Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-10 / 238. szám

I Földi Gábor kezét a nad­rágja szarába törli és bein­vitál birodalmába .. . Apró szoba az egész. Kö­zépen kovácsoltvasból ké­szült garnitúra: három ke­rek kis szók, egy kanapé, s egy díszes, üveglapos asz­tal. Rajta dohányzókészlet, egy modert# vonalú gyertya­tartó, mellett miniatűr ta­licska ... A sarokban kel­lemes íényt áraszt egy sa­ját készítésű hangulatlám­pa. A másik oldalon fából faragott tartóján bogrács függ, benne fakanál, favil­la ... A falakon vasból for­mált könyvespolc. S itt mindent az ö keze formált... A kezdődő beszélgetést félbeszakítja a házigazda. Egy korhű kis szélmalmot mutat, melyen egyszerre forgásba kezd az apró szél­kerék — és váratlanul csi­lingelve felhangzik egy dal első sora: „Hullámzó Bala­ton tetején.. — Ezt a kis malmot hét hónapig csináltam. Egyszer úgy elképzeltem magamnak, aztán nem tudtam nyugod­ni, amig el nem készült — meséli. Szeretettel végigsi- mitja hosszú munkája ered­ményét, aztán megjegyzi: — De a többivel is így voltam. S egyformán szeretem mind, mint a gyerekeit szokta az ember .. . Aztán szavad a régmúlt éveket idézi. — Az én szüleim zsellér­emberek voltak. Mi mást Is kezdhettek volna egy fiú­gyerekkel, mint ami a szo­kás volt: inasnak adtak egy patkolókovácshoz. Akkorié­ban a szépen díszített, lő- esös kocsi a jómódot is ki­fejezte, hát sok új kocsira csináltunk mi itt Kompol- ton különféle díszeket. Elő­ször nem kedveltem ezt a •szakmát, de aztán egyszer megfigyeltem, hogy milyen szépen formálódik a kezem alatt a vas .. . Azt csinálok- belőle, amit akarok. Csak aztán sok volt a munka, 11 -m nagyon értem rá még külön is foglalkozni vele. Egy pillanatra megáll, s végignéz birodalma kincse­in — Három éve nyugdíjas vagyok, jóval több az időm. De nem ez a döntő ... Sze­retem csinálni, mert szépek és a saját elképzelésem, tervem után készül el vala­mennyi — vallja magáról, aztán a szekrényhez megy, s egy tárgyat mutat felém. — Tudja ez mi volt? — kérdi, de már meséli is. — Egy fa kiforrott görcse, Amelyik nagyon hasonlított . a ló patájához. Megtisztítot­tam, patkót vertem rá, egy kicsit még formáltam rajta és most — amint látja — hamutartónak használom. Nézze meg azt a virágtar­tót, azt egy mérleg mintá­jára csináltam — mutat a fal felé.. Valóban egy piaci mérleghez hasonló tartóban két cserép virág díszük, s a reryd kedvéért az egyik még nehezebb is egy-két deká­val, _ Szóval meglátok va­lamit, ami számomra ér­dekes, ami engem valahol megkap, s azt próbálom megformálni. Soha néni raj­zolom le. Én akkor már úgyis látom magam ( előtt pontosan ilyennek, mint ahogy most üt állt előt­tünk. . '— Mennyiért adná el Őket? '— Én nagyon örülök, ha látom, hogy másoknak tet­szenek a munkáim. Ezért is adtam oda szívesen, amikor ^ W ’ I ll t > H * 111 é l I«T1 Árf *, 1970. október 10., szombat kiállításra kérték el őket. De eladni...? Semmi pén­zért, pedig a kis malomért tízezer forintot ígértek egy alkalommal. Mog ezt a gar­nitúrát is nagy pénzért kér­ték már. .. Nem tudnék megválni tőlük, magam ked­vére készítettem vala­mennyit. Amint mondja, szemében megvillan egy fénysugár. Az alkotói büszkeség táplálta, egyszerű fény ez; semmi póz, semmi önteltség nincs hmne. Sugarában a minták­ká formálható anyag ’örök szeretete,- s egy-egy jól si­került munka élménye lo­bog ... Búcsúzóul ismét felhang­zik a kis malom jól ismert dallama. Szinte még most is látom, amint kecsesen kör­be forog a szélkerék ... Szilvás István A darabban a fiatal és ro­konszenves főhőstől megkér­dezi a felügyelő, hogyan ju­tott a képtelen ötlethez és miért tette meg tulajdöpkép- peti? A válasz: Nem tud­tam meg nem tenni. Ügy érezzük,' ennek a Ka­leidoszkópnak ez a nyitja: A rendező addig játszott az öt­lettel, amíg a filmet nem tudta meg nem csinálrti. És Jack Smight jó filmet csi­nált. Nyugodtan mondhat­juk, könnyedén, a cselek­ményt tekintve csaknem a semmiből. Mert ha a kiegé­szítő részleteket nem számít­juk, más nem történik, mint az emberek, ezek a nagy- és félvilági pénzeszsákok és fe­zőrök ülnek a kártyaasztal­nál és egymásnak eresztik idegeiket. És ez a film mégis sokkal több ennék Apró és finom részletrajzokban bemutatja a kártyáslélektant, a nyerni — és veszteni — tudás kín­jait, azt a fegyelmezettséget, amely a látszat, és azt a ke- gyetlen belső küzdelmet, amely minden kártyásban végbemegy a tenni vagy nem tenni kérdés kínjai és Sólyom—Szabó: pillanatai között. Emberis­meret és a „szakma'’ belül­ről való felfedezése kell ah­hoz, hogy a dúsgazdag alvi­lági fezőr, Dominion így ki­terüljön elénk. Olyan hatal­masnak érzi magát, mint egykor Napóleon lehetett. Hajviseletében, hanghordozá­sában, gesztusaiban és fény­űző kastélyában is ápolja ezt a külsőséget, mely tartalom is kíván lenni. No, persze az utánzatok felfeslenek, hiszen a környezeti az okok és a célok leleplezik az ütánzás arcátlanságát és reményte­lenségét. Mindezt azért írjuk le e film kapcsán, mert a jellem- ábrázolás igényessége eszünk­be juttatta ezt. Ebben a könnyű játékban, csaknem szabványkrimiben a kártyás fiú, a bohém-bájos fiatal lány, a strucctojásszerűén szeplős felügyelő,- a frezőr Dominion és klubtársai nem viaszfigurák egy harmadosz­tályú panoptikumból, hanem eleven hús-vér emberek, akik pontosan és hitelesen azt játsszák, amit a kártya szenvedélye, a pénz ördöge diktálhat nekik. S ha a néző netán nem is­merné — legalább az ulti erejéig — a nyerni és Vesz­teni tudás kínlódását, akkor is érti azt a küzdelmet, amely a film igazi tétje. Le­hel:, hogy kissé hosszadalma­son mutatja be a rendező ezeket a nagy szorongásokat, de minden részlet hiteles. S ha távol is áll tőlünk ez az al- és félvilág pénzes arisz­tokratáival és szerencselo- vagiaival együtt, mégis fi­gyelemre méltó az a környe­zet, amelyben élnéíc. Ennyi remek épületet, bútort, fest­ményt, mint amit ebben a tárlatszerű rendezésben ka­punk, már régen nem lát­tunk nyugati filmeken sem. Az apró sztori Szellemes és művészi tálajása miatt bizo­nyára vonzani fogja a kö­zönséget. S talán az a szűk­szavúság is, amely a párbe­szédeket jellemzi. Nem fe­csegik agyon a hősök önma­gukat, hogy a néző odafi­gyelhessen arra a környe­zetre, amelyben ezek a kivá­lasztott és pénzzel lemérhető hímek és nőstények élik a normális élettől hermetiku­san elzárt, felsőbbrendűnek hitt, - valójában kegyetlen szenvedélyek között vergődő életüket. Kitűnő jellemszínészek. Warren Beatty, Susanriah York, Clive Rcvill. Eric Pos­ter játéka bizonyítja azt, hogy mindent -lehet jól csi­nálni. Még ezt a krimit is! (farkas) Hmbsz fillér \ . • > Apró kis ügy, szól sem érdemel talán. Hogy mégis el £ mondom, azt azért teszem, mert esetleg később nagy úg/ £ is lehet belőle. , , . i Katika, a .tanulókislány valakinek „elf elejtett'' hús j fillért visszaadni > — Aranyoskám! Húsz ii’lé még visszajár .. > — Persze, persze, — szói a szöszke, majd hány::. > mozdulattal kitesz a pultra n&gi ven fillért. <; — Ez meg hússzal több drágám. • > — Már meg ez a baj néni! — nyelvel Kait és gúnya > mosollyal köpenye zsebébe csúsztatna a föle'slgges pénzt > Az idős nénike szólni nem mer, valamit motyog a > 'fogai, között, azután elcsoszog. > Üjabb vásárlók érkeznek. j — Tessék kérem. Igenis számolok. Es Kati ceruzája > úgy szalad a papíron, mintha pályás korától csakis ősz- > ~szeadott volna. < — Szóvql háromhatvan meg egy tíz, meg ötven fillér > öthúsz lesz kérem összesen. ^ Tízest ad a vásárló és a visszakapott .maradékot szó > molatlanul pénztárcájába löki.­— Tessék, kérem a következő. Kinek adhatok, hol számolhatok? Ke: e7ad és számol naphosszat. Általában kedve­lik a 'ók, hiszen fiatal, bájos, sőt nemegyszer még vd varia A férfi vevők külön szerencsének tartják, ha Katika áll a pultnál és amikor szabadnapos, vagy isko­lába megy aznap inkább — ha lehet — halasztják a be­vásárlást. ' Egyik nap újra baj van az apróval. Húsz. vagy negy­ven fillér talán? Ezúttal egy kismama reklamál: — Kislány! Máskor jobban nézze meg a visszajárót. Ügy látóin maga az apróval egy kicsit hanyagul bánik. Már máskor is ... Szöszt alig várja, hogy elmenjen a fiatalasszony. — Na tessék! Látnák milyenek az emberek? A po­fámról leégne a bőr. ha negyven fillér miatt szólnék. Úristen negyven fillér? Mi az ma negyven fillér? Hát összeg az kérem? Észrevehet negyven fillért egy ilyen, mint ez is, akinek háromezerötszázat keres a férje? Többen összenéznek, de nem szólnak. Kati kezében pedig ég a munka, a főnök boldog, hiszen jól megy az üzlet. Tegnap hiába kerestem Katit. Elhelyezték. — Bajba került az aprók miatt... Szólok valakinek, veszem a telefont. — Az, az. Igen, az a szöszke a zöldségesből. — Tudom. A Kati. Kérem vele tényleg van egy kis probléma. A fillérekkel manipulált. Kis halakat fogott, de azokból aztán nem keveset. — És mivel védekezik? — Tévedés, elszámolja magát. Sok a vevő . .. Ilyenkor ősszel, a vénasszonyok nyarában jó néha egy félórácskát sétálni. A kerten jövet, összetalálkozom Katival. — Mi van Katika? Nem látom a régi helyén. Csupán egy másodpercig tartó rezdülés fut végig az arcán. — Kicsi az a bolt. Aztán tudja, hogy az én kezem gyorsan -jár és nem alszom el a pult előtt, ha siet a vevő. — És most merre kereshetjük? — A nagy zöldségesben. ‘Ott szerencsére csak kiszol­gálok és nem bánok pénzzel. Utálom a pénzt: Azok a vacak alumínium filléresek mindig összefeketítik a tenye­remet ... Szalay István Uj létesítmények Kömlőn Űj létesítményeikkel gaz­dagodik Kömlő. A helyi fo­gyasztási szövetkezet eleget téve a lakosság kérésének, új propán-bután gázleraka- tot épített. Az építkezésre és az üzemeltetéshez szüksé­ges feltételek _ biztosítására mintegy 300 ezer forintot költöttek. Eddig a szomszé­dos Tiszanánáról és Heves­ről szerezték be a palackos gázt a vásárlók. Rövidesen befejeződik a község két utcájában a por- talanított utak építése. Ez évben a községben a köz- ségfeih£?ztési alapból mint­egy 950 méter, portalanított . utat építettek. A napokban kezdték meg a község központjában az új emeletes orvosi rendelő épí­tését. Az épületben . helyet kap az orvosi és a fogorvo­si szakrendelő, valamint a gyermek- és csecsemővédel­mi egészségház. Az emele­ten két- és háromszoba-össz- komíortos orvosi lakás kap helyet. _ Az építkezésre közel egy­millió forintot fordítanak és elkészülte után bevezetik a községben a fogászati szak- 'rendelést. Ugyancsak tovább bővítik a múlt évben megépített ivóvízhálózatot. Jövőre mintegy 2000 méteres sza­kaszon építenek hi új víz­hálózatot,- melyhez a lakos­sál társadalmi munka vég­zésével járul hozzá. (sz. I.) 20. Eszük ágában ’ sem volt a Szovjetunióval harcba keveredni — jól tud­ták, milyenek az érőviszo­nyok — ellenben minden előkészületet megtettek ah­hoz, hogy . egy angol—ameri­kai háborúval kiszorítsák az angolokat és az amerikaiakat a Tgvol-Keletről. A Pearl Harbour-i támadás a japánok számára olyan jól sikerült, ahogy azt maguk .m gondolták. Az USA csen­des-óceáni flottájának nyolc csatahajója közül hét hor­gonyzott Pearl Harbourban, ezenkívül több száz egyéb hadihajó — cirkáló, rolnboló, aknarakó, aknaszedő és más hajók. Háromszázötven repü­lőgép állomásozott éppen a Hawaii-szigetek katonai tá­maszpontján, s a hajók kö­zül mindössze két aknaszedő maradt épségben és másfél tucat repülőgépen kívül a többi teljesen megsemmisült, vagy végleg használhatatlan­ná vált. Kühnék bíróság elé kerül­tek; teljesen elegendő bizo­nyíték volt ellenük, iuszea asm előkerültek a németül írt je­lentések másolatai, sőt, még a rejtjelkódex. is. Kühnt az amerikai bíróság halálra ítél­te, de a család, hogy életét mentse, felajánlotta: mindent •elmond, amit a tengelyhatal­mak kémkedéséről tud a CsendesTóceán térségében. S az amerikaiak, úgy látszik, értékesnek találták ezt az in­formációt, mert a halálos íté­letet 1942. október 26-án öt- ven évi börtönbüntetésre vál­toztatták. Ruth és anyja szin­tén börtönbe kerültek, s csak a második világháúaru után síaöadítitei&w A Pearl Harbour-Í japáni orvtámadás után az újjászer­vezett amerikai hírszerzés különböző kombinációkat dolgozott ki a japánok ellen, főleg a visszavágásra. Nem ’önmagukra, hanem a japá­nokra voltak • dühösek Wa­shingtonban ... Kutatták az okokat, hogy a sok előzetes jelzés ellenére miért nem történtek hatha­tós intézkedések a japán hír­szerzés ellen, és mi volt an­nak az oka, hogy Pearl Har­bour megtámadása előtt az amerikai titkosszolgálat Ja­pánban nem rendelkezett . ügynöki hálózattal, és bizal­mas információi. sem voltak. Megállapították, hogy történ­tek ugyan különböző próbál­kozások, de sikertelenül. Pél­dául a két világháború kö­zött egy ezredesi rendfoko­zatban levő hírszerzőt turis­taként a japáni szigetekre küldtek, akit azonban már tevékenysége kezdetén „ha­lálos baleset ért”. Alázatosan hajlongó japánok . adták át az ezredes hamvait a tokiói amerikai követségnek azzal, hogy az amerikai „turista” útközben meghalt, és holttes­tét a sinto szertartások sze­rint elégették. a!z amerikai titkosszolgálat csak az okok kutatása során jött rá arra, hogy a japáni titkosszolgálat félrevezette a tokiói amerikai követség ka­tonai attaséját és tengerésze­ti attaséját. A két attasé ugyanis több ízben jelentet­te, hogy Tokió utcáin nagy­számú japáni haditengerészt látott. Ebből arra következ­tettek, hogy a japáni hadi­flotta még mindig a Tokió közelében levő yokosukai flottabázison tartózkodik, és teljesen kizárt egy esetleges meglepetésszerű támadás a japánok részéről. (Fa^UtmM Miföl a szél­malom?

Next

/
Thumbnails
Contents