Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-28 / 253. szám

Á belorusz táncosokról A szabad idő nyomában A Belorusz Állami Tánc- együttes Egerben, a Gárdo­nyi Géza Színházban kezdte meg magyarországi szereplé­sét a szovjet kultúra nap­iéi alkalmából. Rögtön hozzá kell tennünk: óriási sikerrel. A megállapítás nem túlzás, hiszen a fergeteges iramú és kitűnő koreográfiára épülő, gyors ritmusú táncokat — amíg az iramot bírta — vé­gigtapsolta a közönség, több­ször kórusban biztatva is­métlésre vagy ráadásra a be­lorusz vendégeket. Az érdek­lődésre mi sem jellemzőbb, hogy a pótszékekkel tömött nézőtéren az együttes művé­szeti vezetője, A. G. Opana- szenko is alig kapott helyet. Mit tud ez az ötven fiatal lány és fiú, ha felhúzzák a népi hímzésű jelmezeket és megszólal a muzsika? Amit a pódium egy táncos számá­ra előír, mindent. Jókedvből, derűből, tüzes temperamen­tumból, fáradhatatlanságból, érzésekből, szerelemből táp­lálkoznak ezek a táncszá­mok, a parádés mozdulatok, a gyors ritmusok, a mozgás elevenségét a lírával elve­gyítve csalhatatlanul pontos hatást váltsanak ki a népi tánc és zene kedvelőiből. A program műsorvezetőjének mindössze egy-egy tánccímet kellett megmagyaráznia, ma­gyarra fordítania, s máris in­dult az újabb, szemet gyö­nyörködtető galopp a színpa­don. Mert azért mégis a per­gő ritmusú, gyors járású szá­mok ragadják lelkesedésre elsősorban a közönséget. A Tacsanka Csapajev hőseire emlékeztetett, az Ukrán go­pak fokozta talán a legma­gasabbra az iramot, míg az Erdöszéli legények című fér­fikari számot csak többszöri ráadással lehetett az együt­tesnek eltáncolnia. A tizen­hat kompozíció között tér-" mészetesen nagy ünneplés­ben részesítette a közönség a magyar csárdást is. A népi motívumok egcsz sora kelt életre. A Liánok­ban a len növekedését jelző, dajkáló finom női mozdula­tok harmóniája érvényesült, a Tél örömeiben az a móka és huncutság, ami a játékot mindig fűszeressé teszi. Az ördög és a medve táncolta- tása ebben a számban gyer­mekkori emlékeket idézett. A lampecet kifigurázó Pav- linka eredeti koreográfiájá­val hatott. Az együttes bemutatott műsorából Opanaszenko ba­lettmester és érdemes mű­vész munkája és szellemes­sége áradt. A nagy létszámú tánckar biztos és változatos mozgalmassága mellett a szólistákra is épít, mindig a megfelelő pillanatban alkal­mazza azt a díszítő elemet, amire éppen szüksége van az újabb hatás felkeltésére és fokozására. Gondja van arra is, hogy a jól átgondolt kore­ográfiához ízlésesen illeszke­dő jelmezek még emeljék a produkció színvonalát és sok­színűségét. A zenekar élén Vladimir Bogodajka állt, aki tempe­ramentumban nem maradt el a színpadon szereplő tánco­soktól. A nők közül ki kell emel­nünk Szvetlána Vujacsics ér­demes művészt és Marija Akszijonovát. A férfiszólis­ták egymást múlták felül a Gopakban és a többi szám­ban is. Kovaljov, Gya'oin, Krasznoglazov és Lazovsz- kíj a szovjet népi táncok minden ismert bravúrját be­mutatták, viszonzásul azért, hogy a rokonszenven túl is milyen nagyra értékelte az egri közönség az együttes szereplését. Az előadásnak még egy ki­tűnő száma volt: Osztro­meczkij, érdemes művész játszott el két számot egy számunkra érdekes formájú cimbalmon. Mindkét számot, de különösen Brahms II. ma­gyar táncát nagy lelkesedés­sel köszönte meg a közönség, hogy aztán ráadásként íze­lítőt kapjon Hacsaturján Ga- janéjából és Csajkovszkij Diótörőjéből. Ez ünnepi alkalom késztet annak megállapítására, hogy az a nyilvánvalóan íékezhe- tetlen hatás, amely a táncok­ból áradt, csalt egyrészt szár­mazik a koreográfiából. A másik forrás az a teljes át­adásból származó jókedv és elragadtatás, ahogyan ezek a fiatal lányok és fiúk járták ezeket a táncokat. Nem „dol­goztak'’ hanem igen fegyel­mezetten és nagy pontosság­gal összeműködtek a nekik szokatlan méretű kis színpa­don. Ünnepeltek maguk is, túláradó forrósággal és sok­sok ráadással köszönve meg a közönségnek, hogy szívé­be fogadta őket. Mert a népi művészet, tánc és zene együtt mindig és mindenütt ajtóra talál. Farkas András HATVANBAN háromezer fiatal dolgozik, ebből 2500 ott is él. A többiek a környező településekről — Nagygom­bos, Boldog, Heréd, Kerek- haraszt — járnak be nap mint nap. A KISZ városi bizottsága a közelmúltban kérdőívekkel felmérte a Hatvanban lakó, s az ifjúsági szervezet kor­osztályához tartozó fiatalok szabad idejét. A visszaérke­zett kérdőívek adatai alap­ján megállapították, hogy a vizsgált réteg heti szabad ideje 3-tól 30 óráig terjed. A három óra meglepően ke­vés, de a fiatalok indoklása elfogadható: ez a mennyiség családosok, munka mellett továbbtanulók, illetve má­sodállást vállalók szabad óráira vonatkozik, A har­minc óra pedig azokéra, akik a munkaidejük után szaba­don rendelkeznek naponta több mint négy órával. Eh­hez a „kaszthoz’ tartozók vannak a legtöbben Hatvan­ban is. , Megkérdeztem a fiatalokat, hogy mivel töltik el a sza­bad áriákat? Többségük á mozit és a táncot jelölte meg l'ő időtöltésként,. Ezt követte a könyvtár, s néhány eset­ben a klubélet. Azért csak néhány esetben, mert. sokan nem is tudtak arról, hogy a városban minimum négy — ami ugyan nem nagy szám — ifjúsági klub működik, holott szívesen bekapcsolód­nának többen is munkájuk­ba, Mások azzal érveltek, hogy nincs tehetségük a ze- neianuláshoz, a színjátszás­hoz — ezzel lehetne, mint mondták, a városi művelődé­si házban foglalkozni. Nincs ugyanis olyan szakkör, klub, amelyik felkeltené az ifjúság érdeklődését. A cukor- és konzervgyár valamint t MÁV-dolgozók művelődés házába viszont inkább a üzemi dolgozók járhatna! egy-egy nagyközönség szú mára szervezett program ki vételével. FELVETŐDÖTT az if jós szórakozóhely kérdése. i KISZ vállalná a megterem íáséhez szükséges költsége' egyharmadat és az állami felügyeletet, ha lenne hozz segítőtárs. A helyi ÁFÉSZ egy ABC bolt kivételével a közeljövő ben nem tervez semmifé! hálózatfejlesztést, ifjú ;áf szórakozóhelyet meg egyálta ián nem. Hogy miért nem A válasz: nem éri meg! Pél da rá, hogy nemrégioen megyénkben még 14 it'júsa- szórakozóhely volt. ahol ley feljebb sört lehetett kapni - ma egy sincs! Sem Hatvan ban. sem másütt... Ezért a lányok és a fiú a Jerevánban, az Aranyié cánban, de leginkább a nerr rég bővített Rózsában beszt lik meg közös témáikat, időnként táncolnak egyel egyet, mert itt legalább err van lehetőség. Nem egy-két fiatalról va szó, hanem majdnem ezet ről. (Ez a szám egyébkér állandóan növekszik!) Ege vagy Gyöngyös után n^i lenne rossz legalább eg több rétegű városi ífjúsá; klubot létrehozni és propi gálni, érdekes programokká, vanzóvá tenni. Nem minti a jelenlegi kis létszámú klr bök — összesen talán kétszi tagot tartanak nyilván - nem lennének jók, de gór dőljük csak el: lehet-e tár cplni, játékos esteket, ni gyobb rendezvényeket tart; ni például az Ady Endi Könyvtár polcokkal zsúfo helyiségeiben, vagy a kórh; szűk pinceklubjában? Mert fiatalok nemcsak ismerete után vágynak, hanem szór; koztató, kellemes időtöltés] is. Az új mozi átadásáv nemsokára felszabadul a v; rosi művelődési ház tölj helyisége, s talán lenne h hetőség a KISZ — ilyen'cé ra örömmel adott — pénz' vei együtt egy otthonosa berendezett, rátermett vez. tő keze alatt működő if.iús; gi klub, szórakozóhely létr< hozására... ÉRDEMES EZEN elgondo kodni, mert ha az érinte fiatalok szabad idejükre csak a felét töltenék el i s nem a hideg utcán, mi akkor is megérné ... ! Szilvás István Pályázati felhívás A KISZ és a MOKÉP az 1970. évi szovjet kultúra napja alkalmából ifjúsági fitmpályázatot hirdet A pályázaton részt vehetnek a 14—24 év közötti diákok, ipari tanulók, dolgozó fiatalok. A következő 15 kérdésre adott választ 1970. november 30-ig kell beküldeni a MOKEP-hez, Budapest, V., Báthory utca 10. 1. Ki írta alá az orosz filmvállalatok államosításáról szóló ren­deletét? 2. Jelentős szovjet filmszínész, Alekszandr Nyovszkijt alakította Eizenstein „Jégmezők lovagja” című filmjében. 3. 1951-ben készült Shakespeare ,,Otelló” című drámájának szovjet filmváltozata. Ki rendezte? Ki volt Otelló és Desdemona alakítója? 4. 1936-ban készült a Krostadti tengerészek című film. Mi a té­mája, ki írta a forgatókönyvet és ki rendezte? 5. Világsikert aratott szovjet film, egy-egy jelenetét, művészi megoldását már klasszikus példaként emlegetik. Nemzetközi diadal- útját az 1958. évi Canes-i nagydíj vezette be. Mi a film címe és ki rendezte? 6. Ki játszotta az „Egy év kilenc napja” című film férfi fősze­repét? Nevezzen meg két filmet, amelyben a kérdéses művész nem színészként, hanem rendezőként dolgozott. . 7. Ki az a szovjet rendező, aki a „Hamlet” filmre vitele kap­csán a következőket nyilatkozta: „Nem az az elvem, hogy Shakes- peare-t idomítsam a mozivászonhoz, hanem fordítva: a mozivásznat Shakespeare-hez”. 8. Világhírű szovjet rendező, a H. világháborúban Magyaror­szágon is harcolt és megsebesült. Első Önálló rendezését B. Eavre- nyev novellájából készítette, a főszerepet Olcg Sztrizsenov és Izol­da izvlckaja alakította. Ki a rendező és mi a címe első filmjének? Soroijon fel két másik alkotását. 9. Ki játszotta az ,'.F.ry az ezerhez” című film női főszerepét? Említse meg a művésznő legnevezetesebb, világsikert aratott filmjét. 10. Nem koprodukcióban készült alkotás, de Kozák András partnereként egy fiatal szovjet színészt is láthatunk - 1965. icnu- áriában bemutatott és 1970-ben felújított magyar fűmben. Mi a film címe, és ki az említett színész? 11. Említsen két — nálunk is bemutatott filmet, melyek az is­mert szovjet író Csmgiz Ahmatov nevéhez fűződnek. 12. Ki rendezte az 1968-ban bemutatott Kortársaink című filmet? 13. Az Anyegin 1953-ban készült színes filmváltozatában Tatjánát alakította. Ki a művésznő és milyen szerepet játszik a Szerelmi álmok című magyar—szovjet koprodukcióban? 14. '. A vizsgálóbíró szerepét játssza a ,.Bűn és bünhődés” film- változatában. Nevezze meg a művész másik három filmjét. 15 Ki játssza Tánya szerepét a Nagykorúság című szovjet film­ben? Sorolja fel a művésznő további két fiimiét. A pályázat értékelésére december 15-ig kerül sor. A valamennyi kérdésre helyesen megválaszoló pályázók között lemezjátszót, táskarádiót, könyveket é* társasutazást sorsolunk ki, melynek tagjai az 1971. évi moszkvai filmfesztiválon vesznek részt. A pályázók nevük és lakcímük mellett tüntessék fel születési évüket is. Cristof Carp A világterem elnöki asztala felett a lámpa egyenletes sárga fényt sugárzott, tehát döntés még nem született. Az elnökség a komputerek termébe vonult vissza. A két tábor képviselői csendesen beszélgettek a padsorok között. A sár­ga fény hirtelen kihunyt, rövid ideig egyetlen lámpa sem égett, majd kigyúlt a zöld jel. Elégedett moraj suhant kör­be a padsorok között. Ezre, a világkongresszus ügyeletes elnöke felállt. — Ismertetem a döntés meghozatálának okait.. A két tábor feltevése merőben ellentétes álláspontot képvisel. Mert eszmei vonalát követve az egyik tábor képviselői tártják nézetüket, miszerint az egész kozmosz egynemű felépítésű véges tér, tehát felderíthetjük, megismerhetjük minden részét. Karn tábora tudományosan bizonyítottnak mondja, hogy a világegyetem táguló, nem önmagába vissza­ír ajló, hanem az ismeretlenbe nyúló végtelen tér. A VIL világkongresszus elfogadta a két tábornak azt a javaslatát, hogy indítsunk útjára egy olyan űrhajót, amely a jelenlegi technikánk legmagasabb vívmányaival felszerelve, a fény- sebesség többszörösével egyenes vonalú pályán egyenlete­sen gyorsulva távolodna a földtől. Pályája tehát nem a szokásos visszatérő görbe volna, hanem a.végtelenbe vesző egyenes. A kongresszus a javaslatot elfogadta. Az űrhajót egy hónap múlva indítják, javaslatra teszem fel az űrhajó parancsnokaként Cristof Carp űrhajóst. Mindenhol felvillant a zöld fény. Az induló űrhajó pan rancsnoka tehát Carp lesz, a harmadik világűrfelderítőto parancsnoka. A két tábor elégedetten fogadta a döntést. Carp kapitányt a legjobb, legképzettebb űrhajósok között tartották számon. A világterem kiürült Tehát döntésre ke­rült a nagy ügy. Mikor újra együtt ültek a képviselők egy hónap main tán, az elnöki asztal mögött, az óriási parabolán a Santa űrhajó indulás előtti pillanatait látták. A gigantikus ko­ronghajó a felszállópálya közepén parkolt A kiszolgáló egységek tisztes távolságba húzódtak. A huszonegy taigű legénység elfoglalta helyét a hajón. Megtartották az utolsó ellenőrző próbákat. Mindent rendben találtak. Ezra meg­erősítette a starthoz való hozzájárulást. Carp huszonegy önkéntes nevében — akik az örök száguldás veszélyét vál­lalták magukra — elköszönt a világszervezettől. A korong­hajó lassan megemelkedett,, hatalmas teste ott függeszke- dett az égbolt kupoláján, kilométerről kilométerre törte at • légkört, a képrögzítők kereszttüzében óvatosan, biztonsá- 0 sebességen haladva jutott el a naprendszer határát biz­tosító űrrombolókig, és szerencseki vánatok között távolo­dott naprendszerünktől. Carp átállította a meghajtást az antianyag-rendszerre, a Santa űrcápaként falta a fényéve­ket. — Kérem a földi összekötőt. — Igen — jelentkezett be a központi ernyőn Alex. — Mennyi idő telt el a földön? — kérdezte Carp. — Hetvenkét év nyolc hónap. — Milyen összeköttetésen vagy? •3 Ä fényjeleket négyszeresére gyorsító ichion-rend- szerrel beszélünk. A fény már lassú. — Rendben. Köszönöm. Kapitány a legénységnek. A kulcsemberek kivételével mindenki pihenjen. Végeztem. A rohanó idő nap mint nap nagyobb távolságokat ölelt W. Cristof a rádióteleszkópok által letapogatott csillag- rendszeri térképeken követte az űrben a Santa útját. Egyre maradoztak el az ismerős spirális ködök és a térkép-kép­ernyőn ismeretlen, soha nem látott és soha nem észlelt naprendszerek tűntek fel.. A készülékek néha titokzatos, megfejthetetlen jelzéseket vettek, a komputerekbe táplált kérdésekre egyre gyakrabban érkezett a nem tudom vá­lasz, a számítói-jék éjszakákat kattogtak, zörögtek vi­szonylag egyszerűnek látszó kódolt rendszerekben, de meg­oldást egyre ritkábban tudtak adni. Az érintkezés lakott naprendszerünkkel mind nehezebbé vált, akadozoott, el-el- maradt. Az egyetlen nyalábba tömörített felgyorsított fény­jelzés nem mindig találta el a galaxisok között suhanva naprendszerünk egész területén kiépített vevőállomásoké A mágneses viharok eltérítették az üzenetet és az összest rített jelsugár elsöpört a naprendszer melleit. Egyetlen b rendezés működött megingathatatlan biztonsággal, a robo vezérlő, amely könyörtelenül tartotta a Sántát a nyílegy nes pályán és lehetetlenné tette a visszafordulást. Az egyik reggeli elosztásnál Carp leállította a továbl kép- és mágneses tér felvételeket. Másnap megszűnt a fölt del való összeköttetés, a jelzésgyorsító túlságosan sok ene giát emésztett fel, az energia pedig fogytán volt. Földi ide számítás szerint kétezer évet utaztak az űrben, amiki Cristof Carp összehívta az űrhajó legénységét. — Barátaim. Energiatartalékaink fogytán vannak, mai napig tapasztalt és bemért észleléseinket mikrocellál ha rögzítettük, teljesen ismeretlen világban haladunk ti vább. A létfenntartáshoz szükséges energia tizenhat órár elég. Inoshu és én amíg tart az energia, ellátjuk az űrh; jót és rögzítjük az új mérések eredményeit. A legénysi többi tagja egy óra múlva foglalja el helyét a hibernált kamrák előtt a középső szinten. Amikor kiadom az utas tást, mindenki lépjen be a kamrákba. A robot tovább in nyitja majd az egyenes vonalú pályán: az űrhajót, kikéri minden esetleges nagyobb tömeggel való találkozást és után visszatér az előbbi pályára. Ha valaha kifogják a Sántát, kamrák falán levő utasítással visszatértek az életbe, s egyetemes kódrendszert minden értelmes lénynek könny lesz megfejteni. Inoshu és én pedig az energia utolsó erejéi figyeljük és rögzítjük, hogy mi történik az űrhajóval, milye világokkal találkozunk még. Menjetek, barátaim. Cristof a parancsnoki kabinban ült. Negyedóra ve hátra a hibernálás kezdetéig. Inoshu rendületlenül figyel a műszerek jelzéseit és a távolbalátó képmezejét. Crist sétált néhány métert a kabin 'falai közt, aztán beleszólt mikrofonba: — Felkészülni. Ketten maradnak még tizenkét órán át, és aztán elfőj az energia. Az ember követeit elnyeli az ismeretlen végt len űr éjszakája. A legénység a kamrák nyitott ajtaja előtt állt. Cse desen váltottak még néhány szót, aztán mindenki magán; áldozta az utolsó perceket. Már csak pillanatok lehetti hátra a belépni vezényszóig. Vártak. — Föld — süvöltött bele a csendbe Inoshu mag hangja. — Föld! Cristof lenyomta a nagy képernyő gom ját. és a megvilágosodott képmezőn, a Santa célgömbjébe a végtelen egyenes pálya középpontjában, az út végén, naprendszer bolygói közt kékeszölden csillogott a föld p rányj gömbje. Szigetby András

Next

/
Thumbnails
Contents