Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-31 / 256. szám
tor A megyei pártértekezletről jelentjük í= A megyei pártbizottság beszámolója Tisztelt megyei pártértekezletl Kedves elvtársakl Pártunk Központi Bizottságának a X. kongresszus összehívására vonatkozó határo- tata óta megyei pártbizottságunk irányításával sokoldalú, rendszeres és tervszerű munka ■folyt a kongresszusra történő felkészülés megyei feladatainak végrehajtására. A pártszervek és alapszervezetek, az állami szervek és tömegszervezetek közreműködésével gondos elemzés alá vették munkájukat, összegezték az előző pártértekezlet - óta eltelt időszak tapasztalatait, számba véve az eredményeket, felmérve a fogyatékosságokat, elemezve az okokat és tényezőket, törekedtek a szükséges következtetések levonására, a feladatok meghatározására. A felkészülés keretében megyei pártbizottságunk is elvégezte a számvetést, amelyet most megvitatásra és elfogadásra ajánl. I. Á megye gazdaságának fejlődése és az életszínvonal alakulása az 1966—70-es években A gazdasági és gazdaságpolitikai kérdésekkel való foglalkozás a mögöttünk levő ciklusban megyei pártbizottságunk munkájában igen nagy helyet foglalt él, kiemelkedő szerephez jutott Ezt két tényező tette indokolttá. Az egyik, hogy a megye gazdasága a harmadik ötéves tervben az országosnál gyorsabban fejlődött ami igényelte a megfelelő koordinálást és szervezést Ez időszak alatt több olyan beruházás vette kezdetét, vagy valósult meg a megye területén, amelyek népgazdasági jelentőségűek. Közülük a legszámottevőbbek a visontai hőerőmű és külszíni fejtés, a Tisza II. vízlépcső, az Egyesült Izzó gyöngyösi félvezetőgyárának bővítése, és az apci alumíniumöntöde. A népgazdasági fontosságú beruházások helyzetét pártbizottságunk és végrehajtó bizottságunk rendszeresen figyelemmel kísérte, elemezte, megtette a saját hatáskörébe tartozó lépéseket, és kezdeményezte az országos szervek hatáskörével járó intézkedéseket. A második ok, ami indokolta a gazdaságpolitikai kérdésekkel való rendszeresebb és hatékonyabb foglalkozást, a gazdasági mechanizmus reformja volt. Az 1967-es évben a Központi Bizottság határozatának megfelelően, megyei pártbizottságunk összehangolt előkészítő munkát végzett és szervezett. A pártvezetésben, a gazdasági vezetésben, és a tömegszervezetek vezetésében dolgozó kommunistákkal részletesen megismertettük a reformra vonatkozó határozatot és a követelményeket, hangsúlyozva a reform jellegét és célját, ráirányítva a figyelmet azokra a részekre, amelyek várhatóan a legtöbb meg nem értést okozzák, legtöbb ellentmondást válthatnak ki. A reform bevezetése után pártbizottságunk jogosan állapíthatta meg, hogy az előkészítő munka sikeres volt, a reform tehát Heves megyében Is megfelelő, szubjektív feltételekkel vette kezdetét. Ezután a beszámoló részletesen elemezte megyénk gazdaságának fejlődését. 1. Ipari tevékenység A harmadik ötéves terv időszakában az ipar további fejlesztése eredményeként az iparilag közepesen fejlett megyék sorába léptünk. Az ipari termelés az 1966—70-es években várhatóan 34—36 százalékkal nő. Az ipar országost meghaladó ütemű fejlődése következtében vált megyénk vezető gazdasági ágazatává. A megye iparának fejlődése az eltelt öt évben három, egymástól eltérő időszakot mutat Az 1966—67-es években az évi 8—9 százalékos növekedés megelőzte az országos átlagot a reform első két évében a növekedés üteme évi 3—4 százalékra mérséklődött, majd 1970-ben a termelés várhatóan 10—12 százalékkal emelkedik. A gazdasági reform hatásaként az ipar termékösszetétele jelentősen változott. Űj, korszerű termékek gyártása kezdődött meg. Az ipar ágazati szerkezete előnyös irányban változott. A progresszív ágazatok súlya tovább nőtt. Kedvezőbbé vált az ipari termelőerők területi élhelyezkedése. Tovább fejlődött az ipar műszaki színvonala. A termékek minősége javult, piacképességük fokozódott. A külkereskedelmi átadások volumene tovább emelkedett. A megye ipari termelésének mintegy 16—18 százaléka külföldön kerül eladásra. A munka termelékenysége az elmúlt négy év alatt 2,7 százalékkal emelkedett, így a termelésnövekedésnek mintegy 10 százaléka származott a termelékenység emelkedéséből f— hangsúlyozta a beszámoló, majd arról szólt, hogy míg az 1966—67-es években a termelékenység 5—6 százalékkal nőtt évente, a reform bevezetésének első két évében jelentősen csökkent. Az okokat vizsgálva a megyei pártbizottság beszámolóija arra a következtetésre jutott, hogy a műszaki fejlesztés és munkaszervezés színvonala elmaradt a feladat nagyságától, a reform bevezetése óta nőtt a munkaigényes gyártmányok aránya, a rövidített munkaidőre való áttérés pedig az üzemel; jelentős részénél létszámemeléssel párosult. UMl október 31.. szombat A munka termelékenységének stagnálásában, sőt, visszaesésében jelentős szerepe volt a munkái egy elem erős meglazul ásónak. 1969- re törekvéseinkkel ellentétes, súlyos károkat okozó, tűrhetetlen jelenség bontakozott ki: a munkaerő olyan mérteim vándorlása, ami komolyan veszélyeztette célkitűzéseink teljesítését. Üzemeink és vállalataink túlnyomó többségében — részben a központilag elhatározott gazdasági szabályozók hatására — a termelés növelését szinte kizárólag a létszám növelésével kívánták elérni. Ez hatványozta az egyébként is meglevő munkaerőhiányt, valóságos munkaerőszerzési lázt váltott ld az üzemek vezetésében, amelynek hatására nem egy vállalatnál a dolgozók egy harmada, sőt, fele is munkahelyet cserélt egyetlen év alatti Mindezekhez kapcsolódott, hogy a jövedelmek a tervezettnél jobban emelkedtek és Így feszültség keletkezett a jövedelmek színvonala és a jövedelmek anyagi megalapozottsága közötti 1970-ben a helyzet valamelyest javult, bár a jelenség nem szűnt meg. Ügy véljük, eljött az ideje, hogy e téren is kevesebbet beszéljünk és többet cselekedjünk. Vagy valóban ott tartanánk, hogy a vezetés számára népszerűtlen feladat a társadalom becsületes dolgozó többsége érdekeinek a védelme, a fegyelmezetlenek megrendsza- bályozása? Nem hisszük ezt. Pártbizottságunk véleménye szerint nemcsak a társadalom objektív érdekei követelik meg a határozott cselekvést, hanem ehhez megvan a szubjektív feltétel is. A lakosság túlnyomó többsége igényli, várja az egyértelműséget és a következetességet. Az a vezető, aki nem tud élni jogaival, aki nem tud, vagy nem akar cselekedni, az önmagáról állítja ki az alkalmatlanságot jelentő minősítést. Feltétlenül szükséges elérnünk, hogy az anyagi és erkölcsi megbecsülés differenciált legyen akképpen, hogy üzemeinkben, vállalatainknál a törzsgárda tagok, a jól dolgozók részesüljenek a kellő megbecsülésben, és bér a munkahelycsere lehetőségét továbbra sem zárjuk el, olyan légkör alakuljon ki, amely a gyakori munkahely-változtatók, az úgynevezett „vándormadarak” számára kedvezőtlen. 2. Beruházás, építőipar A IX. pártkongresszus óta megyénkben a beruházás volumene gyors ütemben nőtt. A beruházási tevékenységen belül a megye fejlődésében és gazdasági szerkezetének átalakulásában jelentős szerepet töltenek be a kormány által kiemelt egyedi nagyberuházások. A III. ötéves tervben a beruházások értéke közel 15 milliárd forintra tehető, amely kétszerese az előző tervidőszak beruházási értékének. Megyénk részesedése az ország iparában beruházott összegből évről évre emelkedett (1965-ben 3 százalék, 1970-ben már több mint 7 százalék), így ez évben az iparban beruházott összeg nagysága tekintetében az iparilag fejlettebb megyék között is Borsod megye mögött a második helyen állunk. Az ipari fejlesztések jelentős részét — elsősorban kedvező földrajzi adottságaink miatt — a nehézipari beruházások (bányászat, erőmű) teszik ki. A mezőgazdasági beruházásokra a tervidőszakban mintegy 3 milliárd forintot fordítottunk, az összberuházások 20 százalékát, szemben az előző tervidőszak 1,5 milliárd forintjával. Ezután arról szólt a beszámoló, hogy a kommunális ellátottság javítására mintegy 2 milliárd forintot fordítottunk, s ezzel az ellátottság színvonala megközelítette az országos átlagot. Mint kedvező tendenciát említette a beszámoló azt a körülményt, miszerint a beruházások 70 százaléka a termelést szolgálja, s ez máris előnyösen érezteti hatásét. De szólt arról is, hogy a beruházások kivitelezése több esetben Indokolatlanul élhúzódott, s ez jelentős anyagi károkat jelentett a népgazdaságnak, valamint a gazdálkodó egységeknek. Megyénkben az építési tevékenység az 1965-ös évhez viszonyitva — elsősorban a folyamatban levő nagyberuházások következtében — jelentős mértékben emelkedett. A megyei székhelyű építőipari szervezetek változatlan áron, mintegy 45—50 százalékkal növelték termelésüket. A termelés jelentős növelése ellenére sem tudják azonban a jelentkező építési igényeket kielégíteni. 3. Élelmiszer- és fagazdaság Megyénk mezőgazdasága a beszámolási időszakban egyenletesen fejlődött, a termelés az 1966—70-es években 15,5 százalékkal nőtt. Az üzemi koncentráció fokozódott, a termelő- szövetkezetek száma csökkent, átlagos üzemnagyságuk növekedett. Az eszközök koncentrálásának kevésbé végleges, de jól bevált formája alakult ki a megye élelmiszpr-gazdaságában, a társulások formájában. Ezek létrehozásában kezdeti eredmények vannak. Szükséges és lehetséges a társulásokban rejlő lehetőségek fokozottabb kihasználása ágazatokon belül és az ágazatok között. Az állami gazdaságok eredményesen gazdálkodtak. Jellemző volt a szakosodás továbbfejlesztése. A megye mezőgazdaságának gépesítése fejlődött. A traktorok száma 6,5 százalékkal növekedett, a traktorok teljesítőképességének emelkedése mellett. A fontosabb munkagépek aránya nem emelkedett a kellő mértékben. A mezőgazdasági gépesítés szerkezete és mértéke nem kielégítő. A géppark nagyon elavult és a szállító járműpark mennyisége és minősége is jelentősen elmarad a követelményektől. A mezőgazdasági üzemek gazdasági helyzete tovább szilárdult. A közös vagyon 35,5 százalékkal, a forgóvagy on több mint 200 százalékkal és a termelőszövetkezetek tiszta vagyona 80 százalékkal növekedett. A közös gazdaságok vagyonának mindössze 28 százalékát terheli hitel. Ugyanakkor a gazdaságok között korábban is fennállott differenciáltság megmaradt, sőt, fokozódott. A továbbiakban a mezőgazdaság különböző ágazataival foglalkozott a beszámoló. Megemlítette többek között, hogy a legfontosabb helyet jelenleg is a növénytermesztés foglalja el: a mezőgazdasági bruttó termelési érték 60 százalékát teszi ki. A mezőgazdasági termékek felvásárlása 12 százalékkal növekedett — említette a beszámoló, majd hozzáfűzte: Az új gazdasági mechanizmus lehetővé tette a szabadáras cikkek többcsatornás forgalmazását. A termelő üzemek élnek ugyan ezzel a lehetőséggel, de termékeik zömét — helyesen — most is a felvásárló szerveknek értékesítik, szerződéses alapon, az értékesítés biztonsága érdekében. A mezőgazdasági termékek exportja növekedett. Ezután az erdőgazdaság munkájával foglalkozott a megyei pártbizottság beszámolója, megállapítva, hogy a Mátrai Erdő- és Fagazdaság az eltelt időszak alatt eredményesen gazdálkodott, halmozott termelési értéke 22 százalékkal növekedett. Az élelmiszer- és erdőgazdaság helyzetét figyelembe véve a megyei pártbizottság szükségesnek tartja, hogy ez a népgazdasági ág a továbbiakban is megfelelően részesüljön a rendelkezésre álló fejlesztési alapból, — hangsúlyozza a beszámoló. A továbbiakban a kutatóintézetek tevékenységével, a mezőgazdasági szakoktatással, a szövetkezeti mozgalom eredményeivel, a szövetkezeti demokrácia alakulásával foglalkozott a beszámoló. 4. Közlekedés A közlekedésről szólva a beszámoló többek között hangsúlyozta: A közúti áruszállítás volumene jelentősen emelkedett és gyorsan növekedett a közúti tömegszállítással szemben támasztott lakossági igény. Mintegy 50 százalékkal nőtt a közúti gépkocsipark áru- és személyszállító kapacitása, ennek ellenére azonban a szállítási igények kielégítésének színvonala nem megfelelő. Jelentős a fejlődés az egyéni közlekedési eszközállomány alakulásában is, mivel a motor- és személy gépkocsi park 1965-höz viszonyítva megduplázódott. 5. Áz életszínvonal alakulása A megye népessége 1970. január 1-én 348,4 ezer fő, közel 2 százalékkal több, mint 1966. január 1-én volt. A megye lakosaiból az aktív keresők száma a fenti időszak alatt több mint 9 százalékkal nőtt. A nem mezőgazdasági ágazatokban emelkedett, a .mezőgazdaságban csökkent a foglalkoztatottak száma és aránya. E folyamatban kedvezőtlen, hogy a mezőgazdaságból főleg a fiatalok távoznak el, s a termelőszövetkezeti tagság elöregedése az országos átlagot is meghaladja. Az elmúlt négy évben részben új munkahelyek létrehozásával, részben pedig új gyártmányok meghonosításával, újabb lehetőségeket teremtettünk a nők foglalkoztatására. 1969. évben az aktív keresők 41 százaléka nő volt. A foglalkoztatottság bővülése kedvezően hatott a kereső—eltartott arány alakulására. A foglalkoztatottság színvonalának emelkedésével változott a foglalkoztatottak ágazati megoszlása. Megyénk összes foglalkoztatottjainak közel 40 százaléka az iparban és az építőiparban dolgozik. A reáljövedelem alakulásáról szólva a beszámoló megemlítette, hogy az utóbbi négy évben folyamatosan emelkedett. A munkások és alkalmazottak reáljövedelme — az osszáOláh György előterjeszti a megyei pártbizottság beszámolóját. gos átlagot meghaladó mértékben — 25—28 százalékkal, a parasztságé 35—37 százalékkal nőtt. A lakosság összes jövedelmének mintegy háromnegyed része származik a munkavégzésből, egynegyede pedig társadalmi juttatásból. Részletesen foglalkozott a beszámoló a kiskereskedelmi áruforgalom alakulásával is. A kiskereskedelmi áruforgalom évi fejlődési üteme jelentősen meghaladja az országos átlagot. A vásárlóerő növekedése erőteljesen megnövelte a tartós fogyasztási cikkek vásárlását. Ezután a kereskedelmi beruházásokkal, a hálózatfejlesztéssel és az árszínvonallal foglalkozott a beszámoló. Ez utóbbival kapcsolatosan megállapította, hogy a kiskereskedelmi árszínvonal az elmúlt négy év alatt mintegy 2,6 százalékkal emelkedett. A bérből és fizetésből élő népességet.a fentieknél nagyobb mértékben érintette az-áremelkedés. Számítások szerint a megyei munkásalkalmazotti családok fogyasztói árszínvonala az elmúlt 4 évben 4—5 százalékkal emelkedett. A párt életszínvonal-politikájának része a munkaidő-csökkentés is. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta a beszámoló, hogy 1970. január 1-ig közel 43 ezer ipari és építőipari dolgozó tért át rövidített munkaidőre. Ez az 1969. évi létszám alapján az összes ipari és építőipar* dolgozóknak 82 százalékát jelenti. Foglalkozott a beszámoló a lakáskérdéssel is. Többek között hangsúlyozta: A megye lakásellátottsága lényegesen javult. A III. ötéves tervidőszak végére — elsősorban a nagyarányú magánlakás-építések eredményeként — megyénk ellátottsága kedvezőbb, mint az országos. A magánlakás-épi- tés arányának növekedése következtében az ellátottság színvonala településenként igen eltérő. Városainkban a növekvő lélekszám lakásigényét a jelentős lakásépítés sem tudja ellensúlyozni és így összességében a lakásgondok csak kis mértékben enyhültek. 6. Á párt gazdaságpolitikai és gazdaságszervező tevékenységének főbb megyei tapasztalatai A gazdasági egységekben dolgozó párt- alapszervezetek eredményesen munkálkodtak a gazdasági feladatok megvalósításán, párt- irányításán, pártellenőrzésén, a politikai hangulat befolyásolásán. Azzal, hogy a pártszervezetek álltak a reform előkészítésével, majd alkalmazásával kapcsolatos feladatok élére, az üzemekben tovább növekedett a párt vezető szerepe, tekintélye, erősödött a párttagság cselekvési egysége. > Ezután az üzemi pártszervezetek munkájával foglalkozott a beszámoló, hangsúlyozva, hogy ezen a területen előtérbe került az új munkastílus kialakítása. A gazdasági munka pártellenőrzéséről szólva megállapította, hogy ennek több formáját alkalmazzák a pártszervezetek. Ilyenek például a fontosabb gazdaságpolitikai kérdések napirendre tűzése különböző testületi üléseken, a vezetők beszámoltatása, a káder- és személyzeti kérdésekkel való foglalkozás stb. A pártmunka egyik újszerűségéről szólva a beszámoló megemlítette, hogy az alapszervezetek, miközben a jelentősebb gazdasági feladatokkal foglalkoztak, szem előtt tartották a «vezetők önállóságát, erősítették az egyszemélyi vezetést. Néhány egységnél azonban a túlzott operativitást nem sikerült megszüntetni. Szólt a beszámoló arról is, hogy az alapvetően pozitív tapasztalatok ellenére, néhány egységnél a gazdasági vezetők nem látják világosan a pártalapszervezet helyét, szerepét. Egyes vállalatoknál a gazdaságvezető csak politikai munkát, elsősorban a vállalati feladatok melletti agitációt As a feladatok megvalósítására való mozgósítást tartja a pártszervezetek feladatának. Elvétve ugyan, de jelentkezett olyan szemlélet is,, hogy a vállalat vezetőjét a párt helyezte a beosztásába, így 6 egy személyben a gazdasági és politikai vezető. (Folytatás a 3. olA<üzm\
