Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-13 / 215. szám

Emlékezés Vedres Márkra

Verdes Márk: EMBERPAk

.u.jJh.1'

U

ngvárott született, száz évve! ezelőtt, 1870-ben, s a helyi anyagipari középiskola elvégzése után Münchenben tanult, Hollósy Simon magániskolájában. < Innét Franciaországba került, ahol volt gyári munkás, < szobraszseged, mígnem Párizsban megbűvölték a modern <; szobrászat nagymesterének, Rodinnak az alkotásai, aki < felkereste műtermében s elismerően szólott a munkáiról. Idehaza is felfedezték a műértők. Egymás után mintázta nagyméretű kompozícióit, de megbízást nem kapott Mint annyi kiváló kortársa, Rippl-Rónai, Ady Endre, vagy Bartók Béla — Vedres Márk sem kellett az úri Magyarországnak. Márványba álmodott alkotásai nem valósulhattak meg, s a gondok arra késztették a művészt, hogy új utakon, a kisplasztika terén fejlessze a tehetségét. Több mint egy évtízedet tölt Itáliában, ahol az antik és a reneszánsz szobrászat remekei igézik meg; ezeknek nyugalmas harmóniája lesz azontúl, élete végéig, művészetének ihletője.

1914-ben hazatér, s nemsokára, 1919-beii, a Tanácsköztársaság idején felvillan előtte is annak a lehetősége, hogy nagyszabású terveit valóra váltsa. Egykori tanítója, Szabó Ervin Pantheonjának a tervét készíti el épitesztársával. A nagyszabású terv. — sajnos csak terv maradt. Az ellenforradalom után bíróság elé állítják, mint a művészeti direktórium tagját, meg akarják fosztani műtermétől, sőt lakásától is. Űjra Itáliába megy, s újabb évtizedet tölt Dante gyönyörű városában, az Amoparti Firenzében. Antik ihletésű kis bronzszobrokat készít, amelyeket gazdag utazók és igényes műgyűjtők vásároltak meg tőle. Műveinek témája a szép, ifjú, életben hivő és cselekvő ember; táncoló, fürdő nők, tevékeny munkásalakok, a Kaszakalapáló, a Magvető, a Zsákhordó, a korsót vivő fiúk és lányok.

Vedres Márk jól ismerte a modern törekvéseket, megértette és elismerte java részük létjogosultságát, 6 maga azonban a valósághű ábrázolás, a realizmus híve maradt. — Természet nélkül nincs művészet — vallotta. A valóságélmény nélkül született, kiagyalt konstrukciókat nem tartotta művészetnek.

Élményekben, tapasztalatokban gazdag élete alkonyán megértette, hogy valósággá vált az emberség, amelyért küzdött, amelynek jogát és szépségét műveiben hirdette. A felszabadulás után újult erővel látott munkához. Külföldi sikerek után végre a hazai tárlatok közönsége is megismerhette kiváló művészetét. Főműve: a Thälmann út lakótelep dísze, a több alakos Béke-kút, középütt a Halász pompás figurájával. Tartózkodóan szerény, halk- szavú, rokonszenves egyéniségét kivételes tisztelet övezte; államunk kétszer tüntette ki Kossuth-díjjal és a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze címet adományozta neki.

Kilen evén egyéves korában ment el tőlünk. Alkotásait közterek és múzeumok őrzik, születése évfordulóján a kommunista művésznek kijáró kegyelettel emlékezünk ra.

Artner Tivadar

A kutyások iámét lejártak a rakpartra, a fű kizöldül t, napközben tarka kenddé lányok gereblyézték a park ágyásait, s talicskán friss sódert hordtak az utakra. Néhány napig esett az sső, de ettől még tisztább és áttetszőbb lett a levegő, a tavasz klmo6datta a parkot.

Zotyi estefelé mindig lent ült a bokrok előtti pádon, s rendre megkerültek a többiek is; Pucér, Nahát és a két Hobó. A lányok közül csak Szöszmösz jött le. Egész télen át nem látták. Megtelt a keble, az arca tele lett apró pörsenésekkel. Fenekén feszült a farmer- nadrág, s egészében véve más lett. O Kishobó mégis kérdezte tőle: „Mi van,

Szöszmösz, tán menyasszony vagy?” A lány nagy szemet meresztett: „Bezsongtál? Nem vesztem meg!” Ezzel ismét helyreállt a múlt évi őszi állapot.

Ültek a pádon, cigarettáztak, olykor körbejártak a parkban, később meg, amint a kutyások Jrisorjáztak a rakpartra, odaálltak a vaskorlát mellé, lekonyököltek rá és bámulták a kutyákat Néha megjegyzéseket tettek. Nem állhatták a kutyákat s akik sétáltatták őket azokat sem. Egyszer egy busafejű szőrgomolyag szaglászni kezdte Nahát lábát, a gazdája, egy kövérkés nő hiába hívogatta, maré Nahát lehajolt a pulihoz, megsimogatta, majd hirtelen megcsavarta a fülét: „Eredj anyuskádhoz, nem hallod, hogy hív?" Mind nevettek, a kutya nyüszítve elíramodott * nő pedig ronda huligánoknak nevezte őket

Ilyesmi szórakozásaik voltak, ha ugyan el nem mentek a közeli moziba, de csak ritkán.

Péntek volt, amikor Zotyi felfedezte az új plakátokat.

A hirdetőoszlop ott állta bokrokon túl egy fa törzséhez bújva, s kissé féloldalid dőlve, szóval nem éppen elegánsan. A pádról szemben látszott a zászló, nemzeti- színű volt, s mögüle kilátszott a vörös zászló szele. Izmos kéz tartotta a zászlókat, legalul meg a nagy 1-eet lehetett látni. Május elsejei plakát volt. A fürdőruhás nő kissé oldalról látszott, alakja egeszen keskeny volt, de azért persze éppen szembe tekintett Zo- tyival. A fiú megszívta magát a párás, rügyszagú levegőből, aztán felállt és a plakáthoz lépett. „Jó nő” — állapította meg. Néhányszor elsétált előtte, igyekezett úgy tenni, mintha nem a meztelenséget nézné, csupán a hirdetés betűit. Később rágyújtott és nekitámaszkodott villával a plakátnak. Ügy számította ki, hogy karja a nő combjával érintkezzék. Izgatta a játék.

Később visszaült a pádra és onnan leste a plakát- tot. Ceruzát halászott elő a zsebéből és visszament a plakáthoz. Vastag hegyű, kék ceruzája volt. A fürdő- nadrággal egy vonalba odaírta a szélére: „Hiányzói!” Gondolta, igazság szerint legalább három felkiáltójel kellett volna, de nem lépett megint oda, nem akarta, hogy valaki meglássa. Később jöttek a többiek és sötétig-együtt lötyögtek.

Másnap, ekkor volt szombat, pontosan tudja, mert hiszen addig csak egy színes kép volt az egész nő, legyökerezett, amikor közel ért az oszlophoz. A kék betűk alatt írást látott Gyorsain odalépett. A „Hiányzol!” alatt ez állt; „Te is nekem!" A cigaretta reszketni kezdett a kezében és forróság lepte el. A nő hirtelen testi valójában állt mellette, nem Is mert neki támaszkodni, ahogy tervezte, csak állt kissé oldalt és nézte a szemét, haját, finom bőrét, telt kebleit és gömbölyű combját. Körbelesett, majd gyorsan odaírta: „Szép

vagy!!!” Rövid töprengés után még egy kérdőjelet is rajzolt a három felkiáltójel után. Elvégre, gondolta, aiki írta, nem biztos, hogy ilyen szép, mint a plakát nője.

plakát felé és megállapította, annak a nőnek nemcsak a haja jobb, mint a Szösz- möszé, hanem mindene. A lány most rövid szoknyában volt, kilátszott vékony combja, hegyes térde. „Ez még csak egy csaj” — gondolta Zotyi. és igyekezett nem törődni a lánnyal.

Másnap a kék írás alatt ott állt a válasz: „Azt

mondják. Kb. ilyen”. Es nyil vezetett a fürdőruhás nőhöz, sőt a nyil bele is 'íródott a combjába. Zotyi mo6t csak annyit írt oda: „Vi 6”. S még este,

amikor elvált a többiektől, hogy elsétál a nő előtt, látta, máris megvan a válasz. Ez: „Vj 8". Tehát addig Járt itt a nő, amíg ő a fiúkkal a Szigeten kódorgott. De nem bánta különösképpen, hogy nem találkoztak, magában egy kicsit félt az isVdss®aült a padra és ter- vezgetésbe fogott: miként

folytatja a levelezést az ismerős-ismeretlen lánnyal, de megjöttek a többiek. A rakpart felől jöttek, volt valami balhéjuk állítólag, de Zotyit most hidegen hagyta a dolog, el volt foglalva a gondolataival. Szöszmösz kért tőle egy cigarettát.

— Mér dohányzol is? — kérdezte tőle.

— Ezt se tudtad? — nézett rá a lány. Az arca simább és barnább lett az elmúlt néhány nap alatt, de Zotyit zavarta, hogy széles es alacsony homlokát teljesen eltünteti seszínű hajával.

— Jobb lenne a hajad úgy... — kezdte, de nem fejezte be, nem akarta elárulni titkát a plakátnővel.

— Hogy? — hajolt közelebb a lány.

— Hát úgy ... Másként — yörösödött el a fiú. Hátradőlt és arca elé bocsátotta a. füstöt, mogulé leseit a

mentségtől, szeretett volna tisztába jönni néhány dologgal. „Szeretsz csörögni? Én nem”. Ügyes ötletnek tartotta, hogy a maga részéről mindjárt nyilatkozott, így rövidítheti a levelezést. De hiztonság okáért másnap, fél hat tájban ott ült a pádon, hátha* eljön a lány. Aztán fél nyolckor is visszatért, talán akkor kíván találkozni vele. De sem a lány, sem a válasz.

A következő napon viszont ott állt a kinyilatkoztatás: „Én is inkább mást szeretek ..Aztán alatta: „OMEGA — irtóra bírom őket!” Zotyi is az Omegát szerette a legjobban és most már valóban kíváncsi lett a lányra. Nem beszélve a rejtélyes első mondatról. Nem akarta hinni, hogy a lány nyíltan írná, ha ugyanarra gondolna, mint ő. |

A következő napokon tovább folyt a levelezés. Zo- tyi jóformán egész este őrizte a padot, a többiek meg szidtak, Aai hitsák, JcK

akar maradni közülük és haragudtak érte. Különösen Szöszmösz szállt rá. igyekezett a fiúval maradni és teljesen belébújt. Zotyi bűntudatot érzett társai iránt, jól jött hát a lány társasága, ezt megértették a többiek. De amikor a lány odatartotta neki a száját, restellt® magát, hogy azt. a másikat megcsalja, „Még szerencse, hogy sötét van — gondolta. — Nem láthatja meg a másik”.

Már sok mindent tudott a nőről, s ahol bizonytalanságban hagyta a válasz, például, hogy milyen színű a haja, meg hogy dohányaik-«, a saját elképzelése szerint alakította a dolgot. Általában minden teljesen rendben volt, még a nő láthatatlan tulajdonságai is kedvére alakultak. Szöszmöszt azonban igyekezett lerázni, mert ha vele volt a lány, nem Írhatott kedvére a plakátra. Tartott attól is, hogy Szöszmösz miatt elssalaszthatja a másikat. Most már látni akarta feltétlen, s őt fogni át, nem Szöszmöszt. Fel is irta: „Hiányzol! Hallod?

Moet már irtóra kellesz”.

A következő napokon nem jött válasz. De azt se bánta volna, ha a lányt kapja el. Ott kószált a pad környékén, bujkált a bokrok kö2it és kerülte a lámpák fényét, mert nem akart együtt lenni Szösz- mösszel. Aztán május elsején sötétedés után meglátott valakit a plakát előtt. Egy nőt. Sietve osont közelebb, s látta, hogy ír a lány, de mindjárt azt is észrevette, hogy csak Szöszmösz az. „Hát ez? — döbbent meg. — Mit akar ez itt?” Egy pillanatig sem hitte, hogy az ő nője azonos lehet Saöszmösszel. Mikora lány elment, rágyújtott a plakát előtt. Nem volt rajta új írás, csak egy nagy kérdőjel legalul. Ebből semmit nem tudott megállapítani. „Ügy látszik, mégis rájött, hogy itt levelezek” — gondolta. Aztán legyintett: „Közelebbit úgyse tud. És nem is fog”. Odafcr- kantotta a kérdőjellel egy vonalban a másik plakát nagy l-ese mellé: „Ki vagy? Tudni akarom!”

Egy hétig hiába leste a választ. Üjra mászkálni kezdett a srácokkal. Szöszmösz ismét rászállt, ímmel- ammal megszorongatta, közben szidta magát, mert - tele volt kielégíthetetlen vágyakkal. Amint egyik este a parkon át hazafelé tartottak s elhaladtak a hírde tőoszlop mellett, a lány odakormányozta Zotyit a plakáthoz.

— Válaszoljak? — nézett rá titokzatosan és odanyomta combját a fiúhoz.

— Mit akarsz válaszolni?

— Ne marháskodj! Hát amit kérdeztél! — Azzal a nagy 1-es mellé, a „Ki vagy?” után két betűt írt, Zotyi a félhomályban a keze mozdulásából olvasta el: „Én”.

A fiú hallgatott. Aztán elvonta a kezét a lány derekáról.

— Nem Is szólsz semmit? — kérdezte Szöszmösz.

— Nem.

Szó nélkül váltak el. Másnap épp a pádon ült Zotyi, amikor egy férfi új plakátot ragasztott az oszlopra. De előbb széles esi- kokban letépte a r^yii.

i