Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-01 / 204. szám

OMÉK * 70 25 év 33 hektáron Pillanatképek a mezőgazdasági kiállításról ; Lehetséges-e számot adni . 83 hektárnyi területen egy egész ország negyedszázados fejlődéséről a mező- és élel­miszergazdaságban — merül fel az első kérdés, amikor az ember nekivág a kiállítás pavilon-rengetegének. A lá­togató végignézi az újabb légitársaság óriásgépe látha­tó. A gépből pedig juhok sétálnak ki a repülőtérre. A magyar juh mindenhol kere­sett a világon, s már arra is volt példa, hogy különrepü- iőgéppel utaztak a világ leg­gazdagabb államába, Kuwait- ba. csenyesütők, borkimérések kostolók, lacikonyhák. De 1 álható itt még ostorkészítő mester is. A Heves megyei „boltok” közül tőszomszéd ■ Ságban van egymással a gyöngyösi Mátrakinese és az abasári Rákóczi Termelőszö vetkezet és a domoszlói Az OMÉK’ *0 légifelvételről. A pavilonok között áttekinthető rendben állnak a leg­modernebb gépújdonságok. gépeket, a Korszerű falu” elnevezésű bemutatóterem­ben a gumipadlóval, trágya­ráccsal. öniíatóval ellátott szarvasmarha-istállót, . meg­nézi a fekvő lovon ostorát pattogtató csikóst és fölötte a levegőbe emelkedő K—2t> óriás növényvédelmi helikop­tert és megadja magának a választ. Többet lehet látni, mint 25 év fejlődését, illetve negyedszázad alatt gyorsabb, sebesebb tempójú volt ez a fejlődés, mint bármikor előt­te. Teljességében bemutatni a kiállítást lehetetlen, ám néhány jellemző kép sok mindent elmond a 67. mező­gazdasági kiállítás és vásár­ról. ★ Áll a merklin játékszeré csőváz, emeletmagasságú ponyvát tart. Pótkocsi ka­nyarodik mellé zöldtakar- mánnyal, a pneumatikus fú­vókán, mintegy légliíten öm­lik a lucerna a fóliába. Mű­ködik a légtelenítő csőveze­ték, s két ember közreműkö­désével már be is fejeződött a hagyományosan oly nehéz­kes silőzás. A csőszerkezetet ha. lebontják, 15 vagon kitű­nő minőségű takarmány zöl­déit a műanyag alatt, a ha­gyományos 45—50 százalékos veszteség helyett mindössze 12 százalékos tápanyagvesz- tesé^gel. A Pestvidéki Gép­gyár és a Keszthelyi Agrár- tudományi Lgyetem Terme­lésfejlesztési Intézetének kö­zös vállalkozásából született „merklin szerkezetből” még ebben az évben 100 darab kerül a hazai mezőgazda­ságba. ★ Óriási embergyűrü. Szinte lehetetlen áthatolni rajta. Az érdeklődők valóságos hadse­rege veszi körül Jánost, vagy ahogy Kiss Imre mondja. Jancsit Jancsi rá is szolgál az érdeklődésre, 532 kiló. A irrötái Egyesülés Tsz óriási ó.'szraja nyugodtan hősül a külön számára épített szal­matetős karámban. Hatalmas agvarai vannak. akárcsak egy vsdk'>n"ak. Jancsi négy­éves. s gondozója, Kiss Imre szerint otthon naponta négy és fél kiló koncentrált tápot fogyaszt, jó étvággyal. ■k A fényképen egy londoni A könnyűipari pavilonban a Gyapjú- és Textiinagyke- reskedelmi Vállalat gyapjú­ét» juhszakértókből álló in­formációs szolgálatot tart, hogy az érdekelt gazdaságok­kal megbeszéljék a tenyész­tésben és gyapjúkezelésben előforduló hibákat, hogy ez­zel is segítsék a fontos nép­gazdasági ágazat további elő­relépését. Talán kevesen tud­ják: a felvásárolt juhok 90 százaléka exportra kerül, s igen fontos része külkeres­kedelmünknek. Megváltozott a kiállítás. A gépek egyeduralomra törnek a mezőgazdaságban. A pará­nyi jugoszláv „Pasquaii” mi­nitraktort valószínűen szíve­sen látnák a magyar háztáji gazdaságokban is elérhető áron. Az új szovjet SzK—5- ös Nyiva kombájn és a szu­perkivitelű MTZ reméljük hazánkba is eljut hamarosan. Az NDK kiállítói arra töre­kedtek, hogy alkalmazkodja­nak a speciális magyar kö­vetelményekhez. Az NDX- pavilonban tartott sajtótájé­koztatón arról is szó esett, hogy kooperációra kerülhet sor a Vörös Csillag Traktor­gyárral a ZT—300-as modern traktor közös munkagép- parkjának kialakításában. A vásár forgatagában fel­tünedező Mercedes, Mann és Lanchia kamionok is jelzik a nyugati tőkésországok jelen­létét. Nyolc országból mint­egy 50 nyugat-európai cég állít ki a vásáron, jelezve, hogy a magyar mezőgazda- sági és élelmiszergazdaság benne él a nagyvilág vérke­ringésében. ★ Heves megyével a vásár csaknem minden területén találkozhat a látogató. A ku­tatóintézetek pavilonjában a kompolti intézet fémjelzi megyénket; A lovasdíszpa- lyán a megnyitó közönségé­nek tapsa kísérte a Szilvás­várad! Állami Gazdaság ötös lipiciai kancafogatát. k Kétségtelen, hogy az első napok legnagyobb forgalma a kiállítás „Sohojában” van, ahol egymást érik, valóságos utcasorokat alkotnak a pe­ÁÉÉSZ boltja. A gyöngyösi­ek három ötszáz literes hor­dóból mérik a mátraalji bo­rokat és Horacskó Mihály üzletvezető szerint 200 ezer forintos forgalomra számíta­nak. Az a basának egymás mellett sárgálló hordóikból igen gyorsan fogy a muskát- otonell. A következő „utca­sarkon” a nagyrédei pavilon kovácsoltvas lámpái alatt pi­henik a látogatás fáradal­mait a kiállítás látogatói. — sz —< Je'sr^s fejlesztés a petöfibányai gépüzemben i Uj nagycsarnok épül Az utóbbi hónapokban szembetűnően fejlődött a Mátraalji Szénbányák petőfi- bányai gépüzeme: a rekonst­rukció mellett vadonatúj sze­relőcsarnokot létesítettek, ál­lítottak munkába. A korsze­rű épületbe már megkezdte költözését as eddig Budapes­ten dolgozó javítóüzem, s egyben el is végezték .itt az első munkáikat. A .kotrógé­pek karban tartusa, nagyobb javítása, felújítása jelenti az üzemrész feladatát, s ennek ellátásához a következő idők­ben minden szükséges esz­közt, körülményt biztosíta­nak. Szó van arról, hogy a jelenlegi hőközpontot bőví­tik, s így alkalmassá teszik az új csarnok lútesére is. Egyidejűleg másik nagy­csarnok is épül az üzem szé­lén. Kivitelezésével jelentő­sen előre szeretnének halad­ni az idei bányásznapig — a dolgozók ünnepi felajánlása ez —, hogy a továbbiakban, még a kedvező időt kihasz­nálva mielőbb tető alá ke­rülhessen az épület. Szeret­nék, ha még az esős ősz be­állta előtt ebbe az üzemrész­be is beköltözhetnének a dolgozók. A/W/iAAAAAAAAAAíVVVVkVWúV\AA/Vv\VW/J'AAAíVWW’/' vAA/VSA'VVN'VVV' * Hiába lövetlek 1930. szeptember 1-röl így emlékezik a krónikás „Néhány órán kérésziül harctérre vált Budapest. Meg- < állták a gépek, megakadt a forgalom, s a fegyvertelen < munkástömegek felvonulását nem tudta szétverni a. áll’O < felfegyverezett rendőrség es csendőr ség semmiféle erő- < szakkal sem. Hiába rohantak a munkásuk a luvasoszta- < gok. riadóautók. páncélgépkocsik, hiába töveitek a róva- ros dolgozóira: az ellenforradalom terrorapparátusa gyón gének bizonyult a. főváros elszánt dolgozóival szemben.' < Mi volt a végletes elkeseredettség oka? A politikai < és gazdasági elnyomottság. Ezt u tényt minden szónál beszédesebben állapította meg a jegyzőkönyv, amely a 5 tüntetés egyik halálos áldozatának hagyatékáról készült. < Danyik János fiatal építőmunkás zsebében 4 Útién ta- < láttak és a munkakönyvét, amely szerint 1929. nővén:- j here óta nem volt munkája s megfejthetetlen csuda, hege < miből élt! Ö maga már nem' válaszolhatott erre a gyűl- j relmes kérdésre. I De válaszoltak a pesti nyomort anyák, a c sőlakók. az i éhbéren vergődő munkások és munkásnak. Es válasz:!- $ tak a szalmatetős, roskadozó vályogviskók falun, a mór- $ bús hungaricus áldozatai, az abszolút egyke és egyse. \ 1930. szeptember elsején megrémült a Vár ura, a kor- s máiig elnöke, a tábornoki egyenruhában feszítő Gömbös, s a rendőrség hírhedt vezetői. Sortüzek fejeztek be a na- i pót. i Vidékén Miskolc. Debrecen, Pécs. Győr munkásai £ csatlakoztak pesti társaikhoz. Sopron, Eger. Székesfehér- $ vár. Baja, Veszprém, Hódmezővásárhely, Békésgyula } utcáin is felharsanlak a munkás jelszavak, kommunista i röplapok jelentek meg. ‘ ^ 1930. szeptember 1. azt bizonyította: a reakció nem legyőzhetetlen: hogy a szociáldemokrata munkások is nyomban csatlakoznak a kommunistákhoz, mihelyt a közös ellenségre lehet csapást merni. As események bi­zonyították: történelmi következménnyé vált a munkás- egység, valamint a parasztság felzárkózása a munkásság oldalara. „Munkát! Kenyeret!" — követelte az 1930. szeptem­ber 1-i tömeg. Olyan jelszó volt e.z, amelynek politikai tartalmát nem kellett magyarázni senkinek. A tanulság pedig időtálló: a forradalmi párt igazát nem lehet meg­semmisíteni, es bármily nagyok is egy nemzedék nehéz­ségei: el kell tűnnie, amit a történelem halálra ítélt. (F. M.) A fasizmus elleni hűre napja Szeptember elseje közismerten a máso­dik világháború kirobbantasanak napja. Ok­kal tette tehát éppen e napol a fasizmus elleni harc es az áldozataira való megemlé­kezés ünnepévé a náci bűnösök üldözésével foglalkozó tavalyi moszkvai nemzetközi értekezlet. A második világháború, a maga 50 millió halottjával, és a lelki sérülések máig sem gyógyuló sebeinek százmillióival, kétségtelenül a fasizmus legszörnyűbb bün­tette. A moszkvai tanácskozás nem vélet­lenül „aktualizálta” ezt a gyászos évfordulót! a háború mementója eladdig megmaradt az általánosságok szintjén. Mostantól a világ dolgozói nem egyszerűen a vérzivatarra em­lékeznek, hanem annak kirobbantóira és az őket hatalomra juttató társadalmi körülmé­nyekre is. A fasizmus sem tűnt le második világ- háborús vereségévével. „Termékeny az öl. amelyből kikeli” — intette óva az embe­riséget Brecht, a fasizmus máig legsikere­sebb szatírájában, az Arturo Ui-ban. Mint- ahogy nem véletlen ennek a darabnak a nagyarénái találóbb német címe: „Arturo íh feltartóztatható felemelkedése”. A felemel­kedni mindig kész fasizmus feltár tóztathátö- ságára utal ez a mai megemlékezés. A fasizmus a burzsoázia legvéresebb, legkegyetlenebb diktatúrája — állapította meg már 1935-ben a Komintern nevezetes VII. kongresszusán Dimitrov, a nácik lip­csei perének vádlova vált fő-vádlottja. De korunkban is számos példája akad annak, mint dobja sutba a burzsoázia a demokratiz­mus álarcát, ha valóban veszély fenyegeti osztályuralmát. „Ha a többség balra ment. leinek kell a parlament” — faraglak rig­must múlt századi német értelmiségiek a burzsoá mentalitásról. Naponta olvashatunk a kapitalista országokban élő dolgozók es elnyomóik összecsapásairól, és kísért a fa­sizmus módszere ha a kenti egyetemen sor- tűs dörren a háború ellen tüntető diákokra és ha e háború során az auschwitzokkal vetekedő lágereket hoznak létre, az ukraj­nai falvak és Lidice, meg Oradour példáját, ismétlik Dél-Vietnamban. Nem múlt el a fasizmus veszélye, válto­zatlanul érvényes Julius Fucsik intelme: „Emberek, legyetek éberek!” (KS) M un kát ár s a i n k k ii Ifö Időn Berlintől a Harz-hegységig HAT NAP KEVÉS AH­HOZ, hogy az utazó, vagy nevezzük vendégnek, alapo­sabban megismerkedjék egy ország életével. Ahhoz vi- szint elég. hogy bepillant­son munkájába, eredményei­be, gondjaiba, terveibe. Kü­lönösen, ha a vendéglátók olyan gazdag, s változatos programmal kedveskednek, mint velünk tették a hallei kollegák. Berlin, Halle, Lipcse, Drezda, Weimar, Buchen­wald, Thüringiai erdők, Harz-hegység'. Valamennyi felejthetetlen, örök emlék. Ezúttal azonban mégsem a festőién szép Harz-hegység- ről, a szelíd, pompás thürin­giai tájakról, a művészeté­ről, humanizmusáról híres Weimarról esik szó. Mégpe­dig azért nem. mert utazá­sunk fő célja sem a pihenés volt, hanem a tapasztalat- szerzés. barátaink életének, munkájuknak, eredményeik­nek. gondjaiknak a megis­merése. SOKAN TETTÉK MAR FEL A KÉRDÉST: hogyan él, mennyit keres az NDK- ban egy esztergályos, orvos, tanár? Hogyan lehet lakás­hoz jutni? Milyenek az árak az üzletekben? Hogyan él­nek a magyar fiatalok? Meddig kell egy Trabantra várni az NDK-ban? Menjünk tehát sorjában. Mennyit keres egy nemet esztergályos? Esztergályosa válogatja. Ugyanis az üze­mekben szigorú teljesítmény­bérezés van. Aki tehát töb­bet dolgozik, az többet is keres/ A ,,plafon” különben 200—300 forinttal magasabb, mint itthon. Van azonban egy lényeges különbség: az üzemekben rendkívül szigo­rú a munkafegyelem. A hét­nyolc órás munkaidő valóban munkával telik el, a mű­szak végén mindenkit külön- külön értékelnek: ki meny­nyit és hogyan dolgozott? AZ EGÉSZ VILÁG TUD­JA, hogy kevés a munkaerő az NDK-ban, Mindezek elle­nére azonban még sincs na­gyobb munkaerő-vándorlás, illetve gyakorlatilag nincs káros fluktuáció. Ennek oka pedig a következő: a Német Demokratikus Köztársaság­ban elsősorban nem a ta­nácsok, hanem az üzemek adnak lakásokat. Szinte va­lamennyi üzem külön lakó­telepet épít, és akik munká­jukkal megérdemlik. azok egy-két éven belül lakáshoz jutnak. A nem üzemi dol­gozók viszont ugyanúgy sor- baállnak, mint nálunk. Meg­kérdeztem, hogy például a híres Buna Művekben, vagy a Bitterfeldi Elektrokémiai Kombinátban egy tehetséges családos szakmunkásnak meddig kell várnia lakásra? A válasz így hangzott: egy, mástól évig. A lakások 90 százaléka különben kettő-, háromszobás. Egyébként a lakáshiány ugyanolyan sú­lyos gond, s politikai kérdés az NDK-ban is, mint Ma­gyarországon. Az viszont biztos: az üzemi dolgozók előbb kapnak lakást. És hogy mit keres egy or­vos? Ez is átlói függ. ki­ről van szó. Berlin egyik üzletének kirakatában pom­pás szőrmekabátok sorakoz­nak. Egy kabát ára: 15 000 márka, átszámítva 45 000 forint. Megkérdeztem a né­met kollégától: kik vásárol­ják ezeket a kabátokat? „Vezető beosztású orvosok, gyárigazgatók, művészembe­rek" — válaszolta. ÉS HA MÁR SZÓBA KE­RÜLTÉK AZ ÁRAK: rend­kívül nehéz „okosnak" len­ni. Mert igaz. hogy hat már­káért (18 forint) már lehet egy jó zsebórát venni, de az is igaz. hogy egy nálunk 110 forintos szifon az NDK- ban 270 forint. És hogy még nagyobb legyen a káosz: a Wartburg gépkocsi az NDK- ban drágább, mint Magyar- országon. A várakozási idő sem kevesebb: egy Tra­bantért öt-hat évig kell vár- pi Benlinben. Drezdában, Halléban, sőt még Zwickau- ban, a Trabant-gyár felleg­várában is. Apropó, Trabant! láttuk az első négyajtós, ötszemé­lyes Wartburg-motoru* Tra­bantot. Biztos, hogy nagy sikere lesz. VÉGEZETÜL A KINT DÓI,GOZÓ MAGYAROK­RÓL. Mindenekelőtt nagy szükség van rájuk. Bármerre jártunk — üzemekben, szó­rakozóhelyeken, üzletekben — tapasztaltuk, hogy kevés a munkaerő. Berlin egyik legnagyobb. legelőkelőbb szállodájának éttermében három asztal kivételével va­lamennyi asztalon „foglalt" tábla állt. Megkérdeztük, hogy kiknek foglalták le az asztalokat? A választ egy bolgár származású pincértől kaptuk: „Mindössze hárman vagyunk a műszakban. s nem bírjuk a vendégeket kiszolgálni, ezért tettük ki a foglalt táblákat.” S MI A NÉMETEK VÉ­LEMÉNYE a magyar fiata­lokról? Jó részük nagyon komolyan dolgozik, szorgal­masan tanulja a nyelvet, lel­kiismeretes, pontos. Nem ke­vés viszont azoknak a szá­ma sem, akik nem éppen munkával, szorgalommal igyekeznek feltűnést kelteni, különben nagyon .jól érzik magukat, nem is keresnek rosszul, s ki-ki a maga mód­ján élvezi a távoliét, a kül­lőid örömeit. Koó« József (Következik: Ti, akik Weimar felől az Etters-liegyre jöttök) 197«. szeptember L, kvéé

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents