Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-06 / 209. szám

Napjainkban egyre töb­ben jutnak el külföldi or­szágokba, hogy tapasztala­tokat, élményeket- gyűjtse­nek- Megyénk termelőszö­vetkezeteiből, mezőgazda- sági jellegű vállalataitól is szó.mosan jártak kint, s őket kérdeztük meg: hasznos volt-e az utazás, mi volt az, ami a legna­gyobb hatással volt rájuk. Patkó József, a MÉK igaz­gatóságának elnöke hat na­pot töltött az NSZK-bán. Szövetkezeti építők Szabolcsban KIS IvUZ&Lfj sZAKOLCís- BAN Méhtelek, ha a tavaszi árvíz rá nem zúdul, aligha szerzünk róla tudomást He­vesben is, kevésbé emleget­jük a nevét. Éz az árvíz, meg néhány Kisipari szövetkezetünk hoz­ta a hírét, s hívott hónapolt múltán -a pusztítás színhe­lyére, a romok felett újra sarjadó élet megtekintésére. Forgalmas a faluba veze­tő országút, építőanyagokkal rakott súlyos gépkocsik igye­keznek í» helyreállítókhoz. bán, Kishódoson ért bennün­ket az árvíz, onnan költö­zünk majd ide, ebbe az iga­zán összkomfortos lakásba ... Én is segítek, hogy az eger- csehiek még jobban halad­janak! Ezelőtt a közeli építő­táborban dolgoztam, de sze­rencsére a szünidő végére csak átjöhettem már a ma­gunk házához is! Amíg az egyetemen meg nem kezdő­dik a tanítás, addig itt is ma­radok ... Szomorú sztoriként említi a fiú, hogy ugyan a Túr fo­lyik régi faluja, Kishódos alatt, de mégis, az onnan ta­nak, ami, szániára kincset érő örökséget toppantott ösz- sze... Elsírja magát a barna em­ber, aztán kabátujjával ki- törli szemeiből a könnyeket, s derűsebb arcra váltva di­cséri a hatvani szövetkezet maroknyi csapatát. — Hallottam már, hogy a Heves megyeiek fürgék, gyor­san dolgoznak — magyarázza a gazda — ezért úgy számí­tottam: talán egy hónap múlva állnak a falait... Az­tán kellemesen csalódott a család - Ved d+ ' - -r>jnd A világ első „térképe” Kecskeméti kutató érdekes őstörténeti felfedezése Rapi Miklós, az MTI tu­dósítója jelenti Kecskemét­ről: Török Sándor amatőr nyel­vész és etimológus mór ré­gebben- felfigyelt arra az ősi belső-ázsiai szokásra, hogy az égtájakat színekkel jelölték egy kereszt alakú misztikus jelábrázolással, amely azo­nos volt a kínaiak úgynevezett taj-ci misztikus jelével. A kutató rögzítette a rekonst­ruálható színjelzésrendszert, s kiderült, hogy a régebbi az i. e. 2000 leörüli, a „leg­újabb” pedig az időszámítá­sunk körüli évszázadokra tehető. Legújabb érdekes felfedezése, hogy az égtáj­jelzés nem csupán vallási eredetű volt. Ugyanis a ke­reszt alakú misztikus ábrának a Száján és Altáj hegység közé helyezett képzeletbeli csomó­pontjától számítva a kör­nyező népeket is égtájirá­nyuknak megfelelően színek­kel határozták meg. A ke­reszténység eddig ismeretten eredetűnek vélt jele, a ke­reszt — következtet a kutató — több ezer éves hagyomá­nyon alapszik, s tulajdonkép­pen a világ első térképét is jelentette. Az ősi térképekről máris leolvasható néhány figyelem­re méltó adat. Például az, hogy a finn-ugor népek ős­hazája az időszámításunk előtt 800 körüli időben nem­csak az Ural-hegység nyugati leién volt, hanem a Kámaés a Jenyiszej folyók közti te­rületen is. Meghatározhatók a finn-ugorok újabb és újabb szomszédainak időrendben történt letelepedése, illetve beolvadása. Az egyes népek pontos azonosítása még to­vábbi munkát igényel, de már bizonyosnak látszik, hogy a színjelzések változá­saiból meglepő pontossággal figyelemmel kísérhető az kzsiai és a kelet-európai né- mozgása. ‘ (MTI) Bulgáriától az NSZK-ig Külföld után — újra itthon Ián 18 kilométernyire levő Szamos támadta meg özvegy édesanyja lakását. S valójá­ban ekkor látták, hogy mi­lyen veszélyes helyen éltek addig! Nem is sokat teketó­riáztak az áttelepülésen, ha­marább döntöttek, mint álta­lában a szomszédos községek lakói, akiknek a helyreállí­tók szintién javasolták a köl­tözést. MESSZI MAR AZ ARVfZ, gomba módra szaporodnak a korszerű, új házak — a kí­nos emlékék mégsem szür­külnek, mégsem múlnak, a sebek nehezein hegednek. Benn, Méhteleik szívében, közel a tanácsházhoz máj- friss gázszilikót blokkoktól szürkéllik Fehér Gézáék le­endő otthona, az összeomlott régi, szűkös épület mellett, A markáns arcú, inas pa­rasztember örülhetne, hiszen a hét elején még csak az ala­pok álltak, most meg mór a falak fölött kopognak az ácsok — öreg apjára pillant­va, mégis elönti szemeit a könny. Sajnálja nagyon a 87 éves embert, aki életében ed­dig legfeljebb a legelő szé­lén látott nagyobb vizet, most meg tanúja volt olyan­— A Zöldség-gyümölcs Ke­reskedelmi Egyesülés szer­vezésében tanulmányúton vettem részt, melynek során Münchenben, Stuttgartban, Nümbergben és néhány köz­ségben jártunk. Az utazás szakmai jellegű volt, külö­nösen a piaci helyzet és az árubeérkezés érdekelt min­ket. Kinttartózkodásom ide­jén Heves megyéből is ér­kezett áru, görögdinnye, paprika és kajszibarack s megállapíthattam, hogy ter­mékeink elég jól viselték az utazás ,fáradalmait”. Egyéb­ként a magyar árunak elég nagy tekintélye. van, az NSZK-ban, hiszen a .minő­ség jó. Csak sajnos, á cso­magolással van probléma. — Miért? — Például az egyik üzlet­ben olasz, spanyol, holland, német és magyar vöröshagy­mát árultak. A kereskedő vélménye szerint minőségi­leg a miénk volt a legjobb, de sajnos, csórnagolásban az utolsó helyre szorult. A ve­vők viszont a szépen, kul­turáltan csomagolt árukat vásárolják, hiszen úgy gon­dolják, hogy a legjobb ter­mék van a legdíszesebb kön­tösben. Az áru bemutatására egyébként mind a kis-, mind a nagykereskelők hihetetlen gondot fordítanak, s a nagy versenyben csakis a szép és jó minőségű, kulturáltan be­mutatott árunak lehet sike­re. Utam legfőbb tanulsága az, hogy nekünk is sokkal több gondot kell fordítanunk a csomagolásra. Csak így le­hetünk versenyképesek. S még egy megjegyzés: a bel­földi árunak is éppen olyan kulturáltan csomagoltnak kell lennie, mint amelyik külföldre kerül. Perger László, a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet főkertésze már másodszor járt Bulgáriában. — Mi volt az, ami leg­jobban megragadta? — Elsősorban nem szak­mai, hanem közgazdasági megfigyelést szeretnék emlí­teni. Bulgáriában most olyan tendencia érvényesül a me­zőgazdaságban, hogy fcét-há- rom állami gazdaság és tíz­tizenöt termelőszövetkezet úgynevezett agrokomplexe- ket hoz létre. Az agrokomp- lexeken belül egyeztetik és összehangolják a termelést, szakosodnak a gazdaságok, másrészt a termeléstől a fel­dolgozásig mindent önma­guk végeznek. Például tej-, hús,- vagy szőlőfeldolgozást. A szövetkezés következtében az anyagi erők összpontosít­va kerülnek felhasználásra, s lehetőség nyílik egészen nagy beruházások megvaló­sítására. Számunkra — ma­gyar szakembereknek — ez rendkívül érdekes és izgal­mas témát jelentett. — Szakmailag mi hatott önre a legjobban? — Nagyon tetszett nekem, hogy az öntözés milyen nagy szerepet tölt be a mezőgaz­daságban. Az országban nagy víztárolók vannak s árasztó öntözéssel juttatnak vizet, a búzától a zöldségfélékig mindenre. Az öntözés és a nagy adagú műtrágyák kö­vetkeztében a termés sem marad el, jártunk például olyan gazdaságban, ahol 57 mázsa gabonát termeltek hektáronként. Nagyon tet­szettek a hatalmas üvegházi komplexumok is. Mint ker­tész, nem kis irigységgel néz­tem őket. Az üvegházak azonban éppen az üveg ára miatt, nem kis költségbe ke­rülnek. Hallottam, hogy ná­lunk műanyag lapokkal kl­említeni még, hogy a far­mokon a legkorszerűbb tech­nológiákat alkalmazzák. S külön említést érdemel . az, hogy mindenki roppant .szí­vósan és lelkiismeretesen dolgozik. Nem vitás, hogy a svédek és dánok is jól él­nek, de azért a szintért na­gyon meg kell dolgozni. Külföld után újra itt­hon. Most már a szakem­bereken a sor, hogy miná- azt, ami hasznosítható, mi­nél gyorsabban felhasznál­ják saját gazdaságukban. üzemükben is. Kaposi Levente Kopottas, zsúfolt sátrak, ahonnan hurcoíkodnak és ahová pakolnak a ktsz em­berei. — Ez a mi szállásunk — mutatja Németh József, a szövetkezet régi dolgozója, aiki a maga részéről egyéb­ként már a második csoport­tal marad Méhteleken —, így a legjobb, itt az építkezés közelében. Nem kell sokat mászkálnunk, több időnk jut a munkára... ŐSZINTÉN, SZÍVBŐL mondja ez utóbbi szavakat, s hasonlóan vallanak hétköz­napjaikról a többiek is: az egriek, akiknek négy háza közül már három tetején kész a tetőszerkezet, az_ utolsót pedig altkor ácsolják, árpa­kor a házak mellett elsétá­lunk és az egercsehiek, akik a fenyőgerendák, lécek fölé az imént tűzték ki a „bokré- „át”, egy valóságos akácfát! Fiatalember jön elő a ház­ból, a félig kész új otthon­ból; — Szabó István vagyok — nyújtja a kezét —, a tulaj­donos fia. A szomszéd falu­itM. szeptember 6, vasárnap sérleteznek, talán ez hozzád járul a gyorsabb fejlődésihez. Rabecz Lajos, a hatvani Lenin Termelőszövetkezet el­nöke — több megyei szövet­kezeti vezetővel együtt Svéd­országban és Dániában töl­tött 15 napot. — Az út maga rendkívül fárasztó, de nagyon tanulsá­gos volt. Néhány szóban ter­mészetesen csupán érinteni lehet a látottakat és tapasz­taltakat. Személy szerint ne­kem legjobban a svéd föld- művesszövetségek tetszettek Három-négyezer farmot egyesít egy-egy ilyen szö­vetség. A vezetőséget — ez a farmerekből tevődik össze — kétévenként választják, ezen­kívül van kinevezett hivatali apparátus is. A szövetsége­ken belül teljes összhangban van a termelés, a feldolgozás ég az értékesítés, nincs kí­vülálló harmadik, aki csak saját érdekeit nézi. Ök mű­ködtetik a tejfeldolgozókat, húsüzemeket, a takarmány­keverőket, van önálló gép­lerakat, üzlethálózat. Külön tanácsadó apparátus is dol­gozik a szövetségek mellett. Ha a tanácsadó javasol vala­mit és a farmer élfogadja, akkor a tanácsadó szerzi be és szállítja a gépet, a tech­nológiát, a hízóalapanyagot vagy bármit. Éppen ezért a tanácsadó garanciát, felelős­séget is vállal, viszont a far­mer is mindent megtesz az eredményességért. Meg keli Makai István lőrinci ács — Hajlók nélkül maradt embe­rek, szorgos kezek sürgetik a járműveket, a munkát. A szürke aszfalt bal oldalán. —, ahol még nem is olyan régen termést vártak a földtől — most jókora lakónegyed szü­letését figyelik a méh telekiek izgatottan. Valóságos csoda­ként tapasztalják, hogy né­hány hét alatt az új családi otthonok egész sora született. Beljebb térve, jólesik hal­lani, hogy a „varázslók” kö­zött egri, hevesi, hatvani épí­tőket is emlegetnek. S nem kell sokáig keresnünk őket, mert a tető alatt álló, fris­sén vakolt házakra könnyű ráakadni. — Az általunk elvállalt öt epület utolsó munkáihoz ép­pen most érkeztünk — mond­ja a bemutatkozás után, egy zajos kis csapatban Kálbant- ner Géza, a hevesiek fiatal építésvezetője — Németh András kollégámtól pontosan ezekben a percekben veszem át a további feladatokat, a „stafétabotot”.' A váltó különítmény — mint beszélik — immár a ne­gyedik turnus itt. a szabolcsi homokon. Kedvük szerint ha­ladtak a korábbiak, s így szeretnék folytatni a mosta­niak is. Fehér Elek házának tetőszerkezetét készíti. a négy „felfogott” épület fa­lait felhúzták itt az utcában, sőt Fehér Elek házán —mu­tatja — lassan már az ács­munkával is végeznek Mak­kal Jártosék! Hát, ha „csodákat” emle­getnek Méhteleken, a hat­vani ktsz lőrinci részlegéről, Czank Józsefékről igazán be­szélhetnek! Szemre is tetsze­tős, jó munkát végeztek a viszonylag nagyon rövid idő alatt, úgy iparkodott még a nyugdíjas Szabó Imre kőmű­ves is, hogy neveiket min­denbizonnyal bejegyzik majd a község krónikájába. A KÖZSÉGÉBE, amelyre lassan rátelepszik az este, ahogy hazafelé fordulunk. Az úton ismerősökkel találko­zunk: az egercsehiek porosz- kainak a közeli „Zalka Má­té” Ifjúsági Építőtábor felé, vacsorára. Mire bejutnak a szállásukra, a garbóéi iskola tantermébe, késő éjszaka lesz — mondják. — S így telik el, így ér véget minden nap, két héten keresztül. Fárasztó, de bizony egyikük sem sajnálja az időt! Bajba jutottaknak segítenek... Gyón! Gyula „Vallatják" a fényszórókat Az éjszakai országutakat járó gépkocsivezetők nem is ritka esetben illetik egymást nyomdafestéket nem tűrő szavakkal, amikor egy-egy fényszóró miatt csak éppen hogy elkerülik a balesetet. Általában: a gépjárművek világításával elég sok a baj, s ez tette indokolttá, hogy a közlekedésrendészet és a KPM közös ellenőrző akciót szervezzen. Az egyik „vallatcihely” a 3-as út füzesabonyi szakaszá­nál volt, a község szélén épült egyik üzem mellett. Ide irányították a kiválasz­tott gépkocsikat. Mérnökök és technikusok alapos vizs­gálatot tartottak, a közleke­désrendészet pedig nemegy­szer komoly bírságot szabott ki. Elsőnek egy Volga sze­mélygépkocsi érkezett. Mind­össze a rendszámtábla meg­világítása volt gyenge, így ott a helyszínen meg is ja­víthatta. Annál több hibát — durva hibát! — találtak azonban az AD 60—93-as rendszámú személygépkocsi­nál. Valóban életveszélyes így közlekedni az esti or­szágúton: a bal oldali hátsó lámpák — féklámpa, hély- zetjelző, irányjelző — egy­általán nem égtek. JobS ol­dalon is csak az irányjelző működött. A büntetés nem maradt el, s tovább sem en­gedték a kocsit, míg meg nem javították a világítást. Az AD 50—38-as gépkocsi fényszórója a tompított fényt az előírtnál magasabb­ra szórta. Adott esetben ez is veszélyes lehet! Az IC 79—44-es vado­natúj Zaporozsec gazdája még örült is az ellenőrzés­nek: éppen akkor hozta haza a Merkúrtól, s az esetleges hibát mindjárt meg is lehe­tett keresni. Túl sok baj nem volt, csupán a rendszám­világítás bizonyult gyengé­nek. A szakemberek el­mondták, hogy ez konstruk­ciós hiba: megtalálható szin­te minden Volga és Zaporo­zsec személygépkocsinál. Több, hanyagságból eredő hibát is találtak: rosszul fel­szerelt irányjelzőt, „félrevilá­gító” helyzetjelző lámpát, magasra állított fényszórót, törött felületű villogót, nem működő féklámpát. Akadt olyan személygépkocsi is, mint például a CM 65—44-es Wartburg, melynek gazdája „elfelejtette” bekötni a hátra- kapcsolás lámpáját. Igen veszélyes helyzetbe sodor­hatta volna önmagát és má­sokat is ak SB 45—62-es te­hergépkocsi vezetője, ugyanis a jobb oldali fényszórója erősen — balra hordott! To­vább sem engedték, míg meg nem javította. (Persze már in­dulás előtt meg kellett vol­na vizsgálni mindent a jár­művön !) Ezen a napon, illetve es­tén huszonöt gépkocsit el­lenőriztek itt a bizottság szakemberei, és elszomorító, de egyben figyelmeztető tény, hogy a „megfogott” járművezetők többségét meg is bírságolták a helyszínen, vagy feljelentést tettek el­lenük. Ez az akció egyébként or­szágos volt, s remélhetőleg elérte célját: csökkenti a balesetveszélyt, erősíteni az éjszakai országutak közleke­désbiztonságot. K. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents