Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-23 / 223. szám
Négyen Vietnamból... A nagyelőadóban fiatal hallgatók hajolnak a jegyzetfüzetek fölé. Köztük néhány kerek arcú. mosolygós, fekete szemű, rövid hajú fiú: vietnamiak ... Amikor beszélgetésre invitálom őket, egyikük szabadkozva megjegyzi: — Nehéz a „magyar nyélv”: nekünk sokat kell még tanulni, gyakorolni, hogy jól tudjuk kifejezni magunkat... Aztán sorban bemutatkoznak: — Ca Van Tinh. — Nguyen The Binh. — Pham Dny Lieu. — Nguyen Dinh Thuoc. Valóban erősen törik a nyelvünket, s egy-egy hosz- szabb mondát után kérdőn néznek rám: vajon megértettem-e? Amikor rábólintok, Ca Van Tinh mesélni kezd: — Egy éve, augusztus 23-án, tizenegy napos utazás után érkeztünk meg Budapestre egy nagyobb csoporttal. Pár nap múlva megkezdődött a szorgos nyelv- tanulás a Nemzetközi Előkészítő Intézetben... — Mit tanulnak? — Tanárok szeretnénk lenni, ezért a budapesti követségünk a Ho Sí Minh Tanárképző Főiskolára küldött bennünket tanulni. Most első éves matematika— fizika szakos hallgatók vagyunk mind a négyen — válaszol az alacsony Nguyen The Binh. — Hogyan telnek az első hetek a főiskolán? — Jól... Már kezdünk eligazodni itt. Még nagyon erősen kell figyelnünk, hogy megértsünk mindent, de a csoportbeliek sokat segítenek nekünk. Együtt lakunk a diákotthonban, együtt eszünk a menzán... — mesélik felváltva. — Izlenek a magyar ételek? A kérdés nem lepi meg őket, de egy pillanatnyi szünet következik: gondolom, az összehasonlítás miatt. — Igen, finomak, de legjobbak a rizses ételek. Azok hasonlítanak a legjobban a mi ételeinkhez — mondják. — Ezek a kedvenceink itt is. . i Előadás után vannak, arcukat kicsit meghúzza a fáradtság. Az akadozó beszélgetés új témára kanyarodik: a meglehetősen kevés szabad időre. — Mivel töltik el az üres óráikat, például vasárnap? — kérdem. — Pihenéssel, városnézéssel. Eger nagyon tetszik nekünk, szép város: majdnem mindent láttunk már. Voltunk a templomokban, a várban, múzeumban ..de még van mit megnézni. — Mozi? — Itt még nem voltunk. Kevés az időnk esténként, mert sokat kell olvasni magyarul. Sok még az ismeretlen szakkifejezés, amit meg kell tanulnunk — válaszolja Ca Van Tinh, aztán még hozzáteszi: — meg levelet írunk haza... — Mikor kaptak levelet otthonról? — Én — mondja Ca Van Tinh — most kaptam, szeptember elején. — Egy hónap kell, amíg megérkezik a válasz Vietnamból. Én is kapok nemsokára, már ide, Egerbe — egészíti ki társát Nguyen The Binh. — Miről írtak az otthoniak legutóbb? — Szüléinkről, testvéreinkről, faluink életéről kaptunk hírt a levelekben. Meg arról írtak, hogy tanuljunk becsületesen, mert várnak ránk a gimnáziumokban .., — áll össze szavaik nyomán az üzenet, s közben tekintetük a távolt kutatja. A főiskola modern, új épületének hatalmas ablakain át már jól látszanak a város felvillanó esti fényei. A beszélgetőpartnereim az órára pillantanak és elbúcsúznak. — Sietünk, mert nemsokára kezdődik a vacsora. — mondják, s még hozzáteszik, hogy ma rizs lesz ... Szilvás István Még egyszer a fiatal iparművészek egri kiállításáról Lapunk az elmúlt héten méltatta azt a sikeres kiállítást, amelyet a Képcsarnok egri részlege rendezett öt fiatal iparművész munkáiból. A feledékeny ség és a sajtó ördöge megtréfálta a beszámoló tollát és az írásból kimaradt az egyik sikeres művész méltatása. Takács Katalin a szó legnemesebb értelmében női művészalkat. Anyaga a textil, a ruha és a divat. Eddigi pályafutásának emlékezetes állomásaként megemlítjük, hogy a textilfaUkép-pályá- zaton, 1968-ban első és második díjat kapott, de kiállított már Oslóban, Moszkvában, Rómában. Párizsban, Prágában és Budapesten. Kosztümtervei közül az „Egy pohár víz” kosztümjei külön kitüntetést kaptak. Az Egeiben bemutatott anyaga színes, érdekes és önálló művészegyéniséget jelez. Nagy méretekben, változatos formakezeléssel teszi mozgalmassá azt a teret, ahová faliképéit szánja A színek forróságukkal és lírai összhangjukkal figyelmeztetnek, hogy itt derűs szemlélet alkot, Finom ízlésű sáljait a divatra reagáló asszonyok, lányok hamar elkapkodták. Ma már csak azok a munkái láthatók a kiállításon, amelyek méretük miatt nehezen illeszthetők bele kisebb “lakásokba. Pedig megérné megvenni ezeket a fajiképeket: a lakás uralkodó díszévé válna, alaphangot adva egy olyan térbelsőnek, amely asszonyi nyájassággal várja vendégeit és lakóit Sólyom—Szóból s. — Rendben van — egyezett bele Blake. Ekkor szólalt meg hosszú idő után először Kono, Chaplin volt komornyikja. — Hajlandó lenne Honoluluba utazni? — Ha jól megfizetik! ?... — Az anyagi részét már említettem, a végrehajtás Mr. Kono dolga. Az ön feladata az lesz, hogy Honoluluba utazzék és beszélje rá Campbell t, adjon bizonyos információkat ,.. — Mik lennének ezek? — Indulás előtt időben meg fogja tudni. Akkor hát megegyeztünk? ... Igaz? ... A kocsi visszahajtott a városba, s amikor Blake kiszállt és elbúcsúzott Kono- tól, a volt komornyik barátságosan megveregette a vállát: — Rövidesen értesítlek, A1... — tegezte le váratlanul Blake-et. Blake lelkében vihar dúlt. Mit tegyen? Jelentse? A dolog most már nyilvánvaló: hírszerzésre akarják felhasználni. Végiggondolta ismét az egészet: nem volt olyan buta, hogy ne tudta volna, miért éppen a flotta érdekli annyira a japánokat... Újflni. szeptember 33.. szerda ságolvasó ember lévén, köny- n.ven rájött, hiszen az újságok nap mint nap megírták már ezekben a hetekben, hogy a japánok Indokíná- ra kancsingatnak, távolabbi terveikben szerepel India, de egyelőre angol, francia és amerikai érdekekkel találják szemközt magukat... Főleg az amerikaival... A Csendes-óceánnak ezt a térségét az Egyesült Államok uralja... így dúlt benne a kétség, amikor másnap észrevette, hogy a japánok nagyon is komolyan veszik a dolgot, mert bárhová megy, valaki mindig követi. Hol egy japán, hol egy amerikai... Vagy mégsem amerikai? Véletlenül elkapott egy szót egyik követőjétől, amint a másik váltotta, s ekkor hasított bele a felismerés, hogy az illető — német. Tehát a japánok és a németek itt is összejátszanak ... Biake kétségtelenül nehéz helyzetbe került. Egy civil amatőrnek olyasmibe keveredni, amire a hivatásosok is évekig készülnek, tanulnak — nem volt túlságosan ajánlatos dolog, még itt, az Egyesült Államokban sem. Ugyanis a világháború kitörésekor szigorított törvényt hoztak a hazaárulás és a kémkedés megtorlására. Azt persze Blake nem tudhatta, hogy ez a törvény önmagában vajmi keveset ért; eles harc folyt ugyanis a kémelhárításban, a kulisszák mögött. Az FBI és az ONI, vagyis a szövetségi elhárító és a tengerészeti hírszerző és elhárító hivatal között ... Mint látni fogjuk, részben egy fatális véletlen, részben pedig ez a kulisszák mögötti harc volt az egyik eredője annak, hogy bár az amerikai elhárító szervek birtokában voltak egy olyan jelentésnek, amely utalt a bekövetkező Pearl Harbour-i támadásra, mégis az óriási támaszpont elleni támadás teljesen felkészületlenül és váratlanul érte az amerikai hadvezetőséget... Blake úgy döntött, hogy érintkezésbe lép az ONI-jal, mégpedig úgy, hogy a japánok erről ne szerezhessenek tudomást. Ez viszont nem volt könnyű dolog. Követői kitartónak bizonyultak: semmiképpen sem tudta őket lerázni, legalább úgy, ahogy azt amatőr képzelete tanácsolta. Először a telefonra gondolt, de rövidesen felfedezte, hogy egy diktafont rejtettek el lakása nappali szobájának karosszékében. El sem tudta képzelni, vajon a japánok hogy jutottak be hozzá ... A telefon tehát nem jöhetett számításba, s ez még inkább rádöbbentette arra, hogy mennyire behálózták, s mennyire figyelik. Végképp eltökélte: megkeresi a tengerészeti elhárító szerveket így nem leszünk „élivó nemzet’... Szerte a világon fokozott propagandát fejtenek ki a tejtermék-fogyasztás emeléséért, nálunk Magyarországon is egyre változatosabb formában találkozhatunk « felhívással, amelynek a lényege: igyunk minél több tejet, fogyasszunk minél több tejterméket, mert ez az egészséges és ésszerű táplálkozás egyik fontos alapja. Persze a jó propaganda önmagáoan még nem minden ,elsősorban elegendő mennyiségű tej- és tejtermék, továbbá megfelelő számú elárusítóhely, no és kellő számú fogyasztó szükséges ahhoz, hogy Magyarország az „élivó nemzetek” sorába kiizdje fel magát. De kérdezzük: hol van például Egerben annyi tej- bolt, ami — főleg nyáron — kqi tudja elégíteni az igényeket? Egyelőre jóval több az italboltok száma... Azzal pedig egyáltalán nem lehet egyetérteni, hogy például a Gólya utcai tejbolt — ami májustól októberig hétvégeken valósággal vonzza a turistákat kirándulókat ugyannyira, hogy a „bennszülött’’ lakosok csak hosszas sorbaállás után képesek tejhez jutni — minden negyedik vasárnap zárva legyen! Legutóbb — és ki tudja mennyiszer már — rövid idő leforgása alatt több száz reggelizni vágyó kiránduló érkezeit a oezárt bolthoz s távozott onnan szitkozódva. A tejbolt személyzetét természetesen ugyanúgy megilleti a szabadnap, mint bármely más dolgozót. Nem hisszük azonban,, hogy az üzemeltető vállalat ne találna valami egészséges megoldást — például helyettesítés — a probléma megoldására, hiszen mindössze 4—5 hónapról van szó. (—dy) Férfidivat nőknek ? i\«f divat férfiaknak ? Két ruhamodell az olasz Designer Bonser divatcég őszi- téli kollekciójából., (Külföldi Képszolgálat) Gramigna szeretője Bolgár—olasz film Giovanni Veiga novellája az olasz Délre visz bennünket, Szicíliába, ahol a vérbosszú, az évszázados gyűKísérietezett azzal is, hogy bement egy átjáróiházba, s az utca túloldalán próbált kijutni. Ám japán követője —, aki éppen Blake-et figyelte — nem állt meg a kapu előtt, hanem utána ment... Beugrott egy áruházba, hogy eltűnjön a forgatagban, de így sem tudta lerázni kísérőjét. Eközben érte Kono telefonhívása ... — Találkoznunk kell. 1. — mondta. — Hol és mikor? — Egy óra múlva, a sarkon, kocsival várom ... BÍake elment a találkozóra ... Kono felajánlotta, hogy ha egy héten belül Hawaiiba utazik, kétezer-ötszáz dollárt kap és minden kiadását fedezik. De hogy Blake lássa, milyen bőkezűek, további ötezer dollárt ígért arra az esetre, ha átadja az információkat, amelyeket Campbelltől megszerez. Az egykori „izomember” állta az alkut, s mindent megígért a japánnak. Most már azonban elkerülhetetlennek látszott, hogy sürgősen felvegye a kapcsolatot az ONI valamelyik tisztjével. Éppen az utcán sétált, nyomában nem is egy, hanem két kísérővel, amikor egy jó ötlete támadt. Bement az égjük moziba. A japánok megtorpantak az ajtóban. nyilván azon törték a fejüket: érdemes-e utána menni ... Eközben Blake átvágott az előcsarnokon, s amikor látta, hogy követői nem mentek utána, gyorsan megkereste az igazgatót, akinek röviden előadta helyzetét, s. megkérte, hogy engedje ki egy oldalajtón. f folytatjuk) lölködés forró légköre termi a bűnöket és a bűnök olykor kegyetlen büntetését. Az egységre törekvő Itália forradalmi idejét élik ezek a a hősök, akik a filmben megelevenednek. Az elnyomott parasztok hiába reménykedtek, hogy a piemontei katonák a várva várt igazságot hozzák számukra, az addig hatalmas és vagyonos báró érkezésük után is vagyonos és hatalmas maradt. És hogy ezt az érintetlenül maradt hatalmát érvényesítse, írástudatlan szomszédjával olyan csaló szerződést köt, amely szerint csak a földet veszi meg, de a földdel vele megy a ház is, mert a jogot csak a báró ismeri. Ez a csalás tette mindenki ellenségévé Gramignát, az apját szerető fiút, aki minden erejét a bosszúnak szenteli. A faluban mindenki tudja, hogy a báró csalt, de Gramigna nem tudja őket az uraság ellen fellázítani. Módszert változtat: a báró szolgáit fenyegeti meg, hogy megöli őket. ha nem vállalkoznak a kiszemelt áldozatok lepuffentására. így a vérbosszú törvénye szerint ki-ki megteszi a magáét, Gramigna mégis szerencsétlen sorsot ér, mert Gemma szerelmét meggyalázzák, s hiába pusztul el a báró a népharag miatt. Gramigná- nak nincs meg az elégtétele, hogy ő végezhet vele. A XX. századi forradalmak után — amikor milliós osztályok keltek fel jogaik kivívására — inkább romantikának tűnik ez a szicíliai história. Nem is lenne több, ha a rendező. Carlo ÍÁzzani nem venné halálosan komolyan azokat a jellemeket. akik ezt a küzdelmet végigharcolják. Számunkra kissé idegen erkölcsi mérce, ahogvan a főhős minden magatartásra ba’ál.xs büntetést mé- mvt »pitik az apját és voltak emberek. akik ennél a műveletnél a pisakos lelkű hatalom nyomására közreműködtek. Maga Gramigna mondja a tőle már-már megundo-. rodó Gemmának, hogy szörnyű, mennyi vér folyik hazájában, talán több, mint víz a patakban, mégsem látja be, hogy a küzdelem egyoldalú és keserű kegyetlenség ellenére is hasztalan. Lizzani ezekkel a forró, minden értelmet nélkülöző, szenvedélyes cselekedetekkel is azt bizonyítja, hogy a megsértett ember nem ismer határt, amikor igazságot akar szolgáltatni. A rendező mintha túlidealizálná főhősét a többiek rovására és csak akkor mutatná meg, amikor a szenvedély hatása alatt cselekszik. Olykor várnánk, hogy ez a Gramigna átgondolja indítékait és tudatos hőssé váljék, a féktelen bosszúvágy alól csak szünetszerűen is felszabaduljon. Nyomasztó és drámai hatású ez a film, komor vörös és fekete színekből, a tiszta égbolt minden vigasztalása nélkül. Még a szerelem ig meggyalázódik itt sokszorosan és úgy, hogy a néző rettenetét lát az kelésben is. Gian Maria Volonté ísm& rős arc, az elvadult bosszúvágyat az arcán és mozdulataiban egyaránt hitelesen ábrázolja. Stefánia Sandrelli a szerelmes lány alakjában finom jelenség, balettszerüen kecses mozgással. Iva Garra- ni, Luigi Pistiin, Emília Ra- de-va és Iván Pencov kitűnő figurákat alakítanak. Otelló Profazio zenéje korabeli hangulatot áraszt és reminiszcenciákat ébreszt. Silvano Ippoliti képei a mozgalmas történetet színesen és gazdagon terítik elénk, a változatos és izgalmas szicíliai tájat idézve. (farkas)
