Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-03 / 206. szám
Gyáróriás Péten "Magasan ívelő, kanyargó kékesfehér fémcsövek, karcsú tornyok, csillogó tartályok, sárga füstöt lehelő ké- ttíiényék. Péti Nitrogénművek. Innen, hat emelet magasságból, az irodaépület tetejéről is alig látni be a 90 holdén elterülő gyáróriást. Pelülnézetből, mini maketten, kicsinyek a csőrendszerek, a íémcsarnókok, mint játékvodasag műtrágyaigénye is. Az 1930-as években sóiknak bizonyult a péti gyár termelése — Egyiptomba exportálták a pétisó egy részét. Most ösz- szehasonlíthatatlanul több műtrágyát igényel a hazai mezőgazdaság. Ezért született meg a Gazdasági Bizottság döntése, a Péti Nitrogénművek bővítésére. S ezért kezdték meg 1965-ben a 3 miihatóanyagú talajtáplálékot állít elő. Néhány éve Péten készül a furfuril, alkohol, a íurán- gyanta alapanyaga. Ezt megelőzően Nyugatról importáltuk a vasöntés e fontos kellékét, most pedig már exportra is termel a gyár. Izo- •propilamil üzemük a triazin típusú gyomirtó szerek alapanyagát gyártja (az ismert A péti gyár — a magasból. (MTI foto — Mező Sándor felv. — K.S) na tok -mozognak az anyagot szállító szerelvények. Nagyon kicsinek érzem magam az égbe nyúló torony tövében. A karbamidüzem bejáratánál rajzos tábla figyelmeztet: Gázálarc és védősisak viselése kötelező. A toronyban cseppentik ki a folyékony karbamidot — s mire leér — apró, szilárd, szemcsékké dermed. Erős szag csavarja az orrom, marja a szemem. A napokban felavatott ammóniaszintézis-üzem lépcsőit .járom. A földgázt itt 800 fokon 34 atmoszféra nyomás mellett vízgőzzel kezelik. Nyers szintézisgázzá — hidrogénné és nitrogénné bont- Ijáte.-A- bontó tér — vörös és narancs színben izzó. A kémlelőnyíláson szembe csap a 800 fokos hőség lehelete. A vezénylőteremböl az egész gyár irányítható. Állandóan ellenőrzik a gyártási hőmérsékletet, a vegyi folyamatokat: az irányító központ memóriája 200 adatot regisztrál. Amikor 1932-ben megkezdte termelését a péti vegyiüzem, naponta 20 tonna ammóniát dolgozott fel pétisóvá. Azóta csaknem harminc - szorosára nőtt a gyár termelése. De hasonlóan nagy mértékben nőtt a mezőgazliárd forintos beruházást, új ammóniaszintézis-üzemet építettek angol berendezésekkel, az Európában alkalmazott legkorszerűbb technológiák alapján napi 420 tonnás kapacitással. Növelték a salétromsav- és a pétisó- üzem termelését is. Az új üzemeket augusztus 20-án adták át. ünnepélyesen. Az így bővült vegyi- gyáróriás évente 200 ezer tonna nitrogénműtrágyával ad többet a mezőgazdaságnak, mint korábban. Uj termékkel :is növelték a választékot. Évente 100 ezer tonna koncentrált nitrogén műtrágyát — karbamidot — állítanak élő. Ez a talajtáplálék csaikneín kétszer annyi hatóanyagot tartalmaz, mint a pétisó. Amikor 1954—55-ban. befejezték a Péti Nitrogénművek újjáépítését és rekonstrukcióját — azt mondták, ez a gyár elérte fejleszthetősége csúcsát. Tovább nem növekedhet. Csakhogy időközben új technológiák születtek, a kutatólaboratóriumok új gyártási módokat, új termékeket kísérleteztek ki. A kettős műtrágyagyár a Nehézvegyipari Kutató Intézet technológiája alapján nitrogén és foszfor kukoricagyom-irtó szemek, a Hungazitnak is ez a hatóanyaga). A gyár kutatómérnökei dolgozták ki a szorbit- gyártás technológiáját és nagyüzemi gyártását. A szorbitot a dóhány- ás textilipar használja, az élelmiszeripar pedig a szorbitbói állítja elő a gluiko- nont, a cukorbetegek édesítőszerét. A technológiát, a pétiek eladták Csehszlovákiának és Spanyolországnak — mindkét helyen gyárat építenek a Szorbitgyártásra. A THT — új gázszagosító anyaguk. A vezetékes gáz szagosítására eddig használt anyag nem vált be, mert a vezeték vascsövével reakcióba lépett, elbomlott, csökkent, vagy teljesen megszűnt riasztó, ffigyelmeztető hatása. Az új anyag a kísérletek szerint rendkívül intenzív, nem bomlik, tartós es biztonságos jelzést ad. A Péti Nitrogémnűvek há- nommilliárd forintos bővítése után a Gazdasági Bizottság határozatot hozott a további fejlesztésről — 8 és fél milliárd forint beépítéséről. Ha elkészül az új létesítmény, több műtrágyát termel, mint most az összes hazai műtrágyagyár együttvéve. Kádár Márta TÍZEZER A RETIKÜLBEN Már cks ajtóban voltam. Tinikor megszólalt a telefon csengője. Egy másodpercig gondolkoztam, visszamenjek, ne menjek. — Tessék! A vonal túlsó végéről egy tun hang kérdezte a ■nevemet. Mondtam, én vagyok. Mit óhajt? — Tibor, szeretnék magával beszélni. Mikor tud fogadni? Két dolog is zavart egyszerre. Az egyik: fogalmam sem volt, kivel beszélek, mert a bemutatkozáskor nem értettem jól, milyen nevet ■mondott. A másik: ha a keresztnevemen szólít, közelebbi ismerősnek kell lennie. Eszerint kell vele bánnom. De ki-lehet ez a nő? Fiatal? A hangja szerint alig múlhatott húsz éves. Mit számít a hang? És ha negyven? — Mikor alkalmas magának? — kérdeztem vissza. — Akár most is. — Sajnos, ez most nem lehet, mert várnak rám. Nem hazudtam, csakugyan vártak rám a kistanácsteremben. Értekezlet kezdődött ezelőtt két perccel. — Jobb is volna a hivatalos idő után. Megtenné? Önkéntelenül az órámra néztem. Megtenném? Kezd érdekes lenni. Fogalmam sincs, hogy kivel beszélek, ki az, aki a hivatalos idő után akar velem találkozni. — Rendben van. Van ugyan egy kis elfoglaltságom .télutón, de ha maganak is megfelel, fel hatkor találkozhatunk. — Jó. Még valamit. Press- szóban nem szeretnék beszélni, mert olyan természetű dologról van szó. Nem haragszik? — A. hivatali szobám megfelel? — Nekem nagyon, Fél hat előtt öt perccel már ott ültem az íróasztalomnál. Milyen ronda is a férfi. Azt vettem észre, hogy pózba vágom magam. Mintha egy tükör előtt ülnék, beállítom a testtartásom. Figyelek a vállam lejtésére, a könyököm elhelyezésére, magam elé teszek egy aktát, pedig nincs vele már dolgom■, és megigazítom a mappát a márvány írókészlet előtt. Fél hat. Senki. Megmondtam a takarítónőnek, ha keres valaki fél hatkor, engedje be. XJgy látszik, az ismeretlen telefonáló meggondolta magát. Talán jobb is így. Egész nevetséges kezdek lenni, Öt perc késéssel megérkezett. Amikor benyitott, rögtön tudtam, kicsoda. Valamikor a férjével együtt dolgoztunk a. környék egyik termelőszövetkezetében. A férj anyagbeszerző volt. Úgynevezett ügyes ember, aki mindent elő tudott teremteni. Legfeljebb néhány liter bort rászánt. A dohányzóasztal mellé ültünk. Cigarettával kínáltaim. Nem dohányzik. Mondta. Láttam rajta, zavarban van. — Nem tudom, hogyan kezdjek hozzá. Ne nevessen ki! — Vágjon bátran a közepébe. — A férjem azt mondta, magának csak egy szavába kerül. Ezért mertem zavarni. — Miről van szó? — Tudja, van nekünk egy lakónk. Annak kellene valami lakás. Knjaj! Lakás. Inlcább kérné el a ruhát, ami rajtam van. Hogyan -magyarázzam meg neki, hogyan ... ? Nem volt rá időm. — Nézze, meghálálom. Rámeredtem. Elöntött a forróság. Csak nem? ... — Nagyon kedves motyogtam kínomban. Egyre keservesebbe» érestem magam, Vállalatainknál csökkent a fluktuáció, de még gond a munkaerőhiány, és baj van a fegyeiemmel Ülést tartott az SZMT elnöksége Elnökségi ülést tartottak szerdán délelőtt Egerben, az SZMT-nél. Ez alkalommal mindenekelőtt jelentést adtak a megyei szakszervezetek 1967. évi küldöttértekezletén .hozott határozatok végrehajtásáról, majd a munkaerő- gazdálkodás, a munkaszervezés, a munkafegyelem javítására tett munkahelyi intézkedések I. félévi tapasztalatairól tájékoztatták a testületet, Az utóbbi beszámoló kapcsán — egyebek mellett — elégedetten szóltak Heves megye gazdasági fejlődéséről. Bejelentették, hogy a közelmúltban megvizsgált 15 vállalatunknál — a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat kivételével — csökkent a munkaerő-vándorlás. A létszámhiány egyébként általános: forgácsolók, lakatosok, luizánkovácsok, villany-, vízvezeték-, gáz- és vasbeton- szerelők, kőművesek, ácsok, boltvezetők, szakácsok, felszolgálók kellenének! Pótlásul többnyire tanulóképzéssel és szerződtetéssel, házi tanfolyamok indításával próbálkoznak, másutt — mint például a tanácsi építőknél — munkaerőtoborzással igyekeznek a hiányt enyhíteni. Hiba, hogy a vállalatoknál még mindig nem hasznosítják kellően a belső tartalékokat, noha egyes ésszerű átcsoportosításokkal, a fegyelem határozott szilárdításával, a házon belüli vándorlások szabályozásával, megszüntetésével számottevően csökkenthetnék az idegen szükségletet, elkerülhetnék az egészségtelen toborzásokat. A munkaerő megtartásában, a kereseti aránytalanságok. tompításában, a termelékenység fokozásában sokat segített az idei bérfejlesztés. Az iparban 4,5 szá- zaléklcal, az építőiparban 7,1; az autóközlekedés területén 9.1: a kiskereskedelemben pedig kereken négy százalékkal növekedtek a bérek az első félévben. Vállalatainknál másrészt új munkaeszközök igénybevételével, elsősorban a nehéz fizikai munka gépesítésével igyekeztek főleg a segédmunkásokat pótolni, a létszámgondokat enyhíteni. A Fi- nomszerelvénygyár és a Mátra vi délei Fémművek az anyagmozgatást, a hulladékszállítást gépesítette, építőipari vállalatainknál új felvonóit, habarcsszivattyúk, betonkeverők beállításával, be- tonüzem-bővítéssel, uj technológia bevezetésével (az alagútzsalus módszer megvalósításával) javítottak a korábbi helyzeten. A Hatvani Cukorgyár a répamozgatás korszerűsítésével igyekezett csökkenteni a nehéz fizikai munkát, míg a konzervgyárban a termelés mindhárom jelentős vonalát modernizálták. A kereskedelemben és a vendéglátóiparban pedig az árurakodast, a válogatást és feldolgozást gépesítő MÉK- intézücedés hozott jelentős változást. Mindezek mellett a munkakörülmények további javításával is törődtek. Gépipari vállalatainknál elsősorban a zajártalom csökkentésével. az állami építők a külső munkahelyek jobb szociális ellátásával, a konzervgyáriak a főzeléküzem optimális megvilágításával, a kereskedelmi vállalatok pedig az elárusítóhelyiségék tökéletesebb felszerelésével tették vonzóbbá a munkát. Említést érdemelnek azonban azok a kezdeményezések is, amelyekkel a munkaidő jobb kihasználására törekedtek. A Finomszerelvénygyárban például normaóra-in jgtákarí tétkor kétforintos évadiját ii- vetnek a javaslattevőknek, illetve a műszaki állománynak, s így az első félévben nem kevesebb, mint 51 ezer normaóra-megtakarítást j a- gyezhettek fel. Ugyanekkor az improduktív és alkalmazotti létszám megtakarítása esetén 25—30 százalékos bérvisszatérítést adnak, ám. szintén hasznosan kamatozik. Kedvező tapasztalat, hogy a .monoton munkáknál — sza- Lagrendszernél — több helyütt kétóránként 10—10 perces pihenőt vezettek be a ki- kapcsolódásra, erőgyűjtésre, néhány vállalatnál pedig megszüntették a családos anyák éjszakai foglalkoztatását. Dicséretes a vállalatok ilyenféle igyekezetei, ára elkeserítő, hogy egyidejűleg a dolgozók nem mindenkor hálásak az érdekükben tett intézkedésekért. A vizsgált 15 vállalatnál sajnos összességében romlott a munkafegyelem: a tavalyi 243 helyett az idén 308 esetben kellett büntetést alkalmazni. Csupán az elbocsátások száma csökkent 18-ról 12-re, a megrovások, szigorú megrovások, a különféle kedvezmények, juttatások az alapbérek mérséklésével járó fegyelmik, áthelyezések jóval gyakoribbak voltak, mint korábban. Az iparban és az építőiparban főleg az igazolatlan, mulasztások, mértéktelen italozások, a munkavédelmi szabályok [megszegésed, a kereskedelemben a súlycsonkítások, hibás árazások, fiktív blokkok kiadásai, az élelmiszeriparban, állami gazdaságokban pedig a társadalmi tulajdon terhére elkövetett vétségek miatt kellett a dolgozókat felelős ségre vonni, büntetni. (-i) Apróságok és világszínvonal mondjuk. Nálunk is, itthon. Az irdatlan távolság, amely hajdan elválasztott bennünket a világszínvonaltól, egyre csökken, minden területen szívós, kitartó küzdelmet folytatunk, hogy ott tudjunk lenni az egyre gyorsuló gazdasági versenyfutásban az élmezőnyben. A szarvasmarhatelep csupa betonüveg csarnokában mindössze ivét embert találok. A gépek végzik a rájuk bízott munkát; fejnek, automatikusan adagolják a takarmányt, lehúzzák a feleslegessé vált almot. Es ekkor megjelenik az egyik dolgozó, mindkét kezében vödör, sorban. itatja az állatokat. Valaki ugyanis kitalálta, hogy jelentős megtakarítást lehetne elérni, ha csak minden két tehén közé tennének egy ön- itatót. így is tették. Csakhogy az önitatót a két tehén közül az egyik sem éri el. A jászol végébe szerelt vízcsap pedig hiába ontja a friss ■vázét, a jászolnak nincs megfelelő lejtése, a víz nem jut el a szomjas állatok elé. Mit lehet tenni? Marad a nagyon régi, de nagyon biztos módszer; vödörrel végigjárni a háromszáz jószágot. A komplex szarvasmarhatelep tizenöt- millióba került. Lehet, hogy talán ezer forintnál is többet takarítottak meg az ön- itatók újfajta elhelyezésével. Marad a vödrözés. Pedig a kézi munkaerő drága, nálunk különösen kincset ér azokon a területeken, ahol a kevés munkaerőt okosan kell elosztani a sok munkahely között. Egy apró „újítás” kihatása sokfelé ágazhat. A másik szarvasmarhatelepen minden a legnagyobb rendben volt, belülről. A modem, szemre is tetszetős épület impozánsan emelkedett ki — a sárból. Arra ugyanul s»r nem futoua. bogy utat ís építsenek a sók milliós vállalkozáshoz. A takarmányt szállító gépek elakadnak, küszködnek, a takarmányszállítás késik, az embereik néha kasokban hordják be a tekarmányt. A precízen kidolgozott technológia, a nagyüzemben elengedhetetlenül szükséges, percre meghatározott munka- ritmus ilyen, jelentéktelennek tűnő apróságokon is megbukhat, s hiába a milliós, modem felszerelés, épület, ha a megtakarított betonút hiánya az egész technológiát felrúgja. Könnyen felesleges ször- szálhasogatással vádaskodhatnak, mondván, kár az ügyet ekkorára felfújni, bolhából elefántot csinálni. Csakhogy ezek az apróságom milliókat jelenthetnek, ezeknek az apróságoknak kevesebb húst, tejet köszönhetünk, drágábban megtermelve. Valami rosszul értelmezett nagyvonalúság húzódix meg a parányinak tűnő hibák mögött, olyasmi könnyed felfogással, hogy ugyan ne legyünk már ilyen kicsinyesek. Igenis legyünk. Legyünk csalt „kukacotok”, szőrszálhasogatóik a legapróbb dolgokban is, hiszen mindany- nyiunk élelméről, ruhájáról, mindannyiunk pénzéről van szó, s egyáltalán nem szégyen olyan apróságokkal törődni, amelyeknek nagy figyelmet szentelnek a világ vezető gazdaságaiban is, hogy a termelést gyorsabbá, olcsóbbá tegyék, hogy valóban világszínvonalon elégítsék ki a fogyasztó társadalom igényeit. S a világszínvonalba beletartoznak az apróságok 139«. gceetember S., tsötörtők Viiágszínvonal. Ha valami az adott technikai körülmények között a legkorszerűbben elégíti ki a jelentkező igényeket, a legmodernebb összehangolt szervezést al- ikalmazza, legyen az ipari vagy mezőgazdasági egység, azt mondjuk rá, ez igen, ez világszínvonal. Egyre többet Egy nőé visszautas'tíani, aki... — Fogadja el. Itt van a retikülömben. Tízezer. Most odaadhatom. Megmeredtem. Jól hallottam? Ügy éreztem, a torkom a kínzó szomjúságtól összeszűkült. Nem tudok majd megszólalni. Az asszony várta a válaszom. A keze a retikülön. — Ide figyeljen! — kezdtem rekedten. — Ha azt mondja, szerezzek egy Váltást, ahová a bérlőjüket ki lehet tenni és akkor maga az enyém lesz, az legalább még hízelgett volna. Vtövég- re bennem is van hiúság. De hogy pénzt mert felajánlani... ! Csak azt nézem, hogy nő. Különben azt mondanám, kotródjék innen. Mit képzel maga? — De Tibor...! De Forgács elvtárs!... — Nagyon gyorsan hagyja el a szobámat. Ügy bámult rám, mint aki nem tudja, észnél van-e, vagy csak álTt.odik, Lassan felállt, a rétikul jót erősen a markába szorította, és az ajtó felé hátrált. Percekkel később eszméltem fel arra, hogy ott állok az ajtó előtt, bámulom a kilincset. És egyre csak az járt az eszemben, vajon általános lehet as a vélemény, hogy nálunk mindent el lehet intézni pénzzel? — Mondd, neked mi a véleményed erről az esetről? (L Molnár Fezem:,
