Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-09 / 211. szám

Äikonyidön, fiatalosan EZ MÄR... ŐSZI PÓTNAPFÜRDÖ (Király Krisztina felvétel«) UJ s*ervezeti formák, ixélc^ebl) tni*sadalini kérdők a nosiioxgalmi munkában Elbúcsúzott a kollegák­tól. A tanév utolsó napján Azon a napon éppúgy zsiva- joglak a fergeteges kedvű nebulók, mint máskon 'Ismerősökkel találkozott, beszélgetett, bevásárolt, akárcsak máskor. Otthon döbbent rá: vala­mi új ke rdőclik. Nyugdíj! Nehezen barátkozott a gondolattal csak a napok, az egymás után kullogok, a rendre múló idő hozta az enyhülést. Ám, ha egyedül maradt meghitt Kohárv úti lakásán, emlékek rajzották körül. Egy fénykép, egy tab­ló. egy díszserleg zöíd utat jelzett volt évtizedeknek. Látta a fiatal tanítónőt, va­lahol a szloviák határ mel­lett, Zemplénben, Vilvipusz- tán. Feriéről álmodott már ak­kor is. Hajdan a hevesi templomban anyja énekelt kristálytiszta hangon. Ben­ne a több feszítőereje sür­getett. Csakhogy a szűkös pénz a vágyaknak megálljt parancsolt. Ám az álmokat, vágyakat véglegesen vissza­parancsolni nem lehet: val­latnak, kísértenek konokul. A két kisgyerekkel bíbelő­dött, s már meglepték. Ösztönösen védekezett. ..A gyerekeknek majd sikerül.” Csakhogy az álmok nem alkudtak, egyre sarkallták: ..Nem lehetsz kishitű, még előtted a pálya!” Nehéz évek jöttek. Férjét a háború szólította el. Egyedül maradt a gyerekek­kel. Negyvenöt után a sem­miből kellett életet terem­tenie. Megnyugodott volna, marad tanítónő. Ám a makacs álmok még­sem hagyták... Mosott, főzött, gyerekeit nevelte, férjét várta a fog­ságból. Három év múltán jött meg. Már jobban éltek, gond- mentesebben. Arra is jutott Ideje, hogy esténként zon­gorához ültön. Játszott, éne­kelt önfeledten. Már nem viaskodott az ál­mok parancsával Döntött: háromévi nem könnyű ki­tartással énektanári diplo­mát szerzett a Miskolci Ze­neművészeti Szakiskolán. Kezében a friss diplomával, túl a gondokkal fűszerezett fiatalságon, értette meg: megérte. Új emberré lett. A fiatal­ság akarásával vetekvő tet- erő sarkallta. Az egri IX-es, maid az I-es számú iskolák­ban tevékenykedett, a zene­tagozaton. Akkor még tan­könyv sem volt. Vállalta az áttörés buktatóit, nehézsé­geit: tanított, énekelt, kóru­sait vezényelte. Minden fellépésük 1 sikert szült. Országszerte ismertté lett neve. Számba venni sem ■könnyű a sok emlékplaket­tet, ajándéktárgyat, a díjak garmadáját. Érdekes asszony. Ebédhez invitál, a tálalással bíbelő­dik. Ám arra is jut ideje, hogy alaptalanul mentege­tőzzék: a szobában ugyanis iríevlendően példás a rend. Férje győz meg: mindig íay volt. Akkor is. amikor Miskolcra járt minden hét­főn hajnalban. Tanult egész nap. s hazajött este. Vacso­rát készített, a gyerekekkel foglalkozott. felkészült a másnaoi órákra. Aztán, ha lefeküdt a család: zongorá­hoz illt, gyakorolni éjfélen tűiig. Kodály bűvöltje, zenepe­dagógiájának megszállottja, továbbfejlesztője volt és ma­rad. Hisz a zene emberfor­máló, léleknemesítő hatásá­ban, az ének varázsában. Egyszer epilepsziás gyere­ket vett fel a zenetagozatú első osztályba. Kollegái mél­tatlankodtak. ö mit sem tö­rődött ezzel. Évek múltán kapott a szülőktől levelet: a gyerekre jó hatással volt a zene, majdhogy meggyó­gyult. Azóta hisz a zene, az ének gyógyító erejében is. Tanulmányt készül írni er­ről. S kísérletezni még évekig, nyugdíjasként is, ze­neileg képzetlen gyerekek­kel. Öröme? A munka. Az a tudat, hogy tanítványai — noha legtöbbjük zeneileg képzetlenként kezdte — mégis énekkedvelők, vagy épp előadóművészek, mű­vésztanárok lettek. A sike­res fellépések kórusával. Az a sok aranyérem, amit or­szágszerte — a legjobbakkal vetélkedve — szereztek. Hogy Kodály Zoltán elis­merte tanítványainak zenei képzettségét, hogy városi, járási szakfelügyelőként sok­sok pedagógust nevelt az éneklés, a zene megszállott­jává. Nem leckéztetve, nem hatalmi fölénnyel regulázva, hanem megértő, baráti szó­val, valóban hasznos taná­csokkal. Büszke fiára, aki zeneaka­démiát végzett művésztanár. A törődés nehéz perceit idézi, aztán a sikerről be­szél, a kettős elégedettségről: fiának produkcióját méltat­hatta, annak gratulálhatott. Titkairól faggatom. Mos- kovszky Vincéné spontán válaszol: — Azzal próbálkozni, amit magunk bírunk, s azzal tö­rődni, amit magunk csiná­lunk. Az ablakokon a kora ősz borongása kukkant be mély­szürke felhőfoltjaival. Az énektanárnő — évtizedek súlyával könnyen birkózva — mégis tervekről beszél. Egy úja bö kórust szervezni, kísérletezni, tanulmányokat írni. «U* Majd úgy. mint eddig. Alkony küszöbén is fiata­losan. Pécsi István — Az MSZMP Központi Bizottságának februári ha­tározata a nők politikai, gazdasági és szociális hely­zetéről, s az azt követően — a párt irányelveinek szelle­mében — kiadott kormány- határozat élénk visszhangot váltott ki a lakosság köré­ben, szinte egész társadal­munkat cselekvésre késztet­te — tájékoztatták illetékes helyen az MTI munkatársát. — A határozatban megje­lölt feladatok első részének megvalósulása már a befe­jezéshez közeledik: csaknem mindenütt létrejöttek azok az új szervezeti formák, dő Spanyolországát az egyko­ri kisebb államok: Kasztília, Asturia, Aragónia, Katalánja s a többi szövetségeként kép­zelik el. Persze, ezeknek az elképzeléseknek egyelőre ke­vés a megvalósulási lehetősé­gük. Ezáltal valószínűségük is! Franco egy erősen kon­centrált katonai, politikai és gazdasági hatalom megteste­sítője, feje, s bár az utóbbi években kétségtelen mutat­koznak a spanyol közéletben a liberalizálódás jelei, csak ábrándnak tűnnek pillanat­nyilag egy katalán szívvel ki­tervelt államszövetség kör­vonalai. Sok függ e tekintetben, ter­mészetesen, Don Juan Car­los királyi hercegtől, aki a Caudillo végleges kidőlése után királyként gyakorolja majd a legfőbb hatalmat. Egyelőre nem adja tanújelét a politikai érdeklődésnek, kormányzási hajlamának, de sokan tudni vélik itt, Barce­lonában, hogy a sportban, társasági életben való elme- rülés csupán szemfényvesz­tés a jóvágású, mindig fess trónvárományos részéről. Oroszlánkörmeit majd akkor mutatja meg, ha valóban a hatalom birtokosa lesz. ' Van egy biztató előjel e tekintetben. Don Juan Car­los de Burbone eléggé közeli kapcsolatot tart fenn Lopez Bravo külügyminiszterrel, akinek nevéhez fűződik nem­csak az újabb spanyol—ame­rikai szerződés megkötése, hanem a „kapunyitást Kelet felé” jelszó és program meg­születése. EBBE A PROGRAMBA, ha minden a spanyolországi nagy többség . várakozásának megfelelően alakul majd, Pi­casso hazatérésével együtt be­lefér a szocialista országok­kal létesílendő diplomáciai, kereskedelmi kapcsolat ki- szélesítése éppen úgy, mint a jelenlegi „választási” tör-1 vény megváltoztatása. Meg egy olyan új zsánerű Cortéz működése, amelybe a képvi­selők, törvényhozók nem egyházi és közéleti méltósá­guk, címük révén ülnek be, hanem választóik, a spanyol - 'nrétegek akaratából. Következik: Szellemi táplálék este 10 utóik amelyek az irányelveknek megfelelően szélesebb ala­pokra helyezik, a követel­ményeknek megfelelően össztársadalmi üggyé avat­ják a nőkkel való törődést, problémáik megoldását, a női egyenjogúság gyakorlati megvalósulását. Több he­lyütt tapasztaltuk, hogy a szervezeti keretek megvita­tása során már konkrét terveket is készítettek a fel­adatok megoldására. Ez egyben azt is jelenti, hogy számos helyen az első sza­kasz már le is zárult, s a nő­bizottságok megalakulásá­val egyes vállalatoknál és üzemekben figyelemre mél­tó, jó kezdeményezések szü­lettek. Így például az Egye­sült Izzó külön pénzügyi ala­pot biztosított a nők bére­zésének javítására, a Csepel Autógyár, a VBKM is jelen­tős összegeket fordított el­sősorban a legalacsonyabb keresetű nők bérének eme­lésére. A szombathelyi er­dőgazdaság bérfejlesztési le­hetőségeinek felhasználásá­val mintegy 10—18 száza­lékkal emelte az ott dolgo­zó nők bérét, s már nincse­nek hátrányos helyzetben a hasonló munkateljesítményt nyújtó férfiakkal szemben. — A társadalmi szerveze­tek — a SZOT, a KISZ, a Hazafias Népfront és a szö­vetkezetek mélyreható vizs­gálatok alapján vitatták meg a szükséges intézkedé­seket, s e szervezetek mel­lett is létrejöttek a nőbizott­ságok. A SZOT szakmai központjaiban és megyei szervezeteiben ugyancsak létrehoztak már nőbizottsá- gokat és a tervek szerint az év végéig azokban az üzemekben is megalakítják, ahol eddig nem működtek, illetve nem fejtettek ki ak­tív tevékenységet. — A Hazafias Népfront Országos Tanácsa derekasan kiveszi részét a határozat végrehajtásából: már a köz­ségi népfrontbizottságok Az őszi népművelési idő­szak egyik legjelentősebb programtervezete a füzes­abonyi járás valamennyi könyvtárát, művelődési házát érinti. Ez a terv a műszaki hónap rendezvényeit tartal­mazza. A műszaki hónap során Besenyőtelken a termelőszö­vetkezetben dolgozó gépé­szek, gépjárművezetők ta­lálkoznak Szász János mű­szaki szakíróval. Műszaki kisfilmet vetítenek a ren­dezvénysorozat keretében Füzesabonyban, Kápolnán, Szihalmon, Kompolton és Poroszlón. A kisfilm- esteken a műszaki fejlődés legújabb eredményeit bemu­tató filmeket láthatják a mellett is — ahol erre igény mutatkozott — mű­ködnek a nőbizottságok. S igen helyesen, a munkában a nőmozgalom legtapasztal­tabb aktivistáira támaszkod­nak. Talán népgazdaságunk egyetlen ágába sem mutat­ható ki annyira a nők szere­pe, mint a termelőszövetke­zetekben. Az országos szövetkezeti képviseleti szervek a párt­ós a kormányhatározat szel­lemében nagy körültekin­téssel dolgozták ki ajánlá­saikat. A helyi intézkedések végrehajtásának politikai irányítását, ellenőrzését és koordinálását mindenütt a pártszervek és pártszerveze­tek végzik. A nőbizottságok minden szinten a közgyűlés bizottságaként alakultak, il­letve alakulnak meg és ezt a szövetkezetek alapszabá­lyaiban rögzítik. A nőbizott­ság elnöke választott tagja a vezetőségnek, részt vesz a vezetőségi üléseken, ennek eredményeként több száz asszony kapcsolódott, illet­ve kapcsolódik be a vezető­ség irányító munkájába. Az új szervezeti felépítés­sel jelentősen kiszélesül a termelőszövetkezetek demok­ratizmusa, a nőbizottságok fontos tanácsadó testületté lépnek elő a termelőszövet­kezetekben. — A Magyar Nők Orszá­gos Tanácsa, mint országos testület, a párt irányításá­val tovább folytatja tevé­kenységét. Ennek megfele­lően készítette el további munkaprogramját. — A vállalati és más he­lyi kezdeményezéseken túl a kormányhatározat közpon­ti intézkedéseket is tervez a nők helyzetének javításá­ra. Ennek szellemében a ne­gyedik ötéves terv kidolgo­zásával kapcsolatban intéz­kedések történnek a dolgo­zó nők, az anyák és a gyer­mekek fokozott védelmére, megbecsülésére. (MTI) részt vevők. Hasonló a té­mája azoknak az ismeretter­jesztő előadásoknak is, ame­lyeket Mezőtárkányban, Nagyúton és Szihalmon tar­tanak meg. Két helyre üzemlátogatást terveznek: Kaiban az ifjúsági klub tag­jai a vetőmagtisztitó helyi üzemegységébe látogatnak el, a füzesabonyiak pedig a Mátravidéki Fémműveknél néznek körül, s ismerkednek meg a gyárrészleg munkájá­val. A könyvtárak kiállítással készülnek, ahol a műszaki hónap alkalmából megjelent legújabb szakkönyvek lát­hatók és kölcsönözhetők ki. (—s) MOLDVAY GYŐZŐ: A búsképű lovag* földjén 5. Picasso és az ő hűséges íamulusa NÉGY-ÖT HÉT külföldön, rengeteg élménnyel gazdagít­ja az embert, különösen, ha — vándorló céhlegény mód­ján! — egy-egy ország hatá­rain belül mind több tájjal akar megismerkedni. Az út végeztével aztán, midőn már emlékeit emésztgeti a ván­dor, ezek a benyomások kü­lönböző intenzitással ütik fel fejüket a tudat mélységeiből, s ahányszor számba vesszük őket, annyiszor változik sú­lyuk, jelentőségük. Így kell most visszakanya­rodnom útijegyzeteimben Lorca szűkebb hazája, Gi-a- nada környékéről a katalán fővároshoz, amely egy másik tündöklő szellemmel gazda­gította századunkat. Akik számon tartják az életrajzi adatokat, nyilván rögtön kap­csolnak. Sejtik, hogy a ka­talán származású, de Fran­ciaországban élő, immár a S0. évéhez közelgő mester, Pablo Picasso nevelkedett Barcelonában, olyan szálak­kal kötődve a kétmilliós met­ropolishoz, melyek életének alkonyán is beleszólnak tet­teibe. Bizonyság erre leg­utóbbi döntése, amellyel e városra testálta 800 ifjúkori művét. Ezek a rajzok, vázlatok, festményeik évtizedek óta Barcelonában vannak, a mester unokahúgánál. Meg­tekintésükre, sajnos nem volt módunk, hiszen a város most foglalkozik csupán a gondo­lattal, hogy kiállításuk vé­gett újabb Picasso-múzeu- mot létesítsen, s így tegye hozzáférhetővé a művész munkásságának első perió­dusából származó hatalmas anyagot. Idei csodálatos spanyol va­kációnk mégis megadta, hogy találkozzunk a mesterrel. Szembenézzünk Picassóval, kinek munkássága, befeje­zettnek tűnő életműve össze­gezése tulajdonképpen az egész XX. század képzőmű­vészetének. Szinte az egész századot átívelő életébe zsú­folódik minden eszmei, esz­tétikai törekvés, amely kü­HmO. szeptember 9., s*erda lönben egy-egy oly különálló csúcsot jelent számunkra, mint Braque, Chagall, Klee, Matisse s ki tudná felsorol­ni, még kinek a munkássá­ga. Picasso közvetve, vagy közvetlenül kapcsolatban állt velük, művészetükkel, s ha­tott rájuk, vagy visszahatot­tak azok reá, s formálták, előrevitték életművét. AZ IDŐS mester távol tartja magát a mai Spanyol- országtól, bár az keresi véle a pái'beszéd, a megértés le­hetőségét. Keresi, annak elle­nére, hogy a New Yorkban őrzött Guernica, majd a mű­vész „Franco álma és hazug­ságai” című rajzsorozata vég­ső soron megrázó, nyílt sza­vú szembeszegülés mindaz­zal, ami a polgárháború óta végbement a félszigeten. Most. ezen a forró nyáron, Barcelonában, mégis talál­kozhattunk vele. Nem fizi­kai értelemben. Hanem mű­vei által, melyek valódibb kifejezői egy alkotó egyéni­ségének a személyes jelenva­lóságnál. A Barrio Coticében, Barcelona óvárosában áll az a XIV. századi palota, a Pa- lacio Águiler, amelynek föld­szinti s emeleti termei Pi- cossót elénk tárták. Oly gaz­dagsággal pedig, amit sem­miféle kiadvány, lexikon, ko­rábban látott reprodukciós kötet nem tudott megsejtet- tetni velünk. Kinek köszönheti Spanyol- ország ezt az egyedüli teljes­ségű, s egyetlen Picasso-mú- zeumot? A barátságnak, az emberi ragaszkodásnak! Hosszú évtizedeken át, ko­ra ifjúságától Pi«»« barát­ja, később titkára és minde­nese volt Jaime Sabartés. Egy másik katalán, akit meg­ejtett a színek, formák vilá­ga, akit lekötelezett Picasso meleg szíve, akit tüzes ellen­állóvá tett a művész ke­mény embersége. Picasso több száz művet ajándékozott és ajánlott, de­dikált franciául vagy spa­nyolul hűséges famulusának hat évtized alatt. S e famu- ius, ki éppen úgy szerette a távolban is hazáját, mint nagy pártfogója: halála után minden személyes tulajdonát a spanyol népre hagyta. Fő­leg ezek a vázlatok, rajzok, festmények, dokumentatív jellegű műtárgyak alkotják a barcelonai Picasso-múzeu- mot, modernségükben is fe­ledhetetlen összhangot képez­ve a gótikus palota vonalai­val. SABARTÉS a hagyomá­nyozással megtagadta volna szeretve tisztelt nagy barát­ját? Annak politikai elveit? — Nem. Erről nem lehet szó! Ezerszer inkább talán egy másik oldalról közelítet­te meg a picassói elvhűséget. Azt a várost, azt a népet gazdagította az örökül ha­gyott jussal, amely legkemé­nyebb, legszívósabb ellenfele a mai spanyol hatalomnak — mondja kalauzunk, Miguel Alonso. Gazdag múltú, gazdag kul­túrájú nép a katalán, s büsz­ke örökhagyóira. Sajátos mű­vészete, nyelve a tartományt ma is erős vonalakkal elha­tárolja a többi tájtól. Sőt: olyanféle szeparatív törekvé­sek, gondolatok szálláshelye, meietói^ya, melyek a jővén­Mire készülnek a füzesabonyi járás népművelői ?

Next

/
Thumbnails
Contents