelé kapaszkodó dzsentrikről, és ha a romantika színei be is ragyogják egy-két alakját, már új témát és friss han­got jelentettek a nyolcvanas évek elején. A Nyomor no­velláit azonban új kötetek követték: az Emberek (1888) című kötet elbeszéléseinek erkölcsi mélysége és a vidé­ki életet is felölelő, kiszéle- sült tematikája, az Életképek elmélyülő írásművészete (Juló és Julis, A kőtörő), majd a Fehér könyv korsza­kában írott nagy novellák jelentik Bródy novellaíró művészetének igazi teljesít­ményét Bródy már 1900 előtt is írt igazi nagy novellát (pl. Kaál Samu), de a nagy mű mégis az Erzsébet dajka lett. Ez a háromré­szes, arányosan szerkesztett elbeszélés nemcsak azért fi­gyelemre méltó; mert a fa­luról városba került cseléd­lány tragikus sorsát mondja eí, de drámaiságával, fel­oldódó líraiságával, a pontos írói nyelvvel, a jellemek és helyzetek együttes bemuta­tásával az író példát adott a művészi novella írására is. A regényíró Bródy Sándor is új felfedezésekkel indult Első művein érződik ugyan még Jókai vagy Turgenyev hatása, de a Színészvér, a Két szőke asszony, a Hófe­hérke és a Tündér Ilona (a 90-es években írott regé­nyei) már felfedezték a fő- _ város különös ritmusú éle-§ tét. Az erkölcsi szigor ezek- ^ ben a művekben időnké:« j; még romantikus ragyogással^ a vidék csendjét idealizálja,^ ahol szerelemről ábrándozó S szívek törnek meg és hal- $ vány nőalakok hanyatlanak § a halálba, de az 1900. után§ írott regényekben (Egy rossz^ asszony természetrajza, Ki- § rályfi és a koldus) már^ egyértelműen a pénz , világa, ^ a kapitalizálódó nagyváros^ és a züllött erkölcsök ke- ^ rülnek az író ítélőszéke elé. ^ Bródy mindig az átalakuló^ élet ütőerén tartotta kezét. $ Volt ereje regényekkel is lépést tartani az új irodalom^ kibontakozásával. A villamos^ (1909) és az Imre herceg^ (1912) már a győztes irodai-^ mi megújulás idején szülét-^ tek. Az író regényei közül S mégis csak kettőre emléke- ^ zünk igazán: az Ezüstkecs ke (1897) még a romantika $ színeinek és a naturalizmus $ komorságának vegyítésével jl rajzolja meg szerencselovag-^ hősének, Robin Sándornak ^ tüneményes karrierjét és bu-i kását, de az 1902-ben írtí A nap lovagjából már szám- 5 űzve van a romantika. A § regény hőse, Asztalos Aurél $ már nem véletlenül szeren-^ cselovag, ő már cinikusan^ építi fel útját, és tudatosan $ használja ki a lehetősége-^ két. A világirodalom karrier- ^ regényeinek e két magyar ^ változatában — főleg ez ^ utóbbiban — már nem azS idill, vagy a romantika ural- § kodik, ezekben a szubjektív S indulat, a jellemek és a kör- ^ nyezet hitelessége már Ady, ^ Kaffka Margit és Móricz ^ Zsigmond felé mutatnak. ^ Bródy Sándor drámáit is^ korszakos jelentőségűeknek j* tartja az irodalomtörténet. ^ Drámaírói munkássága is S kiterjedt, hiszen érdekes:* színfoltot jelentenek életmű- $ vében a Királyidillek, ten- ^ denciájukkal válnak ki A ^ medikus és A szerető, de az 1 igazán romos művek A aaaa ; REGGEL Az asztalon kibontott pólya. A pólya közepén fehér ing­ben csecsemő, ’ apró lábaival kalimpál, meg-megújuló kedvvel és erővel. Pontosan a csecsemő feje fölött a mennyezetről piros léggömb lóg, pörög a vékony zsi­negen. A baba nevet. A fiatalasszony arcával ráhajol, azzal simogatja, közben ilyeneket mond: mu-mu. puc-puc, betye-betye. Felemeli a fejét, ujjával megérinti a gyerek lágy toká­ját, körmét néhányszor végighúzza rajta, de — szeretné belemártani. — Mindjárt megeszlek! A gyerek sikongva nevet. — Megráglak! Megragadja a gyerek hurkós combjait, az ujjaiban rugók feszülnek, egész testén villám cikázik át. A gyerek síkongva nevet. — Megeszlek! Megráglak! Szétmarcangollak! Elereszti a gyereket, felegyenesedik, elmerülten, tágra nyilt szemekkel nézi. A baba most még szaporáb­ban kalimpál kövér lábaival, karjai a semmiért kapa- doznak, csak néha sikerül hangosan nevetnie, s ilyenkor mintha az egész kis motor új erőre kapna. Az asszony egy pillanatra magára hagyja a gyere­ket. Beleönti a kisteknőbe a vizet, meztelen könyökével megérinti, kevés hideget löttyint hozzá. Bal karjára fek­teti a kicsit, léoldja róla a kisinget, s belenyomja a kád vízébe. A pucér kölyköt egy percre visszafekteti a pó­lyára, aztán hasra fordítja, ráhajol, dús, leomló, erős hajával végigsöpri a meztelen testet. A gyerek fuldoklik a nevetéstől. — Hát most megeszlek! — mondja a fiatalasszony. Előbb 'csak csókolgatja a kölyök kövér kis fenekét. mini feszes labdát, aztán az ajkával próbál beleharapni a gyönge húsba, aztán a fogaival. A hirtelen beállt csendben fölkapja a fejét, de ab­ban a pillanátban keserves sírásra faliad a gyerek, s csak akkor eszmél rá mit csinált. Ott maradtak foga mély nyomai. Karjaiba kapja a kicsit, rémülten magához szorítja. — Megverjük a mamát, drága életem, megverjük a rossz mamát, ne sírjál. Arcát a kicsi arcához szorítja, s ilyeneket mond: — Nem bánt a csúnya mama, nem bánt, csillagom, jaj, dehogy bánt! Járkál vele az asztal körül, rázogatja a karjában, l>Újik az arcába, csókjaival csititgatja. _ ^ __ A konyha ablaka már teljesen beizzadt, kint a ha­von szikrázik a hideg reggeli napfény. Megy most már minden sorjában, oda se kell figyel­nie, nem is arra figyel már, amit csinál, valami meg­magyarázhatatlan kétségbeesés tölti el egész lényét, szo­rongató csend veszi körül. Gyorsan megfüröszt! a kicsit, puha törülközővel felitatja bőréről a fürdő vízét, habtíszta, puha ingecskét ad rá, gyöngéden beköti a pólyába, tejet önt az üvegbe és a gyerek szájába adja. A kicsi szívja, a tejet az üvegből, lehunyja a sze­mét. és úgy szívja, olykor abbahagyja, aztán újra sza­porán belekezd, anyja az üvegen érzi, mikor ernyed el a gyerek szájában a cucli. , — Ha valami baj érné, nem élném túl, — suttogja maga elé az asszony. Egészen halkan mondja, párás szemekkel: — Gyémán* kukorica. Kiszorítja szeméből a könnyet. Mnéz a mennyezet­re, feje fetatf -'’••'-edv' -> pörög a piros léggömb. Aztán a fürdőteknőre téved a tekintete, a szappanos vízben széttárt útiakkal «leg-meeremea a kis gyereking; * konyha alatt a pincében valaki fát vág. Némeih István jugoszláviai magyar író két novellája: Comenius

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents