Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-11 / 239. szám

ft on ff i'ittHxnnrn készülve A szocializmus a népnek épül SOK8ZOR HANGSÚLYOZ­ZUK, hogy pártunk munkás- politikát folytat. Döntései­ben, elhatározásaiban első­sorban a munkásosztály ér­dekeiből Indul ki. Nem njond-e ez ellent annak a másik állításnak, hogy min­den ami ebben az országban É történik, nemcsak a munkás­osztály, hanem az egész nép javát szolgálja. Hiszen a munkásosztály szőkébb kate­gória, mint maga az egész nép. Pedig ebben semmiféle el­lentmondás nincs. A magyar munkásosztály a hatalom ki­vívása és megszilárdítása ■ után is teljesíti nagyszerű Itorténelmi hivatását — szö­vetségeseivel összefogva — a szocializmus felépítését. Amint a X. pártkongresszus irányelvei is hangsúlyozzák: „A szocializmus építésében a munkásosztálynak az egész dolgozó nép érdekeit kifeje­ző és szolgáló céljai, forra­dalmi eszméi válnak valóra.” Tehát a párt és az állam minden tevékenységében a legfontosabb munkásérdek a szocializmus felépítése. A szocializmus viszont — amely magában foglalja mind a gazdasági, mind a társadalmi élet, mind az életszínvonal magas fokát — nemcsak a munkásosztály­nak, hanem az egész népnek épül. így válik a munkásér­dek valójában az egész nép érdekévé. UGYANÚGY NINCS és nem is lehet szűkén vett „pártérdek” sem. Emlékeze­tesek még sokak előtt azok a szavak, amelyeket Kádár János elvtárs ezzel kapcso­latban még a VII. pártkong­resszuson • mondott, amikor kifejtette, hogy pártunk a „munkásosztály akaratából, a munkásosztály harci céljai­nak megfelelően kormányoz­za az országot. De nem ural­kodik, hanem szolgálja a né­pet!” Majd megfogalmazva a kommunisták jellemző tulaj­donságait kifejtette, hogy a kommunistának nem keli máinak lennie, mint. a többi ember, nem különös, hanem közösségi embernek kell len­nie, mert „a kommunista csak úgy tud boldog lenni, ha minden dolgozó emberrel együtt lesz boldog.” A párt gyakran hivatkozik a kommunistákat, a munkás- osztályt jellemző tulajdonsá­gokra. Sőt. a kongresszusi irányelvek ki is hangsúlyoz­zék: „A munkásosztály meg­határozóan befolyásolja a dolgozók minden rétegét; szemlélete, magatartása, fe­gyelme kihat az egész társa­dalomra. E hatás fokozása egész társadalmunk érdeke." A párt tudatos munkáspolt- tikája viszont — amely egy­bevág az egész társadalom legalapvetőbb érdekeivel — felerősíti, tudatossá teszi azt a hatást, amit a munkásosz­tály létével, szemléletével, helytállásával, a szocializmus építésében betöltött vezető­szerepével társadalmunkban elfoglal. PERSZE, SOKSZOR beszé­lünk a szocializmusról, de ritkán meditálunk el afelett, hogy ez valójában mit is je­lent a nép számára. Igaz, hogy az Ideológiai és a po­litikai terminológia pontosan körülhatárolta ennek a szó­nak valódi értelmét, tartal­mát. A«z emberek többsége azonban — különösen az egyszerű emberek, akik a többséget alkotják — valójá- ■ ban így teszik fel a kérdést: mit ad nekem ez a társada­lom? Az egyszerű ember számára a számvitel roppant egyszerű, összeveti jobb-e a maga és a családja mai éle­te, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt volt. Most, kongresz- szusra készülve dicsekvés nélkül megállapíthatjuk, hogy nemcsak az egyes csa­ládok, de egész népünk ma jobban él, mint 10, vagy 5 évvel ezelőtt is. A dolgozók tudják, hogy következetesen teljesítjük a szocializmus egyik alapelvét, hogy a termelés emelkedésé­vel arányban szüntelenül javulnia kell a dolgozó tö­megek életszínvonalának. Persze egyik évről a másik évre ebben a vonatkozásban nem lehet látványos fordula­tokat elérni. De már egy öt­éves terv vonatkozásában — például a most befejeződő harmadik ötéves terv folya­mán is — határozottnn lát­szik hol voltunk az életszín­vonallal a tervidőszak kez­detén és hova jutottunk el ennek az évnek a végéig. Hová akarunk haladni az elkövetkezendő öt esztendő­ben? Erre az országgyűlés nemrég befejeződött üléssza­kán elfogadott negyedik öt­éves tervtörvény világos vá­laszt ad. Egyik területen las­sabban, máshol gyorsabban, előremegyünfc. Ez a stabili­tás és folyamatosság szintén a szocializmussal járó tulaj­donság. A dolgozó milliók és az egyes családok maguk is bátran tervezhetnek előre. A magyar népgazdaság fejlődé­se és a hazai életszínvonal — éppen a kapitalista társa dalom hagyatéka miatt — még ma is elmarad a gazdag államok fejlettségi szintjétől. De biztosak vagyunk abban, hogy a szocializmus építésé­vel, ha nem is hmner —% de történelmileg belátható időn belül — a még meglévő el­maradásunkat is sikerül le- küzden'ink. ÉS MÉG VALAMIT. A szo­cializmus nem egyszerűen a népnek épül, de egyszerűen nem is valósulhat meg a nép mindennapos alkotó tevé­kenysége nélkül. Ez is a szo­cializmus természetéhez tar­tozik. Rácz Lajos ŐSZI SZÉNÉGETÉS A BÜKKBEN. A Bükk hegység erdőiben elérkezett az őszi szén- égetés ideje. A etá vJa rakott fa közel egy hétig izzik, füstöl, míg jó minőségű faszén lesz belőle. A faszén keresett exportáru, a bükki erdőkből jelentős mennyiséget expor­tálnak Svédországba. (MTI-foto — Fényes Tamás felvétele) Riszt veszünk az tíz éves fejlesztési program jába a Dr. Molnár Frigyes, a SZÖ- VOSZ elnöke, aki Rév Lajos­sal, az OKISZ elnökével együtt részt vett a Szövetke­zetek Nemzetközi Szövetsége központi bizottságának lon­doni, jubileumi ülésén, útjá­ról a következőket mondotta az MTI munkatársának: — Hetvenöt éves az SZNSZ, tehát háromnegyed évszázadot tekintettünk át. Az ülés megállapította, hogy a szövetség jól tölti be hivatá­sát. Fellendülésének idősza­kát éli az egész mozgalom. — Külön öröm számunkra, hogy az SZNSZ központi bi­zottságának ezen a jubileumi ülésén felvették az SZNSZ tagjai közé az Országos Szö­vetkezeti Tanácsot. A köz­ponti bizottság állásfoglalása a felvétel mellett azt is tük­rözi, hogy az SZNSZ-ben ro- konszenvvel kísérik a ma­gyar szövetkezeti mozgalom fejlődését. Ez nemcsak a kb- ülésen tűnt ki, hanem talál­kozásaink, illetve az SZNSZ tagjainak hazánkban tett lá­togatásai során is. Különösen a fejlődő országok érdeklőd­nek az iránt, hogy a felsza­badulás után hogyan indul­tunk el, s hogyan vált népi jellegűvé szövetkezeti moz­galmunk. Felajánlottuk, hogy szíve­sen bocsátunk szakértőket, szaktanácsadókat az SZNSZ rendelkezésére az ENSZ munkaügyi szervezetén ke­resztül. Javasoltuk, hogy 1972-ben — vagy ha akkor nem lehetséges, 1973-ban — Budapesten rendezzék az SZNSZ nemzetközi szeminá riumát. Továbbá — a fejlő­dő országok megsegítése ér­dekében — javasoltuk, hogy különböző szövetkezeti kls- és középüzemek létesítésé­ben. A konfekcióipar, a bőr- feldolgozó-, kerámia- és fa­ipari tevékenység köréből már készen is áll mintegy 40 ilyen üzemre vonatkozó terv­dokumentációnk. Elnöki szemmel: flz idei nehéz év a mezőgazdaságban r Ä rendkívüli Időjárás okozta problémák még min­dig nem értek véget, a gond még mindig ott nyugszik a fhezőgazdasági üzemek vál­lán. A termények jelentős része még betakarításra vár, s a kitavaszodás háromhetes késedelme jelenleg is érez­teti hatását. A következő he­tekben pedig már a jövő évet kell megalapozni a ta­laj és vetési munkákkal. A hátralevő feladat minden­képpen nagy szervezettséget és gondos előrelátást kíván a gazdaság vezetői részére. Az idei nehéz, év nagyon sok tanulsággal szolgált már eddig is, elsősorban nekünk, gazdasági vezetőknek. Az a lehetőség, hogy az üzemi döntések többsége az új gaz­dasági mechanizmusban a gazdaság vezetőire hárul, úgy vélem a legnehezebb évben is kiállta a próbát. A vezető beosztású szakembereket rdost arra kell sarkallnunk, hogy a kedvezőtlen időjárás okozta nehézségekből ki-ki a maga területére vonatkozóan vonja le a tanulságot és a jövőben azt hasznosítsa. Az idei év tovább bizonyí­totta, hogy a termelőszövet­kezeti gazdaság nem lehet meg tételesen kidolgozott üzemfejlesztési terv, alapos számításokon nyugvó fejlesz­tési célkitűzések nélkül Ugyanakkor az éves terme­lési tervet is sokkal körülte- bttn^bbe# kell elkészíteni. Különös gondot kell fordíta­ni a munkaerőmérleg elké­szítésére. Az idei év rácáfolt, hogy tökéletesen tisztában lennénk a munkaerő időbeni és nagy- ságbani felhasználásával. Az alapos számbavétel nélkül a munkaerő optimális felhasz­nálása terén a spontanitás érvényesül. Ez esetenként megbénította a munka meg­szervezését. A megfelelő ösz­tönző módszerek elavultsága vagy hiánya az év folyamán sokszor okozott súlyos, gon­dot. A tagok a háztáji gaz­daságok munkáit — sok gaz­daságban érthető okokból — előnyben részesítették a kö­zös rovására. Ez további munkatorlódást okozott. Véleményem szerint ez az év olyan tanulsággal Is szol­gál, hogy népgazdasági és üzemen belüli vonatkozás­ban változtatni kell a beru- házáspolitlkán. Ahhoz, hogy fokozottabban betöltsük sze­repünket, beruházási igé­nyeinket sokkal jobban, gyorsabban kellene kielégí­teni. A növekvő termelői érák megteremtették a termelési érdekeltséget és a vállalat- szerű gazdálkodás pénzügyi alapjait. Megélénkült a be­ruházási kedv, de feltétlenül kedvezőbb körülményeket kellene teremteni a beruhá­zásokhoz. Termelőszövetke­zetünkben például 80 száza­lékos a gépesítettség. Felme­rül a kérdés, hogy az ilyen hiányosan felszerelt üzemek mit kezdjenek ilyen évvel, mint az idei volt. A mező- gazdasági üzemek vezetői azt látják, hogy iparunk nem használja ki megfelelően azt a piaci lehetőséget, ami a mezőgazdasági üzemekben rejlik. Pedig véleményem szerint — bármilyen furcsán hangzik — az, hogy mennyi­re boldogulunk, hogy milyen olcsón, vagy drágán terme­lünk, az nagyrészt az ipari üzemekben dől el. Ezt bizo­nyítja, hogy a mi gazdasá­gunk termelési költségeinek anyagi ráfordításaiból töbtí mint 50 százaléka ipari ere­detű. Ugyanakkor az import­gépek esetében nincs bizto­sítva az alkatrész-ellátás. A termelőszövetkezetek vezetői tudják, hogy a nép- gazdasági terv évről évre meghatározza a mezőgazda­sággal szemben támasztott követelményeket. Nem tu­dunk a jövőben maradékta­lanul eleget tenni ezen kö­vetelményeknek, ha kézzel­foghatóan nem javul a gép­ellátás színvonala, ha nem növelik a választékot, egy­szer, s mindenkorra nem szűnik meg az alkatrész-el­látás súlyos . problémája. Egyúttal üzemen balul is sokkal megalapozottabbá Kell termünk a beruházási döntést. A mezőgazdasági beruházások végül’ 'is köz­ponti célt szolgálnak, ahhoz népgazdasági érdekek fűződ­nek. Mindenki érdeke, hogy a mezőgazdaság korszerű eszközökkel való ellálása meggyorsuljon, s ezáltal ak eredmények gyorsabban nő­jenek. Ez senki számára sem lehet közömbös. Az év hátralevő idejében sok még a tennivaló. Na­gyon fontos, hogy a jövő év sikerei érdekében minden lehetőséget kihasználjunk Különösen a gépek jó ki­használása és a gépesítés fo­kozása, a kemdzálás kiter­jesztése terén vannak ki­használható tartalékaink minden gazdaságban. Hely­telen nézetnek tartom, hogy az idei év nehézségeit meg osszuk a jövő év terhére. Fontosnak tartom, hogy már most. a tagsággal való tanácskozásokon őszintén nyíltan beszéljünk az egész évben végig kisért nehézsé­gekről, kiesésekről. Fel kell tárnunk, hol követettel hibát a vezetés ég mikor te­hetett volna többet a tag­ság. Végül is mindnyájunk­nak szolgáljon tanulságul ez az év, hogy távolabbra néz ve közösen, felelősséggel gondoljunk a jövőre. Varga Zoltán, az ostoros: Kossuth Mg. Tsz Lapunkról, magunkról Talán meglepően néznek fel lapunkból régi, kedves olvasóink, hogy most e ha­sábokon — más fontos or­szágos, vagy megyei Írást ki­szorítva — lapunkról, ma­gútól szólunk, Való igaz, rendhagyó ez az „eljárásunk”, de megértenek bennünket, ha megismerik szándékun­kat. -Ma és a Jövő hét min­den nádján Ugyanis nem­csak majd 23 ezer előfize­tőnkhöz kopogtat be la­punkkal a postás, hanem több ezer olyan családhoz is, akik nem ismerik, nem olvassák rendszeresen ■ a Népújságot, a megyei pártbi­zottság, a megyei tanács lapját. Nem titkoljuk szán­dékunk célját sem: azt sze­relnénk, ha mutatványszá­maink megnyernék „olvasó jelöltjeink” tetszését, hogy rendszeres olvasóvá, előfize­tővé váljanak lapunknak. Az elmúlt két évtizedben szép és jelentős utat tett meg lapunk, a Népújság. 1949. áprilisában jelent meg először a megyei pártbizott­ság lapjaként, — heti két al­kalommal, négy oldalon 1 és nagyon szerény külsővel. 1958. februárjától — hétfő kivételével — -mindennap el­jutunk az olvasóhoz, az utób­bi egy évben hétköznap nyolc, vasárnap 12 oldalon. Régi — két évtizedes olva­sóink ia bizonyára ölömmel értesülnek róla, hogy a Nép­újság népszerűsége egyre nö­vekszik. Bizonyítja ezt első­sorban olVasót.áborunk nö­vekedése, a véleménykutatá­sainkra adott válaszok, s nem utolsósorban az a több ezer levélben.- szóban, telefonon és személyes találkozásaink­kor elhangzott vélemény, ami lapumból elhangzik. Az elmúlt tíz évben megduplá­zódott olvasóink száma, a legutóbbi megyei pártérte­kezlet óta majd hétezer elő­fizetővel gyarapodott a Nép­újság előfizetőinek tábora. A megyei párt-végrehajtó­bizottság és mi magunk, a szerkesztőség mégsem elége­dett ezekkel az eredmények­kel. Megyénk az ipar, a me­zőgazdaság, a kultúra és az élet számos más területét tekintve az ország első me­gyéi között halad és ez ma­géban hordja annak a lehe­tőségét is, hogy a megyei lap olvasottságát, példány­számát tekintve is előbbre lépjünk és felzárkózzunk az élet más területén elért ered­ményeinkhez. Talán hihe­tetlennek hangzik, de sajnos igaz: megyénk családjainak majd ötven százalékában nem olvasnak újságot, nem jut el nyomtatásban a párt szava. Történik mindez olyan időszakban, amikor a tudomány és a technikai for­radalom korát éljük, amikor példa nélküli események so­ra történik a világban, az országban és megyénkben is. Mi, akik a megyei pártbi­zottság és a megyei tanács lapját írjuk, szerkesztjük, azt valljuk: számunkra nem kö­zömbös, hogy lapunkon ke­resztül hány emberrel, csa­láddal tartunk rendszeres kapcsolatot a lapon keresz­tül, hogy hány emberrel is­mertetjük meg lakóterületét, munkahelyét, hogy még erő­sebb szálak kössék ahhoz a vidékhez, ahhoz a megyéhez, ahol született, él, dolgozik, alkot. Különösen nagy jelentősé­ge van ennek a tájékozódás­nak napjainkban, amikor a helyi szervek önállóbban cselekedhetnek, egyre na­gyobb szavunk van az adott terület Irányításában, jövő­jének meghatározásában. Ebbő! következik, hogy me­gyei lapunknak lobban kell tájékozódnia és tájékoztatnia, figyelembe kell vennünk a lakosság észrevételeit. fel­használni a lapon keresztül javaslatainkat a döntések ki­dolgozásában és természete­sen a feladatok végrehajtá­sára való mozgósításban. Tevékenységünk célja volt eddig is és célja marad a jövőben is a megye lakóinak gyors és egyre színvonala­sabb, sokrétűbb tájékoztatá­sa. Mindehhez megyénk éle­téből merítjük a példát, ak­kor is, amikor a jót, az élen 'járót népszerűsítjük, dicsér­jük és akkor is, amikor a gondokra, a hiányosságokra, a további tennivalókra hív­juk fel a figyelmét. Amikor most újabb olvasó, előfize­tő megszerzéséről van szó. számunkra ez azt is jelenti, hogy újabb és újabb észre­vételekre, közérdekű javas­latokra számítunk, mert tudjuk: a több szem többet lát, a több toll alkalmasabb arra, hogy eljuttassa hoz­zánk és rajtunk keresztül a megye és az ország fórumai­hoz mindazt, amit a munka­hely meg a lakóhely, a kö- . zösség, az ország fejlődése érdekében fontosnak lát a Kedves olvasó elmondani, javasolni, észrevételezni. Számunkra mindig fontos volt az olvasó véleménye a megye, az ország és lapunk dolgairól, a párt politikájá­nak a szellemében munkál­kodva akarjuk szolgálni ez­úton is a szocialista demok­rácia szélesítését. Ajtónk mindig nyitva áll olvasó­ink, előfizetőink előtt; észre­vételeiket, javaslataikat mindig szívesen fogadjuk. Kedves Olvasójelöltünk! Fogadja jósZivvel mutat­ványszámunkat, olvassa ér­deklődéssel írásainkat. Re­méljük lapunk megnyeri tet­szését és előfizetőjévé, rend­szeres olvasójává válik a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapjának, a Népújságnak. 1970. október ll.> vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents