Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-13 / 215. szám
BAIOR NAGY ERNŐ Miért nem érti gyümölcs a iát... ? MAGÁRA WlfOTTA gáat egy asszony. Konyha- asztalán hátrahagyott búcsúlevelében így indokolta elhatározását: .Bandi fiam (huszonhárom éves, könyvelő egy kbsz-ben) hálátlan. Nem méltó arra az áldozatra, amellyel fölneveltem”. Szerencsére a szomszédok időben megérezték a folyosóra szivárgó gázszagot. Egyet- len alapos szellőztetés — annyi volt a szomorú kísérlet epilógusa. Az asszony, azt hiszem, végképp letett arról, hogy ilyen jóvátehetetlen gesztussal adja gyermeke értésére, hogy mást várt tőle. Mit várt? Ezt levélben írta meg nekem, onnan tudok e tragikus alaphangú családi közjátékról. Idézek az anya leveléből: .„Rianáhkodtam neki, hogy ne öltözzön úgy; mint egy bohóc. Kockás kabát, színes ‘selyemsál még nyáron is, a munkahelyén úgy néztek rá, mint a futóbolondra. De ettől még nem választottam volna azt a fekete megoldást. A nő, akivel jár, az már kétszer ékvált, pedig csak huszonnégy éves. Egy férfiinget nem tud ki vasalni, csak az ilyen cola, meg' az olyan dzsúz, ebből áll az élete. Én a munkám mellett éjszakákon át kesztyűket varrtam, hogy házitanitót tartsak mellette oroszból és ma- ■ ékből és most ide akarja, hozni a nyakamra azt a nőt, mert bejelentette, jövő hónapban elveszi...” Nem állhattam meg, a tana néztem, miként vélekednek munkahelyén a huszonhárom eves „loohóc”-ról. A jobb munkaerők kőzé tartozó, lelkiismeretes, de ingerlékeny tisztviselőnek találják. Öltözködése nem kelt feltűnést, mert ugyanabban a szobában két kollégája még úgyabbui ruházkodik. sőt egyikük „original hippi”, azzal bőszítette föl a könyvelés vezetőjét, hogy valamelyik héten mezítláb járt be az irodába... A nő, akit a hálátlan fiú el akar venni, ugyanott dolgozik. Gépírónő. Tavaly „kiváló” jelvényt kapott, a fizetése mér a' maximális. Viszont harmane cigarettát szív naponta, és ha sok a másolni- való, olyan tónusban disku- rál kollégáival, mint ittas jszvérhajcsárok részeg pályatársaikkal. „Konzultáltunk már emiatt a kartársnővel — nyilatkozta holtkomolyam a ktsz elnöke —, de velünk rs úgy beszélt. Es mégiscsak a legjobb gépíró a Boráros rértől a Keletiig, ráadásul még németül, és angolul is tud”. EKKOR MAR KÉSZ VOLT bennem a kép. A mama olyan menyre vágyott, mint amilyenekről, valaha a lány- .-egények írtak. Nos, ez a nő csak a fiának felel meg — neki nem. A mama nyilván azt szerette volna, ha gyermeke külsejében is olyan hagyománytisztelő, mint amilyen az édesapja, ö közmegbecsült gyámügyi előadó volt (télen-nyáron sötét ruha, díszzsebkendő, ezüst cigarettatárca. hosszabb mondataiban. mindig helyet talált egy tvázinak, egy apropónak, egy evidensnek). A mi kis könyvelőnk, ha valamit rossznak talál, arra azt mondja „túró”, nem a Titánja keringőtói dobban meg a szíve, hanem harmadosztályú kültelki beat-együtfce- sek osztályon aluli számaira ,harap”. Az alma tehát olyan mesz- szi van már a fájától, mintha csak valami idegen világba exportálták volna. Hálátlan a fiú, hogy nem törekszik olyanná válni, mint amilyennek édesanyja képzeli az eszményi hivatalnokot? Azzal, hogy édesanyja szemében ellenszenves tárat választott magának, vaVaart. méltatlanná vált a nevelése érdekében hozott ’. 'zatra? K„ wmáxmrm Tudom, száz olvasó közül kilencvenkilenc azt mondja máris: az újságíró a tiu pártján van. t-s most kezé Összetákolni az ideológiát a fiatalember magatartasanak védelmében. Pedig dehogy kezdem. _ Megértein az anyát t>ar a gázcsap kinyitását inkább ■i klimax-szal magyaraznam, mint a fia sorsa, életvezetése fölötti bánatával. A legtöbb szülő azt szeretné, ha gyermeke az ° eletterveit vállalna magára, valósítaná meg. A legtöbb szülő olyan, társat latna szívesen gyermeke mellett, aki megfelel azoknak a kritériumoknak, amelyeket o fogalmazott meg önmagának a salát párválasztása íciejen, _ (je házasságkötésekor nem követelte meg választottjától maradéktalanul. Megértem az anyat. És megértem a fiút is. MIKOR AKARTAK A FIATALOK Ugyanolyanabba válni, mint amilyenek elődeik voltak? Szerencsére soita- scnx i A világ nemcsak azáltal megy előbbre, bőgj' épületanyagot, más közlekedési eszközöket, más híradástechnikai. eljárásokat, más repülőgépeket használunk, mint apáink. Az is hozzátartozik a változáshoz, hogy az ember felfogása, megiele- nése, igénye nem ugyanaz, mint ami szüleié volt. A társadalom nemcsak rajongott mindig a gyermekért — egy kis bizalmatlanság is volt mindig abran, ahogy utódaira nezett Ve letten volna, hogy oly sok közmondás fejezi ki ezt fenntartást? (Találomra csak hármat idézek: „A jó ©er meknek már a szó is verés . A ma született gyermekben is benn a vétók... Jó gyereket, szép venasz szonyt, egyet se k^s-''' } Nem könnyű belenyugodnunk abba, hogy környeze- lünkben van az, akmek az elet lényeges kérdéséiről más a véleménye, mint a miénk. Hát meg ha ugj erezzük, hogy a renitens — lekötelezettünk... Es lyik szülő nem érzi azt. lios gyermeke hálával tartozik ™Ez? a hála nemzedékek végtelen sorának _ eleteben elsősorban azt jelentette, hogy a gyermek — saját fölneveltetesenek n*g szolgál ásaként — eltartotta öreg szüleit. Az általános nyugdíjrendszer bevezetese óta a hálának eltartásban megmutatkozó formájára a családok többségében mar nincs szükség. Vagy ny,V®' díjkiegészítésben él tovább, s abban a természetes gondoskodásban, hogy az elag gott, orvosra, ápolásra szó ruló szülőt ietapolják a gyér *tSuK AZ CJ helyzetben a korábbinál sokkal nagyobbra nőttek szülő es gyermek kapcsolatában ez érzelmi motívumok. Mind több az olyan szülő, aki a hálának főként arra a megnyilvánulására tart i&enyt Kotn- a gyermek elete fontos StaUribLi - még akkor is. ha az huszonhárom ya© harminchárom . fogadja el a szülői irányítást Gondolható, hogy ha vSúcC hát én jót ..akarat neki — és önzetlenül halljuk naponta a gyámkodás magyarázatát. Valóban jót akarnak ^^Terjedhet-e addig a hála. hogy a fiatal föladja egyéniségét? Hogy azt egy kezdő atomfizikus hetvenegy éves ny cipőboltvezetö atyjának gondolkodásmódját érvényesítse életvitelében? Vagy hog ellenkező előjelű Példát mondjak: ©sy ,i . számlakatos az orvosirnok mama intenciói szMint ya kassza ki azt a lányt, akivel majd élni kíván? AZ ALMA, JOLLEHEX, mindazt magában őrzi. ami az almafa lényégé — csak nem is hasonlít az ai- mafara. Kosztolányi szép versében leírta a kérdést: miért nem érti. a - SSA** attölcs * ta£2. —------E zért jelent a nemzedék- váltás sok tekintetben szokásváltozást, izlésváltást és felfogásváltást is a társadalmak életében. És ez. a váltás általában úgy történik, hogy továbbra is érvényben marad a régiből ami' igaz, mély, humánus, és túllép az új raj azon, ami esetleges, kordivat vágj- talmi. Közben persze a fiatalok is, az öregek is sebeket adnak, sebeket kapnak. Olyan ez a folyamat, mint a szülés: fájdalom kíséri. És gyakran elhangzik közben a keserű kérdés: „hát ez a hála?” Pedig az ember nem azért vágyik utódra, hogy az ilyen vagy olyan formában hálás legyen majd neki. A gyermek a puszta létével fizet a szülő gondoskodásáért, a nem ritka áldozathozatalért is. Azzal a suta bájjal, ahogyan menni kezd. Az első kimondott szavak muzsikájával. A kérdezősiködések korával, az iskolai sikerekkel, az otthon megvallott kudarcokkal. Élete csodájával fizet a gyermek. Ez a hála. És él, hogyne élne, az a hála is, amely a gyöngülő öreg iránti gondoskodó fif felemben nyilvánul meg.' 1, ha nem is mindenütt, nem is mindig és nem is azonos intenzitással. Gyermekeink a divatos panaszkodó sóhajok ellenére sem rosszabbak, hálátlanabbak, mint amilyenek mi voltunk. Csak mások. ÉN ERRE GONDOLOK a gázt megnyitó asszony esetén meditálva. És Pascal szavaira, melyek szerint az idő meggyógyítja a lélek sebeit, eloszlatja a fájdalmat. Minduntalan változik az ember. Sohasem lesz, többé- az, áld volt. Sem a sértő, sem a megsértett nem ugyanaz már, Csafk az őrt*, ahogyan az öregedő ember elsuhant élete fizetségeként a hálát áhít- ta. A kiskörei Tisza II. beruházás területén, ahol most a korábbi árvíz elleni védekezés miatt kiesett időt, elvé- gezetlen építési munkát pót- landóan a megszokottnál jóval nagyobb a nyüzsgés, a viszonylag kellemes, kedvező nyárutót iparkodnak a legteljesebben kihasználni, fiatalember porzik el mellettünk könnyű kis motorkerékpárjával, miközben ismerősen üdvözli Koczka Józsefet, a kalauzul vállalkozott szb-titkárt. Valamivel később, a VIZÉP főépítésvezetőségenek anyagraktárában futunk ösz- sze az iménti motorossal: néhány spirálfúrót visz éppen a műhelyének. Mire {sédig a környéken, sőt már szélesebb körben is valósággal fogalommá vált hatalmas munkagödör szélére érkezünk, megint csak elénk bukkan, ez a férfi. A harmadszori találkozás után egyszerre gondoljuk, hogy most már talán illő lenne egymásnak bemutatkozni. Féder er József barátságosan nyújtja a kezét. — Az egyik főgépészünk — fűzi a nevéhez a szak- szervezet titkára. — Űj brigád vezetője, az idén indultak először a szocialista címért... Betérünk egy tenyérnyi műhelybe, hogy kicsit körülnézzünk Fédererék főhadiszállásán is. A brigádvezető invitál bennünket, s szíves ■ szóval kínál a satupad végéhez toldott asztalkánál. Csupán néhányan vannak a helyiségben, bizonyára ezért is oldódik viszonylag gyorsan a váratlan látogatás miatti kezdeti feszültség. A „főnöktől” át-átveszik a szót a többiek is, s a négy füstös kis fal között megelevenednek a műszakok, apró történetek kerülnek elő a brigád életéből. —; .Afei&eguiwi* JamtéIgétÚjra lakásban Nagy társadalmi összefogás eredményeként az árvíz sújtotta családok egy része — akik időben kértek építési engedélyt Csen- gersimán — már az új házakban lakik. Augusztus 20-a óta folyamatosan adják át az építők a teljesen elkészült épületeket. Danlcai György SZ—8-as típusú házát augusztus 18- án adták a Nagylétai Építőipari Ktsz szakemberei. Mérleg a tanácsok húsz évéről A tanácsok megalakulásának közelgő 20. évfordulója alkalmából a Központi Statisztikai Hivatal felmérte a tanácsok, a hozzájuk tartozó intézmények, vállalatok eredményeit, az apparátus szervezetének két évtizedes változásait. Az első választáson, 1950- ben 3217 tanácsba összesen 146 000 tanácstagot választott a lakosság. Azóta a ta- nácsapparátus munkája, s maga a közigazgatás is nagyot fejlődött, az élet követelményeinek megfelelően, formálódott, egyszerűsödött. Időközben nagyobb választókörzetek alakultak ki, azokban a megyékben pedig, ahol sok a gyéren lakott község, összevontak tanácsokat. Különböző szintéken jelenleg 2101 tanács működik a kezdeti 3217 helyett, a tanácstagok száma 146 000- ről 85 000-re csökkent, s ös-z- szetételük is változott. Kezdetben a községi tanácstagok fele a mezőgazdasági dolgozók közül került ki. A vidéki iparosodással arányuk azóta 40 százalék alá csökkent, s a tanácstagok sorába több üzemi munkás, értelmiségi és alkalmazotti dolgozó került. A tanácstagok jó része képezi magát: ma háromszor annyian rendelkeznek érettségivel, egyetemi, főiskolai végzettséggel, mint az első választások utáni időszakban, s felére csökkent azoknak a száma, akik nem végezték el a 8 általánost, A nagyobb tudást különösen a fővárosi és a megyei tanácsok tagjaitól követelik meg választóik, s e követelménynek nagy részük már meg is felel. A fővárosi, tanácstagoknak 84, a megyei és a megyei jogú városi tanácstagoknak 70 százaléka érettségizett, sőt, jó részük az egyetemet, vágj’ főiskolát is elvégezte. A községi tanácstagoknak eddig csak egynegyede végezte el a középiskolát, a tendencia azonban itt is a magasabb fokú ismeretek minél szélesebb körű elsajátítása. A tanácsok különböző bizottságaiban 1969-ben csak nem 26 000 témát vizsgáltai! meg és mintegy 30 000 javaslatot terjesztettek a feladatok jobb megoldására e tanács, illetve a végrehajtó bizottság elé. Az 1967-es választás óta élteit időszakban évente átlagosan összesen 22 000 ülést tartottak az ország különböző szintű tanácsai. Költségvetésük a^.hÚSK. éy alatt elérte a’ 260 milliárd forintot, ebből beruházásokra összesen 25 milliárd forintot költöttek. Mindenek - előtt a kommunális, kulturális, és egészségügyi hálózatot fejlesztették. (MTI) Brigádéleí Karbantartók a Tisza ll-nél tünk először a versenyről, amikor visszakeveredtem Beremendről — magyarázza egy szikár, barna ember, a kunmadaras] Borsós József. — Aztán februárban Timku Imre elvállalta a szervezést is, s mint vezető, benevezte a csapatot... Timkut később másik építésvezetőséghez rendelték, elköltözött tőlünk, de nálunk maradt brigádtagnak, rendszeresen visszajár közénk. Amíg nem alakít újabb brigádot, amott... Fédererék egyébként tmk- sok. amolyan általános karbantartók, s meglehetősen tágas a munkaterületük, sokrétű a feladatuk, övék a nagy munkagödörben készülő létesítmények építését kiszolgáló berendezések minden gondja-baja — légsűrítők, szivattyúk állandó üzemképességét kell biztosítaniuk — nekik szólnak, ha a betongyárak valamelyikében bármilyen hiba van. — Jócskán akad dolgunk idekinn a Tisza-partján — törli már a puszta felsorolástól is izzadó homlokát Salánki Gyula —, de azért csak elvégezzük mindet! Nem csinálunk különösebb cécót, ha meg kell nyújtani a műszakot, vagy éppenséggel váratlanul éjszakára, vasárnapra, ünnepre is berendelnek bennünket. Úgy tartjuk: mindig az a lényeg, hogy mások ne álljanak miattunk! — Tényleg így van — igazolja az elhangzottakat a szakszervezeti titkár —: a Vörös Hajnal brigádra nemcsak a mindennapi munkában, hanem a rendkívüli eseteik ham m tobet számítani. S példaként akár a lengyel toronydaru gyors megjavítását, akár a hirtelen átadott 400—500 betonvéső tüske soron kívüli élezését említhetném, vagy éppenséggel a tiszaszőllősi községi tanácsnak közelmúltban végzett, mintegy 20 ezer forint értékű társadalmi munkájukról szólhatok, hogy csak a hirtelenjében eszembe jutó teljesítményekről beszéljek. — Nagy részük van abban, hogy az építkezésen hét százalékkal csökkent a különféle gépek, berendezések állásideje és az összesített tmk-eredmény kereken tíz százalékkal javult — dicséri a csapatot a beszélgetéshez kapcsolódva Nagy József, a főépítésvezetőség időközben erre vetődött versenyfelelőse. — Korántsem véletlen, hogy az első féléves tabellán a brigád a második helyen végzett, s mindössze hat pont választja el a legjobbtól...! A műhely emberei láthatóan nem nagyon örülnek a hízelgő szavaknak. Az egyikük, a legfiatalabb, Hegedűs Gélza csendesen meg is jegyzi: — Nem a dicséretért dolgozunk mi, csak úgy, megszokásból. Gyakran még a túlóradíjról is lemondunk. S ha pénz nélkül is elvégezzük a ránk bízott munkát, nem számítunk a szép szavakra sem ... — Géza, az egyik leglelkesebb emberem ...! — mutat társa felé a brigádvezető. Aztán hirtelen hozzáteszi: — Csak a tanulásban is olyan lenne már, mint a munkában! No, de ha jószántából nem--"ti Vilii nriJf n, anajri rag együtt rászorítjuk arra. »hogy az iparitanuló intézetbenbefejezze végre a harmadik évét is, s sikeresen . levizsgázzon. Mert bizony már mi is szégyeljük, hogy amíg többségünkben két-hdrom szakmához is értünk, ez a fiú még egyről sem szerzett papírt! — Vajon mikor lesz a fiatalember is szakmunkás ... ? — kérdem kiváncsi an a körülállóktól. . . — Azt szeretnénk -> mondják egyszerre többen is —, ha még az idén túltenné magát a hiányzó vizsgákon: Szorgalmas, ügyes kezű. fegyelmezett munkáso;! mindannyian. feladataik végzése közben a „hivatali út” megkerülésével „újít: gatnak”, hasznosítják szül;! ség' szerint az ötleteiket, legjobb elképzeléseiket. Tanulnak, tanítanak a magiík módján s — amint másoktc. hallom — kényesen vigyázr hak a közöttük kialakult jó szaktársi kapcsolatokra. Nemcsak a veszekedéstől a civódástói, hanem még a hangosabb szóváltástól ' is idegenkednek. Legközelebb egy idegen területen dolgozó .magányos farkasnak” segítenek majd a házépítésben, hogy az az ember is megismerje őket, esetleg kedvet kapjon a Vörös Hajnal, brigádhoz, új tagként később a csapatot erősítse. — Tudja, azért mégsem vagyunk mi olyan Igazi brigádtagok — vakarja a fejét kissé restelkedve Féderen — Ritkán járunk közösen szórakozni! De hát mit csináljunk, ha egyszer a csapat tagjai szétszórva, négy műszakban dolgoznak, s ráadásul többségükben bejáró, innen távol lakó munkások. családos emberek.. !YS0, Gjorn Gyafe
