Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-13 / 215. szám

///// rSS/S*rSSSSSSSSSS/SJVrSSSSSSSSrSSSSSS. fSSf//SS/SSSSSSSSSSSSSSSfSSSfSSSSSSSSSSSSSS*- NiWWW Végre — sóhajtottam fel megelé­gedetten, amint hírül vettem, hogy két miniszter együttesen hozott ren­deletet a köztisztaságról, s hogy ez a rendelet október 1-ével lép életbe, amikortól is kezdve a jelenleginél sokkal határozottabban lehet és kell eljárni a köztisztaság ellen vétőkkel szemben-, a helyszíni bírságolástól háromezer forintig terjedő summáig büntethető az, aki... Természetesen ez nem jelenti azt, hogy most sze­mesnek, sőt szemetesnek áll a vi­lág és október 1-ig kiduhajkodhat ja magát mindaz, aki október 1 után sokkallaná a háromezer forintot egy kis köztéri szemetelésért. Tudniillik most is van arra ren­delet, hogy szemetelni szigorúan ti­los. Most is van arra hatásköre a tanácsnak például, hogy megbüntes­se azt a háztulajdonost, aki nem tartja rendben a portája előtti út- és járdaszakaszt; most is van joga a rendőrnek büntetni, inteni, figyel­meztetni, ha azt látja, hogy valaki könnyed elegenciával vágja a kirá­gott dinnyehéjat a szobor talapza­tához; most is van és volt jogom ne­kem is szólni (hogy mit szólnak visz- sza, az más lapra tartozik), ha va­laki a lábaimra köpi a napraforgó- mag héját. Van és volt tehát eddig is, ha nem is ilyen súllyal és összefogással szer­kesztett rendelet, amelyet nem tar­tott be senki. Sem a magyar állam­polgár, sem a magyar állampol­gárért és előtt felelős egyetlen szerv sem. Vagy csak alig tartott be! En­nek a következménye lett az, hogy Budapest, vagy Esztergom, Eger, KOKTÉL Őrizze rend a rendeletet vagy Balatonfüred télen, avagy nyá­ron az amúgy is kevés köztisztasági dolgozó minden erőfeszítése (?!) el­lenére a mocsok, a piszok oly regi­mentjét mutatta és mutatja fel hogy már kezdtük ezt teljesen meg­szokni. Otthonosan éreztük magun­kat benne. És ez a legrettenetesebb az egész­ben! Nos, tehát az új rendelet az eddi­ginél hatékonyabb, keményebb és a két miniszteri tárca összefogásából, nászából foganva remélhetőleg ered­ményt hozóbb is lesz. Ha lesz, aki megvalósítja! Mért egy rendelet, egy törvény üres fikció, önmagában csak naív ábrándkép csupán, ha nincs aki megvalósítsa, betartsa, s nincs, aki a megvalósítást ellenőrizze, s ha kell, betartassa. Van nekünk rendeletünk például arra, hogy éj­szaka csendnek ülik lenni. Nem, vagy alig hallottam, hogy valakit azért büntettek volna meg — nem öt forintra —, mert éjszaka üvöltötte tele a várost alkoholos bánatával. Közszemérem elleni vétségnek mi­nősül mindenütt a világon, nálunk is, ha valaki nyilvános helyen, külö­nösen, ha kiskorúak jelenlétében tr4gar, megbotránkoztató szavakat, kifejezéseket használ. Kérdem érr, mikor és hol büntettek meg vala­kit ezért; mert labdarúgópályán pél­dául volt kedves felsorakoztatni a magyár nyelv trivialitásban kétség­kívül gazdag szókincsének színe-vi- rágát, amennyiben virágnak lehet titulálni egyáltalán e szavakat? Nem, vagy alig hallottam ilyes­miről. Mint ahogy ma is, még mindig nyugodtan kiszolgálnak részeg em­bert, italt adnak a már berúgott fia­talkorúnak, jóízű döcögés közepette, miközben: egyetlen felnőttnek nincs szava és figyelmeztetése ebben az ügyben, mint ahogy fütyülve ren­deletre, előírásokra, még „jobb he­lyeken” is gyomorfordító a mellék- helyiség — például. Pedig ezekre mind volt és van rendelet, mint ahogyan sok más egyéb, az emberi társas együttélést szabályozó normákra van és volt rendelet, végrehajtási utasítás, s amelyeket így. vagy úgy gyakran bi­zony „így ”, azaz sehogy sem tartanak, mert nem tartanak be. Meg vagyok arról .győződve, hogy ,i szocializmus igazsága, holnapunk boldogsága és békéje nem azon mú­lik, hogy lármázhat-e éjszaka egy gajdos kedvű részeg ember. De ar­ról igenis meg vagyok győződve, hogy ha gajdolhat, ha nem érzi a társadalom elítélő magatartását ebben az ügyben, vélheti ő, vagy más, hogy komolyabb és konokabb társadalmi normákkal is vidáman szembeszegülhet. Mert igenis meg vagyok győződve arról, hogy egy társadalom rendjét, s most a rendet szó szerint értem, minden szinten óvni és védeni kell, mert e rend védelme biztosítja összességében a „rend” vagy, hogy világosabban fogalmazzák: a rend­szer védelmét is! Ahol kicsiben megalkuvás van, ott gyanakodik az ember a nagyobb ügyekben tanúsí­tott konzekvenciákat illetően is. Visszatérve hát a valóban üdvöz­lendő „kettős miniszteri” rendelet­re, egyáltalán nem a cinikus kaján- ság mondatja velem: hiszem, ha lá­tom. Mármint a közterületek, vona­tok, autóbuszok tisztaságát és akár önmagamat is, amint fogsziszegve húzom elő az ötvenest az eldobott cigarettacsikk miatt a helyszínen bírságoló rendőr számára. Na, persze csak akkor, ha lesz csikktartó az utcán!- /y//////////////////AW Séta a jövőben A Mátra lankái várnak bennünket Játsszunk komolyan. Meghívóm önöket, tartsa­nak velem. Fogadjanak el útikalauznak, és én Ígérem, nem bánják meg. Üti célunk a Mátra. Nem gond a szállás Számoljunk azzal, hogy az egész napos túra után most már nem lesz kedvünk ha­zamenni. Az éjszakát itt akarjuk eltölteni a Mátrá­ban. Hol szálljunk meg? Ügy gondolják, a kérdés fel­lengzős? Akkor tessék választani! Akinek Mátrafüred tetszik a maga virágos külsejével, szép parkjaival, rendelhet magának szobát az új, száz személy részére is igen ké­nyelmes elhelyezést biztosí­tó hotelban. Valamivel sze­rényebb keretet ad ennél, de minden szempontból ki­fogástalan az olcsóbb, ugyancsak száz személy be­fogadását biztosító turista- szálló. Mehetünk azonban feljebb is a Mátra hegyei közé. Vár­ja önt, kedves utazó, a mát­raházi szálloda is. Itt már élesebb a levegő, mert itt kezdődik az alpesi klíma. Talán éppen ezért esik majd jobban az alvás. Ha azonban az ország legmagasabb csú­csán akarja kipihenni ma­gát, akikor a kékesi turista- szállót ajánlhatom, ahol az étterem kétszáznegyven sze­mély ellátását biztosítja. Tehát: hol rendeljünk szállást? Választhat kedvére. Melyik étterem? Még speciális ételeket Is kínálhatunk. Óhajt talán valami vadpecsenyét? Akkor a mátrafüredi csárdát keres­se fel. Itt különleges étele­ket ajánlanak. Vadhús, gomba, erdei gyümölcsök, mátrai palócspecialitások szerepelnek az étlapon. A sástói kisvendéglő han­gulatos környezetben áll a rendelkezésre. Mátraházán ugyancsak több lehetőség közül választhat. A szálló, a Sport Üdülő étterme mel­lett a pecsenye- és halsütő pavilonok, az élelmiszer kis- ker flekkenje és sült kol­básza csábítja. De ha felül a libegőre, akkor perceken belül felérkezik a Kékesre, és itt meglátogathatja az új, 212 méter magas tv-torony- ban létesített vendéglátó üzemet Nem kell részletez­nem, úgy gondolom, hogy micsoda pazar rálátás nyílik innen a messzi tájakra. Van abban valami gyönyörűség, ahogy innen végigpásztázza az ember szeme a távoli láthatárt az alkonyi félho­mályban. A nap vörös ko­rongja éppen a Galya fölött bukik le. Akkor hát: jó étvágyat! Bő áruválaszték Ha valamit vásárolni akar, mindenütt megtalálja az üz­leteket. A legújabb a Sástó­nál épült. Szívesen áll ren­delkezésére Mátrafüreden és Mátraházán a szolgáltatóház. Fel fog tűnni önnek, mi­lyen sok apró pavilonnal ta­lálkozik, bármerre járjon. Ezek a hangulatos kis há­zacskák nagyon beillenek a tájba, az árukészletük pedig szinte hihetetlenül gazdag. Persze, valamennyit specia­lizálták, tehát a kedves ve­vő kedvére válogathat. Az előadó nem ideges, moso­lyogva nézi, hogyan szedi elő a kedves vásárló ismét azt az apróságot, amit már ötször visszatett a pultra. A pavilonokat, üzleteket szépen kiépített, virágos sé­tányok kötik össze. Az utak is kitűnő állapotban vannak, tehát az autóforgalom sem­mi port nem csinál, nem kell mérgelődni emiatti Az ott az új orvosi ren­delő és a gyógyszertár, de hát — szerencsére — most nincs szükségünk ezekre. Csak éppen egy pillantást vessünk a szép épületekre itt, Füreden. De ha Mátra­házán járunk, ott is érdemes megnézni a rendelőt. Mennyi új mindenütt! Mátrafüreden háromszáz személyes szárnnyal bővítet­ték az úttörőtábort és meg­építették a százszemélyes KlSZ-tábort. Ugyanitt a téli sportok kedvelői a ródlipá- lyát találják meg. Akinek kedve van, ilyenkor a vén­asszonyok nyara idején megfürödhet a hatszáz négy­zetméter vízfelülettel rendel­kező új strandmedencében. Előtte pedig érdemes az egy­kori Benevár feltárt rom­jait megtekintenie. A SZOT itt is, Mátrahá­zán is új üdülőket épített. A füredi háromszáz, a házai pedig újabb százhatvan sze­mélyt tud fogadni két hét pihenésre. A gépkocsik már nyugod­tan utazhatnak a Mátra út­jain, mert Házán üzemel a benzinkút. Nincs messze a teljesen újonnan épült autó- busz-oályaudvartól. Miután a kékesi forgalom is meg­növekedett, itt huszonöt autóbusz és 150 személyko­csi elhelyezéséről gondos­kodtak. vendégünk kézbe kapja a színes mátrai prospektuso­kat. Ezeket több nyelven is kinyomatták, mert a koráb­bi felfogással ellentétben: igenis érdekli a határainkon túlról érkezőket is a Mátra. Azt mondják, ilyen szelíd lankákat, ilyen kellemes ég­hajlatot Európa hegyes or­szágaiban nem lehet talál­ni. A tájékoztatást a sok és szellemes jelzőtábla, eligazí­tó reklámkompozició'- ' segíti elő. Ezekhez " nem kell nyelvismeret, a figurák köz- értlíetőek. Amellett ízlése­sek, modemek. Van azonban még valami, ami szinte kivételnek számít. Rendszeresen, havonta jele­nik meg a Kéklő Mátra cí­met viselő, színes írásokat, hangulatos képeket és meg­bízható ismereteket adó „fo­lyóirat”. Érdemes belelapoz­ni. Biztosan megakad a sze­me egyik-másik címen. ★ Azt mondják: álmodozás mindez? Gyerekes képzelő­dés? Szó sincs róla, Csupán a következő ötéves terv elkép­zeléseit gyűjtöttük össze. Ha úgy tetszik: bepillantottunk a jövőbe. G. Molnár Ferenc Lámpamúzeum Zsámbékon ?JOtmk!skí°zlTg művelődési házában kapott otthont Borús Ferenc zsámbéki lakos 300 darabból álló lámpagyűjteménye. Ez a gyűjtemény egyedüli az országban. Az utóbbi 300 év világítási eszkö­zeit láthatják itt a belföldi és külföldi turisták, az egysze­rű mécsestől a díszes kivitelű függő és asztali petróleum- lámpákig. A gyűjtemény különlegességei között ott látható a Napóleon korabeli gazdagon aranyozott ampir gyertya­tartó, egy francia mester munkája. Képünkön: a ki­állítás legnagyobb darabja az egy mérter magas meisseni porcelán lámpa. (MTI foto — Bereth Ferenc) Annyira sok a gond? Sokszor írtunk már arról, hogy egyesek feleslegesen szakszerűsítik, elszemélytele- nítik a közlést. Azt hiszik, hogy hivatalból szakszerűen csak úgy szabad fogalmaz­niuk, hogy mindert egyéni ízt, árnyaltságot kiiktatnak nyelvi formálásukból; Sok­szor egy-egy szóra sokat bíz­nak, s olyan nyelvi szerepet is számiak neki, amit már nem is tud téljesiteni. Újab­ban a gond szavunk -jutott ebbe a nehéz helyzetbe.. Valóban, a gond hangsor is a hivataloskodó, a körül- ményéskedő s főleg a közlést elszemélytelenítő nyelvi for­málás miatt kap gyakran nyelvi szerepet. A következő mondatokban például nincs a gond szónak pontos, egy­értelmű jelentéstartalma, s csak nagyon általánosítva utal a közlendő tartalomra: „Sikerült rendezni a bútor­ellátási gondokat”. — „A gondok megoldására nem ja­vasoltak konkrét megoldáso­kat (?)” — „A. gon­dók javulása a munka jobb megszervezésében sem következett be”.­-----„Megja­v ultak városunkban a ser­téshúsgondok” stb. stb. A gond szó feleslegesen vállalt szerepet az ■ idézett mondatokban. Helyesebb lett volna, ha a mondatok meg­fogalmazói a mégfelelő ro­kon értelmű Szavakból válo­gatták volna ki az egyértel­műbb közlésre utaló szava­kat. A gond szó például nem minden esetben vállalhatja a következő hangsorok nyelvi szerepét: tépeíődés, töpren­gés, veszödség, törődés, ne­hézség, figyelem, figyelme- zés, ügyelés, ügyés-bajós'do­log, kérdési probléma stb. stb. Sokszor hitelesebb, -meg- határozottabb, pontosabb a fogalmazásunk, ha a gond szót egy-egy ige váltja fel. Az idézett és rostára tett mondatokban is a megfelelő ige egyértelműbb közlést eredményezne: Megjavult a bútorellátás, javult a sertés­hús-ellátás, vagy egyszerűb­ben: lehet bútort vásárolni, van sertéshús elegendő stb. Természetesen jól teljesíti szerepét a gond szó ‘a kö­vetkező nyelvi- - formákban: Sok gondot okoz neki, tele van gondokkal, gondok gyöt­rik, sok a gondja, mi gon­dom rá, gondjaiba fogad, el­veti valaminek a gondját stb. Egy-egy szólásunkban is helyén való a gond szó hasz­nálata: Kisebb gondja is na­gyobb annál. (Nem gondol rá, esze ágában sincs). Gond­dal jár a gond. (Nem könnyű dolog valakire gondot visel­ni). A kártyások is szelleme­sen mondják olykor: Gond nem játék! (A játszás közben nem szabad, nem illik sokáig gondolkodni, töprengeni). Dr. Bakos József A megfoghatatlan pillanat Es a propaganda A jó bornak is kell a cé-1 gér, tehát minden kedves! Kedves doktor úr, legyen szíves pszi­choanalizáljon ki en­gem, mitől lettem őrült, illetőleg örült vagyok-e, vagy sem, illetőlegebben a rém­képeim rémké­pek-e, vagy sem. Látja, doktor úr, még sem ültem, s máris mennyi kérdé­sem van önhöz, de bízom benne, ha mindent elmondok önnek, doktor úr és ön minden kérdésemre válaszol nekem, illetőleg minden kér­désére válaszolok önnek én, akkor a tudatalattim ismét tiszta lesz. Arról van szó ugyanis, doktor úr, hogy állatokat látok. Pontosabban embe­reket, amint átvál­toznak a legkülön­bözőbb állatokká. Nem, kérem, doktor úr, nem fehér ege­rekről, nem is pin­csikutyákról, vagy patkányokról van szó ... Nem, doktor úr, denevérről sincs szó. Inni ugyan meg­iszom a magamét, doktor úr, de tu­dom, hogy mi a mérték és így deli- rium tremensről szó sem lehet nálam. Szóval, úgy szoktak történni a dolgok, hogy látok jönni az utcán egy őszülő ha- lántékú, megnyerő mosolyú férfit. Jön lassan, körültekin­tően és gondosan ol­dalt is lép, ha vala­ki vele szembe igyekszik, nyugodt, higgadt derű és mély humánum árad az arcából, tekinteté­ből meg a jóság és a megértés. Ez az ember elő­húz a zsebéből egy kulcsot, kinyitja egy. autónak az ajtaját... és most figyeljen, doktor úr... most tessék nagyon figyel­ni, mert itt kezdő­dik az az izé, ami­től azt hiszem, hogy őrült vagyok, doktor úr, meg fantáziátok, doktor úr, meg ha­sadó tudatom van, doktor úr. Szóval, elő egy kulcs a zsebből, a.z ember, itt még em­ber, kinyitja az autó ajtaját és beül a volán mögé. S akit most látok az autó üvegén keresztül, az, doktor úr. egy tigris. Bizonyisten tigrist láttam éppen most, negyedórával ezelőtt. Azt hiszem, indiai tigris lehetett, de mindenesetre fé­lelmetes volt a te­kintete, csattogtatja a fogait, doktor úr, s mintha vér csoro­gott volna le a po­fáján. Ügy láttam negyedórával ez­előtt a tigrist, dok­tor úr. ahogyan ma­gát látom én itt és most. ... és tudja mt « borzasztó, doktor úr? Az, hogy nem tu­dom megfigyelni, mikor, melyik pilla­natban és hogyan lesz bölény a nőből. Ja igen, szóval, teg­nap egy nő, csinos, karcsú kis nő jött, ugyanúgy, elő a kulcs, kecses libbe­nés a volán mögé és lehuppanni az ülés­re már egy vad, ök­lelni készülő bölény huppant le, doktor. Es nem' tudom ész­revenni, hogyan és mikor változik át egy unokáját vezető nagyapa egyik ti- zedpillanatról a má­sik századpillanatra csattogó fogú kro- kodilussá ... Igen. kérem, a krokodilust tegnapelőtt láttam... és már hosszú na­pok óta látom eze­ket az állatokat. Doktor úr, én már Brehm mind a nyolc kötetét láttam a volán mögött és én már stafilokokkuszt is láttam, meg ví­rust is láttam. Még cápát is, tarantella- pókot is láttam a volán mögött. Nem, doktor úr, galambot szeptember 13., vasárnap nem láttam, csak héját láttam, doktor úr, és az a borzasz­tó, doktor úr, hogy nem látom, soha nem látom, hogyan lesz az emberből ennyifajta állat. Pedig figyelek, doktor úr, én tény­leg rettenetesen fi­gyelek. hogy elkap­jam azt a hallatla­nul érdekes és egye­dülálló pillanatot, amikor... Igen, doktor úr, ezért is vagyok itt. Helyesen tetszik látni, engem nem is az állatok látása idegesít, dok­tor úr, hanem az, doktor úr, hogy ne­kem is van autóm és az a rögeszmém, attól félek, doktor úr, hogy egyszer be­lepillantok a vissza­tekintő tükrömbe és énhelyettem egy ber­beroroszlán néz vissza majd rám. ... hogy megije­dek én majd akkor doktor úr! (egri) Lu

Next

/
Thumbnails
Contents