Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-22 / 248. szám

Tízezreket érintő kérdés: Patyolatgondok Egerben Mindennapos jelenség, hogy kígyózó sor hömpölyög Egerben a Patyolat Dobó té­ri felvevőhelye előtt. A vá­rakozási idő minimum más­fél óra. A türelmes ügyféllel aztán közllk, jelentkezzék 24 nap múlva a tisztított holmi­jáért. Az optimistább tartja is az időpontot. Jó három hét múlva ismét sorba áll, — miután vidékről a megye- székhelyre utazott, vagy vá­rosi munkahelyéről kért el­távozást — minimum másfél óra múltán aztán közlik ve­le' jöjjön egy hét múlva, meg nem készültek el a tisz­títással. Ha kevésbé türel­mes — egyre többen vannak ilyenek —, akkor érdeklő­dik. Fel is világosítják. Men­jen le a Sas úti központba, kérdezze meg, hogy nincs-e a raktárban a ruhája. Ha megtalálható, mehet ismét a felvevőhelyre. Ott fizet, majd visszamegy a Sas útra. Vár másfél órát, míg megtalálják a keresett ruhadarabokat. Ha szerencséje és türelme van, ezzel zárul is a kör. Az időveszteség ideális helyzet­ben is fél nap. Ha túl igé­nyes, akkor kifogásolhatja* hogy gyűrött a ruhanemű. Türelem és idő (kérdése az egész. Tízezrek ÖosszamkoÖnakS Nem is fukarkodnak a bí­ráló mondatokkal. Mit szól ehhez a Patyolat? Mit lehetne tenni az áldotta* állapotok felszámolásáért? Erről érdeklődtünk But- hardt Mihálynétól, a vállalat 1 gazgatóhelyettesétőL Zsúfoltság mindenütt A Sas úti központ folyosó­in alig lehet mozogni. Min­denütt fehérnemű- és mzha- bálák. — Itt is, akárcsak városi felvevőhelyeinken túlzott a helyhiány. Ez mind munka­védelmi, mind tűzrendésze fi szempontból kifogásolható. Az illetékesek fel is hívták figyelmünket. Mégsem tu-j dunk tenni semmit. Az 1953- ban aMsuit vállalatot 700 ezer forint termelési értékre tervezték, az 1970-es évi ter­vünk viszont 5,5 millió fo­rint. Ez 1W ezer tételt je­lent. A% üzem nem bővült, nem bővíthető. A közel nyolcszoros forgalmat a ré­gi körülmények közt kell le­bonyolítanunk. — A következmények? — Aggasztó a zsúfoltság. A vállalási idő megnyúlik. Optimális körülmények közt 6—7 nap alatt készülnénk el az öltönyök tisztításával. Most viszont csak 24 napra tudunk vállalni. A tisztított ruhaneműt nem tudjuk azon­nal a felvevőhelyre szállíta­ni, mert túl kicsi mindenütt a tárolóhelyiség. így is gyű­rűdnek a ruhák, s jön a mi­nőségi kifogás. Higiénia, 6! Különösképp vonatkozik ez a megállapítás a Dobó téri felvevőhelyre. Jártunk a raktárban. Fenn szorongtak a tisztított, lenn a földön vi­szont a piszkos öltönyök, ka­bátok. Szennyes és tiszta egy­más mellett. Az érintkező ruhatömeg fertőzésveszéllyel fenyeget. Eddig még nem fordult elő, ám bármikor megtörténhet. — Tudjuk, hogy ez higié­niáikig tűrhetetlen, mégsem tehetünk mást. A feleket nem küldhetjük el azzal, hogy nem vállalunk tisztítást. A központi telepre viszont csak korlátozott mennyiség­ben szállíthatunk szennyest. Érthető érvelés. A vállalat szempontjából indokolt is, csak a felek nyugtalankod­hatnak. Szalon és felvevőhely kellene — Mit tett eddig a válla­lat a nehézségek kiiktatásá­ért? — Bármikor létesítenénk a városközpont környékén fel­vevőhelyet és szalont. Több­ször kértük a városi taná­csot, biztosítson megfelelő ’■helyiséget. Sajnos, minden kísérletünk kudarccal végző­dött. Hatvanban és Gyön­gyösön megoldódott a prob­léma. Ott helyiségekhez ju­tottunk. Különösképp szalonra len­ne szükség. Sok száz egri venné igénybe a gyors és sokoldalú szolgáltatást. Kí­vánsága szerint 24, 48 vagy 72 óra alatt tisztítanánk ru­háit:" Sőt, arra is lehetőség lenne — természetesen fel­áron —, hogy a helyszínen várja meg a tisztítást vagy a vasalást. Hatvanban. Gyöngyösön már népszerű ez a szolgáltatás. — A magunk részéről mindent megteszünk a gon­dok enyhítésére. 1972 végére felépül a déli ipartelepen az új, korszerű mosodánk. Csak ezután kezdhetünk hozzá a központ rekonstrukciójához. Bármikor létesítenénk felve­vőtelepet é$ szalont, ám hely hiányában tehetetlenek va­gyunk. Speciális vállalati gond lenne? Korántsem így van. Emberek tízezreit érinti. Tudjuk, nem könnyű a hely- biztosítás. Mégis sürgető, mert közér­dekű probléma. Egry hét üdülés fíudapesten Az EXPRESS Ifjúsági és Diák Utazási Iroda a téli hónapokban ismét megszer­vezi a vidéki fiatalok buda­pesti üdülését. Az érdeklő­dést gazdag program biztosí­tásával sikerült ismét felkel­teni, Heves megyéből egy öt­venfős csoport számára máris biztosították pihenésre, szórakozásra a december 8- tól 14-ig tartó hetet. 'A Budapestre utazó fiata­loknak a főváros nevezetes­ségeit, Óbudát, a római kor emlékeit, a Parlamentet, a Hősök terét, a Népstadiont, a Gellert- és Várhegyet, va­lamint az üzleti körzeteket, múzeumokat több órás autó­buszos körséta keretében mutatják be az EXPRESS idegenvezetői. A közös üdü­lés kellemes eltöltését, jó hangulatát műsorral és tánc­cal színesített ismerkedési est, a budafoki borkatakom- baban felszolgált ízes vacso­ra, borkóstoló, vidám népdal­est is biztosítja. Szórakoztató, vidám irodalmi műsor, szín­házlátogatás teszi még fe­ledhetetlenebbé a vidéki fia­talok egyhetes budapesti üdülését. Pécsi István Korom és korunk, dolgom és dolgunk sok nagy kérdése foglalkoztatott már és készte­tett töprengésre. Nem vádolhat senki, hogy nem hordom lelkemen és szivemen az embe­riség sorsát, sőt gyakran érhet méltán olyan vád, miszerint az a kény szer képzetem, hogy nekem és egymagámnak kell azonnal meg­váltani nagyszerű gondolataimmal az embe­riséget. Mindezt azért voltam kénytelen előrebo­csátani, hogy majd az alanti töprengésemet sem frivolnak, sem erőltetettnek és főkép­pen komolytalannak ne tekintsék. Az az em­ber — tehát én —, oki képes az emberiség nagy sorskérdéseivel behatóan foglalkozni, sőt, akinek életét az emberiség nagy kérdé­seivel való beható foglalkozás tölti ki, annak, az első olvastán még oly furcsának is tűnő kérdésfeltevése nem nélkülözheti a döntő fontosságot. A kérdés, a nagy kérdés, amit ím feite-' szék, s amire tőletek, emberek, titöletek, em­beriség. választ várok, a következő: — Lehet-e kopasz ember hippi? (—o) SZABÓ LÁSZLÓ —SÓLYOM JÓZSEF: 9. S mindjárt át is adott neki egy különleges viaszt, majd megfelelő használati utasítással látta el, ho­gyan készítse el a lenyoma­tott s hogyan helyezze el a speciális dobozban. Ennek során kérte számon Mojzisch a legutóbbi filmanyagnál ta­pasztalt „különlegességet”: Cicero két ujját... De az inas ezzel ütötte el a dol­got: — Elhiheti nekem, hogy egyedül csinálom ... Amikor felállítom a gépet az asztal­ra, az okmányt pedig egy 197«. október 22., csütörtök megdöntött könyvnek tá­masztottam. a két ujjammal meg kellett fognom, hogy le ne csússzon. S bár eléggé hihetetlennek hangzott Cicero válasza, Mojzisch — Berlinből ka­pott utasításra — kénytelen volt elfogadni. Az inas rövidesen elkészí­tette a kulcs lenyomatát, amely néhány óra múlva Berlin felé repült. A német fővárosban gyorsan megcsi­nálták az ankarai nagykövet széfjének kulcsmásolatát, s visszaküldték Ankarába. Cicero el volt ragadtatva, amikor megkapta, s kipró­bálta a kulcsokat. Szinte pontosan úgy működött, mint az eredeti... — így sokkal biztonságo­sabban csinálhatom, különö- seB^ aimkoi- a_ naffliköwet úr távol van 1: — mondta Mojzischnak. Ezzel az egész kulcshistó­riával Schellenbergnek az volt a szándéka, hogy ellen­őrizze Cicero igazmondását. Ugyanis, ha hamis kulcsot készítenek, s Cicero esetleg nem használja fel, hanem továbbra is gyártja a kópi­ákat, meg tudják állapítani, hogy becsapja-e őket. Ta­nácsadói azonban naivnak tartották a hamis kulcs ötle­tét, mert arra mindenképpen számítani lehetett, hogyha valamelyik elhárító szerv áll Cicero mögött, a Berlinben készült kulcsot már szórako­zásból is kripóbálják. így az­tán megmaradtak a valódi kulcs elkészítésénél, s az* juttatták vissza Ankarába. Schellenberg gyorsan feledte tanácsadóinak kissé arcpirí­tó szavait együgyűségéről, amikor Cicero legközelebbi anyagában egy igen fontos információt talált, mégpedig a franciaországi partraszál­lás tervezetét, valamint a Sir Hugghesse nagykövetnek szóló két információt: egy jelentést az 1942. novembe­rében Kairóban megtartott Roosevelt—Churchill—Csang Kaj-sek közötti konferenciá­ról, valamint a teheráni konferenciáról szóló anya­got, amelyeket 1943. novem­ber 28. és december 2. kö­zött tartottak Roosevelt, Churchill és Sztálin részvé­telével. Az SD központjában lázas izgalom lett úrrá. Mert a Ci­cero által megszerzett ok­mányok, sok egyéb — sze­rintük rendkívül fontos tény mellett — világossá tették számukra azt a különleges státust, amelyet a szövetsé­ges erők Törökország szá­mára biztosítottak, s amiről így előre értesültek. Az egyik okmány azt bizonyí­totta, hogy Törökország semlegessége rövid életűnek ígérkezik, lépésről lépésre közeledik a szövetséges tá­borba. S a török diplomácia valóban olyan óvatosan és tervszerűen járt el, ahogyan az ankarai angol nagykövet jelentette a külügyminiszté­riumnak. Az okmányok sze­rint a Törökország megnye­résére irányuló intézkedé­seknek 1944. május 15-re kellett befejeződniük. A né­metek úgy értékelték, hogy ezt követően lehet számíta­ni a szövetséges haderők ál­talános támadására. Az is ismertté vált előttük, hogy a teheráni konferencián megegyezés született, mely szerint Lengyelországot, Ma­gyarországot, Romániát és Jugoszláviát a szovjet haűse- reg szabadítja fel. (Folytatjuk) Tízezer cincér a gyűjteményben Páratlan rovargyűjteménnyel büszkélkedhet a kincsesbányai általános iskola igazgatója, Nagy József. 18 éves kitartó mun­kával összegyűjtötte Fejér megye cincérféleségeit. Gyűjte­ményében ma több ezer — mintegy 105 fajta — cincér ta­lálható. A nagy türelemmel és hozzáértéssel összeállított gyűjteménynek sok csodálója akad a rovargyűjtők és a bio­lógiát kedvelő tanítványok körében. (MTI-foto — Jászai Csaba) Mérsékelt égöv Magyar film Kézdi Kovács Zsolt film­je a locarnói fesztiválon si­kert aratott, elnyerte a za^ri különdíját. A hirt örömmel fogadtam, a filmet már ke­vésbé. A fesztiválzsüri in­doklását nem ismerem, így azzal vitába se szállhatok, a magam nem tetszését indo­kolhatom csupán. Látszólag egy féltékenysé- gi dráma játszódik a filmen, olyan történet, amely a vé­gén tragédiával, gyilkosság­gal végződik. Arról van szó, hogy egy jó nevű pesti or­vos fiatal feleségével leköl­tözik a hegyek közé, s kedve szerint éli életét: gyógyít, vadászik. Egy nap vendégek érkeznek, rokongyerekek, s közöttük van az orvos fele­ségének egykori diákszerel­me, András is. Bár mindket­ten félnek felmelegíteni a régi szerelmet, a körülmé­nyek mégis összehozzák őket. Az orvos természete­sen mindent tud és lát, s így kiteljesedik a tragédia: szarvasvadászat ürügyén András halálos sebet kap. Ennyi a film története. Csakhogy Kézdi Kovács Zsolt az elsőfilmes író-ren­dező nagyon helyesen nem elégszik meg egy sablonos féltékenységi drámával. Ne­ki mondanivalója van a vi­lágról, a közelmúltról, s nap­jainkról is. Filmjének így politikai feszültsége, töltése van. Kezdjük mindjárt a cím­mel: Mérsékelt égöv. A mi hazánk is ilyen égöv alatt fekszik, de gondolom, ez a cím a politikai légkörre, sőt elsősorban arra értendő. Nos, ez a mi kiegyensúlyozott, mérsékelt politikánk nem tetszik a film hősének, az orvosnak. Nézzük meg köze­lebbről, ki ez az orvos, honnan indult? Néhány el­ejtett szóból megtudjuk, hogy valamikor partizán volt, az 50-es években fon­tos beosztásban dolgozott, az erős kéz politikájának híve, s most is arra vár, hogy vál­tozik a világ, s őt ismét csa­tasorba szólítják. Jó dolog, ha egy fiatal fil­mes már első önálló alkotá­sát is politikai töltettel lát­ja el. Az is megengedhető — példák is vannak rá —, hogy a művészet eszközeivel fo­galmazza meg ellenvélemé­nyét. De az már kevésbé, hogy politikai vizekre evez­ve, vázlatosan és zavarosan ábrázoljon eszméket, össze­függéseket. A mérsékelt ég­óv orvosa partizán volt. De ahogyan a film ábrázolja, inkább hiszem hajdani ki­képző őrmesternek, vagy nyilaslegénynek, aki azóta sem tette le a fegyvert, nap mint nap gyakorol, s keres­ve lesi az alkalmat az öl­döklésre. Nem arról van szó, hogy egy volt partizán nem vál­hat adott esetben egyszerű gyilkossá. Miért ne? De ak­kor ezt ábrázolni kell. Meg­mutatni az utat, vagy lega­lábbis felvillantani a hogyan és miértek összefüggéseit. A film orvosa — így ahogyan Kézdi Kovács ábrázolja —. nem tűri magán a politiku­mot, lepereg róla, mert nem jellemében, magatartásában hordozza, kívülről aggatták rá; s marad az erőszakra hajlamos, féltékeny férj. Szólni kell arról is, hogy valamilyen rettegést sugall ez a film. Állandóan ro­pognak a fegyverek, min­dig kutatnak, üldöznek vagy embert, vagy vadat, e ebben a mániában minden a józan ész ellenére történik. Az or­vos például direkt az erdő­be „hajtja” feleségét és an­nak szerelmesét, hogy meg­felelő ürügyet találjon a gyilkosságra. Végeredményben mit mond ez a film? Hogyan lehetne megfogalmazni az alkotói szándékot? Talán valami olyasmit, hogy aki megszokta a parancsolgatást, annak minden tette erőszakba tor­kollik. Vagy azt, hogy aki feladja hitét, meggyőződé­sét és sértődötten félre áll, az előbb-utóbb gyilkossá lesz. Akár az egyik, vagy a másik mondanivaló is cá­folható, vitatható. Nehézsé­get csak az okoz, hogy maga a film nem bizonyít. Egy bi­zonyos: a szinte élvezettel gyilkoló orvos magatartásán egyáltalán nem tapintható ki politikai múltja, élő, vagy la­puló meggyőződése. A sötét politikai háttér előtt lepergett zavaros fél- tékenységi történetért az író egyáltalán nem dicsérhető. A rendező Kézdi Kovács Zsolt azonban tehetséges alkotónak bizonyult. A történet meg­fogalmazása, a mozgalmas vadászjelenetek — még a helyenként fellelhető se­matikus ábrázolás ellenére is — sokat ígérő rendezőt sej­tet. Kende János mozgalmas képsorai a lírától a roman­tikáig, széles skálán ját­szanak. Az orvost Somogyvári Ru­dolf játszotta. Egysíkú alakí­tása nem tükrözte belső ví­vódását, emberi arculatát. Az „ellenség” volt ő, egy­szerűen a negatív figura. A feleség szerepében Töröcsik Mari igyekezett valami em­berit nyújtani. Az ifjú sze­relmest Kozák András ala­kította, meggyőződés nélkül. Márkusz László

Next

/
Thumbnails
Contents