Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-02 / 205. szám

Fiatalok a mezőgazdaságban Hogy áll az optimizmusa? Kecskemét r * u) város­központja A tervek sze­rint 1971-ben fejezik be az építkezést Kecs­kemét új vá­rosközpontjá­ban. Jelenleg a megyei tanács, az MSZMP me­gyei partbizott­sága. a KISZ megyei bizott­sága és az Al­földi Áruház épül etet építik. Képünkön: Az. új városköz­pont eddig el­készült és át­adott épületei. (MTI foto — KS) SP Kongresszusra készülve Kettős kapocs —Most már a helyén van. Hanem az első években, hát tudja, ' szívesen cseréltem volna bárkivel, csak a ma­dara bőrében ne kellett vol­na lennem. Sós István megsodorja te­nyere között a poharat, úgy folytatja. — Ide való vagyok, Boldogra. Parasztgyerek va­gyok. Nyolc éve dolgozom a termelőszövetkezetben. Hat­vanháromban végeztem Hód­mezővásárhelyen. Utána Debrecen következett. Leve­lező tagozaton az idén ál­lamvizsgáztam. Szóval, visz- szajöttém, haza azok közé az emberek közé, akiktől min­dent tanultam, mindent lát­tam, a kapálástól a kazlazá- sig. ök tegeztek, én magáz­tam őket. Majd valamennyi •az apámmal egy korosztály­ba tartozott Nem tudtam ki­lábalni ebből a bűvös ket­recből. Sem ők, sem én. A napi munkámnak, a terve­imnek itt volt a kulcsa. Igaztalannak éreztem a vilá­got magam körül, elég sok .személyi összetűzésem volt. De ilyen korban az embert még viszi a természetes len­dülete, az akarata, soha nem gondoltam, hogy otthagyom a termelőszövetkezetet és kényelmesebb hely után né­zek. Megérte. Főállattenyész­tő vagyok, szeretem amit csinálok és ez nagyon fontos, talán mindennél fontosabb. — Köszönöm, sehogy, — Miért? — Nézze, én most innen, a presszóból, kimegyek a ha­tárba. Ott már mindenki tudni fogja, hogy én a fél délelőttömet egy idegienne] elszórakoztam bent a biszt­róban. Holnap, de lehet, hogy még ma délután, behí­vat az elnök és megkérdezi, hogy miért nem voltam kint a földeken és emberségesen azt tanácsolja, hogy ő az én helyemben előnyben részesí­tené a mezőgazdaságot a bisztróval szemben. Apróság, gondolja maga. Igaza van. Magának apróság, mert egy télóra múlva megy tovább, én itt vagyok három éve. Mindig akad valami megje­gyeznivaló. Hát elég volt. Elmegyek. — Meghátrálás? — liehet. Nem vagyok összhangban a környezettel, így nem lehet leélni egy éle­tet. — Én megyek a., környe­zetbe. Nem várhatom el, hogy a környezet igazodjék hozzám, nekem kell alkal­mazkodnom és lejjebb szál­lítani az igényeket. — Tényleg lejjebb kell szállítani? — Igen — mondja Dorkó Sándor, zsebre vágva a ke­zét — tényleg. De az ember, ha a mezőgazdaságba megy, tudja, hogy körülbelül mivel Általiban ma mar nem rend­kívüli esemény a szólók repü­lőgéppel való permetezése, porzása. Hogy ez megtörtént Gyöngyösén, mégis jelentős fordulatnak számít még ebben technikai meglepetésekkel zsú­folt világunkban is. A tsz-tagok közül sokan nem értették, miért kellett a repülőgépet is igénybe venni a peronoszpóra és más kárte­vők ellen való védekezéshez. Ügy gondolták, hogy mindez csak „flancolás” — az újnak minden áron való hajszolása. Még csúfolták Is a gépet és a pilótát, mert a reggeli órákban a szőlők között dolgozó embe­reket is beharmatozta. Micso­da dolog ez? Dobogtak meg- sértetten. Kérdezgettek: milyen ered­ménye lehet annak a permi- ■ rezesnek, amit olyan magasból végeznek? Hiszen a permetet a leve lekre kell Juttatni, olyan ügyesen, nehogy kárba vesz- szen. Nem képes erre a leve­gőben gyors siklással tovatűnő gép! Es milyen rettentő sok pénz­be kerülhet ez a tsz-nek! Pedig a tények mindennek az ellenkezőjét bizonyítják. Ki­derült, a repülőgép még a ké­zi permetezőtől is Jobb mun­kát végez. Egyenletesen terí­ti a mérget a növényzetre, te­hát hatásosabb a kártevők el­leni védekezés így. Az átázott lmjaira nincs az a könnyű kell számolnia, és ezt vagy elfogadja előre vagy nem. Én elfogadtam. Több mint egy éve vagj'ok Kaiban, az egyesülés óta főállattenyész­tő lettem, van munka bő­ven és ha ebbe beleveszi magát az ember, másra nem nagyon ér rá gondolni. — Ilyennek képzelte az életét? — Nagyjából. A fő vonal megegyezik. Szerintem fon­tos az, hogy valaki jó érte­lembe vett karriert csinál­jon. Hiszen ez hajtja az em­bert tovább. — Az, hogy minél több fi­zetése legyen? — Az csalt egy része a dolognak. Én úgy érzem, az a legfontosabb, hogy befelé, hogy is mondjam csak, szó­val, magamnak ugyanolyan legyek, mint amilyennek a többi ember lát. Ne legyen kettős az ember. — Idevaló, Kaiba? — Nem. Albérletben la­kom, havi kétszázért. — Milyen? — Mint a többi. Se nem jobb, se nem rosszabb. — Nős, nőtlen? — Nőtlen vagyok. Majd ha lesz lakásom. — És az mikor lesz? — Majd lesz. — Ügy látom, bízik ma­gában. — Igen. Ez fontos dolog. — Mi az ami legjobban bántotta vagy bántja eddigi pályafutása során? — Talán az, hogy túl fia­tal vagyok. Néha vannak ésszerű javaslataim, elképze­léseim, amit megvétóz a kor és a hely joga. No, de min­dent nem lehet egyszerre. — Mindössze féléves gya­korlaton voltam termelőszö­vetkezetben, az Alföldön. Akkor azt mondtam, hogy én ebbe nem fogok bele. Nem érdemes, — emlékszik Janossy Gábor. — Miért nem? — Lehet, hogy rossz pél­dával akadtam össze az in­duláskor. nem tudom. A fa­luban, ahol voltam, végig­néztem esténként a kocsmá­ban zajló életet, ami megis­métlődött mindennap, ügy éreztem, be vagyok kerítve. Ha valamit akartam csinál­ni, nem hagyták, ha nem csináltam, az volt a baj. Két hónapig nem tudtam ebédel­ni a faluban. Szóval, vissza­vonultam. Az idei év janu­árjától vagyok Kompolton, a kutatóintézetben gyakornok­ként, nagyon jól érzem ma­gam. — Van önálló feladata? — Több helyen is segéd­kezem. Részt vettem a nem­zetközi kendernemesítési és termesztési konferencia elő­készítésének egy részletében, jelenleg a magtisztítóban va­gyok és ott figyelem a mag- tisztítás fázisait. traktor, ami rá tudna menni elakadás nélkül, de a repülő­gépet a talaj teherbíró képes­sége nem zavarja. Miért is zavarná? Ha kell, akár az eső után egy órával, a nap első suga­rainak megjelenésekor meg­kezdheti a munkát. És ezt olyan gyorsan el is végezheti, hogy semmi más ismert szer­kezet nem képes vele verseny­re kelni. További előnye: né­hány ember képes kiszolgálni a gépet. Ezért is olcsó. Sokkal olcsóbb, mint a más módon való védekezés. Gyön­gyösön egy katasztrális hold repülővel való permetezése harmincöt forintba került. Minden más módon, több mint száz forintba. Jobb is és olcsóbb is. Reíl-e bizonyítani, hogy a jövőben egyre többször érde­mes igénybe venni a szőlők permetezésére a repülőgépet vagy a helikoptert, de ugyan- ilyeji módon érdemes akár a műtrágyázást, akar a gyümöl­csösök permetezését is elvégez­ni. mint ahogj a vegyszeres gyomirtáshoz is a legkedve­zőbb eljárást adhatja a repü­lőgépes technológia. Mert a gépeknek a legfőbb feladatuk, hogy kíméljék az ember erejét és yegitsék, köny- nyitsék a munkáját. A példa már ismert. urmi) — Mik a. további tervei? — Még nem tudom ponto­san. — Eddig összhangban van az elképzeléseivel? — Igen, azt hiszem. — Már középiskolás ko­romban tudtam, hogy a me­zőgazdaságban fogok dolgoz­ni. Az egyetem előtt két évig dolgoztam a Füzesabonyi Állami Gazdaságban. Voltam fizikai munkás, brigádvezető. Szerettem a földet és szeret­tem a földdel való munkát. Évek óta Poroszlón dolgo­zom és örülök neki. Tudja, ez a mi munkánk, nem ha­sonlítható semmi máshoz. Az ember itt évről évre belebo­nyolódik egy nagyon is oi- zonytalan kimenetelű küzde­lembe a természettel. Itt, Poroszlón, talán jobban ki­jut mindenből nekünk. Az idén hétezer holdból több mint ötöt elvitt a víz. És va­lahogy élni kell és el kell venni a magunk jussát a természettől. Kérem, ne ha­ragudjon, hogy ezt mondom, még csak a harminc évhez járok közel, de úgy érzem, valami nyugodt bölcsesség ragadt rám. Az ember a ma­ga képességeihez mértén tel­jességre törekszik. Fizikai és szellemi erejének legjobb ki­használására. Hát itt kijut mindegyikből. Mennek az évek, és minden év más. Nincs két egyforma eszten­dő. Mindig új tudást és új tapasztalatot kell gyűjteni azért, hogy jövőre újra kezd­je az ember az egészet. Min­den vágyam az volt, hogy termelőüzembe kerüljek. Mehetnék máshová is, de nem tudom elképzelni az életemet másképp. Nézze, miért mondanám magának, de higgye el, sokszor vasár­nap se tudok meglenni anél­kül, hogy ki ne mennék a földekre. Szeretem. Azt kér­dezte először, hogy hogyan áll az optimizmusom, azt mondom: minden évben job­ban. Az embernek mindig vannak személyes problémái, gondjai, de nem ez a lényeg. Ezt tudni kell, hogy nem ez a lényeg. Az optimizmust onnan merítse magának az ember, hogy tudja amit csi­nál, a legjobb tudása szerint csinálja és a legjobb meg­győződése szerint. — Maga szerint a munka kitölti az ember életét? Szalai István megsimítja szőke haját és azt mondja: — Az enyémet igen. A többi, ami hozzájön, adalék. Talán sikerült megtalálni a helyes arányt, ennyi az egész. S/.igethy András ÚTBAN WEIMAR FELÉ arról beszélgettünk: vajon Willy Brandt a bonni parla­mentben meg tudja-e majd védeni a Moszkvában aláírt szerződést? Német kollégáink óva fi­gyelmeztettek: „Reméljük, igen, de ne felejtsétek: odaát sokan írem emlékeznek már. Odaát sokan elfelejtették, ami történt...” Odaát sokan elfelejtették, ami történt. Igen. Tudunk róla. Az egész világ tud ró­la. Kollégáink aggódó, íi- gyebneztető szavainak súlyát akkor érezte igazán az em­ber, amikor átléptük a bu- ehemvaldi haláltábor kapujál. Igen, tudom. Százak, ezrek megírták mér. De mégsem elégszer. Sosem lehet eleget írni, beszélni róla. Mindig kell írni, beszélni rólg. Hogy senki se felejtsen. Hogy arai történt, mindig figyelmeztes­sen ... A HALOTTAK, A MEG­GYILKOLTAK utolsó állo­másán, a krematórium ke­mencéi előtt szovjet, német, lengyel turisták hallgatták A Központi Bizottság irányelvei a part: X. kong- i'esszusára a többi között megállapítják: ,.A tömegszer­vezetek és a tömegmozgal­mak egyre inkább betöltik szerepüket, tevékenységi te­rületükön kezdeményezéssel és nagy felelősséggel dolgoz­nak”. Az irányelvekben a té­nyek tömör sűrítéséként áll ez a mondat, a mindennapok ugyanakkor a részletek gaz­dag tárházát is megnyitják. A részletek olykor azonban ellentmondóak. Mint azon a beszámoló taggyűlésen is, amelyen, a pártvezetőség di­csérte ugyan a KISZ-eseket aktivitásukért, bátor kezde­ményezéseikért. de el is ma­rasztalta őket, mondván, „nem mindig támaszkodhat­nak” az ifjakra. A megálla­pításból vita kerekedett. Vol­tak, akik azt is kétségbe vonták, amit a vezetőség be­számolója elismerően rögzí­tett. mások viszont azt fir­tatták, .mit jelent valójában a tömegszervezetekre támasz­kodás? Élvezetes és tanulságos vi­ta volt. Élvezetes, már-már nyers őszinteségével, s ta­nulságos, mert kiderült belő­le, hogy hol túl gyakorla­tias, hol túl elvont a tá­maszkodás követelménye. A pártvezetőség — mondotta felszólalásában a többség de­rültségétől kísérve a KISZ- szervezet titkára — hol ud­vart takarítani küld bennün­ket, mert reggel látogatóba érkezik a felügyeletet gya­korló miniszterhelyettes, hol. meg arra ösztökél, hogy vi­tatkozzunk külpolitikai kér­déseken. Nem vagyunk cso­az idegenvezető mondandó­ját. A csoport előtt idős, fe­kete kendős. szemüveges asszony állt. Szemét, tekin­tetét egy pillanatra sem vet­te le az idegenvezetőről. Pe­dig egy szót sem értett. Orosz asszony. Nem sokáig bírta magába fojtani érzéseit. Hangosan felsírt, sokáig zo­kogott ... Három fiát vitték el a ná­cik. Három fiát ölték meg. Ma sem tudja hol. Talán éppen Buchenwaldban ... Az udvaron német, lengyel asszonyok Karolnak az idős asszonyba. Most már a tol­mács is csak neki beszél. Oroszul. A buchenwaldi es­küről. A szavak lassan, szomo­rúan hangzanak. Az idős asszony valamennyi szót megismétel: „Jelszavunk a nácizmus gyökerestől való kiirtása. Ezzel tartozunk meggyilkolt baj társainknak és hozzátartozóinak.” MÉG EGYSZER TALÁL­KOZTAM az idős asszonnyal. A kinagyított fényképeken fiait kürest*. Utoljára pedig dagyerekek — folytatta a tit­kár —, akik egyik pillanat­ban a gyűlésterembe rohan­gálnak a székekkel, meg a térítőkkel, a másikban meg udvartakarítástól szurtosan vitatják a kambodzsai ese­ményeket. A fölszólalást so­kan nagy tapssal fogadták, de akadtak, akik azt mond­ták, a KISZ-titkár tisztelet­ien volt. Azért szóltunk ily részle­tességgel a beszámoló tag­gyűlések egyikén szerzett ta­pasztalatokról, mert rávilágí­tanak: a pántalapszervezetek- ben nem egységes a szemlé­let a tömegszervezelek, tö­megmozgalmak szerepét, fel­adatait illetően, s mivel a szemlélet maga ellentmondá­sos, nem lehet más a gyakor­lat sem. Hol „segédcsapat­nak” tekintik a tömegszerve­zeteket, melyekre ráosztható bármilyen feladat, az udvar- takarítástól a nőnapi ünnep­ség megrendezéséig, hol meg formális, tényleges tevékeny­séget alig végző valamiként fogják fel, s ítélik meg azo­kat. Talán éppen ez a szem­léleti, gyakorlati bizonyta­lankodás az oka annak, hogy a beszámoló taggyűléseken majd mindenütt sok szó esett a tömegszervezelekről, azott dolgozó kommunisták ered­ményeiről és feladatairól. Ne kerüljük meg mi ma­gunk sem a kérdést: miben és hogyan támaszkodjon a pártszervezet a tömegszer­vezetekre? A tömegszervezetek és tö­megmozgalmak feladatait sa­játos szerepkörük határozza meg. A szakszervezeti fel­adatokat nem láthatja el az egy fekete tábla előtt lát­tam. A táblán betűk, sza­mok. „Mély gyászban ha­jolunk meg a fasiszta barbár­ság áldozatai előtt. 1937. VII. hó 16-tól 1945. III. hó 31-ig a táborba érkezett 238 980 fo­goly. Meghalt: 56 545. 1945. IV. hó 11-én felszabadult kb.: 21 000. Hadiipari mun­kára, vagy más táborba ke­rült kb.: 161 000 fogoly”. A kaputól jobbra újságot, könyveket árulnak. Egy fü­zet a világ valamennyi nyel­vén kapható. A könyv címe: Buchenwald. Az első oldalán piros betű­vel szedett négy sor áll: „Ti, akik Weimar felől az Etters-hegyre jöttök, sohase feledjétek azt, ami itt történt.’’ IGEN, TUDOM, SZÁZAK EZREK MEGÍRTÁK MÁR. Mégsem elégszer. Sohasem lehet eleget írni. beszélni ró­la. Mert a koncentrációs tá­borokból 11 millió ember számára nem volt visszaté­rés... Koós Jóidét ifjúsági szervezet. * nők problémáival aligha birkózna meg egymagában a Vörös- kereszt, hiszen azoknak csak speciális részét vállalhatja magára, például az egész­ségügyi felvilágosítást. A sa­játos szerepkör egyben arra is utal, hogy a párt — a tö- megszervezetekben tevékeny­kedő kommunisták segítségé­vel — a tömegszervezetek útján kapcsolódik a legszé­lesebb nyilvánossághoz, foly­tat szüntelen párbeszédet kis és nagy dolgokról, gondok­ról, tervekről, teendőkről. Ez a támaszkodás lényege, értel­me, s felelet arra is, miben támaszkodjék a pártszervezet a tömegszervezetekre. Ugyan­akkor választ ad a hogyanra is: a tömegszervezelekben te­vékenykedő kommunisták út­ján. Az utóbbi években a mun­kahelyeken éppúgy, mint a településeken megélénkült, sokrétűbbé vált a tömegszer­vezetek élete. Jó példa er­re az. amit a különböző nép- frontbizottságok nyújtottak a településfejlesztési tervek ki­dolgozásához. megvitatásá­hoz, s végrehajtásához adott segítséggel, vagy amit a szak- szervezeti bizottságok, válla­lati szakszervezeti tanácsok, műhelybizottságok tettek. a legutóbbi két évben a dol­gozók érdekvédelméért. A tö­megszervezeti tevékenység élénkülése, az aktivitás hőfo­kának emelkedése kedvező lehetőségeket teremtett arra, hogy mind a pártszervezetek, mind a pártmegbízatásként tömegszervezéti munkát vég­ző kommunisták gazdagítsák kapcsolataikat, ne elégedje­nek meg azzal, A kedvező lehetőségekkel rosszul sáfárkodnak ott, álról még ma is csupán másodren­dű teendőket bíznak a tö­megszervezetekre, ahol nem tisztelik öneélúságukat, nem igénylik kezdeményezéseiket. A tömegszervezeti munka — amint ezt az egjrik taggyűlé­sen szellemesen megfogal­mazták — nem a pártfedada- tök egy részének „albérletbe adása”, hanem olyan sajátos, önálló tevékenységi terület, mely végső eredményeiben a pórt. feladatainak, s politiká­jának maradéktalan teljesíté­sét, érvényesülését szolgálja. A tömegszervezetekben, tö­megmozgalmakban. jelölé­sükhöz illően valóban töme­gek tevékenykednek. Ha a munkahelyi, területi párt- szervezetek nemcsali, támasz­kodnak a tömegszervezetek­re, hanem igénylik az ott összegyűlt tapasztalatokat, véleményeket is, ha nem csak a politikai .munka eszközét látják azokban, hanem egy­ben emberformáló iskolákat is, akkor olyan kettős kap­csot hoznak létre, mely szo­rosan összefogja, s a közös érdekek, célok szolgálatába állítja kommunisták és pár- tonkívüliek szavait és csele­kedeteit. M. O. 1970. szeptember szeré* Repülő a szőlők felett Munkatársaink külföldön Ti, akik Weimar felől az Etters-hegyre jöttök... ff

Next

/
Thumbnails
Contents