Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-03 / 232. szám

be a számlával, és szinte becsületbeli kötelességének tekinti, hogy mindig legyen elég ajtót whisky a raktár­ban. Másról kezdtek beszélget­ni, de Ross őrnagynak mint­ha bogarat tették volna a fülébe. Az őrnagy hirtelen visszatért az eredeti témára: — Tegyünk egy próbát. Meghívom vacsorára néhány barátomat. Jól ki fogom vá­logatni őket, és előre meg­mondom nekik, hogy vacso­ra közben beszélgessünk olyasmiről, amiről egy lel­kiismeretes tiszt egyébként nem beszél. Persze, csak légből kapott dolgokról. Az­tán majd figyelni fogjuk a pincéreket, és meglátjuk, lesz-e olyan közöttük, aki gyanúsan viselkedik. Játsz- szuk el, jó? — Nekem mondja, őr­nagy? — kérdezte Anderson. — Ezt csak ön látszhatja el, hiszen ön ismer itt minden­kit. Ross őrnagy úgy is tett, ahogyan Andersonnak meg­ígérte. Még aznap este ki­hirdette, hogy rövidesein szü­letésnapja lesz, és jó néhány barátját meghívja vacsorá­ra. Shawant odarendelte az asztalához, s részletesen megbeszélte a vacsora fogá­sait, az italokat. — Azt szeretném, Ha a ba­rátaim évek múlva is emlé­keznének erre a vacsorára — mondta Shawannak, aki­ről nem lehetett megállapí­tani, hogy kínai-e vagy ja­pán. Shawan meghajolt, udva­riasan mosolygott és azt fe­lelte, hogy mindent meg­tesz. amit csak tud, hogy így legyen. (Folyiatittk| Egy az ezerhez Münchenben sörösüvegéiből, felállították az olimpiai tv- torony mását. A sörtorony az NSZK egy főre eső évi sör- jfoggasziásáttctk mennyiségéből készült. PftTI — Külföldi Képszolgálat) Saoviei füoa Háborús ee a fflkna is, ifc nem a látványos, a hiradó- szerüen meghökkentő ás el­képesztő harctéri jelenetek­kel. hanem a második vonu­latból, onnan, ahol az erők felmorzsolása és előkészítése folyik — mindkét oldalról. A tét óriási: a láthatatlan és felismarhetetlem ügynököt kell láthatóvá és felismerhe­tővé tenni. Mindenáron. En­nek a vállalkozásnak a vég­rehajtására indul hetven szovjet ejtőernyős. Be kell jutni a kém- és diverzóns- képző krími központba, ame­lyet a németek sokszoros biztonsági övezettel vesznek körül. Jelentőségét és fon­tosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a biztonsági szolgálatot nem a Wehrmacht, hanem áz SS látja el. A maroknyi csoportnak, Migunyko kapitánnyal az élen, nem sok esélye van: egy az ezerhez. A feladat végrehajtása mégis sikerül, s az azért van, mert a for­tély, az áldozatvállalás és a hűség a végsőkig felfokozza a testben és a lélekben rej­lő energiákat. Az utóbbi két évtizedben sok-sok feldolgozást kapott ff Nemesküit'íy isiié»: Tizennégy vériaim Kedd, 2(K13k A televíziós nrCÍSÍ?Ef> fela­dott műben a szerző a sza­badságharcnak azt az idő­szakát idézi fel, amely már az újbóli Hatosbe rg-uralom éveire esik; az aradi tizen­három kivégzését, Hayna a garázdálkodását A tizenne­gyedik tábornok Kazinczy Lajos volt, akinek kivégzésé­re azért nem kerülhetett sor, a többiekével egy időben, .mert Baynaa vele szemben személyes gyűlöletet is táp­lált. A dráma az ítélethoza­tallal kezdődik, s a cselek­mény során vissza-visszape- regnek az események, a di­cső harc főbb állomásai. hírű Marlene Dietrich, a fér­jet Tyrone Power (Lukács Margit, Kállai Ferenc). DELTA Vasárnap, Tf.TS A műsor alcíme ezúttal ta­lálmányi világhíradó és le­hetne, több mint másfél tu­cat — nyugodtan mondhat­juk fantasztikusnak tűnő — találmányt mutat be a né­zőknek, éspedig a közleke­dés, az ipar úgyszólván va­lamennyi területéről. Csak példaként emeljük ki az írj szovjet fényforrást, amit * alkotcS földre hozott nap- * nafc neveztek el, mivel fény- I hasznosítása minden eddigi 1 felvételről. Egy éve mutatta be a Thália Színház az író által 1921-ben színpadra írt művet. Egy becsületességre vágyó fiú — a debreceni kis­diák, Nyilas Misi — talál­kozása, összeütközése az ál­tala ideálisnak és tisztának tűnő társadalommal. Nyilas Misi szerepét az eltelt fél évszázad alatt már többen játszották: Gobbi Hilda, Be­rek Kati, Horváth Teri, sőt egy kisfiú is a sorban — Tóth Laci, most a nemrég végzett Monori Lili alakítja. H- Mi, I é\ - ÉHrwniJF'rwfr térségedben lejátszódott bár­borús kalandokról, olyan megtörtént é6 regénytje iöő eseményekről, amelyek való­ban méltóak arra, hogy ne merüljenek feledésbe. Nem­csak a nevek és a környezet miatt, hanem azért is, mert — bér utólag —, de kulcsot ad bizonyos kérdések meg­oldásához. Leon Kocsarjan, a film rendezője, a háborús témá­ból gyorsan pergő krimit rendez. Valósághű elemek egész sorát szellemesen vo­nultatja fel; így nem tűnik a történet túlrendezettn ek, s figyel az alkotó arra is, hogy a pozitív és negatív hősöket árnyaltan jellemez­ze. Nemcsak az elmondott szavak, a gyors és néha meglepetést okozó ruhavál­tások, hanem a helyszínek is utalnák a hősökre, felnyitják a magatartások okait-, meg­világítják, ki és miért cse­lekszik az adott pillanatban úgy, ahogy azt látjuk. Nincs túlzás a német tisztek fel­vázolásában, nem idealizál­ja a film atmoszféráján túl a hazájukat védő szovjet katonákat sem. Az esemé­nyek gyújtópontjába állítja az áruló Dvigubszkijt, aki a kétszeres kényszer hatása alatt igyekszik menteni bő­rét és teljesíteni árulását. A rendező hitele mindvégig megmarad, a pergő képek az utolsó jelenetig lekötik a né­zőt, mert realisztikusan és jól sűrítve mutat be egy küzdelmet, apiely epizód vol­ta ellenére is egy kerek vi­lágot tár fel a . fergeteges időkből. Egy sor kitűnő, fiatal szí­nészt ismerünk meg ebben a háborús filmben. Anatolij Szolonyicin mellett Arkagyij Szvigyerszkij, Zanna Proho- renko, Alekszander Fagye- jev, Harri Svejc, Vlagyimir Marenkav és Oleg Halimo- nov keltenek újra és újra érdeklődést játékukkal. Vagyim Avloscsenko képei és Jurij Levityin hatásos ze­néje simulnak a témához és a rendeződ felfogáshoz. (farkas) Sólyom—Szabó: geskedő” amerikai tengerész­tisztekkel. Október utolsó napjaiban egy fiatal amerikai tenge­résztiszt, bizonyos Anderson kapitány éppen erről vitat­kozott angol kollégájával, Ross őrnaggyal. Miután meg­beszélték a világpolitikai helyzetet, Anderson elmond­ta, hogy rövidesen Pearl Harbourba indul. Fenn is akadt az angol tiszt szeme, íecsegő amerikai kollégája szavain. Meg is korholta ezért, aztán a beszélgetés át­csapott arra, hogy mennyi hír szivárog ki az angol és az amerikai haderőtől. — Fecsegnek, nagyon fe­csegnek az emberek — szö­gezte le Ross őrnagy. — S az imént ön is vétett, mert tu­domásomra hozta, hogy ho­vá készülődik csatahajójá­val ... Ha én most hírszerző lennék, könnyen megállapít­hatnám, hogy innen, Singa- pore-ból nem véletlenül ren­delik át az önök egységét Pearl Harbourba, ami nem kis távolság... Az amerikai tiszt meghök­kent' az őrnagy szavain, de elismerte, hibázott. — Tényleg nem szabad fe­csegni ... — mondta ő is. — Különösen itt...— foly­tatta Ross őrnagy. — Ha én lennék a japán kémfőnök, egyszerűen beépítenék egy jó kémet ebbe a klubba. Biztosra veszem, hogy min­den katonai vagy tengeré­szeti eseményről értesülne... Andersen kapitány már jó néhány hete Singapore-ban állomásozott, s nem volt nap, hogy be ne tért volna az angol tiszti klubba. így aztán nemcsak sok tisztet ismert meg, hanem jó néhá­nyat az itteni alkalmazottak közül is. (Most, hogy az őr­nagy felhívta erre a figyel­mét, körülnézett. Csendes és ügyes szolgák suhantak az asztalok között. Valameny- nyien malájok, kínaiak, il­letve japánok voltak ... An­derson egyetértőén bólin­tott: — Igaza van. Ez jó terep lehet a japánok számára ... Tudja, kit gyanúsítanék el­sősorban? A főnöküket, Sha­want. Túlságosan szolgálat- kész ... — Ö, az teljesen kizárt dolog! — mondta Ross. — Ezzel az eggyel nem érték egyet... Én is azt hiszem, hogy valaki dolgozik itt a japánoknak, de semmikép­pen sem Shawan ... Már évek óta itt van... Szerin­tem, ha nem lenne itt, a klub talán már nem is mű­ködne. Nagyobb an goi barát, mint ón magam — nevetett az őrnagy —, és rendkívül használható! . — ö fogadja fel a szolgá­kat, igaz? — szólt közbe An-r derson kapitány. — Igen. ... Ö itt a fő­nök ... Rendkívül vigyáz, hogy. seiűoi se csapjanak Szép, csöndes őszi délután. A szépasszony-wAggl pin­cék ajtaja nyitva. Sötét gyomruk most nem a vendégjá­rástól hangos, hiszen szüretre készülnek már az egri bor­termelők. Az egyik helyről erős kopogás hallik. A don­gákon igazítja az abroncsokat a gazda, de átnézi, javít­gatja a régi gadnárfákat is. A közeli kukoricás levelei sárgák, idős ember egy puttony őszibarackkal ballag befelé a szőlők közül. A laci- konyhás bódé is üres, valaki krétával rá is rajzolt az ol­dalára egy nagy kérdőjelet. Autóbusz érkezik a csárda elé. Nagyot sóhajtanak a féderek, amikor mindenki kiszáll. Vidáman kacagó nagy­lányok, néhány fiú, tódulnak befelé. Beülnek a belső szo­bába, ahol a szőttessel leterített asztaloknál ők a legelső vendégek ma délután. Hangosak, jókedvűek, viccesek. Szóval: tizenhat évesek. — Kérek mindenkinek egy pohárka leánykát!, —‘ad­ja le a rendelést egy csinos, fiatal *anárnő, aki, ha nem lenne komolyabb és hivatalosabb, azt híhetné az ember, hogy ő is diáklány. Harminchét telt pohár sorakozik az asztalon. Az egyik lány talpraesett pohárköszöntőt mond és mindjárt diktálja is a nótát: Bor, bor, bor, de jó ez az egri bor... A kis szoba egyszerre megtelik, a vastag köporfalak hallgathatnak. — Saci néni! Kérünk még eggyel? Szépen, kedvesen sorra kerülnek mind az egri nóták. A szomszéd szobában, ahol jelenleg egy árva vendégnek muzsikál a zenekar, elhallgat a cigányzene. — Jól mondják — dicséri meg a prímás is a lányokat és néhányszor, huncutkásan megpödörgeti apró, fekete bajuszát. Hozzák a bikavért. Most már kánonban énekel a társaság. Később két csoportra oszlanak. Az egri nótákat éneklők csoportjának debreceni dalokkal válaszol a másik: Debrecenbe kéne menni... Autóval szittyós fiútársaság érkezik. Hely nincs, de mégis befurakodnak a legbelső szobába. — Dögig vagyunk itt csajokkal! — vigyorog egyikük és máris megszólítja az egyik legnótásabb kislányt. — Told odébb a kufferedet, anyukám! Lassan elhallgat a nóta. Látszik, hogy nem hiányzott a néhány hívatlan vendég. ■» A diákfiúk fölkelnek, hogy helyet adjanak a kiszorí­tott lányoknak Saci „néni” is kiáll a placcra, jelezve, hogy ö itt a gazda. — Aha! Szóval te vagy a nyanya! — szemielenkedik megint egy égimeszelő, miközben !ellö.k egy poharat. Csak néhány pillanatig tart a csönd. A kis tanárnő kikiált a szomszéd szobába. — Kérem a zenekart! Feláll az egész osztály, csak a hívatlanok maradnak ülve. Az első nótát ő diktálja: Ezért a legényért nem ad­nék egy krajcárt.., Es szól a nóta. Üjra megjön a kedv, a hangulat. A harmadik pohár után azután összeszedik magukat, és elmennek. Nevetve, jókedvűen, piros arccal. Már zúg az autóbusz, amikor a hívatlanok közül az, egyik ezt mondja: V‘_L — Hülyék! Ezek tisztességes csajok voltak... Szalay István Jelenet „A vád tanúja” című amerikai filmből. (A tv október 10-i, szombati műsorából) Igen sok olyan része van a műnek, amely *— dokumen­tumok alapján — szó sze­rinti szöveg. A vád tanúja Szombat, 20.00 A világhírű angol detek- tívregényírónő Agatha Chris­tie krimiszinműve nyomán készült magyarul beszélő amerikai film. Hazánkban 1962-ben mutatták be a frappáns, kiszámíthatatlan fordulatokban bővelkedő fil­met, amely még a végkifej- lésnél is vakmerő kanyaro­kat vesz a cselekmény lebo­nyolításában. A film jó része tárgyalóteremben játszódik. Gyilkossági ügyről van szó... Az emlékezetes alakítást nyújtó védőügyvédet Charles Laughton (Csákányi László) alakítja, a feleséget a világ­JP70. október 3., szombat fényforrást felülmúló. Ugyancsak szovjet találmány a mikrofilmek sokszorosítá­sának új módja, ami az ed­digitől eltérően lehetővé te­szi, hogy nyomdai sokszoro­sítási módszerrel másolják a filmet. Már sok szó esett saj­tóhírek révén a váltok tájé­kozódását elősegítő ultra­hang-radarról, most a képer­nyőn mutatják be ezt; a ta­lálmányt. Egy autótechnikai újdonság a gépkocsik gyúj táselosztó-rendszerét refor­málja meg, s végül megem­líthetjük az Elbor-nevű mes terséges anyagot, amelynek keménysége a gyémántéval vetekszik, viszont annál lé nyegesen olcsóbb. Móricz Zsigmondi Légy jó mindhalálig Vasárnap 20.05 A kétrészes színmű közve-' títése a Thália Színházból De az amerikaiak nemcsak itt követtek el hibát. Ha nem lett volna ez a rivalizálás a fegyvernemek és az FBI kö­zött, akkor körülbelül ugyan­ebben az időben egy másik vonalon — sőt, egy harma­dikon is — tudomást szerez­hettek volna arról, mire ké­szülnek a japánok Pearl Harbourban. k A másik ilyen ostoba eset Singapore-ban játszódott le. 1941 októberét írták, s a háborús feszültség a nagy angol tengeri támaszponton, Singapore-ban is napról nap­ra fokozódott. Itt már so­kan olvastak különböző je­lekből, s ezekből világosan kivehették, hogy a japánok rövidesen újabb vállalkozás­ba kezdenek a Csendes-óceá­non. Ez pedig Singapore-t válságos helyzetbe hozhatja, mert bármit beszéljenek is a támaszpont védelmének át- törheletlenségéről, akik ott voltak, nagyon jól tudták, milyen gyenge lesz ez a vé­delem. A kívülálló úgy gon­dolhatja, hogy ilyen jelek birtokában csak fokozták a biztonsági intézkedéseket, és megszegésükért a legsúlyo­sabb büntetéseket szabták ki. Mégis, az angol tisztek —, akiknek különösen tisz­tában kellett volna lenniük a helyzettel — sorra-rendre kö­vették el az ilyen jellegű vétségeket, főleg az angol tiszti klubban. A tiszti klub állandóan te­le volt angol és itt „vendé­I

Next

/
Thumbnails
Contents