Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-24 / 250. szám

Kék fény . . .

Kedd, 20,0(1:

A hovatovább „tömegnyo- mozósaarwé" váló tv-müsor- ban ezúttal egy V. kerületi építő kis-/, szélhámosságairól adnak számot a műsorban; hozzávetőlegesen kétmillió forintot csaltak ki a lakás- építtotőklől, s a pénzt saját céljaikra fordították. Ugyan lakásokat Is építettek, de nem a megrendelőiknek, haszusról. A szociológiai intézet igazgatója u tanácskozás két tárnájáról beszél: az Ifjúsággal kapcsolatos kutatások helyzetéről és fejlődő országok problémájáról. Végül a Romániában élő Ben- kő Samu tudománytörténésszel készítenek Interjút.

Találkozások

Szombat, JS.4.ri: Riportfilm. Három kiemelJelenet a Nyitott könyv című műsorból. (A tv október 30-i (pénteki) adásához!)

nem saját maguknak. Ezúttal Is közölnek adatokat ismeretlen tettesekről, kérve a lakosság segítségét; végül rövid riportokat látunk olyan fiatalokról, akik most találkoztak először a bűnnel.

Integrál

Szerda, 21,35:

Ez év őszén igen sok tudományos delegáció járt hazánkban, s hazaiak külföldön. A műsor a tudomány nemzetközi kapcsolatairól kíván friss képet nyújtani. A televízió vendége a világhírű P. L. Kapica, szovjet fizikus, akivel Júnossy Lajos beszélget a tudományos oktatás, ezen belül a fizikaoktatás kérdéseiről. E kérdéskör vizsgálata UNESCO- program, s a beszélgetés során szó kerül az Egerben nemrégiben megtartott fizikatanítási tanácskozásról is. A két háború között emigrált Angliába Koller Károly biológus, aki a felszabalulás óta rendszeres és intenzív kapcsolatot tart magyar tudósokkal. Ö saját témájáról. a rákkutatásról beszél. Az adásban a riporter Kulcsár Kálmánnal készít interjút, a szeptemberi várnai szociológiai világkongreszkedő művészeti, illetőleg tudományos pályát művelő személyiség negyedszáza dós munkájáról, közös emlékeiről, kapcsolatukról szól a film; a szereplők: Major Tamás, aki igen sokat tett a szovjet színházművészet hazai megismertetése érdeké ben, s a pályatársait: Alexander Rőt és Saura Robert nyelvészprofesszorok.

V. Konyeckij: Az ajtó

Vasárnap, 16.55:

Tv-Játék. Viktor Konyeckij novelláját Szántó Erika adaptálta televízióra. A történet a leningrádi blokád idején játszódik, A lírai hangvételű történet során kis ügyeket, kis epizódokat láthatunk, s ezek láncolataiból bontakozik ki számunkra a korszak, válnak érthetővé a szörnyűségek és kerülnek közei hozzánk az egyszerű emberek, azok hősi helytállása. A „civilben" hajóskapitány Konyeckij tói már mutatott be a televízió műveket: a Búcsú a kikötőben és a Ha hív a bajtársad című műveket. Az ajtó főszerepét Venczel Vera alakítja.

A. G y.

Szerelmesfilm

Színes magyar játékfilm

Szabó István szerzői filmje sajátságos, Ural világot, tár a néző elé. Es líraian is.

Az egész alkotás hasonlít egy hosszabb versre, nagyon szabályos ritmussal, kitűnő rímekkel és hangsúlyt, adó, az élményt fokozó refrénekkel. A képek strófúkkó sorakoznak. a bennük rejlő párhuzamosságokat és ellentéteket Szabó Istvánnak nem kell feloldani, mert a bonyolult emberi lélek belső kémiája minden megtörtént eseményt, vagy megálmodott álmot szétold. ismét más ve- gyületté alkotja-alakítja, színeit megszépíti vagy éppen kiforgatja. Csak egy a bizonyos: az életet mélyen illik, vagy inkább mélyen kell átélni. Ehhez pedig a legbiztosabb út az őszinteség és a szerelem.

Nem kétséges, hogy Szabó István nem először használja fel élete élményanyagát, életének külső és belső történéseit ahhoz, hogy az emberek legbensőbb világához férkőzzék. Most is két ember állapotát. érzelmekben, szenvedélyekben, apró és nagyobb történéseikben megfogható és felfogható összetartozását tárja elénk és szinte tételként bizonyítja: a gyermekkorban és a kamaszodé» idején lejátszódó, látszólag ér- latlan és következmények nélküli események a sorsunkba. egész életünkre szólóan beleszólnak.

Az író-rendező közlési módszerét megtartva szándékosan osztja két részre a filmet. A párizsi utazás képsorai az impressziók és a vi sszaemléltezés párhuzamosságában adnak jellemzést a fiúról és a lányról is. A párizsi jelen sokkal testibb, sokkal izzadtságszerűbb, mert kínlódó emberek között folyik a vértelen harc. Két ember szereti egymást. Egymásról álmodnak távolságaik közepette is, mert hosszú-hosszú évek közös története van megettük. Közös a jelenük is, hiszen amit a test és a lélek egymásnak adhat, amit két test és két egyfajta lélek egymásért kibírhat, az itt beteljesedik. És áll ismét a tétel: hiába van a múlt és a jelen teljes közelsége, ha a jövő. a célólt sora, ez a bizonytalan és élőié meghatározhatatlan út nem egyformán látszik két emberben, A matematikai és az érzelmi képlet szerint a

múltból és a jelenből szinte adódik ennek a két embernek a közős jövöje-sorsa es a film mégsem adja a törvényszerű és kínálkozó megöld ást. S ezzel a film hitelét rontani látszik.

Szabó István kétségkívül az egyik legeredetibb látású filmrendező. Nagyon komolyan veszi és hittel vallja a lírát és annak mindenre Kiterjedő szerepét, hatóNát. Szemérmes és Igazi érzéseket kelt életre, s a szerelem mély es nagy érzéséhez a tisztaság ts hozzátartozik. Csak találomra indokoljuk a rendező művészt szemléletét a képsorral: amikor Kata és Jancsi között maradéktalanul beteljesül a szerelem, a téli táj tiszta hótakarója jelenik meg a budai lankákon és az a ródlizó emlék, amely a kapuig visz a friss, szennyezetten havon.

Érdekes módon — pedig a filmet egy nagyon szabályos ritmusú és nagyon gyors lüktetésű vershez hasonlítottuk — a film párbeszédei kölöncként húzzák le az emelt stílusú és hangulatú lírai alkotást, Szabó István hétköznapi hangon beszélteti, vagy egyáltalán meg sem szólaltatja hőseit. Hagyja, hogy a képek önmagukért beszéljenek. De már csaknem a stílus egyik hibájának érezzük a képek ünnepi hangulatában azt, hogy a film hősei nagyon is köznapi szavakban fogalmaznak. A párbeszédeknek ez a stllárls igénytelensége nem szükséges és nem is mindig igaz, még ha esetleg erre az is a magyarázat, hogy az emberek ilyen helyzetekben így beszélnek. Más akusztikája van az életnek és az alkotásnak. Es ezt most, e film kapcsán, érzelmek és szenvedélyek párbeszédes megoldása miatt kell megjegyeznünk.

A szereposztás telitalálat. Halász Judit néhány monológja, Bálint András utazó és rácsodálkozó fiatalembere olyan képsort ad végül is, amire később is emlékezni fogunk. Meglepően természetes játékkal szórakoztat a két kamasz szerepében Kelemen Edit és Szamosfalvi András.

Lőrinc József színes képei és Gonda János zenéje szolid díszítő elemeket látszanak ebben a tiszta levegőjű filmben.

(farkas)

Az autó

Valaki várakozik az előszobában, Csinos hölgy. kézé- 5 ben divatos táska. <

— Csak rövid időre venném igénybe az idejét.

Leül. azután kissé zavartan kezdi:

— Nagyon jó barátok voltunk. Laci együtt dolgozott f

a férjemmel, Irma mintha a testvérem tett volna. Min- f dent megbeszéltünk, együtt tervezgettünk, Szerettünk <

utazni, kirándulni. Vonattal bejártuk Csehszlovákiát ■;

Ausztriában Is voltunk, í

Egyszer a férfiak hazaállítottak a nagy hírrel

— Gyerekek, autót veszünkI í

Jót nevettünk rajtuk Irmával, hiszen tudtuk, hogy £ a nagy vágy útján anyagiakban még félen sem Járunk <

— Játékautót! — viccelt Irma a férjemmel.

A férfiak erősködtek, és most már nem lehetett őket > nem komolyan venni. <

— Autót, gyerekek. Mégpedig közösen, Ketten, f

A két család. Nem értitek? Összerakjuk a körülbelüli l fél-fél autó árát. És kész. <

Nekem — bevallom —- volt egy kis aggályom, mond- $ hatom talán, mérgezésem” is, de a jókedvet, a kitörő í lelkesedést nem akartam elrontani. >

— Vegyünk közösen autót! Elvégre igazi, jó barátok f

vagyunk ... <

Figyelek, A történet elején még teljesen sima, nyu- < godt arc idegessé válik. Hangja elakad, a táskából zseb- < kendő kerül elő. |

•— Bocsásson meg. de képtelen vagyok ezt a mesét > zavar nélkül végigmondani... ?

Egy-két biztató szó után tovább fűzi a történetet. <

—■ Megérkezett az autó. Egy Skoda. A két férfi — j! mint két iskolás gyerek — estek neki az új kocsinak. Versenyt törölgették, fényesítették.

Egy-két nap múlva azonban már gondok jelentkeztek a bejáratás körül. !;

— Az asszonyok egyelőre itthon maradnak! — adták

ki az ukizt.

— Igyekszünk belerakni a kellő kilométert és az- után szabad az út a két család előtt.

Irmával tervezgettünk, beszélgettünk, Szereztünk >

autóstérképet és nagy túrákat készítettünk elő.

— Tenger. Olaszország! — lelkendezett Irma. <;

— Amikor megtörtént a bejáratás, egy-két szép őszi ]j

délután kiruccantunk a hegyekbe. Ilyenkor felváltva ve- > zettek a férfiak és megígérték, hogy velünk is megszereztetik: a jogsit, >

Valamelyik délután anyám telefonált vidékről, hogy I beteg, ugorjunk ki hozzá. - I

— Gyere, autóba ülünk és megyünk — húzott a fér- >

jem. s

A garázst üresen találtuk. >

Kiderült, Laciék elvitték a kocsit. Debrecenbe men- >

tek ... >

Higgye el, soha ilyen terhemn: nem volt, még a vo- > nattal való utazás. >

— Kocsi mellett vonattal kell mennünk — dühöng■ >

tünk mindketten, >

Ezután nehéz napok, hetek következtek. Próbáltunk > egyezkedni. >

— Piros napokon tiétek a kocsi. Vasárnap együtt >

megyünk, vagy felváltva. >

Egyszer Irma nekünk ugrott. Megtámadott, hogy z tönkretettük a sebességváltót. >

— A kuplung arra való, hogy benyomják... >

Harag lett az autóból. És per. Legyen szives olvassa > el ezt a papírt és adjon tanácsot... >

Csattanóé végű történet. A Skodával együtt örökre > elszakadt egy tíz éve tartó szép barátság is, amelyről pe- > dig azt hitték, hogy kitart a sírig... >

Szalay István >

A végakarat

AZ ORVOS mosolyogva nézett a szemembe. Pontosan úgy, ahogyan én szoktam hazudni, mosolyogva, erősen szemébe nézve embertársaimnak, és az orvos mosolyogva a szemembe nézve a következőket mondotta:

— Semmi komoly baj. fiain — ezzel a kezembe nyomott egy borítékot, vigyem el ide és ide a leleteimet.

Kimentem az utcára, tavaszi eső pásztázott, finom illatok szálltak, istenem, de szép az élet. Befordultam a sarkon és a borítékot azonnal felbontottam,

„Leukémia ...”

Kts hülyém — gondoltam, sőt hangosan ki is mondtam, íriszen ezt én már régen tudom, Bár, hogy őszinte legyek, az orvosi verdikt, az abszolút tudatosság azért a szümig mart. Na. mindegy, doktor úr. kár A benzinért, Apropó, benzin. Beültem a taxiba és kértem a pilótát, repítsen haza Bementem a fürdőszobába levetkőztem, felvettem a meleg fürdőkőwenyemet, pedig igazón nem volt hideg, csak én borzong- tarn. Megnéztem maiam a tükörben. Legalább ti/, percig farkasszemet néztem leukémiás magammal.

— Alma vagyok, kívül piros, belül rothadok. Na nézzük, mennyi időm van még hátra?

Leültem ,>v ('V'r-'*teTomhOz, konyakot tö'" , 1 ez a aohár, nem

esik jól belőle i konyak, Űjra töltöttem, most már a vizespohárba.

. LÉjtóárpis*» m lárrulí Shaáaalj

valahol számolják a napjaimat. Kór. pedig szép volt.. Lehet, hogy három hónapom van, de az is lehet, hogy három évem van még. Legvalószínűbb a fél év.

Papírt vettem elő és a gondolatnál írni kezdtem a végrendeletemet. Mim is van nekem, mit, oszthatok én szét az emberek között? Rokonaim nincsenek. Tehát lakásomat a tanácsra hagyom, ez világos. Veszekedjenek vele, haragudjanak a tanácsra az emberek, ne rám. Személyi holmijaim? J őszeié vei semmit sem érnek, és már írok is: „Égessék

el őket, mind egy szálig... Az ám, elégetni, hamvasztani... de nem lehet, én donor szeretnék lenhi, nagy kincs, érték, megfizethetetlen érték. Emberek, vegyétek szeretettel a testemet, hadd éljek bennetek tovább.

Égjen hát a bútorom, a ruhám, de maradjak én, boldogítsam én az emberiséget.

És a testemben mi az érték? Vegyük számba. Mindenekelőtt a nemes részek, a pejslí és a zsigerek. Tehát a szívem, a májam, a tüdőm, a vesém, talán a szemem szaruhártyája és a gerincemben, a mész, amely segített, egyenesen tartani ezt a csigolyái csontcsövet.

Kinek adjam a szívemet? Becsületes, jó munkát végzett étidig, ki érdemelné meg? Kiben dobogjon tovább? Mindenkinek nem adom, hlmegfért benne. Talán hasznát venné új gazdája is.

És már rovom a sorokat: „Szívemet Barnard professzorra hagyom’'.

De mivel Indokoljam a hagyatékot? Semmivel, hiszen mindenki olvas újságot, lassan « professzornak is elkel majd egy új szív.

„A tüdőm tulajdonjoga szálljon a barátomra, X. Y.-ra és feleségére. X. Y.-néra. Tiszta, becsületes, dolgos emberek, nagyon szerettem őket és ölt is egymást. Szanatóriumi szerelem. Egyébként ép lelkű emberek. Csupán az én fél tüdőm hiányzik mindkettőjüknek, lm, itt van hát, szeretettel adom.

A májam, a májam, mit is csinálják vele? Drága embertársaim, kinek kell egy jó máj? Teljesen épen nyújtom át és jó a májam így is, és amúgy Is, Megvan. Az utolsó kívánságom ;

„A májamat halálom után azonnal ültessék ét Kincstelen Amálka kolléganőmbe, aki legutóbb még a Vállalati computerre Is ráfogta, hogy az egy ravasz disznó, mert csak egy ravasz disznó képes ilyesmire, mint ez a computer. Remélem a májam nagyban hozzájárni majd ahhoz, hogy hivatalunkba visszatér a régi jó hangulat". „És mindkét veséméi, gondolkodás nélkül Jóskának adom Neki fölöttébb szüksége Van mind a

Évek óta azzal bosszantott engem és a többi kártyapartnerét, hogy játék közben megivott két üveg sört, ás ettől kezdve állandó jelleggel loholt. Azt mondta: kezet mosni! Irtó piszkos keze lett volna.

„Szóval, itt van, Józsikám, tiéd mind a két vesém, használd őket egészséggel, ezután isten bizony négy üveg sört is ihatsz".

No, mim is van még? A fejem?

„A koponyacsontomat vigyék Egerbe, a vár kazamatájába, ahová már száz és száz kuponját raktak gúlába. Annyi heg és forradás van az én koponyámon is, hogy remélem, nem keltek majd ott feltűnést, koponyám nem lóg ki a sorból, jól meglapul majd a török és a magyar harcosok több mint négyszáz éves koponyái között..

Kezemben megállt a toll és hangosan elröhögtem magam. Ez jó hecc lesz A muzeológusok és történészek kezükbe veszik majd a fejemet, tudós szemükkel hosszan elnézik fehér koponyámat, elgondolkozva forgatják, a világosság felé tartják és azt mondják s várlátogató külföldieknek; „Égy törölt közkatona koponyája a XVI. századból ..És akkor szétnéznek, hogy mit szól hozzá a kedves külföldi elvtárs, mennyire ápoljuk történelmi hagyományainkat, lám, ez a koponya is egy dicső korból Ittmaradt emlék. Bizony.

De a tolmács töri a nyelvet. Ezért mindössze ennyit fordít a prefesz- szori szövegből a szájtáti hallgató*

sa«*pfc9

— Janicsár koponya. Itt ezt a forradást a homlokcsonton egy Dobó Katica ütötte egy faaprító baltával.

Előre is megbocsátom a fiúnak a bohóságát. Végül is szép halállal rakott a közös katonasírba.

ɧ végül; „A porhüvelyemet a nemes részek eltávolítása után égessék el és szórják szét, tetszés szerint ..."

A nevem nem írtam alá. Mielőtt ezt megteszem, öntök még magamnak negyven cseppet a poharamba, negyven csepp napfényt. Megiszom, átolvasom a végrendeletemet, meg vagyok elégedve magammal. Egy kissé el ts érzékeny ülök, milyen jó is vagyok én, azután elvesztem a fe- emet. A pisztoly hideg csövét aha- ántékomhoz illesztem. De ez nem jó. Hogy kerül akkor a vár kazamatájába, ha szétíoccsantom a koponyám; nézzük csak azt a papírt; „Leukémia,..”

— De hiszen ezzel évékig lehet

élni és nem is biztos... és mi lesz, ha közben föltalálnak valamit, egy csodaszert ellene... talán éppen a mi jó öreg Szent-Gvörgyink odaát, a tengeren túl. És nekem még bokros teendőim vannak itt a földön.

Semmit sem adok! Marad a helyén a szívem, a tüdőm, a májam, a vesém. Dolgozzatok, aranyos nemes szerveim, szolgáljátok tisztességgel, becsülettel gazdátokat és cserébe maid én vigyázok rátok.

Negyven csepp napfény, he. he, he... Rohanok A máikéhoz, nagy darab vérmes nő, ő biztos nem sajnál majd néhány liter vért tőlem.

Suba Andor

saan a rosszaság 'megtett.» jpeáB, jftjg&fiSSlk