Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-06 / 209. szám
f Mikor lesz elegendő szakmunkása az építőiparnak fiFlwHL S k j j A negyedik ötéves tervben — 1971. és 1975. között — a korábbinál több és összetettebb feladat vár az építőiparra. Az előző esztendők- höz képest évente átlagosan mintegy 7—9 százalékkal nőnek a tennivalók, vagyis 1975-ben csaknem 50 százalékkal több lesz az építeni- való, mint 1970-ben. Lényegesen megváltozik az építőipari feladatok összetétele is. Nagyobb ipari beruházásokra a korábbinál kisebb energiát kell majd fordítani; a vállalatok többsége intenzív fejlesztést hajt végre, elsősorban gépparkját korszerűsíti, műszaki színvonalát növeli. Ugyanakkor 1971. és 1975. között a harmadik ötéves tervnél 100 ezer lakással több, összesen 400 ezer megépítése a program. Egyidejűleg, a korábbi éveknél mintegy 15 százalékkal több lesz a közműépítési és tata- rozási feladat. A Gazdasági Bizottság mar 1968 elején foglalkozott az építőipar felkészülésével a negyedik ötéves tervre, s akkor feladatként jelölte meg az építőipar ipari hátterének (anyagellátásának) és a lakásépítés technológiájának a fejlesztését, valamint a komplex könnyűszerkezetes építési mód széles körű elterjesztését, továbbá a közműépítés fokozását. Az egymáshoz kapcsolódó területek felkészítése érdekében az 1971—75. közötti feladatokra nagy erőfeszítések történtek, s történnek. Ennek ellenére még változatlanul fennáll az építőipari kapacitás és az igények közötti immár krónikus ellentmondás. Az építő' ipari teljesítmény kielégítő szintje legfeljebb 1973—74- re várható, de ennek is komoly előfeltételei vannak Az építőipari létszám alakulását hullámhegyek és mélypontok tarkították az utóbbi 20 évben. A helyzet valThTO'Ifrfest ŐSSTTaz ÜUftUinSf' évben javult, a növekvő keresetek vonzó hatására. A létszámnövekedés nyomán azonban elsősorban a kisegítő, illetve segédmunkás állományba tartozók létszáma emelkedett, de a fővárosban és az ipari vidékeken működő vállalatoknál e területeken sem következett be lényeges javulás. Az év elején az építőiparban (ÉVM, KPM, egyéb tárcák, tanácsi vállalatok és szövetkezetek) együttes létszáma 290 ezer ember volt, a tervezett létszámnál országosan mintegy 10 ezerrel kevesebb. A 290 ezer dolgozóból 215 ezer a munkás, illetve szövetkezeti termelő, csaknem 21 ezer a műszaki és valamivel több mint 20 ezer az adminisztratív munkaerő, a többiek zöme pedig ipari tanuló. A mai 215 ezer munkásból a terv szerint 156 ezer szakmunkásra lesz szükség, ez a munkásállomány több mint 52 százaléka (í965-ben a szakmunkásarány 46 százalék volt). A tervezett szakmunkaerő-létszá- mot azonban az iparág nem tudta biztosítani. Az építőipar egyik legsúlyosabb gondja évek óta, hogy egyre nehezebb részéről — a telepített ipartól eltérő, kedvezőtlenebb adottságok miatt — a szakmunkás-utánpótlást biztosítani. Jól jellemzik ezt az utóbbi évek adatai. Valamennyi szakmai csoport tanulófelvételi terve 1966-ban 13 ezer volt, a valóságban felvettek 12 ezer 300 tanulót, s abban az évben szakmunkásvizsgát tett 8500 fiatal. 1967 adatai: terv: 14 500 tanuló, tény 13 700, szakmunkásvizsgát tett 9200; 1968: terv: 18 000, tény 14 800, vizsgát tett 10 800. Az 1969-es terv 17 ezer tanuló felvétele volt, valójában csak 14 600 kezdte meg a szakmai tanulmányait. A IV. ötéves tervben az szakmunkások a feladatok tel- — mintegy 58—60 ah-' f-rilene növelni, ez io a és 75. között építőipari szakmunkásból 53 ezer, egyéb szakmunkásból pedig 5400 ember a szükséglet. Figyelemmel a lemorzsolódásokra. az öt év alatt ösz- szesen 67 ezer fiatalt — évente csaknem 13 500-at — kellene tanulóként kiképezni az iskolákban. A magas képzési létszám biztosítása még az előző öt évnél is nehezebb, ugyanis a demográfiai hullám népes korcsoportjai lényegében már túljutottak a szakmunkásképző iskolákon. Ami a műszakiakat illeti: a jelenlegi mintegy 21 ezres létszámukból mintegy 12 százalék a mérnök, csaknem 40 százalék a technikus, a többiek viszont az építőipar számára alacsonyabb értékű iskolát végeztek. A mérnökök és technikusok mintegy kétharmada közvetlenül az építőipari munkák irányításával foglalkoznak, míg a többiek a vállalatvezetésben, a termelés előkészítésében, kutatómunkában, a segédüzemi termelés irányításában vesznek részt. Így átlagosan minden ötödik, hatodik építési helyre jut egy-egy a termelést közvetlenül irányító mérnök és körülbelül minden második építőhelyre egy-egy technikus. Ami a szakmunkásképzést illeti: a múlt évben a Munkaügyi Minisztérium és az ÉVM Irányításával lényegé- í ben befejeződtek a képzési korszerűsítésének előmunká- < latai. Az egyik középponti« feladat volt: kimunkálni a5 szakmacsoportos szakokta-? tást. Ennek lényege az, hogy? kevesebb vagy ugyanannyi? szakmunkás több szakmához? értsen és módosítsa az építőiparban most még honost elaprózott, sok embert igény-5 lő, munkamegosztást. Ennek? megfelelően a technikai szin-5 vonal fejlődéséhez igazítják > a specializálódást; egységes!-j tik a rokon szakmák tanmű-5 helyi alapképzését; bővítik a5 technikai műveltséget növelő? természettudományos ismeretanyagot; új tanterveket,? korszerűbb tankönyveket ké-j szítenek. De még így isi az építőipari szakmunkásképzési mennyiségi és minőségi fej-? lesztésének legfőbb akadá-i lya az oktatási kapacitás, a? tanulóotthonok férőhelyeinek? elégtelensége. Ennek az álla-? pótnak megszüntetése nél- ? kül pedig a IV. ötéves tervben olyan szakmunkaerő-fe- szültségekkel kell számolni,? amelyek végső soron vészé-? lyeztethetik az építőipar? előtt álló feladatok sikeres? teljesítését. Sz, 9. Kénes György—Szökup Józ«»p 'Pnr-'M.^vár): PORTA LANfTÄS — 1 pont Gondolatok a cukor körül A kocka el van vetve? A hatvani Lenin Termelőszövetkezet ott van a cukorgyár kapujában, földjein azonban az idén már nem terem répa. Miért? Hiszen biztos felvevő piaca van, a szállítás mindössze néhány kilométernyi útra korlátozódik. A válasz egyszerű: meri: nem érdemes. Zagyvaszántón, a termelőszövetkezet megalakulása előtt nyolcvan katasztrális hold körül volt minden évben a cukorrépa területe. A selypi cukorgyár stabil piacot jelentett az egyéni gazdáknak. Ma a cukorrépa-terület száz hold. Volt több is, de nemigen érdemes vele foglalkozni és, Kiss Adám, a termelőszövetkezet elnöke sorolja, hogy miért. Tavaly 166 munkavállalója akadt a répának, az idén 83. Egy mázsa répa önköltsége 31 forint kétszázhúsz mázsás átlagtermésnél. 150 mázsás termés alatt már ráfizetéses a termelés. Ugyanannyi munkaráfordítással más növény, sárgarépa, mák, három-négyszeres hasznot hoz. Két éve korrigálták a répa átvételi árát. Negyvenkét forintról felemeltéli ötven forintra ,a mázsánként! árat, a melléktermékekért azonban fizetni kell. Az átvevői ár emelése nem fedi a vásárolt melléktermékek árát. A répaszelet nélkülözhetetlen a szarvasmarha-tenyésztésben, a tsz-nek közel ötszázas a szarvasmarha-állománya. Ezért nem mondanak le a répáról. Magyarországon 11 cukorgyár van. Ebből kettő megyénkben. A hatvani és a selypi cukorgyár répatermelő területe öt megyére terjed ki. Az öt megye 1964- ben 48 ezer katasztrális holdról adott répát Hatvannak és Selypnek, az idén 30 ezer hold a termő terület. A két gyár, igen jelentős meny- nyiséggel, 8500 vagon cukorral járul hozzá az ország termeléséhez. Selyp 762 vagonnal exportált Iránba. Hogy jövőre mennyit fog exportálni, arra kitérő választ adott egy cukorgyári szakember. A répatermelő gazdaságok vállalkozási kedve észrevehetően csökkent az utóbbi évek során. Az idén az 1964 —65-ös évet leszámítva legerősebb az esés és 1965-tői egyenletesen lefelé ívelő tendenciát mutat a termelés területi görbéje. Megyénkben Poroszló a legnagyobb répatermelő gazdaság. A termelőszövetkezet vezetői azonban úgy nyilatkoztak, hogy jövőre már nem lesz 300 hold a vetésterület, a munkaerő egyre kevesebb. Vettek egy gépet, másfél millióba került. Nagyon drága, ha máshová invesztálnák ugyanezt a tőkét,, gyorsabban megtérülne. A két cukorgyár termő területein összesen száz betakarítógép működött tavaly. Ebiből Heves megyében mindössze hat. Érdemes-e répából cukrot előállítani, amikor a világpiacon olcsón lehet hozzájutni, — folyt a vita a gazdasági szakemberek között. E sokrétű kérdéskomplexumhoz csupán adalék, hogy hazai állattenyésztésünk az adott gazdasági környezetben nem tudja nélkülözni a cukorrépa-termelésből az állattenyésztésnek jutó melléktermékeket, hogy fellendülő szarvasmarha-tenyésztésünkben belátható időn belül még igen fontos szerepet játszanak a cukorrépából közvetlen és közvetve jutó takarmányok. Objektív tény, hogy gyáraink nem a visszafejlődés stádiuméban vannak. Csupán a hatvani cukorgyárban több tízmillió forintba került a toronydiffúzió megépítése. Az üzemiben jelenleg is tart az a munika, melynek során bővítik a gyár úsztatórendszerét. Az eddigi 400 vago- nos tárolóteret négy-ötezer vágonos, korszerű tárolóvá fejlesztik. A selypi cukorgyárban a közeljövőben kezdenek a kazánfelújításokhoz, ez az összeg megközelítőleg nyolcvanmillió forintba fog kerülni. A kocka tehát el van vetve. A mérleg serpenyőjében a feldolgozás oldalán már ott a jövőbeni bizalom nehe-, zeke. Ideje, hogy a termelési karja is megfelelő súlyt $ kapjon, mert különben a cukorgyártás kétkarú mérle-; ge elveszti egyensúlyát. Szigethy András Adamik Miklós (Gyöngyös); A KIS HAMIS — 5 pont Napjainkban egyre jobban nő a tömegek érdeklődése az irodalom és a művészetek iránt. Ez az érdeklődés jól érzékelhető a könyvtárakban. Fokozódása Békés György könyvtárigazgató szerint Hatvanban sikereket és gondokat is jelent. 44 000 kötet könyv, 150 féle újság, folyóirat áll az olvasók rendelkezésére, de segítséget kapnak a hatvani továbbtanulók, kutatók a szükséges irodalom megszerzésében is. A városi könyvtár a legdifferenciáltabb igényeket is ki tudja elégíteni, állománya, összetétele korszerű. Az, írásos információk, az irodalmi dokumentumanyagok terjesztése és kölcsönzése mellett előadások, irodalmi rendezvények, ünnepi műsorok színesítik a könyvtár szolgáltatásainak programját. Többek között ez is a sikerek egyik alapja Hatvanban. A másik pedig az. hogy a könyvtár szép és minden esetben aktuális rendezvényei sok embert vontak már be az olvasók népes táborába. Évente visszatérően rendezik meg a propagandisták fórumát, a mezőgazdasági könyvhónapot,; az ünnepi könyvhetet és az őszi falusi könyvnapcikat. A könyvtár olvasóhelyiségében működik az ifjúsági klub, és szintén itt található az olvasó nők klubja, ahol országosan ismert pszichológusokat, előadóművészeket, filmrendezőket, írókat, újságírókat, költőket és prózaírókat látnak vendégül, ßbben az évben eddig 11 ilyen rendezvényre került sor. Járt a könyvtárban Papp Károlyné írónő, Orsi Ferenc író, Koncz Gábor színművész és Szentpál Monika előadóművész. A klubok tervei még -sok érdekességet tartalmaznak: a szép magyar beszéd elsajátításának módszereiről, irodalmi, művészeti témákról, új könyvekről adnak tájékoztatást a tagoknak, az előadássorozatok részvevődnek. 1 A felnőtt olvasók mellett nagy gondot fordítanak a gyermekekre, akiket a jól elhelyezett, korszerűen be rendezett és igényesen összeválogatott anyagú gyermekkönyvtári rész vár. További , fejlesztése a jelenlegi ütemmel megoldható, így az iskolás korú fiatalok igényei bármikor kielégíthetők lesznek. A hatvaniak sóikat olvasnak: naponta 50—100 kölcsönző válogat a könyvtár polcainál. Az érdeklődés megoszlik a különböző témakörök között. A diákok főleg a kötelező irodalom iránt érdeklődnek: a Szigeti veszedelem, a Bánk bán, Az ember tragédiája, a költők válogatott, összegyűjtött versei keresettek. Az idősebbek inkább a romantikusakat kedvelik — Jókait, , Hugót, Dumas-t. Nagy hatást gyakorolnak az olvasók érdeklődésére az újságok és a televízió műsorai. Ezek nyomán aztán eltűnnek a polcokról Zola könyved, most főleg a Nana; íllandóan keresik Sieriki- ewicz Kislovag című könyvét, Dickens műveit, melyekből televíziós filmsorozat készült. A nemrég sugárzott tv-mű- sor, a Nyitott könyv után felkapott lett Lengyel József; s amikor bejelentették, hogy a következő adásban Mándtj Iván írásairól lesz szó, napokon belül kikölcsönözték a könyveit. A könyvek iránti fokozott érdeklődés — mint azt 3 könyvtár vezetője említette —, gondokkal is jár. A közel tízezer lakosú új- hatvani rész könyvtári ellá tottsága gyakorlatilag megoldatlan. Egy 25 négyzetméteres helyiségben* 6000 kötet könyvet zsúfoltak össze, 3 ebből válogat 800 olvasó. Ha megfelelő körülmények között dolgozhatna ez a fiókkönyvtár, akkor az új-hatvani részen lakó könyvtári olvasók száma 1—2 éven belül elérhetné a 2000 főt. Ezenkívül szükség lenne a főépület bővítésére is ... (szilvás) 1970. szeptember 6., vasárua# Látogatás a hatvani „Ady Endre" Könyvtárban
