Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-23 / 223. szám
A ve/Hoségválaszfö taggyűlésekről jelentjük: A „fehér arany” lövőjén osztoznak az apei kommunisták Az újjal együtt immár négy alapszervezet közel másfél száz kommunistája tartotta csúcsvezetöség-választó taggyűlését a hét elején az apri Qualität Könnyű- fémipari Feldolgozó Vállalatinál, ahová érthető érdeklődés Vonzotta ez alkalommal Oláh Istvánt, az MSZMP Gyöngyösi Járási Bizottságának titkárát is. Apc ugyanis érdekes nagyüzemünk: 197 millió forintos beruházással voltaképpen a III. ötéves terv időszakában, a IX. pártkongresszus óta fejlődött jelentőssé. Mondhatni, hogy pár esztendőt alatt valósággal újjászületett. tíz az a gyár, az a vállalat, ahol bőven akadhatott feladata a kommunistáknak, a tisztséget kapott vagy csupán „küzitatonaként” tnunxalkodó párttagoknak igazán Lehetett munkát, elfoglaltságot találniuk! Nos, mint a plénum elé bocsátott írási« beszámolóból és a raggyűlést levezető elnök tisztét ellátó igazgató. Korbéli Lajos megnyitója mán szót kapott csúcstitkár, Pataki Ferenc kiegészítő je- :enléséből kitűnt: dolgoztak is az apci, budapesti kommunisták! Készük van abban, Oklevél. Elismerő oKtevéi, Dicsérő oklevél. — Nem. Úgy érzem, nem csináltam karriert, legalábbis a szó hagyományos értelmében nem. Nem is tudom, de ez a huszonhárom évi munka mintha egyetlen túlfeszített pillanat lenne. Átsiklik a szemem a falon bekeretezett oklevelekről a szekrény üvegajtajára. Érmek, kitüntetések. — Tizenhárom évet dolgoztam a pártapparátusiban, tíz éve vagyok a hatvani Lenin Tsz elnöke — fanyarul elmosolyodik —, elhasználódtak egy kissé az idegeim, és mégsem érzem azt, hogy sikerült volna valamit, cserébe elérnem. Mondjuk, on adtam amit tudtam, magánéletet, szabad időt, álmatlan éjszakáikat, szakmai tudást, szerveztem, ha kellett üzleti manővereket a termelőszövetkezet, meg mindannyiunk érdekében, és cserébe nem kaptam azt, amit vártam. Nem, ne kérdezze, soha nem érdekelt a pénz Nem valami viszontszolgáltatást vártam, hanem több eredményt. Sokkal több eredményt kellett volna elérnem annyi fáradsággal és idővel, amennyit a munkába beleöltem. Hogy miért nem kerestem nyugoútabb helyet? Kérem, én megszoktam, hogy nem válogathatok a munkahelyekben, oda mentem, ahol szükség volt iám. Igyekeztem mindenhol a legjobb belátásom és a legjobb tudásom szerint dolgozni. Talán túlságosan is igyekeztem. Nem szerettem a megadott sablon szerint dolgozni. Mindig az volt a meggyőződésem, hogy az általános elveket nem lehet mindenütt egyformán alkalmazni. Mit mondjak, nem voltam valami közkedvelt. A szekrényen vándorzászló. Az üvegajtó mögött jelvények. Megakad a tekintetem: „Rabecz Lajosnak a Mun'-a Érdemrend arany fokozatát ...” — Néha több ellenséget szerzett, mint barátot. A termelőszövetkezetünknek mindig nagy szarvasmarha- ftdormánya volt. Évente két- IdLáóf fizettünk rá, de nem hogy 1965-től 33 százalékkal nőtt a vállalat teljes termelési értéke, sok emberrel sikerült megismertetni, megszerettetni a környéken addig idegen szakmát, a céget a hazai alumíniumfeldolgozás egyik fontos bázisává, külföldön is elégedetten emlegetett partnerré tették. A csúcsvezetőség őszintesége azonban egyidejűleg azt is megkövetelte, hogy a párttitkár mindehhez hozzáfűzte: a kommunisták igyekezete az említett eredmények ellenére sem volt teljes. Időnkint kisiklások zavarták az előrehaladást — elég ennél például csupán a tavalyi évre gondolni — még az idén is meglehetősen magas a selejtszázalék, baj van a fegyelemmel, a munkaidő-kihasználással, sok az egyébként elkerülhető túlóra, amelyek bizony a párttagok lelkiismeretét is terhelik. Szerencsére, nem egészen új ez a felismerés — a vállalat kommunistái beszéltek hibáikról, feladataikról már az augusztusi taggyűléseken :is. S hogy mennyire érezték felelősségüket, mennyire akarnak javítani hibáikon, mi sem bizonyítja jobban, engedtem tó, mert tudtam, hogy az országnak szüksége van rá. Sok tsz-elnök felszámolta a ráfizetéses szarvasmarha-tenyésztést, záráskor aztán rendiben volt minden, volt pénz, jó volt az elnök. És mi lett volna, ha minden elnök így cselekszik? Kik voltak a jó elnökök valójában? Most inár érdemes megint szarvasmarhával foglalkozni, mert kifizetődő, most már bebizonyosodott, hogy helyesen tettem, amit akikor tettem. Csakhogy azt az időt is cl kellett viselná, amikor a tsz-tagok zsebéből kihúztam kétmilliót, mindannyiunh miatt, mi ndamiyiun'k érdekében. Tíz éve vagyok tsz- elnök, még tíz van hátra a nyugdíjig — végigsimít az arcán, letörli a melegben összegyűlt verejtéket az egészen az álla alá lefutó barázdákból —, ha megérem. Hát elkoptam egy kicsit. Mit is kérdezett a beszélgetés előtt, ja, hogy van-e kocsim? Van, tizenöt éve. Én nem használom. Bocsánat, a telefon. Felveszi a kagylót, megint letörli az arcát. „ .. .nem, ne haragudj ... tényleg mennék szívesen, csak nem jól érzem ínagam. Igen, fáradt vagyok, meg a szívem is... majd máskor...” Leteszi a kagylót, az ujjaival dobol az asztalon. Elbúcsúzom. Pedig sokmindent szeretnék még tudni. Szeretném még megkérdezni, tudja-e, hogy szükség van rá, hogy szükség van a Rabecz Lajoshoz hasonlókra, mert nélkülük nem tartanánk ott, ahol most tartunk, mert minden hitüket és akaratukat adták az új vetésnek, az aratásnak. a termelőszövetkezetnek, gyakran magukra hagyva, bizonytalansággal körülvéve. Tudja-e, hegy fél, háromnegyed életük nemhiába kopott meg az őrlő malomiján? Csak a keményebb! e állta ki. Tudják-e, hogy nemhiába őrölte egészségüket, akaratukat, hitüket a szigorú malom. Tudják-e, hogy mennyi mindent tettek ezért az országért? És mi? Mi tudjuk-e? Szigethy András mint a korábbi plénumokon tanúsított részvételük: a taggyűlésekről mindössze négyen maradtak igazolatlanul távol, s a többiek közül huszonegyen mondták el véleményüket! Miközben Pintér József vezetésével a jelölő bizottság, s Kovács Zoltán irányításával a szavazatszedő bizottság feladatát végezte, illetve további munkájára készült, a párttitkár szavai és a taggyűlés aktivitása önkéntelenül is a címadó mondatot juttatta az ember eszébe. A vállalat kommunistáit „fehér aranyunk” — a magyar alumínium — jövője, a IV. ötéves terv során megvalósuló további 240 millió forintos fejlesztés sikeres megvalósítása, az ország legnagyobb köny- nyűfém-öntvény és öntésza- ti tömbgyártó centrumának kialakítása foglalkoztatta. Ehhez szükséges — mondták — a technológiai osztály, a ko- killa- és vegyes kohászati üzem munkájának minőségi javítása, általában a vezetők és beosztottak viszonyának tökéletesítése, a káderahyag- gal való jobb gazdálkodás, a nagyobb fegyelem, a hatékonyabb pártépítés, a KISZ-, illetve a szakszervezeti bizottság megfelelőbb támogatása. A vitában felszólalt tizenhét kommunista ugyanekkor — a többi között — hangsúlyozta a fiatalokkal, a nőkkel, az új dolgozókkal való nagyobb törődést, a jó munka fokozottabb megbecsülését, az általános vállalati közérzet javításának fontosságát. Az idő drága — mondták — éppen ezért már a taggyűlést követő nap legyen az újabb, a megváltozott munka kezdete, mert így követeli a vállalati érdek és valamennyiünk jövője is. A további nemes célok eléréséhez a Qualitál kommunistái is új vezetőséget választottak. Javítottali a. testület összetételén, s így két munkás is bekerült az irányítók közé. A szavazás végeredményeként ismét Pataki Ferenc kapott bizalmat a csúcstitkári posztra, s a vezetőség tagjai lettek: Korbéli Lajos, Matusik János, Tobákos Istvánná, Szanyi Jenő, Illés László, valamint Telekes Flórián. Egyidejűleg a tagság Pataki Ferencet, Szűcs Lajost a járási küldöttértekezletre delegálta. Gyóni Gyula Gyalogosok az úttestre! Az országban bizonyára az egyetlen lakott település Gyöngyös, ahol a gyalogosoknak csak az úttesten lehet közlekedniük. A gépkocsik, a dömperek, a motorosok és a szekerek sorában kapkodhatják a lábaikat, lia be akarnak jutni a munkahelyükre: a Heves megyei Állami Építőipari Vállalathoz, a Mátraalji Szénbányák Vállalathoz és azok is. akik akár a bányász-, akár az építöszálló lakói, vagy éppen a negyvenlakásos épületben van az otthonuk. De még folytathatjuk a sort: azoknak is csak az úttest jut gyalogos közlekedésre, akik az építők üzemi konyháján kosztolnak. Legalább ezer ejnbert érint ez a furcsa helyzet. Történt ugyanis, hogy a Róbert Károly utca keleti oldalán hozzáfogtak a parkosításhoz. Járda csak ezen az oldalon van. De az előbb felsorolt személyeknek át kell jutniuk a túlsó oldalra, ha céljukat cl akarják érni. Eddig a járda és az úttest között levő fölüsávot használták az átkeléshez. Ügy — toronyiránt. A legrövidebb utat nézve ki maguknak. Ezt a sávot most felásták, mert ide helyezi el a kerté szét a virágokat és a bokrokat. Szögesdrót kerítés álija útját azoknak, akik az út SZOCIALISTA KARRIER... A földalatti vasút második szakaszának építése jó ütemben halad. A Moszkva tér alatt megkezdték az állomástér kialakítását. Ennek boltozata és oldalfala már elkészült, jelenleg a 75 méter hosszú mozgólépcső iejtaknáját építik. Képünkön: ezen az alagúíszaka- szon érkeznek majd a szerelvények a Vérmező felöl a Metró Moszkva téri állomásához. (MTI foto Bára István felvétele — KS) Kongresszusra készülünk j Iléké§ e^inás mellett elé« — békés együttműködés ..Küzdünk a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért. Ennek szellemében fejlesztjük kapcsolatainkat a kapitalista országokkal.” A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a X. kongresszusra készített irányelvei szabnak így irányt a magyar külpolitikának. Az elv feltétlenül helyes, de megvalósítása nagyban függ annak értelmezésétől. Márpedig ezen a téren tapasztalható bizonyos félreértéi, sőt szándékos félremagyarázás is. A félreértés abból táplálkozik, hogy a békés egymás mellett élést egyesek olyannyira békésnek tekintik, hogy annak jegyében mindenféle harcról, — az osztályharcról is — készek lemondani. Mások szerint a békés egymás mellett élés — passzív várakozás a kapitalizmus elhalására, vagy éppen benódolás az imperializmus előtt. Akadnak. akik a békés egymás mellett élést — helyesen — az osztályharc sajátos formájának tekintik, ezzel szemben nem értik, miért szükséges együttműködni a tőkésországokkal. A marxizmus—leninizmus, s így a békés egymás mellett élés lenini elveinek a nemzetközi munkásmozgalomban megtalálható bal- és jobboldali torzítói tudatosan ferdítik el a lényeget. A baloldali opportunisták másik oldalára igyekeznének. Mit tehetnék? Vagy átmásznak a szögesdróton, vagy a betorkolló utcák kereszteződésében próbálnak átevickélni az úttesten. De ha testi épségüket megőrizve át is értek az út túlsó oldalára, akkor sem örülhetnek a - sikernek, mert ezen a több. száz méter hosz- szú szakaszon járda nincs. Van útszegély, van mellette egy keskeny földsáv, tele gazzal, derékig érő dudvá- val. Ki fog ilyen terepakadályokkal megküzdeni? Marad az úttest, a KRESZ szabályaival ellentétes viselkedés. És mindez egy olyan városban, amely sokat ad magára. .amely nagyon kényes a rangjára, városi mivoltára. És mindez a város alapítójáról, a Róbert Károlyról elnevezett úton. Ej, szegény városalapító! Ha tudtad volna hogy ilyen körülményeket teremtenék a „nevedben” — biztosan meggondoltad volna annak az oklevélnek az aláírását! De hát — késő bánat. Ha csak olyan csoda nem történik meg hamarosan, hogy Gyöngyösön, a Mátra fővárosában, valamiféle jubileumi alkalomra meg nem építik ezt a néhány száz méteres járdát. Olyan nehéz ezt elképzelni? (jnní) szerint a szocializmus győzelme — a kialakult erőviszonyok közepette — elengedhetetlenül megköveteli a két világrendszer általános összecsapását, a háborút, s mindenki, aki ezt el akarja kerülni — tehát békés egymás mellett élést akar — elárulja a forradalom ügyét. Nyilvánvaló, hogy a marxisták—leninisták elutasítják ezt a nézetet. A szocializmus győzelmének egyáltalán nem feltétele a háború. Az erőviszonyok számukra kedvező változásból nem az következik, hogy félre K.ell dobnunk a békés egymás mellett élés politikáját, hanem ellenkezőleg az, hogy nagyobb erőnk segítségével rá tudjuk kényszeríteni a tőkés világot a békés egymás mellett élésre. S végül meg kell védenünk a békés egymás mellett élés elveit a bui-zsoá rágalmakkal szemben is, amelyek — a lényeget kiforgatva — „kényszerű lakú kának” vagy „az igazi szándékokat leplező politikának” próbálják feltüntetni törekvéseinket. A magyar külpolitika felfogása szerint a békés egymás mellett élés a kapitalizmus elleni harc olyan formája, amely háború nélkül kíván eljutni a szocializmus világméretű győzelmének kivívásához. Fegyverek helyett politikai, diplomáciai, gazdasági, tudományos, ideológiai — tehát nem katonai,— síkon igyekszik harcolni. A különböző társadalmi rendszeri! országok békés egymás mellett élésének elve persze nem alkalmazható az elnyomók és elnyomottak, a gyarmattartók és a gyarmatok viszonyára. A háború elkerülésére tett ei-őíeszíté- seink nem mondanak ellent honvédelmmünk erősítésének, s annak sem, hogy szükség esetén fegyverrel segítsük az imperializmus ellen küzdő népeket. A békés egymás mellett élés esélyéi; csak növeli, ha az im- pei'ialista mesterkedéseket megfelelő katonai erő tartja kordában. Politikánk megvalósításához, céljaink eléréséhez szükség van arra, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok között egyenjogú, a kölcsönös előnyökre és érdekekre épülő politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok épüljenek ki. A békés egymás mellett élés telién nem passzív állapot, hanem aktív együttműködés — ezt akarjuk elérni az államok mind szélesebb körében. A gyakorlatban ez nem más, mint minden gazdasági diszkrimináció megszüntetése, hosszú lejáratú «érződélekben biztosított előnyös kereskedelem, ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi kooperáció, tudományos együttműködés, közös kutatás, az eredmények, tapasztalatok kicserélése, kulturális együttesek, művészek, kiállítások, kiadványok cseréje és így tovább. Ezeken túlmenően politikai jellegű együttműködésre is törekszünk, ami lehetővé teszi a párbeszédet a szocialista es a kapitalista országok vezetői között a nemzetközi' politikai problémák megvitatását és megoldási módozatainak kialakítását Az atom- csend- és az atomsorompo- szerződés és sok más megállapodás, legutóbb pedig a szovjet—nyugatnémet szerződés bizonyítja a tárgyalásos módszer eredményessé gét. Tisztában kell lennünk persze, azzal, hogy míg :a szocialista országok áz államközi kapcsolatokat a szocializmus érdekében igyekeznek felhasználni, a kapitalista országok a tőkésrendszer pozícióit próbálják erő síteni ezen az úton. Ez azonban nem homályosíthatja el azt, hogy a két rendszer országainak normális, államközi kapcsolataiból a szocializmus és a béke erői sok hasznot húzhatnak. A szocialista országok felhasználhatják a kapitalista piacot áruik elhelyezésére, fontos árucikkek beszerzéséi-e, technikájuk fejlesztésére. A különböző tárgyalásokon meg- ismei-hetik és befolyásolhatják a tőkés körök politikáját. elszigetelhetik a legag resszívabb imperialista cso: portokat. A széles körű kapcsolatok alkalmat adnak arra, hogy a kapitalista országok lakossága a valósághoz híven ismerje meg a szocialista országok. életét, ezáltal hitelét veszíti a hamis bur- zsoá propaganda. Jelentős előnyökkel jár a békés együttműködés a kapitalista országok számára is. A szocialista országok piacai kedvező lehetőségeket nyújtanak a tőkés cégeknek, s a tárgyalások segítik a tőkés országok vezető körein belül azokat, akik számot vetnek a világ új erőviszonyaival, a szocialista országok növekvő ei-ejével, hajlamosak reálisan közelíteni a nemzetközi problémákhoz, s ezeket a békés egymás mellett élés szellemében megoldani. P. T. 1!>70. szeptember 23., szeri»
