Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-13 / 215. szám

31*16 “JtJa'í't/' Munka - őszi napsütésben Az első barázdát húzza Xari Lajos a tenki határban. A vezeíoségválaszf© faggyfilésekrő! jeleni jfik: Több aktív fiatalt a pártszervezetbe A jelenlegi szűkös elhelye­zésre jellemző, hogy a párt- vezetőség-választó taggyűlés­re alig találtak megfelelő he­lyiséget az egri Centrum Áruház kommunistái. Végül is az igazgatói szobában zsú­folódtak össze, újabb problé­mával küzdve, hová ültessék a — vendégeket?... Több éve költöztek át je­lenlegi, ideiglenes helyükre az áruház dolgozói, abban a reményben, hogy a szükség­megoldás valóban nem tart sokáig. Most újabb két esz­tendőn keresztül — ennyi ideig tart az új áruház épí­tése — itt kell lebonyolíta­ni a nagy forgalmat, amely a réginek nyolcvan százalé­ka, területben a jelenlegi épület mindössze harmada csak a lebontottnak! Már a jelölő gyűlésen tájékoztatták a kommunistákat, hogy októ­berben hozzákezdenek az építkezéshez és 1972-ben jú­lius 1-én fogadhatják a vá­Mostanában másképp kez­dődnek a beszélgetések. Az emberek csendesek, nem hi- vataloskodók, nem sorolnak adatok*!, a traktoros nem méregeti először barátságta­lan szemmel a városból jött kérdezőt, hanem együtt né­zik lábuk előtt a sáros, ro­bajló felhőszakadástól meg- csigázatt földet és azt mond­ja : nehéz lesz, nagyon ne­héz. Az országúiról egyetlen hosszú feketéllő sáv jelzi a nehezen haladó ekék nyo­mát. A traktoros megállítja a gépet, leülünk a tükörfé­nyesen csillogó ékék tartó- vasára. Tart Lajos elmutat a tarló végébe. Az öreg bölcs, az ősz, mintha pótolni, jóvátenni akarná a tavasz és a nyár acsarkodásait, szelíd napsü­téssel simítja végig az any­uvá t szenvedett föld gyógyu- ” lo sebeit. — Látja, valóságos kis mocsár. Már félverődött benne a sás is. Mindig meg­állt néha itt a laposon a víz, de ilyen még nem volt. öt­venhárom óta dolgozom eb­ben a határban, huszonegy éve vagyok Tenken trakto­ros, de ilyen nehéz munkát nem tudok azóta. Szeptem­ber közepe van, nézzen át az úton, tiszta zöld a kuko­rica. Mit gondol, mikor tud­juk letörni és a helyén még szántani is kell, meg el is kellene vetni, mert a tava­szi szántás az már fele any- nyit se ér mint az őszi, hát «zért kell sietni, ahogyan csak lehet. Talán két hét múlva vetni is tudunk majd. Felszáll a gépre. A D4—K óriás gumiabroncsai bele­marnak a tarlóba és a föld­ből a távolodó ekék nyomán kelletlenül szakad ki az új magágynak való csillogó fe­kete föld. Az útsaéli fák között szi­tálva suhan a fény. A ha­tárban mindenhol emberek. Ha csak fölfelé nézünk, ak­kor is tudjuk, hogy ősz van. Mellettünk sötéten barnállik a lábon álló búza. Ez nem sárga, mint máékor, egészen barna. A tábla szélén lovas kocsi zötyög. Szabó Sándor és Kassa János gyűjti a ki­csépelt szalmát, géppel nem lehet bemenni a táblára. A Füzesabonyi Állami Gazda­ság búzájából mennyit tud­nak még learatni, mennyit lehet még megmenteni ne­künk. Csak maradna ez a napsütés. A fák mögül egyenletes zúgás jelzi, hogy valami gép dolgozik. Itt, a hevesi határ­ban más a föld, világosabb, lazább. A traktor odakanya- rodik a pótkocsihoz. Szw'o- mi Sándor leadja az első zsákot, a vetőgépen álló For­gács József tágra nyitja a zsák száját és már ömlik is a vetőgépbe az őszi árpa. Az egész szemhatárt betölti az egyenletesre, simára munkált talaj, amely fasortól fasorig nyújtózva várja az új ma­got. Hangos csattanéssal zá­rul a vetőmagláda, a trak­tor nekilódul, a csoroszlyák friss eret karistolnak a föld­be, a vetőgép nyomában könnyű, lebegő por száll. Először láttam az idén ezt a látványt. Máskor milyen megszokott, milyen hétköz­napi volt. Most látom elő­ször, hogy szép. Újra vetnek. AMIKOR az országgyűlés összeül, mindig országos fi­gyelem kíséri munkáját, hi­szen mindannyiszor a poli­tikai vagy gazdasági életnek valamelyik fontos területé­vel kapcsolatban hoz döntést a népi államhatalom legfel­ső szerve. Törvényeket al­kotnak a nép képviselői, az ország minden polgára szá­mára kötelező erejű jogsza­bályokat. S amikor a javas­latokat törvényerőre emelik, az egész nép valamennyi vá­lasztójuk nevében adják le szavazatukat. Törvény alkotására készül most is az országgyűlés. Legközelebbi ülésén — a párt Központi Bizottsága és a Minisztertanács áprilisi együttes határozata értelmé­ben — valamennyi választó- polgárt érintő törvényjavas­lat kerül tárgyalásra. A ja­vaslaton ma még dolgoznak a szakemberek, részletei ép­pen ezért nem kerülhettek eddig nyilvánosságra. De az áprilisi határozat és vezető államférfiak több, azóta el­hangzott beszéde, nyilatko­zata nyomón egyre fokozó­dik az érdeklődés ország­szerte a készülő törvényja­vaslat iránt. Hiszen ezúttal a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztésének egy igen fontos mozzanatáról lesz szó: a választójogi törvény módosításának javaslata ke­rül az országgyűlés elé. Csaknem négy év telt el azóta, hogy legutóbb a vá­lasztásokról tárgyalt az or­szággyűlés. 1966 novemberé­sárlókat az új otthonukban. A mozgólépcsős és mintegy háromezer négyzetméter te­rületű áruház nemcsak a je­lenlegi mostoha körülménye­ket változtatja meg, hanem a dolgozók összetételét is. A vezetőségválasztó taggyűlésen éppen arról esett szó, hogy — igaz, most vettek fel a párttagok sorába egy fia­talt — a párttagok között ke­vés a fiatal, az új áruházban pedig nagyon sok fiatalt al­kalmaznak. Olyanokkal kell már most megerősíteni a pártszervezetet, akik képesek őket irányítani, tolmácsolni problémáikat. A vezetőségvá­lasztó taggyűlésen ismertette az alapszervezet titkára az ősszel összeülő X. pártkong­resszus irányelveit és a Szer­vezeti Szabályzat-tervezetet. A Centrum Áruház kom­munistái megelégedéssel fo­gadták azt a tervet, hogy a jövőben már 18 éves kortól párttagokká választhatók a ben fogadta el „Az ország­gyűlési képviselők és tanács­tagok választásáról” szóló törvényt. Ez is jelentős elő­relépés volt a szocialista de­mokrácia kiterjesztésének útján, hiszen ennek értelmé­ben váltotta fel a korábbi lajstromos választókerületi rendszert az egyéni válasz­tókerületek rendszere. Ez pedig már azt jelentette, hogy a választók valóban az általuk személyesen is meg­ismert jelöltre adhatták voksukat, s a megválasztott képviselő vagy tanácstag meghatározott körzet vá­lasztóinak tartozik felelős­séggel, azok előtt kell beszá­molnia tevékenységéről. LEHETŐSÉGET adott a négy éve törvényerőre emel­kedett választási rendszer arra is, hogy egy-egy kör­zetben több jelöltet állítsa­nak, vagyis — valóban vá­laszthassanak a szavazópol­gárok. A gyakorlatban azon­ban ez a rendszer még to­vábbi javításokra szorult, mert ha a szavazólapot a választó változtatás nélkül dobta az urnába, az automa­tikusan az első helyen sze­repelt jelöltre adott szava­zatnak számított. Ilyen mó­don a második helyen fel­tüntetett jelöltnek vajmi ke­vés esélye lehetett a megvá­lasztásra. (A számok is ezt mutatják: a legutóbbi vá­lasztásokon összesen 752 vá­lasztókerületben állitottak két vagy három jelöltet, a képviselői és tanácstagi vá­lasztókerületek nem egészen fiatalok. így a katonaságt'H is érett, jó pártmunkásokat „kapnak vissza”, munkáju­kat igénybe vehetik a párt­munkában. A munkaidő csök­kenéséről szóló megállapítá­sok annyiban érintik az áru­ház dolgozóit, hogy jobban alkalmazkodjanak a vásárlói igényhez. Kísérletképpen már január 1-től pénteken egy óiéval később, szombaton pedig egy órával előbb zár­nak, a tapasztalatok alapján alakítják esetleg még ideali- sabbra az áruház nyitvatar­tási idejét. A taggyűlés ezután meg­választotta az új titkárt, Rácz Imrénél és a titkárhe­lyettest, Erdős Lajost. Mind­ketten 1957 óta töltik be ezt a tisztséget. A titkár szemé­lyére néni vélelenül jelöltek nőt, az áruház dolgozóinak kilencven százaléka a gyen­gébb nemhez tartozik. A vá­rosi küldött megbízólevelét Macsai Istvánnak adták. egy százalékban, de a máso­dik helyen szereplő jelöltet mindössze 119, a harmadik jelöltet pedig csupán egyet­len egy tanácstagi körzet­ben választották meg.) A megvitatásra és elfoga­dásra váró törvénymódosí­tásnak — többek között — ezt a helyzetet is meg kell szüntetnie, egyenlő esélyt adva minden jelöltnek arra, hogy megválasszák. Akár országgyűlési képviselő-, akár tanácstag-jelöltekről legyen szó, mindegyiküknek egyforma lehetőséget kell adni arra, hogy találkozza­nak, beszéljenek választóik­kal, mindegyikük számára egyformán lehetővé kell ten­ni, hogy a szükséges propa­gandaeszköz rendelkezésükre álljon. S még egy, ami nem elhanyagolható: minden je­lölt érdekében csak úgy sza­bad agitálni, hogy az ne le­gyen sértő a mandátumért versenyző többi jelölt szá­mára! Ami pedig a választá­si adminisztráció lebonyolí­tását illeti, a jövőre esedé­kes választásokon, az elkép­zelések szerint, csak azokat a szavazatokat lehet érvé­nyesként elfogadni, amelye­ken — több jelölt esetén — világosán meghatározta a szavazó, hogy melyik jelöl­tet választja. A KÖZPONTI Bizottság és a kormány határozata alap­ján meg kell növelni a jelö­lő gyűlések jelentőségét is. A módosító javaslatok tör­vényerőre emelkedése esetén jelöltet állíthatnak a na­gyobb munkahelyek, gyárak, üzemek, termelőszövetkeze­tek, stb. A Hazafias Nép­front illetékes területi bi­zottsága tesz javaslatot a jelölt személyére, de közvet­lenül is jelölhetnek a mun­kahelyi kollektívák, a társa­dalmi szervezetek, sőt ma­gánszemélyek is. A választójogi törvény módosításával kapcsolatos tervek azt bizonyítják: a párt és a kormány tiszta- abn van azzal, hogy a ma­gyar dolgozó nép szilárdan áll a szocializmus talaján, érti és kívánja a szocialista demokrácia erősítését. Olyan embereket kíván a legfelső törvényhozó szervbe és a helyi tanácsokba választani, akik ott választóik bizalmá­ra méltóan fognak dolgozni. MÉG FOLYNAK az előké­szítő munkák, ma még csak tervek és javaslatok vannak, ezek egyeztetéséből születik meg majd a választójogi törvény módosítására irá­nyuló jogszabály-tervezet, s újabb mérlegelések, tanács­kozások várnak az ország - gyűlési bizottságokra, majd az országgyűlés ülésére, hogy a sok tervből és javas­latból törvény szülessék. Várkonyi Endre 1970. szeptember 13., vasárnap (sz. a.) ' ..í.... ' A jövő évi termés van a kezünkben. Szúrom] Sándor és Forgács József megtölti a vetőgépet. M. Nagy András ki­használja a pillanatnyi szünetet, cigarettára gyújt. A HIVATALOS ADATOK SZERINT hazánk villamos- energia-fogyasztása 1965-ben 12.5 milliárd kilowattóra volt. Ez a mennyiség 1970- re már 17.5 milliárd kilo­wattórára nőtt, és az előze­tes számítások szerint 1970- ben nem kevesebb, mint 25.5 milliárd kilowattóra energiára lesz szüksége az országnak. Aligha kell tehát bizonyí­tani, hogy mennyire fontos, népgazdasági érdek, a vi- sontai Gagarin Hőerőmű mi­előbbi üzemelése, termelése. Egymást érik a leállások AZ EREDETI TERV SZE­RINT az erőmű első blokk­jának 1969. február 28-án max áramot kellett volna adnia. A gyakorlat, a való­ság azonban sajnos igencsak rácáfolt a tervezőkre, az építőkre. Mert az I-es blokk még ma sem üzemel folya­matosan. És hogy mikor termel? Mikor üzemelnek végre az erőmű blokkjai? Talán nincs is. aki választ tudna, illetve aki választ merne adni a kérdésekre. Visontán és Budapesten sem. Mert ugyan az utóbbi hónapokban jelentősen felgyorsult a sze­relés, az építkezés üteme Vi­sontán — bárcsak az első így dolgoztak volna Mikor termel ? Mikor uxemel végre ? Eddig már 156-izor állt le a Gagarin Hőerőmű —, de sajnos a gondok, a problémák is hatványozottan jelentkeznek. Mi sem bizo­nyítja ezt jobban: az első párhuzamos kapcsolás óta eddig nem kevesebb, mint 156 esetben kellett leállítani a már üzemelő blokkokat. Nem véletlen tehát, hogy óriásra nőtt a Gagarin Hő­erőmű Vállalat adóssága. Az első félévre tervezett 830 megakilovattóréból csak 256-ot teljesítették. Pedig bevezették a húsz százalékos éjszakai pótlékot is, és az 1970-es esztendő el­ső félévében nem kevesebb, mint 800 ezer forintot köl­töttek túlórára. Mindez azonban kevés volt ahhoz, hogy a blokkok üzemeljenek is. Tervezési, kivitelezési hibák HÓNAPOKKAL EZELŐTT keserű szájízzel panaszkod­tak Visonta vezetői, építői az újságokban megjelenő bíráló cikkek elkeserítik az embereket, inkább segítsen a sajtó, mint bíráljon. A maguk részéről, ha nem is fogadtuk el ezt a véleményt, de heteken keresztül szándé­kosan nem foglalkoztunk Visontával. Közben azonban rendszeresen látogattuk, in­formálódtunk az építkezés­ről, és ott voltunk az erőmű kommunistáinak közelmúlt­ban tartott tanácskozásán is. Érdemes volt elmenni. Mert a tanácskozáson na­gyon őszintén, önkritikusan szóba kerültek a gazdasági eredmények is. A gondok, a bajok, a problémák, ame­lyék nap nap után jelent­keznek, s hátráltatják a blokkok üzemeltetését, a szerelési, a kivitelezési mun­kálatokat. Ojat azonban nem hallot­tunk a kommunisták tanács­kozásán sem. Mert az első perctől szemtanúi vagyunk Visonta építésének, s a gon­dokról, problémákról számát se tudni hányszor írtunk már lapunkban. S a gondok, a hibák ma is ugyanazok, mint hónapokkal ezelőtt. Garmadával jelentkeznek a I tervezési, a kivitelezési hi­bák. Hol az egyik, hol a má­sik műszer mondja fel a szolgálatot. Egyszer a kazán­nal, máskor a turbinával, a pemyeszállítóval van baj. Akadozik az anyagellátás, csúsznak a részhatáridők. Nincs kellő szinkron a kivi­telező vállalatok között, baj van a munkafegyelemmel, néhány külföldi partner sem tesz eleget ígéretének. Közben telik az idő. Egy­re nő az ország energiaigé­nye, egyre nehezebben ju­tunk hozzá az egyre drágább és egyre kevesebb import­energiához. Az erőmű még­sem termel folyamatosan. Bekapcsolják ugyan a blok­kokat, de egyre gyakrabban „fújják” meg a leállást. A térképen már jelzik A MAGYAR VILLAMOS MÜVEK TRÖSZT térképére már berajzolta Visontát. Csak éppen még áramot nem ad folyamatosan az erőmű. Pedig nagyon nagy szükség lenne rá. Az ipar évente átlagosan hat, a la­kossá 14 százalékkal kér több energiát. Az igények kielégítése Visonta nélkül már alig-alig lehet. És mégis itt tart az erőmű. Visonta ügyben már nem könnyű nem ismételni ön­magunkat. így a kérdést sem először tesszük már fel: vajon az illetékesek, akik felelősséget vállaltak Vlson- táért, elkövettek-e mindent, elkövetnek-e mindent a be­ruházásért? A szándékot, a szakértel­met nincs jogunk kétségbe vonni, de a szomorú ered­mények alapján mégis nem­mel kell a kérdésre választ adni. Jól tudjuk, hogy nem könnyű egy ilyen hatalmas erőművet megépíteni. Lehet, hogy már az induláskor, vagy a partnerek kiválasz­tásakor, vagy a felelős posz­tok kiosztásakor történt a hiba. Lehet, hogy személy szerint senkit sem lehet el­marasztalni, lehet, hogy mindenki tudása legjavát adja. LEHET. A DÖNTÉS NEM A MI FELADATUNK. De a számonkéréshez jogot ér­zünk. Elvégre Visonta nem­csak Visontának, hanem az egész országnak hiányzik. Koós József A választójogi törvény módosítása elé

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents