Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-01 / 204. szám

A felelősség gondolata Újra a kezdet Jó műsor, izgalmas vállal­kozás a tv Nyitott könyv so­rozata. Olykor a kritikusok vitája, más alkalommal pe­dig a bemutatott részlet je­lenti az irodalmi csemegét. Most szerencsésem összejött minden egy műsorban. Leg­nagyobb élmény persze az író, Lengyel József személyes részvétele volt. Lengyel a sokat tapasztalt, nagy öregek közül való, olyan író, aki mindig az emberség nevében ragad tollat. Leg­újabb könyve, az Újra a kezdet volt a Nyitott könyv péntek esti adásának műso­rán. A balladai tömörségű regényből drámai ízelítőt kaptunk, megismerkedtünk a főbb szereplőkkel és azokkal a gondolatokkal, amelyek a regény hőseit foglalkoztatják. — Túlélni a háborút — ez a legfontosabb célja a láger lakóinak. A kommunisták munkája során azonban itt is felmerül egy másik érzés: ez a felelősség. Mert a halál ár­nyékában is meg lehet és meg kell menteni néhány embert. De hogy ki legyen az. ezt el­dönteni nyomsztó lelkiisme­reti kérdés. így és erről vívódnak a re­gény hősei, erről beszélt le­bilincselő stílusban Lengyel József is. Bessenyei Ferenc, Balázs Samu és Németh Fe­renc rövid jeleneteikben is közel hozták a láger nyo­masztó atmoszférját. A mű­sort Gaál Albert rendezte. Gellérthegyi álmok A Gellérthegyi álmok va­sárnap esti bemutatása egy ragyogó színházi produkciót juttatott el a tv milliós tá­borához. Karinthy Ferenc já­téka ugyancsak a túlélés és a felelősség gondolatát hor­dozza. A Madách Színház előadása — Adám Ottó ren­dezése, valamint a két sze­replő, Almást Éva és Huszti Péter játéka — maradandó élményt nyújtott. ...és néhány megjegyzés Ami a továbbiakat illeti, nos, az elmúlt héten nem kényeztetett el bennünket a televízió. Sóit, még azt az egy-két jó műsort is hogy úgymondjam, rossz időben sugározták. Nem vitás, nagy gond a televízió műsorának összeállítása, a műsorszerke­zet kialakítása, mégis indo­kolatlan, hogy a Nyitott könyv csak kilenc óra után kapott helyet a műsorban. Hasonlóan érthetetlen a szombat esti műsor összeál­lítása is. Akik ezen az estén valami szépet és művészit akartak látni, azoknak meg kellett várniuk A mosoly or­szága szabadtéri közvetítésé­nek befejezését, sőt a Tv-hír­Altalános iskola épül Aldebro és Tófalu kösött Az elimüEt napokban Al- debrő és Tófalu között, a műút mentén megkezdték az alapozási munkáit az épülő négyemeletes általános isko­lának. A terveket a Heves megyéi Tanácsi Tervező Vál­lalat dolgozói készítették el. A hárommillió forintos költ­séggel épülő iskola kivitele­zési munkáit a kápolnai költ­ségvetési üzem építőbrigádja végzi és a jövő tanév kezde­tén adják át a diákoknak. adó második kiadását is, mert A novellairodalom gyöngyszemei csak éjjel há­romnegyed tizenkettőkor kap­tak képernyőt a műsorban. Külön idegesítő volt, hogy a szabadtérről közvetített Le- hár-operett nem bírta elvi­selni a szűk képernyőt. Mint ahogy nem bírta el a képernyőt a kedd esti fel­iratos filmbemutató sem ... (márkusz) Az V. katonazenekari A hagyományoknak eleget téve került sor az idén is augusztus utolsó napjaiban, Egerben a Magyar Néphad­sereg katonazenekarainak fesztiváljára. Ez a katonai és hazafiúi hagyományaira 1552 óta büszke város kitárta te­reit az ide érkező együtte­seknek, hogy szombaton és vasárnap a szabadtéri hang­versenyek, térzenék program­ját végighallgassa és tanúja legyen annak a zenei pará­dénak, amit ez a fesztivál a maga díszes külsőségeiben nyújthatott. A helyőrségek zenekarai sajátos stílusokkal, műsoruk­kal, itthon a karmesterek egyéniségét is jól tükröző ze­SSz újjávarázsolt Barbakán Sí: ros szivében feltárták és helyreállították a középkori ere­detű kaputornyot, a Barbakánt. A XV. században épült mű­emlék és a hozzátartozó várkert páratlan hangulatú törté­nelmi és természeti szépséget nyújt a látogatóknak. Ké­pünkön: Az újjávarázsolt Barbakán. I áblfíjjv i (MTI foto: Bajkor József felvétele — KS) neszámokkal léptek fel. A székesfehérváriak Gershwin- szárna, az Eg.v amerikai Pá­rizsban, vagy Artie Shaw Klarinétkoncertje, betetőzve Rosso-Brezza II silentio-jával egy régóta kialakított felfo­gás eredménye. Borovy Jó­zsef együttese a modern han­gulatokat szereti megszólal­tatni. Aszód-Tapolca egyesített zenekara Erkel, Brahms és Kenessey zenéjével örven­deztette meg az egri közön­séget. Zátonyi Ferenc kar­mester az Erkel-operarészlet kidolgozásában nyújtotta a legtöbbet. Debrecen—Nyíregyháza együttese a magyar dallam­kincs megszólaltatásával ért el sikert, Vámos Mihály ve­zényletével, de ugyanezt az utat követi — programja alapján ítélve — a bajai és a nagykanizsai fúvószenekar is. A Róth Béla által vezényelt Cegléd—Eger helyőrségi ze­nekar Tóth Ferenc Olasz ég alatt című olasz népi meló­diákból összeálló művét és Gyimesi Népdalrapszódióját játszotta, hangulatosan, azzal a jókedvvel és derűvel, ami annyira jellemző a táncba hívó és vivő dallamokra. Mindkét esté, szombaton és vasárnap is szerepelt a fesz­tivál műsorán, Jávor Zoltán karmesteri közreműködésével Csajkovszkij 1812. című szim­fonikus költeménye. A nemes pátosz, a Napoleon feletti győzelem, a hősiesség dicsőí­tése, a hazaszeretet felülmúl­hatatlan erejének ünneplése munkál ebben a műben. Egészen más zenei feldol­gozás, mai hangvétel, mo­dem és a XX. század nyel­vén szóló alkotás Szabó Im­re Vázlatok címet viselő szimfonikus alkotása. A fia­tal zenész a második világ­háború drámai fordulatait követve örökíti meg a küz­delem fordulóit, míg a finá­léban eljut a himnikus bi­zonyságtételig. Egy csiszolton kimunkált Bach-szám mellett adózott a fesztivál az egri hagyomá­nyoknak is, amikor megszó­laltatta Farkas Ferenc Ünne­pi nyitányát, amelyet Eger felszabadulásának 25. évfor­dulójára írt. A bonyolult ze­ne szabadtéri előadásban is jól érvényesült, s helyén ta­láljuk ebben a nyitányban a Tinódi-reminiszcenciát. Liszt Ferenc Hungáriája é* Hacsaturján Sztálingrádi csa­tája — két szuverén stílus hatásos jelentkezése volt. A műsorokból nem hiány­zott természetesen Kodály és Bartók művészete sem. A térzenék programján túl, a fesztivál két esti műsora is gazdagodott az ő számaikkal is, akár a Galántai táncokra, akár az Este a székelyeknél című műre gondolunk. Az időjárás is kedvezett a fesztiválnak. A közönség nem lankadó érdeklődéssel kísérte végig a fesztivál ese­ményeit. A rendezés azonban gondolhatott volna e mara­dandó zenei élményt nyújtó hangverseny kapcsán a za­jos forgalom elterelésére is. (farkas) Ifjúsági konferencia Helsinkiben Helsinkiben befejeződött az európai fiatalok négynapos biztonsági konferenciája. A konferencia munkáját összegező záróközlemény sze­rint a résztvevők aktivitása bizonyította, hogy a fiatalok többsége érdekelt a béke to­vábbi szilárdításában, a biz­tonság megerősítésében és a szociális haladásban. Rámu­tattak, hogy nemzetközi jo­gilag el kell ismerni az NDK-t, s a két német álla­mot — az NDK-t és az NSZK-t fel kell venni az ENSZ-be, valamint annak szerveibe. A konferencia után a fia­talok a finn fővárosban nagygyűlést rendeztek. Amikor másodszor vezetnék elő kihallgatásra, Kirá­lyon látszott: volt ideje mentségeken töprengeni. —- Honnan veszi raagia azt a sületlenséget — kérdezte ingerülten Kertész ezredes hogy az ezredparancsnok politikai helyettese áruló?! Király megpróbált magabiztos lenni. — Nekem hazafiúi kötelességből kellett azt a kis ke­rülőt megtennem. Tudniillik úgy áll a dolog — és itt le­halkította a hangját, mintha ez a szigorúan bizalmas köz­lés csak négyükre tartozna —, hogy ez a Tárnok fontos hadi titkokat szolgáltatott ki az ellenségnek. Mivel azon­ban köztiszteletben álló politikai munkás, nem lehet csak úgy egyszerűen lefogni, mert az rontaná a hadsereg te­kintélyét. Ezért az illetékesek azt a tervet eszelték ki, hogy a gyakorlatra kivonulás jó alkalom lesz a leleplezésre. Ezt kellett nekem elősegítenem. Kertész nem tudta magát türtőztetni. — És maga húszévi szolgálat után elhitte ezt a ba­darságot? Ezzel akar bennünket átejteni? — Szó sincs erről, ezredes elvtárs! Kati ugyanis kö­zölte velem, hogy ő a magyar szerveknek dolgozik, ezért tetette nyomoréknak magát, ezért hozta ezt a nagy áldo­zatot, hogy leleplezhesse Tárnok őrnagyot és megszervez­hesse a „kikapcsolását”. Az erdőben, ahová a mellékút vezet, ott került volna sor a leszámolásra. Ezért kanya­rodtunk le a főúttól. — S hogy a lőszeres kocsi vezetője ezt észre ne vegye, maga használhatatlanná tette a visszapillantó tükröt. — 0, csak átmenetileg. Kati adott egy hajlakkos do­bozt; a benne lévő folyadékot fröcsköltem a tükörre in­dulás előtt. Reggel aztán le is töröltem benzines vattával. Szebben fénylett, mint új korában. — Az erdőben mi történt? — Az előírt sebességgel haladtunk a kijelölt útvona­lon. Amikor a főútra Tárnok őrnagy kocsija is visszatért velünk, egy kicsit örültem. Mert nekem ugyanis, spéciéi személy szerint, szimpatikus ember a politikai helyettes. Ügy gondoltam, megváltozott a terv. Szépen besoroltunk, mintha mi sem történt volna. — A két éles lövedék hogyan került a gyakorlat szín­helyére ? — Fogalmam sincs róla. — Maga tehát nem is követett el bűntettet? — Már hogyan követtem volna el? Udvaroltam egy diáklánynak — eredménytelenül. Tejet adtam egy fekete macskának, hogy ne pusztuljon el. Egy kis kitérőt tettünk a gépkocsival, mert úgy éreztem, ez állampolgári köteles­ségem. Ennyi az egész. — Ügy tesz — jegyezte meg komoran Kertész ezre­des —, mintha nem tudná, milyen aljas erők kiszolgálója lett. Mindegy, ez most már a maga baja. írja alá a jegy­zőkönyvet. Majd folytatjuk ... Király őrmester értetlenül nézett körül: ugyan mi­féle jegyzőkönyvet kell aláírnia? Ekkor azonban felállt a hátuk mögött ülő fiatal hadnagy, s néhány telegépelt papírlapot adott át az ezredesnek. Az átfutotta, majd le­tette az asztalra. — Olvassa el és írja alá a vallomását. Király a megdöbbenéstől alig látott; kusza betűkkel. Sfctótetó kézzel írta nevét a kipontozott rész fölé. vöRö&Köy tám&i •KÉMVEOEW« Kertész ezredes a nyilvántartóból már áthozta a „fe­kete macska” dossziéját. Mialatt a fogdából felvezették a kómnőt, a három tiszt a régi feljegyzéseket lapozgatta. Beke megjegyezte: — Amikor nyomozni kezdtünk, még csak gondolni se mertem rá, hogy a két lövedék útját ugyanaz a nő irá­nyítja, aki tavaly kicsúszott a kezeink közül! A kísérő jelentett,“ a nő fásultan leült. Kertész ezre­des higgadtan, de baljósán szólalt meg: — Az a tavalyi június nehéz volt számunkra. Maga nagyon jól megérezte, hogy szorul a hurok. Otthagyta azt a jó kis állását a Nehézipari Minisztériumban. Eltűnt, mintha a föld nyelte volna el! Jó búvóhelyet választott: az ifjúság rejtekhelyét. Maga azon — a számunkra keser­ves — napon több mint tíz évet fiatalodott! No,: persze ezzel együtt nagy áldozatot is vállalt. Az egyik legkeser­vesebb betegséget, a gyermekparalízist kapta cserébe ... Átvállalta Medgyes Katitól. De milyen áron? Felel rá? — Nem tudom, miről beszél. Az ezredes a nő szemei közé nézett. — Tessék. Az igazi Medgyes Kati. S az apja .. Kinyitotta a dossziét, s néhány fényképet emelt ki belőle. — Az exhumált hullák maradványai... Ezzel a kis­lánnyal maga azon az éjszakán olyan szoros kapcsolatba került, hogy „elkapta” tőle a betegséget. A nő cinikusan megvonta a vállát. A képeit elvágták a tagadás lehetőségét. De Kertész ezredes azért megkér­dezte : — Soroljam tovább a bizonyítékokat? — Vannak? Kertész nyers lett: — Mi történt július húszadikán?! — Menekülnöm kellett. Ahhoz, akiied a feladatokat kaptam. Tudtam, hogy ez kockázatos, de nem volt más választásom. Jól dolgoztam, bíztam benne, hogy megmen­tenek. Még sok szolgálatot tehetek. Vagy külföldre visz­nek, vagy itt bújtatnak el... Az utóbbit választották. Egy ötvenhatban disszidált, s közben beszervezett vasutast küldtek, haza. Kinti központunk tudomást szerzett Medgyes terveiről. A családi tragédia, a szolgálati vétség, a levál­tás nagyon .megviselte az idegeit. Nem látott kiutat. Kül­földi rokonainál akart feledést keresni. Ez kapóra jött nekünk. Egyik emberünk Szolnokra utazott. Közölte az új állomáshelyére készülő Medgyessel: ha akarja, lányá­val együtt még az éjjel túl lehet a határon. Idézett a le­veleiből, átadta a kint élő rokonok üdvözletét. Medgyes azonnal kapott egy TEFU-kocsit. Gyorsan összecsomagol­tak, és elindultak — névleg — Bakonyfürtre.., — De sohasem érkeztek meg. Beke halkan kijavította Kertész ezredest: — Megérkezteik, csakhogy a tükrös szekrényben. Hol* tan... A nő könnyedén odavetette: .— Adnak egy cigarettát? Mohón rágyújtott, a füstöt tüdőre seívta, majd hosz- szan maga elé fújta. Hallgatott. Tompán koppant a kő* vetkező kérdés. — Hogyan gyilkolták meg Medgyeséket? — Emberünk úgy beszélte meg a férfival, hogy He- rend után a tizedik kilométerkőnél állíttassa meg a ko­csit. Jobb felől ott áll egy tanya. Mondja azt a sofőrnek, hogy rosszul lett a lánya, görcsök kínozzák a lábát, azon­nal ecetes borogatást kell rá rakni. A tanyán várakozik a megbízottunk, aki majd gépkocsival elviszi őket a határ­nak egy olyan pontjára, ahol nyugodtan átsétálhatnak. — Még manapság is akadnak olyanok, akik bedőlnek az ilyen meséknek — jegyezte meg fejcsóválva Ebért szá­zados. A nő gúnyos mosollyal folytatta: — De hát a tanyáig sem jutották. Amikor a teher­kocsi hátulján lekászálódtak, két ütéssel végeztünk ve­lük. A vas rögtön csontot tört. A holttesteket földobtuk a kocsira, fölszálltunk mi is. A vezetőfülkébe nyíló ab­lakon át szóltunk a sofőrnek, hogy jobban letten^ indul­hatunk tovább. Gyorsan átöltöztünk, én felcsatoltam a já­rógépet, Medgyest és a lányát pedig a szekrény aSfjáiban helyeztük el. Bakonyfürtön még hajnaltájt elástuk őket a vasútállomás kertjében. Figyelmesen elnyomta a cigarettavéget, Beke őrnagy ennyit tett a nő szavaihoz: — S ezzel elkezdődött a nyugalmas vakáció. A jól végzett nyolcadik általános után. Meddig tartott a gond­talanság ? — Egy hónapig. Augusztus közepén ;,apámatn Pestre rendelték. Főnökei ismertették véle az új akció elgondo­lását. A terv arra épült, hogy ón tizenöt esztendős lány vagyok. Be kellett tehát iratkoznom a gimnáziumba. Itt az volt a feladatom, hogy megszervezzem: egy tavaszi had­gyakorlaton a katonák „tragikus véletlen” folytán semmi­sítsék meg az éppen ott kiránduló diákcsoportot. — De hiszen maga is közöttük lett volna! — Elfelejti, hogy a MÁVAUT-busz csak megközelíti a Vadgalamb turistaházat. A megállótól egy darabig gya­logolni kell. Mi a barátnőmmel lemaradhattunk volna. A lábam, ugyebár.... — A harminc gyepek pedig elpusztult volnál (Folyiztfet't)

Next

/
Thumbnails
Contents