Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-29 / 254. szám

Évezredek valiatoja Múzeum régészeinek segítsé­gével. ám ez csak töredéke annak, ami felfedezésre várt korábban. íme a szenvedély egyik összetevője. S ehhez még egy: a lokálpatriotizmus: — Negyvenöt előtt Hat­vanban csak egy házi, mini helytörténeti gyűjtemény volt, egy rendőrségi fogalma­zó verbuválta össze. A háború folyamán ez is meg­semmisült. Múzeumot kel­lett teremteni, hiszen a város környéke őskori leletanyag­ban rendkívül gazdag. Jó ér­zés, hogy diákjaimmal együtt ehhez mi is hozzájárulhat­tunk. + + + Vonzza a közelmúlt is, a munkásmozgalmi harcok idő­szaka. Búvárkodik, kutat he­lyi emlékek után. Diákjai se­gítségével feltérképezte a város munkásmozgalmi múltját, számba vették a még élő internacionalistákat, veteránokat, visszaemlékezé­seiket összegyűjtötték: — Nem túlzás, ha azt mondom, hogy minden nap számít, hiszen legtöbbjük túl van már a hetven éven. Az újkori történettudomány vesztene, ha nem őriznénk meg emlékezéseiket. + + + Mint történelem szakos, az egyetemen természetesen tanult régészetet. Ám ez csak ízelítő volt, ezzel az ismeretanyaggal felvértezve nehezen vallathatna évezre­kú, jól öltözött férfi lépett be. Leült velem szemben, ci­garettával kínált, majd tű­nődve az arcomba fújta a füstöt. — Nézze nagykövet úr — szólalt meg aztán mély ba­ritonján. — Nagyon jól tud­ja, hogy kiknek a kezébe került. Igaz, ártatlanul, de mint túszra szükségünk van magára, hogy megkapjuk a mélytengeri városok kutatá­sára alakult szociális albi­zottság titkos felvonulási tervét, valamint kiszabadít­suk a terv készítőjét, a Buk­tái úti elmeosztályról. Ha kérésünket nem teljesítik, úgy önt két nap múlva fej­be lőjük, természetesen a legnagyobb sajnálatunkra'. — De kérem... Én sem elnök, sem követ nem va­gyok! Engem mint elnököt fél óra múlva lőnek fejbe egyébként is... — Ezzel ne törődjön — nyugtatott meg, miközben az ajtó felé indult. — Azt a szombreróst éppen most ra­boltuk el, hogy fejéért ki­adják nekünk a Coca-Cola palackozásának titkos re­ceptjét. — És ezzel ma­gamra hagyott. Alighogy kilépett az aj­tón. dulakodás hallatszott, majd tompa puffanás. Kis­vártatva belépett egy zilált, köpcös úriember, sárga nyakkendővel. — Jó napot — mondta. — Magát huszonnégy óra múl­va fejbe lőjük. — De kérem... miért?!... — Azt még nem tudom, majd kitalálunk valamit. Ha pnagdt túszként itt tartják, deket. Mégis majdhogy szakemberként mozog. Honnan az ismeretanyag, a biztonság? — Megszerzek minden ré­gészeti szakkönyvet. Csak győzzem elsajátítani a sok elméleti ismeretet. Nagyon sokat segített a gyakorlati munka is. Először csak kí­sérleteztem a talált leletek kormeghatározásával. Az eredményt régészekkel el­lenőriztettem. Egyre keve­sebbet hibáztam. + + + Saját gyűjtés, megany- nyi kirándulás emléke. Közben izgalmas régészeti lehetőségekről beszél, a Csörsz-árok hatvani vonu­latának feltárását idézi. Es közeli, távoli tervek sorát. — Szeretném kiadatni az eddig összegyűjtött munkás- mozgalmi anyagot. Később meg tanulmányban feldol­gozni városunk munkás- mozgalmának történetét. Aztán a római korról be­szél. — Szántó kollegám érte­sítette a Nemzeti Múzeum régészeit, hogy a Zagyva túlsó oldalán is — földbe te­metve — szunnyadnak egy római őrtorony romjai. Né­hány nap múlva jönnek le Pestről. Hív, vegyek részt a feltá­rásban. „Műhelyébe-’ invitál. Az évezredek titkait féltve őrző földekre ... Pécsi István biztos értékes ember ... Mondja, nem miniszter ma­ga? — Nem, hálístennek ..: — Hm... — Eltűnődött, de sajnos hamar felderült az arca. — Akkor tudja mit? Felszólítjuk kormányát, hogy magát soron kívül ne­vezzék ki miniszternek, máskülönben fejbe lőjük. Miután kinevezték, közöljük, hogy mint minisztert, hu­szonnégy órán belül fejbe lőjük, ha egy későbbiekben megfogalmazandó követelé­sünknek nem tesznek ele­get. Na, mit szól? — Zseniális ...de nem le­hetne .. i Ekkor azonban húsz em­ber rohant be a szobába, pillanatok alatt összekötöz­ték a köpcöst, közölték vele, hogy fél órán belül fejbe lövik, ha az Ober Mundai Királyság nem hajlandó ki­jelenteni, miszerint abban a dologban nem volt igaza. És elvezették. Főnökük bent maradi « szobában és diadalmas mo­sollyal méregetett. — Magát valahol már B?t- iam — jegyezte meg aztán: — Bizonyára — mondtam sorsomba törődve. — Eset­leg úgy véli, hogy én vagyok Szent Péter? Ebben az eset­ben közlöm. — Nem — vágott a sza­vamba — Önt előre nem lát­ható oltok miatt fejbe lő­jük. — De kérem1!; — suttog­tam megtörtén. — Miért? — Mert nem tetszik a ké­pe — felelte egy kis tűnő­dés után. És még hozzátette: — Egyébként is. legfontosabb a politikai szempont. — tófűt -33 • Tanáros pedánssággal szűk­szavú embernek mondja ma­gát. Így ismerik tanítványai is a hatvani Bajza József Gimnázium igazgatóhelyette­sét. Néha azonban megtagadja önmagát. Amikor szenvedé­lyéről, évezredek vallatásá­ról, a városi honism°reti mozgalomról beszél. + + + Majd egy éve, hogy talál­koztunk. Közölni sincs időm, hogy miért kerestem, máris titkaiba avat: — Rendkívül értékes lelet­re bukkantunk. Méghozzá olyan helyen, ahol ilyenre nem is számítottunk... Dnhi litván A múzeumi hónap kiemelkedő esemé­uoui isvvan emieKínuzeurn nyére került sor Szöny községbev fel. avatták a Komárom megyed. Tanács által létesített Dobi István Emlékmúzeumot, az Elnö­ki Tanács vatt elnökének egykori lakóházában. Képünkön: részlet a kiállításról. (MTI-foto — Hadas János felv. — KS) A Filharmónia évadnyitó egri hangversenyéről Az Országos Filharmónia kedden este a Gárdonyi Géza Színházban kezdte él idei hangversenyeinek soro­zatát. Ezúttal a Budapesti MÁV Szimfonikusokat Lu­kács Miklós vezényelte. Elöl­járójában meg kéül állapí­tanunk, hogy a nyitány ki­tűnően sikerült. A közönség telt házzal várta a műsort és nem is csalódott. A műsort Farkas Ferenc Márciusi szvitje vezette be. A mű a 48-as forradalom századik évfonJutójána ké­szült és akkor is mutatták be. A zeneszerző szándékát a mottóul szolgáló Arany- idézetek jelzik. Vitatkozhat­nánk azonban azon, hogy ezt a szvitet kellett-« választani a Beethoven- és Brahms-al- kotás előadásához hangulati előzőnek. A stüus, a monda­nivaló jelentős távolságot tart a másik két műhöz ké­pest. Az est szólistája, Kovács Dénes, Brahms Hegedűver­senyét játszotta. A D-dúr hálás koncertanyag, a virtu­ozitás maradéktalanul csil­loghat az ünnepélyesen meg­szólaló zenekar fölött. A műsor második felében Beethoven IV. szimfóniája hangzott el. Ez a beethoveni világban viszonylag derűs, az érzelmeket megszólaltató mű, heroikus emberi szán­dékokat és szenvedélyeket nem találunk benne. Lukács Miklós fegyelme­zett zenélésre ösztönözte a Budapesti MÁV Szimfoniku­sokat. Megállapíthattuk, hogy az Országos Filharmó­nia „utazó szimfonikusai” egyre komolyabban veszik művészi munkájukat, az igé­nyek növekedésével egyre inkább lépést tartanak. A vidéki közönség ma már joggal elvárja, hogy jól kon­dicionált együttesek, teljes művészi jelenléttel adják az élmény lehetőségét. S most ezt az élményt az egri kö­zönség hálás tapssal igazol­ta vissza a MÁV Filharmo­nikusoknak, Kovács Dénes­inek és Lukács Miklósnak. A zenetörténeti bevezetőt Pándi Mariann mondotta el. (farkas) Közművelődés a Szovjetunióban Tények és adatok A szovjet batáfom évei alatt állami és szakszerveze­ti, valamint más társadalmi intézmények segítségével lét­rejött a kulturális intézmé­nyek hatalmas hálózata. Könyvtárak és a könyvkiadás A Szovjetunióban 350 ezer közművelődési könyvtár­ban két és fél milliárd kötet könyv és folyóirat áll az ol­vasók rendelkezésére. A rendszeres olvasók száma 130 millió, akik egy évben mintegy 3 milliárd könyvet kölcsönöznek. A könyvtárak fele iskolai, egy hetede pe­dig tudományos és szakmai (műszaki, mezőgazdasági, Stb.) A közművelődési könyvtárak negyede a fal­vakban található. A Szovjetunióban évente átlag 75 ezer művet jelen­tetnek meg, közel másfél millió példányban. Ötven év alatt több mint kétmillió művet adtak ki, másfél száz nyelven, mintegy 35 millió példányban. A világon meg­jelenő könyvek közül min­den negyedik a Szovjetunió­ban lát napvilágot. Igen kelendőek a klasszi­kusok. Puskán műveit 2267 alkalommal 128 millió pél­dányban, A. Tolsztoj műveit 2170 (132 millió) Gorkijt 2801 (113 millió) Majakovsz­kijt 871 (63 millió) Soloho- vot 763 kiadásban (48 millió példányban) adták ki. A kül­földiek közül Shakespeare-t 330, Mark Twaint 326. Bal- zacot 288, Romain Rol!and-t 286 alkalommal jelentették meg, Schiller 140, Cervantes 118 kiadást ért meg. A kül­földi klasszikusok alkotásait több mint 60 millió példány­ban adták közre. 1970. október 29., csütörtök A könyvkiadásban fontos helyet foglal el a politikai irodalom. Marx, Engels és Lenin művei 440 millió pél­dányban jelentek meg. A fordításokat illetően Lenin művei a világon az első he­lyet foglalják el. Klubok, művelődési házak A klubok, művelődési há­zak az amatőr művészet és a kulturált szórakozás köz­pontjai. A számuk jelenleg mintegy 140 ezer; többségük falvakban működik. Ezekben az intézményekben mintegy 140 ezer szakkört és stúdiót tartottak nyilván. Évente sok százezer részvevője van a tudományos, irodalmi viták­nak, előadásoknak. A több mint 650 ezer ama­tőr művészeti együttes tag­létszáma meghaladja a tíz­milliót; évente 500 millió néző előtt mintegy 3 millió előadást, koncertet rendez­tek. A képzőművészeti szak­körök 200 ezer tagjának kö­rülbelül félmillió alkotását állították ki a tárlatokon. Múzeumok, kiállítások A Szovjetunióban mintegy ezer állami múzeum, 157 képzőművészeti múzeum és műcsarnok és mintegy 3 ezer társadalmi népi mú­zeum működik. 1952-ben 28 millió látogatót tartottak nyílván, 1968-ban pedig 93 milliót. Minden nagyvárosban ta­lálunk kiéllítóhelyiségeket. A moszkvai hatalmas — 6900 négyzetméter területű — kiállítási csarnok kiállí­tásait egy óv alatt egymil- lióan nézték meg. A fővá­rosban emellett külön kiál­lítási termek vannak a Mű­vészeti Akadémián és a Képzőművészeti Szövetségek székháziban. Most épül az Állami Képtár új, impozáns, huszonötezer négyzetméteres alapterületű kiállítási épüle­te. H—I—h Tíz éve kezdődött. Egy ál­talános iskolás tanuló keres­te. A gyerek cseréptöredéke­ket mutatott, mondta, hogy a Strázsa-hegyről hozta. A történelem szakos tanárban fellobbant a kíváncsiság: ér­demes lenne utánanézni. Ta­nítványaival indult „portyá­ra”, vallatóra fogni a bronz­kort. A múlt nem volt szűk­markú. A lelkes gárda tíz év alatt lelőhelyek sorát tárta fel, relikviák garmadáját mentette meg. Tanítványai­val ott volt a nagygombosi római őrtorony feltárásánál, a városi homokbányái kincsei­nek mentésénél. Ha szabad ideje adódott, indult a ha­téiba diákjaival. Gyerekek hozták a hírt nemegyszer, el­sősorban tavasszal, szántás után: — A talaj színeződése te­lepülésnyomot sejtet. Néhány edénytöredéket is találtunk. Még aznap kiszállt a stáb. Amit tíz év alatt tettek, az nem kis dolog. Némethi Gá­bor vezetésével ölt gyűjtötték össze a nemrég alakult hat­vani múzeum régészeti anya­gának közéi harmadát. — Kötelességünk a lelet­mentés, nem lehet észrevét­len pusztúlni hagyni évezre­dek üzenetét. Sajnos sűrűn előfordult az ilyen nemtörő­dömség. Zagyvaszántónál, a Szuha-patak mentén töltést javítottak. Elhordták egy régi dombot. Az építők láthatták a szembetűnő leleteket, még­sem törődtek vele. Egy diá­kom értesített, kár hogy már későn. Kis túlzással azt mondhatnám, hogy a magyar Trója emlékei pusztultak el, immár véglegesen. Valamit ugyan találtunk a Nemzeti Arra eszméltem, hogy el­ájulok, ugyanis álarcos, marcona férfiak fejbe ütöt­tek valami kemény túrgy­A túszok szigetén gyal. A sötétség feneketlen szakadékából kínzó fejfájás­sal ébredtem. A szoba, ahol magamat találtam, minden kényelemmel ellátott, rá­csos ablakit helyiség volt. Az ablakból egyenesen a tengerre láttam. S ekkor be­lépett egy férfi, fehér ing­ben. nyakkendővel, fején sombrero. — Jól aludt, elnök úr? — kérdezte barátságosan, mi­közben egy pisztolyt vett elő. — Itt valami tévedés lesz... — nyögöm. — Én ugyanis nem vagyok elnök, még szülői munkaközösségi elnök, se», „ — \’a ne — mondta ne­vetve a sombreros — Magá­nak semmi szüksége nincs arra, hogy letagadja sze­mélyazonosságát, ön a jelek szerint a Karácsony, a Hús- vét, a Mikulás, valamint a Boldog Űj Évet Kívánok szi­getek elnöke, és fél órán be­lül fejbe lőjük, ha nem ad­ják ki képviselőinknek a legújabb lóversenytippeket. Ezzel megemelve sombre- róját, barátságosan magam­ra hagyott. Még csak nem is töpreng­hettem ezen a képtelensé­gen, amikor újra nyílt az ajtó., és hfttt őszülő. haUmté-

Next

/
Thumbnails
Contents