Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-23 / 249. szám
Kiapadtak a forrósok Maradt: a belső tartalék Munkaerő — gazdálkodás — belső mechanizmus Ahol a szőrméből bunda lesz A KÖZELMÚLTBAN az egyik budapesti nagyvállalat nem kevesebb mint 300 új dolgozót kért a kerületi munkaközvetítő irodától. A hír eljutott a Munkaügyi Minisztériumba is, és válaszként egy szakemberekből álló bizottság érkezett meg a vállalathoz. Nem sajnálva az időt, a fáradságot, a „vendégek” alapos vizsgálatok alá vették a gyár munkaerő-gazdálkodását. A vizsgálat eredménye: semmi sem indokolta, tette szükségessé, hogy a vállalat munkáslétszámát háromszázzal megnövelje, a tervek, a feladatok a jelenlegi munkaerővel is teljesíthetők. Mégpedig úgy, — mutatott rá a vizsgálat —, hogy mielőbb rendezni kell a belső sorokat az üzemekben, ne csak fizessék, hanem használják is ki a munkaerőt. Gyorsítsák meg a munka tempóját. Az anyagi erőkkel, lehetőségekkel ne a vándormadarakat, hanem a törzsgárda tagjait, a többet, a jól dolgozókat serkentsék, becsüljék meg. Vagyis röviden fogalmazva: a gyárkapun belüli lehetőségek felmérése, kihasználása, a belső tartalékok feltárása, ezekkel okosan gazdálkodva többet ér, nagyobb eredményeket hoz és kevesebbe is kerül a vállalatnak, mint 300 új dolgozó. FÖLÖTTÉBB ÉRDEMES LENNE egy hasonló vizsgálatot Heves megyében is megejteni. Már csak azért is, mert megyénk üzemeinek vállalatainak vezetői sem szaiasztanak el egyetlen alkalmat sem, ahol el ne „sírnák fájdalmaikat”: kevés a munkaerő, sokan elmentek és kevesen jönnek. Nincs lakatos. • gépmunkás, esztergályos, kevés a segédmunkás, legalább kétszer annyi technikusra lenne szükség. Egy neves angol közgazdász heteken át tanulmányozta a magyar üzemek, vállalatok gazdálkodását, és cikkében többek között a következőket írja: „Szinte érthetetlen, hogy az egyre eredményesebben dolgozó magyar ipar munkaerő- hiányra panaszkodik, ugyanakkor a legtöbb üzemben — 23-at látogatott meg — belső munkanélküliség van.” A MEGÁLLAPÍTÁS MEGYÉNKRE IS IGAZ. A miértre pedig egy szemlélet adja meg a választ: kényelmesebb, egyszerűbb, a gyárkapukat kinyitni, mint az üzemekben rendet teremteni, fölemelni a mércét, megváltoztatni mindazt, ami zavarja a termelőmunkát. A kára szinte felbecsülhetetlen: a vándormadarak dotálásával megbomlott a törzsgárda, fellazul a minőség, a munkafegyelem, átjáróházakká váltak az üzemek, és különösen az elmúlt évben stagnált, megközelítően sem a kellő, a szükséges ütemben, mennyiségben emelkedett a termelékenység. Az említett szemlélet mielőbbi megváltoztatását, megszüntetését azonban korántsem csak az elmondott következmények sürgetik. A Munkaügyi Minisztérium felmérése alapján gyakorlatilag nincs több szabad munkaerő, kiapadtak a források a munkaerő-piacokon, így hát akár tetszik, akár nem, nincs más lehetőség, mint a belső tartalék. ÉS HOGY MILYEN ÚTON, milyen módszerrel találnak majd rá? Például, ahogy a Mátravídéki Fémmüvekben, ahol rendszeresen és folyamatosan feltérképezik az üzemek, a műhelyek, a munkahelyek anyagi, tárgyi, technikai igényeit, de csak annyit teljesítenek belőlük, amennyire valóban szükség is van. A fölösleges élő és holt munkaerőt pedig szinte percek alatt odacsoportosítják, ahol szükség van rá. A másik út pedig: a gépesítés, a termelés technikai, műszaki színvonalának javítása, növelése. Jól tudjuk: az igényeknek anyagi korlátok szabnak határokat. Annyi pénze egyik vállalatnak sincs, hogy egyik napról a másikra kicserélje gépparkját. De már az is mérhető változást eredményezne, ha a vándormadarakra szórt pénzt gépekre költenék. Ráadásul a befektetés sokszorosan is meg térül. És ha már az anyagiak is szóba kerüjtek: 1970. eddig eltelt időszakában nem keve sebb mint 7—S százalékkal nőttek a bérek az üzemekben. A termelékenység viszont csak 5—6 százalékkal. Van tehát mit javítani, változtatni a bérgazdálkodáson is. Mert mint a számok bizonyítják: a bér növekedése, jelentősen meghaladja a tér melékenység növekedését, ez pedig azt bizonyítja: még ma is lehet munka nélkül na gyobb jövedelemhez jutni. TAGADHATATLAN TÉNYEK: hazánk, megyénk iparában, termelésében, gazdálkodásában jelentős meny- nyiségi és minőségi változások történtek az elmúlt években. De mint az elmondottak is bizonyítják: a kapott lehetőségekkel csak részben éltek, gazdálkodtak okosan, ésszerűen az- üzemekben. A korrekciókra, a termeléssel, a termelékenységgel, az anyagi, az erkölcsi javakkal kapcsolatos belső, egészségtelen szemléletek mielőbbi rekonstrukciójára annál is inkább szükség van, mert negyedik ötéves tervünk az eddiginél is több és jobb munkát kér, s vár jo- j gosan az ipartól. Koős József Egyre hűvösebbé válik az idő. Lassan előkerülnek a téli holmik, megjelennek az áruházak csillogó kirakataiban a jó meleg bundák. Most oda látogattunk el, ahol a selymes zsőrméből az ügyes női kezek nyomán bunda lesz ... — Közel két éve. hogy a Minőségi Szűcs, Bőr és Ruházati Ktsz egyik része leköltözött ide Budapestről. Néhány nappal később aztán megkezdődött a dolgozók betanítása, majd pedig a rendszeres termelőmunka... — mondja Pécsi Iván, az apci telep vezetője. — Jelenleg 100—105 nőt foglalkoztatunk állandóan a két részlegünkben. Az egyik tiszta, neonfényes műhelyben különféle bőrökkel dolgoznak a lányok, asszonyok. Ruházati cikkeket készítenek: a gyermekek részére kis tiroli nadrágokat, férfi fekete bőrzakót, többféle méretű kesztyűt. Az elkészült termékek legnagyobb részét exportálják, de azért jut belőle a hazai boltokba is. A telep másik részlegében a szűcsmunkák folynak. Az asztalokon szanaszét heverő szőrmehulladékoikból meleg bundabélóseket csinálnak, de itt készülnek a manapság oly divatos női kucsmák is. Egy hatalmas asztalon rengeteg apró kiterített bőrdarab fekszik. — Hörcsögprémek — mondja a vezetőnk. — Ebből nagy táblákat varrunk össze, amelyek a kiszárítás után könnyen, szépen szabható!:. Aztán összedolgozzák a béTLRVLZ A fALÜ A lakosság jelentős társadalmi összefogással járul hozzá Kápolna korszerűsítéséhez Kápolna, ez a több mint ezer lakost számláló kis község, jelentős helyet foglal el Heves megye térképén. A 3- as számú fő közlekedési út mentén fekszik, s naponta sok idegen fordul meg itt. Sokan felkeresik boltjait, különösen a nemrég létesített bútorüzletet, amely reprezentatív bemutatótermével máris nagy népszerűségnek örvend. A község dohánybeváltója évek óta sok helybeli lakónak ad munkalehetőséget, az Alkotmány Termelőszövetkezet pedig egyre jobb gazdálkodással — ezt bizonyítja az évről évre emelkedő munkaegység — járul hozzá a tagság életkörülményeinek javításához. Kelemen Gyula, a községi tanács vb-elnöke elmondotta, hogy az idén közel kétmillió forintos költséggel törpe vízmüvet építettek a faluban. Ezzel megoldódott a már évekre visz- szanyúló probléma, az egészségtelen, fertőzött kutak megszüntetése. Az elmúlt két hétben fejezték be a Dankó téri cigánytelepen és a Szent István utcában is a vízvezeték megépítését. S mint megtudtuk, a cigánylakosság példamutató társadalmi munkával, mintegy négyszáz köbméter földet mozgatott meg a csövek le-* fektetéséhez. Arról is értesültünk, hogy a tavasszal létrehozott Kápolnai Tanácsi Költségvetési Üzem építi Aldebrő és Tófalu között az új, több tantermes általános iskolát. A kivitelezési munkák azonban egyelőre állnak, mert a mát- raderecskei táglagyár nem tudni miért, nem szállítja le a szerződésben lekötött téglamennyiséget. Május óta mintegy 15 ezer darab téglával adós... A községi tanács vb-elnöke viszont örömmel számolt be arról, hogy a helyi általános iskolát két tanteremmel bővítették, s így már tágas, jól felszerelt politechnikai műhelyben végezhetik a tanulók a gyakorlati foglalkozásokat. Ami a IV. ötéves tervi elképzeléseket illeti, a tanács a körzeti fogyasztási szövetkezettel és a helyi Alkotmány Termelőszövetkezettel közösen ÁBC-áruházat épít majd a 3-as műút mentén. Úgyszintén már a jövő évben 'várható az úgynevezett Malomárok szebályozása, s ezzel együtt a község teljes belvízrendezése is. (m. k.) Ellesett, de nem ritka beszélgetés: — Mennyit keresel az új munkahelyeden? — Kétezret. De — sokat kell dolgozni... ' A válasz szinte mentegetőző. Azzal menti a nem túlságosan rossz fizetését az illető, hogy jó-jó, de az ősz- szegért sokat kell dolgozni. Az, hogy „sokat”, már szinte szemrehányásképpen hangzik. Tehát: szégyenlősség és szemrehányás. Furcsa. A beszélgető partner bizonyára alacsonyabb fizetésű volt, s a válaszadó ezért mentegetőzött. És szenvedő arccal, hozzátette, hogy sokat kell ám dolgozni. Persze, hogy sokat. Pontosan any- nyit, amennyit megjelöl a munkaköri előírás a megállapított fizetésért. Hirtelenjében nem arra gondolok, hogy akad még nálunk nem is egy olyan munkakör, ahol alapos, és megillető fizetés- (rendezésrc van szükség — bizony van ilyen. Mivel azonban ez nem jellemző »«mása, nem mérvadó, vagy Sskat kell dolgozni... mértékadó jellemzője a társadalomnak, így külön gondolatkör témáját jelenti. Az említett párbeszédben rejlő gondolatok, vagy a beleszőtt „érzelmi tartalom” azonban elgondolkodtató! Ugyanis minden emberségessége, magasabb rendű humanitása ellenére sem alkalmas arra szocialista társadalmunk, hogy bevezesse az ölbe tett kéz dotációját, és esetleg külön célprémiumot határozzon meg a „lazíts többet” mozgalom számára... Az eltelt három esztendő azt hiszem, elég bizonyítékkal szolgált már eddig is arra, hogy mennyivel érettebb, táplálóbb és egészségesebb a munka gyümölcse, ha fáját valóban a szorgos munkával ápoljuk. Miért hangzana furcsán, esetleg szemen anyásképpen az, ha a fizc'Aíé’l 'ön-Teg meg kei! dolgoz«91 ■*»•:* -ni'*' jut egy t,uHas-kankaWr» hirtelenjében, «hol egy üatai«nber pénzszerzés céljából megáll a sarkon, leteszi a kalapját a földre, s kezében egy hegedűt szorongat. A kalap mellett felirat: „Adakozzanak, máskülönben hegedülni fogok...” Nos, igen. Ott még nem tartunk, s a jelek szerint nem is fogunk, hogy valakinek magasabb összeget felajánljunk, csak — ne dolgozzék ... Zavar az is, ha valaki mentegetőzik a fizetése miatt. Ha valaki szégyelli megmondani, mennyit kap azért a munkáért, amivel megbízták, és amit elvégzett. Ha valaki mentegetőzik emiatt. Tovább is lehet — és teljes joggal — vetíteni a kérdést: miért szégyellje valaki azt az összeget, amit a szocialista társadalom építéséért a hivatásából, a foglalkozásából eredően kap, ielkiisrr.e- reles munkája nyomár/? (Messzemenő a következeié'? Egyáltalán n«m. KAVn<>«fl most nem, amikor febéren- feketén is olvashattuk az ■irányelvekből az állásfoglalást a harácsolás, a jogtalan haszonszerzés ellen. Ha valaki szégyenlősen beszél a keresetéről, az több okra vezethető vissza. Például, fél, hogy valami in- gyenélő „nagymenőnek” nézik. Attól tart, hogy törtetőnek nézik. És: úgy érzi, hogy a végzett munkáért túlfizetik... Nagyszerű volna, ha a tábor tagjainak zöme a legutóbbiakból kerülne ki! Az ilyen szégyenlősség csak fokozza az aktivitást, melyet egyébként is feltételeznek azok a vezetők, akik megállapítják a fizetés nagyságát. De — tulajdonképpen itt nincs is helye a vitának. Csak az a félő, hogy igen sokan mostanában „felfedezésnek” számítják a természetes tényt: a fizetésért valóban meg kell dolgozni, mindenkinek a maga posztján' Mennyivel másképp néz ki, ha valakitől nem a fizetését, hanem a fizetéséért végzett munkát kérjük számon! Viszont ha kell — valóban kérjük is számon. Kátai Gábor Pécsi Iván telepvezető egy hörcsögprémből készült bundái ! vizsgái. lésekkel, s kész is a bunda. — Hány hörcsögprém kell egy bundához? — Sok. De ez több dologtól függ. Egyrészt, hogy mekkorák a prémék, másrészt pedig, hogy milyen méretre készül a bunda. Mindenesetre kell hozzá egy jó pár darab...! Azt viszont nem nehéz elképzelni, hány hörcsög lesz még kénytelen megválni bundájától, mire kielégítjük a növekvő igényeket. (—s) Tovább gyarapodik Hatvan Mint ismeretes: a IV. ötéves tervidőszak folyamán további milliókat költenek harmadik városunk, Hatvan fejlesztésére. Az elképzelések közül érdekes, hogy a régi malomépületben kialakítanak, berendeznek egy sörpalackozó üzemet, ahol előreláthatóan 40—50 embernek adnak munkalehetőséget. Jelentős előrelépést jelenthet eh Város és környékének ellátásában, hogy tsz-társulással, 50 millió forintos ráfordítással hatalmas sertésnevelőt, hízladát létesítenek, s innen évente közel 10 ezer állat .kerülhet a vágóhídra, sok ezer mázsa hús, töltelékáru az üzletekbe. Ugyanekkor régi vágyát teljesítik a vasutasoknak és az utazóközönségnek — hl szén ma még például a szükséges biztosító berendezések is hiányoznak egy nagy forgalmú csomópontról! — amikor 260 millió forintos elő- ' irányzattal hozzálátnál: a fontos pályaudvar teljes rekonstrukciójához. Jóllehet, a; munkák — a kilátások sze-’ rint — áthúzódnak még a következő ötéves terv időszakára is, így is nagy reményekre jogosítanak. Negyedszer is rossz Avagy: a kis selejt is seleit, amit nem illik a vásárlóval megfizettetni Az első esetben kivételre gondoltam, a másodikban még a véletlent emlegettem és a harmadik alkalommal is optimizmusra építettem, csupán a negyedik példa kezdte megingatni hitemet. Egy hét leforgása alatt jutottam négy, vadonatúj, de használhatatlan golyósbetét birtokába, darabonként 3,90-ért. Az első kettőt egy üzletben vásároltam Gyöngyösön, A harmadikért már egy másik papírüzletbe mentem be. A negyedik betétet egy gyári új toliban kaptam. Vajon mivel szolgáltam rá erre a furcsa sorozatra? Még ma sem tudom eldönteni. Mennyivel könnyebb lenne a helyzetem, ha selejtes árukat gyűjtenék, erre gondolok mostanában. Nem kellene törnöm magam, hogy új darabokat szerezzek be a már meglevők kiegészítésére. De azok közé a makacs emberek közé tartozom — sajnos —, akik a pénzükért használható árucikket várnak. Sőt: fel sem merül a gondolatomban, hogy az üzlebten selejtet árusítanak. önvédelemből sem, hiszen nincs arra időm, hogy minden árucikket milliméterről milliméterre megvizsgálják a boltban: vajon használható-e arra, amire adják, és amiért velem pénzt fizettetnek érte? Ezért a négy darab, vékony, fémből készült csövecskéért, am’ket ez égvilágon semmire sem tudok használni, a saját jászán- tamból soha sem adtam volna ki több mint tizenöt forintot. Tudja csuda: nem lett volna rá gusztusom. Mért én ilyen fura természet vagyok. Mellesleg: fél áron szívesen visszaszolgáltatom a gyártó cégnek, vagy a kereskedelemnek, hátha ők tudnak velük valamit kezdeni. Esetleg próbálják meg: talán nekik működik ez a négy, teljesen új, festék nélküli golyósbetét. Ha csak a négy betétről lenne szó, fel sem említettem volna. Nem is az ér- telmeltenül kifizetett forintjaim miatt mondom el viszontagságom történetét. Eszembe jut, ha a kis se- lejtre csak kézlegyintéssel válaszolunk és az okozott kárt bagatellnak minősítjük, akkor maholnap találkozunk majd a boltokban olyan csizmákkal is, amike; rossz időben és télen nem lehet felvenni, lakóházzal, ami hetek alatt lakhatatlanná válik, harisnyával, ami az első alkalommal már szétmegy és így tovább. Jó lesz ez? Ö, bocsánat! Rémlik, mintha már a felsorolt dolgokkal találkoztunk volna. Persze, persze...! Csakugyan! Mi a csudát akarok hát én ezekkel a filléres értékű golyóshetétekkel? Ha rosz- szak, hát rosszak. Tépjem ki a Hba szár-i.ytollát, írjak azzal. Csak nehogy utána meg <tzztu áljyak elő, hogy nem volt elég hízóit a liba! !—ár; 1970. október 33=, géniek
