Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-02 / 205. szám

Hazaérkezett Losoncit Pá! iTolytatás az 1. oldalról) 0,magyar népnek legszívélye- sebb üdvözletüket, jókíván­ságaikat. Most készséggel tolmácsoljuk népünknek eze­ket a jókívánságokat. —* Tárgyalásaink eredmé­nyesek voltak. Megkönnyí­tette munkánkat, hogy kül­politikai kérdésekben csak­nem azonos nézeteket val­lunk, s mivel ezeknek az or­szágoknak a belső helyzete, . társadalmi törekvéseik hala­dó irányzatúak, így könnyű volt szót érteni kétoldalú kapcsolataink kérdéseiben is. Mindhárom ország őszintén KAIRÓ: Losonczi Pál, a Magyar 'Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Gamal Abdel Nasszernek, az Egyesült Arab Köztársaság elnökének meg­hívására, 1970. augusztus 27. és szeptember 1. között hi­vatalos baráti látogatást tett az Egyesült Arab Köztársa­ságban. Losonczi Pál Kairóban ta­lálkozott és megbeszélést folytatott Gamal Abdel Nasz- szer elnökkel. A két elnök megelégedéssel állapította meg, hogy orszá­gaik politikai, gazdasági, mű­szaki-tudományos és kulturá­lis kapcsolatai sokoldalúan ■fejlődnek, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy né­peik között erősödtek a ba­rátság és a szolidaritás szá­lai. A két elnök áttekintette a nemzetközi helyzetet és vé­leménycserét folytatott az or­szágaik közötti együttműkö­dés előmozdításáról. A két elnök megvizsgálta a közel-keleti helyzetet. A Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke kifeje­zésre juttatta teljes egyetér­tését. az iránt, hogy az Egye­sült Arab Köztársaság elfo­gadta a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határo­zatát és teljes mértékben tá­mogatja « határozat végre­hajtására irányuló legújabb kezdeményezését. Egyetért azzal, hogy a térség békéjét csak a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határo­zatának maradéktalan végre­hajtásával leltet biztosítani. Az igazságos béke elenged­hetetlen feltétele: az izraeli csapatok kivonása valameny- nyl, 1967-ben megszállt arab területről; és a Palesztinái nép problémáinak igazságos megoldása a vonatkozó ENSZ-határozatok alapján. A két fél megállapította, hogy a térség békéjének megte­remtését Izrael terjeszkedő politikája és a palesztinai nép elidegeníthetetlen jogá­nak megtagadása akadályoz­za. fejleszteni akarja velünk po­litikai, gazdasági, kulturális kapcsolatait, s tulajdonkép­pen mi is ily szándékkal lá­togattunk el hozzájuk. Utunk további eredménye, hogy erősödött az imperializmus elleni összefogásunk, s a jö­vőben eredményesebben foly­tathatjuk a harcot a nem­zetközi imperializmus min­den cselszövése ellen. A lá­togatás ilyen szempontból is jól szolgálta népeink közös érdekeit, hiszen az antiim- perialísta erők összefogása ma különösen fontos feladat. — Utunkon igen sok él­érdekében — a többi szocia­lista országokhoz és más ha­ladó erőkhöz hasonlóan — minden támogatást megad nekik. Gamal Abdel Nasszer el­nök kifejezésre juttatta az Egyesült Arab Köztársaság köszönetét azért a támoga­tásért, amelyet a Magyar Népköztársaság nyújt az arab népek harcához, hogy felszámolják az izraeli ag­resszió következményeit A két elnök szilárd meg­győződése, hogy az igazságos béke megteremtéséhez és a palesztinai nép jogának meg­védéséhez minden erő össze­fogására szükség van. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke tájékoztatta az Egyesült Arab Köztársaság elnökét az eu­rópai szocialista országok, köztük a Magyar Népköztár­saság erőfeszítéseiről az eu­rópai biztonsági értekezlet összehívása érdekébe A fe­lek egyetértettek azz^., hogy az európai biztonság alapjai­nak megteremtése jelentősen hozzájárulna a béke megszi­lárdításához. A két elnök elítélte az Amerikai Egyesült Államok vietnami agresszióját és az e térségben folytatott elnyomó politikát. Teljes támogatásuk­ról biztosítják a .szabadsá­gáért és nemzeti céljaiért hő­sies harcot folytató vietnami népet és teljes mértékben szolidárisak a Vietnami De­mokratikus Köztársasággal és a dél-vietnami ideiglenes for­radalmi kormánnyal. Ügy ítélik meg, hogy a délkelet- ázsiai béke elengedhetetlen feltétele az Egyesült Államok csapatainak kivonása Viet­namból. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, a maga, va­lamint Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága el­ső titkárának is, Fock Jenő­nek, a Magyar Népköztársa­ság Minisztertanácsa elnöké­ményben volt részünk, lát­hattuk a három ország szép­ségét, gazdagságát. Nagy élményt jelentett számunkra Nasszer elnökkel, Nyerere elnökkel. Nimeri el­nökkel való újabb találkozá­sunk: megerősítette azt az eddigi meggyőződésünket, hogy kiváló vezetők, népük szereti, követi őket, ezért is folytathatnak eredményes harcot az imperializmus el­len, saját társadalmi rend­szerük megszilárdításáért, népünk jobb életének kiala­kításáért — mondotta Lo­sonczi Pál. nek nevében magyarországi látogatásra hívta meg Gamal Abdel Nasszert, az Egyesült Arab Köztársaság elnökét, az Arab Szocialista Unió elnö­két, aki a meghívást öröm­mel elfogadta. A látogatás időpontját a későbbiekben határozzák meg. Kedves Elvtársak! A Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásá­nak 25. évfordulója alkalmá­ból a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány és az egész magyar nép nevében, szívből jövő, őszinte elvtársi üdvöz­leteinket küldjük önöknek és a szocializmus építéséért, hazája függetlenségének meg­védéséért hősiesen harcoló vietnami népnek. Az elmúlt 25 évben a vi­etnami nép, a vietnami dol­gozók pártjának vezetésével, korunk kimagasló forradal­márának, Ho Si Minh elv­társnak az iránymutatásával, szakadatlan harcban védel­mezte és védelmezi szocia­lista vívmányait, hazája füg­getlenségét, a magyar nép nagy örömmel üdvözli a testvén vietnami nép politi­kai, gazdasági és katonai té­ren elért sikereit, amelyek egyúttal komoly hozzájáru­lást jelentenek a szocialista országok közössége erejének növeléséhez is. Kedves Elvtársak! Ezen ünnepélyes alkalom­kor ismételten megerősítjük testvéri szolidaritásunkat az amerikai imperialista ag­resszió ellen harcoló vietna­Megnys It afrikai csúcsértekezlet ADDISZ ABEB A : Kedd délután az Addisz Abeba-i Africa Hallban Halié Szelasszié etióp csá­szár megnyitotta az afrikai egységszervezet 7. csúcs- értekezletét. A megnyitó ülé­sen 13 államfő. 4 kormány­fő és 3 ölelnök volt jelen; a többi küldöttséget az illető országok miniszterei vezetik. Halló Szelásszié megnyitó beszédében örömmel jelen­tette be, hogy teljes a meg­békélés Nigéria és a sza- kadár Biafrát egykor támo­gató négy afrikai ország — Elefántcsontpart, Gabon, Tanzánia és Zambia között. Szelasszié köszönetét mondott valamennyi afrikai vezető­nek, elsősorban Jomo Ke- nyatta kenyai elnöknek, amiért elősegítették ezt a megbékélést. Szelasszié megnyitó beszé­de után Ahidjo ka­meruni elnök, a konferencia elnöke megnyitottnak. nyilvá­nította az értekezletet. A megnyitó ülésen felszó­lalt U Thant ENSZ főtitkár. mi néppel, támogatjuk a Vietnami Demokratikus Köz­társaság kormányának a vi­etnami kérdés rendezésére előterjesztett igazságos ja­vaslatait. Követeljük, hogy az Amerikai Egyesült Álla­mok haladéktalanul vessen véget a Vietnam és más in­dokínai országok elleni ag­ressziójának, feltétel nélkül vonja ki csapatait és csatló­sainak egységeit Dél-Viet- namból, és az indokínai tér­ségből. Meggyőződésünk, hogy az indokínai népek kö­zös harca a szocialista or­szágok segítségével és a vi­lág fialadó közvéleményének íámőgatásapal győzedelmes­kedni fög. Az egész magyar nép He­vében további kimagasló si­kereket kívánunk a vietna­mi népnek, a szocialista tár­sadalom építéséért, a függet­lenségért, a nemzeti szuvere­nitásért, az egységes és bé­keszerető Vietnam megte­remtéséért vívott harcában. Elvtársi üdvözlettel: KÁDÁR JÁNOS, az MSZMP KB első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke Budapest, 1970. szept. 2. Magyar—EAK közös közlemény Magyar vezetők üdvözlete a VDK nemzeti ünnepe alkalmából Visítsam stsifeásiáisfla 1945. szeptember másodlka óta, amikor Hanoi főlatén rgy szikár férfi emelt hangon bejelentette a független Viet­nami Demokratikus Köztársaság kikiáltását s újjongo tö­meg kiáltott éljent a vietnami, nép méltóságteljes, hősi el­szántságot kifejező Függetlenségi Nyilatkozatára. ‘ Vietnam földjén szinte egyetlen nap szünet nélkül folyik a szabad­ságharc. A francia kormány elismerte a Vietnami Demokratikus Köztársaságot — s angol hajókat kért kölcsön, hogy a füg­getlenség kikiáltásának másnapján francia csapatokat szál­líthasson partra Saigonban. Párizs mellett, Fontalnebleuban ünnepélyes megállapodást írtak alá a Vietnami Demokrati­kus Köztársasággal — s a párizsi hadügyminisztériumban már dolgoztak a haditengerészetnek kiadandó parancson, amelynek alapján ágyútüzet zúdítottak Haiphotig kikötő­város békés lakónegyedeire. Demokráciáról és békéről zeng­tek a párizsi kormányok — s egymás után hét tábornokot bíztak meg, hogy tűzzel-vassal pusztítsák el Vietnam népét. Amikor a vietnami néphadsereg -megsemmisítette a fran­ciák „szennyes háborújának" haderejét, tárgyalóasztalhoz kényszerülve aláírták a genfi egyezményt. — s az imperia­listák az aláírás pillanatában megszegték. A franciák He­lyett az amerikaiak vették át a vietnami nép ellen vívott megsemmisítő háború terhét, néhány száz „amerikai1 tanács­adóval” kezdődött S napjainkban az egész Indokínai lángba borító amerikai agresszióban félmilliónyi amerikai kitóna és több mint egymillió, amerikai pénzen vett. zsoldos foly­tatja a népirtó háborút. De mást. is láthatott a világ ez alatt a, negyedszázad alatt. Egy nagyszerű, hősi nép bátor küzdelmét a fantaszti­kus túlerő ellen; egy gyarmati századok után erőre kapott nép győzelmes harcát a tőkés világ legnagyobb hatalma, az Egyesült Államok ellen. A világ előbb végigfigyelte, mi­ként Toppantja össze a parasztok és munkások hadserege csaták során, egész Dien Bien Phűig a francia gyarmati haderőt s aztán miként teszi elviselhetetlenné az amerikai katonák százezreinek életét a szabadságáért küzdő dél- víetnaml munkás és paraszt. Látja a világ, miként épített, romokból — és nem egyszer amerikai bombák füzében! — virágzó nagyipart a Vietnami Demokratikus Köztársaság né­pe. miként többszörözte meg a legnehezebb körülményei; között mezőgazdasága termelését. Látja a világ, hogy az egymást váltó korrupt és népelnyomó saigont rezsimek váro­saitól néhány kilométernyire a már felszabadított területe­ken, nem ritkán dzsungel-tisztásokon, egyetemi szintű okta­tást szervez a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány, népi közigazgatást vezet be a nehéz harcokkal megvívott területeken, a semmiből teremt ipart, ellátja a szüntelen támadásoknak kitett szabad területek falvaít, kisvárosait. Polgári gondolkodású újságírók, megfigyelők is „viet­nami csodáról” beszélnek: érthetetlennek tartják mindazt, ami a negyedszázad alatt Vietnamban lejátszódott és leját­szódik. Pedig aki emlékezetébe 'idézi az 1945 szeptember 2-i vietnami Függetlenségi Nyilatkozatot, magyarázatot kap a „vietnami csodára”. Hanoi • főterén, a Függetlenségi Nyilat­kozat szövegében ezt is felolvasta Ho Si Mínli, a vietnami nép nagy vezetője és hőse: „A vietnami nép telve van el­szántsággal, hogy minden lelki és anyagi erejével, életének és vagyonának feláldozása árán is megvédi a szabadsághoz és függetlenséghez való jogát.” S a „csoda” magyarázatát így fogalmazta meg Giap tábornok, a \{DK néphadseregé­nek főparancsnoka, a történelem, egyik: kimagasló imperia- lisíaellenes győzelmének ja-Dien Bh>n Phu-i- csatának szer­vezője: „A2--imperitüitták sohasem tudtak .vploban felmgrfti egy függetlenségéért harcoló nép erejéig Márpedig ez. az érő határtalan. Minden nehézséget képes legyőzni, mindén ellen­ségre képes vereséget mérni”. A negyedszázad bebizonyította azt is, hogy Vietnam nincs egyedül, mint ahogy a mi korunkban nincs egyedül egyetlen nép sem, amely a függetlenségért és szabadságért vívott küzdelmében harcra kel az imperializmus bármely osztagával. A szocialista világ, a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa a politikai, anyagi és erkölcsi segít­ség minden formájával ott áll a' küzdő oldalán: Vietnam negyedszázados függetlenségi harcának minden napja bizo­nyíték erre. A szocialista világ mindennapos támogatása mellé odasorakozott a negyedszázad során a tőkés világban élő dolgozó milliók szolidaritásának nem egy nagyszerű jele is. Az antiimperialista küzdelem erősödése világszerte Viet­nam melletti bátor tüntetésekre hívta e becsületes embere­ket New Yorktól Párizsig és Tokiótól Stockholmig. A világ most a vietnami függetlenség negyedszázados évfordulóját köszönti. A harcoló, az építő Vietnam felé árad most a haladó emberiség üdvözlete. (KS) Á „Missouri" tanulságai Az Elnöki Tanács elnöke megerősítette, hogy a Ma­gyar Népköztársaság és né­pe továbbiv- is teljes mér­tékben szolidáris az igazságos ügyükért harcoló arab né­pekkel és küzdelmük sikere Rálőttek a király gépkocsijára Hírügynökségi jelentések szerint a jordániai főváros­ban kedden a délutáni órák­ban kiújultak a hárcok a kormánycsapatok és a ge­rillák egységei között. Az A1 Fatah elnevezésű ellenállási szervezet bejrúti szóvivője megerősítette, hogy Ammanban heves összecsa­pások zajlanak, elsősorban a repülőtér környékén. Az ammani repülőtérét le­zárták, a telefon összekötte­tés Bejrut és Amman között megszakadt. A jordániai miniszterel­nöki hivatal bejelentette, hogy Husszein király gépko­csijára a délután folyamán az ammani repülőtér felé vezető gyorsforgalmi úton rálőttek. A szóvivő „a geril­lák merényletének” minősí­tette az esetet. A jelentés nem részletezi, hogy az ural­kodó megsérült-e. 9 y 1970. szeptember 2., szerda N egyedszázada, hogy a „Missouri” nevű ame­rikai hadihajó fedélzetén a császári Japán képviselői aláírták a feltétlen megadás­ról szóló okmányt. Ezekben a napokban az atombombát hordó amerikai repülőgépek már lehajították szörnyű ter­hüket Hirosima és Nagaszaki városára. Hetek óta folyt a szovjet hadsereg döntő jelen­tőségű távol-keleti offenzívá- ja. A szovjet csapatok egy­hónapos szakadatlan küzde­lemben a japán szárazföldi hadsereg huszonkét legjobb hadosztályát semmisítették meg, 600 000 foglyot ejtettek, s ezzel egyetlen csapással eltörték a japán militariz- mus szárazföldi hadseregé­nek gerincét. Az elmúlt két évtizedben számos nemzetközi vita zaj­lott a szakértők között az atombombázás és a szovjet hadsereg támadásának jelen­tőségéről. Ezekből a vitákból egyet­len, a jelenlegi helyzet szem­pontjából sorsdöntő tényező mind világosabban bontako­zott ki. Nevezetesen az, hogy az atombombáknak meghatározott „politikai missziójuk” volt. Az ameri­kai hadvezetés jól tudta, hogy augusztus 8-án a Szov­jetunió hadat üzen Japán­nak, miután a szövetségesek közötti nemzetközi egyezmé­nyek alapján e. hadüzenet­nek három nappal a hileriz­mus összeomlása és fegyver­letétele (május 8.) után kel­lett bekövetkeznie. Ráadásul az adott idő­pontban Japán gazdasági hátországa már teljesen ösz- szeomlott. 1945-ben az acél- termelés mindössze 1 millió tonna volt, az alumínium- termelés 6,5 ezer tonna. A textiliparnak csak 20 száza­léka dolgozott. A hajóépítő­ipar már nem tudta pótolni a flotta veszteségeit. I lyen körülmények kö­zött az amerikai atombombáknak az volt a politikai küldetésük, hogy Japán részéről a hivatalos kapituláció bejelentése még a szovjet hadsereg döntő of- fenzívájának teljes kibonta­kozása előtt megtörténjék, s ily módon elérjék azt, hogy Japánt egyedül az amerikai hadsereg szállja meg. Amikor 25 esztendővel ez­előtt a Missouri fedélzetén aláírták a megadási okmá­nyokat, az amerikaiak ebben az értelemben már „birtokon belül” voltak. A hivatalos megadási formula szerint a megszállás legfelsőbb szerve az úgynevezett Távol-keleti Bizottság. Ebben az összes szövetséges hatalmak, tehát a Szovjetunió képviselője is je­len volt. Truman elnök azon­ban már közvetlenül a meg­adás előtt hivatalos utasítást adott ki, amely szerint a „megszállással foglalkozó szövetséges hatalmak közötti nézeteltérés esetén az Ame­rikai Egyesült Államok ál­láspontja a döntő”. A Japán sorsa feletti ren­delkezés szempontjából te­hát a második világháború végén az Egyesült Államok monopolhelyzetbe került, s ezen a Missouri fedélzetén lezajlott aktus hivatalos for­maságai mit sem változtat­tak. Az így létrejött politikai és katonai momopolhelyzet rendkívüli következmények­kel járt. Ez volt a gyökere és oka annak, hogy Japán mindmáig az Egyesült Álla­mok első számú távol-keleti szövetségese. S ebben rejlik a magyarázata annak is, hogy a távol-keleti szigetor­szág valóban bámulatos gaz­dasági fejlődését nem követ­te nyomon a társadalmi struktúra megváltozása. Á mi a második és alap­vetőbb követelményt illeti, az 1947-ben amerikai szak­értők bevonásával elkészített ,lj ix, „j^Uilp a vezető amerikai és japán ipari körök közös érdekeit. Ez az alkotmány természete­sen jelentett komoly változá­sokat az előző, 1889-es al­kotmánnyal szemben. Első­sorban annyiban, hogy elta­karította az útból azokat a középkori feudális jellegű akadályokat, amelyek a ja­pán monopolkapitalizmus fejlődését gátolhatták volna. Másodszor: a pillanatnyi amerikai érdekeknek megfe­lelően, hosszabb időszakra lehetetlenné tette az ország nagyszabású újrafelfegyver- zését. Ezzel is nagy gazdasá­gi eszközöket szabadított, fel az iparfejlesztés számára. Társadalmilag azonban az alkotmány a leghatározottab­ban konzervatív volt. Minde­nekelőtt: bizonyos külsősé­ges változtatásoktól eltekint­ve nem korlátozta a császár legfontosabb politikai előjo­gait, s ezzel biztosította a japán uralkodó körök hatal­mának történelmi folytonos­ságát. Ennél is jóval jelentősebb volt, hogy a japán monopó­liumok sajátságos érdekszö­vetségének, az úgynevezett „Zaibatsu”-nak a szétverése nem történt meg. Draper tá­bornok, amerikai hadú^tai­niszter-helyettes vezetése alatt létrehoztak Ugyan egy bizottságot, amelynek formai feladata e tröszt-szövetség decentralizálása és szétszó­rása lett volna. Á valóság­ban azonban mindössze az történt, hogy a korábban egyoldalúan feudális-családi kapcsolatokra épített trösztö­ket a modern monopoikapi- talizmus elvei szerint /szer­vezték, újjá, s ezzel "Volta­képpen előkészítették hatal­muk gyors, új típusú növe­kedését. Ma, 25 évvel a megadási okmány aláírása után Japán a tőkés világ második .leg­nagyobb gazdasági hatalma, amely a legutóbbi években már egy „csendes-óceáni po­litikai szerep” eljátszásának gondolatával is foglalkozik, apán gazdasági meg­erősödése a második világháború után törvény- szerű folyamat volt, .hiszen e növekedés összes feltételei adva voltak. Az, hogy e fej­lődés konzervatív politikai keretek között zajlott le és Japánt az amerikai háborús támaszpontrendszer részé­vé tette — annak a követ­kezménye, hogy. 25 . évvel ez­előtt a szövetséges megálla­podások szellemével ellentét­ben, az Egyesült Államok magához ragadta a Japán sorsa feletti rendelkezés ka­tonai és politikai monopóliu­mát. — fe -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents