Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-03 / 232. szám

Szurdi Isfvan hozzászólása

fWwe&Kwa p 1. oídeiSroí)

'voltaképpen Szurdi István belkereskedelmi miniszter péntek délután elhangzott felszólalása is Gáspár Sándor nagy érdeklődéssel fogadott gondolataihoz kapcsolódott. Véleménye szerint figyelmet erdeme! a tervezett áruforr galmi növekedés, amely szerint 1975-ben -10 százalékkal vásárolhat majd a lakosság üjfabet, ami kereken 50 milliárd forinttal több, az ezévi forgalomnál. De még ennél íj fontosabb, hogy szinte »»nden rétegnél előtérbe kerülnek a magosabb életszín- tanatafc fcéprfeelG cikkek, és

Körvonalazta a miniszter & fogyasztás összetételében tárható változásokat, amelyek mind az élelmiszer-forgalomban, mind az iparcikkek vásárlásában nagy mér- tékban kifejeződnek majd. Csupán egyetlen példát emlí tünk íü áifcute ítelBosnátak közül.

1975-bea 160 közül 70 csa - ?ád rendelkezik majd hűtőszekrénnyel, azaz a jelenleginek több mint kétszeresse. A fogyasztás változását jelzi, hogy miután a mezőgazdasági dolgozók jövedelme átlagosan elérte a munkásokét, a fogyasztásuk is egyre inkább azokéhoz válik hasonlóvá. A nagyszabású lakásépítés! program erőteljesen növeli a bútorok és más lakásfelszerelési cikkek iránti igényt Az elkövetkezendő években sokan fogják korszerűsíteni otthonukat.

Mindez nagy feladatot ró a kereskedelemre. Ráadásul nagyobb lesz az egész fiatal, de már keresettel rendelkező vevők aránya is, akik jobban követik a divatot, s általában igényesebbek. Nem kevésbé fontos, hogy a 3 millió munkaképes korú nők szamára, akiknek 7® százaléka

ugyancsak kereső lesz, kellő mennyiségű félkész étel. könnyen kezelhető ruházati cikket, korszerű háztartási gépet kínáljon a kereskedelem, az úgynevezett második műszak megkönnyítésére.

Több felszólaló érintetne még az életszínvonal és az ellátás szóbanforgó kérdéseit, összefüggéseit. Kovács Antal, Vas megyei képviselő, a megyei pártbizottság első titkára a textilruházati ipar szempontjából: Gál András- né, debreceni képviselő, vállalati igazgató a háztartási munkát megkönnyítő gépek gyártóinak, közelebbről a mosógépgyártó hajdúsági iparműveknek a szempontjából elemezte a feladatokat és a lehetőségeket. Gülné a vidéki, főleg falusi dolgozó asszonyok gondjait enyhítendő javaslatot is tett, hogy a gépjavító állomások: szabad kapacitásukat ne a gyáraktól vállalt termelő- munkával, hanem lakossági javító-szplgál tatással töltsék ki, hasonlóképpen a ktsz-ek is töfbbet foglalkozzanak e szükségletek kielégítésével, ehhez viszont kapjanak, ha kell, adókedvezményt.

Visszatérő téma: a mezőgazdaság

A pénteki tanácskozás másik minduntalan visszatérő fontos témája: a mezőgazdaság volt. Sümegi János, Nóg- rád megyei képviselő, tsz-el- hök nagy életismerettel jellemezte a folyamatot, amelynek során a szakmunkások é3 az agrárértelmiség száma, szerepe ugyancsak megnőtt a termelőszövetkezetekben. Ez a feltétele annak, jelentette ki, hogy a főbb növények termelése iparszerévé váljék, s hogy gyorsabb előrehaladást érjünk el az egyelőre még sok: gondot okozó állattenyésztésbe^ ia.

Dir. Easkay Tóth Bertalan Pest megyei képviselő,- gödöllői egyetemi tanár, az országgyűlés ugyancsalt népszerű tagja, szintén a növénytermesztés, s ezen túlmenően a mezőgazdasági kutatás megváltozott körülményeiről szólt a parlamenti tanácskozáson, miközben élénk színekkel ecsetelte a Gödöllői Agráregyetem európai jelentőségét. Schullmann István, Fejér megyei képviselő, ugyancsak tsz-elnök viszont a hústermelés régen vajúdó, különben világszerte gondot okozó problémáit fejtegette, s olyan külföldi példákat idézett, amelyeknek szélesebb körű megismerése lehetőséget nyújtana, hogy a mi mezőgazdaságunkban is lényegesen olcsóbbá váljék a szarvasmarha-tenyésztés, mert jelenleg bizöny rendkívül költséges. Lakatos András, Somogy megyei képviselő, főkertész, szintén a mezőgazdaságról szólván, reálisnak ítélte a terv fejlesztési irányzatát, viszont kevesellte a tervezett gépbeszerzést, valamint a mezőgazdasági szakember- képzésre szánt összegeket.

Ütesztendős népgazdasági tervről lévén szó, természetesen ezúttal is többen foglalkoztak a beruházások gyakorlati és közgazdasági kérdéseivel. A már említett Kovács Antal, Vas megyei képviselő az állattenyésztéssel kapcsolatos építkezések megfontoltabb tervezését és szervezését sürgette, Gál Andrásné a fel lolgozóüze- mek és az alapanyaggyártók terveinek jobb összehangolását, dr. Udvárói Károlyné, budapesti képviselő, üzemi párttitkár pedig — tekintettel a gépkocsi-közlekedés várható gyors növekedésére — a hazai gumiabroncs- gyártás szükséges bővítésének megnyugtató megalapozását tartotta kívánatosnak. Dr. Bodogan János, Veszprém íme gyei képviselő, megyei tanácsi vb-elnök az építőipar és az építőipari árak, valamint a területileg eléggé különböző építési lehetőségek oldaláról szólt a beruházási tevékenységről.

★

A negyedik ötéves tervről folytatott tanácskozás az esti órákban fejeződött be, a vita. ma. reggel folytatódik;

„TJgy éreztük,

igazi barátok között voltunk Heves megyében'

Hazautaztak a Ceuvaü ASZSZk-boi érkezett barátsajftonal otosbi

(Munkatarsvmk ‘jelenti Bu dapestről):

Befejezték magyarorszúg látogatásukat a testvéri Csu vas Autonom Szovjet Szocialista Köztársaságból érkezet barátságvonat utasai és a: éjszakai órádban Budapestrő elutaztak hazájukba. A kü lönvonatnál hálatelt szívve mondtak köszönetét vendég látóiknak azokért az emléke zetes találkozásokért, testvér fogadtatásokért, amelyekbe» Heves megyében részük vol és az országjárás során Iá tottakért, a szerető gondosko dúsért. Az elutazás előtt meg kértem Sutgin Mihail Vaszil- jevicset, az SZKP Csuvas Területi Pártbizottsága osztály- vezetőjét, a 320 tagú delegáció vezetőjét, hogy vala- mennytük nevében foglalja össze tapasztalatait, nyilatkozzék Csuvasia és Heves megye lakóinak baráti együttműködéséről, a további tervekről.

— Nagyon tartalmas, sokáig emlékezetes napokat töltöttünk Magyarországon — mondta a delegáció vezetője. —- Látogatást tettünk a baráti Heves inegye lakóinál, Eger után Szegedre és az ország szívébe, Budapestre utaztunk. Nagyon sokat megtudtunk a magyar népről, múltjáról, «jelenéről és az ország kedves lakóiról. Nagyon örülünk, hogy ilyen hatalmas változásokat tapasztaltunk, gazdag, virágzó országot és megelégedett embereket láthattunk. Ezeket a sikereket 1945 után érték el barátaink a párt- és állami vezetés irányításával. Nagyon sok történelmi műemléket láttunk, amelyeket a magyar nép féltő szeretettel őriz. Tapasztaltuk; hogy a magyar nép ugyanilyen féltő gonddal őrzi azoknak a szovjet katonáknak az emlékét, akik az ország felszabadításáért vívott harcokban hősi halált haltak.

Legkedvesebb emlékeink a Heves megyei látogatáshoz fűzodhek. Meglátogattunk különböző üzemeket, termelő- szövetkezeteket, nagyon sok emberrel találkoztunk. Véleményeinket és tapasztalatainkat cseréltük ki és mindannyiszor úgy éreztük, hogy igazi barátok között', voltunk

dl rßiu'lanu>nt foLyfríáján

IMunkatársunk telefonje- isütése):

Az országgyűlés ülésszakának harmadik napján már ott láttuk a Nasszer elnök temetéséről hazaérkezett Ld- Bonczi Páltf az Elnöki Tanács elnökét és Czinege Lajos honvédelmi minisztert is. Körülbelül megérkezésükkel eg-y időben kezdtek be- xzállingózni a Parlamentbe megyénk képviselői is. A büfében gyors reggeli, s közben Bartha András rámutatott egy közelünkben étkező vezérőrnagyra:

— Róla jut eszembe, hogy a múltkoriban éppen felszólalásra készültem, s előttem még két képviselő beszéli. Zz a vezérőrnagy elvtárs a •: vatásos liaionák gyors egedéséről szólt. Aztán egy pviselőnő következeit, aki - r.zont az egészségügyi dol- :«.zók korai öregedését emle- ttc. Ezután következtem és — nehéz helyzetbe ■'iltem-. Ugyanis én meg a ■dolgozók elöregedéséről ■tűm szólni. így aztán iinzött bevezetést kellett a dánom, hogy úgy látszik zágos tünet az egyes fog- hozás: ágakban az átlag- étkor emelkedése, mivel a z-akben... Körülbelül ed- ' g jutottam, amikor az or- ggyűlés nagy nevetésre hadi. De hogy vezethet- n volna be másképp?!

★

Érdemes a karibitokat is megfigyelni. Az országgyű- itm hallgatósága ugyanis a

hozzászólók funkcióját figyelembe véve, hol keveset, hol nagyobb létszámot képvisel. Fock Jenő, Lázár György, Gáspár Sándor, vagy éppen dr. Szabó Zoltán felszólalásakor zsúfolásig megteltek a karzatok. Amikor egyes képviselők szólaltak fel, inár változott a létszám. Jó érzés volt látni, hogy a Heves megyei felszólalás idején senki sem hagyta cl a termet.

*

Egy-egy felszólalás végét többek között az is jelzi, hogy a nemzeti színű kar- szalagos teremőr egy másik képviselőnek — aki elé szintén oda van készítve már a mikrofon — visz egy pohár vizet. Minden jel arra vall tehát, hogy 6 következik felszólalásra. Mindezekért és általában a. Parlament üléseinek előkészítéséért Fazekas János, a Páriáméin gondnoka a felelős. A folyosón találkoztunk. Két rohanás között elmondta, hogy már 1942. óta dolgozik az Országházban. Kevesen ismerik annyira ezt a■ hatalmas alapterületű épületet, mint ő. S ha meggondoljuk, hogy az Orsságház épülete háromemeletes, akkor már* háromszor ilyen nagy, területről van szó.

Beszélgetés közben elmondja egyik emlékezetes esetét, hogy annak idején miért zárták ki a Parlamentből Schlachte. Margitot. Az egyik ülés vegén, amikor az első ötéves tervei tárgyalta a parlament, a kommunista képviselők javasolták, hogy énekelje el a ház a Himnuszt. Mindenki felállt, csak Schlachta Margit nem, A képviselők azonnal javasolták, hogy vigyék Schlachtát a mentelmi bizottság elé és három hónap múlva már ki is zártáit a Parlamentből.

Azt is megtudtam, milyen volt a felszabadulás előtti ülésrend. Akkor közvetlenül a miniszterek mögött ültek a főurak, a földbirtokosok, aztán a különböző pártcsoportok — bal- és jobboldal — leghátul pedig a .,szürke” képviselők. Ma az ülésrend: baloldalt Nagy-Budapest képviselői foglalnak helyet, majd ábécé szerint következnek a többi megyék képviselői.

— Minden ülés előtt — mondta. Fazekas János — végig kell vizsgálni a termet, mivel akad olyan látogató, aki néha emlékül elviszi például valamelyik képviselő névjegyét... Aztán gon- I doskodni kell a ígchtnfeai előkészítésről is. Még azt is elmondva a Parlament gondnoka, hogy ilyen hosz- szú, alapos országgyűlésre régóta nem emlékszik,

★

Szünet

Távolabb a folyosón Kádár János és Biszku Béla beszélget. Őket figyelem, amikor szól Hevér Lajos

képviselőnk: -ménjei:, mert

Szurdi István belkereskedelmi miniszterrel akar beszélni és nem árt, ha a sajtó is ott- van.

A kérdést — a kereskedelmi szakközépiskola létesítéséről — megszorozza” azzal, hogy nemcsak mint minisztertől, hanem -mint Heves megyei országgyűlési képviselőtől is érdeklődik.

— Az igen szükséges iskola létesítésére a megye is jelentős összeggel hozzájárulna — mondta Hevér Lajos, kihangsúlyozva a téma nálunk is elismert fontosságát.

— Ügy tudom — mondta

a belkereskedelmi miniszter —-, hogy a negyedik ötéves tervre már kijelöltél az ilyen jellegű iskolák helyét. Hirtelenjében nem tu dók biztosai mondani ezzel kapcsolatban. Sajnos, több ilyen iskolát a tervezettnél az építőipari kapacitás hiánya miatt nemigen tudunk építeni. Mindenesetre utánanézek, hogy Heves megyével kapcsolatban mi az állásfoglalás és néhány nap múlva visszatérhetünk erre a témára. Hagy a keretet hol lehet bővíteni, azzal a tár cát bízták meg... Nem tu dom, hogy a \ megye szerepel-e, vagy nem. Utánanézek, s ha esetleg nem szerepel, megtudom, hogy miért nem.

Ehhez csak annyit teszek hozzá: remélhetőleg szerepel Heves megye abbén a. témá- bam is...

Heves megyében. Olyan meleg baráti fogadtatásban részesültünk, ahogyan csak a legközelebbi rokonokat fogadják az emberek. Nem beszélünk az önök nyelvén, mégis nagyon jól megértet-' tűk egymást. Különösen Eger emléke él bennünk, ahol sok helyen jártunk, rövid találkozásokra került sor, de mind-mind feledhetetlen marad számukra. Amikor' hazaérünk, , hozzátartozóinknak, barátainknak feltétlenül beszámolunk majd ezekről a találkozásokról. A Heves me- gyei Népújság hasábjain szeretném kifejezni mélységes hálánkat a Heves megyei és p egri párt- és tanácsi vezetőknek, a Hazafias . Népfrontnak, a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak, az üzemek és termelőszövetkezetek vezetőinek és dolgozóinak, Heves megye valamennyi lakójának, elvtársainknak és barátainknak, akik ilyen nagy szeretettel fogadtak bennünket. A. delegáció tagjai a legkedvesebb emlékei között őrzik majd ezt a látogatást, ugyanakkor azzal a reménnyel és gondolattal utazunk el, hogy újból fogunk találkozni a Heves megyeiekkel, mind Csuvasföldön, mind az önök szép hazájában. Elutazásunkkor ezért azt szeretném mondani, hogy viszontlátásra a legközelebbi találkozásig.

— Hogyan látja a mostani látogatások alapján a további együttműködésünket?

— Az a véleményünk, hogy a találkozások komoly biztosítékai a további testvéri

együttműködésnek. Csopor- »

tunk nagyon ay veit - 1 . éreztük, sok gondot is ok tuxik házigazdáinknak, ti.« köszönjük .kísérőinknek mindent megtettek érti:;:".:. kitűnően éreztük mag.: ka':. Megállapítottuk. ha ilyen ■gyorsan- szélesednek a ka. csőlátók üzemek és termelőszövetkezetek között, miiül szorosabb lesz a két nép barátsága. Es ez mindnyájunk számára hasznos, megértjük egymás gondjait, osztozna, tunk örömeinkben. A látogató- során újabb kapcsolatok jöttek létre üzemek és tsz-doi- gozók között, de mi szeretnénk ezt a kultúra területén is kiszélesíteni.

— Számíthatunk arra, hogy kulturális delegáció érkezik hozzánk?

— Nagyon jó népi énekés táncegyüttesünk van, szeretnénk, ha cserelátogatásra kerülne sor. Mi ízelítőt kaptunk a magyar nép dalaiból, táncaiból, amelyek nagyon tetszettek, ezért mi örömmel fogadnánk ilyen együttest. Fiataljaink is szívesen várják a Heves megyei fiatalokat, különösen akkor készülnek majd lázasan a fogadásra, ha elmeséljük tapasztalatainkat. Mindenesetre van egy hosszú távra tervezett programunk, a eserelátogatú- sokra. Delegációnk látogatására is ennek részeként került sor. Ezután úgy gondoljuk, át kell nézni a terveket és sokkal több lehetőséget teremteni a baráti látogatásokra — fejezte be válaszút Súlyúi Mihail Vasziljevics.

A múzeum hónapja

Az október idestova évtizede éppúgy a múzeum hónapja is, ahogy évszázadok óta a szüretelésé: immár kilencedszer rendezik meg nálunk októberben a kiállítások szüretiét, a látnivalók ünnepi hangulatú egybegyűjtését — a múzeumi hónapot.

A párhuzam, persze csak párhuzam, tehát sántít. Szőlő szedés ideje egyszer van egy esztendőben, a múzeumnak viszont szezonja minden hónap októbertől októberig, az egész esztendő.

Talán még sok is. Mert végigfutva az adatokon, esetleg eszébe jut az olvasónak — eszébe jutott már szakmabelieknek is — megkérdezni: minek hát akkor az október, minek «; különkampány, az ünnepélyes rendezvény, ha ilyen jól állunk. Nem állunk ilyen jól. Minden adat szóról szóra igaz. a hétmillió is, az ezernégyszáz is, az ötvenezer is, csak az a kép nem egészen valóságos, amely e számok első olvasása alapján az emberben kialakul. Hiszen a hétmillió látogató nem azt jelenti, hogy tavaly a tízmillió magyarnak a kétharmad része volt egyszer múzeumban, hanem azt, hogy ■míg egy nagy (és évről évre nagyobb) törzsközönség sokat jár múzeumba, egy ugyancsak nagy — még mindig elgon- dolkoztatóan nagy — réteg soha sem fordul meg a múzsák otthonában. A tanyasiak, a falun lakók, a városi érintetlen rétegek hiányoznak a hétmillióból. És az 1437 kiállításról is •tévedés azt hinni, hogy egyformán látogatják, figyelemmel kísérik mind a másfél ezret. A népszerű, nagy múzeumok, a nemzetközi hírű fővárosi és vidéki gyűjtemények mellett még mindig igen nagy az érdekes, de nem elég népszerű, fontos, de nem eléggé .ismert fővárosi és vidéki kiállítások, közgyűjtemények száma.

Ezért is van egyebek között a múzeumi hónap. Egy sűrített programú hónap, amikor rendkívüli kiállítás és múzeumi vetélkedő, különleges műtárgyak ás múzeumi hang-\ verseny, egymást követő tárlatvezetések és múzeumi előadások csalogatják szenzációikkal azokat a rétegeket, azokat a leendő látogatókat, akiket még csalogatni kell. Régi kereskedői fogás ez, tulajdonképpen abból a tapasztalatból, hogy akit egyszer sikerül becsalogatni a boltba, s elégedetten távozik, az betér majd másodszor, harmadszor is, mfigától, csalogatás nélkül. Immár a kilencedik esztendő tapasztalata mutatja, hogy a fogás itt is beválik: évről évre újabb rétegeket sikerül így becsalogatni a művelődés ,.boltjába”, a múzeumba.

Annál inkább, mert — ez is esztendők óta bevált módszernek bizonyul — a „bolt" ilyenkor, októberben helyébe is megy a „vevőnek”. A vándorkiállítások, a kis községekben, tanyán, külvárosokban rendezett alkalmi, októberi események, a vidéki múzeumok műkincseinek fővárosi, meg a fővárosi múzeumok anyagúnak vidéki bemutatása legalább olyan fontos programpontja ennek a hónapnak, mint a nagy múzeumok reprezentatív kiállításai. Fontosak, mert előőrsei a kis kiállításoknak: kedvet ébresztenek, reklámot csinálnak múzeumon kívül a múzeumnak. ,

Egyéb előnyeiről, kutatómunkái ösztönző, ismeretterjesztő tevékenységet gazdagító, kiállítási módszereket csiszoló — az egész évi múzeumi munkára jótékony — hatásáról mos: nem is beszélünk.

Csak köszöntjük a múzeumi hónapot. A múzeumok ünnepi hónapját, októbert, amelynek az a célja, hogy a többi tizenegy hónap is, az egész esztendő mindinkább a múzeumok évadja legyen.

. «■

ugyanakkor hozzájuthat a lakosság olcsó cikkekhez is.

A kereskedelem feladató