Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
Százados múlt már, szállóigévé vált epigrammasora ez Kazinczy Ferencnek: ...Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés. S bármilyen paradoxonnak tűnik —, nem is fog annak tűnni! — e százados mondás most réved fel bennem újra, mint iskolai egykori memoriter is, amikor valóban pillanatok alatt megfesti önmagát az üres fecsegő tartalmatlan locsogásával. Megadatott nekem, a nem is mindig volt élmény, de mindenkor volt gazdag tapasztalat, hogy oly időkben is járhattam, mert járnom kellett szakmámnak köszönhető (?) értekezletekre, amikor egy jó jelszó, egy-két név felhangú felkiáltása osztatlan sikert és tapsot aratott. Nagyon jól emlékszem — nem tagadom: e „nyelven” írtam gyakran volt énmagam is —. hogyan beszéltek a legkülönbözőbb céllal, legalábbis nevében különböző céllal ösz- széhívott értekezletek előadói órákon keresztül, — semmiről. Ha visszagondolok azokra az évekre, amikor a munkáshatalom megvetette lábát a politikában, a gazdasági életben és nem utolsósorban az emberi szívekben, s azokra a rákövetkező évekre, amikor e hatalomról többet beszéltek, mint gyakorolták, — ma sem értem, hogyan válthatott át az agy, az értelem, a szív a lelkesítő, egyszerű, Igaz és tényszerű szavakról politikusnak álcázott, dicsőséget hamisan zengő locsogássá, — bizony nagyon gyakran. KOKTÉL Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés Ha nem figyeltem oda „anpak idején’” és csali a szavakat hallottam, a jelszavakat, a neveket és a sablonmondatqkat, a „rés”-t, a „bás- tyá”-t, a „megfogadjuk”-ot, a „bé- renc”-et, a hurráoptimizmus statisztikai számait, a fellengzős körmondatokat, — könnyen összetéveszthettem a mezőgazdasági értekezést egy orvosi vándorgyűléssel, a kisdobosok játékdélutánját egy nagyüzemi pártbizottság aktívaértekezletével. Sokat és feleslegesen fecsegett abban az időben az ország és az a nagyszerű, hogy minden gond, baj, fecsegés ellenére azért sokat és nem feleslegesen is dolgozott. A fecsegés elszállt, de Dunaújváros megmaradt! ... és hallgatom évek. évtizedek múltán már, mint szólalnak fel a taggyűlésen, vagy a pártértekezleten, tanácsülésen, vagy a tsz-brigádértekezleten azok az emberek, akiknek soha eszébe sem jutott, hogy szónoki pályát válasszanak. És nem is szónokok! És nem is üres fecsegők! Nem mindenkor és nem mindenki beszél szépen, a literátor találna bőven kifogást még fogalmazásban, szórendben egyaránt; a formális logika törvényei sem jutnak mindenkor szabad érvényre, de... S ez a „de” a lényeg! Aki beszél, s amiről beszél, az olyanról szól, amihez ért. Felelősségteljesen beszél, még akkor is legtöbbször, ha nincs is igaza valamiben, ha nem látja, nem érzi kis ügye és az ország dolga összefüggéseit például. Tényszerűen szól, frázisoktól mentesen, mert egy országot — tán’ nem tudja, de érzi — szép szavakkal ci- comázrri lehet, sőt néha kell is, de felépíteni, tovább építeni már aligha. Igen érdekes az a feszengés, amikor itt-ott, azért még nem éppen nagyon — ritkán szóhoz jut egy- egy ilyen üres fecsegő. Pontosan úgy fecseg, mint régerr, legfeljebb néhány korszerű fogalmat is elfecseg a gazdasági mechanizmusról, a technika és a tudomány forradalmáról, a hatékonyság, meg a termelékenység és az egyéb „lexikon”- műszavak felhasználásával a gazdaságpolitika kérdéseiről. Amelyet kísér ásító unalom, papírcsörgető érdektelenség, egymáshoz suttogó ki- boró-türelem és feszengés az elnökség soraiban! Nem, ma már nem lehet megélni frázisok pufogtatásából. Kazinczy ma már nem írná meg e sorokat, nem lenne, alapvetően nem lenne, ami inspirálná őt erre. A fecsegés kora egyszer s mindenkorra lejárt ebben az országban, a szólamoké is, a frázisoké is, de legkivált az üres fogadkozásoké. Tedd, mit tenned kell, — megmondom ki vagy! Az elvek, érvek, évek rostáján hull, egyre hull ki a fecsegés konkolya! Na persze, nem árt azért még egy kissé rózogatni azt a rostát! Milyen lesz Gyöngyös húsz év múlva? Két községgel bővül a város — A lakók száma megközelíti az ötvenezret — Tízszintes házak épülnek kosítást pedig nagyon belterjessé kell tenni, a füvesítés alapkövetelmény. Valamilyen rendező elvnek lennie kell. Enélkül minden, további építkezés csak egyes személyek hangulatát tükrözné, tehát sok kárt is okozhatna. A fejlesztési tervek ezért léptek élő jelentőségüknek megfelelő mértékben minden település: város és község életében. Gyöngyös távlati fejlesztési terve most készült el a közelmúltban. Minél szélesebb körű ismertetését a városi tanács szorgalmazza majd, hogy a lakosság véleményt mondhasson, beleszólhasson a lakóhelye jövőjének alakításába. A közvélemény informálása a célunk nekünk is most Város-e Gyöngyös? A naivnak tűnő kérdést nem lehet kézlegyintéssel elintézni. Státusát tekintve csakugyan város. Kulturáltsági színvonala is ezt bizonyítja. De egy sor dologban mégis alacsonyabb szinten van, mint ami rangjához illene. Hiába keresünk itt műemlék épületeket. Akad néhány, de azok száma nem jelentős. A többszöri tűzvész is az oka annak, hogy Gyöngyös túlnyomó része sokkal inkább hasonlít egy elmaradott faluhoz, mint egy dinamikusan fejlődő településhez. A zsellérközöknek ismert sikátorok pedig még a feudális rend maradványai. A telekadó kijátszására húzták fel ezekbe az arasznyi „utcákba” a házakat úgy, hogy azok az egyetlen telek elképzelt tengelyére fűződtek fel. Ide egy keskeny parasztszekér éppen hogy be tudott férni. De még hangulatuk sincs ezeknek az utcáknak, mert földbe süppedt házaik csak elavultak, de nem a paraszti építkezés tiszta példái. Ebből fakadóan: nagyon sok a burkolat nélküli utca, amelyekre szabad kifolyású árkok vezetik ki a szennyvizet. Csatornázva csak a déli városrész van, s ezen kívül alig néhány utca. A hagyományos városrésznek tehát sokat kell még fejlődnie. tó áramlás, amely a városokba tömöríti az embereket. A lakosság növekedésének az igényét pedig Gyöngyös ipari fejlődése adja majd meg. Ez a fejlődés hozta létre például a déli városrészt az eltelt tíz évben, de napjainkban is jelentkezik a hatása a Mérges utcai lakótelep megépítésében. Valószínűleg Gyöngyös- sólymossal épül majd össze a város először, mert Gyöngyöshalász felé az ipartelepek sora akadályozza majd ezt a terjeszkedést. A két községnek a városhoz való csatolása egyben a kertes családi házak kialakításá- sának lehetőségét is megteremti. Mert a város túlnyomó többsége nemcsak a többszintes épületek telepítését követeli meg, hanem azt is, hogy ezeket a középmagas házakat a mostani, közel százéves, elavult épületok helyén emeljék. A város fejlesztése tehát együtt jár a város lebontásával is — majdnem. Ebből az is kö-. vetkezik, hogy a lakások tekintélyes hányada a szanált otthonok helyettesítését szolgálja. A több éve feszítő lakásínség még legalább 1980- ig fennáll, mert csak körülbelül ekkorra érhető el, hogy száz lakásra száznyolc család jusson. Vagyis: majdnem minden tizedik család lakásigényét még 1980-ban sem sikerül majd kielégíteni. is itt lehetne kiépíteni hegy lábánál. A várost három úttengely fogná egységre: a Deák Ferenc utca, a mostani 24-es út, aminek vonalát a déli városrészben hosszabbítanák meg és a Sárhegy alatti majdani út. A 3-as utat ki kell vinni a városból. Ez látszik ésszerűnek. Hiányzik a szennyvízcsatorna. Ha azt vesszük, hogy a város lakásainak még egynegyede sincs bekötve a szennyvízcsatorna- rendszerbe és ez a százalék is szinte az új városrészre vonatkozik csupán, világos: a csatornázás létszükséglet. Legalább tizenöt kilométer hosszúságban tervezik a csatornázást elvégezni a következő két évtizedben, ami legalább tizenöt millió forint költség is egyben. Az utakról még annyit, hogy a fejlesztési terv hangsúlyozza, csak korszerű burkolattal ellátott utakat szabad építeni, meg kell szüntetni az utcákban az ásott és be nem fedett csapadékelvezető csatornákat, mert a por és a sár örökös fészkei ezek. A parGyöngyös város központja a fejlesztés szerint a mostaninál délebbre épülne ki: a Kossuth Lajos utcától az Alkotmány utcáig Alközpontot kapna a déli városrész, ami a Püspöki terület korszerű beépítésével bővülne. Ehhez csatlakozik a többszintes házakból álló OTP-lakótelep, aminek az építkezése már néhány évvel ezelőtt megkezdődött a Kálvária-dombon. Az alközpont ma még csak elméletben létezik, hiszen a déli részen lényegében csak lakások, találhatók, néhány üzlettel, de művelődési lehetőség nincs semmi. Még valamit: a távlati fejlesztési terv egyáltalán nem számol az olyan magasságú épületekkel, mint amilyen a toronyház. Megtartja a város korábbi képét: a néhány szintes épületekkel való építkezést, amit a szükséges változatosság eléréséré. a maximálisan tízszintes épületek bontanrak feL Ügy tűnik: a következő évtized fejlődésének irányát helyesen szabja meg a terv. Korszerűsít, de anélkül, hogy vidékieskedő túlzásokba esne. Várossá, a Mátra hangulatos városává akarja fejleszteni Gyöngyöst. Ez pedig nem is kevés. G. Molnár. Ferenc A mosahfcsekk A lakosság száma a valószínűség szerint tíz év múlva 43 ezer lesz, az 1900-as évek végén az ötvenezret, míg a századforduló után a 65 ezret éri el. Ebben a fejlődésben közrejátszik majd AZ a világszerte tapasztalhaSzabó Béla, a tanács építési és közlekedési osztályának vezetője úgy nyilatkozott, hogy a jövőben nagyobb gondot, fordítanak majd a lakótelepeken a játszóterekre, a kisebb sportpályák, a szórakozási lehetőségek, a kulturális intézmények és a garázsok megépítésére. Nehogy ezek a lakótelepek csak „alvó városok” legyenek, ahol csupán kvártélyuk, szálláshelyük van az ide bejelentett személyeknek. Ezért kap nagy szerepet a Csa tó-kert kiépítése ifjúsági parkká, a fogalom tá- gabb értelmében. Nincs viszont eldöntve: mi legyen a Sárheggyel? Ma már igény, hogy a város közelében hét végi telepek létesüljenek, amelyek a kertészkedésre is alkalmat adnak. Erre látszik megfelelőnek a Sárhegy, illetve: valamiféle „Rózsadomb” is lehetne itt. Még a 24-es utat, a Mátrába vezető utatl ügy bizony: a mosolycsekk. Egy kaccintás, egy aláírás. Egy mosoly, egy csekk. Sok mosoly, szakadatlan mosoly, napi nyolcórai mosoly a pult mögött egy egész esztendőn át, leszámítva szabadságot, a szabadnapot és az ünnepeket, egy egész csekkfüzet. Aztán csend! Mármint aztán, hogy versenyezve az én mosolyomért az ő mosolyukkal, megkezdődött a nemes vetélkedés a mosolycsekk diadaláért a különböző áruházakban és a sajtó fintorgó hasábjain. Kiderült, hogy a sajtó jogosan fintorgott. Ritka dolog, hogy a sajtóról olyasmi derül ki, hogy igaza van, mert a sajtónak sohasincs igaza, mint ezt megmondta már Kleofás Lehel vállalati főpénztáros és törvényes jogaitól öt évre eltiltott zebra, de a mosolycsekk ügyében mégis igaza volt és van. Igaza van és csend van, csak csekk nincs. Mosoly is van, nem több, mint a csekk előtt, nem kevesebb, mint a csekk alatt, kiutalása is van a kedves vevőnek változatlanul, éppenúgy, mint a csekk ideje alatt... Hohó! Miért beszélünk múlt időben a mosoly csekkről* Hát közölte már bármilyen illetékes azt például, hogy Kaccin- tos Eufrémia, a jégeralsó- osztály dolgozója, annyi mosolycsekket gyűjtött össze, hogy övé egy Trabant, vagy egy mosoly, csekk nélkül a vállalati igazgatótól? Senki. Az égvilágon senki ebben az ügyben nem nyilatkozott még az arra illetékesek részéről, így hát e sorok írójának teljes joga azt hinni, hogy a mosoly csekk-mozgalom még él, éldegél, csak ibolyaszerénységgel nem akar hallatni magáról! Vagy elfogyott a csekk. S amilyen nálunk a nyomdai átfutási idő, a hamvas szűz- lány piruló mosolyából SzeSzovjet űrkutatás? kiállítás nyílik Budapesten Egy kis képzeletbeli űrutazást tehetnek majd azok az érdeklődők, akik a Közlekedési Múzeumban szombaton megnyílt szovjet űrkutatási kiállítást megtekintik. A kiállítás rendezésére a Közlekedési Múzeum és a moszkvai politechnikai múzeum együttműködése nyomán került sor. A megnyitó előtti sajtótájékoztatón dr. Czére Béla, a múzeum főigazgatója és T. Volkovickaja, a moszkvai politechnikai múzeum űrhajózási osztályának vezetője kalauzolta végig az újságírókat a kiállításon, amely felidézi az elmúlt 13 év űrkrónikáját. A kiállítás szemléletesen tárja a látogatók elé a Szovjetunióban felbocsátott űrautomatákat és a személyzettel ellátott űrhajókat. Egyedülálló gyűjteményt mutat be azoknak a szovjet kozmikus berendezéseknek a kicsinyített 1:10 méretarányú modelljeiből, amelyeket a moszkvai politechnikai múzeum őriz. Elhozták a kiállításra a miniatűr modelleken kívül a Luna 9. automatikus űrállomás életnagyságú makettjét, kiállítanak valódi űrhajós-sisakot és láthatók az eredeti 1 űreledelek is. A kiállítás előreláthatólag egy hónapon át lesz nyitva. (MTI) mérmetes Erzsók vihogása lesz. Egyszóval verseny van, mozgalom van, eladó van, vevő van, csak csekk nincs, azazhogy csekk csak nincs, pedig csinnadratta az volt. Amikor a sajtó fintorogni 'kezdett. Mindez onnan jutott eszembe, hogy egy bizonyos és egyszerű szolgáltatási ügyben — gonosz az, aki rosszra gondol! — egy kisasszonyhoz fordultam a mosolycsekkre nem kötelezett szolgáltatási iparág egyik üzlet- helyiségében. A kisasszony Kikéri magának... A kér ige ki igekötős változata gyakran vállal nyelvi szerepet élőszóban és írásban egyaránt: kikéri az ablakon talapját, kikéri valakinek a tanácsát, véleményét, kikéri a bizonyítványát stb. Gyakran a nyomatékosan kér, kíván, követel, erélyesen tiltakozik jelentésárnyalatok is szerepet kapnak, elsősorban a következő nyelvi formákban: kikérem magamnak ezt a viselkedést, kikéri magának a durva hangnemet stb. Sokan kifogásolják a címül is adott nyelvi formát, mert úgy ítélik, hogy ebben a nyelvi képletben szereplő ki igekötőnek pontos megfelelője a német aus. A német das bitte ich mir aus nyelvi képletnek valóban megfelel a magyar kikérem magamnak szerkezet, mégsem tartjuk helyesnek, hogy egyesek „idegenes szójárás”, „néme- tes kifejezés” minősítéssel illetik a szóban forgó nyelvi formát. Nyelwédóink régebben még azt tanácsolták, kerül- jükel a használatát. Gárdonyi is a kikér igét a német ausbitten megfelelőjének tartja, s a kikérem magamnak kifejezést kerülendőnek ítéli, s helyette a tiltakozom, tiltakozik igék használatát ajánlja. A kikérem magamnak, kikéri magának szerkezeteket íehet helyettesíteni a követe kező szavakkal, kifejezésekkel: tiltakozik, visszautasít, elutasít, ellenez, ellentmond, nemet mond rá, nem tűri stb. A régi magyar nyelvben s a nép nyelvében gyakrabban a megkövetem alássan szerepelt kifejezésünk helyett Ma már ezeknek a rokon értelmű kifejezéseknek a sorába illeszthetjük be a címül adott kikéri magának szerkezetet is. A megfelelő nyelvi rétegben és beszédhelyzetben tehát bátran használhatjuk. A ki igekötővel szerkesztett kihord, kihull, kihúz, kihűl, kijátszik, kijavít, kikacag igéKet sem minősíthetjük germanizmusnak azért, mert a német nyelvben megfelelnek nekik az austragen, aus- fallen, ausziehen, auskühlen, ausspielen, ausbessern, auslachen igealakok. Nem „új fejlemények” a felsorolt igealakok, nem minősíthető ennek a címben idézett kifejezés sem, s ha sértve érezzük magunkat, til- talozhatunk a kikérem magamnak nyelvi formával is. Dr, Bakos József kedvesen rámmosolygott és megkérdezte: — Mit képzel az úr? Az úr én voltam, s amikor beléptem, láttam a kisasszony kétségtelen bájait a pult felett, s ebből konzekvenciákat vontam le a pult alattit illetően, nagyszerű dolgokat képzeltem el, de ezt ennyi ember előtt nem mondhattam el. Azt azonban igen és hangosan és újfent, amiért beléptem eme üzletbe. A kisasszony ekkor újra rám mosolygott. Közölte velem, hogy cége szolgáltatásának hosszas idejét illető bírálatom csak arra alkalmas, hogy vagy elmenjek egy másik városba, hátha ott találok egy gyorsabb üzletet, vagy pedig... A „vagy pedig”-et nem vártam meg, hanem gyorsan kifordultam az ajtón, azon tűnődve, mit tehettem volna én akkor, ha még mindig dúl a harc az én mosolyomért az eladó mosolya segítségével a mosolycsekkmoz- galom keretében. Mert mosolyt, azt kaptam! Nem csekk kell, hanem csak mosoly! (egri) 1970. október lfc, vaj ár na»
