Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-29 / 254. szám
\ Jövedelemkülönbségek és szociálpolitika (111.) Az ésszerű - igazságos Előző két cikkünkben eljutottunk addig, hogy vázlatosan az olvasó elé tárjuk a mai helyzetet, s a szükségszerű megoldások indokait. Vázlatosan, hiszen nem volt mód arra — még egy több részből álló cikk esetén sem —, hogy minden tényezőt akárcsak felsoroljunk. A jövedelemkülönbségek egyik döntő tényezőjéről, a szociál- ; politikáról azonban semmiképpen nem lenne elegendő, ha csak az utalás erejéig szólnánk. Korábban említettük: napjainkban a jövedelmek 75 százaléka származik a munkából, s 25 százaléka társadalmi juttatás. 1950-ben a megoszlás még 82, illetve 18 százalék volt. Az 1950— 1970 közötti két évtizedben a lakosság összes jövedelmei a kétszeresére nőttek, a társadalmi juttatások viszont megháromszorozódtak. Mindennapjainkban tehát fontos szerepet játszik az, hogy mit ad akár pénzben, akár természetben juttatásként a társadalom, Kicserélt világ A szociálpolitika eredményei a szó szoros értelmében kicserélték a dolgozó embert körülvevő világot. 1941-ben a lakosság négy százaléka volt; nyugdíjas, 1968-ban ez 19 százalékra emelkedett...! 1930-ban 170 ezer házicselédet tartottak nyilván, napjainkban alig néhány százra rúg a háztartási alkalmazottak száma... A változások legfőbb elindítója a párt 1948. júniusában elfogadott programnyilatkozata volt, mely megállapította a szociálpolitika nagyarányú fejlesztésének szükségességét, s kimondta: „A szociálpolitika nagyarányú fejlesztésének alapja a termelés, a nemzeti jövedelem fokozása.” Ez a megállapítás érvényes ma is. A felszabadulás után végbement gyökeres változások az elosztási rendszer szerves részévé tették a szociálpolitikát. Az ilyen természetű kiadások gyorsabban nőttek, mint a nemzeti jövedelem. A Miért nincs étterem? népesség 97 százaléka biztosított, az állam évente 10 milliárd forintot fizet ki nyugdíjakra, s 3 milliárdot családi pótlékra. Azt azonban látni kell: a szociálpolitika nem kizárólag állami feladat. Van abban teendője a vállalatoknak, társadalmi szervezeteknek is. Változatlan elvek Szó sincs arról, hogy bármiféle változás következnék be a szociálpolitika alapelveiben, hogy a szocialista társadalom csökkenteni akarná az emberekről való gondoskodás e formáit. Arra van szükség, hogy a szociálpolitika tökéletesebben szolgálja az össztársadalmi érdeket, s egészséges munkamegosztást hozzon létre az állam, s a vállalatok között. Ami eddig történt, az sem volt kicsiség. Hiszen 1938- ban — az utolsó „békeévben”! — az ipari munkások öregségi járadéka átlagosan havi 18 pengő volt, az özvegyeké pedig 8,40 pengő.. „ Már emlékezni is nehéz erre? De hiszen az első, egységes nyugdíjtörvényt mindössze 18 éve, 1952-ben alkották meg! Lám, milyen gyorsan természetessé, életünk szerves alkotóelemévé válnak dolgok! Ami eddig történt.» A harmadik ötéves tervben több, mint negyven százalékkal emelkedtek a pénzbeni társadalmi juttatások. Növekedtek a nyugdíjak, a két gyerek utáni családi pótlék 75 forint helyett 300 lett bevezetésre került a gyermekgondozási segély... Egymillió ember veszi igény» be naponta a kedvezményes üzemi étkeztetést, évente egymilliárd forintot költenek munka- és védőruhára. S hogy a változás dinamizmusát, gyorsaságát is érzékeltessük: 1950-ben mindössze 303 millió forintot fizettek ki családi pótlék címén, 1969-ben 3 milliárdot; 1950- ben az állam 172 millió forinttal járult hozzá a gyógyszerfogyasztáshoz, 1969-ben 2,2 milliárd forinttal...! S végül: egy társadalombiztosítottra 1950-ben 492 forint jutott, 1969-ben pedig 2668 forint, miközben a biztosítottak száma 4,4 millióról tízmillióra nőtt... Nem furcsa, hogy valamiként mindez „ki- felejtődik” abból, amit magunk között, baráti beszélgetéseken, életszínvonalnak nevezünk? Korszerűbb formák Ahogy a bérek, bérjellegű jövedelmek esetében, úgy a szociálpolitikában is korszerűbb formákkal kell fölváltani a régieket. Az oktatás, egészségügyi ellátás, a kultúra, a sport, az élet ezernyi területe szolgál gyakorlóte- repül a szociálpolitikához, tehát a formáknak is mindenütt tökéletesedniük kell. Elsősorban azzal, hogy a társadalmi juttatásokon belül az eddigieknél nagyobb szerep jut a pénzbeni támogatásoknak, például a nagycsaládosok segítésének a családi pótlékok emelésével, a nyugdíjasok helyzetének fokozatos javításával, s így tovább. Amint arra éppen az országgyűlés legutóbbi ülésén, a negyedik ötéves terv vitájában rámutattak: eljutottunk addig, hogy a társadalom egészét, s egyes csoportjait tekintve egyaránt napirendre kerülhetnek a jövedelemelosztás társadalmilag hasznosabb, tehát ésszerűbb arányai. Ebben az államnak éppúgy megvannak a maga teendői mint a vállalatoknak, s a különböző szervezeteknek. Az országgyűlés ülése — a miniszterelnök felszólalása éppúgy, mint a képviselőké — ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a reáljövedelem egy főre jutó 25—27 százalékos növekedése, a reálbérek egy keresőre jutó 16—13 százalékos emelkedése döntő mértékben csakis akkor érhető el, ha fokozódik a társadalmi munka hatékonysága, növekszik a termelékenység. Ez a kiindulópont, s a növekvő életszínvonal is erre hat vissza, kialakítva így azt a folytonosságot, mely a haladás éltető eleme. Mészáros Ottó Nem kielégíts Sarud kereskedelmi ellátása Végrehajtó bizottsági és tanácsülést jegyzőkönyveket lapozgatunk a sarudi tanácsnál. A sűrűn gépelt oldalak a község kereskedelmi ellátásának hiányosságait taglalják. Megtudják az anyagokból, hogy az üzletekben gyakorta már kora reggel sem lehet kenyeret kapni, kevés a tésztaáru, a kifli, szűkös a konzervek választéka, többször hiánycikk a textiláru, a férfiszövet, a nyloning, a szőnyeg, a függöny, ebédet, meleg ételt, pedig egyetlen vendéglátó egységben sem készítenek. — Körülbelül két év óta nem kielégítő községünkben a kereskedelmi ellátás — mondja Horváth Imre vb- titkár. — Átiratok, jegyző- könyvi kivonatok egész soya bizonyítja, hogy mennyit foglal:,ózunk az üggyel, amiben jelentősebb változás a mai napig sem történt. A problémák nem ismeretlenek a Poroszló és Vidéke Körzeti Av'ÉSZ vezetői előtt sem. Legutóbbi — a saruii tanácshoz küldött — beszámolóból is ez derül lei. De hát miéit késik a megoldás'? A szövetkezetnél így válaszolna.^,: — Időszakos áruhiányról van szó, amely beszerzési nehézségekre vezethető visz- sza elsősorban. Sarudi egységeinknél a jövőben javítani kell az ilyen jellegű munkán. Igazgatósági szinten egyébként megteszünk mindent az elkövetkező' időkben, hogy a jelenleg hiányolt élelmiszerekből is kelő saanhgréség álljon községi fogyasztóink rendelkezésére. A ruházati ellátásnál is törekedünk a gazdagabb vá’asztéíkra, s arra. hogy a legkeresettebb áruk mindig kaphatóik legyenek. A melegételfőzést a következő években kívánjuk megoldani, egy büfé létesítésével. Ehhez az szükséges, hogy naponta legalább hu- zan igényeljék ezt a szolgáltatást. A feltételek tudomásunk szerint mát is adottak. A Heves megyei Gábona- f ivásárló és Feldolgozó Vállalat sarudi takarmánykeverő üzen ében ez idő szerint több mint harminc vidéki ember cb.jgc.2ik. Albérletük van a községben, ebédet azonban csak akkor kapnak ha éppen valamelyik magáimé rr.il elfogadták megrende őseiket. Nem kétsége . szíves-örömest vennék igénybe a közétkeztetést. Aztán itt van a Tisza II. vízlépcső építésével kapcsolatos erdőirtás almi ugyancsak legalább h.: rmincaa dolgoznak. Sarudon nagy igény van a szövetkezeti közétkeztetésre, amely hozzátartozik a község napi ellátásához. Elvárják, hogy a Poroszló és Vidéke Körzeti ÁFÉSZ mielőbb megteremti aizokat a feltételeket, melyek biztosítják, hogy a 2200 lakosú községben naponta lehessen meleg ételt — akár többféle választékban is — kapni. Mint ahogy bízunk abban is, hogy a kereskedelmi ellátás’ javítására tett ígéret sem marad írott „malaszt”. ... Felkei Argód Ha ínagy szavakat akart volna használni, > akikor azt mondta volna Borsi László, a Gyöngyösi Járási Tanács vb-titkára, hogy az elmúlt húsz év, amit a tanács szolgálatában töltött, maga volt a legújabb kori történelem. Ennél azonban sokkal egy-* szerűbben fogalmazott, és csak azt mondta, hogy a két évtized eseményei között vannak olyanok, amikre még ma is bizonyos szorongással tekint, de vannak olyanok is, amiket öröm felidéznie. Mátraszeniimrérő! került Szűcsibe 1966. szeptemberében. Kimondottan azzal a céllal helyezte át ebbe a Mátra alján fekvő kis községbe a megyei alispán — mert akkor még a főispán és az alispán volt a megye legfőbb államhatalmi személyisége —, hogy segítsen majd a tanácsok megalakításában. Ez a feladat részben könnyű volt, részben nehéz. Amikor a bányászokkal kellett szót érteni, velük nem kellett sokat vitatkozni. De a középparasztok egy részének a megnyerése nem ment könnyen. Húzódzkod- tak a közszerepléstől, mert ebben az időben nemcsak a rendszeres elfoglaltság nem vonzotta az akkor még magángazdálkodást folytató parasztokat, hanem az olyan feladat sem, mint a begyűjtés végzése. Hiszen ez a munka is a tanácstagok közreműködésével folyt. Még a végrehajtó bizottság elnöki tisztségére sem volt könnyű embert találni. SsiQte az utolsó pillgnatMagyarországon elsőként. Repülőgépes növényvédelmi társulás alakult megyénkben Vegyszerszivattyú állomások, roppályak a közös gazdaságokban fi Érdemesbe kockázatot vállalni? Nemegyszer esett arról szó, hogy megyénk valamelyik termelőszövetkezete — a jobb értékesítés reményében — a fővárosba vitte fel áruját, sikerrel. Viszont arról is szó esett, hogy egykét gazdaság, nem találván meg számítását, kénytelen volt az árucikket visszafuvarozni, s a megyén belül, mélyen áron alul értékesíteni. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés a gazdasági vezetőkben, hogy érdemes-e kockáztatni. Mert néha az jár jobban, aki messzire viszi a terméket, néha az, aki kényelmesebb, megfontoltabb és helyben, vagy a közelben próbálja értékesíteni. A kockázatvállalás, mégha az ésszerűség határain belül is van, komoly anyagi veszteségekkel is járhat, nem csupán előnyökkel. Ez az, ami riasztja a vezetőket. Még akkor is, ha tíz üzletkötésük sikeres és csupán a tizenegyedik ráfizetéses. Abból is adódik ez, hogy a tagság jobban és érzékenyebben reagál a kedvezőtlen üzletre és gyorsabban mond kritikát is az illető vezetőre. Mindez nem hat serkentően a kockázatvállalásra. Ugyanakltor a gazdasági kényszer, ha tetszik a vezetőnek, ha nem, sok esetben szinte diktálja a feltételeket a kockázatosabb megoldás irányába, A vezető tehát nehéz helyzetben van, különösen azért, mert sokszor nemcsak döntenie kell, hanem gyorsan kell dönteni. Ilyenkor egyetlen támpontja van: a rendelkezésére álló információk köre. Ha ez szűk, feladata meglehetősen bonyolult, hiszen sok az olyan, általa ismeretlen tényező, mely kedvezőtlenül hathat a döntésre. A közös gazdaságok információs rendszerének kialakítása éppen ezért már ma is sürgős feladat, nem is beszélve a holnapról. Hiszen minél több az fémért dolog, annál kisebb a kockázatvállalás mértéke, s annál kevésbé riasztó vállalni az esetleges negatívumokat. (k, D liaia vállalta el ezt a megbízást, a jelöltséget egy nyugdíjas bányász, Soós Demeter. Kilenc hónapig helyt is állt, aztán Szikra Mihályt választották meg elnöknek, aki a tsz-szervezés idejéig maradt ebben a hivatásban, hogy utána a termelőszövetkezet elnökeként folytassa a közösségért vállalt szolgálatot Ekkor, 1960-ban lett a2 utóda Borsi László, áld ad- dik a vb-titkári teendőket látta éL Szűcsiben egyetlen utcában sem volt járda, nem volt egyetlen kiépített útja a községnek, de a házak között is csupán tizenöt helyen égett villanylámpa, Amikor 1953-ban az első járdaszakaszt avatták — megfelelő ünnepélyességgel — egy kicsit mindenki meg- hatódottan nézte a szürke aszfaltcsíkot, ami már a felemelkedés fokmérője lett. Innen indultak el, aztán lett közvilágítás, járda, új iskola, művelődési otthon, megalakult a híres-neves énekkar, majd 1959-ben hozzáfogtak a termelőszövetkezet szervezéséhez. Mennyi gond & mennyi öröm is található a felvillantott események mögött. Szinte elröppentek az évék. 1966. szeptemberében már a járási tanács vb-titkára. Szűcsiben kétezer ember minden gondja-baja, itt az új beosztásban pedig harminc község ügye vár rá. Melyik a könnyebb? Nem lehet erre a kérdésre válaszolni. Még két napot említ a két évtized mélyéről. Aa egyik Szerdai lapunkban hírt adtunk arról, hogy a hét elején. Hevesen, a Dél-Heves megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének kezdeményezésére repülőgépes növényvédélmi társulás alakult. Ez a társulás jellegénél fogva egyedüli az országban. Jelentőségéről Urbán Imrétől, a területi szövetség titkárától kértünk tájékoztatást. — Mi tette szükségessé a társulás megalakítását? A megalakulás gondolata már a múlt évben felvetődött. A szövetség megalakulása óta ugyanis folyamatosan vizsgáljuk a Tisza és a Tárná menti közös gazdaságok termelési viszonyait, azt, hogy a természeti tényezők, elsősorban az időjárás periodicitása hogyan befolyásolja ezt. Az elmúlt három évben rendkívül szélsőséges esetek adódtak. Különösen az idei év okozott sok nehézséget és. nagy kieséseket a termelésben. A közös gazdaságok például a szeszélyes időjárás és a rossz talajviszonyok miatt nem tudták rendesen elvégezni a tavaszi és a nyári növényvédelmi munkákat. Az időjárás okozta nehézségeken kívül figyelembe vettük, hogy a termelési technológiák állandóan tökéletesednek, s a növényvédelemben is egyre jobban tért hódít a gépesítés, a repülőgépes nagyüzemi permetezés, porozás és műtrágyázás. Ezek a korszerű eljárások a biztonságos termelést segítik elő és fokozatosan kiküszöbölik a hagyományos módszereket. A Tisza és a Tárná vidéki közös gazdaságok a mostoha természeti, időjárási és talaj- viszonyok — miatt különösen rászorulnak az új, fejlett technológiák alkalmazására. — Kik a társulás tagjai? •— A szövetségünkhöz tartozó öt termelőszövetkezet — a kiskörei Vörös Hajnal, a tiszanánai Petőfi, a poroszlói 1958. március 8. Dobi István, az Elnöki Tanács akkori elnöke a Parlamentben adja át Borsi Lászlónak a Munka Érdemrendet. 1966. április 4-én pedig a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta meg. Nem lehet egy kérdést megkerülni még ebben a hangulatban sem. Mit gondolt akikor, amikor megtudta a járások átszervezésének a tervét? A választ azzal kezdte, hogy ma már nincs kétsége a jövője felől. Tudja, hogy lesz kenyere neki is, a családjának is, nem kell a bizonytalanságtól tartania. Felettesei elmondták már, mi a szándékuk vela De akkor egy kicsit ösz- szeszorult a gyomra. Annyi év a tanácsi munkakörben és egyszerre vége legyen? Emberileg érthető volt ez a kétkedése. Hiszen az élete is egyben az, amit tanácsi múltnak nevezhetünk. És még mindig van jó néhány éve a nyugdíjjogosultságig. A kérdés akkor nagyon is hangsúlyozottan fogalmazódott meg benne, bár azt is tudta, hogy nem fognak megfeledkezni róla. Most, húsz évvel az után a nap után, amikor Szűcsiben a végrehajtó bizottság tagjává választották a községi tanácsban, úgy emlékezik vissza mindenre, mint ami ugyan nem volt köny- nyű munka, de nagyon szép volt, hiszen, mindig a nagyobb közösségért kellett fáradoznia: és a közösség támogatásával mindig eredményesen. IG, Moin&z 14 November 7., a sarudi Tissa- mente, az.egerfarnwsi Arany, kalász Termelőszövetkezez e.. két állami gazdaság — a kiskörei és a hevesi állami gazdaság — alakított repüiőgi - pes növényvédelmi társulási. Ezek az üzemek közös jegyzőkönyvbe rögzítették eikóp zeléseiket, és a jövő év ja - nuár 15-én kezdik meg a munkát. A Mezőgazdasági v• Élelmezésügyi Minisztérium két repülőgépet biztosít a társulásnak. A repülőgépek évente 680 légi órát dolgoznak majd, közel kétmillió forint értékben. Már január második felében megkezdik a fejtrágyázást, aztán később a folyamatos ’ permetezést és a porozást, A két repülőgép munkájára vonatkozó szerződést évente meghosszabbítjuk a minisztériumban. A növényvédelmi munkák folyamatosságát egy növényvédelmi szakmérnök fogja irányítani, aki a társulásban részt vevő üzemek részére koordinációs tervet készít majd. A repülőgépes növényvédelmi társulás bázis gazdaságú nak a Kiskörei Állami Gazdaságot jelöltük ki. A két repülőgépnek itt lesz állandó jelleggel a „parkírozóhelye”. A közös gazdaságok pedig úgynevezett vegyszerszivaty- tyú állomásokat és röppályát biztosítanak. — Összesen hány holdon végzik majd a, repülőgépes növényvédelmi munkákat? ■— Közel harmincötezer holdon. Ebből több mint tízezer holdat műtrágyázriák- tizenháromézer hold kerül gyomirtásra és tizenegyezer hold porozásra. — Várhatő-e a későbbiekben a társulás bővítése? Amennyiben az együttműködés beváltja a hozzá fűzött reményeket és a Mező gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium is hozzájárul a növényvédelmi szakszolgálat bővítéséhez, akkor várható, hogy újabb közös gazdaságok is tagjai lesznek a társulásnak. Erre egyébként is szükség lesz a jövőben, mert a korszerű technikai eszközök, gépek — közöttük a nagy teljesítményű növényvédőin): repülőgépek — magas fokú kihasználása távlatokban csak így biztosítható. (mentünk Szentesi termálvíz Csangrád megye legnagyobb közös gazdaságában a 18 000 holdas szentesi Te mái Tsz-ban már a kilen eedik melegvíz-kutat fúrják, az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat a tervek szerint 2500 méter mélységből hozza felszínre a termálvizet, amellyel egy most épülő, óriási baromfitelepet ffi- tenek majd. A már meglevő 8, bő hozamú hévízkutat sokrétűen hasznosítják. A leg több kűt energiájával kertészeti üvegházakat fűtenek A Hungaroflor által az elmúlt idényben exportál! szegfű 92 százaléka a szén tesi tsz-ből került ki. A sző vetkezet munkásszállódé ját egyéb szociális épületeit, valamint szolgálati lakások;; ugyancsak a termálkutak vizével fűtik. ISÍOo tMébm 39^, csütörtök. Húsz éve a tanács dolgozója
