Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-24 / 250. szám

IN óvási beszélgetés Áldozat és példa. Szép őszi délelőtt, verő- fényben fürdik a falu, a le­vegő oly áttetszőn tiszta, akár az üveg. Ám ebből a délelöttből hiányzik a jelleg­zetes falusi csend. Traktorok morognak, teherautók zúg­nak, szekere:? zörögnek. Szü­retelik a szőlőt, törik a ku­koricát, aki csak tudja, teszi a dolgát, a pihenést télre kell halasztani. Kopogtatok a novaji ta- nácsházán, Dobó Sándor el­nököt keresem. „Kinn jár a faluban ..Majd órányi vá­rakozás után hallom csak is­merős lépteit. Izmos, jókö­tésű, középtermetű, halk sza­vú ember. Hat-hét éve gyűj­töm róla a megírni szüksé­ges adatokat, mióta ismerem. Ak* -mikor hiH-nroTÓrttiTn fe­léssel, megalázottan, sajgó igazságérzettel. — Jönnek ide az emberek lelki terhekkel, életük belső dolgaival is. Nemegyszer voltam már békítő bíró. Csak egyetlen példát... Férj, feleség, több éve együtt él­tek, gyerek is volt, csúnyán összekaptak. Annyira nem egyeztek, hogy szét is pakol­tak Mind a kettejükkel be­széltem. Sírtak, megnyugod­tak és kibékültek. És szüle­tett még egy gyerekük. Gyö­nyörűen élnek... Hivatást vállalt, példát mutat. Ha közérdekről van szó, ez az ember nem ismer akadályt, hajlandó bármine­mű áldozatra. Fölösleges a sok beszéd, élete eleven bi- znnvcáí? arra. hogv Pervóni Jőle, csak ilyeneket hallot­tam : „Ember az ... Idevaló gyerek, a szegénységből jött... Én csak jót tudok mondani róla, nincs annak a becsületében csorba ... Csen­des, jó szóval győz meg, és nem hangos indulattal.” Dobó Sándor novaji sarj, az egész falu szereti, elfo­gadja vezetőjének. Mosoly nélkül még sose láttam. A türelem emberének nevezem. S megerősít ebben a vélemé­nyemben Jánosi István, párt­titkár is. Ö mesélte: ...Ta­lálkozott egy asszonnyal az utcán, valamiért igen mér- geskedett, s íogadkozott ég- í-e-földre, csak találja elő az elnököt, most úgy összeve­szik vele, de úgy. Kisvártat­va újra összetalálkoztak, s kérdezte az asszonyt: No, ki- veszekedted magad? Az asz- szony jókedvűen legyintett: Nem tudtam vele összevesz­ni, mindjárt leültetett, s olyan szépen beszélt hozzám, minden mérgem odalett egy- szerre „ — Mikor ebbe a székbe ültem — vallja Dobó Sándor —, és elémbe állott az első ember ügyével-bajával, úgy tekintettem reá, és panaszát úgy hallgattam, mintha én állanék a helyében. Alig kezdjük a beszélge­tést, kopogtatnak. Emberek ndják egymásnak a kilincset, jönnek ügyes-bajos dolgaik­kal. Vagy egyszerűen taná­csot kérnek- „Sanyikám, te hogyan csinálnád?'1 Türelme­sen' válaszol. Pedig nincs könnyű dolga, ami annyit jelent, hogy nincs vasárnap­ja, magánélete, zárt család otthona, a közügy utáni árad. még ajtajának résein is behatol.- Ma fél hatkor ébred­borotválkoztam, egy­két s'íróságot a ház körül, a portán rendbe tettem, regge­liztem. Hét órakor megkez­dődött a hivatalom, mikor az , utcára kiléptem ... Dobó Sándor olyan ember, hogy a hangja azonnal meleg emben kapcsolatot teremt, s úgy ítélem: a jó szocialista közigazgatásnak éppen ebben rejlik legfőbb alapfeltétele, mert így tud közösséget te­remteni. Aki a szobájába be­lép, nem távozik belső sérü­áldozatok árán is az egész­ben és az egészért kell él­nünk. Kilenc testvére között a legelső. Korán megárvult, mostoha nevelte. Szülei majd megszakadtak a munkában, de becsületükön sohasem ej­tettek csorbát. Bányászkodott Perecesen, s alig töltötte be a huszonhármat, mikor a közigazgatásba került. 1951- ben vb-titkár Monosbélben, elnökhelyettes Makiáron, Mi- kófalvának pedig már vb-el- nöke. Onnét hívták haza No- vajra, ahol kerek tizenhárom éve tölti be elnöki tisztét. Két lánya van, a nagyobb jövőre érettségizik az egri közgazdasági technikumban, a kisebbik a nyolcadik osz­tályt végzi. — Magam felnőtt fejjel kellett, hogy tanuljak ... Mikor tanácsakadémián tanult, egyidőben az általá­nos iskola hiányzó osztályait is elvégezte, pő+olta a ko­rábban elmulasztottakat. Az­után mezőgazdasági techni­kumba iratkozott és sikere­sen oklevelet szerzett. Most is tanul még, a marxista— leninista esti egyetemen har­madéves. Dobó Sándor a jelen em­bere. Falujáról roppant sze­retettel beszél __Másfél ezer lel ket számlálnak, s igen sok itt a fiatal. Kevés régi, öreg házat találni a faluban. „Nyolcvan százalékban újjá­épültünk” — mondja. Van a községben 250 televízió, 400 rádió, az újságok, napilapok és folyóiratok száma Etedig meghaladja a hatszázat. Tel­jesen felújították a villany- hálózatot. Nagy gond a víz^s el is kezdték volna a közmű­vesítést, de az emberek nagy többsége előbb a művelődési házat kívánta. Az idősebbek sokan ellene voltak, azt haj­togatva, hogy így a fiatalok, meg úgy a fiatalok, nem ér­demlik azok, hogy ennyire törődjenek a gondjaikkal. Azt kérdezte az emberektől nyíltan: álljon fel az, akinek a gyermeke, a fia, lánya vagy az unokája nem becsü­letes ember! Természetesen senki nem mozdult. Megé­pülhet a művelődési központ, s ehhez a Heves megyei Ta­nácsi Tervező Vállalat aján­dékoz nekik 100 ezer forin­tot. Ingyen, társadalmi mun­kában végzik az objektum megtervezését, s az építke­zéshez szakfelügyeletet is biztosítanak. 1975 után pedig a törpe vízmű is megépül. Ha már előbb a fiatalokra került szó, maradjunk is ná­luk. Dobó Sándor így jellem­zi a fiatalságot: — Valamikor nem múlt el bál, mulatság verekedések, összetűzések nélkül. Ma már nem a virtus a fő, a fiata­lok emberi erényeket keres­nek. Nagy esemény nálunk ma is a sorozás, a bevonulás. Korábban be kellett záratni a kocsmákat, a presszót, minden ivóhelyet, mert any- nyit féldeciztek, hogy a lá­bukon se bírtak megállni. Nyolc éve nincsen ilyen gon­dunk, s ez is fokmérője a sok-sok változásnak. Higgadt, nyugodt ember, aki józan ítélőképességével és tiszta igazságérzetével helyére billent mindent. S a legnagyobb jutalmat nyerte ezért: egy mozgékony ideg­zetű, forrva-forrongva erje­dő falu közbizalmát. Búcsúzásnál önként fölto­lul belőlem az utolsó kérdés: — Jellemezd egy mondat­ban vezérlő elvedet. Gondolkodás nélkül vála­szolja: — Az szükséges, hogy az ember ne csak elvégezze a dolgát, de szívével is legyen jelen a munkájában.., Paíaky Dezső Szamarkand, a 2500 éves város I»; VA ; Földünk egyik legrégibb lakótelepülése, Szamarkand városa október 24—25-én ün­nepli fennállásának 2500-ik évfordulóját. A szovjet éra hajnalán, bár a szovjet hatalom nagy nehézségekkel küzdött, pénzt biztosított a szamarkandi műemlékek restaurálására. Az elmúlt három év alatt az állam több mint másfél mil­lió rubelt fordított erre a célra. Szamarkand a szovjet ha­falom évei alatt hatalmas közigazgatási, ipari és kultu­rális centrummá fejlődött. Ma 55 nagyvállalat működik a városban, a többi között a Krasznij Dvigatelj (Vörös Motor) gyár, amely autó- es traktoralkatrészeket gyárt, a gyapotbetakarító gépek gyára, a Kinan szuperfosz- fátgyár, továbbá felvonómű­vek, hűtőgépgyár, teaosztá­lyozó és csomagoló vállalat. A városnak hét főiskolája, tucatnyi technikuma van, amelyekben 50 ezer diák ta­nul. Az elmúlt három év alatt korszerű repülőtér, há­rom szálloda, szélesvásznú mozi épült, szobrot emeltek Dzsáminak és Naveinek, a két nagy költőnek és böl­cselőnek, és Ulugbeknek, a középkor híres csillagászá­nak. Várostörténeti múze­um és népgazdasági kiállí­tás nyílt a városban. A jubileumi ünnepségekre a világ 22 országából várnak vendégeket. (APN) A X. kongresszus tiszteletére Tudósítóink jelentik a kongresszusi versenyről Füzesabonyból: A vegyes ktsz-ben — amely a járás legnagyobb szolgáltató üzeme — köz­gyűlésen vitatták meg, mit tettek a X. pártkongresszus tiszteletére. A szövetkezet­ben a legjobb munkát a te­kercselő üzem szocialista brigádja végzi. A brigádban 158 ezer forint volt az egy főre jutó termelési érték, ezzel szemben 190 ezer fo­rintnál tartanak. Szeptember 30-ra teljesítették éves ter­vüket, azóta már 20 száza­lékos túlteljesítésről adhat­nak számot. Soltész Jenő építőbrigádja a poroszlói ár­vízkárosult családok lakóhá­zainak határidő előtti felé­pítését, átadását vállalta. Nyolc lakást adnak át, s az­zal kívánnak segíteni, hogy október utolsó szombatján-va- sárnapján társadalmi munká­ban dolgoznak az építkezése­ken. A poroszlói lakatosrész­ieg dolgozói egy napon tár­sadalmi munkában segítenek az egri téglagyárban. A kongresszus tiszteletére min­den brigád termelési tervé­nek 10 százalékos túlteljesí­tését vállalta. Pétervásáráról: 145-en dolgoznak már az Egri Vas- és Fém Ktsz pé- tervásári üzemegységében. Legszámottevőbb az öntödei részleg és az ehhez kapcso­lódó kiegészítő műhelyek. Az Ikarus Gyár részére készíte­nek alumínium szerkezete­ket. A fémszövödében a Cse­pel Motorkerékpár- és Var­rógépgyár részére dolgoznak, a lakatosok szintén nagy vállalatok részére készítenek bérmunkát, míg a tekercse­lőrészleg a gyári rendelése­ken kívül a lakosság részé­re is dolgozik. Az idén 15 milliós tervvel dolgoznak, s ez előzetes számítások sze­ELSÖ TÖRTÉNET Maga, az eset főszereplője mondta el. Az egyik nyugati ország­ból korszerű géprendszert vásároltak. Feltétlenül szük­séges volt, mert olyan mun­kát végez, amelyet itthon eddig csak fizikai erővel le­hetett megoldani. A nehéz fizikai munkától viszont — joggal — mindenki idegen­kedik. Az illető üzem előtt két megoldás volt lehetsé­ges: vagy a gépesítés, vagy pedig az adott üzemágat megszüntetni, helyette más­sal foglalkozni. Ok a gépe­sítés mellett szavaztak. A választás helyesnek bizo­nyult, ezt mutatták a gazda­sági eredmények is. Csak. Az egyik országos szerv képviselője. éppen olyan szervé, amelynek hi­vatalból is kötelessége az új térhódítását elősegíteni, a következő kérdést tette fel az illető vezetőnek: — Vajon azért nyilatkozik elismerően a rendszerről, mert nyugati gyártmányú? A válasz meglehetősen tö­mör volt: — Nem. Azért, mert jő. MÁSODIK TÖRTÉNET Termelőszövetkezeti elnök panaszkodik, hogy. mióta Érvek - a fejlődés ellen visszatért külföldi tanul- mányútjáról, azóta szinte nap mint nap hallja a kü­lönféle szemrehányásokat. Mostanában már a tagok is összesúgnak a háta mö­gött, ha végigmegy az udva­ron. Azt vetik a szemére, hogy a tanulmányút túl sokba ke­rült, hogy a munkák idején több hétre magára hagyta a szövetkezetei. Azt viszont senki nem ve­szi figyelembe, hogy az el­múlt évek alatt szinte egyet­len nap szabadságot sem vettem ki — mondja — és azt sem, hogy a külföldi ta­pasztalatokat jól tudom hasznosítani. Igaz hogy az út draga volt, de sokat is hoz­tam. — Mindenesetre egy ta­nulságot levontam — jegyzi meg keserűen: többet még a saját költségemen sem utazom sehová. HARMADIK TÖRTÉNET — összeállítást készítet tünk, alapos felmérések után, hogy miképpen kellene módosítani a mezőgazdaság­ban ható közgazdasági sza­bályozókat — mondja a ve­zető. — Nagyon érdekes dolgokra jöttünk rá, olya­nokra, amelyek gátolják, akadályozzák az előrehala­dást. Nem túlzók, a munka eltartott egy fél évig, de megérte. Legalábbis úgy gondoltuk, hogy megérte. —■ De aztán mégis módo­sítottuk a véleményünket. Az egyik értekezleten felve­tette valaki, hogy vajon mi­ért kapom én a fizetést. Azért, hogy kétségbe vonjam a felsőbb szervek által elké­szített szabályozókat, ké­telkedjem helyességükben? Mit lehet erre válaszolni? NEGYEDIK TÖRTÉNET — Megkaptam a terveket, alaposan áttanulmányoztam őket. Egy kis túlzással azt lehetne mondani, hogy ilyen szép dolgokat még sohasem láttam. A tervekben minden nikkelezett, krómozott, csil­logó. Még azt sem lehet mondani, hogy egyes részle- i tek nem voltak korszerűek, jjj — Aztán, amikor elvégez­tem a gazdaságossági szá-i mítást, lesújtó eredményre jutottam. A tervekben rögzí­tett elképzelés ráfizetéses, gazdaságtalan. A mostani három telep, igaz, hogy nem a legkorszerűbb, de hasznot hoz. Az új telep viszont csak pénzt vinne el. Amikor a számításokat megmutattam, mindenki felháborodott. Azt kérdezték: miért saj­nálom én a pénzt a korsze­rűtől? UTOLSÓ TÖRTÉNET — Én már túl vagyok azon, hogy mérlegeljek. Jó, vagy nem jó? — bevallom, nekem ez már nem kérdés. Ha többen mondják azt, hogy jó, akkor nekem is jó, ha többen mondják, hogy nem jó, nekem sem jó. — Jó ez így? — Kényelmes. Nekem már mondták azt is, hogy maradi, mondták azt is, hogy avant­gardista. A végén már ma­iam sem tudom, hogy mi zagyok. Ő kérdez. — Tudja mi az, ami kiöli az emberből a lelkesedést? ??? — A bizalmatlanság és a félremagyarázás. fe 14 rint az öntödei üzemrész november 7-re, a többi üzemrészek november 20-ra teljesítik éves tervüket. Ezt a X. kongresszus tiszteletére vállalták. A tervek teljesíté­sében nagy szerepük van az üzemrészekben dolgozó szo­cialista brigádoknak és a KISZ-fiataloknak. A jól működő KISZ-álapszervezet érdemei közé tartozik, hogy segítette a brigádokat a szo­cialista cím megszerzésében és megszervezte a társadal­mi munkát az üzem környé­kének rendbe hozására. Az épületek tatarozása során 700 társadalmi munkaórái dolgoztak le a fiatalok, részt vettek a sportpálya építésé­ben is. Egerből: Mint minden üzemnél, hi­vatalnál, intézménynél, az Állami Biztosítónál is válla­lásokat tettek a dolgozók a X. kongresszus tiszteletére. Versenyben álltak egymássá] a fiókok, s a verseny ered­ménye, hogy július 1-től olt tóber 1-ig 10 147 biztosítási szerződést kötöttek meg. A. legjobb eredményt a gyön­gyösi fiók dolgozói érték el. A biztosítások megkötésén túl meggyorsították az ár­vízi károk felmérést. A kár igazságos felmérése alapján a kártérítési összegeket gyor­sított ütemben utaltál? át. Hatvanból: Az MSZMP X. ltongresz- szusára készülve megnöve­kedett az érdeklődés a párt­oktatás iránt. Hatvanban a különböző pártoktatási for­mákra 2261 hallgató jelent­kezett, 300-zal többen, mint az előző évben. 68 tanfolya­mon 80 propagandista segíti a különböző oktatási for mákban a tanulást. KISZ- oktatásra 864, szakszerveze­ti oktatásra 1172 hallgató je­lentkezett. örvendetes, hogy a tanfolyamra jelentkezők 50 százaléka nő. Az első fog­lalkozásokat a napokban már meg is kezdték. 1910, október 24., szombat Ser-dor medresze. (Kádas Géza Mv. — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents