Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-27 / 227. szám
..., Egy elnök gond jaiból... i. Ötvenhat éves vagyok, gyökerestől kömlői. Hat apró szövetkezetből gyúrtuk össze ezt az egy nagyot. Nagyon nehéz volt, sok időbe telt, amíg összerázódtunk, összeszoktunk és egyenes utat fogtunk. Küszködtünk eleget, de volt értelme annak a küszködésnek, ezt nem tagadhatja le senki, aki emlékezik, honnan is indultunk, hol tartunk most, meddig jutottunk. Sokan elmondták imár mások: mennyire felkészületlenül fogtunk mi a termelőszövetkezetek megszer- vezésehez. Kömlő se kivétel. Nekünk magunknak kellett ki kísérleteznünk, menet közben kialakítanunk a legbiztosabb módszereket, a leginkább megfelelő formát, hogy boldogulni tudjunk. Hol tartanánk már, ha nem a kísérletezésekre fordítjuk erőnket! Mennyi fáradságot megtakaríthattunk volna! Nem panaszképpen soroltam fel ezeket, mert ami igaz, az igaz: hirtelenkedve nyúltak a mezőgazdasághoz, a parasztok sorsához. Másképpen ezt úgy mondanám, hogy puccsszerű volt a végrehajtás. Anélkül mondom ezt, hogy kétségbe vonnám a lépés szükségességét. Ezek a dolgok ma már a múlté, de itt vannak nyakunkon a mostani gondjaink... Mióta élek, ilyen időjárásra, ennyire kegyetlen és mostoha esztendőre nem emlékezek Nekünk, már az eleje rosszul kezdődött. Baj volt a vetésnél. A belvíz mindig iS hátráltatott bennünket, am az idén valahogy ebből rs több jutott ki nekünk. Aztán ezek az esőzések. Nem ment rendben a kapálás, akadozott a takarmánybetakan- tás. Az aratás is megkésett. A sok eső után következett a nagy meleg, a nedves, átázott búzaszemek osszehu- 'ödtak, Vs. megzsugorodtak. Hiányzott* a kellő fajsuly, a kellő minőség. És mennyi terület maradt aratatlan a víz miatt, ötven-hatvan holdnyi búzánk mai napig 70—80 centis vízben áll. Augusztus 18-án történt^ á legnagyobb baj. Mezőtár- kanynál kiöntött medréből a JLaskó-patak és mind a mi határunkra zúdult a víztömeg. Tönkrement a maglu- eemánk. Víz árasztotta el a kukoricatáblákat. Hatvan holdnyi napraforgónk is jó félméteres vízben áll. Összeszámoltuk, hogy (mennyit károsodtunk. Négyöt millió forint a kiesésünk növénytermesztésből. Ez lehet kevesebb, de több is. Szomorú és sajnálatos tény, hogy ezt a kárt az állattenyésztésből sem tudjuk pótolni. Igaz, van pluszban kb. 50 vemhes üszőnk, azt értékesíthetjük, de a kárhoz vetve ez édeskevés. Arattunk kombájnnal, ahol pedig géppel nem boldogultunk, ott kézi kaszálással próbálkoztunk, hogy minél többet megmenthessünk a terményből. Nem volt baj az emberekkel, megfeszített erővel dolgoztak mind. Igaz, a esüggedés, a keserűség, harag sem hiányzott belőlük Annyit még soha nem káromkodtak, mint ezen anyáién. Káromkodunk most is, hiszen teljesen tehetetlenek vagyunk. A föld puha, letaposott. A DT is csak három ekét bír meghúzni. Lassan halad a szántás, sok a ledolgozás. Későre marad a kukorica betakarítása. Majd csak ha már a dér is meg' csípi, akkor lehet kezdeni a törést. Bizony, nem örömfakasztó napok ezek a mi számunkra ... II. A mi falunkban mindig is a munka szabott mértéket az embernek. Nem volt hitele annak, aki tolvajkodott, aki a boldogulását munka nélkül, ügyeskedéssel akarta ki taeptamber 31^ «sárnap csalni az élettől. Ma sem megtűrt dolog az ilyesmi. Érvényt szerzünk belső törvényeinknek, az erkölcs írott és íratlan parancsolatait betartjuk és betartatjuk. Aki lop és rajtakapjuk, minden esetben megbüntetjük, ha súlyosabb a vétség, átadjuk a hatóságoknak —, de ez évről évre mind kevesebb. A felelőtlenkedést ugyancsak nem tűrjük. A munkamorállal általában nincsen baj. Persze vannak olyanok, akik „elengedik” magukat, elfeledkeznek kötelességeikről. Itt is betartjuk a pedagógiai fokozatosságot: előbb csak elbeszélgetünk, figyelmeztetünk, s csak ha a szép szó nem használ, akkor büntetünk. Itt van egyik éjjeliőrünk esete... Nem veti meg az italt, s észrevettük, hogy szolgálata közben is iszik. Egy alkalommal úgy tért a majorba, hogy előtte jócskán megöntözte a torkát. Tartaléknak is vitt magával egy korsónyi bort, azt is megitta. Lerészegedett. Aztán belefeküdt a jászolba és elaludt. Még aludt reggel is, amikor az állatgondozók munkába érkeztek, alig bírták felköl- teni mámoros álmából. De nem bírtak életet verni abba az 5—6 mázsás bikába, amelyik gerincére fordulva az istálló betonján mozdulatlanul feküdt. Miközben az éjjeliőr édesdeden aludt, a jószág — nyakára hurkolta a kötelet — elpusztult. A vezetőség bizottsága fegyelmi büntetést szabott ki a hanyag emberre és kártérítésre kötelezte. Nem használt neki a figyelmeztetés, továbbra is vitte magával a korsót, ivott, berúgott és elaludt. Leváltottuk az éjjeliőrségből, s azóta a növénytermesztésben dolgozik. Legtöbb esetben a fogato- sokat, traktorosokat kell büntetni. Sok az engedély nélküli fuvar. A rendes szállítási díj dupláját fizettetjük meg velük. Egyik traktorosunk egy délután már 4 órakor abbahagyatta a munkát a rakodókkal, mondván, hogy neki utasítás szerint most máshová kell mennie. A lucernatáblához ment, ahol már várta egy ember. Megpakolták a vontatót, de hazaszállítani nem sikerült, megfogták őket. Mind a két embert megbüntettük. És megbüntettük azt a ze- torost is, aki csépelt borsószállítmányával a kocsma előtt blokkolt. Két vétséget is elkövetett: X. vezetés közben ivott; 2. őrizetlenül hagyta a terményt, s azt 10 —15 kilóval megdézsmálták. Nem mondom, hogy a zeto- ros azért állt meg a kocsma előtt, hogy alkalmat adjon a lopásra. Ám érdekes, hogy a „borsós ember” megfizette neki azt a pénzt, amire megbüntettük. Most megint a szállítóbrigád tagjaival van baj. Egyszer már megtették azt, hogy nem voltak hajlandók szalmabálát szállítani. A napokban pedig azzal hallattak ismét magukról, hogy nem mentek homokot termelni, aliová kirendelték őket. A brigádvezető a kocsmában találta meg őket, szépen, nyugodtan iddogáltak, s még nekik volt nagy hangjuk, mikor kérdőre vonta Őket a mulasztásukért. Estére idekérettem valamennyiüket, beszélgetésre. Szóval, mindennap tenni kell valamit — az egészséges közszellem kialakításáért... Elmondta: Molnár János, a kömtől Május 1. Tsz elnöke Lejegyezte: Pataky Dezső Hetek óta — különösen Egerben és a füzesabonyi járásban — sok a panasz a kenyér minőségére. Kifogásolja a fogyasztóközönség, hogy a kenyérnek utóíze van, szinte barnás, bélé gyakorta szalonnás, héja nagyon vastag. Több helyütt késve érkezik az áru az üzletekbe. Ügy értesültünk a kereskedelmi szervektől, hogy hiába reklamálnak illetékeseknél, a mai napig nem változott a helyzet. A problémával felkerestük az Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalatot. — Jogosak az észrevételek, az utóbbi időben valóban romlott a kenyér minősége — mondta Kreskai János igazgató. — Alapvető és nem éppen könnyen felszámolható — okai vannak mindennek. Köztudott, hogy a megyei malmoktól BL-—80-as lisztet kapunk, amit a sajnos eléggé késve learatott búzából őrölnek. Az elhúzódott betakarítás bizony kedvezőtlenül hatott a gabona minőségére. — Miben nyilvánul ez meg? — Például, hogy csirás a búza, s az ebből előállított lisztnek alacsony a sikértartalma, tizenöt százaléknál — vagyis a megengedett határértéknél — magasabb a nedvességtartalma, ugyanakkor kisebb a vízfelvevőképessége. Aztán előfordul, hogy kissé penészes — esetleg hosszabb időn át különböző fűmaggal keverten tárolt, tehát nem kellően tisztított — búza kerül feldolgozásra, ami a barnás színezetet és a már említett utóízt adja a lisztnek. A minőség javítása érdekében egyébként premizálást vezettek be a sütőüzemek dolgozói és az ottani munkák irányítói részére. Közel ötmillió forintot fordítanak műszaki fejlesztésre a közeljövőben a sütőipari vállalatnál. Egyebek között önadagolós rendszerű kemence-berendezéseket, intenzív dagasztó- és tésztaformázó gépeket vásárolnak, melyek ugyancsak a minőségibb termelést segítik. — Áruink kiszállítása is komoly gondot jelent. Naponta több mint háromszáz kereskedelmi egységhez juttatjuk el a kenyeret, illetve az egyéb péksüteményt, s e munkához összesen huszonhét gépkocsi áll rendelkezésünkre. Tény az, hogy műszaki hibák miatt néha egyes járatok kimaradnak. Ilyen eset néhányszor előfordult a füzesabonyi járásban is. Füzesabonyban különben a három hete üzemelő új sütödénket elláttuk új — két és fél tonnás — zártfedelű gépkocsival, mely most már a környező községek számára időben biztosítja az áru kiszállítását. Járműveink nagyjavítása esetén a 4-es AKÖV-től kérünk kisegítő kocsikat, melyeket ha nem olyan körülményes utánjárással vehetnénk igénybe, még zökkenőmentese b ben teljesíthetnénk szállítási feladatainkat :— közölte végezetül az Észak- Heves megvei Sütőipari Vállalat igazgatója. ★ A válaszokkal — melvet többnyire perspektivikus megoldást ígérnek — lényegében egyetértünk. Viszont mindennapi kenyerünk mielőbbi minőség javulásánál! és annak, hogy egyszer s mindenkorra rend lenne a kenyérfronton, még jobban örülnénk. Veiket Árpád flz alkatrész a vevft gondja? Ott áll egy negyvenliteret; Igló, lengyel gyártmányú hűtőszekrény a gyöngyösi Agro- mechantkai Ktsz egyik helyiségében — bizonyságául annak, hogy a kereskedelem időnként elfelejt kereskedni. Ez a hűtőszekrény tulajdonképpen a Ramovillé, a szövetkezeti szolgáltató vállalaté, Egy vevőtől vásárolta meg. Hogy miféle üzlet ez? Elég érdekes. Hoztunk be néhány száz vagy ezer lengyel gyártmányú- hűtőszekrényt, amikhez alkatrészt elfelejtettek biztosítani azok. akik az üzletet megkötötték. Garancia pedig van. A hűtőgép elromlott, a garancia alapján meg kellett javítani. Illetve: kellett volna, de agg- regát egy darab sem volt, szerte az országban. A vevő Így követelte vissza a pénzét. Meg is kapta, a garanciális javításokért felelős RamovUltól. Egy hűtőszekrény tehát van Gyöngyösön. Es mennyi van az ország többi részér.? Ezt nem lehet tudni. Az Igló azonban nem egyedüli példa. Tavaly a jugoszláv olajkályhákat nem leitetet* megjavítani, hónapokon át, ugyancsak alkatrészek hiányá- . bán. A csehszlovák gyártmá- ' nyű Kalex hűtőszekrényeknél ugyanez volt a gond. Furcsa ötletet Is kapott az egyik Ka- lex-tulajdonos. amikor reklamált. Azt mondták neki a felsőbb szerveknél, menjen ki Csehszlováklába, vegye meg ott az aggregátot, hozza haza, itthon megveszi tőle a javító vállalat. Aztán be Is építik — Ingyen. Hiszen még garanciális a gép. Újításnak nem rossz ez az ötlet. Rajta, magyar testvéreim, keljünk útra, járjuk be a nagyvilágot, és anyagböizérzői ténykedést végezzünk az illetékes vállalat helyett. Persze, társadalmi munkában, mert a külország! utazást egyetlen cég sem tudja finanszírozni: séma kereskedelmi vállalatok, sem a javltóvállalatok. Ilyen alapon viszont nagyon meggondolandó, milyen gyártmányú gépet vásároljon a szegény, tájékozatlan vevő. Mért külföldit nem érdemes: hátha nincs a javításhoz alkatrész. Kiad érte néhány ezer forintot, és ha bármi baja keletkezik a gepnek, dobhatja eL Vagy tűnhet a rendőrkapitányságé* «« útlevélért. Ha szerencséié vas.: vfexan- vásárolja tőle a Ramovlll. Elképzelhető, mennyi hűtő- szekrénye, olajkályhája, magnója és más egyebe lehet u Ramovtllnak abból# amit a mérges vásárlóktól vtsssavü- tott. Ugyan mit kezd enasá rossz cuccal? De kinek üzlet erfí Még a külföldi gyártö oéfH nek sem, hiszen hitelét nentju a gyártmányainak javttbatav iansága. Nemigen akad mejd olyan naiv ember, aki bdö hű# iőszekrényt vesz. Ha egvatta nincs javítási lehetőség? Még valamit nem értek. Ej»» pen a kereskedők ne ismerraM nálunk a kereskedelemnek jeg a legelemibb szabályát, hogy a jó alkatrészellátás OóUőtiti nincs biztonságos piac? Vagy néhányaa .aksraétaSft igyekeznek ilyen kiélezett hely* zetet teremteni? De akkor máért tűrik meg őket abban & beosztásban, [melyben ártaná tudnak? Bocsánat} Kár bdaanyáru megkapták a büntetésükéi, A fegyelmi vizsgálat otán aá mondhatta nekik * főnökük, hogy-: No-ao..—á «-ár} Munkatársaink külföldön Skandináviai útinapló I. Indulás, és egyéb kellemetlenségek I: Mélytartalmú magyar közmondások jegyében töltöttem két hetet az engedélyezett egy hónapból Skandináviában, pontosabban: Dániában és Finnországban, E közmondások irányítják a magyar turisták nagy részének külföldi programját; ki kevéssel be nem éri, az a sokat nem érdemli — ez az egyik. A másik, némileg átdolgozva: addig nyújtózkodj, amíg (és amennyi) a valutád ér. Az árnyék csupán ennyi. A fény — az élmény azonban sok, hiszen a szűkre szabott lehetőségek arra kényszerítik az embert, hogy tobzódjék a lehetséges látnivalók között. E két hét történetét igyekszem ossz afoglalni az alábbiakban az útinapló jól bevált műfajának segítségével. Július 19—20. Furcsa érzés, ha az embernek _ három határon túl hazájától — egyszercsak kiesik a lakáskulcs a zsebéből. Ez történt ugyanis velem Koppenhága villanegyedének egy új házkölteményében, a mosolygós, idős Mikkelsen házaspár otthonában. A man- zardszoba ablakából jó kilátás nyílik egy épülő házra, a szélborzolta gyümölcsfákra (itt most érik a cseresznye), s a felhős égre, ahonnan szín- le percenkint ereszkedik le gy-egy repülőgép Koppenhága nagy forgalmú légi ki1 kötőjébe. Itt van a közelben az is. Ahogy landolnak, valami roppant és gondterhelt nadár benyomását keltik. Ettől magam is gondterhelt leszek, mivel majdan repülőgépen kellene hazatérnem Le- ningrádból a körutazás végén, s a megfelelő gépre még bizonytalan a helyem... Így rágyújtok, s a lakáskulcsot, is kirántom a zsebemből. Jól ismert récéivel, intim domborulataival eszembe juttatja az otthont, az indulást megelőző és követő napok tanulságos történetét, egészen addig, míg el nem tévedtem a dán fővárosban ... Rosszul kezdődött az egész, s még fogalmam sincs, hogyan végződik. Az egy hónapja igényelt repülőjegyről az IBUSZ egyszerűen — megfeledkezett, így az indulást megelőző délelőtt folyamán sikerült csak nagy nehezen kézhez kapni az utol..Vfr': ' ' ' T só pillanatban kétségbeesetten összetelefonált jegyet. De ez is meglett s rohantam a Keletibe, a Meridián expresszihez. A várakozó tömegre fölényes pillantásokat vetettem, ugyanis a helyjegyem a zsebemben lapult. Hamarosan be is ügetett Belgdrádból a Meridián, s mire felszálltam, legalább ketten ültek már a helyemen. Igazolom a tulajdonjogot — ők is igazolják. — Ez kínos — mondom —, mert nem szeretnék Berlinig állni... — Mi sem — nyugtatnak meg. De ugyanez volt a helyzet az egész kocsiban. Vita, veszekedés. Jön a kalauz, és egy ideig tanácstalan, majd támad egy ötlete: — Ha majd hazajönnek, reklamálnak — nyugtatja a háborgó utazóközönséget. (Ezennel ünnepélyesen reklamálok). Kiderült, hogy az IBUSZ is, az EXPRESSZ utazási iroda is ugyanarra a kocsira, ugyanazokat a jegyeket biztosította... Nagy nehezen aztán csak szétosztották az álldogálók között a vonaton parlagon heverő helyeket, s már indultunk is. Útközben két esetben hallottam magyar szót, s egyszer sem örültem ennek. Pozsony- nál felszállt egy kint élő, nagy bajúszú, széles beszédű férfi. Azonnal megismerkedett mindenkivel. Szavamat vette, hogy küldök neki Dániából képeslapot, a címét azonban sajnos, nem adta meg ... Aztán bizalmasan kacsintva megvételre ajánlott egy pakli kártyát, melynek lapjait pucér, vagy minimálisan öltözött hölgyek díszítik. Nem kellett. Ugyanis nálunk gyártják ezeket. Így felállt, hogy más üzletfelek után nézzen. — Gondolja, hogy el tudja adni? — kérdem. — Hát persze — simogatja meg szeretettel a nagy dobozt, mely dugig tele var; ilyen kártyapaklikkaL —Egy készlethez száz korcnáér'- legalább. Berlinben hazai magyarokkal találkoztam, amikor az. Alexander Platz ultramodern Centrum áruházában álltam sorba filmért. A férj után következtem. Felesége izgatottan szaladgált, hogy mit kellene még venni... A férj előtt egy fiatalember, önki- szolgáló kosarában két, hosszúkás, szürkéskék doboz, bizonyára fotózási rendeltetéssel. — Ilyet is vegyünk! ,— lelkesedik az asszony. — iVLi az?-— kérdi a férj: edzetten. — Nem tudom, de csak kilenc márka hetven ... Fogalmam sincs, miér.t nerjí vették meg mégsem, ha ilyen olcsó? ' ,, ★ Egész napos várakozás uiáxí éjfél előtt indult tovább a vonat, ezúttal „Ostsee Expressz” néven Dánia felé. A kocsik oldalára festett koronák figyelmeztettek, hogy egy királytulajdonos országba készülök. Ütitársaim dán egyetemisták, hazatérőben a Szovjetunióból. A koppenhágai egyetemen orosz nyelvet tanulnak, s egyhónapos tanulmányúton vettek részt. Néhány órás száguldás után értük el Warnemünde kikötőjét. Ekkor már hajnalo- dott, s egyre jobban kibontakozott a homályból a Lü- becki-öböl partja. Kátai Gábor (Következik: Hogyan lehet vonatott — ieneeribeteaaé&s kelmét) SéM!!!.«; Vagyis: közelednek a dán párták.
