Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-13 / 215. szám

Korszerű kispolgárok tanwa'ósüíFi és Z. G. mér­nök egymás mellett látók. Mind a kés család kertes házban. Vasárnaponként a mérnök kihozza a garázsból a kocsiját, kiáll vele a kert­be, alaposan megtisztogatja és élgyönyörködik benne. Az­tán visszaviszi a garázsba. Járni nem jár véle, mert sajnálja koptatni a kocsit, meg egyébként sem szeret utazni. Hogy miért van még­is autója? Azért, mert az ál­tala elképzelt világképhez az autó nélkülözhetetlenül szük­séges. A gépkocsi nála nem eszköz, hanem cél, nem a közlekedésben segíti, hanem kell, mert autó nélkül nem ember az ember. A gépkocsi rangot, megbecsülést szerez neki, úgy érzi, hogy a kocs-i által kiemelkedett abból a társadalmi rétegből, amely- - be szakmája, érdeklődési köre, anyagi helyzete és egyéb sok más tényező mi­att tartozik. Ismerősöm szerint Z. G mérnök kispolgár. De nem akármilyen, hanem korszerű kispolgár, néhány évvel ez­előtt lakásában még gombo­lyaggal játszó cicáik képe volt a faion s ócska motor- kerékpárral járt, ma már autója van, hűtőszekrénye, televíziója, s a falakon drá­ga képek sorakoznak. A drá­ga szót itt. nem átvitt érte- femben kell érteni, a képek valóban drágák, mert sokat fizetett értük. Z. G-éfc tehát külsőre szép, rendezett kö­rülményekkel rendelkeznék s azt is meg kell állapítani, hogy ezek á körülmények nem giccsesek. Régebben ugyanis úgy képzeltük el a kispolgárt, hogy laikása tele van giccsekkel, a moziban revüíilmeket néz, a színház­ban az operettet kedveli, s amikor hazamegy, akkor fel­tétlenül Courts-Malúert ol­vas. Hol vannak ma már ők? A világ változik — s a kispolgár is, bár riasztó szá­mára minden változás. A korszerű..kispolgár ma' már modem” ember, csakis drága és márkáá holmikat vásárol, ha teheti, s igyek­szik, hogy minél előnyösebb képet alakítson ki magáról. Ma már ugyanis nem sikkes, ha valaki maradinak látszik. A kedélyesikedő operett­kedvelő típus tehát lassan kivonul, s elfoglalja helyét a . Mari borót szívó, whiskyt ivó, jól öltözött kispolgár. Az álapjellemvonások azonban maradnak, sőt talán még erősödnek. Mert hiába a Mariboro, nem vonja el a figyelmet arról, nogj az anyagiasság, az önzés, a számítás, a tár­sadalmi ügyekkel való kö­zömbösség ma is hozzátar­toznak a kispolgári portré­hoz. Mert térjünk csak vissza Z. G-héz. Ö az a típus, aki esténként felolvassa a fele­ségének a rendőrségi híre­ket, elszömyedve, hogy mik történnek és milyen embe­rek vannak. De ő az is, aki szótlanul elmegy, ha vernek valakit az utcán. Miért szól­na bele? Hiszen ő nem rend­őr, ő nem hatósági közeg. Semmi köze nincs az ügyhöz. Ismeretlen emberért miért kockáztasson, hogy őí ' is megverjék. ■ A munkahelyén, ő az, aki nem szólal fel az értekezle­teken és ő az is, aki később odamegy a főnökéhez és azt mondja, hogy a főnöknek volt igaza. De ő az is, aki nem vállal semmilyen, társa­dalmi funkciót, mert a sza­bad idejét csak nem fecsérii el másokért. Ha pedig vala­milyen szervnek a tagja, ak­kor ő az az „egyszerű, szür­ke tag”, aki csak van, aki csak létezik, de tevékeny­ségre rá nem bírható. S mindezek mellett elvár­ja, sőt megköveteli a társa­dalomtól, hogy biztosítsa számára mindazokat az anya­gi javaikat, amelyek nélkü­lözhetetlenek egy „modem” ember számára. Elvárja a szakszervezeti üdülőjegyet, természetes, hogy félárú vas­úti igazolványa van, kijárja, hogy ingyen bérlettel me­hessen a labdarúgó-mérkő­zésre s egy percre sem jut eszébe, hogy munkahelyekét forinttal járul hozzá rnin- deim.fip az ebédjéhez. Mindez természet«, mind­ez jár neki. Ugyanakkor minden hó­napban ádáz vitát vív, hogy három forinttal csökkentsék a szakszervezeti tagidíját, minden hónapban, diplomati­kusan megkérdezi, hogy nem esedékes-e a fizetésemelése, s minden kiszálláskor úgy intézi a dolgait, hogy kijöj­jön a teljes napidíj. Z. G. külsőre modern em­ber. Divatosan öltözik, jó cigarettát szív, s éL lehet véle beszélgetni , mindenről. Néha az is megesik, hogy ő hív meg valakit, egy ko­nyakra. Z. G. korszerű kispolgár. Előnyösebb küllem, környe­zet — ugyanaz a silány bel­ső tartalom. Kaposi Levente * JwWm/ ÁCS (Gömbös Deaső — Kisköre felvétele: 55 p»n# Taxi... Taxii. Gépkocsik „gebin ben n Régért a konflis járta, ma a taxi. A növekvő távolsá­gok, a rohanó élet velejárója, hogy gyaloglás, cipekedés helyett inkább telefonálunk és a kényelmes, gyors jármű máris a lakás, a hivatal elé gurul, hogy percek alatt a város legtávolabbi helyére „röpítse” kényelemszerető, vagy siető utasát. Beállunk a taxiállomáson gyülekezőik so­rába és ha várunk is, gyor­sabban, egyszerűbben célba jutunk. Ha, varr elég kocsi, . akkor minden telefonhívás­ra taxi megy, a sorbanáilók „elfogynak”, kevés a mér- gelődés. De ha már csak mu­tatóban van taxi, a sorbán- állók száma is, a bosszanko- dás is nőttön nő. Sajnos, ilyen is aikad az utóbbi időben. Több levél­írónk panaszkodott, hogy oda a kényelem, a gyorsaság, marad a cipekedés, a gya­loglás, mert kevés a kocsi, néha pedig egyáltalán nincs. Egyesek tudni vélik, hogy azért „fogytak el” a taxik, mert a „pilótáknak már zsebre megy a játék”, inkább vállalnak egész napos fu­vart, elmennek -„túrába^!, mert úgy jobban keresnek. Egy igaz; régen volt, ami­kor lapunk fotoriportere a megyeszékhely taxiállomásán tízegynéhány autót örökített meg fényképezőgépével, az előtérben unatkozó gépkocsi- vezetőkkel. Nagy ritkán ösz- szefut ma is a tizenhat ko­csi közül három-öt A nap 24 órájában van viszont úgy, hogy hiába hívnánk; nincs. Pedig beteg embernek vin­nék a segítséget, sürgős len­ne az ú t... — Miért üres gyakran a taxiállomásí Egerben? Az autóközlekedési válla­lat személyforgalmi osztá­lyának vezetője elismeri: sok a túrafuvar, de még mindig marad elég taxi, ami a váro­si igényeket kielégítheti... — Amikor a kocsikat kiad­tuk „gebinbe” — mondta — szerződést kötöttünk a veze­tőkkel és annak egyik fon­tos pontja, hogy az igénye­ket ki kell elégroeniük. Az első félévben jók voltak a A gyilkos tető Augusztus 26-án késő esti órákban a feldebrői Rákóczi Termelőszövetkezet „új” ta­nyáján meghalt egy ember. Mint mondják, üzemi bal­eset történt, s annak az ál­dozata lett Kiss István, a szövetkezet 62 éves fogatosa. De hogyan is történt, mi okozta á szerencsétlen ember tragédiáját? Kiss István, mint íogatos naponta a tsz hagyományos „íőcsös” kocsi­jával járta a határt és szál­lította a betakarított termé­nyeket. Azon az emlékezetes napon azonban a szövetkezet vezetőinek kérésére a jóval nagyobb gumikerekes kocsi­ba fogott be. Egész nap dinnyét és paradicsomot szállított, a késő délutáni órákban pedig homokot. Es­te hiába várták az „új” ta­nyán, nem érkezett meg, mint máskor szokott. Azaz, mint később kiderült, egye­sek mégis látták, de csak utólag szóltak erről, másnap reggel, amikor Kiss István már halott volt. Az öreg fogatos tehát mégiscsak beérkezett a ta­nyára, annak ellenére, hogy Kovács László éjjeliőr, illet­ve a lógondozók látták vol­na. De vajon mikor? A szak­értőbizottság szerint este nyolc óra körül. Feltételez­hető, Kiss István ekkor, hogy íz istállóba vezető utat meg­rövidítse, az istállóval szem­közt a nádtetővel borított, Kpitott kocsiszínen akart ke­resztülhajtani a gumikere­kes kocsival. A kocsiszín azonban rendkívül alacsony és a szarufák végei élesen kiállnak a tetőszerkezet vé­gén. A sötétben a gumikere­kes kocsi tetején ülő Kiss István az egyik kiálló sza­rufa éles végébe úgy bevág­ta a fejét, hogy rögtön esz­méletét vesztette. Az eszmé­letlen embert a lovak halál­ra tiporták... Egy ember tehát meghalt, mert a nyitott kocsiszínben alacsony volt a tető és a sza­rufák mérete egyáltalán nem felelt meg a szabványnak. S mint kiderült, nem is olyan régen a halálos baleset szín­helyétől nem messze volt egy „szerencsésebb” baleset is, hasonló ok miatt, ugyan­csak gumikerekes kocsival. A liárosult ma is rokkant... A termelőszövezetkezet veze­tői akkor nem vonták le a megfelelő következtetést s nem tettek semmi intézke­dést, az állandó veszélyt rejtő „öreg”, kiselejtezett ko­csiszín lebontására. Elgondol­kodtató az is, hogy milyen hiányos az éjszakai ellenőr­zés ott a tanyán! Vajon mi­ért nem indultak Kiss István keresésére, amikor nem ér­kezett meg. pedig egyesek látták is a kocsiját a tanya­udvaron? A vizsgálat tovább tart Kiss Istvánon mindez azon­ban már nem segít... Menta Karoly _ tapasztalatok. Ellenőreink most megvizsgálják, s hava­idban nagyobb az igény, ak­kor segítséget kérünk a köz­ponttól ... A gépkocsivezetők fuvar­lapjai szerint a napi szol­gálat gyakran, meghaladja a 12 ólát. Ebből valóban sok a távolsági fuvar, nem is tit­kolják: biztos pénz, lm el­mennek valamelyik vállalat, üzem hívására. Városban so­sem fuvaroznak annyit'... Reggel hat órától este' tíz óráig szinte valamennyi ko-‘ esi kiáll. Az éjféli szolgála­tot öten vállalták, egyszerre egy kocsi „üzemel”. Ha hosz- szabb útra viszik, hát addig nincs kocsi... Ezt a megál­lapodást is azért csinálták, hogy aki éjszakás, keresni tudjon... És bizonyára tud, mert lenne éjszakára több jelentkező is. De hát egyez­tetni kell az érdekeket... Lehet, hogy szerencsénk tesz most: „Taxi... taxiii...!!! (pe) 26, 27, 28... (Gergely Árpád — Csány — felvétele: 3 pont) A gyerekeik csak úgy me­hettek játszani az udvarra, ha előbb megtanulnak egy bekezdést a bibliából. Any­juknak csupán ez az egy ki­kötése volt. Az anya hosszú éveken keresztül tanított, s három gyermeket hozott a világra. Ez a pedagógusnő egy íz­ben kijelentette, hogy nem hajlandó Jehova éllen taní­tani, s szaikított a pályávaL Ez a feleség és anya több ízben kijelentette, hogy Je­hova mindenekelőtt való, a család és a férje előtt is. Az eset az egyik Heves megyei kis faluban történt, s azok a hullámok, amelye­ket felkavart, még ma . is gyűrűznek. ★ Amikor felkerestem a fér­jet — ugyancsak pedagógus — idejét részint a téma* ré­szint pedig, a három gyer­mek között osztotta fel. Kénytelen is volt ezzel, hi­szen apai és háziasszonyi teendőket lát el, mióta a fe­lesége otthagyta. — Jehová- ért. — Amikor megtudtam a dolgot és. kifakadtam ellene — mondta — már csak a hátam mögött merte folytat­ni. A húga hatására lett. Je­hova tanúja. S tíz esztendőn keresztül így folytatta. A másik faluból • azért költöz­tünk el, mert megígérte, hogy igyekszik elfelejteni ezeket a tanokat, ha új kör­nyezetbe kerülünk, talán még nagyobb eredmény­nyel ... S tavaly közölte ve­lem, hogy még mindig a Jehova tanújának^ vallja magát. Egy bek a bibliából. . , más mit tett volna a he­lyemben. A gyermekgondo­zási segély harmadik eszten­dejében vagyunk — legki­sebb gyermekünk most lesz három éves. Megkérdeztem tőle: „Mondd, mit nyújt ne­ked egyáltalán ez a vallás? Ezt válaszolta: erőt ad a munkához. De tessék elkép­zelni, hogy amíg fel nem kelt, magam végeztem el minden házi munkát. s együtt indultam a gyerekek­kel iskolába... Milyen mun­kához adott hát erőt Jeho­va? ... Az elkeseredés egy tizen­két esztendei, boldognak vélt házasság roncsain szüli a szavakat. Immáron ke­mény, talán ellenszenvesnek tűnő szavakat is. A válópe­rük most folyik — jelenleg másodfokon. Az elsőfokú tárgyalás az apának ítélte a gyermekeket. Mind a hár­mat. A tanok szerencsére még' nem tudták megfertőzni őket. S ha minden jól megy, ezután sem ... S ugyanakkor — három gyermek egy tévhit miatt anya nélkül marad? A községbeli beszélgetések meggyőztek arról, hogy min­denki alá féltette a család létét, igyekezett meggyőzni az asszonyt. S az asszony, a „próbaidőnek” nevezett né­hány hónap alatt fogorvos ürügyén hetenkint, kélhe­községbe, ahol — jáhavista közösséget talált... ★ Vallásüldözés ? Kivonat a lexikonból; „Jehova tanúi: az 1870-es években Amerikában kelet­kezett millenista szekta hí­veinek Magyarországon is­mert elnevezése. „Komoly bibliaikutatóknak” is neve­zik magukat. Tanításai­kat ... az ezeréves biroda­lom eszményi társadalmára építik, a Messiás eljövete­létől várják ezt. Tagadnak minden világi hatalmat és törvényt, nem hajlandók fegyvert fogni. Kultúraelle­nesek; híveiknek tilos a vi­lági könyvek olvasása, szín­ház, mozi, stb. látogatása. Államellenes, alkotmányba ütköző tanaik miatt műkö­désük Magyaroszágon nem engedélyezett.” ★ i Alkotmányunk tiszteletben tartja a vallásgyakorlás jo­gát, a lelkiismereti szabad­ságot. Ugyanezt erősítik meg a kongresszusi irányelvek, amikor leszögezik, hogy a társadalomhoz hű, a társa­dalom építését szolgáló hí­vőkkel. egyaránt hajlandók vagyunk — a társa­dalom érdekében — együtt dolgozni. Ami ezt a szektát illeti — az említett példa éppen a veszélyes társada- lomellenességet illusztrálja. Mindenki által elfogadott, hogy a társadalom létének alapja éppen a családi kö­zösség. S a lelki terror esz­közeitől kezdve minden más, szennyes eszközt megragad­nak, hogy tanaikat terjesz- szék, soraik gyarapításáért még a családi közösségek íelbomlasztásától sem riad- :iak vissza. Vajon — ha a lelkiismereti szabadságra gondolunk — nem érezhet éppen ez az anya lelkiisme- retfurdalást, amikor egy torz idea kedvéért képes’ gyermekeitől és férjétől is elszakadni? Vajon erről miképpen szár mól be „istene” előtt?... , ★ S ami a legfurcsább az egészben: Jehova tanúinak tábora a mindennapok szel-* lemi perifériáján élők köré-, bői kerül ki túlnyomórészt — magyarán szólva: a buta.' a misztikumra, a ködös ér­telmetlenségekre hajló em­berek követik e „tanokat”, s igyekeznek élni is ezek „útmutatásai” alapján.., Miképpen tudtak hatni egy olyan emberre, aki iskolai végzettségénél fogva is ma-, gasabb és magasabbrendű' műveltségre tett szert? Mi-, képpen tudták lerántani ma­guk közé, s megfertőzni annyira, hogy szakítson csa­ládjával — makacsul be­hunyt szemmel, hogy ■ még nagyobb legyen a sötét­ség...?! Kérdések. — amelyekre nem is tudunk választ adni. . Kátai Gábor —. —jtenkint eijánr; egy—másik, elismert tórvénysasríMés, IST®, szeptember UU wiiraap r

Next

/
Thumbnails
Contents