Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-17 / 244. szám

KOSSUTH 8.20 Lányok, asszonyok 8.40 Könnyűzene 9.ií) A Hl. évezred felé 9.20 Lavoia Jánosról 10.05 Kutyák. Rádiójáték 10.50 Zenekari művek 12.20 Zenei anyanyelvűnk 12.30 Melódiákoktól 13.50 Jegyzet 14.00 Hidas—Gál: Kantáta 14.11 Népi zene 14.20 Kis magyar néprajz 15.20 Csak fiataloknak! 16.98 A világirodalom humora 16.38 Szombat délután 17.56 A Rádió lemezalbuma 19 25 A dzsessz mesterei 20.10 Orfeusz átváltozásai. Költemény rádióra 21.20 Nótacsokor 22.80 Táncoljunk! o.io Melócliakoktél PETŐFI 8.05 Népi zene 8.55 Üj lemezeinkből 9.45 Válaszolunk hallgatóink­nak! 11.50 Könyvszemle 12.00 Operarészletek 13.93 Közérzet és társadalom 13.40 Orvosi tanácsok 14.üO Napraforgó 15.00 Berlioz-nyitányok 15.31 Falvakban, mezőkön 16.05 Egy hír a mikroszkóp alatt 16.20 A hét műsorából 17.30 Hirlapolvasó 17.45 Fúvószene 18.10 A szemlélődés kora Komédia 19.06 Virág énekek 19.25 Zongoraest 21.50 My Fair Lady. Részletek 22.12 Bartók és a mádéfalvi veszedelem 23.15 Operarészletek Az egri „Hatvan Hosszú története Utza' MAGYAR 9.30 Alida Valii bemutatja 10.25 Tovaris P. (Szovjet film) 14.43 Móra: A kincskereső kis- ködmön. 2. A kincskereső 15.10 Vörös és arany. Magyarul beszélő lengyel film) 16.56 Film és valóság 17.55 Hírek 18.05 Tudományos műsor tizen­éveseknek 18.45 Dzsesszpődiuim tTO. 19.15 Cicavízió ... 19.30 Tv-híradó 20.00 Tabi László ötperce 20.05 Calderon: Két szék között a pad alatt. Vígjáték 21.50 Tv-híradó 22.90 Udvardy Tibor műsora POZSONYI 14.25 Jednota Trencin—TZA Trencin labdarúgó liga­mérközés 17.05 Négy tankista, meg a kutya. 3. rész 19.00 és 23.25 Tv-híradó 20.25 Harman a bűnügyi rendőrségről. Sorozat. 5. rész 21.53 Kumerovi pogányok. NSZK filmvígjáték Egerben, ADÁSHIBA (Bérletszünet) este 7 órakor: A mai Eger városnak egyik különösen szép, gyorsan fej­lődő része a Lenin út. A rendkívül forgalmas útvonal mentén nagy jelentőségű in­tézmények helyezkednek el, magasan kiemelkedő, modern lakóházak épülnek itt egy­más után, mutatva a telepü­lés megújult életét. Bizonyára megelégedéssel sétálunk így, az új létesít­ményeket látva, de azért fel­vetődhet bennünk a gondo­lat: mi volt erre régebben, milyen szerepe volt egykor ennek az útnak és környéké­nek a város életében? ★ A középkor évszázadai alatt is tudott dolog volt már, hogy Buda, az ország fővá­rosa felől a legrövidebb út Eger várához, és az itteni „Civitas Agriensis” házaihoz Hatvanon keresztül, majd az Alföld északi peremén, on­nan pedig a kerecsendi dom­bokon át halad. Es hogy az „útirány” a későbbi időkben sem változott meg, ezt bizo­nyítja a jelenlegi 25-ös fő­forgalmi út nyomvonala, amely most is a régi „Kő­lyuk” pincéinél éri el a vá­ros beépített területét. Az első városrész, amelyen utunk során áthaladunk, a jelenleg kiváló fejlődés alatt álló, az 1930-as években épí­teni kezdett „Kanada”. A fel­tűnő itteni létesítmények va­lóban újak, de a városrész helyén már az Arpád-kor- ban is lehetett valamilyen kis falu, mert ott, a gépállo­más területén nemrégiben érdekes sírokat tártait fel: bronzdrótból hajlított hajfo- natkarikákkal, gyűrűkkel, gyermekek csuklójára illő karperecpárral. Tovább haladva, bal olda­lon, az 1888 körül pusztító íiloxéra után létesített „Vin­cellériskola”, a mai Szőlésze­ti Kutatóintézet található. Vele szemben, az út keleti, oldalán szomorú valami mű­ködött: itt volt a városi vesz­tőhely. Hogy pedig a kivég­zések itt még a múlt század elején is folytak, ezt bizo­nyítja a híres színésznő, Dé­ryné egy 1815-ben kelt nap­lóbejegyzése: .. Én nem nagyon szerettem Egerben. Mert midőn közel értünk a városhoz, ott pillantottam meg... a borzasztó végzetes négy oszlopot, melyen már két hét óta függött négy, a törvény által elítélt gonosz­tevő. E látvány bennem oly borzadást okozott, hogy rosz- szul lettem.. Észak felé, utunk nyugati oldalán terül el Eger legré­gibb külvárosa, a „Hatvani hóstya”. Néhány évvel a tö­rök idők után a városfalakon kívül itt kezdődtek meg az első építkezések, és nagy erővel folyhattak, mert egy 1712-ből való hivatalos jegy­zék is említi, hogy ekkorra már nagyrészt lakott volt a Hatvani „Hostancz” déli ré­sze. A Hatvani-hóstyával szem­ben, a városba vezető út ke­leti oldalán szinte végig — a mai Klapka György utcáig — püspöki gazdasági terüle­tek húzódtak. Az 1787-ben „Ingenieur Sartory” által ké­szített térkép még mutatja, hogy a mai Sas út környé­kén, a mostani „Csákó” he­lyén is mindenütt rétek vol­\Fitfy» I EGRI VÖRÖS CSILLAG-. (Telelőn: 22-33) Délután fél 4 és fél 8 órakor. A neretvai csata 1—11. Színes jugoszláv—olasz— NSZK film EGRI BRODY: (Telefon: 14-07) Délután fél 4 órakor Kisfilmek kedvelőinek: Barangolás a kék úton Délután fél 6 és fél 8 órakor. Ritus Svéd film GYÖNGYÖSI PUSKIN: Szerelmesfilm GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Szivárványvölgy I—II. HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Ködös éjszaka HATVANI KOSSUTH: Boszorkány-per FÜZESABONY: Kaleidoszkóp rBTERVÁSÁRA: Hét aranyember: ÍJ GYEIIET Egerben: szombaton délután 2 órától, hétfő reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsllinszky utcai rendelő­ben. (Telefon: 11-10). Gyermekorvosi ügyelet szom­baton 16 órától 17.30 óráig, va­sárnap délelőtt 9 órától 10.30 óráig. Délután 16 órától 17.30 óráig, az Alkotmány utcai ren­delőben. (Telefon: 17-74.7 Rende­lési időn kívül az általános or­vosi ügyeletén (Bajcsy-Zsllinsz­ky utca). Hétfőn 19 órától, kedd reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsi- linszky utcában. Gyöngyösön: szombaton 14 órá­tól hétfő reggel 7 óráig. Az or­vosi ügyelet helye: Jókai utca 41. szám. Telefon: 17-27. Gyermekorvosi ügyelet: vasár­nap délelőtt 10 órától 12 óráig, a Puskin utcában. (Telefon: 16-36, 16-44). Hatvanban: szombaton 12 órá­tól. hétfő reggel 7 óráig, a ren­delőintézetben. (Telefon: 10-04). Rendelés gyermekek részére is, tak, feljebb egy major ál­lott, a Lenin út és a Klapka utca sarkán pedig „Heu und Holz Depositórium”, tehát széna- és farakodó terült el. Magának a bevezető út­nak a fontosságát mutatja, hogy már 1720-ban kimon­dotta a városi tanács a „Hat­vani Hosszú Utzán” volt kő- hidnak „reparáltatását”. (Ez a híd pedig a mai Gró- nay utca torkolatánál állott, Bukuli-hídnak nevezték, mi­után az ottani sarokház ek­kor egy Bukuli Márton ne­vű gazdáé volt). De az út jó állapotáról is gondoskodtak, amidőn 1730-ban a tanács ugyancsak elrendelte: „...az Város Ucczáját... az Város Foldoztassa megh, és legh el­sőben .... az első Fertályban és az Hatvani Hostaton ...” Így haladt az út észak fe­lé, a jelenlegi színház előt­ti térig, amelynek a neve a XVIII. században még „Só­ház tér” volt, a mostani Te- lekesy utca sarkán (az egy­kori Mészáros-féle ház he­lyén) állott „Salzamt” — az­az Sóhivatalról elnevezve. Utunk végét jelenti azután az útfordulóban, a volt plé­bánia, a mai SZTK-épület. előtt állott „Hatvani Kapu”. A nevezetes létesítményt — és ez is mutatja fontosságát! — 1758-ban még teljesen fel­újították. De leírja az ekkor­ra már bizonyára elhanya­golt kaput 1315-ben az előbb már idézett Déryné is: „... Egyszer csak előttünk termett a város az ő szűk, sötét kapujával... Beeresz­kedtünk a sötét kapu alá, nagy zörgést okozván a ne­héz paraszt szekér, hogy csak rengett bele a kapu tetején levő sötét épület, mely fe­kete volt, mintha valami égés füstje maradozott volna raj­ta a régi elmúlt időkből...” A kaput azután 1837-ben, a mostani bazilika felszente­lése előtt bontották le. ★ Igen, néhány emlék a „Hatvani Hosszú Utza” — a mostani fontos Lenin út múltjából, a rég elmúlt idők­ből. Ügy érezzük, az ilyen érdekességeket sem felesle­ges elmondani, mert hiszen csak. így válnak teljessé a város életének egészére vo­natkozó ismereteink! Hevesy Sándor Vizsgázó motorosok Motorkerékpárok összezsú­folt tarka sokasága. A kis­motorok. a százhuszonöt köbcentisek szinte félénken húzódnak meg hatalmas tár­saik mellett, amelyek már több mint 100 kilométeres sebességre is képesek — a mi útjainkon. Az egri Gárdonyi téren vizsgáztatásra várnak a jelöltek. A várakozó csoport feszül­ten figyeli az indításokat, egymás közt értékelnek. — Miért szükséges önnek a motorkerékpár? — Távol lakom a munka­helyemtől. Hat kilométerre járok dolgozni, buszra nem akarok költeni, inkább ösz- szespóroltam ezt a Jáwét. Ezzel aztán mehetek sokfelé. — Szórakozni. Kis berregő, jól lehet vele venni a kanya­rokat. Otthon adták össze rá a pénzt. Jókat rohanunk majd a sugárúton ...(?!) Szalay Nándor vizsgabiztos indítja a jelölteket. A moto­rosok hátán nagy fekete szám, azt jegyzi fel, előtte papíron a vizsgafeltételek: indítás, jelzésadás, forgalmi szabályok betartása, sebes­ségtartás, az úton való elhe­lyezkedés. Hibapont jár a hiányosságokért. Némelyik feltétel olyan fontos, hogy annak nem teljesítése bukás­l i vonalú víztároló Szegeden £„Szfaedi orvostudományi f * Egyetem megrendelésére új vonalú víztároló épült az egyetemi épületek közelében. A két, egyenként ötszáz köbméteres tartályt magában foglaló tároló egyben kőközpont is. 92 fokos termálvízzel látja el a sze­gedi klinikát. (MTI foto — Tóth Béla) sál jár! A légforgalmi • b időben, kritikus pontéi, on engedik at úttestre a mól >- romokat. — Jó vezet' lesz be Me. Biztosan ül. határozott, ól jelzett, szabályosan kanyu > dott, nincs pontlevonás — mondja. — Látja, ez már nem >1 indult. Hű, de udvarias: \z átkelőhelyen türelmesen reii a gyalogost; most í- szont szabad az út, még.- n Indul. Akadályozza a for mat. A monológ köztien erö-*n figyel, amíg *1 nem “tinik szemünk elől a jelölt. — Nem jelzett az Indus­nál, behajtott a kányáiban a többi jármű közé, idege­sen, bizonytalanul vezet — már itt megbukott. Nagv me­reszt kerül a papírra a sor­szám mellé. —r Milyen szakaszon haj­tanak végig? — A város legforgalma-. sabb útkereszteződésein át, a belvárosban kell másfél-két kilométeres utat megtenniük. Minden sarkon vizsgabizto­sok figyelik, pontozzák őket. — Ezután már megkapják a jogosítványt? — Igen, ez az utolsó, a forgalmi vizsga. Az elmélet és az ügyességi próba után következik, itt már kevesen buknak meg — csupán lő— 20 százalék. Valóban: egészen kevesen, it A feljegyzésen egyre sza­porodnak a hibapontok. — Ez a csoport a leggyen­gébb. Észre lehet venni, hogy az elején és a végen jelentkeznek a bizonytala­nabbak, az egyik félénk, a másik „úgyis mindegy” jel­szóval vág bele. A jobbak a középső csoportban vannak. Útjára indul az utolsó ti­zes száfn. Felbúg a 250-es Pannónia, aztán kissé ka­csázva elhúz előttünk. Az in­dításért kap egy hibapontot, de aztán egészen jól bele­jön ... — Ha összegyűlik ötven­hatvan jelentkező, akkor vizsgáztatunk. Általában két­hetenként tartjuk, háromhe­tes felkészülési idő eltelté­vel, az ügyességi próba után. A biztonságosabb közleke­désért. — hekeli — MARIO CANTU: Az utolsó rablótámadás Esett az eső, úgyszólván teljesen besötétedett. A két férfi a kiugró eresz alatt ül­dögélt. Miután az utolsó korty pálinkát is felhajtot­ták az üvegből, rágyújtottak. Egy ideig csendben füstöltek, kerülték egymás tekintetét. Végül az egyik megszólalt: — Igazad van, jobb lesz, ha abbahagyjuk! — Persze, hogy igazam van — mondta a másik né­hány perces hallgatás után. — Nem lehet a húrokat a végtelenségig feszíteni. Ed­dig, igaz, szerencsénk volt, de semmi sem tart örökké. — Elegem van már ebből az életből — mondta megint az első. — Egyébként is elég sok pénzt összeharácsoltunk. Itt az Ideje, hogy abbahagy­juk. Különben is, már csak mi ketten maradtunk. — Nem arról van szó, hogy milyen az életünk. Ha gyár­ban dolgoznál, még kelle­metlenebb lenne. Az igazság az, hogy többé nem vagyunk biztonságban, egyik nap a rendőrök át fogják fésülni a környéket, s elcsípnek ben­nünket. Nekem viszont eszem ágában sincs börtönben fe­jezni be az életemet. Mon­dom neked, hogy az a két teherautó is az előbb, tele volt rendőrökkel. Túlságosan is lassan haladtak. Biztosan azt várták, hogy megállítjuk őket. Emlékszel? — Ravaszok ezek! — Na, jó, kipróbáltak ben­nünket, s el van intézve. De ki tudja, mi lesz egy hét múlva. Felállt, felvette a háti­zsákot, s a hóna alá csapta a puskáját. — Gyerünk — mondta. — Jobb, ha azonnal indulunk, éjjel könnyebben utazha­tunk. Genovában el fogunk válni, egyikünk jobbra, a másik balra, azt is letagad­juk, hogy valaha is láttuk egymást. Érted? __ A másik morgott valamit, ő is felvette a hátizsákot és a puskát. Hallgatagon lépdel­tek az út szélén. Egyre söté- tebb lett, a tá­volban gyenge fények tűn­tek fel. Lefelé ballagtak, a völgybe. Né­hány hete itt fenn tartóz­kodtak már, megállították és kirabolták a gépkocsikat, teherautóikat, autóbuszokat!. Rengeteg pénzt, értékes holmit gyűj­töttek össze. De érezték, hogy nem folytathatják tovább. — Jó, abba­hagyjuk — mondta az egyik. — Ha azon­ban útközben még egy jó al­kalom kínálkozik, kihasznál­juk. Rendben? — Rendben. Miért ne, ha jó alkalom. ★ Egy újabb hajtűkanyar fe­lé közeledtek, amikor a völgyből motorzúgást hallot­tak. Valaki közeledett. Gyor­san az út menti cserjésbe húzódtak, s egy szikla mögül letekintettek a völgybe. Mintegy ötven v’?(erre egy jármű fényszórói csillantak föl. Lassan haladt a ködben. — Öreg, Ford gyártmányú teherautó, megvan vagy harminc-negyven éves. Hal­lod, hogy köhög a motorja? Valóban egy öreg teherautó volt. Lassan kapaszkodott felfelé az emelkedőn. A két férfi nézte, aztán az első le­emelte a válláról a puskát: — Na, ml a véleményed? Belekezdjünk az utolsó vál­lalkozásba ? — Hát... mit tudni, mit szállít! Szerintem cementet. ertííK 4~ Túlságosan lassan halad. — Nem a sebességtől függ az áru. Na és, ha cementet szállít is. A sofőröknél min­dig van pénz. Egyébként is elhatároztuk, hogy még egy­szer, utoljára szerencsét pró­bálunk. Utána irány Genova! — Rendben van, csak es­sünk át rajta gyorsan. Egy-kettő készen voltak a munkával: néhány nagyobb sziklát görgettek le az útra, aztán ismét elrejtőztek a sziklák mögött a bokorban. Az út enyhén emelkedett, s a teherautó kénytelen volt lassítani. Néhány pillanat múlva feltűnt a kanyarban, rázkódva, köhögve. A támadók az út két olda­lán helyezkedtek el lövésre készen. A teherautó megállt a sziklák előtt. A sofőr, egy idősebb ember, olajos, foltos ruhában, kiszállt a fülkéből. Arca jól látszott a fényszó­rók sugarában. Valamit mondott, erre egy fiatalabb is leszállt. Ügy látszik, félt, mert egyre csak tekintgetett. — Kifelé! A támadók kiugrottak a bokorból, fegyverüket a so­főrökre szegezték. — Fel a kezekkel, lódul­jatok előre! Gyorsan! Mi van az autóban? A sofőrök felemelték ke­züket, s valamit dadogtak. A fegyverek csövei veszélyesen közel voltak a gyomrukhoz. — Lássuk, mi van a te­herautóban. Gyorsabban, az angyalát! A két férfi lassan közele­dett az autó hátsó részéhez. — Mit vártok, emeljétek fel a ponyvát. Az ördögbe is, nem értitek, hogy látni akar­juk: mit szállíttok! Az öregebb valamit mor­mogott, egy pillanatig habo­zott, aztán felemelte a pony­vát. Az egyik rabló zseblám­pájával bevilágított. Aztán ijedten felkiáltott, s nem moccant többet. A társa sem mozdult. A teherautó ugyanis telis­tele volt rendőrökkel. Vala­mennyien álltak, s fegyverük csövét a két rablóra irányí­tották. Valóban ez volt az utolsó fosztogatásuk. 1970. október it»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents