Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-13 / 240. szám
Rát KOSSUTH 8.20 Fúvószene 8.36 Harsan a kürtszót 9.11 Saint—Saens: Sámson és Delila. 3 felvonásos opera 11.42 Kocsár: Lakodalmas 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Melódiákoktól 13.40 Törvénykönyv 13.55 Rádiójáték gyermekeknek 14.25 Ifjúsági Rádió 15.10 Könnyűzene 15.25 Rádióiskola 16.05 Üj lemezeinkből 17.05 Nagy-Britannia két kongresszus után 17.20 Nóták 17.35 Lakáskulcsra várakozva 18.00 Könnyűzenei híradó 18.30 A Szabó család 19.25 Csínom Palkó. 3 felvoná- sos daljáték 21.18 Kozmosz 21.43 Chopin-művek 22.20 Mahler: Dal a földről 23.24 Tánczene 0.10 Kórusművek PETŐFI 8.05 Zongoraművek 9.10 Népdalok 11.45 Cabral. Brazília felfedezője 12 00 zenekari «muzsika 13.03 Meseoperákból 18.10 Riport 16.25 Fiatalok hullámhosszán ' 20.28 Hangverseny 21.03 Puskin: Ruszlán és Ludmilla 21.55 Lemezgyűjtők húsz perce 22.15 Népi zene 23.15 Operarészletek MAGYAR 8.05 ITV 17.23 Hírek 17.35 Expedíció . . . 18.05 Inka szobor. (NSZK ' rövidjátékfilm) 18.30 Egy hét Pest megyében 18.35 Riportfilm 19.15 Esti mese 19.30 Tv-híradó 20.00 Rossini: Ory grófja. (Opet*a) 21.55 Tv-híradó 22.05 Közvetítés a Magyarország —Szovjetunió asztalitenisz Európa liga-mérkőzéisről POZSONYI 18.15 Fair play. Sportmagazin 19.00 és 21.35 Tv-híradó 20.30 Esztrádműsor 21.25 Filmriport 21.55 A tett helyszínén. Sorozat. 1. rész EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Délután fél 4, fél 6 és este 8 órakor: Kaleidoszkóp Színes angol—amerikai film EGRI BRÖDY: (Telefon: 14-07) Délután fél 6 órakor: így jöttem Magyar film Este fél 8 órakor: Dajkamesék hölgyeknek Színes amerikai film GYÖNGYÖSI PUSKIN: Onibaba GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Egy kínai viszontagságai Kínában HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Dél csillaga HATVANI KOSSUTH: Keserű méz HEVES: A bosszúállók újabb kalandjai FÜZESABONY: A nagy kék jelzés igmm ÜGYELET Egerben: 19 órától szerda reggel 7 óráig a Bajcsy -Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére is Gyöngyösön: 19 órától szerda reggel 7 óráig a Jókai utca 41 szám alatti rendelőben. (Telefon 17-27.) Mémism ,,Légióvoda” Kisterenyén. A kis Nógrád megyei község, Kisterenye óvodája kivételes és igazán XX. századbeli játékot kapott a Magyar Honvédelmi Sportszövetségtől. Ez év nyarán egy ipari vitorlázó repülőgépet ajándékozott az MHSZ a kisterenyei gyerekeknek akik az óvoda udvarán ismerkednek a hatalmas géppel. A kisfiúk, kislányok beülhetnek a repülőgépbe, amelynek mozgatni lehet a szárnyát és a farkát, valamint kis lámpák jelzik, ha a botkormányt jobbra, vagy balra elfordítják. (MTI foto — Kulcsár Jóasef) 30 vagon méz megyénkből — Az átvételt akadályozza a kannahiány — A Nektár Szövetkezet 150 mázsa viaszt készít Megyénk jelentős , helyet foglal el az ország méztermelésében. A felmérések szerint mintegy 2500 háztáji gazdaság rendelkezik kisebb- nagyobb méhállománnyal, a méhcsaládok száma megközelíti a tizennyolcezret. A méhészek egy része szakcsoportokba, szövetkezetekbe tömörülve végzi munkáját. A szervezett méhészek száma 2000, melynek közel fele az elmúlt években lépett a szövetkezeti alapon működő méhészek közé. A méhészkedők nagyobbik része nem önellátásra, ha-# nem értékesítésre is termel mézet. Ebben az évben a megyében 28 vagon méz átadására kötöttek szerződést. Különösen jó eredményeket értek el a 23 méhésztársulás és az egri Nektár Szövetkezet tagjai. Az eddigi felmérések szerint 10 év alatt megyénkben négyszeresre nőtt a méztermelés és az idén mintegy 30 vagon átvételére számítanak. Az átadott mennyiség több mint felét — 17 vagonnal — az egri Nektár Szövetkezet 325 termelővel kötött szerződés alapján szállítja. Jelentősebbek még a hatvani, si- roki, hevesi, vámosgyörki, füzesabonyi társulások, ameMárcius eleje volt, vasárnap. Tavaszhónap első vasárnapja. Focista vasárnap. Korán reggel elkezdünk focizni, rúgjuk a bőrt, és még késő este a rádióban és a tévében is focizunk. Kedvesen közük velünk a sportszpike- rek a meglepetéseket, az eredményeket ás rezignáltan megállapítjuk, hogy Kelkáposzta II. már kiöregedett, gyengén játszott. Már a csapatába se biztos, hogy a következő vasárnapon belefér, a válogatottban pedig egyáltalán nem jegyzik. Ilyentájt, kora tavasszal, minden évben egy egész ország átáll a futballra. Ilyen- fcyt. kora tavasszal, minden szociológus, urbanista, falukutató és folklórista ismételten rádöbben, hogy hangosan is megállapítsa: Játékos ország vagyunk és pátriar- kális ország. Márpedig, ahol kenyérkereső komoly férfiak a játékba vetik magukat, ott mindenkinek igazodnia kell, ha tetszik, — ha nem. Először az asszonyoknak. Számukra minden kora tavasszal ez a labdarúgás maga a derült égből földre sújtó istencsapás. Minden kora tavasszal teljesen váratlan a férfiaknak ez a csapodár hűtlensége. Egyik percről a másikra az összes, egész télen nagyszerűen bevált női praktika megbukik, értéktelen semmivé válik, végük a boldog téli vasárnapoknak, az órákig tartó zsíros ebédeknek, a meghitt fe- ketézéseknek, az otthon melegét szimbolizáló papucsnak, az újságnak és az ebéd utáni szúnyókálásnak. Vége, könyörtelenül vége a téli matriarchátusnak. Délben leves nem kéretik, a sült húst két kenyérbe kérik az országban immáron 25 éve hatalmon levő kamaszok és jövőre hatalomra kerülő kamaszok és természetesen a nyugdíjas kamaszok. Az okos nő ilyenkor ráérez új helyzetére, és a második vasárnap már a párjával tart, mentve a téli hatalom roncsaiból, ami menthető. Okosak ezek az asszonyok és jól tudják, jön még kutyára dér, de ezt nem mondják. Sietnek ők is emberük oldalán ki a pályákra. Kiabálnak, szurkolnak és fáznak. És izgulnak; vajon mikor lesz vége? Az elszántabb és még okosabb nők már kora délelőtt követik a férfit. Ahogy a férfi borotválkozni és öltözködni kezd, és kerüli a tekintetét, mint a bűnöző vagy a vásott kölyök, az okos asszony már tudja, hogy neki is öltöznie, a haját igazítania kell. Nem kérdez semmit. Minek? Úgyis tudja, hova mennek, csak annyit mond: „Jövök én is, drágám”. Férje klubjában örömmel konstatálja, hogy mindenki átállt, a vendéglátás is. Focizik a vendég, a pincér, a presszósnő, a kenyereslány, mindenki. És nagy porcelán tányérokban velőscsontot raknak az asztalra, piritós kenyeret és forralt bort hoznak, és mindenki kiabál, hogy gól. Minden asztalnál rúgják a bőrt. Az öreg ürgék fürgén futkosnak a parkettgyepen: „És akkor a Mándl...” Az öregfiú, aki állva tartja szóval a haverokat, lehet már 70 éves is. Tüzes srác. Akkorát rúg a levegőbe, hogy egyensúlyát alig tudja visszanyerni. „Kemény fiú volt, nekem elhihetiték, én minden mécsesén ott ültem, ha fújt, ha esett.” Könnyes szemmel beszél, tulajdonképpen magára, eltűnt ifjúságára gondol. Felemeli poharát, az öreg nyugdíjas cigányprímás havi 500- ért ilyenkor, tavaszi vasárnap délelőttönként mindig azt játssza, hogy: „Ifjúság, jöjj vissza egy szóra...” A 70 éves srác Gáspárra, a prímásra kacsint, fátyolos szemmel folytatja: „Kelkáposzta II. már öreg. 34 éves, végleg kiöregedett a csapatból...” Közben int a közelükben szájtátva hallgató pincérfiúnak, hozna még... „Egon!” — mondja igen helyett meglehetősen szemtelenül a fiú, és hiába kérnek újabb porció forralt bort, nem hoz nekik, úgyis vörös már a vendég bácsik arca. Egyébként is Kelkáposzta II, Laosz1 népe október 12-én ünnepli hazája függetlenségének évfordulóját. Ebből az alkalomból közlünk részleteket Madelaine Riffaux francia újságírónőnek a párizsi LTIumanitében megjelent riportsorozatából. I. rész Papok A gyerek testét csíkos kézi szőttes szoknya borította. Már járni és beszélni kezdett. Szokatlannak tűnt jelenléte a hazafias erők harci akcióból visszatért katonáinak táborában. „Teljesen magára hagyva, éhesen, egy fa odvábán találtunk rá. Ebbe a szoknyába csavarva feküdt ott — magyarázta az egyik katona. — Az amerikaiak elkergették a parasztokat a falvakból. Egy lélek sem maradt ott. Az anyja valószínűleg már nem tudta magával vinni a gyermeket”. A parancsnokság gépkocsiján elvittük a csatamezőhöz legközelebb eső, . barlangban meghúzódó faluba, s a hadsereg nevében a frontbizottság gondjaira bíztuk. ★ Amikor elbúcsúzott a katonáktól, a gyerek sírva fakadt. Belekapaszkodott a köpenyűkbe, kabátjukba és ordított, mintha másodszor is szüleitől szakítanák el. S figyelmét egy pillanatra elterelte az ajándék: nádból font kalitkában kék-fehér- piros madár ugrándozott, egyike annak a sok-sok ezer vad madárnak, amelyek a laoszi erdőket benépesítették a B—52-es bombázók megjelenése előtt. Egy életben maradt madár, egy elveszített gyermek ... S hirtelen rádöbbentünk, hogy a felszaggatott dzsungeléi fölött, ahol az emberek a győzelemért képesek beásni magukat a földa kedvence, nem hagyja bántani. Kelkáposzta Il-t soha, még ilyen dupla világhírű szurkolóknak sem. „Hogy jönnek ezek a maiak a Foglhoz vagy Kalmárhoz? És Slózi? A görbe lábú... De ez a Kelkáposzta II. 34 éves veterán, és még nem akar kispadra ülni, pedig ott a helye.” Az asszony is szájtátva hallgatja a vájtfülű szurkolók szövegét. Nem kérdez semmit, a férjét sem akarja blamálni. Csak zúgnak, kavarognak fejében a szavak. „Nehezen fordul. Bele a pipába. Szöktetés. Beadás. Keresztezés. Pelé és ezer gól. 34 éves veterán, kispad.” Mik ezek a bogarak? Föltétlenül utána köll nézni. És akkor megint az öregúr. „Igazatok van, srácok, nem szidjuk a labdarúgókat. A focista kétszer hal meg, egyszer a pályán 30 éves korában, és egyszer az ágyban, öregkorában. Mi csak tudjuk, hiszen amikor 1920-ban Miskolcon.. És már ismét ott szaladnak a pályán, a salakon, hajkurásszák a labdát, rúgják a gólt, ők tizenegyen, százan, tizmillióan tavaszhónap első vasárnapján, focivasárnapon, feledve Mohácsot, Marseille-t, mindent. Szépen mondta az öregúr — gondolta az asszony. A labdarúgó kétszer hal meg. Szépen mondott nem igazat. Mert kétszer hal meg, de százszor, ezerszer feltámad halottaiból — zárta le a gondolatot az asszony. És délután a pályán: „Puha vagy, Jenő! Be a pipába! Szöktess... Te marha! Bírooó! Nem látsz?” A férj büszke volt feleségére. Hiába, „ludens-ország” vagyunk, focisták, és drukkerek, Suha Andor be, a természet szörnyű csendje honol: az állatok elpusztultak vagy elhagytuk ® környéket. „Hosszú évekig éltem Vientianéban — mondja a fiatalabb pap. — Szégyellem, de bevallom, akkoriban be tudtak csapni az amerikaiak. Egészen 1966-ig nagyon keveset tudtam a hazám ellen elkövetett agressziójukról. Az Egyesült Államok kormányának hosszú ideig sikerült nálunk — ahogy a bűnügyi regényekben írják — „tökéletes bűntényeket” elkövetnie Vientianéban egy hamis béke és a dollárok teremtette hazug jólét körülményei között sokan még csak nem is sejtik, milyen drámák játszódnak le a falvakban, hogyan koncentrálják a parasztokat a „jóléti falvakba” és a „gyűjtőpontokra”, a katonai támaszpontok körül a Mekong mentén, ahol az amerikaiak megerősített ag- ressziós vonalukat építették ki, repülőterekkel, stratégiai utakkal. Mindezt Thaifölddel egyetértésben ... Sokáig még a bombázások puszta tényét is tagadták, egészen addig, amíg Nixon- nak be kellett ismernie, hogy „Laoszban széles körű légi háború folyik”. Vientianéban a háború távoli dolognak tűnt számomra”. „Jó ideig úgy voltam, mintha beoltottak volna felháborodás ellen —• folytatja a másik buddhista szerzetes, Szaleum. — Az amerikaiak még a vallási felekezetek iskoláiban is hazugságáradattal árasztottak el bennünket arról, amit ők a „Laosz elleni észak-vietnami agresz- sziónak” hívtak. Es csak fokozatosan, célozgatva kezdtek beszélni a saját indokínai katonai beavatkozásaikról. Azért tették ezt, hogy hozzászoktassanak bennünket a gondolathoz, hogy helyeseljük az agressziót... Végül azután túlságosan messzire merészkedtek vallási szervezeteink ügyeibe való beavatkozásukkal. Kinyílt a szemünk ... Hogy elkerüljem a letartóztatást, a felszabadított zónában tanítottam, amikor az amerikaiak a múlt nyáron elfoglalták a Rizsesköcsög-síkságot, s megkezdték a B—52-esek bevetését. Átéltem — meséli a bonc — a megsemmisítő szőnyegbombázásokat, amikor a levegőből a legkülönfélébb pusztító eszközöket szórták le: ananász formájú golyós bombákat, levél formájú bombákat, amelyek beleolvadnak a növénykörnyezetbe, s robbannak, mihelyt gyanútlanul rálép az ember, mágneses bombákat és az úgynevezett „pókokat”, melyek hosszú zsinórt húznak maguk után, aminek már az érintése is elegendő ahhoz, hogy a bomba száz és száz halált nozó szilánkra robbanjon szét. Voltak ott szögbombák is, az ezek okozta sebeket igen nehéz gyógyítani. Ezt én nagyon jól tudom, mert én is foglalkozom egy kicsit az orvostudománynyal ... S ne feledje, hogy ott vannak még a „közönséges” napalm- és a foszforbombák is... Ha a front nem foganatosított volna időben megfelelő intézkedéseket, mi maradt volna most lakosságunkból?” (A Rizsesköcsög-síkság harcosai elmondták nekem, hogy az amerikaiak által ledobott hatalmas mennyiségű mágneses bomba egy ideig korlátozta mozgásukat. Azután a felderítőknek az jutott az eszükbe, úgy kellene megtisztítani az utat a hadsereg előtt, hogy lövedékhű- velyeket szórnak maguk elé. A fém érintésére a bombák felrobbantak). (Folytatjuk) 1970. október 13.. kei« A vörös Mekong lyeknek éves termelése meghaladja a 150 mázsát. Az egri Nektár Szövetkezet eddig 11 vagon mézet vásárolt fel, a további átvételt azonban akadályozza a kannahiány. A mézfelvásárlás mellett ez évben mintegy 150 mázsa viaszt adnak át az OMSZK- nak, mely részben felvásárlásból, részben a saját viaszolvasztó üzemükből származik. A méhészek munkáját nagyban elősegítik azzal, hogy a téli hónapokban mintegy 60 szakelőadást tartanak. (szabó)
