Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-10 / 238. szám
I Földi Gábor kezét a nadrágja szarába törli és beinvitál birodalmába .. . Apró szoba az egész. Középen kovácsoltvasból készült garnitúra: három kerek kis szók, egy kanapé, s egy díszes, üveglapos asztal. Rajta dohányzókészlet, egy modert# vonalú gyertyatartó, mellett miniatűr talicska ... A sarokban kellemes íényt áraszt egy saját készítésű hangulatlámpa. A másik oldalon fából faragott tartóján bogrács függ, benne fakanál, favilla ... A falakon vasból formált könyvespolc. S itt mindent az ö keze formált... A kezdődő beszélgetést félbeszakítja a házigazda. Egy korhű kis szélmalmot mutat, melyen egyszerre forgásba kezd az apró szélkerék — és váratlanul csilingelve felhangzik egy dal első sora: „Hullámzó Balaton tetején.. — Ezt a kis malmot hét hónapig csináltam. Egyszer úgy elképzeltem magamnak, aztán nem tudtam nyugodni, amig el nem készült — meséli. Szeretettel végigsi- mitja hosszú munkája eredményét, aztán megjegyzi: — De a többivel is így voltam. S egyformán szeretem mind, mint a gyerekeit szokta az ember .. . Aztán szavad a régmúlt éveket idézi. — Az én szüleim zselléremberek voltak. Mi mást Is kezdhettek volna egy fiúgyerekkel, mint ami a szokás volt: inasnak adtak egy patkolókovácshoz. Akkoriéban a szépen díszített, lő- esös kocsi a jómódot is kifejezte, hát sok új kocsira csináltunk mi itt Kompol- ton különféle díszeket. Először nem kedveltem ezt a •szakmát, de aztán egyszer megfigyeltem, hogy milyen szépen formálódik a kezem alatt a vas .. . Azt csinálok- belőle, amit akarok. Csak aztán sok volt a munka, 11 -m nagyon értem rá még külön is foglalkozni vele. Egy pillanatra megáll, s végignéz birodalma kincsein — Három éve nyugdíjas vagyok, jóval több az időm. De nem ez a döntő ... Szeretem csinálni, mert szépek és a saját elképzelésem, tervem után készül el valamennyi — vallja magáról, aztán a szekrényhez megy, s egy tárgyat mutat felém. — Tudja ez mi volt? — kérdi, de már meséli is. — Egy fa kiforrott görcse, Amelyik nagyon hasonlított . a ló patájához. Megtisztítottam, patkót vertem rá, egy kicsit még formáltam rajta és most — amint látja — hamutartónak használom. Nézze meg azt a virágtartót, azt egy mérleg mintájára csináltam — mutat a fal felé.. Valóban egy piaci mérleghez hasonló tartóban két cserép virág díszük, s a reryd kedvéért az egyik még nehezebb is egy-két dekával, _ Szóval meglátok valamit, ami számomra érdekes, ami engem valahol megkap, s azt próbálom megformálni. Soha néni rajzolom le. Én akkor már úgyis látom magam ( előtt pontosan ilyennek, mint ahogy most üt állt előttünk. . '— Mennyiért adná el Őket? '— Én nagyon örülök, ha látom, hogy másoknak tetszenek a munkáim. Ezért is adtam oda szívesen, amikor ^ W ’ I ll t > H * 111 é l I«T1 Árf *, 1970. október 10., szombat kiállításra kérték el őket. De eladni...? Semmi pénzért, pedig a kis malomért tízezer forintot ígértek egy alkalommal. Mog ezt a garnitúrát is nagy pénzért kérték már. .. Nem tudnék megválni tőlük, magam kedvére készítettem valamennyit. Amint mondja, szemében megvillan egy fénysugár. Az alkotói büszkeség táplálta, egyszerű fény ez; semmi póz, semmi önteltség nincs hmne. Sugarában a mintákká formálható anyag ’örök szeretete,- s egy-egy jól sikerült munka élménye lobog ... Búcsúzóul ismét felhangzik a kis malom jól ismert dallama. Szinte még most is látom, amint kecsesen körbe forog a szélkerék ... Szilvás István A darabban a fiatal és rokonszenves főhőstől megkérdezi a felügyelő, hogyan jutott a képtelen ötlethez és miért tette meg tulajdöpkép- peti? A válasz: Nem tudtam meg nem tenni. Ügy érezzük,' ennek a Kaleidoszkópnak ez a nyitja: A rendező addig játszott az ötlettel, amíg a filmet nem tudta meg nem csinálrti. És Jack Smight jó filmet csinált. Nyugodtan mondhatjuk, könnyedén, a cselekményt tekintve csaknem a semmiből. Mert ha a kiegészítő részleteket nem számítjuk, más nem történik, mint az emberek, ezek a nagy- és félvilági pénzeszsákok és fezőrök ülnek a kártyaasztalnál és egymásnak eresztik idegeiket. És ez a film mégis sokkal több ennék Apró és finom részletrajzokban bemutatja a kártyáslélektant, a nyerni — és veszteni — tudás kínjait, azt a fegyelmezettséget, amely a látszat, és azt a ke- gyetlen belső küzdelmet, amely minden kártyásban végbemegy a tenni vagy nem tenni kérdés kínjai és Sólyom—Szabó: pillanatai között. Emberismeret és a „szakma'’ belülről való felfedezése kell ahhoz, hogy a dúsgazdag alvilági fezőr, Dominion így kiterüljön elénk. Olyan hatalmasnak érzi magát, mint egykor Napóleon lehetett. Hajviseletében, hanghordozásában, gesztusaiban és fényűző kastélyában is ápolja ezt a külsőséget, mely tartalom is kíván lenni. No, persze az utánzatok felfeslenek, hiszen a környezeti az okok és a célok leleplezik az ütánzás arcátlanságát és reménytelenségét. Mindezt azért írjuk le e film kapcsán, mert a jellem- ábrázolás igényessége eszünkbe juttatta ezt. Ebben a könnyű játékban, csaknem szabványkrimiben a kártyás fiú, a bohém-bájos fiatal lány, a strucctojásszerűén szeplős felügyelő,- a frezőr Dominion és klubtársai nem viaszfigurák egy harmadosztályú panoptikumból, hanem eleven hús-vér emberek, akik pontosan és hitelesen azt játsszák, amit a kártya szenvedélye, a pénz ördöge diktálhat nekik. S ha a néző netán nem ismerné — legalább az ulti erejéig — a nyerni és Veszteni tudás kínlódását, akkor is érti azt a küzdelmet, amely a film igazi tétje. Lehel:, hogy kissé hosszadalmason mutatja be a rendező ezeket a nagy szorongásokat, de minden részlet hiteles. S ha távol is áll tőlünk ez az al- és félvilág pénzes arisztokratáival és szerencselo- vagiaival együtt, mégis figyelemre méltó az a környezet, amelyben élnéíc. Ennyi remek épületet, bútort, festményt, mint amit ebben a tárlatszerű rendezésben kapunk, már régen nem láttunk nyugati filmeken sem. Az apró sztori Szellemes és művészi tálajása miatt bizonyára vonzani fogja a közönséget. S talán az a szűkszavúság is, amely a párbeszédeket jellemzi. Nem fecsegik agyon a hősök önmagukat, hogy a néző odafigyelhessen arra a környezetre, amelyben ezek a kiválasztott és pénzzel lemérhető hímek és nőstények élik a normális élettől hermetikusan elzárt, felsőbbrendűnek hitt, - valójában kegyetlen szenvedélyek között vergődő életüket. Kitűnő jellemszínészek. Warren Beatty, Susanriah York, Clive Rcvill. Eric Poster játéka bizonyítja azt, hogy mindent -lehet jól csinálni. Még ezt a krimit is! (farkas) Hmbsz fillér \ . • > Apró kis ügy, szól sem érdemel talán. Hogy mégis el £ mondom, azt azért teszem, mert esetleg később nagy úg/ £ is lehet belőle. , , . i Katika, a .tanulókislány valakinek „elf elejtett'' hús j fillért visszaadni > — Aranyoskám! Húsz ii’lé még visszajár .. > — Persze, persze, — szói a szöszke, majd hány::. > mozdulattal kitesz a pultra n&gi ven fillért. <; — Ez meg hússzal több drágám. • > — Már meg ez a baj néni! — nyelvel Kait és gúnya > mosollyal köpenye zsebébe csúsztatna a föle'slgges pénzt > Az idős nénike szólni nem mer, valamit motyog a > 'fogai, között, azután elcsoszog. > Üjabb vásárlók érkeznek. j — Tessék kérem. Igenis számolok. Es Kati ceruzája > úgy szalad a papíron, mintha pályás korától csakis ősz- > ~szeadott volna. < — Szóvql háromhatvan meg egy tíz, meg ötven fillér > öthúsz lesz kérem összesen. ^ Tízest ad a vásárló és a visszakapott .maradékot szó > molatlanul pénztárcájába löki.— Tessék, kérem a következő. Kinek adhatok, hol számolhatok? Ke: e7ad és számol naphosszat. Általában kedvelik a 'ók, hiszen fiatal, bájos, sőt nemegyszer még vd varia A férfi vevők külön szerencsének tartják, ha Katika áll a pultnál és amikor szabadnapos, vagy iskolába megy aznap inkább — ha lehet — halasztják a bevásárlást. ' Egyik nap újra baj van az apróval. Húsz. vagy negyven fillér talán? Ezúttal egy kismama reklamál: — Kislány! Máskor jobban nézze meg a visszajárót. Ügy látóin maga az apróval egy kicsit hanyagul bánik. Már máskor is ... Szöszt alig várja, hogy elmenjen a fiatalasszony. — Na tessék! Látnák milyenek az emberek? A pofámról leégne a bőr. ha negyven fillér miatt szólnék. Úristen negyven fillér? Mi az ma negyven fillér? Hát összeg az kérem? Észrevehet negyven fillért egy ilyen, mint ez is, akinek háromezerötszázat keres a férje? Többen összenéznek, de nem szólnak. Kati kezében pedig ég a munka, a főnök boldog, hiszen jól megy az üzlet. Tegnap hiába kerestem Katit. Elhelyezték. — Bajba került az aprók miatt... Szólok valakinek, veszem a telefont. — Az, az. Igen, az a szöszke a zöldségesből. — Tudom. A Kati. Kérem vele tényleg van egy kis probléma. A fillérekkel manipulált. Kis halakat fogott, de azokból aztán nem keveset. — És mivel védekezik? — Tévedés, elszámolja magát. Sok a vevő . .. Ilyenkor ősszel, a vénasszonyok nyarában jó néha egy félórácskát sétálni. A kerten jövet, összetalálkozom Katival. — Mi van Katika? Nem látom a régi helyén. Csupán egy másodpercig tartó rezdülés fut végig az arcán. — Kicsi az a bolt. Aztán tudja, hogy az én kezem gyorsan -jár és nem alszom el a pult előtt, ha siet a vevő. — És most merre kereshetjük? — A nagy zöldségesben. ‘Ott szerencsére csak kiszolgálok és nem bánok pénzzel. Utálom a pénzt: Azok a vacak alumínium filléresek mindig összefeketítik a tenyeremet ... Szalay István Uj létesítmények Kömlőn Űj létesítményeikkel gazdagodik Kömlő. A helyi fogyasztási szövetkezet eleget téve a lakosság kérésének, új propán-bután gázleraka- tot épített. Az építkezésre és az üzemeltetéshez szükséges feltételek _ biztosítására mintegy 300 ezer forintot költöttek. Eddig a szomszédos Tiszanánáról és Hevesről szerezték be a palackos gázt a vásárlók. Rövidesen befejeződik a község két utcájában a por- talanított utak építése. Ez évben a községben a köz- ségfeih£?ztési alapból mintegy 950 méter, portalanított . utat építettek. A napokban kezdték meg a község központjában az új emeletes orvosi rendelő építését. Az épületben . helyet kap az orvosi és a fogorvosi szakrendelő, valamint a gyermek- és csecsemővédelmi egészségház. Az emeleten két- és háromszoba-össz- komíortos orvosi lakás kap helyet. _ Az építkezésre közel egymillió forintot fordítanak és elkészülte után bevezetik a községben a fogászati szak- 'rendelést. Ugyancsak tovább bővítik a múlt évben megépített ivóvízhálózatot. Jövőre mintegy 2000 méteres szakaszon építenek hi új vízhálózatot,- melyhez a lakossál társadalmi munka végzésével járul hozzá. (sz. I.) 20. Eszük ágában ’ sem volt a Szovjetunióval harcba keveredni — jól tudták, milyenek az érőviszonyok — ellenben minden előkészületet megtettek ahhoz, hogy . egy angol—amerikai háborúval kiszorítsák az angolokat és az amerikaiakat a Tgvol-Keletről. A Pearl Harbour-i támadás a japánok számára olyan jól sikerült, ahogy azt maguk .m gondolták. Az USA csendes-óceáni flottájának nyolc csatahajója közül hét horgonyzott Pearl Harbourban, ezenkívül több száz egyéb hadihajó — cirkáló, rolnboló, aknarakó, aknaszedő és más hajók. Háromszázötven repülőgép állomásozott éppen a Hawaii-szigetek katonai támaszpontján, s a hajók közül mindössze két aknaszedő maradt épségben és másfél tucat repülőgépen kívül a többi teljesen megsemmisült, vagy végleg használhatatlanná vált. Kühnék bíróság elé kerültek; teljesen elegendő bizonyíték volt ellenük, iuszea asm előkerültek a németül írt jelentések másolatai, sőt, még a rejtjelkódex. is. Kühnt az amerikai bíróság halálra ítélte, de a család, hogy életét mentse, felajánlotta: mindent •elmond, amit a tengelyhatalmak kémkedéséről tud a CsendesTóceán térségében. S az amerikaiak, úgy látszik, értékesnek találták ezt az információt, mert a halálos ítéletet 1942. október 26-án öt- ven évi börtönbüntetésre változtatták. Ruth és anyja szintén börtönbe kerültek, s csak a második világháúaru után síaöadítitei&w A Pearl Harbour-Í japáni orvtámadás után az újjászervezett amerikai hírszerzés különböző kombinációkat dolgozott ki a japánok ellen, főleg a visszavágásra. Nem ’önmagukra, hanem a japánokra voltak • dühösek Washingtonban ... Kutatták az okokat, hogy a sok előzetes jelzés ellenére miért nem történtek hathatós intézkedések a japán hírszerzés ellen, és mi volt annak az oka, hogy Pearl Harbour megtámadása előtt az amerikai titkosszolgálat Japánban nem rendelkezett . ügynöki hálózattal, és bizalmas információi. sem voltak. Megállapították, hogy történtek ugyan különböző próbálkozások, de sikertelenül. Például a két világháború között egy ezredesi rendfokozatban levő hírszerzőt turistaként a japáni szigetekre küldtek, akit azonban már tevékenysége kezdetén „halálos baleset ért”. Alázatosan hajlongó japánok . adták át az ezredes hamvait a tokiói amerikai követségnek azzal, hogy az amerikai „turista” útközben meghalt, és holttestét a sinto szertartások szerint elégették. a!z amerikai titkosszolgálat csak az okok kutatása során jött rá arra, hogy a japáni titkosszolgálat félrevezette a tokiói amerikai követség katonai attaséját és tengerészeti attaséját. A két attasé ugyanis több ízben jelentette, hogy Tokió utcáin nagyszámú japáni haditengerészt látott. Ebből arra következtettek, hogy a japáni hadiflotta még mindig a Tokió közelében levő yokosukai flottabázison tartózkodik, és teljesen kizárt egy esetleges meglepetésszerű támadás a japánok részéről. (Fa^UtmM Miföl a szélmalom?
