Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-17 / 244. szám

Szüret Andorne ktáfyán ndornaktálya fölött, a tá; dombokon, ameddig v a szem-ellát, mindenütt sí szőlőtáblák nyújtóz- . Szép új telepítésű sző- ezek, a helyi Búzakalász büszkeségei. Kiváló bor­ok teremnek itt: leányka, zrizling, muskát-otíonel, nini, mézes fehér és még 'Ihatnánk tovább, az — Ha reggel 230 holdon kezdtük meg a szüretelést — mondja a piros arcú brigád­vezető, Kövi János — Közel 120-an szedik a szőlőt, persze az asszonyok többségben vannak. Nagy részük már valóságos „törzstagnak” szá­mít, hiszen a szövetkezet megalakulása óta évről évre vágják le a fürtöket. Szor­íogadja a látogatót. Oldalát a korszerű építészetnek meg­felelően üvegfalak bélelik. Benn a tágas csarnokban automata présgépek mormol­nak. A szőlőfeldolgozó üzem­hez érkeztünk. Az épület előtt éppen két gépkocsi áll. ső János pincemester a* első leánykaszállítmány must­fokát ellenőrzi. (Foto: Kiss Béla) bői készülő tüzes, zama- borokat A nyílegyenes isorokban babosfejken- asszonyok, lányok, put- ozó férfiak szüretelnek, ilu apraja-nagyja a szó­én van ezekben a napok- Itt várja őket a nagy ka. Valóságos káprázat, s, vígságos ünnep a szü- iz itt lakók életében. bérkocsik érkeznek a ík széléhez. A kocsik ra- terében nagyméretű vas- ikat helyeztek el. A so- í létrákat helyeznek a ik mellé és máris érke- az első puttonyos, aki natok alatt megszabadul terhétöL galmasak ezek az asszonyok, szapora munkát végeznek. — Milyen a termés? — A 45 mázsás átlagot el­éri, ami igen jónak mondha­tó az idén. Bizony sok volt az eső és viszonylag kevés a napfény, ami pedig na­gyon fontos a bogyók érésé­hez. De azért mindent elkö­vettünk a jó termés érdeké­ben. Tizenötször permetez­tünk és poroztunk, ha kel­lett, repülőgéppel is, s így sikerült teljesen megóvni a peronoszpórátóL A szőlőtábláktól nem mesz- sze emeletes vasbeton épület szőlővel megpakolva. A vas­kádakat gyorsan megbillen­tik és a feldolgozó gépsor „garatnyílásába” kerül a ra­komány. — Ez az első nagy adag. melyet itt ma a gépsor fel­dolgoz — mondja Kecső Já­nos pincemester. — A közel­múltban lett kész ez az új borfeldolgozó kombinát. A Mezőgazdasági Géptervező Intézet munkatársai tervez­ték. Érdekessége, hogy ma­gyar, úgynevezett „Sidemost- licenc” alapján készült. A mai korszerű szőlőfeldolgozás legmodernebb technológiáját foglalja magában. Teljesen balesetmentes, s az. egész rendszert elektromos vezér­lőpultról egy ember irányít­ja. A gépsor naponta mint­egy tíz vagon szőlőt dolgoz feL A pincemester közben az első kipréselt leánykából mustmintát vesz. Egy hosz- szű nyakú mérőhengerbe ön- ' ti a zavaros, homokszínű fo­lyadékot és óvatosan belehe­lyezi a mustfokolót. — Tizennyolc maligánfo- kos — állapítja meg, a füg­gőlegesen lebegő skáláról, A friss must aztán hosszú gumicsövön a borfeldolgozó üzemmel szemközti új pin­cében elhelyezett erjesztő hordókba kerül. Ott érlelő­dik majd borrá. Időközben újabb szőlőszál- lítmányok érkeznek a feldol­gozóba. Az automata gépsor tartályába összegyűlik a sze­mekből kipréselt édes ízű must. S mire leszáll a sötét, szürkén derengő októberi es­te, az első hordó megtelik idei terméssel. Mentusz Károly Ifsinót bizalmat kapott Negyedszázadon át az élvonalban isikéi Lászlót, a vlsontai >ez Külfejtéses Bánya­tó kommunistái ismét a svezetőség titkárává vá- ;ották. Egy olyan ember >tt négy évre bizalmat, végigjárta már a bányá- minden útját, de mint munkás, mint kommu- i is immár negyedszáza- iz élvonalban küzd. lig haladta túl az ötve- Arca barna, mintha a > évtizedes bányászsors e volna tele szénpor- .. Ismeretségünk régi, t nem is évekkel, ha- l évtizedekkel mérhető. í úgy szólítják fiatalok, ;ek egyaránt... Laci bá- És ez már magában te- élyes rangot jelent a yászok körében. pártiroda csendjében :élgettünk. Válasz előtt :zan gondolkodik, mert 'a mindig megfontolt... ■ Hogy miként kezdtük itt ak idején, a 60-as évek én" Kezdetleges barakk- , új emberekkel! De ■mteni, alkotni kellett, 'erősíteni azt, ami volt, elképzelni a jövőt. Egy- /ai alapot vetni a beru- ásra váró milliárdoknak. n herdálni, hanem jó sá- módjára beosztva gaz- íodni. Szanálás platt ál­üzemektől telepítettek embereket, esetenként í i- a legjavát. A munka .lett tanítónak, nevelő- ; kellett lennünk, hogy idén,ki egy cél felé ha­jon. Aztán ahogy fejlő- t az üzem, úgy változtak az emberek. Most annyi gondokkal teli év után di­csekvés nélkül mondhatom, hogy munkánk eredményes volt, és a cél szinte kéz- nyújtásnyira van előttünk. A 4 milliárd 88 millió forint­ból eddig 2 .milliárd 500 millió forintot ruháztunk be. A bányászati teljes beruhá­zással pedig 1974. első fél­évében készen leszünk ... Az elmúlt hetekben lezaj­lott taggyűlések bizonyítot­ták. hogy eredményesen dolgoztunk. Ezt a javító és karbantartó üzem, vala­mint a bányavíztelenítő üzem példái bizonyítják, amelyek elnverték a szoci­alista üzemrész címet. Az ilyen cím mcgött pedig ma­gas fokú politikai és gazda­sági munkának kell lennie. No, azt is fneg kell azon­ban említeni, hogy az egyes üzemek egymáshoz való vi­szonya még hegy kívánni­valót. Néha, az önfelértéke­lés hibájába esnek. Ilyenkor figyelmeztetjük az elvtársa­kat. .. — A pártszerveret életé­ben milyen változást üdvö­zölne Kívesemi. — Bővebben kell erről beszélni. A Thorez Kűlfej- téses Bányaüzem alapszer­vezeteibe tömörült kommu­nisták létszáma eléri a 270 főt. Az üzemnél 50 mérnök és 160 teenikus dolgozik. Káderpolitikai szempontból 40—45 főre tehető azon ve­zetőknek a száma, akik a csúcsvezetőség hatáskörébe tartoznak. Nagy tehát a gondunk és a felelőssé­günk. — A csúcsvezetőség kí­ván-e változtatni munka­módszerén? — Alapvetően nem ... De finomítani szükséges. A csúcsvezetőség, öszetétele ja­vult a régihez viszonyítva, mert minden üzemet képvi­sel valaki. A munkater- vünkban pedig azonos súly- lyal szerepelnek a politikai és gazdasági kérdések. Be­számoltatjuk a gazdasági vezetőket és félévenként napirendre tűzzük az üze­mek gazdasági és politikai munkáját. No persze, ha szükségesnek látjuk, gyak­rabban is. — Az egyik alapszervezet iguetőségválasztó tagggűlé­Modcrn nővérszálló a A legfontosabb vonása en­nek az új épületnek, hogy összesen százhúsz személy részére nyújt kényelmes, korszerű és kellemes elhe­lyezést. A Kékesi Állami Gyógyintézet egészségügyi dolgozóinak épül. A munká­latokat a Heves megyei Ál­lami Építőipari Vállalat vég­zi A legújabb tervek szerint az év végére költözhetnek be a lakók az épületbe. Furcsa és szokatlan lát­vány, hogy két darú karcsú gémje is a fák- koronája fö­lé emelkedik. Ritkán fordul elő ilyen a Kékesen. A hely egyben az építkezés sajátos és nehéz körülményeit is megjelöli. Gyöngyös ide húsz kilométer. Az út sem valami könnyű az utolsó szakaszon, Mátraházától. Minden téglát, minden köbméter homokot teherautókkal kellett felszál­lítani ide. Még a munkások egy részét is. Mert nem mindegyiküknek jutott hely az ideiglenes munkásszállá­son. Sokan pedig nem is akartak itt maradni, hiszen a heív lábánál elterülő köz­ségekben laknak. Naponta járnak haza a válalat autó­buszával. Hajlamos az ember, hogy ezen a helyen valamiféle expedíciós feladatról szóljon. Mert itt. az erdő mélyén, az isten háta mögött még a mindennapi munka is má- sabb. Pedig semmiféle áldozatot nem kell hoznia egyetlen építőipari munkásnak sem, aki a Kékesen dolgozik. Mindenért megfizetik őket. Egészen más a helyzetük viszont a gyógyintézet dolgo­zóinak. Január 1-től decem­ber 31-ig élnek „elzárva” a világtól. Még akkor is, ha van mozijuk, ha könyvtár áll a rendelkezésükre, ha au­tóbuszjárat segítségével me­hetnek Mátraházára, Gályá­ra, Párádra vagy Gyöngyös­re. De utazniuk kell, ha „emberek közé” akarnak ér­ni. És ez költség is egyben. Olyan költség, ami csak az itteni életkörülmények tarto­zéka. És akkor még legtöbbjük­nek megfelelő lakás sem ju­tott. Csak a vezető beosztású dolgozóknak járt külön szo­ba, a beosztott orvosok és főként a nővérek többedma- gukkal kaptak egy helyisé­get. Még az otthon légköre sem alakulhatott ki körülöt­tük. Nehéz volt a dolgozókat itt sokáig megtartani. Aki tehet­te, elment innen, amikor csak lehetett. Ezért van je­lentősége, ma még alig fel­mérhető jelentősége az új nővérszállónak Kékesen Faragott kő külső falak, az épület tagozódása adja a homlokzat ritmusát. . Az egyik szárny az orvosoké lesz, a középső rész a klub- helyiség, a kultúrteremmel, a harmadik traktus pedig a nő­véreké. Minden szoba kétsze­mélyes, valamennyihez tar­tozik egy fürdőszoba, előtér, beépített bútorok, valamint egy loggia. A nővérek ké­nyelmét szolgálják majd a több főzőhelyiség, a vasaló­szobák. a szárítók. A kom­fort tehát teljes lesz, de anélkül, hogy a kiszolgáló helyiségek kellemetlen szom­szédságot kényszerítenének bárkire. Ezeket jól elválasz­tották a lakószobáktól. Öröm lesz itt lakni, mond­hatnánk. Ez a kényelem bi­zonyára vonzani fogja a Ké­kesre az egészségügyieket. Ügy gondolom, semmi ki­vételezésről nincs itt szó. Végre emberi körülmények közé kerülnek a gyógyinté­zet dolgozói. Csak ennyi az egész. Mert romantikus lehet „madártávlatból” azt monda­ni: az ország legmagasabb helyén élnek De mennyivel másabb ugyanezt a saját bő­Kékesen rén tapasztalni valakinek éveken át. igaz. sajnálkozni sem kell rajtuk. A munkahely vezetője Bő- di Imre. Már néhány előd után jutott ő a Kékesre. Rendet kellett csinálni,1 mert a távoli munkahely alkal­mat adott a fegyelmezetlen­kedésre. Amióta ő itt van, azóta 3 munkások közül né­hány helyet változtatott. Pedig nem keli itt megsza­kadni senkinek, mondja a művezető. Csak dolgozzon úgy, hogy megérdemelje a bérét. Néhány hete» lemaradás­ban vannak az építői:. De az év végi átadást nagyon szorgalmazzák. Nem is len­ne ennek semmi akadálya, ha még néhány embert kap­hatna a meglévőkhöz Bódi Imre. Így mondja. A vakoló­géphez is kellenének mun­kások, de a nem szakfela­datok elvégzéséhez is kise­gítő létszám. Dicséri a kubi­kos Csató-brigádot, amely­nek tagjai ott segítenek, ahol tudnak. A Bozóki-brigád végezte el a cserkövekkel való falazást eddig is, a ka­zánkéményt is ilyen módon építi most fel. A Gyánti-bri- gádból Kiss László munka­csapata az ácsmunkák gaz­dája, míg a belső vakolást a Chikány-brigád csinálja. Az épület körülbelül tizen­nyolcmillióba kerül, bár az eredeti összeg ettől valami­vel alacsonyabb volt, Kékesen zordonabb az idő­járás, mint máshol. Ezért a hátra lévő néhány hét min­den napját ki kell használni, hogy december utolsó napján együtt ünnepelhessenek az építők a gyógyintézet dolgo­zóival — a várva várt nő­vérszálló átadásakor. G. Molnár Ferenc Apa összhang II gyár tavára, a kézség hasznára NEM NEHÉZ ELKÉPZEL­NI, lemérni, hogy mit jelent Síroknak a Mátravidéki Fémművek, Selypnek a cu­kor, Bélapátfalvának a ce­ment, Apenak a Qualität. A ..nyereség” kétszeresen is értékes, kétszeresein is ka­matozik: munkát, munka­lehetőséget biztosítanak a helybelieknek, másrészt az sén hangzott el, hogy a i gazdasági vezetők nem min­dig reagáltak a vezetőség írásban benyújtott javasla­taira. Előfordult ilyesmi a csúcsvezetőséggel szemben is? — Nem..de néha fi­gyelmeztetni kellett. — Felvetődött, hogy ja­vult a párttagság politikai színvonala és öntudata. Le­hetne néhány adatot ezzel kapcsolatban? — Szívesen beszélek er­ről, mert amíg 1968-ban hét fő járt esti egyetemre, ma már tizenhatan elvégezték, és tizenhármán jelenleg folytatják tanulmányaikat. A középiskolát 1963-ban nyolc fő végezte el, ma ez a szám 66 főre emelkedett. Az elkövetkező években sem lesz síma az út. Több súly­ponti kérdés megoldásánál kell segítkezni a visontai kommunistáknak. A beruhá­zás befejezése, áttérés a ter­melő munkára, pótolni a szak­képzett káderek hiányát, gyorsítani a szociális beru­házásokat, modernebb gazda­sági ösztönzőik kidolgozása. A modern nagygépek mellett még ma is gyakori munka- szerszám a lapát. Ez fékezi a haladást. A jövő egyik feladata tehát ezt megszün­tetni. Nem számíthatunk pi­henésre. De nem is akarunk a babérokon nyugodni. A • feladatunk olyan lelkesítő és szép, hogy magával ra­gadja az embert... Laczik Jáno« említett üzemeik, vállalatok igencsak besegítenek az em­lített települések út-, vízhá­lózatának, szociális, kultu­rális, egészségügyi helyze­tének javításához, fejleszté­séhez. Jó példa erre az apei Quálitál, s a község vezető­inek, lakóinak egyre gyü­mölcsözőbb kapcsolata. Az összhang sosem volt rossz a gyár, s a község között, de az utóbbi években különö­sen eredményes az összefo­gás. A TANÁCS VÉGREHAJ­TÓ BIZOTTSÁGA a közel­múltban tűzte napirendre a gyár munkáját, eredményét, gondjait. A község vezetői nem kis örömmel, büszke­séggel hallgatták a gyár ve­zetőinek a számadását. Amelyben többek között szó esett a termelésről, a gyár fejlesztéséről, a törzsgárda megbecsüléséről, a tanulás­ról, a művelődésről, a dol­gozók munka- és életkörül­ményeinek javításáról. az üzemegészségügyről. A változások számokkal, tényekkel mérhetők: a gyár az utóbbi években jelentő­sen megfiatalodott: korsze­rű gépek segítik a terme­lést, egyre bővül hazai, kül­földi piaca, egyre jobb kö­rülmények között folyik a termelés az üzemekben. Az esvkori pinceöltözők, a zsú­folt étterem ma már csak rossz emlék Apcon. S hogv mindezekre miért olyan büszkék a község ve­zetői is? Először is: mert mindez Apcon törtértt. Má­sodszor pedig: igaz ugyan, hogy sok „idegen”, beiárő is dolgozik a gyárban, de a Qualitálhan történt változá­sok elsősorban mégiscsak a községben, Apcon éreztetik hatásukat. ísv hát ami a gyárban történt, a faluban is mérhető. AZ APCIAK JÓL TUD­JÁK: a gvár évek óta segíti a községet, de az is igaz, hogy a község sem hálátlan, a község sem szűkmarkú a gyárral szembein. A gyár munkáját három évvel eze­lőtt tárgyalta utoljára a községi tanács végrehajtó bizottsága. Ezen az ülésen a gyár vezetői egy ABC-áru- ház megépítéséhez, a víz­hálózat kiépítéséhez, és az egészségügyi helyzet megja­vításához kértek segítséget a községtől. A község teljesítette ígé­reteit: már megépült az új ABC-áruház, a vízvezeték­hálózat, jó az orvosi, az egészségügyi ellátás is a községben, a gyárban. Mindezekhez jelentős segít­séget adott a község. Ezen kívül az 50 férőhelyes óvo­dában 36, a 40 személyes iskolai napközi otthonban 27, a 20 férőhelyes bölcsődé­ben nem kevesebb, mint 12 Qualitálban dolgozó család gyermeke kapott helyet. Az iskolai napközi otthonba pe­dig a gyár adott hűtőszek­rényt, jelentős összeget, a anyagot a községi művelő­dési otthon felújításához, a sportpálya korszerűsítéséh®, legutóbb pedig a szakmun­kásképzés javítása érdeké­ben nyúlt „zsebébe” a gyár. ÉS SOROLHATNÁNK MÉG a közös összefogás eredmé­nyeit, amelyek mind azt bi­zonyítják: a gyár és a köz­ség lehetőségéhez mérten mindent elkövet a gyárért, a községért. A gyár javára, a község hasznára. E példa­mutató összefogást egy egy­re korszerűbb gyár, és a megye egyik legdinamiku­sabban fejlődő községe ka­matoztatja. k. j. 1970. október 17»

Next

/
Thumbnails
Contents