Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-30 / 255. szám
á pártériekesletnek jelentik Jelent®§ Visontfr^f i gyöngyösi Izzö a szocialista munka gyára címért küzd Üzemel az I-es és a lí-es blokk Is A néhány héten belül sorsa kerülő X. pártkongresz- ezus tiszteletére — mint erről lapunkban már beszámoltunk — korábban megy eszerte sokat ígérő munkaverseny indult. Időközben mind élénkebbé vált az igyekezet, s így a vállalásokból egyre többet teljesítenek. Gyöngyösön, az EIVRT Félvezető és Gépgyárában is a szocialista brigádmozgalom segíti nap nap után az elképzeléseik megvalósítását, de az eredmények kétségkívül a verseny alapos előkészítésében, szervezésében gyökereznek. Voltaképpen már tavaly elkezdődött ez a munka, aztán, hogy ismertté váltak az idei gyári feladatok, teljes sikerrel egyeztethették a vállalati igényeket és a műhelyek, üzemek lehetőségeit, a csapatok akaratát, kialakulhatott az éves program. Így 1970-ben az Izzó gyöngyösi munkahelyein összesen 148 brigád vett részt a versenyben. Előrehaladásukat nehezítette ugyan a „menet közben” történt gyári átszervezés — meglehetősen szétszóródtak a brigádok, nem egy esetben távol kerültek egymástól a munkatársak — ám ügyesen „vették” az akadályokat. Vala- mennyiüket dicséri, hogy az első félév végéig hétmillió forintos értéket adtak vállalásaikból, s ennek segítségével a gyár szeptember végéig már 13 millió forinttal túlteljesíthette időarányos tervét. Ugyanakkor pótfelajánlást is tettek az izzósok a nemzeti jövedelem egyszázalékos emeléséért. Eszerint az év végéig újabb 2,1 millióval növelik teljesítményüket. A termelési feladatok becsületes elvégzése mellett a gyöngyösiek időről időre részt kémek a társadalmi munkából is. Az év végéig 11 ezer órára vállalkoztak, s már túljutottak a hétezren. Egyidejűleg gondot fordítanak szakmai, politikái ismereteik bővítésére, törekszenek a balesetek elkerülésére, szüntelenül támogatják egymást a közös célok elezer olajszabályzót készítenek el, és ezzel a teljesítéssel másfél millió forinttal növelik üzemük termelési értékét. A 35-ös üzem brigádjai bevonták versenyükbe a Hevesről bejáró dolgozókat is, akik a Hevesen épülő, új gyárban dolgoznak majd a későbbiekben. Jelentős túlteljesítés a Mátravidéki Fémművekben Bár még javában tart az éves és a párt X. kongresz- szusa tiszteletére szervezett munkaverseny a Mátravidéki Fémművekben, végleges számok még nincsenek az eredményekről. De az máris biztos, hogy a gyár brigádjai állták szavukat, és jelentős túlteljesítés várható. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az éves felajánlásaik értéke 5 600 000 forint és ebből az év első felében nem kevesebb, mint 3 900 000 forintot teljesítettek. A vállalások középpontjában a minőség javítása, a selejt csökkentése, a terv túlteljesítése, anyag- és szerszám-megtakarítás áll. A nagyszerűen dolgozó brigádok közül külön is dicséretet érdemel a dobozüzem „Le Thi Rieng”, a láncüzem „Roham”, a tubusüzem „Zója”, a „Petőfi” a tmk „Vasvári”, a villanyszerelők „KISZ”, „Bláthy” és „Kandó” szocialista brigádjai, amelyek példamutató lelkesedéssel dolgoznak, felajánlásaik teljesítését rendszeresen ellenőrzik, szocialista megőrzés alá vették gépeiket, jelentősen csökkentették a selejtet, s gondot fordítanak a rend, a fegyelem biztosítására is. S mindezeken kívül a gyárkapun kívül is példamutató a brigádtagok együttműködése, kapcsolata. A cél: a megemelt terv teljesítése a Thorez-bányában Az elsőik között kapcsolódtak be a versenybe a visontai Thorez-bánya szenein üzemének brigádjai is. Egyenletes, fegyelmezett munkájuk eredménye, hogy az üzem az év elején megállapított tervét már teljesítette. Mivel azonban a Gagarin Hőerőmű a tervezettnél nagyobb mennyiségű lignitet kért az üzemtől, így megemelték az üzem tervét, s a dolgozók, a szocialista brigádok mos+ azon fáradoznak, hogy pártunk X. kongresszusa tiszteletére a megemelt tervet is maradéktalanul teljesítsék. „A szocialista brigádok lelkesedése együtt nő a feladatokkal” — mondotta Katona Zsigmond üzemmérnök. A brigádok megértették, hogy szükséges volt a terv megemelése és megígérték, hogy mindent elkövetnek, s ma- radéiktalanul teljesítik feladataikat. Kongresszusi hónap a Finommechanikánál A Heves megyei Finom- mechanikai Vállalat dolgozói a tavalyi eredményeikért kapott magas kitüntetésekhez méltóan folytatják idei munkájukat is. Munkaversenyük során eredetileg 1,9 millió forintos feladatot vállaltak, s ebből a harmadik negyedév végéig valóra váltottak 1,6 milliós programot. A X. pártkongresszus tiszteletére — élen a szocialista brigádokkal — további 200 ezer forintos pótfelajánlást tetteik, s a sikerek érdekében novemberben kongresszusi hónapot tartanak. O GYORSULT A TEMPO O KÖVETKEZIK: A III-AS BLOKK o JAVULT A KAPCSOLAT O BELSŐ INTÉZKEDÉSEK O MUNKAVERSEN} PÁRTUNK X. KONGRESSZUSA TISZTELETÉRE „1970 őszére üzemképes állapotba kell hozni a visontai Gagarin Hőerőmű I-es és lles száz megawattos blokkjait.” A fenti mondatot a Gazdasági Bizottság ez év februári határozatából idéztük. S tettük ezt a közelmúltban Visontán is, a helyszínen, ahol azután érdeklődtünk: sikerült-e teljesíteni a kitűzött feladatokat, Visonta építői eleget tettek-e a Gazdasági Bizottság határozatainak? A kérdésre igennel válaszoltak — szóban és írásban is — Visonta vezetői. Az első két blokk túl van a sikeres próbaüzemen, s már hetek óta folyamatosat: tértnél. Nehéz, megfeszített munkával ugyan, de üzemkész állapotba helyezték a kazán pernyeeltávolító rendszerét — közben a próbaüzemelések is folytak — s ma már állják a próbákat, az üzemelést a különböző hőtechnikai mérő és szabályozó berendezések is. Az eredmények valóban figyelemre méltóak, de egy pillanatig sincs megállás, hiszen újabb nehéz feladatok következnek. Az első két blokk után következik a harmadik, a már kettőszáz megawattos blokk. A Gazdasági Bizottság határozata értelmében a blokk első pár-! huzamos kapcsolásának határideje: 1970. december 15. Sikerül-e tartani a határidőt? Erre még nehéz lenne ma választ adni, de az mindenképpen biztató, hogy a kivitelezésben, a szerelésben részt vevő vállalatok mindent elkövetnek, minden érőt és lehetőséget kihasználnak, hogy ezt l ieii.Ua..-, ...-híresen teljesítsék. A gazdaság': uiúfíka;; ,.i- vül jelentős a oáltuzá- .i •szervezésben, a vállai; .együttműködésében is. -Jogászkpdások” uelyé: . szinte valamennyi válla': ■ nál a munka tempójának további gyorsítása, az eredni - nyes koordinálás, egymás munkájának segítése, támo gatása került. A , szerelési munkálatok meggyorsítás;. érdekében több Vállalat — elsősorban a Magyar' Hajo és Darugyár — jelentős bér fejlesztéseket hajtott végre, és az eddiginél Is, nagyobb gondot fordítanak a munka- fegyelem megszilárdítására. A pártunk X. kongresszusa tiszteletére kibontakozott országos munkaverseny-rnoz- 'galom Visontán is megértésre talált. A vállalatoknál dolgozó szocialista kollektívák ezekben a napokban készítik felajánlásaikat, és kapcsolódnak be a versenybe. A vállalások közzéppontjában a határidők tartása, a részfeladatok meggyorsítása, a munka minőségi javítása, a rend a fegyelem erősítése áll. Az utóbbi időben több országos és helyi intézkedés, döntés született az építkezés, a szerelés meggyorsítása érdekében. Mint az elmondottak is bizonyítják: az országos, a helyi összefogást tettek, munka követte. Visonta építői egyre jobban érzik a vállalt felelősséget, hogy az Országnak évről évre több energiára van szüksége, hogy az egész ország várja a visontai Gagarin Hőerőművet. ' A tervező, a kivitelező, az üzemeltető, a beruházó vállalatok a nem kevés gondok, problémák ellenére is egyre jobban, egyre eredményesebben dolgoznak. (1» „Ilyen jó öszhang talán 1hég soha sem volt ezen az építkezésen” — hallottuk a hármas blokk építőitől. Reméljük, a jő hangulat, a To kapcsolat egyre erősödik & az újabb munkasikerek sem maradnak el. — k. j. — Az izzósok új brigádja a „X. pártkongresszus” nevet viselő ifjúsági munkacsapat. Képünkön a brigád egy része, az ÜO—8, jelű ampullagyárul automata szerelése közben. j <Pilisy Elemér felvétele) Kétarcú Tisza érésében. Jóllehet a verseny Irányítói — Nagy András és Pampuk Imre — nem szívesen tesznek különbséget a versenyző brigádok között, hangsúlyozzák a trafóüzem, a gépgyártók III. számú üzemének, a szereldei Nemecz József szocialista brigádnak kiemelkedően jó eredményeit és sokat várnak a közelgő kongresszus alkalmából többnyire első éves, fiatal szakmunkásokból alakult „X. pártkongresszus” ifjúsági munkabrigádtól. Kedvezőek az idei tapasztalatok — mondják az Izzóban — így minden remény megvan arra, hogy ha élüzemek éppen nem is lesznek, a szocialista munka gyára címet bizonyára megszerzik ez évi teljesítményeikkel. Milliós felajánlások az egri Finomszerei- vénygyárban Milliós értékű vállalások teljesítésével készülnék köszönteni pártunk X. kongresszusát az egri Finomsze- relvénygyár dolgozói, szocialista kollektívái is. A versenybe a gyár valamennyi üzeme, brigádja bekapcsolódott. A napról napra szélesedő verseny legújabb hírei, hogy a gyártástechnológiai főosztály 17 ezer normaóra- megtakarítást vállalt, s megtakarítanak 650 ezer forint értékű anyagot. Élen jár a versenyben a gyár szerszámüzeme. Az üzem dolgozói már maradék tal?.nul eleget tettek jubileumi felajánlásaiknak. A 17-es és 35-ös üzem dolgozói felajánlották, hogy a korábban vállalt 10 ezer OS i olajszabályzó helyett 13 Emlékszem, hát hogyne emlékeznék. A- nap felkelt, végigment az égen, a Tisza hol kisebb, hol nagyobb vizet hordott magában, a két partot meg végesteien végig járta a szél. Amikor beesteledett, csak azt lehetett hallani, hogy a hullámok néha nekiloccsannak a partnak. Hát így mentek el a napok, egyik a másik után... Reggel A Tisza II. építkezésének főutcáján autó autót ér. A főtéren, amelyet az étterem, az eszpresszó és a KÖZÉRT épülettömbje zár körül, nagy a forgalom. Megállunk az irodaépület előtt. Végigmegyünk a folyosón, az utolsó ajtón fekete tábla. Titkárság. A Vízügyi Építő Vállalat kiskörei vezérkarán vagyunk. A főépítésvezető, Losonczi Imre, a szobában sétál. Két művezető ül az asztalnál. — Hogy múlt el az éjszaka? — Jól. Nagy volt a szél. Mozgatta a darukat. De mindegyik darus dolgozott. — Mennyi beton ment be? — Kétszáztizennyolc köbméter. — Rendben. Az asztalon megszólal a házitelefon hangszórója: — Losonczi elvtárs, megérkezett a vállalat főmérnöke. Két férfi lép be. Levetik a kabátot, asztalhoz ülnek. Nagy Andrásnak, a VIZÉP főmérnökének ez az első szava: — A hajózsilip? — Két Elánnal indul. Megy a betonozás. — Halad? — Menjünk ki a helyszínre. Belép a titkár ne, — Nagy elvtárs, telex, — átnyújt egy papírlapot. Délelőtt Az autó óvatosan ereszkedik le a szerpentinen a munkagödörbe. Megállunk. Alig pár száz méterrel odébb, a fejünk felett tizenöt méter magasságban, feszül a Tisza vízszintje. A hajózsilip alján állunk. Egy Elan-típusú rakodógép egy merítésre egy köbméter betont zúdít a vasszerkezet közé. A hajózsilip még alig fél méter magas. Most kezdődik a betonozás. A munkagödör, amelyben vas- és betonkolosszusok emelkednek az ég felé, nyüzsög az emberektől. Ezren dolgoznak az építkezésen. Továbbmegyünk. A pillérek már állnak. A zsaluzok a hallgatag óriások tetején dolgoznak, hogy előkészítsék az új beton helyét. Szédülök. Húsz méter magasságban adogatják a deszkákat, szögeznek, ácsolnak. A pillérek között zizegve fut át a szél. Itt fog folyni majd a Tisza. Ezek a pillérek tartják meg a hatalmas lemezeket, amelyek megfogják, földuzzaszt- ják a vizet és tartják majd a Velencei-tó négyszeresének a vízmennyiségét. A főmérnök és a főépítésvezető megáll egy deszkával fedett mély akna előtt. Lent négy nő dolgozik. Az éjszakai betonozást készítik elő. Már a vízi erőmű épületében járunk. Szögedi Tibor főművezető csatlakozik hozzánk. A több emeletes épület minden szintjét végigjárjuk Ök hárman csak félmonda tokban beszélnek. Egy-eg> szó elég. 1963 óta dolgoznak együtt, a láncbérci víztárolót is együtt kezdték. — Itt mi történik? — kérdezi a főépítésvezető egy ácsbrigádra mutatva. — Téliesítünk — mondja Szögedi Tibor. — Időben el kell kezdeni, hogy ha hirtelen bejön a hideg, ugyanúgy tudjunk tovább betonozni. Az embereknek is kell a helyszínen meleg öltöző. — Rendben van. Felértünk az épület tetejére. A Tisza a munkagödör mellett folyik. Az építkezéssel egy vonalban mintha harctér bontakozna ki alattunk. Huszonhárom óriás földnyeső, hét kotrógép tompa dübörgéssel emészti a földet, vájja a Tisza új medrét a pillérek irányába, s az új meder végében már ott csillog a Tisza vize... Délután — Losonczi elvtárs — a vékony, borostás képű ember megáll, leveszi a bukósisakot. — Ittam. Otthon voltam. Nem tudom, hogy történt, ledobáltam a cserepeket a tetőről. Ezer forintot fizettem, egy év felfüggesztettet kaptam. Nem vagyok italos, nem szoktam inni... — Tudom. Kérem, dolgozzék tovább úgy, ahogy eddig tette. Semmi kifogás nem merült fel eddig a munkájával kapcsolatban. És vigyázzon. Az épületek felől cigarettázva jön egy cájgnadrágos férfi. — Kántor brigádvezető, mennyi vasszerelőre volna uiksége, hogy gyorsítani adja a munkát? — Négyre, — Holnap jöjjön be a brigád az irodába. Az irodában üldögélünk. Cseh hajós építésvezető: Az út meredek lefelé a hajózsilipbe. A betont szállító kocsik hamar lerobbannak, valamit csinálni kell. A feljegyzésem olvastad. Megtiltottam a szakmunkásoknak, hogy anyagot mozgassanak, csináltam egy szállítóbrigádot. Tapaszi József szállításvezető: Jelezték, hogy újabb szerelvény kavics érkezik. Eddig 19 700 vagon kavics érkezett be. Kötbért még egy fillért sem fizettünk eddig. — Azt mondják, maga fél négykor már fent van reggel? — Igen, ki szoktam nézni, hogy mennek a dolgok. Ha véletlenül nincs elég gépkezelő, vagy dömpervezető, hát felülök helyettük. — Mi köti Kisköréhez? — Minden. A munka, az építkezés, az emberek. Meg aztán itt, a Tisza II. új lakótelepén született a fiam. A telep első gyereke. Szeretek itt lenni. Losonczi Imre: Postás Tiborról szeretnék beszélni. Autóversenyző volt. Itt üzemelési és tmk-építésvezető. Nem lehet olyan dolgot mondani neki, amit meg nem csinálna. A betongyárat egyszer leállás fenyegette, a Tigar rakodógépben eltört egy fogaskerék. A Ganz-MAVAG legrövidebb időként harminc napot nevezett meg, amíg leszállítja az új fogaskereket. Postás eltűnt. Két napig nem látta senki, aztán megjött az új fogaskerékkel. Megszólal a házitelefon. — Losonczi elvtárs. Délután négyig 110 köbméter betont építettek be. — Jól haladunk. Az év elején négy hónap lemaradásunk volt a nehéz helyzet miatt. Az árvízvédelem is visszavetett bennünket. Két munkaterületet átadtunk a Ganz-MÁVAG-nak szerelésre. Jövőre belépnek az alvállalkozók. 1973-ban át kell adni a fő műtárgyat és százmillió köbméter vizet kell már tartani az új mederben, az új tározóban. At fogjuk adni. Este A daruk vastraverzének tetején hunyorognak a piros fények. A fényszórók éles sugárban lövellik a világosságot a vas- és a betonszer kezetek közé, a munkagödör ben hangosan, zajosan folyilí az építkezés. A betont adagoló konténerek egymá. után siklanak a zsaluk fölé. Talán sikerül reggelig 200 köbméteren felül beépíteni. A nyikorgó hernyótalpak zaja idehallatszik. Lábaim alatt tnegzördül az összefonnyadt őszi lomb. A nyári árvíz iszapja megdermedve, egyenletes, selymes rétegben borít mindent. Leülök a partra. Az építkezés fényei a hídon túl szétfolynak a vizen, A túlsó parton az erdő sötét tömegéből lassú zendüléssel ébred az esti, tiszai szél. Valahol a fák között egy csavargó őzbak kiált. Zavarban vagyok. Melyik az igazi Tisza? Melyiknek higgyek? Szägethy András 1970. október 30,„ péntek
