Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-13 / 215. szám
Bőkezű abasának ^ ^> .• Miért kuitúrabarát a tsz-elnök? ...Alig három hete, hogy Ru . das László, az. abasári termelőszövetkezet elnöke „Szo- • osclista Kultúráért” kitüntetést liápott. ‘ r.eiYi kevesen lepőd tek meg. 'á&kakb&n torlódtak a kérdések: mit tett a közművelődésért, milyen úton-mó- don valósította meg a támogatást? Hogy fogadta ezt a vezetőség, miként vélekedtek a termelőszövetkezeti tagok? 'Ezekre a kérdésekre ke- - röptém választ . ... O Ü o o 'A községi tanács elnöke a .taiu véleményét tolmácsolja: — Kevés forintunk akad a" kultúra támogatására. A ■' férrnelöszö vetkezet már har- "ffcadik éve jattot harminc- . Igáié ezer forintot. Ezenkívül bármilyen segítséget kér a művelődési otthon igazgatója, vagy épp mi tanácsiak, sasén találunk zárt ajtókra -a . termelőszövetkezetben. Aoasaron már valahogy ter- njiészetesnek tartják ezt a iaz-mecénásságot. Hogy így attikait, ezért elsősorban az elnököt illeti aüsmerés, ooo© Mit ad a. termelőszövetkezet'.’ t — Elsősorban íörimos ta- * »nógatást. Állandó lese — a ner- : «jpcnyoloeaer ? •*- Ha a közös gazdaság anyagilag előbbre lép, természetesen növeljük a dotációt. Ez nemcsak a saját véleményem. így gondolkodnak a iägok es a vezetőség is. — Egyéb segítség? — Eltörik egy ablak a kultúrházban? Ha megkeresnek, díjmentesen üvegezünk, vállalunk minden kisebb apróbb javítást. Ha díszletek kellenek segítünk. — A falubem többről is beszélnek... — A szervezési segítségre gondol? Miért ne tenném meg. Ügy érzem ez kötelesség, s nemcsak a hivatásos népművelő feladata. Egy ember számára ez nemegyszer sziszifuszi feladat, társadalmi összefogással kell köng- nyiteni. A fiatalok szétszóródtak. nem volt színjátszó- körünk. Beszélgettem tsz-tag szülőkkel, fiatalokkal, addig Tv-film Rúzsa Sándor életéről. A tv eddigi leghosszabb filmje tiz folytatásban mulatja fc< a híres betyár romantikus történetét. A forgatókönyvet Sípos Tamás irta Móric: Zsig- mond regénye alapján. A tízszer 50 perces színes filmet Színe tár Miklós rendezi. A film főszereplőjét. Rózsa Sándort Oszter Sándor főiskolai hallgató alakúja. Í971 tavasul i: kerül bemutatásra a tv-ben. A jelenetben Rúzsa Sándor babája házához évközik ahol annak édesanyja (Somogyi Erzsi) várja. Sándor a házban a pandúrokat sejti, alul ín. akarjál. elfogni, (MTI-fotc — Karáth Imre) Két kultúra ? — Korszerű műveltség! AMIÓTA — több mint tíz éve — mejelent C. P. Snow világhírűvé vált tanulmánya a műveltség kettészakadásáról, különböző szinteken és nézőpontokból, egyetértőén, vagy tagadóan, világszerte sokan foglalkoznak a két kultúra létezésének a problémájával. Azzal tudniillik, hogy az úgynevezett humán műveltség, elsősorban a művészetek körébe tartozó ismeretek jobban közkinccsé váltak, szélesebb rétegek képesek ezek megközelítésére és feldolgozására, mint a tudományos, elsősorban a természettudományi ismeretek birtoklására. S ennek következtében a művelt ember fogalmát a közvélemény szerint inkább fémjelzi a humán, mint. a természettudományos tájékozottság. Aki a humán ismeretanyag iránt érdeklődik, az közvetlen kapcsolatba kerül a megalkotott produktummal. Olvas, színházba jár, filmet néz, zenét hallgat. Ha rendszeresen teszi, akkor a művek keletkezésének folyamatáról is fogalmat alkothat magának. Élvezi a kapott ismereteket, de nem tartja fontosnak, hogy mindenképpen a kulisszák mögé Üóbre doseí! Isten hozta! — így köszöntik az idegent Bulgáriában. Engem is így fogadtak, bárhol megforduljam. Az a taxisofőr is ezt mondta, akit álmából ráztam .él megérkezésemkor a szó- rfcü pályaudvaron. Gépkocsijának hátsó ülésén feküdt, ■pokróccal betakarva. Dobre dceel! — dünnyögte és a jnásik oldalára fordult. Kértem, vigyen a szállóba. Fel- könyökölt. bólintott, majd újból végignyúlt az ülésen. Tovább kísérleteztem. Felült; ismét türelmesen bólogatott, majd visszaíéküdt... Legalább ötször ismétlődött még az eset, mikor eszembe jutott, hogy a bólogatás, ami •nálunk „igém” az itt „nem”. Különben is az éjszaka alvásra való... A bólogatással persze még j* néhányszor megjártam. A legkedvesebb epizód az volt, 'amikor a saját íejbólintásom 'okozott meglepődést. Szófiáf. „gyúrtam” őket, míg engedtek. Most már van színjátszógárdánk. Ágy kellett szervezni az ifjúsági klubot is. A fiúkat — lányokat meg kellett nyerni, el kellett érni, hogy kissé otthonnak érezzék a művelődési házat. Személyes meggyőzéssel lehetett csak közönséget teremteni a TIT-előadásoknak. Emberek közt fordulok még. miért ne segítenék? oooo —• Mit szóltak a tsz-tagok mindehhez? — Érveltünk, magyaráztuk: a pénzbeli támogatás az ő gyerekeik szórakozását is szolgálja. Nem mindegy: hol és hogyan töltik szabad idejüket. — Először sem volt ellenérzés? — Talán furcsának tartja, mégis azt kell mondanom, hogy a legkisebb sem. Mielőtt elnök lettem — ennek csak néhány hónapja — két évig dolgoztam a termelőszövetkezetben mint párttitkár. Sokat beszélgettem erről az emberekkel: mindenki megértett. Kontrollként embereket, tsz-tagdkat kérdeztem. Ugyanígy vélekedtek. Sőt TIT és színházi előadások élményét idézték. Arról is beszéltek, hogy esetenként — dolgos, törekvő, munkától lekötött nép az abásári — ők is kopogtatnak a kultúrotthon kapuján. Nem szervezetten, hanem egyéni elhatározásból. Még egy lényeges dolgot említettek: — Az elnök is eljár majd minden színházi vagy TIT- elöadásra. Hozzáfűzték-; — Nemcsak ügy muszájból, illemből, kötelességből, li OOOO Rudas László győzött meg arról, hogy szenvedélyből. Felvillantotta közművelődés iránti vonzalmának összetevőit. Még ifjúkorban kezdődött, amikor színjátszó volt. Kedvvel, lelkesedéssel csinálta. Dolgozni a tanácsi apparátusba került. Tizenöt évet töltött vb-titkárként, majd elnökként Abasáron. Szorgalmazta a kultúrotthon épíban az a divat, hogy a gyümölcsüzletek előtt elkerítenek egy részt a járdából, s ott árulják a gyümölcsöt, ezúttal a dinnyét. Az. emberek türelmesen sorakoznak egymás mögött — érkezési sorrendben. Dinnyéked velő lévén, magam is beálltam az emberek közé. Előttem egy olyan hatvanas bácsi szuszogott és dörmögött. Szavaiból annyit értettem, hogy valamivel elégedetlen. S hogy véleményével ne legyen egyedül, engem választott társául. Én persze udvariasan bólogattam, valahányszor hátra fordult. Eleinte csak tűrte a biccentéseimet, de egyszer csak elunta a dolgot. Nekivörösödött mérgében a kisoreg, s arcáról ítélve, hangsúlyából következtetve valami olyasfélét mondhatott, hogy mi a csudát vitatkozom én vele, amikor nyilvánvalóan neki van igaza... A szófiai utca meglehetősen nyugodt, mint.az emberek. Nekünk szokatlanul lassúak a trolibuszok, villamosok. Viccesen azt mondják: ha Szófiában valaki valahotését, kardoskodott a pálos- vörösmarti klubért. Amikor teljesültek az álmok, az otthonosabbá tételért emelt szót. Komfortos berendezést sürgetett. Egyéb teendője is volt, am a közművelődésről sosem feledkezett meg. Párttitkár korában nemcsak segített megszervezni a színjátszó gárdát, hanem részt vett — túlzott elfoglaltsága ellenére is — a kiválogatásban is. Inspirálta a hajdani színjátszó évtizedek során is frissen maradt tenni akarása. Tagja a járási népművelési tanácsnak. Gondokról beszél, megoldást keres. Nem csak úgy általában, hanem konkrétan. S nemcsak keres, hanem talál is kiutat, megoldást. A magyarázat? — Falun, tartalmas kulturális életet teremteni csak közös összefogással lehet. A népművelésről lemondani vétek, mert későbbi forintok szunnyadnak benne. Ez nemcsak személyes meggyőződésem, hanem elfogadott igazság. Itt Abasáron jól élnek az emberek. Ám tanulni még vtan mit. Foglalt ember. Kel reggel ötkor, hazakerül este nyolc felé. Mégsem hűtlen a kulturális élethez: — Fel kell frissíteni a színjátszókört. Oj emberek kellenek. Valamelyik nap összehívom a tsz-ílatalokat. Beszélek velük. OOOO — Tervek? — Még több segítséget nyújtaná. *— Konkrétan? — Régi típusú a művelődési otthon. A kiscsoportos foglalkozásokhoz hiányoznak a termek. Jelentős summával támogatjuk az építkezést. A tervek már készülnek, OOOO Valami elkezdődött Abasáron. Közügy lett a közművelődés. A termelőszövetkezet vezetői és tagsága szívügyének érzi a támogatást. Nincs ellenérzés, csak egyetértés. Kezdte egy ember — Rudas László — folytatják, vallják egyre többen a községben. Bár mindenütt ez törtenne Pécsi István va gyorsan akar elérni, az gyalog megy. Különösen a vasárnapi utcakép csendes-hangulatos. És a vasárnap egyben a házasságkötések napja. Tucatnyi Volgában utazik a násznép, a kocsik antennáján fehér jegykendő lobog, s a vezérkocsi motorházáh menyasz- szonynak öltöztetett baba tárja szét karjait. A szófiai ember azonban nem sokat hederít a lakodalmas menetre. Inkább a kirakatok érdeklik, főleg a CUN áruház változatos kirakatai. Nem mernék viszont esküdni rá, hogy mindig van a CUN-ban akkora forgalom, mint vasárnap délelőttönként a főposta sarkán. Ez a jel vény gyűjtőit találkahelye. Különböző formájú és nagyságú tábláiéra tűzve ezer és ezer jelvény látható, vásárolható, cserélhető. Afféle néma Vásár zajlik itt. Az eladó nem kikiáltó; s a vevő nem alkuszik. Ha mindkét félnél: tetszik a cserélendő jelvény — kész az üzlet. A parkok hétköznap Is, vasárnap is telve sétáló, a padokon sütkérező, újságot böngésző, gyerekkocsit ringató emberekkel. A sok apró sportpálya pedig a futballozó gyeretarifié. (A íocii&t a nagy divat, az utánpótlás kedvét egyáltalán nem szegte a nem várt mexikói vereség. A labdarúgás rajongói viszont még mindig' keserűen emlegetik Mexikót). Nem véletlenül térek visz- sza újra és újra a parkokhoz. A park itt tabu! Elmesélték, hogy a várost azért nyújtják széltében-hosszában, mert a fás területekre nem akarnak építkezni. Azt állítják, hogy a Vitosa, ez a .magas hegy, Szófia tüdeje, s onnan árad az általam még sehol sem tapasztalt ózondús levegő. A szófiaiak féltik és ápolják parkjaikat. Méghozzá milyen hozzáértéssel! Erről a következő eset győzött meg. A Városi Park egyik padján helyhez jutottam. Kíváncsian figyeltem a fehér kendővel törökösen bekötött fejű. kertészasszonyok munkáját. Egy geometrikus ábrákat alkotó ágyason dolgoztak, amelynek világai tömör zártsággal nőttek ki a földből. Itt is meggyőződhettem, nemhiába tartják úgy. hogy a bolgár kiváló kertész. De a népnek a földdel való kapcsolatáról , sokkal komolyabb formában is megbizonyosodtam. Csala László (Következik: Interjú a minisztériumban) lásson. Sőt, olykor egyenesen zavarónak érzi. ha beavatják a mesterségbeli fogásokba. Másfelől viszont mindenki nap mint nap találkozik a civilizáció fejlődéséből adódó lehetőségekkel. Tudja például, hogy a villannyal világíthat, gépeket üzemeltethet, s azt is tudja, hogy a technikát természettudományos törvényszerűségek határozzák meg. De míg a humán ismeretek esetében csak a produktumok közvetlen megismerése teheti értővé a produktum élvezőjét, a természettudomány eredményei azok értése nélkül is élvezhetőit, a technikai vívmányok úgy is használhatók, ha működésük törvényszerűségeit a laikus nem ismeri, A közművelődés fontos kérdése: az egyik terület képviselői milyen mértékben ismerik a másik terület, illetve; milyen mértékben vált a humán és a természettudományi műveltség a kultúra alkotórészévé. MINTHOGY Magyarországon, ha műveltségről volt szó, hosszú időn át csak a humán műveltséget értették (amely egyébként egy szűk réteg birtoka volt), ma is elsősorban ennek a terjesztésén munkálkodunk, ami helyes, már csali azért is, mert egyre szelesebb rétegek érdeklődnek iránta. De az már kevésbé örvendetes, hogy az általános műveltség megítélésekor a természettudományos tájékozottság még ma is másodrendűnek minősül. A sajtó, a könyvkiadás termékei, a rádió és a tévé műsorai is ezt fejezik ki. S az aránytalanságot csak növeli az. hogy sokan a pusztán szórakozást, nemegyszer kétséges értékű szórakozást szolgáló produktumokat is a humán műveltség részének tulajdonítják. A művészeti alkotások csak akkor válhatnak az általános, korszerű műveltség részévé, ha az egyén közvetlen kapcsolatba kerül a lényegükkel, tehát a ..mondanivalójukkal”. Ez a kontaktus eredményezhet egyetértést vagy ellentmondást, a hangsúly a kontaktuson van. A természettudományos eredmények esetében más a helyzet. Gondoljunk például arra, hogy mindenki használ gyógyszereket, de-milyen kövesen képesek akár körvonalazni azok hatásmechanizmusát, összetételét stb. Természetesen nem arról van szó, hogv az általánosan művelt embernek az ez'edmé- nyek létrejöttében kell jártasnak lennie, amint erre a humán ismeretkörbe tartozó esetekben sincs szükség. Viszont elengedhetetlen, hogy a problémák között a laikus is eligazodjék. S ez már a természettudományos szemlélet kérdésé, Ennek hiánya folytán a világ jelenségeinek — köztük jó néhány human ismeretkörbe tartozó jelenségeknek is! — a megértése nehézzé, esetenként lehetetlenné válhat. A természettudományos műveltségen elsősorban nem adatok és konkrét ismeretanyag felhalmozott tudásai kell érteni, hanem azt, hogy meghatározott esetekben, meghatározott probléma kapcsán az egyén tudja: hová kell fordulnia, hol . kell keresnie a kérdés helyes megoldását. Komplex te'- mészettudományos tudás ma a fokozódó specializálódás korában már szakemberek számára sem érhető el. Eligazítást biztosító módszerre van szükség, amint azt Szent-Györgyi Albert nemrég megjelent tanulmánykötetében (Egy biológus gondolatai) kifejti a tanulás ii> eszközéről, a könyvről: „AZ ISMERETEINKET tartalmazó könyvek természetéről széles körben elterjedt egy helytelen felfogás. Ügy vélik, hogy ezeknek a könyveknek a tartalmát a lejünkbe kell préselni. Azt gondolom, ennek az ellenkezője közelebb állaz igazsághoz. A könyvek azért vannak. hogy megtartsák magukban a tudást, mialatt mi a fejünket valami jobbra, használjuk... én nem becsülöm le a tudást... De. csak azt tartottam meg, amire szükségem van a dől-, gok egyféle megértéséhez, intuitív megragadásához és ahhoz, hogy megtudjam, melyik könyvben mit találok meg... nekünk nem tanulnunk. hanem átélnünk kell a dolgokat...” Ilyenformán tehát nem is elsősorban a két kultúra problematikájáról kell be-, szelni, nem a két területet megkülönböztető tényezőket kell hangsúlyozni, hanem su-' játosságaik tisztázása után szoros kölcsönhatásukat s' lényegi egységüket kell tudatosítani a közvéleményben. Korunk irodalmának, művészeti ágainak alakítói jó' ideje már bőségesen merítenek a természettudományok és a technika vívmányaiból, éppúgy, ahogy az utóbbiak művelői is hasznot húznak a humán kultúra eredményeiből. Természetes tehát, hogy a köznevelés tömegeket érintő bonyolult és szerteágazó munkájában is arra kell törekednünk, hogy a két terület megfelelő arányban szerepeljen. A modern tudomány és kultúra kérdései nem érthetők meg, ha két kultúra kategóriájában gondolkodunk. Korányi Tamás Bulgáriai jegyzetek ■ ír. A park itt tabu
