Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-28 / 253. szám

Csatorday Károly felszólalása azEm§Z.ben II brit érdekeket megkárosító politikai hiba A Ceutropress kedd e8ti kommen U«rii KÜLÖNÖS DOLOG, hogy Angiin Vglokjptél.vi ••'.•b • Miollapja, a Times —, umely pedig a léluii.i légi' ' > esetben kőiül intorjáköt, kivált veM.o politiito'bk1'^' — éppen azon a napon, azaz keddi svaméban n.vilqtkO' • * a brit minlaatceelnököt, amikor Heath a 'LondonUtvo. r- * lózkodó Grornikóval való tárgyalásai előli állt, • iig■—- azon a napon — illetve ezekhen a napokban - fey kpzík az ENSZ közgyűlésének politikai bizotUugo is a-vaf a problémával, amely a Heath-interjú lenLtptosaiv 2 volt: Dél-Afrika kérdésével. A világszervezet New Vor r székhazában ezúttal éppen a magyar küldött, Csatot t i' Károly fejtette ki ezzel kapcsolatos részletes véloiltélivéú­DEllAT NE FIRTASSUK ezeknek «/ iUribali eg’ ‘ zé­seknek a hátterét, inkább azt nézzék meg mi volt az ó- lásfoglalások lényege. Edward Heath azt állította ngyífn, hogy kormánya még nem döntött véglegesen a de.-a fei kai fegyverszállítások felújítása ügyében, ám nem hmootí kétséget afelől, hogy továbbra is a fegyvereladás mellett foglal állást. Ezt még a Times is —. amely az interjú mellé Vezér­cikket is ír — elítéli. „A miniszterelnölcnek a dél-afrikai fegyverek kérdésében követett politikája olyan hiba, amely inkább megkárosítja, mint előmozdítja a brit érdekeket. Ezt a hibát csak fokozza Heath eltökéltsége, hogy nem1 hajlandó meggondolni magát1' — Írja a lap. rámutatva, hogy nemcsak szakszervezeti vezetők, de még papok is -- legutóbb az anglikán egyház 200 püspöke, a Canterbury! érsekkel az élen — s az egész metodista egyház tiltakozik e lépés' ellen. CSATORDAY KAROLY az ENSZ-ben hangsúlyozta, a dél-afrikai fehér kisebbségi faji kormányzat megsérti az ENSZ alapokmányát, széles körű fegyverkezési programja, pedig súlyosan veszélyezteti a nemzetközi bókét és bizton­ságot. Az ENSZ-nek figyelmeztetnie kellene a Vorster- razslmet fegyverekkel és más módon támogató kormányé- 1 kát — jelentette ki a magyar küldött. S ebbe a témakörbe vág a Pravda keddi kommentárja is. A lap megírja: a Kenneth Kaunda vezette misszió, amely az afrikai egységszervezetet képviselte, a dél-afrikai l’egyverszállltmányok letiltásáról akart tárgyalni Nyuga: ton, de nem ért el eredményt. Holott, állapítja meg a Pravda, a misszió olyan indokolt és jogos követelménye­ket támasztott a nyugati nagyhatalmakkal szemben, af, - lyek teljesen megfelelnek a Biztonsági Tanács 1963. évi“1 fegyverembargójának. ALLENDE: Megnyitjuk a szodalismushoz ^ ^ DOS ne uezetö utat Külföldi kaleidoszké p RANGOON: Mintegy kétszáz, két rivá­lis bandához tartozó suhan- cot vett őrizetbe kedden a rapgooni rendőrség. A letar­tóztatásra a bandák közötti utcai ütközetet követően ke­rült eor, amelyben a fiatalok szablyákkal és fejszékkel tá­madtak egymásra ROCHESTER: Bomba robbant kedden a New York államban levő Ro­chester két zsinagógájában. A szerterepülő üvegszilánkok egy asszonyt megsebesítettek. NAH A: Négy kézigránát robbant kedden a Japánban levő Na­ha város szórakoztató és üz­leti központjában. Az Inci­denssel kapcsolatban ameri­kai katonákat hallgattak ki. TEHERÁN: Három nagy erejű földlö­kés rázta meg vasárnap és hétfőn Iránnak a fővárostól nyugatra elterülő térségét. A Richter-skála szerint 6-os, és 6,5-es erősségű földlöké­sek komoly károkat okoztak. Jelentések szerint összesen tíz ember sérült meg. LONDON: Leszállás után néhány perccel kigyulladt a londoni repülőtéren a Pan American légitársaság Boeing 747-es óriás gépének bal oldali mo­torja. A fedélzeten tartózko­dó 89 utas a vészkijáratokon hagyta el a gépet, miközben a tűzoltók habfecskendőkkel oltották él a tüzet A pánik­szerű menekülés során né­hány utas kisebb sérüléseket szenvedett. BEIRUT: A libanoni biztonsági szol­gálat embereinek kíséretében ismét a belruti repülőtéren tartózkodik dr. Timothy Leary, aki — mint korábban jelentettük — hétfőn érke­zett a libanoni fővárosba, A hírek szerint a hírhedt ame­rikai LSD-próféta — a li- banórd hatóságok „tanácsá­ra” — Kairóba kényszerül utazni. VARSÓ: Varsóba érkezett a Cseh­szlovák KP prágai fővárosi bizottságának küldöttsége Karol Benarek első titkár ve­zetésével. A küldöttség a LEMP varsói városi bizott­ságának eszmei-politikai te­vékenységét tanulmányozza. MOSZKVA: A Pravda keddi száma né­mi rövidítéssel közölte Ludvik Svoboda, csehszlovák elnök „A Szovjetunió szere­pe a jelenlegi világban” ci- mű cikkét. A cikk teljes szö­vege A béke és a szocializ­mus című folyóirat 11. szá­mában jelenik meg. OTTAWA: A NATO nukleáris tervező csoportjának miniszteri ülé­se legközelebb október 29- én és 30-án ül össze Ottawá­ban. BRÜSSZEL: Brüsszelben újabb kon­zultációt tartottak a straté­giai fegyverkorlátozási tár­gyalásokról. A konzultáción részt vett Graham Parsons nagykövet, az amerikai SALT-delegáció helyettes ve­zetője. BUKAREST: Eredeti nemzetközi vetél­kedő színhelye ezen a héten a bukaresti Athene Palace szálloda: hétfő este itt kez­dődött meg az a verseny, amelyen Anglia, Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, az NDK, az NSZK, Magyaror­szág és Románia legkiválóbb ifjú szakácsai, cukrászai és pincérei mérik össze tudá­sukat. NEW YORK: Az ENSZ-közgyűlés külön­leges politikai bizottságában felszólalt Csatorday Károly, a magyar ENSZ-küldöttség tagja. Mint mondotta, az ENSZ 25. évfordulója felidé­zi azt a tényt, hogy a szer­vezet a fasizmus és a náciz­mus elleni harcban született, hogy megelőzze ama ember­telen politikai rendszerek újjáéledését. Ilyen körülmé­nyek között a világhoz inté­zett nyilt kihívásként hang­zanak Vorster dél-afrikai mi­niszterelnök következő sza­vai: „Mi a keresztény naci­onalizmust képviseljük, amely a nácizmus szövet­ségese. Ezt az antidemokra­tikus elemek hívhatják dik­tatúrának, ha úgy tetszik, Olaszországban fasizmus a neve, Nyugat-Németország- ban nemzeti szocializmus, Dél-Afrikában keresztény na­cionalizmus”. A továbbiak­ban a magyar küldött rámu­tatott, hogy a pretoriai re­zsim minden évben újabb el­nyomó intézkedéseket hoz, amelyek az apartheid, a faji elkülönítés politikáját szol­gáltatják. Ezzel kapcsolatban idézett az úgynevezett állam­biztonsági törvényből, mely hivatalosan elismert adatokat sorolt fel arról, milyen óriási a különbség a fehér, vala­mint a színesbőrű bányá­szok és építőmunkások havi keresete között. Csatorday Károly felidézte Denis Brutus afrikai költő­nek az apartheid-ellenes mozgalom egyik vezetőjének tanúvallomását, alti kijelen­NEW YORK: Makariosz érsek, ciprusi elnök újságíróknak nyilatko­zott a világszervezet székhe­lyén. Az ENSZ ciprusi béke- fenntartó haderőivel kapcso­latban. megállapította, hogy azok „igen hasznosaknak bi­zonyultak a szigetország pa­cifikálására irányuló erőfe­szítések összehangolásánál”. Ezen erőfeszítések eredmé­nyeképpen többéves harc után helyreállt a béke a cip­rusi görögök és törökök kö­zött. i Az elnök emlékeztetett ar­ra, hogy míg két évvel eze­lőtt mintegy 7000 ENSZ-ka- tona állomásozott Cipruson, jelenleg létszámuk 3000 kö­rül van és eljöhet az idő, amikor többé nem lesz szük­AZ INDOKfNÄRA vonat­kozó Nixon-tervezft meghix- detése óta eltelt két hét ele­gendő annak biztos megíté­léséhez, hogy az amerikai elnök sokkal inkább a kö­zeledő választásokra gon- lolt, semmint a háború gyors befejezésére. Nixon úgy cselekedett, mintha a párizsi tárgyalások nem is léteznének, a VDK és a DIFK nem terjesztette volna elő tárgyalásra a javaslata­it. Nixon a rádió és a tele- vízió mikrofonjai elé ült, s a legszabályosnbb, amerikai értelemben vett kortesbeszé­det mondott. Beszédének fő célja: bizo­nyítani az amerikai válasz­tópolgárnak, hogy jelenleg jobban állnak az Egyesült Államok ügyei, mint Nixon hivatalba lépése előtt. Nem hiányoztak belőle a szép szólamok, a kiszámított szó­noki fordulatok, sőt a nyil­vánvaló ferdítések sem. „Az Egyesült Államoknak soha­sem volt célja a háború ki- szélesítése — mondotta szöges -ellentétben az is­mert tényekkel. — Mi a bé­ke kiszélesítésére törek­szünk’. Tulajdonképpen a válasz­tási hatásvadászat mellett másodrendű szerepe maradt annak az öt pontnak, ame­lyet mint saját „béketervét” adott elő, de mivel az egész hivatalos amerikai propa­ganda ezt próbálja meg- nyergelni, érdemes bonckés alá venni Nixon beszédének ezt a részét. Mit kíván az amerikai el­nök? Mindenekelőtt olyan tűzszünetet — saját kifeje­tette, hogy a dél-afrikai re­zsim nem tudna fennmarad­ni és a belső nyomás ele­gendő lenne megdöntésére, ha külkereskedelmi partne­rei nem Nagy-Britannia és az Egyesült Államok lenné­nek és nem lennének továb­bi olyan partnerei, mint Ja­pán, Franciaország és Nyu- gí^t-Németország. Dél-afrikai fehér kisebbsé­gi faji kormányzat széleskö­rű fegyverkezési programot hajt végre és mindez együt­tesen súlyosan veszélyezteti a nemzetközi békét és biz­tonságot. Ezért a Magyar Népköztársaság kormánya egyetért azokkal a javasla­tokkal, hogy alkalmazzák az alapokmány 7. fejezetének előírásait, amelyek a béke veszélyeztetése, a béke meg­szegése és a támadó cselek­mények esetében követendő eljárást szabály ózzák. Ügy gondolja továbbá, az ENSZ kötelessége, hogy a tagálla­mok együttes akciója révén ébren tartsa az emberiség lelkiismeretét. Szükségesnek tartja, hogy a dél-afrikai kor­mányt támogató hatalmakat ismét nyomatékosan figyel­meztessék kötelességeikre, amelyek a közgyűlés és a Biztonsági Tanács apartheid­ellenes határozataiból fakad­nak. Helyénvalónak tartja, hogy az alapokmány 5. cik­ke alapján fontolóra vegyék azokat a javaslatokat, ame­lyek a Dél-afrikai Köztársa­ság tagsági jogainak próba­időre való felfüggesztését sürgetik. ség e haderőkre. Ha a cip­rusi törökök és görögök vég­ső megállapodásra jutnak, elegendőnek bizonyulhat egy kis megfigyelői csoport is. Ciprus .Görög országhoz csatlakozásának kérdéséről Makariosz megállapította, hogy az többé „flem keresz­tülvihető”. Végül a ciprusi elnök aggodalmának adott kifejezést a nagyhatalmak fokozódó földközi-tengeri je­lenléte miatt. D.enktas, a ciprusi törökök vezetője is sajtóértekezletet tartott New Yorkban. Maka- riosszal ellentétben a török politikus hangoztatta, hogy a szigetországban jelentős ENSZ-erőknek kell állomá­sozniuk mindaddig, amíg az országban nem érnek el bé­kés rendezést. zés szerint: „helyben álló tűzszünetet” —, amelyben „minden Indokínában har­coló katona szüntesse be a tüzelést és maradjon a je­lenleg elfoglalt állásaiban”. Nem nehéz felfedezni, mi rejlik e látszólag kifogásta­lan óhaj mögött. Nixon en­nek elfogadtatásával azt ér­né el, amire a legjobban vágyik: a szabadságáért har­coló vietnami nép és annak képviselői okmányszemen legalizálják a félmilliónyi amerikai, dél-koreai, thai­földi és más csatlós csapa­tok korlátlan idejű jelenlé­tét, vagyis törvényesítsék az agresszor tevékenységét. To­vábbá: Nixon Indokínáról beszél, beleértve Kambod­zsát és Laoszt. Kambodzsá­ban a Lón Nol-féle puccs után Amerika-barát rezsim jött létre, s amerikai—dél­vietnami katonai egységek törtek be az országba. A „jelenleg elfoglalt- állások” megtartását Nixon javaslata szerint úgy kell értelmezni, hogy a Kambodzsa ellem agresszió is elnyerné a szen­tesítést. NYILVÁNVALÓ, hogy eze­ket a javaslatokat nem le­het , többre értékelni egy kortesfogásnál. Hasonló­képpen ennyit ér az a ja­vaslat is, hogv hívjanak össze Indokína ügyében nemzetközi értekezletet. Ez kendőzetlen kísérlet a pári­zsi értekezlet megtorpedó­zására. A párizsi Vietnam- értékezlet nincs messze a Végül javasolja, hogy a fő törekvéseket a dél-ufrikal népek függetlenségi mozgal­mának, a fehér faji terror elleni harcoknak a támoga­tására összpontosítsák —, mondotta egyebek közölt a magyar küldött a közgyűlés különloges politikai bizottsá­gában, amely az apartheid kérdéseivel foglalkozik. Ú abb izraeli vádaskodás Böcz Sándor, az MTI tu­dósítója jelenti: Mindössze néhány nap van még hátra november 5-től, a 80 napos egyiptomi—izraeli tűzszünet utolsó napjáig, ért­hető tehát, ha a kairói köz­vélemény növekvő aggoda­lommal figyeli az esemé­nyek. alakulását. Mind erő­sebb az a meggyőződés, hogy csak egv gyors kezdeménye­zés akadályozhatja meg a háború klújulását, s ment­heti meg Jarring ENSZ-meg- bízott közvetítő misszióját, amely az ismert amerikai— 'Izraeli összjáték miatt már a kezdet kezdetén zátonyra futott. Az ENSZ-közgyűlés ju­bileumi ülésszaka minden amerikai-izraeli mesterke­dés ellenére magáévá tette az egyiptomi kezdeményezést és a közgyűlés napirendjére tűzte a közel-keleti kérdés vitáját. Az EAK célja az, hogy egyfelől leleplezze a közel-keleti válság elhúzódá­sáért felelős imperialista erőket, másfelől felhívja a világszervezet és a nemzet­közi közvélemény f1'»veimét az izraeli agresszió követ­keztében kialakult helyzet tarthatatlanságára. Tel Aviv nem^érte be a közel-keleti vita kihivó el­lenzésével, már jóelőre be­jelentette, azt is, hogy nem fogadja el a közgyűlés által hozandó határozatokat. A közel-keleti ENSZ-vitn első napján Izrael újabb EAK-ellenes kampányt indí­tott: A titkosszolgálat fő­nöke sajtóértekezleten is­mertette a tűzszünet állító­lagos egyiptomi megsértésé­nek „részletes adatait”. Fel­melegítette azt az alaptalan és töbször megcáfolt vádat is, hogy az egyiptomi légvé­delmi rakéták kezelését szov­jet technikusokra bízták. századik üléstől, de egyet­len találkozó sem zajlott le úgy, hogy az amerikai és a saigoni küldöttség őszinte törekvést mutatott volna a háború végének közelebb hozására. Nixon feltehetően azért javasolt nemzetközi érte­kezletet, mert a tárgyalóasz­tal körül ülő szövetségesei­nek számát kambodzsai, la­oszi, thaiföldi és más csat­lósainak számával szeretné szaporítani. Ez a törekvése is túlságosan átlátszó, és ép­pen ezért érthető, hogy mind a VDK, mind a DIFK képviselői visszautasítják. Pedig az amerikai elnök­nek módjában állna, hogy valóban tegyen valamit az indokínai béke megteremté­sére. Ez mindenekelőtt az intervenciós katonaság ki­vonása lehetne. Nixon azon­ban a mostani beszédében sem tett semmiféle ígéretet arra, hogy záros határidőn belül minden amerikai és. csatlós egységet kivonnak Indokinából. Amit ígért: olyan ütemben csökkentik az amerikai katonaság lét­számát, amilyenben növelni tudják a saigoni rezsim had­erejét. Ez az ígéret valójá­ban semmire sem kötelez. Nixon éppen úgy tudja, mint a saigoni rezsim veze­tői, hogy a dél-vietnami hadsereg egyetlen napig sem tudná hatalmon tartani a Thieu—Ky—Khiem-cso- portot. Az amerikai katona­ság részleges kivonásáról Salvador Allende, a Chilei Köztársaság új elnöke hétfőn este a rádiónak adott nyilat­kozatában ismét kijelentette: „Programunk nem marxista, csupán megnyitja Chilében a szocializmushoz vezető utat”. Elnökké választása óta Al­lende első ízben adott hiva­talos nyilatkozatot. Egy' kérdésre válaszolva Salvador Allende a szomszé­dos latin-amerikai országo­kat illetően kijelentette: szóló kijelentései az Egye­sült Államok közvéleményé­nek lecsendesítésére hang­zottak el, anpely már rég megelégelte, hogy távol Amerika földjétől. idegen érdekekért tízezerével esnek el, vagy válnak nyomoré­kokká amerikai családok gyermekei. NIXON VALÓDI szándé­kainak próbáját az jelente­né, ha az amerikai kormány v^re komolyan tanulmá­nyozná és elfogadná a VDK és a DIFK reális javaslata­it, főként a DIFK szeptem­ber 17-én előterjesztett nyolcpontos, átfogó rendezé­si tervét. Ez a terv komplex meg­oldást javasol a vietnami béke helyreállítására, az idegen csapatok kivonására, a demokratikus, békeszerető dél-vietnami kormány és társadalom megteremtésére. Ha Nixon elszánta volna magát a békés rendezésre, akkor két kézzel kaphatott volna például a DIFK azon javaslata után, amely 1971. június 30-ig békés és hábo­rítatlan elvonulást biztosít az amerikai és más külföl­di csapatok hazaszállításá­ra. Csakhogy ehhez az ame­rikai kormány kötelező nyi­latkozatára lenne szükség. Ugyanez vonatkozik a hadi­„Amennyiben tiszteljük né­peink önrendelkezési jogát, úgy semmi félnivalónk nincs egymástól”. Allende felszólí­totta Chile népét, munkával és áldozatvállalással járuljon hozzá az ország gazdasági helyzetének megjavításához. Végül azokhoz a chileiek­hez fordult, akik a közel­múltban elhagyták az orszá­got, megbélyegezte azokat," akik spekulációs okokból el­távoztak. foglyok ügyére is. Nixon most az amerikai nép érzel­meit szeretné meglovagolni, amikor kívánjam hogy azon­nal engedjék szabadon az összes hadifoglyokat. A vi­etnami szabadságharcosok válasza: azonnal el lehet' kezdeni a tárgyalásokat a hadifoglyok' elbocsátásáról, ha Nixon az említett ha­táridőt. jelöli meg az ag- ressziós csapatok teljes és végleges kivonására. MINDEZEK indokolttá te­szik, hogy a VDK kormá­nya, a kambodzsai nemzeti egységfront, a Laoszi Haza­fias Front központi bizottsá­ga és a dél-vietnami ideigle­nes forradalmi kormány egységesen visszautasítot­ta az amerikai javaslatokat. Nem érdektelen, hogy még az amerikai sajtó egy része is becsapási kísérletnek, po­litikai szédelgésnek minősí­tette Nixon beszédét. „A vietnami nép — jelentette ki ezzel összefüggésben Huynh Tan Phat, a DIFK elnöke — nem engedi, hogy Nixon édeskés szavai és ra­vasz mesterkedései elaltas­sák éberségét. Mi békét. akarunk álhatatosan, békére' törekszünk, de azt akarjuk, hogy ez független-, se-hen és szabadságban valósuljon meg”. Ehhez pedig nincs szükség amerikai fegyverekre. C. T. B, Makariosz nyilatkozata Mi kell a békéhez indokínában? _ 1970. október 28., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents