Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-16 / 243. szám
Vera vakvágányon I A rendőrtiszt átnyújtotta a figyelmeztető jegyzőkönyvet. — Olvassa el és írja alá. A sorokat fürkésző szemek dacosan. felvillannak: — 'Nein tehetem. Minek ígérjem meg, hogy megváltozók. Úgysem tudok lemondani a csavargásról, a fiúkról. Ezt mondta a gyámügyi előadónak is. Tizennégyéves, csinos kislány. Általános iskolás. o o o o Állta szavát. Újabb csavargások jöttek, többnapos kimaradások. Aztán egy betörési kísérlet fiú „barátaival”, S végül egy „beutaló” különleges nevelőintézetbe, vagy ahogy egyszerűen mondják, a javítóba. Hogy jutott eddig, éretlen fejjel, gyerekemberkent, tizennégyévesen. Szólaltassunk meg jegyzőkönyveket, illetékeseket... o o o o — Miért élsz így? — Nekem jó. — És otthon? — Semmi közöm hozzájuk. Anyám új emberrel él. Apám. amikor még együtt éltek részegeskedett, állandóan vert. Azért kerültem állami gondozásba már korábban. Aztán, hogy újra férjhez ment, magához vett. — Unod magad otthon? — Három mostohatestvérem van. Kevés a pénz. A fiúknál több jut. — Anyád mit szol mindehhez? — Szövegel, de 8 sem volt jobb nálam, Ö is a javítóból került ki. — Azóta megváltozott! — Régen neki is így volt jobb. — Hogy kezdődött? — Utcán, kóborlás közben ismerkedtem össze a srácokkal. Aztán elmentem az egyikkel. Van annak már egy éve is. Nem kény szeri- tett, én akartam. Egyszer haza is vittem a fiút. — Nevelőapád? — Megvert, de minek? Azzal nem változtat semmin. — Betörést terveztetek. — Közös ötlet volt. Benne voltam. Én szereztem az üvegvágót. Pénzhez akartunk jutni. — Hogy akarsz élni? — Ez egyelőre nem rajiam áll. Mások döntenek. o o o o Az osztályfőnök: — Vagánykodó gyerek. Állandóan fantáziái, hazudo- zjk. Meséivel mindenkit félrevezet. Nincs olyan helyzet, melyben fel ne találná magát. Fiúkkal rendszeresen foglalkozik. Eszébe sem jut tagadni, majdhogy kultuszt csinál belőle. — Mit tett az iskola? — A meggyőzés, a figyelmeztetés hatástalan volt. Beszéltünk a szülőkkel is. Tehetetlenek. Nem bírnak Verával. — Évekkel korábban hatásosabb lett volna a beavatkozás. — A szülők nem jelezték a problémát... O O O O A szülők: , — Napokra is eltűnt. Ügy kellett értemenni a rendőrségre. Hiába volt szép szó, verés, azt csinálta, ami neki tetszett. Jobb lesz így, ott majd megnevelik. — Mire kellett neki a pénz? — Szórakozás, ifal, cigaretta. A betörést mi akadályoztuk meg. Észrevettük az üvegvágót. — Mikor változott meg? — Nézze, itt van még három gyerek. Mindketten dolgozunk. Nincs sok időnk, s amikor már észrevettük késő volt. o o o o A gyámhatóság: — Egyetlen megoldás a nevelőintézet Alig múlt tizennégy éves. Még megváltozhat, hiszen négy év hosz- szú idő. o o o o Vera: — Miért nem tagadod, amit csináltál? — Semmi értelme. Nekem így esett jól. Tovább is folytatnám, ha lehetne. — A fiúkon és a csavargáson kívül mi érdekel? — Semmi. Pécsi István Már megint másodszor virágzik! Hogy mi? Hát természetesen a szerény ibolya. És hol? Természetesen a Bükkben. Eddig minden évben másodszor virágzott az ibolya a Bükkben és eddig mindig megírtuk, mi, a magyar sajtó, hogy másodszor virágzik az ibolya a Bükkben. Megírtuk tavaly, tavaly előtt, azelőtt, úgy emlékszem, hogy amióta másodszor virágzik az ibolya a Bükkben és egyebütt is, azóta mindig megírtuk. Márpedig ha így, akkor alapos a gyanúm, hogy ezek az ibolyák évente kétszer virágzanak. Az ibolya számára tehát ez nem szenzáció, természetes életjelenség^ — ez csak az újságok számára szenzáció. A bükki ibolya, amint másodszor virágzik. Hű, van egy remek sztorim: először virágzik az erdei nünüke! Hogy ilyen nincs? Na és aztán! Hát nem szenzáció, hogy nincs és mégis virágzik! (—ó) SZABÓ LÁSZLÓ — SÓLYOM JÓZSEF; 4. — Ilyen későn nincs hivatalos idő... Holnap délelőtt tíz órakor szíveskedjék ismét elfáradni... — mondta Cicero, majd halkan odasúgta Mojzischnak: — Weslendbár... Mojzisch sejtette, hogy a másnap délelőttre megadott idő aznap estére vonatkozik, s hogy az inas este tízkor várja őt a Westend-bárban. de nem volt benne biztos, ezért halkan még megkérdezte : — Ma tízkor? — Igen... A náci ügynök visszaült a gépkocsijába, s elhajtatott. 1970. október 16., péntek Már kilenc órakor odaállt a Westend-bár elé, hátha előbb találna érkezni az inas. s így, még az ajtóban el tudja csípni, s beülteti a kocsijába. De Ciceróról a pontosság szobrát lehetett volna megmintázni, mert sem előbb, sem később, hanem pontban tízkor érkezett a Westend- bár elé. Mojzisch szótlanul megérintette a vállát, aztán a kocsi felé intett. Mindketten beszálltak. A náci hírszerző tiszt gépkocsija robogott az utcákon, s közben Mojzisch beszélt: — Elfogadjuk az ajánlatát! De mi a biztosíték arra, hogy az anyagok valóban használhatók is? Továbbá, hogyan lehet arra nézve biztosítékot kapnunk, hogy az ön anyagairól csupán mi értesülünk,?-r kérdezte, és jelentőségteljesen áz inasra pillantott. — Az első anyag átvételénél önök pontosan meg tudják állapítani, hogy mennyire használható! — felelte tökéletes angolsággal Cicero. — Igaz, az anyagot nem vagyok hajlandó máskép átadni, csak csere-csere alapon, vagyis ha a pénzt azonnal megkapom. De tudom, hogy utána ismét jelentkezni fognak újabb, friss anyagokért. Erről meg vagyok győződve. Én itt vagyok, el nem szököm, ideadják a pénzt, én átadom az anyagot, önök előhívják a filmet, s máris megállapíthatják, mit kaptak a kezükbe. Arra nézve, hogy más nem jut ezekhez az anyagoikhoz, biztosítékot nem tudok adni. Vagy ér- dekli önöket, vagy, sem. A BELORUSZ „ A Belorussz Állami Népi Táncegyüttes vidám száma, a „Pavlinka", N. Tavozsnjanszkaja és V. Dimitrijev előadásában. (APN-foto) A világhírű szovjet „Nyírfácska” együttesnek van egy fiatalabb, alig tízéves testvére, a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság Állami Népi Táncegyüttese. A 80 tagú kollektíva a szovjet kultúra napja alkalmával hazánkban is vendégszerepei. A budapesti bemutató után Eger, Salgótarján, Debrecen, Miskolc, Ózd és Csepel közönsége is megismerkedhet tagjainak eredeti művészetével. Vajon mit nyújt majd ez a kollektíva magyarországi vendégszereplése során ? Erre ,a kérdésre válaszolt az APN tudósítójának az együttes művészeti vezetője és fő táncmestere, Alekszandr Opa- naszenko. — Három részre oszthatjuk azokat a táncokat, amelyeket együttesünk bemutat majd a magyar közönségnek. Mindenekelőtt a belorusz népi táncok. A nézők megtekinthetik a híres belorusz „Ljavohinát”, amely a beloruszok számára ugyanazt jelenti, mint az ukránoknak a „Gopak”, a lengyeleknek a „polka”, vagy a „krakowiak”, vagy a magyaroknak a csárdás. A „Ljavohina” tartalma egyszerű: egy fiatal, vidám legény, Ljavon magas sarkú csizmát ajándékoz a kedvesének. Ezzel tulajdonképpen szerelmet vall. Ezért a „Ljavohina” a szerelem, a boldogság és az ifjúság tánca. A „bicski” nevű tréfás tánc, amelyet egy kolhoz műkedvelői ünnepségén lestünk el, mindig nagy közönségsikert arat. Egyébként a népi táncokat mindig saját értelmezéseinkben mutatjuk be, igyekezve megőrizni az eredeti tánc hangulatát, rajzát. Az együttes nem afféle, múzeum, hogy aprólékos gondossággal másolja a régit. Minden régi táncot önállóan „újraolvasunk”. A másik típusba tartozó táncok szűkebb hazánk mai életéről vallanak, noha ugyancsak a népzenében: gyökereznek. Lakásokat építenek és vásárolnak Óvodát létesítenek Alapismereti tanfolyamokat szerveznek a cigányok részére Fokozatosan javulnak a gyöngyösi járás cigánylakosságának életkörülményei A gyöngyösi járás összlakosságának két és fél százaléka cigány. Milyen körülMoj zisch, miközben köny- nyedén vezette gépkocsiját, újra és újra szemügyre vette a középmagas, sápadt, mélyen ülő szemű, kíméletlen tekintetű embert. Az a benyomás alakult ki benne, hogy ez az inas konspiráci- ós tettekre termett, s bár csak a pénz érdekli, mindenképpen használható. De Mojzisch már azt is elhatározta magában, hogy két ügynökét Cicero nyomába ereszti, s amennyiben becsapja őket, kíméletlenül eltéteti láb alól. Mert amilyen kíméletlen típusnak látszott az angol nagykövet inasa, legalább olyan kíméletlen és kegyetlen volt a valóságban Mojzisch, ez a megrögzött náci, akit már évekkel előbb Ankarába telepitett az SD. Berlinben pontosan tudták róla, hogy legalább egy tucatnyi ember halála tapad a nevéhez, ha nem is személyesen ő hajtotta végre a gyilkosságokat — ezt nem is tehette annak veszélye nélkül, hogy esetleg le ne leplezze magát —, de az ötlet minden esetben tőle származott. Amikor ugyanis szükségtelenné, vagy veszélyessé vált a számára valamelyik ügynöke, magához rendelte mindig kéznél levő „ítéletvégrehajtóját”, s az est sötétjében már repült is a tűhegyes tőr, az áldozat hátába... A dobás mindig halálosan biztos eredménnyel végződött, s Mojzischnak nem lehetett kétsége afelől, hogy kiszemelt áldozata néhány percen belül meghal. Ezt a sorsot szánta a mellette ülő Cicerónak is, ha az be találja csapni, vagy ő rájön, hogy kétkulacsos játékét folytat. _, ____ (FolytatjukJ m ények között él e kétezer ember? Helyzetük javítására mi a legszükségesebb teendő? E kérdésekre keresett választ legutóbbi ülésén a gyöngyösi járási tanács végrehajtó bizottsága. Mint a beszámoló is megállapította, változatlanul komoly gond a — minimális egészségügyi és kommunális ellátottságot is nélkülöző — telepeken élő cigányok sorsa. Sok család viskóban lakik. Lőrinciben két családnak ma is földbe vájt kunyhója van. A községi tanácsok sokat tettek a cigányok lakásproblémáinak megoldásáért, s ennek eredménye, hogy 3 év alatt közel száz ház épült a cigányok számára. A jövőben tovább folytatódik aszociális feltételeknek meg nem felelő telepek felszámolása, a IV. ötéves terv időszakában összesen kilencven — újonnan épített, illetve vásárolt — lakást kapnak a cigányok. Egy felmérés szerint a járás cigányainak tápláltsága hiányos, ruházkodása szegényes. Több gyermeknek sem cipője, sem váltóruhája nincs. A lehetetlen állapotokon néhány szülő nem munkával, hanem koldulással és lopással próbál segíteni. A tanácsok nevelési módszerekkel — például meggyőzéssel — igyekeznek rábírni a cigányokat helytelen szemléletük megváltoztatására. Némely esetben azonban a hatóságok szankciókat is alkalmaznak. Nagyon magas a cigányok ellen folytatott szabálysértési eljárások száma. A szociális körülmények javítására a tanácsok segélyt adnak az arra rászoruló cigányoknak. Az idén közel 28 ezer forintot utaltak ki 227 személynek. Részletesen foglalkozott a beszámoló a cigánytelepek köztisztasági helyzetével, s hangsúlyozta, hogy az egyéni tisztaság több családnál szembetűnő. Nagyfiigeden. Apcon. Domoszlón és Kisná- nán a cigánylakosok is e' ( nyerték a „Tiszta udvar, rendes ház” kitüntető táblát. Peiü&e, a KÖJÁL — kéthetenként vizsgálatot tartó — egészségőrei voltak olyan telepeken is, ahol hiányzik az árnyékszék, a kút meg fertőzött. A vb határozatban rendelte el a legelemibb közegészségügyi követelmények biztosítását. Megoldásra vár 214 munkaképes cigány foglalkoztatása. Probléma az, hogy a munkaviszonyban állók között kevés azok száma, akik tsz-ekben keresik meg kenyerüket. A halmajugrai, gyöngyöspatai és szűcsi termelőszövetkezetek még nem hajtották végre a járási tanács határozatát, amely arra kötelezi a közös gazdaságokat, hogy a megfelelő munkára cigányokat is alkalmazzanak. Megfontolást érdemlő javaslat hangzott el a vb- ülésen: Halmajugrán és Gyöngyösorosziban — e községekben élnek nagyobb számban cigánynők — érdemes lenne háziipari szövetkezetét létesíteni, ahol például kötelet készíthetnének a foglalkoztatottak. Nem megnyugtató a cigánylakosság kulturális helyzete sem. Jelenleg 332 analfabétát tartanak nyilván közöttük. Á legtöbb írni-olvas- ni nem tudó cigány Apcon, Karácsondon, Gyöngyösorosziban, Halmajugrán és Lőrinciben él. Határozat született arra, hogy az említett községekben alapismereti tanfolyamokat kell szervezni az analfabéta cigányok részére. A 446 tanköteles korú cigány jó része rendszertelenül jár iskolába. Tavaly 13 495 órát mulasztottak a cigánytanulók, ebből hat és fél ezer óra az igazolatlan mulasztások száma. Ijesztően alacsony, 2,1 a cigánytanulók tanulmányi átlaga. Részbeni megoldást jelentene e problémában, ha a cigánytanulók is kapnának napközis ellátást. Vb-határozat alapián a negyedik ötéves terv idején 25 férőhelyes cigányóvodát építenek Gyöngyösorosziban. Veiket ÁiféA
