Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-27 / 227. szám
Tető - tudat — gazdaságosság A VÁLASZ nagyon meglepett. Azt kérdeztem ugyanis az egyik tsz elnökétől, hogy mennyi ideig gazdaságos üzemeltetni náluk például egy B—4-es K—B traktort. Azt mondta: két évig. Elképesztően rövid ez az idő. Hiszen ennek az gépnek csupán a mezőgazdasági üzemi beszerzési ára 246 ezer forint. A nagykereskedelmi ár pedig megközelíti a 400 ezer forintot. Ez a gép igen jó konstrukció, exportálunk is belőle, s a vevők kedvezően nyilatkoznak nagy munkabírásáról. Miért kell erre a gépre már két év múlva ráfizetni? Miért nem tyd tovább gazdaságosan üzemelni? A termelőszövetkezet elnöke egyetlen mondatba sűrítve jelölte meg a lényeget: rossz a traktorosok bérezése. Az anyagi érdekeltség súlyvonala a teljesítmények felé mutat, a gépkezelőt túlságosan és egyoldalúan arra ösztönzi, hogy miniéi nagyobb teljesítményi; erjen el. Hiszen így keres több pénzt, így emelkedik a jövedelme. A gép pedig viseli a növekvő teljesítmény növekvő igénybevételét, s ha nem bírja az iramot, javítás, középjavítás, főjavítás és utána ki kell cserélni. Jön az új gép és kezdődik minden elölről. A traktoros nincs érdekeltté téve, hogy kevesebb üzemanyag fogyjon, nincs érdekeltté té ve, hogy kevesebb alkatrész törjön, vagy hibásodjon meg, nincs érdekeltté téve, hogy a gondjaira bízott gép ne két évig dolgozzon a termelőszövetkezetnek, az egész országnak gazdaságosan. Pedig nem eddig dolgozhatna, A termelőszövetkezet elnöke szerint hat évig. Csak vigyázni kellene a gépre. A KÖZELMÚLTBAN meaőgazdásági ssakeinberekből álló csoport .látogatott megyénkből- az-igen magas fejlettségi főkön álló dán „■véd gazdaságokba. Személyesen győződtek meg róla, hogy a magángazdálkodó nemcsak munka közben vigyáz gépére, hanem utána első dolga gondosan átnézni, teolajozni, a lepatbogott festékréteget azonnal pótolni védeni a korróziótól a gépet Igen, ez az — vélik egyesek — milyen magas az ottani gazdálkodók köznapi tudata. Magas bizony. Csak nem saját magától lett ilyen magas. A magángazdálkodó nagyon jól tudja, hogy egy meg nem húzott csavar következtében beállott törést a saját zsebéből kell kifizetnie, hogy a gép meghibásodása miatt üresen szaladó órák nem úsznak el nyomtalanul felette, hogy ha hat év helyett két évig tudja csak gazdaságosan üzemeltetni gépeit, akkor minden megtermelt árunak növekszik az önköltsége, s tudja, hogy nem képes egészében véve maximális kihasználással dolgozni. A köznapi tudat —; amely a munkában később visszahat a gazdaságosságra, jelentősen függ az illető mindennapi gazdasági környezetétől. Ügy látszik, ezeket az ösz- szefüggéseket is figyelembe vették Hatvanban, amikor a termelőszövetkezet elnöke felvetette azt az első hallásra talán nagyon furcsának tűnő ötletet, hogy adják a gépeket gebinbe. Ez a tréfásnak és fantasztikusnak tűnő ötlet egyáltalán nem fantasztikus és -még kevésbé tréfás. Hiszen ha a traktoros megkapná az úgynevezett teljes normálhold értéket, amiből neki kellene fizetnie az üzemanyagot, az alkatrészcserét, bizony azon lenne, hogy minél kevesebb üzemanyag fogyjon, keve- _ sebb alkatrész törjön, hogy . tovább tudja tartani a. valő- »fean gondjaira bízott gép i flsaxkna'lis erejét, s minél to- ***%$> nyújtsa azt az időfcartamot, amíg gépe gazdaságosan dolgozik, magának, a termelőszövetkezetnek, a népgazdaságnak. A TERMELŐSZÖVETKEZET elnöke elvégzett egy számítást. Ha normálholdanként csupán 10 forintot sikerülne megtakarítani — amely minden különösebb erőfeszítés nélkül elérhető — évente 700 ezer forintot takarítanának meg a termelő- szövetkezetnek. Húszforintos megtakarításnál a másfél millió már igen jelentős ösz- szeg. A gép nagyon drága dolog. És ma már teljességgel nélkülözhetetlen. Nagyon kell vigyázni rá. De hol találkozunk lépten-nyomon ezzel a gandoskodásisal? Vajon hány fedett szín vigyáz a mezőgazdaság létét biztosító gépekre telente? Vajon hány millió, vagy esetleg milliárd forintot borít a hó, áztat az eső, rág a rozsda, repeszt a fagy novembertől áprilisig, mert ott gubbasztanak a gépek a szabad ég alatt, s minden évben csak az állásban kimerül erejük jelentős része, mert kopik, használódik az anyag. A közeljövőben mezőgazdasági gépparkunk zömét ki kell cserélni, fel kell újítani, mert a jelenlegi állomány már nem képes maradéktalanul ellátni feladatát. Az új ötéves terv során csupán a Szovjetunióból évi négyezer darab MTZ és ezer egyéb traktort, valamint ezer SZK —4-es és 5-ös gabonakombájnt vásárolunk és állítunk munkába. VAJON MILYEN gazdasági és közgazdasági környezet várja majd az új gépeket, amely mintegy biztosítéka lehetne mezőgazdasági gépállományunk gazdaságos üzemeltetésének. Szigethy András Mmm tm'Mak! Molnár István (Eger) felvétele: 4 pont. Vasúti pillanatképek Anno 1970 A fülkében csend van. A lámpák homályos fényt szórnak az ülések sorai közé, a szomszédos kupéból ütemes hortyogás zöng át a válaszfalon. Velem szemben egy ősz hajú aggastyán réveteg tekintettel mormol maga elé: tizenöt- millió-négy százhuszonhét- ezer-hatszázötvenkettőt ti- zenötmill... Az ajtó lassan megnyi- kordul, belép rajta s kalauz. Ásít. — Kezeletlen menetjegyeket. — Tessék mondani —• rebegi egy ősz hajú anyóka —, mikor érünk oda? — Hát, kérem, az attól függ, ügyi — köszörüli meg a torkát a kalauz. — Ha, ügyi, sikerül elhárítani az akadályozó tényezőként felmerülő objektív tényeket, akkor, ügyi, már esetleg, no, nem hivatalosan, csak mint magánember, akkor, ügyi, már holnap délelőtt... —• De kérem — kap a torkához egy sportöltönyös úr —, hiszen a menetidő negyven perc a két állomás között. — Na és — horkan fel a kalauz —, azért még lehet a pályaalapépítmény alámosva, síntörés, meg ilyesmi, meg vegyék figyelembe, hogy most ez a 25 fok egyenletes meleg nem kedvez a vasúti közlekedés gyakorlati megvalósítása szempontjából. — Kérem — pattan fel tt helyéről egy aktatáskái, bajuszos férfi — nekem üzleti tárgyalásra kell odaérnem időre. Különben másfél milliót veszt a vállalatom. — Talán különrepülögé- pet kellett volna béreim — vélekedik bizonytalanul a kalauz — az biztos odaér időben. Kié ez a gyerekjegy, — fordul e, másik pad felé, A pádról egy tetovált karú, borostás arcú hajóskapitány emelkedik fel. — Az enyém. Az a kék tengerészruhás csecsemő én voltam, az idősebb hölgy, aki mellettem ült, közben elhalálozott. A másik jegyet tessék nyugodtan eldobnii. — Tessék mondani, mindig ennyit késik — rebegi csodálkozó tekintettel egy miniszoknyás, fekete hajú vampjelölt. — Hát az úgy van, tetszik tudni, hogy mikor mennyit. Most csak ennyit. A múltkoriban, az volt ám a szép látvány. Egy far- mernadrágos fiú itt tépte ki szálanként azt a szép hosszú haját, mert hogy lejárt az útlevele a vonatunkon. Régi vasutas vagyok én, kérem. láttam Matuska Szilvesztert, de hát ez felejthetetlen volt. — És tessék mondani, mi lesz télen — kandikál ki egy szemüveges gimnazista lány a táska mögül. — Hát, ügyi, fagy, hóakadály, a váltók lefagynak, meg minden. Hősiesen küzdeni fogunk. — És akkor nem lese1' ilyen késés? — biggyeszti le a száját a diáklány. — Mi küzdeni fogunk. . kérem, az elemekkel, és helytállunk. Persze a vonatok is. Ezért mondom, tessék majd jégeralsót hordani. Az én feleségem nyolc hónapot töltött a Hargitán, oda is van a veséje. Hohó, magának nem jó a bérlete, nincs aláírva — felteszi a szemüveget — megbüntetem, mert, ügyi, a vasútnál rendnek kell lenni... (Sz. A.j Kovács János (Gyöngyös) felvétele: 3 pont» Jó negyedszázad múltán az X 10-es jelentkezik. Az ötven körüli, ősz hajó férfi történeteket idéz. Megkapó sztorikat a helytállásról, a humánumról. Abból a korból, amikor az emberség ára legtöbbször a halál voltv o o o o A béke utolsó évei peregtek. A világ már a közelgő háborútól borzongott. Az egri Kovács Ferenc akkor 19 éves volt. Kalandvágyé, a világra épp csak ráeszmélő, akár fiatal kortársai. Maradhatott volna otthon is. Rendőr apja szőlőjében akadt elég munka. De önálló kereső akart lenni, négy polgári után napszámosnak ment az útépítészeti hivatalhoz. Délutánonként esténként rendszeresen találkozott ha- sonkorú barátaival. A fiatalokhoz nemegyszer idősebbek is csatlakoztak. Summások, téglagyári munkások. Az a hír járta róluk, hogy baloldaliak, különösképp Kelemen Ignác, aki Kovácsék szomszédja volt és rendszeresen dolgozott szőlőjükben. Az idősebbek politizáltak. A gyerekemberek eleinte csak meghaügajtták őket, később kezdtek felfigyelni a számukra ismeretlen gondolatokra. Különösképp Kovács Ferenc. Ezután sűrűn járt át Kelemenekhez. Saját rádiójukat vitte át együtt hallgatták Moszkva adásait. Kelemen barátja — az egyik Krinszki testvér — meghívta a fiatalokat pincéAz X IQ-es jelentkezik jébe. Már nyíltabban beszélgettek. A fiatalember kezdett másként gondolkodni, felnőttként, sallangmentesen látni a világot. A csoport tagjai feladatokkal bízták meg. Csomagokat, leveleket, üzeneteket továbbított. Először nem sejtett összefüggést, gyanútlanul vitte a „szállítmányokat”. Később tűnt fel csak, hogy másnaponként röpcédulák jelentek meg az egri utcákon. Agyába villant: — Persze, apám rendőr. A fiára senki nem gyanakszik... Továbbra sem mondott nemet. Csak óvatosabb lett. Elővigyázatosabban hordta a küldeményeket. Akkor még nem sejtette, hogy mindez csak kezdet. első lépés egy hosszú, korántsem veszélytelen úton... oooo Behívót kapott. Érezte, tudta: hosszú szolgálat lett sorsa, sejtette — mint akkor annyian — a közelgő háborút. Első évre Salgótarjánba, másodikra Losoncra került. Bányászfiúkkal ismerkedett meg, olyanokkal, akik tudták mire megy a játék. Két év után frontra vezényelték, a régi alakulattal. Együtt maradtak a régi barátok. A visszavonulásnál kezdődött OOOO Kovács tizedes ezredírnok volt. Társaival együtt elítélte az embertelen, hódító háborút, tudta, hogy nem ellensége a szovjet nép. A csoport tagjai elhatározták, hogy a maguk módján szabotálják a háborút. Konspirá- ciós okokból „rejtjelezték” egymást. Számokkal kombináltak. Mivel tizedes volt, ő kapta a tizes számot. Hasonló rangú bajtársától megkülönböztetésül még az X-et is. így lett az X 10-es. Már orosz földön akcióba léptek. Talán nem tettek világraszólót, ám. lehetőségeikhez mérten embereken segítettek, életet mentettek. Nem is egyszer Egy munkaszolgálatos ismerősétől érkezett jelzés. Az írnok nem sokat tétovázott. Hamis papírokat szerzett a zsidó férfi számára. A mun- kaszogálatosból közkatona let, megmenekült a majd biztos haláltól. Ma az egyik salgótarjáni üzem vezető beosztású dolgozója. A csoport kapcsolatba léé pett a partizánokkal. Kovács tizedes a partizáncsoport főnökének házában lakott. Gránátokat, fegyvereket juttatott a hazájukat védőknek. A magyar katonák biztonságban érezhették magukat, támadás sosem érte őket. Annál több vonuló német alakulat pusztult el. A partizánok minden akciójukról értesítették magyar barátaikat, ők ugyanúgy jelzést kaptak minden készülő ellenséges akcióról. Egyszer egy tisztet szállítóiak hozzájuk. Magas befolyásra engedte ki csak markából a Gestapo. A vád ellene? Németellenes uszítás. Már a magyar katonai törvényszék ítélkezett. A bizonyítékokat nem lehetett cáfolni. A tizedes segített. Épp szovjet támadás volt. A parancs: gyors visszavonulás. Szállítani kellett volna minden fontos iratot. Ekkor lépett közbe Kovács Ferenc. A nagy sietségben észrevétlenül eltüntette a halált jelentő papírokat. Csak egy év és nyolc hónapra ítélhették a lázadó tisztet. OOOO Foglyokat kerültek. Folytatták ott, ahol abbahagyták. Ezt tették Ausztriában is Bombatölcsérekbe vastorlaszokat kellett ásni. A szállítmány meg is érkezett s vele a parancs is. Mégsem teljesítették. A torlaszokat a tölcsérekbe temették. Abban a zűrzavarban már nem volt a Szálas: „huszároknak” idejük arra, hogy utánanézzenek a szállítmánynak. Ha mód adódott, átereszeket rongáltak meg, telefonösszeköttetéseket szakítottak meg. A veszély folyton körülöttük ólálkodott. Mégsem riadtak meg, mert az összetartás mindig adott erőt, s jobbnál jobb ötleteket. Akadt áruló is, ám kapcsolataikat felhasználva fondorlatosán álltak bosszút. A németbarát harcolhatott az első vonalban a semmit érő elismerésért. OOOO Mindez jő negyedszázada . történt. A csoport tagjait egymástól elszakították az évtizedék. Többen a megyében, mások szerte az országban élnek, dolgoznak. Amit tettek, nem mindennapi, mert Horthy-mundér- ban is maradtak emberek. X 10-es most jelentkezik. Társait keresi... Pécsi István szöktettek meg a visszavonulás zűrzavarában, parancsok végrehajtását szabotálták rafináltan, partizánakció sorát tették lehetővé. Magyar földön szökni akartak. Rájöttek. Büntetésül Dunántúlra, Győrbe 1970. szeptember 87.
