Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-13 / 240. szám

Ä tárlat alapja: huszonkét festmény Nagyon sokféleképpen le­het megítélni azt a huszon­két festményt, amit a Művé­szeti Alap ajándékozott a gyöngvösi Mátra Múzeum­nak, de egyetlen' dologban mindenképpen meg kell egyezni: ez a huszonkét kép az alapja annak a majdani állandó kiállításnak, amely most már ebben a mátraalji városban is nyújthat bizo­nyos élményeket a mai ma­gyar festészet iránt érdeklő­dőknek, illetve: egyáltalán adhat ízelítőt a festészetről a múzeumlátogatóknak. A tényt tehát nagyon is gáláns gesztusnak kell fel­fogni. Aminek értékét az sem kisebbíti, hogy az Alap éven­te rendszeresen vásárol ké­peket a mai táblafestőktől, hogy ezáltal egyszerűen lét- fenntartásukat biztosítsa. Me­cénás! tett ez. Ezért nyílik alkalma az Alapnak a gyöngyösihez ha­sonló ajándékozásokra, amik túlnőnek majd a kezdeti sze­rény kereteken, hiszen a kis gyűjtemény feltétlenül arra serkenti a helyi tanácsot, a környező vállalatokat és szö­vetkezeteket, hogy kulturális alapjukból maguk is áldoz­zanak újabb festmények, kis- plasztUák beszerzésére. Mód­szertani, agitatív szerepe is jelentős tehát ennek a me- cénási gesztusnak. Egészen bizonyosra vehe­tő, hogy a huszonkét képet nem mindenki fogadja majd egyforma tetszéssel, sőt: bi­zonyos, hogy lesznek olya­nok, akiknek egyik vagy má­sik kép egyáltalán nem fog tetszeni. Mert a szerencsés válogatás egész széles skálán nyújt betekintést a mai al­kotómódszerek gazdagságába, a művészi kifejező eszközök sokaságát is hangsúlyozva ezáltal. A kubizmust idézi Aczel Ilona Szerszámok című ké­pe, a konstruktív alkotói módszert példázza Mohácsi Ferenc Vasútja. Elnagyolt­nak, szögletesnek tűnik Kon­tár Gyula Aktja. Az előb­bieknél nagyobb vonzást fog gyakorolni a nézők többségé­re Boross Géza öregasszony, fiatalasszony, Óvári László Anyám, Szilvássy Maigit Nyár című képe. Ezek mind a könnyebben érthető alkotó módszereket hordják maguk­ban. Áttételeket csak any- nvit használnak, amennyit vagy majdnem mindenki meg tud érteni, vagy esetleg sokan észre sem vesznek. Ér­zelmileg is könnyebben fel­foghatók, sőt: vonzók. Azon­nal visszhangoznak, válaszol­ni kell rájuk. Már a nehezebben érthe­tők közé tartozik Molnár József Ünnep című képe. Könnyebbnek tűnik Hock Ferenc Szőlőmetszője és De­zső József Dombos tája. Ebből a vázlatos felsoro­lásból is kitetszik, hogy a huszonkét kép majdnem) minden, látogatónak ad olyan élményt, ami neki tetszik, amí iránt van érdek­lődése, amire saját emlékké­peivel tud felelni. Jó volna, ha a huszonkét kép betöltené hivatását Gyöngyösön: kiindulása len­ne egy későbbi, gazdag tár­latnak, és kerete a közönség ízlésnevelésének, a képzőmű­vészeti alkotások megértésé­re és élvezésére való szokta­tásnak. A mai magyar festők va­lamivel több mint húsz mű­ve jó szolgálatot teljesíthet Gyöngyösön. ' (gmf) A hét Nem A televízió jelenti új köntösben, bár ősatyai vol­tát e megszűnt heti prog­ramnak nem óhajtja elta­gadni. Vitray Tamás feszte­len, csevegésszerű műsorve­zetése egyéniséget adott a bemutatkozásnak és élményt a valóban „exkluzív” aúyag, a döbbenetesen érdekes és izgalmas jordániai beszámo­ló. Kicsit görcsösen kezdő­dött, de aztán feloldódott és végül is valóban háziasszo­nyi szinten is közérthetővé vált a riporter és dr. Csikós Nagy Béla beszélgetése nap­jaink egyik kétségkívül leg­izgalmasabb hazai témájá­ról: az árszínvonal alakulá­sáról. Ha „Hét”-ről „Hét”-re csak ennyi és ilyen jellegű anyagot kapunk a vasárnap esti komoly műsorban — minden 'bizonnyal nemcsak az igazolódik be, hogy lehet vasárnap este is komolyan beszélni komoly dolgokról a képernyőn, de az is, hogy e műfaj talán a legalkalma­sabb erre. Tizennéey vértanú ... az aradi tizenhárom. Annyi igaz: nem egyszerre végezték ki a tizennégyet, egyszerre csak tizenhármat. De mindvalamennyi, az is. aki osztrák, vagy német, vagy horvót, _ vagy szerb volt, mindvalamennyi a népek sza­badságáért, közte a magyar szabadságharc győzelméért áldozta életét — tudatosan vállalva az áldozatot. Nemes- kürthy István tv-filmje e tu­datos áldozatvállalás előtt kívánta méghaj tahi az em­Tv-film a frankhamisításról szül a híres frankhamisítási ügyről. A filmet írta és rendezte Bokor Pétéi-, operatőr: Dar­vas Máté. A film nagyrészt eredeti anyag felhasználásával készül, egyes érdekesebb esetek pedig színészi alakításban jelennek meg. Képünkön: Bokor Péter író, rendező. Szi­lágyi Tibor, aki herceg Windischgraetz Lajost alakítja, és Nádosy Imre országos rendőr­főkapitány, akit Sinkovits Imre alakít. (MTI foto — Hadas János) t. 1943 októberében Ribbent- rop náci külügyminiszter ba­rátságosan megveregette egyik legfőbb bizalmi embe­rének, Wagner követségi ta­nácsosnak a vállát, aztán ki­engedte irodájának ajtaján. Wagner útja egyenesen a hitlerista kémszervezet, a Sicherheitsdienst főnökéhez, Schellenberghez vezetett. Az SD vezetője már várta a követségi tanácsost. Wagner szabad utat kapgtt,. neipcsak JKi. október 13.. kedd n kapuban, hanem az emele­teken is, ahol civil ruhás, zsebre dugott kezű nácik sé­táltak föl és alá, hogy útját állják minden hívatlan láto­gatónak. Schellenberg har­madik emeleti irodájának aj­taja egy gombnyomásra megnyílt Wagner előtt, ami­kor az ajtóban álló őr egy mikrofonba bemondta az ér­kező nevét. Schellenberg Wagner elé jött, és szokatlan előzékeny­séggel vezette be szobájába. Wagner úgy látszik tudatá­ban volt fontosságának, mert. amint leült, minden beveze­tő nélkül elmondta jövetele célját. — A külügyminiszter úrtól •azt a megbízást kaptam, hogy részletesen tájékoztassam önt arról az ajánlatról, amelyet Törökországból kaptunk. A külügyminiszter úr úgy véli, hogy az ügy feltétlenül a Sicherheitsdienst hatáskörébe is tartozik ... Az „is” szócskát külön megnyomta, ezzel jelezve, hogy Ribbentrop nem szán­dékozik teljesen átengedni az ügyet... Wagner a továbbiakban el­mondta, hogy von Papén, a német birodalom ankarai nagykövete rejtjelezett táv­iratot küldött a külügymi­niszternek, amelyben közöl­te: az ankarai angol nagykö­vet, Sir Knatshbull Hughes- sen inasa felajánlkozott a né­met7 nagykövetség egyik at­taséjánál, s közölte, hajlan­dó a német hírszerzés részé­re dolgozni... Schellenberg mosolygott magában, s égy szót sem szólt arról, hogy von Papén rejtjelezett távirata néhány órával Berlinbe érkezése után már ott feküdt az ő íróasztalán is. Természete­sen most sem volt szándéká­ban elárulni, hogy a Sicher­heitsdienst ugyanúgy'megfej­ti a külügyminisztériumi táv­iratokat, mint Ribbentrop emberei, sőt olykor talán még gyorsabban, s előbb ke­rülnek elemzésre, mint oda­át, a néhány épülettel arrább levő Aussenministériumban. A náci kémszervezet ugyanis nemcsak szerte a világon épí­tette ki hatalmas és jól pén­zelt apparátusát, hanem benn, a harmadik biroda­lomban is. így aztán nem volt nehéz hozzájutni a kül­ügyminisztériumi kódokhoz, amelyekkel az összes külföl­di német követségről érkező rejtjelezett táviratokat, je­lentéseket megfejthették. Schellenberg tehát tudta, hogy miről akar vele beszél­ni Wagner, s milyen üzene­tet hozott Ribbentroptól,v de nem szólt semmit. Úgy tett, mint aki figyelmesen hall­gatja a követségi tanácsost^ — A távirat szerint az inas fantasztikus összegért haj­landó ,az angol nagykövet páncélszekrényéből . megsze rezni és átadni számunkra különböző nagy jeienlőségű okmányokat. Azt állítja, hogy már eddig is több ok mány fotómásolata van a birtokában, s ezekért 20 ezer fontot kér. Minden további filmtekercsért, 15 ezer fontot várna tőlünk ... |F oly tatjuk) fékezés és a kegyelet zászla­ját. Tette ezt úgy, hogy vá­lasztotta a nehezebb utat: mindenféle harci jelenet, iz- galmäs csatakép helyett em­beri relációba, „csak” embe­ri sorsukban mutatta be a szabadságharc végül is likvi­dált tábornoki karát. Ügy látszik azonban, hogy sem az idő, sem az energia nem volt elegendő ahhoz, hogy az. egyéni tragédiák szemeit füzérré fonja, hogy egy-egy vértanú sorsának mélyebb ábrázolásával, s e sorsok összefüggéseinek raj­zával valódi drámát teremt­sen a képernyőn. Hajdufy Miklós sem tudott többet tenni, minthogy meddő har­cot vívott az illusztrációha­tás ellen Nagy Józseffel, operatőrjével együtt. Igaz, íz­lése, teatralitástól, hősi pó­zoktól ésx megkopott beállí­tásoktól mentes volt ez a film, s miután e téren min­dig nagy a kísértés, nem le­becsülendő erény ez. Am mégis, végül is televíziós dráma helyett illusztrációit kaptunk. Ha jó minőségben is! (gyurkó) Kongresszustól kongresszusig Nagyobb állami támogatást kapnak képzőművészeink A Művelődésügyi Minisz­tériumban összegezték a két pártkongresszus között elért képzőművészeti eredménye­ket. Megállapították, bár a IX. kongresszus óta eltelt időszakban képzőművésze­tünk számos ellentmondásos vonást mutatott: művészeti kultúránk jelentős alkotá­sokkal gazdagodott a négy év során. Számottevően meg­nőtt a képző- és iparművé­szet társadalmi támogatása, az alkotásokkal szemben tá­masztott társadalmi igény. 1966 és 1969 között tehát kor­szerűbbé vált a képzőművé­szet irányítási s támogatási rendszere. Az 1968 február­jáig külöp-külön működő irodalmi, zenei és ljépzőmű- vészeti alap egyesítésekor 2593 képző-, ipar- és fotó­művész lett tagja az egyesí­tett művészeti alapnak. Az alap tízféle segélyformában biztosít művésztagjainak tá­mogatást alkotó munkájuk­hoz. Ugyanakkor az állam évente mintegy 8 millió fo­rint értékben vásárol magas színvonalú művészeti alkotá­sokat. A képző- és iparmű­vészeti alkotások iránti - ke­reslet a IX. kongresszus évéhez képest mintegy 30 szá­zalékkal emelkedett. Az elmúlt időszakban ru­galmasabb, sokrétűbb, szer­vezettebb lett kiállításpoliti­kánk is. A Képző- és Ipar- művészeti Lektorátus a négy esztendő során 1942 hazai kiállítás megrendezéséhez já­rult hozzá, így a két kong­resszus közötti időszakban mintegy másfélszeresére nö­vekedett a hazai kiállítások száma, a látogatóiké pedig 753 ezerről 851 ezerre emel­kedett. Magyarország az el­múlt években részt vett va­lamennyi jelentős nemzetkö­zi kiállításon is. Külföldre az idő alatt 214 képzőművésze­ti kiállításhoz küldtünk anya­got, miközben idehaza 253 tárlatot rendeztünk külföldi alkotók munkáiból. Továbbra is kitűnik magas színvonalával a magyar gra­fikusművészet. F-őteljes fel­lendülés . tapasztalható a kis­plasztikában, az éremművé­szetben, az alkalmazott grafi­kában és az ipari formater­vezésben. Gazdagodtunk köz­téri szobrokban, emlékmű­vekben, épületdíszítő festmé­nyekben. Az elmúlt négy év­ben 600 szobor, 300 festészeti és iparművészeti — köztéri, illetve középületeket díszítő — alkotás elhelyezésére ke­rült sor. Általános szokássá vált, hogy a jelentősebb tör­ténelmi és politikai évfordu­lókat képzőművészeti kiál­lításokkal,' szobor-leleplezé­sekkel kötik össze. A magyar képzőművészet nemzetközi rangjának elis­merését jelentette, hogy a legutóbbi nemzetközi műtör­ténész-kongresszust Budapes­ten rendezték meg. (MTI) Milyen a népművelés Lengyelföldön ? Már három éve, hogy ba­ráti kapcsolatot tartanak a lengyelországi Olsztyni Vaj­dasági Művelődési Ház és a Megyei Művelődési Központ munkatársai. Az eddigi cse­relátogatások mindkét fél számára kamatozóak. Ez év májusában az olsztyniak szakmai vezetői* jártak Eger­ben. Meghívásukra — szep­tember végén — a Megyei Művelődési Központ munka­társai látogattak el az olsz­tyni vajdaságba. A prog­ramban, éményekben gazdag egy hét tapasztalatairól ér­deklődtünk Fehér Vilmostól, a Megyei Művelődési Köz­pont igazgatójától. — A szakmai jellegű láto­gatások önkéntelen össze­vetésre inspirálják az em­bert. Miben különbözik a lengyelek népművelési te­vékenysége a mienktől? — Bejártuk a vajdaságot. Megismerkedtünk városi, já­rási művelődési központok munkájával, s ellátogattunk jónéhány falusi klubba is. Meglepett az egyenletes szín­vonal. Egy-egy város vagy egy-egy község néművelő te­vékenysége közt nincs akko­ra színvonalkülönbség, mint nálunk' sainos adódik. Kurió­zumként említeném a legki­sebb faluban is megtalálható Ruch klubokat. Tulajdonkép­pen vállalati elárusítóhelyek, ahol szeszes italon kívül mindent lehet kapni. Jókora termek ezek, ízlésesen beren­dezve. Itt folyik á népműve­lő tevékenység, melyet a községi társadalmi tanácsok irányítanak, szerveznek, s öt­leteket, szakmai tanácsadást a . járási-és a vajdasági mű­velődési központoktól kapnak. Olajozottan,. színvonalasan működnek ezek a kereskede­lemmel ügyesen összeházasí­tott intézmények. — Milyen eredményeket lehetne nálunk is megho­nosítani? — A járási valamint a vajdasági központok ötlete­sen szervezik munkájukat. Erre csak egy példát. Min­den héten két napon át fo­gadónapot tartanak. Ilyenkor bármilyen népművelési prob­lémával felkereshetik őket a községi illetve falusi klubok képviselői. Ez a szervezettség eredményessé teszi munká­jukat. Érdemes kacérkodni az ötlettel: miért ne lehetne ezt nálunk is megvalósítani? Irigylendőén fejlett náluk a képzőművészeti nevelés. Nem egy fogást, módszert vettünk kölcsön tőlük, mert nálunk e téren még bőven akad tennivaló. Ugyancsak magas színvonalú az öntevé­keny művészeti csoportok munkája. Nemcsak városon, hanem falun is Szervezési és propagadagondjaik egyéb­ként azonosak a mi problé­máinkkal. — Tervezik a kapcsolatok további bővítését? — Feltétlenül, amennyiben erre lehetőség adódik. Jövő­re szeretnénk ifjúsági zene­karunkkal Olsztynba látogat­ni. Tervezzük a szinfónikus zenekarok közti karmester­cserét is. Arra is törekszünk, hogy járási, községi, gyakor­ló népművelők cserelátoga­tását szervezzük meg. (pécsi)

Next

/
Thumbnails
Contents