Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-28 / 253. szám
XEH-dosszié Egy építészmérnök „eltervezte” magát —• Kérem, adjon magyarázatot, hogyan történtek a iolgok...? — Kérem, fáradt vagyok... Es ne haragudjon, időm sincs shhez a beszélgetéshez. De beszélgethetünk esetleg másról... E kurta, dialógus színhelye 1 Heves megyei Tanácsi Épí- :őipari és Épületszerelő Vál- ,alat igazgatójának irodája 7olt. A rövid beszélgetés .lőzménye: a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályán ke- •esztűl a megyei tanács vb- aez bejelentés érkezett Gyet- >ai Béla igazgató ellen, hogy losszabb idő óta sorozatos izabálytalanságokat és visz- ;zaéléseket követ el. A beje- entést a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgál- a meg, s a vizsgálat igazolta i bejelentő állításait. Itt ladd jegyezzem meg, az új- ágírót nem érte váratlanul i szokatlan fogadtatás,, hi- zen Gyetvai Béla korábban i népi ellenőröket is — fi- loman fogalmazva — előttietekkel fogadta, vitatta el- enőrzési jogukat, sőt egyes észletek tisztázásában aka- lályozta is a vizsgálatot. De 'együk sorjába a történteket, gy érthető lesz az építész- némök igazgató idegességé-, iek oka... íz az az a tea- •s ez az a ház ...! A Tanácsi Építőipari Válhat nem tartozik a rosszak őzé, tevékenységét jó ered- lénnyel végzi. A tatarozásnál, felújítási munkáknál rbevételük — az önköltség- ez viszonyítva — sorozato- an 200—300 százalékos, de lőfordult már olyan eset, ogy ez elérte a 435 (?!) szá- alékot is. Igen furcsálható át, hogy kisebb értékű lunkáknál, két esetben is, áfizetéssel, veszteségesen olgoztak. S itt nem a ráfi- etés ténye az érdekes, haem az, hogy hol és kinek égezték a munkát, kinek avalléroskodtak a közös sebből...? Az egri Hajdúhegy utcá- an áll egy ház. Szép csalá- i ház, aki csak arra halad, ündenki megcsodálja. A áz gazdája: Sólymos József, megyei tanács építési, köz- íkedési és vízügyi osztályúak vezetője. A ház tervezést Gyetvai Béla, a Sólymos riügyelete alá tartozó vállait igazgatója és főmérnöke égezte — baráti alapon, linden ellenszolgáltatás nél- ül. Az építkezést, a terv ki- itelezését ugyancsak a Soly- ios felügyelete alá tartozó állalat, a Tanácsi Építőipari 'állalat végezte. Igaz, enge- éllyel végezték. Arra azon- an már senki sem adott en- edélyt, hogy az építkezés órán „csaljanak” és ezt a állalat fedezze. A költség- etés szerint például II.- osz- ályú falazó blokktéglát kel- 2tt volna használniuk, ehetett azonban I. osztályú tég- ából rakták a falakat. A >állalat több mint 32 000 fo- intőt ráfizetett erre az épít- :ezésre. Külön história, hogyan si- :erült Sólymos Józsefnek az ■pítéshez szükséges telek negszerzése. A telek ugyanis lereskedelmi hálózatfejlesz- és céljára volt fenntartva. Jindenki másnak azt mondák:: nem eladó! S mikor a elket Sólymos József kérte, ;észségesen odaadták, felejtse a „kereskedelmi célokat”'. Ízt csakis hivatali beosztását elhasználva érhette el. Társadalmi munka _____________________s_ L 1 500-ért azonban közbeszólt. „Én sokkal jobb tervet ajánlok, ha elfogadják, 400 000 Ft-tal olcsóbban építkezhetnek...” Jóllehet a tervezésért 16 470 Ft-ot már egyszer kifizettek az építtetők, az ajánlatot készségesen és örömmel elfogadták. A tervezést Gyetvai Béla vállalta — „társadalmi munkában”. A vállalat tervező kollektívája azonban ezért a „társadalmi munkáért” 11 500 Ft-ot rakott zsebre. Másik érdekessége a do- lognák, hogy a tervet nem vitték az OTN-es, a magán- tervezéseket felülbíráló szakértő bizottság elé, hanem azt Gyetvai egyik embere „hagyta jóvá”... Egy újítás és az ára Gyetvai Béla s egy újító társa még 1965. decemberében „újítást” adott be a megyei tanács építési osztályára. Az „újítás” (keretzsalus építési technológia) tulajdonképpen nem is volt újítás, egyrészt mert a gyártási-termelési technológiák fejlesztése a műszaki vezetőknek munkaköri kötelessége, másrészt, mert a módszert a vállalatnál már a benyújtás előtt két évvel alkalmazták, így az „újítást” az építési osztály szó nélkül hagyta: el sem fogadták, de el sem utasították. Gyetvai később az „újítást” — társa nélkül — a ceglédi építőipari vállalathoz nyújtotta be, s ott azt alkalmazásra elfogadták. Cegléden Gyetvai Béla látta el — másodállásban (?!) — az újítás kivitelezésének tervezői művezetését is, s ebben a minőségben mindent elkövetett, hogy újítása sikerrel megvalósuljon. Vasbetonszerelőiket, lakatosokat, asztalosokat, ácsokat adott a ceglédieknek, s míg az újítás megvalósítása remek ütemben haladt, „itthon” a megyében nem tudtak eleget tenni vállalt feladataiknak. Egymás után fizették a kötbéreket a késedelmes átadások miatt. 1969-ben három esetben fiaettek kötbért, s a tételek. 78 150; 16 000 ; 43 814 Ft. A népi ellenőri vizsgálat időpontjában ezenkívül még öt esetben merült fél az építtetők részéről — a késedelmes munkák miatt — kötbérigény. A vállalat négy ízben az asztalosipari kapacitás hiányára hivatkozva jelentett be akadályközlést. Holott asztalosaik voltak elegen, csak épp a főnök újításának sikerén fáradoztak — mesz- sze, a megye határain túl. Emiatt késett például az egri Epreskert úti óvoda átadása is! , Vállalta a Tanácsi Építőipari Vállalat a ceglédiek 2x20 lakásos táfsasházához a zsalutáblák legyártását is. A szállítás a megrendelő ceglédiek dolga lett volna, ám Gyetvai Béla ezt a gondot is levette a vállukról. A szállításokért pedig nem kérték meg a rendes árat! A szokásostól eltérően olcsóbban, a vállalat belső fuvarozási tarifái szerint számláztak, s a költségekből — „nagylelkűen” — 46 416 Ft-ot „átvállaltak”, határidők elhúzódását, á kifizetett kötbéreket stb. S mindez egy újítás, az igazgató újítása miatt! Ehhez a munkákhoz a Tanácsi Építőipari Vállalatnak sem erkölcsi, sem anyagi érdeke nem fűződött. Ez az újítással kapcsolatos munka csak Gyetvai Béla személyi jövedelmét növelte. Pontosan 43 138 Ft-tal. Jogtalanul. Mennyit kereshet egy építészmérnök ? — Én az átlagosnál nagyobb tehetségű és nagyobb képességű mérnök vagyok, miért ne kereshetnék hát többet, mint az átlag?! Ezt nemcsak szóban lian- goztatta Gyetvai Béla, de papírra is vetette a vizsgálati j egy zökönyvhöz fűzött, támadó megjegyzéseivel teletűzdelt észrevételében. A határozottság, a céltudatosság, önmaga értékeinek ily tálalása nem sok szerénységre utal, de itt nem az emberi tulajdonságok mérettek meg. A nagyobb tehetségű és képességű ember, legyen bér építészmérnök, igenis többet kereshet, mint a közepes, átlag. De... csalás a törvényes lehetőségek, csakig tisztességes körülmények között! Mit állapított meg a népi ellenőrzés Gyetvai Béla esetében? ni Magántervezéseinek bevételéről pénztárkönyvet nem vezetett. Forgalmiadé- > BevaHásÉ nem tett. Jövedei- miadó-bevallásában is a ténylegesnél jóval kevesebb összeget tüntetett fel. Az egri Foglár utcai társasház tervezéséért pl. 116 000 Ft- ot kaptak, ebből a Gyetvai Béla része 66 000 Ft volt, jövedelmi adóra azonban mindössze 16 800 Ft-ot vallott be. Amit felderíteni tudtak: 1968—69-ben nem fizetett adót 118 000 Ft után. A népi ellenőrök így összegezték véleményüket: „Hogy ténylegesen mennyi jövedelme volt, megállapítani nem lehetett. Ez vonatkozik az 1969-es magánjövedelmeire é.s adózására is”. Különösebb megjegyzést, magyarázatot az eddig leírtakhoz fűzni, úgy gondolom, nem szükséges. A tények és megállapítások önmagok beszédesek: a telhe- tetlenség, az önzés, a kapzsiság, az elbizakodottság útja — csak a bűn útja lehet . Pataky Dezső A Heves megyei NEB vizsgálata alapján a megyei tanács végrehajtó bizottsága Gyetvai Béla, a Tanácsi Építőipari Vállalat ■igazgatója és Sólymos József, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályvezetője ellen fegyelmi vizsgálatot rendelt él. Sólymos Józsefet, munkaköri kötelezettségének vétkes megszegése miatt, szigorú megrovásban részesítették. Gyetixii Bélái igazgatói állásából f elmentették, személyi alapbérét csökkentve, alacsonyabb munkakörbe helyezték, s megvonták tőle az évi nyereségrészesedését. XJgyan- akkor, mert jövedelem- és forgalmiadó-bevallásait a pénzügyi hatóságok félrevezetésével nyújtotta be, pótlólag 15 710 forint adó megfizetésére is kötelezték. (A szerk. megjegyzése) Öíajtűz a fold alatt Kőolajtermelési kísérlet - a demjéni olajmezen Érdekes műszaki fejlesztési kísérlet kezdődött a héten a Nagy-alföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalatnál. Ä vállalat szolnoki központjának szakemberei és az egri üzem vezetői hosszas előkészületek után megkezdhették a demjéni olajmezőn az első magyarországi, föld alatti elégetéses kőolajtermelési kísérletet. A folyamat vizsgálatára egy kis mérvű olajtároló rétegszakaszt — úgynevezett blokkot — Jelöltek ki, melyre egy besajtoló és négy olajtermelő kutat mélyítettek. A kísérlet során azt vizsgálják, hogy et a termelési mód milyen mértékű többlet-olajtermelést eredményezhet? A nem mindennapi próbálkozás megérdemli, hogy a módszer lényegével megismerkedjünk. Az olaj a föld mélyében, az , úgynevezett tároló kőzet U- kacsos pórusaiban, csator- nácskáiban helyezkedik el. A kőzet tehát szoros kapoccsal fogja kincsét. Ha ehhez még az is jön, hogy a kitermelt olaj nagy sűrűségű, aszfaltos, akkor az olajkincs kinyerése komoly műszaki probléma. Hagyományos módszerekkel csak a kőolajkészlet töredékét tudjuk kitermelni. Már a század elején felmerült az olaj felmelegítésének gondolata, egy kezdetleges föld alatti elégetéses eljárást már 1929-ben szabadalmaztattak az Egyesült Államokban. Azóta a hőkezeléssel történő kőolajtermelés egyre terjed, elsősorban a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban alkalmazzák üzemszemen. ■, Az élégetéses termelési mód lényege az, hogy a tároló kőzetben: levő olajat egy, vagy több kűtban begyújtják, és az égési zóna a termelő kutak fele szőri® a ezt. Az olaj mozgékonyságát növelő hőenergiát ! tehát í olaj egy részépei: eléget*, útjáp nyerik. A folyamát levegő . beik. - tolásával kezdődik úgy. her, a majd begyújtandó kátéra, n réteget a termelő kutak re., levegővel „átmossák”. Természetesen a levegő az oki egy részét a termelő kutak felé nyomja, ahol az kitér melhetö. Ugyanakkor a levegő a tároló kőzetben maradt olajban, illetve a pórusokban raktározódik. Ez a levegő szolgáltatja- az égéshez szükséges oxigént. Ha a termelő kutaknál már jelentkezik a besajtolt levegő, a;, olajat egy elektromos égőfej i segítségével a kút talpán begyújtják. (A demjéni kísérlethez készített égő kb. 450 Celsius fok hőmérsékletét állít elő a kút talpán). A begyújtás után folytatják a levegő benyomását a rétegbe, ezzel érik el, hogy a termelő kútban a nyersolaj az égési front előtt ,,krakkói ód ik”. vagyis hőbontás jön létre; könnyű (benzinszerű) olaj- és kokszlerakódás keletkezik. A koksz lesz a további égés „üzemanyaga”, míg a keletkező könnyűolaj a £-öntőt megelőzve, előre halad a termelő kutak felé. A módszer alkalmazhatóságának még nem látszó, számtalan fontos műszaki feltétele van, melyek egy része csak kísérleti úton vizsgálható. Ezekre a kérdésekre ad választ a demjéni kísérlet, amelynél most az első műveletet, a levegő-besajtolást végzik. A begyújtásra — a szakemberek szerint —■ mintegy egy hónap múlva kerülhet sör. Trömboczky Péter olajmérnök Nem kevés érdekességet akar a hevesi hat pedagó- »uslakás története... A la- :ások kivitelezését a Tanácsi építőipari Vállalat végezte. Cezdhették volna az építkezést. a terv, az engedély is Régvolt hozzáj Gyetvai Béla A NEB szakért® megvizsgálták az „idegenben” végzett munkák gazdaságosságát, s megállapították, hogy pl. a nagykőrösi munkáknál 5 százalékos költ ségtöbblettel dolgoztaik. Számítsuk ide a szakipari kapacitás hiányát, az átadási Jövedelemkülönbségek és szociálpolitika (II.) A többért többet Nemcsak hazánkra, hanem minden európai szocialista országra jellemző, hogy az 1950—1970 közötti két évtizedben a reáljövedelmek növekedési üteme mindig meghaladta a reálbérekét. Ugyanakkor, szemben a hazai gyakorlattal, a szocialista országok többségében arányaiban nagyobb szerepet biztosítottak a reálbéreknek, a társadalmi juttatásokon belül pedig elsősorban a pénzbelieket növelték. Az a felismerés tehát, hogy a* egymástól eltérő jellegű, fajtájú, színvonalú és hatásfokú — eredményességű — munkáért elérhető kereset különbözővé tétele döntő az ösztönzőerők között, azaz társadalmi érdek, egyben azt is jelenti, hogy néhány kérdésben új utat kell járni, más dolgokban pedig a járt utat egyenesebbé, áttekinthetőbbé szükséges formálni. Nemcsak a fizetés... Tény: a személyi jövedelmek átlagos színvonalát a nemzeti jövedelem átlagos színvonala határozza meg. Ezért a személyi jövedelmek növelése egyik napról a másikra véghezvihetetlen. Tökéletesíteni azonban a jövedelemelosztást nemcsak lehetséges, hanem egyenesen szükséges. Az iparban a műszakiak átlagkeresete csak ötven százalékban haladja meg a munkásokét, s ez kevés, nem ösztönző. (1950-ben a különbség még 80 százalék volt.) Ha most a torzításokat kiszűrő — mert a havi, évi keresetet sokféle tényező bef oly ás ólja — életkeresetet nézzük tehát a munkában töltött idő folyamán megszerzett jövedelmet, akkor kiderül, hogy a műszakiak átlagosan csak 24 százalékkal keresnek többet, mint a szakmunkások. Hasonló a helyzet a munkásoknál is. A minden szakképzettség nélküli munkások keresete csak 22 százalékkal kisebb, minta betanított és szakmunkásoké. Jogos igény tehát, hogy a munka kvalifikáltságától, eredményességétől függően, az eddigieknél nagyobb jövedelemkülönbségek jöjjenek létre a különböző csoportok — de vállalatok között is. Az emberek, családok közötti jövedelmi, életszínvonalbeli különbségeket azonban nemcsak a különböző nagyságú fizetés hozza létre. Éppen ezért a fizetések differenciáltsága nem mond ellent annak, hogy a társadalom minden rétegének életszínvonala emelkedjék. Csak éppen nem kizárólag a bérek, bérjellegű jövedelmek útján. A fogyasztás: beruházás A lakosság fogyasztását leghelyesebb úgy felfogni, mint a legfőbb termelőerő — az ember — fejlesztésére fordított beruházást. Ennek megfelelően kell formáim a fogyasztás szerkezetét, s támogatni egyik területét, adóval terhelni a másikat. Nem mindegy azonban, hogy melyik ez az „egyik”, s melyik a „másik” terület! Néhány adat. A lakosság egy főjére jutó - reáljövedelem 1969-ben 46,4 százalékkal volt magasabb, mint 1960-ban, ha a munka utáni bevételeket vesszük alpsul. A reálbér 24 százalékkal volt nagyobb 1969-ben, mint 1960- ban. Tehát: az életszínvonal növekedését nem lehet csupán a bérek emelésén lemérni. Hiszen 1969-ben a lakosság összes jövedelme 193 milliárd forint volt, ám ebből 43 milliárdot a társadalmi juttatások tettek ki. Amelyeket a legtöbben észre sem vesznek, természetesnek tartanak, nem számítják élet- színvonalukhoz... Indokolt tehát a kérdés: vajon kifizetődő-e a termelőerők legfontosabbját, az embert érdektelenségre kárhoztatni azzal, hogy bére, fizetése nem eléggé igazodik munkája eredményességéhez, s hogy ugyanakkor a társadalmi juttatásokból sem érdemessége szerint részesül? Azaz: miért ne lehetne az eddigieknél sokkal inkább a termelést ösztönözni, előnyökben részesíteni, többet fizetni a több és jobb munkáért, s rábízni az egyénre, a családokra, hogy fogyasztásukat miként alakítják, jövedelmüket mire, hogyan költik el? Illetve: hagyni a bérek, személyi jövedelmek erős „szóródását” s ugyanakkor a szociálpolitika tökéletesítésével elősegíteni a családok közötti jövedelemkülönbségek- csökkentését. Kis es nagy pénzek A szakembereknek pontos mércéket kell alkotniuk ahhoz, hogy áttekintő képet nyerhessenek a gazdaság vagy a társadalom bizonyos, számokba foglalható vonásairól. E mércék egyike a családok egy főjére jutó jövedelem, mely alacsony, ha havi 800 forint alatt van, közepes 800—1600 forint között s magas 1600 forint felett. E mércét alkalmazva megállapíthatjuk;; a lakosság 25 szár zaléka az alacsony, 14 százaléka a magas, s 61 százaléka a közepes jövedelmű kategóriába tartozik. Ha most tovább finomítjuk mércénket, s a kimondottan magas, illetve a kimondottan alacsony jövedelműeket nézzük — előbbieknél a család egy főjére havi 2000 forint feletti, utóbbiban havi 600 forint alatti jövedelem jut —, akkor azt látjuk: a lakosság öt százaléka, félmillió ember tartozik az első, s a lakosság tíz százaléka, egymillió ember a második csoportba. (A fejlődés érzékeltetésére: 1902- ben még hárommillió ember tartozott ebbe a kategóriába!) Ha pedig az egyes társadalmi rétegek jövedelmét nézzük, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a munkások összes jövedelmét száznak véve, a parasztság és a nyugdíjasok alaita maradnak e szintnek, míg a többi rétegelt fölötte állnak annak. A családnagyság miatt egy - egy társadalmi csoporton belül is erősek az eltérések. A legalacsonyabb és legmagasabb egy főre jutó jövedelemmel rendelkező családok esetében ugyanis — havi 400, illetve 2000 forint — az egy keresőre jutó bérek különbsége csak kétszeres, míg az egy főre jutó jövedelem különbsége ötszörös. Nem elég tehát a bérezést tökéletesíteni, s általában emelni a béreket. A szociálpolitikának kell alkotnia azt az „ellensúlyt”, mely minden család számára lehetővé teszi a kiegyensúlyozott, nehéz anyagi gondoktól mentes életet. Mészáros Ottó (Következik: Az ésszerű — igazságos) BMi aáfiÉáí®; 3§Lg lywwfe».
