Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-24 / 224. szám

Egy aste nyárspolgáréknál i Történik napiatokban, SAJNOS Zsámbélii Gábor rendező megbeszéli a szereplőkkel a komédia egyik jelenetét. (Foto: Kiss Béla) Ismerik Önök, kedves ol­vasók a Bódog családot? Igazis, nem ismerhetik, hi­szen ez a meghitt család csak az elkövetkező napok­ban költözik Egerbe. Ponto­sabban a Gárdonyi Géza Színház színpadára. S itt élik majd estéről estére min­dennapi életüket. Hogy mi­lyen ez az élet? Hát olyan nyárspolgári ... Láttak már a kedves olvasók tévéhez ragasztott családot? Nem? Gondolkozzanak egy kicsit hátha akad ismerőseik köré­ben, vagy netán rr.ég köze­lebb is ... Ha láttak, ha nem, ezt a Bódog családot érdemes közelebbről is meg­figyelni ... o o o o Szakonyi Károly először «z Életem Zsóka című mű­vével aratott színpadi sikert. Ezt követte az Ördögheg}', majd a harmadik premier az Adáshiba. E kétrészes komédiában a kispolgárság természetrajzát nyűjtja át a szerző. A szereposztás után a következőket olvashatjuk: „Történik napjainkban, saj­nos”. Nem vitás, hogy a hangsúly ezen a sajnoson van. A budapesti bemutató nagy sikert hozott. Utána mint várható volt az Adás­hiba elindult, meghódítani az ország közönségét: vala­mennyi vidéki színház mű­sorára tűzte Szakonyi ko­médiáját. O O O O Az egri színház évadnyitó premierjeként mutatja be az Adáshibát. A komédiát vendégművész rendezi: Zsámbéki Gábor. Lelkesen beszél a darabról: — Nekem valóban nagyon tetszik Szakonyi komédiája. Jó ötletnek, s nagyszerű da­rabnak tartom. S ami még fontosabb a szereplők is lel­kesednek az Adáshibáért. Amikor először olvastuk össze a darabot Fehér Tibor­nak — ő játssza a családfőt — potyogtak a könnyei a nevetéstől. Elmondhatom jó hangulatban próbálunk, ké­szülünk az egri premierre. A komédiában tulajdon­képpen egy tévé-készülék játssza a főszerepet. Igaz, a közönség nem látja ezt a képernyőt, de a Bódog csa­lád az igen. Az eddig el­mondottakból is kiderül, hogy az -író a tévé-rajongókra és a kispolgári magatartásra lödözi nyilait. Mi olyan előadást szeretnénk produ­kálni, amely egy lépéssel tovább megy ennél a céltáb­Iánál, s az emberi kapcsola­tokról is elmond egyet, most. O O O O Szereplők: Fehér Tibor, Nádassy Anna. Máthé Eta, Púvá Ibolya. Markelt Gábor. Vajda László és Szili József. o o o o A képernyőn izgalmas krimi pereg. A család ott tolong a készülék előtt. Sem­mi másra nem figyelnek. S ekkor nyílik az ajtó s megje­lenik maga a megváltó ... Akit most Krisztosznak hív­nak. Ennél többet nem illik el­árulni erről a komédiáról. Bemutató Egerben: októ­ber 2-án. (márkusz) Járásról — járásra tanévkezdéskor Hevesi helyzetkép Űj tanév, új gondokkal, feladatokkal terhes ország­szerte, Az alapelvek, az Ok­tatási-nevelési célok azo­nosak mindenütt. A gon­dok azonban járásonként mások: különbözik a tárgyi és személy! ellátottság, az oktatói „stáb” sáakmai fel­készültsége. a nevelői te- remtó'kedv. az ötletgazda­ság, a felügyelet és iránví- tás színvonala. Erről ér­deklődtünk: Hevesen Szó- kolai Ferencet, a járási műviődésttgvi osztály ve­zetőjét kerestük fel. — Milyen a szakos ellátott­ság? — Járásunkban ez évek óta govn. iUo nevető tevékeny­kedik iskoUm'-'Htm. Közülük majd tíz százalék — ez saj­nos évek ő<-q ,"qv van — ké- Vesítés nélki'H. Leztóbbiük a T-szq menti községekben ta­nítón Volt olvan iskolánk is. ahol hefen-rvo^qn is te­vékenykedtek. Tudtok, hosv ez a helyet tarthatatlan, meq is tettünk mindent fel - s”'oldáséra. Fev évvel er­a nedqeóavsképző fel­sőfokú ntézménvek számára tájékoztatót készítettünk já­rásunk községeiről. Ismertet­tük a lehetőségeket és adott­ságokat. Magunk is jártunk toborozni fiatal pedagóguso­kat, Az elmúlt tanév elejére sikerült is némileg csökken­teni a képesítés nélküliek létszámát. Azt is elértük, hogy közülük mér húszán levelezésként tanultak. Az új tanév mégis visszaesést ho­zott. Tizenhat nevelőnk távo­zott különböző okok miatt. Kénytelenek, voltunk 12 ké­pesítés nélkülit alkalmazni. Annyit elértünk, hogy nin­csenek . gyűjfőiskolák”: a lét­szám egyenletesen oszlik meg. — Mi a fluktuáció oka? — Általában a szokásos: nyugdíjazás, lakásproblémák. Érdemes azonban emellett egy új, egy nagyon lényeges hatóerőre felfigyelni: peda­gógusaink egy része anyagi okok miatt mondott búcsúi nemcsak az iskolának, hanem a hivatásnak is. Két mate­matikusunk a jászberényi hűtőgépgyárban talált sok­kal jobban fizető munka­helyre. A hivatás vonzása falun kétségkívül erősebb, mint városon, mégis érde­mes erre a jelenségre felfi­gyelni. — Az elmúlt évinél jobb körülmények közt- kezdték a járás pedagógusai a munkát? — Némi javuló: tsztal­ható. Felújítattuk a hevesi I-es és III-as kzámú iskolá­kat. Beindítottunk egy új napközi otthont. Audiovizuá­lis eszközökkel minden isko­lánk rendelkezik. Nincs lé­nyeges akadálya a kísérlete­zésnek, az új oktatási és ne­velési módszerek alkalma­zásának. Emellett azért akad­nak gondok is. A hevesi li­es számú iskola emeleti ré­sze tanításra alkalmatlan. A tanulók egy csoportja az V-os számú iskolában, másik része pedig a gimnáziumban kezd­te az új évet. A tervezett új iskola sajnos csak 1972-re ké­szül majd el, addig számol­nunk kell a zsúfoltságból fa­kadó gondokkal. — A járási szakvezetés milyen alapvető oktatási-ne­velési célok elérésére inspi­rálja a pedagógusokat? — Az V. nevelésügyi kong­resszus évében, annak szel­lemi-ben valóban nevelésköz­pontú évet szeretnénk meg­valósítani. Arra törekszünk, hogy az eddiginél eredmé­nyesebbé formáljuk az ok- tató-r.eveiő munkát. Szeren­csére szép számban akadnak járásunkban kísérletező ked­vű pedagógusok. Nyolc isko­lánkban folyik kísérleti ma­íematikaoktatás, amelynek Sólyom—Szabó: Űj mezőgazdasági szakkönyvek A közelmúltban a Mező- gazdasági Könyvkiadó újabb erdekes kiadványokkal ör­vendeztette meg olvasóit. A következőkben ezek közül három szakkönyvvel ismer­tetjük meg lapunk olvasóit is. Legkedveltebb, s egyben legelterjedtebb nagyvadunk, az őz. Életét, természetrajzát, tenyésztésének és vadászatá­nak kérdéseit sokoldalúan mutatja be dr. Bertóti Ist­ván: Őzhívás című művében. A szerző, aki mestere az őz­hívásnak, gazdag, több év­tizedes tapasztalatait adja közre. Bevezeti az olvasót e sok türelmet kívánó, de cso­dálatos élményt nyújtó va­dászati mód rejtelmeibe, megismerteti gyakorlásának feltételeit, követelményeit, eszközeit. Szemere László, a már szinte matuzsálemi korú tu­dósunk, egész életét a gom­bavilág kutatására szentelte, amelynek legtöbben a léte­zéséről sem tudnak. Mert a szeptember 24., csütörtök külsőleg jelentéktelen, de íz­re és értékre annál4 jdentő- sebb gombák termőteste a föld mélyében rejtőzik. Ku­tatásuk, felfedezésük, rend­szerezésük és termesztésük lehet hobby, nemes szenve­dély, esetleg jövedelmező foglalkozás. Minderre érde­kes. olvasmányos útmutatást találunk Szemere László: Föld alatti gombavilág című könyvében. „A szőlőt és a bort az em­ber boldogságára alkotta a természet. Fogyasszuk egész­séggel!” így kezdi könyvét a homoki szőlőtermesztés kivá­ló szakembere, Horváth Sán­dor. Amilyen színes, érdekes egyéniség a szerző, olyan a Szőlő a házikerlben címmel megjelent kis könyv is. Ol­vasgatva, lapozgatva vágyat érzünk, hogy szert tegyünk egy kis kertre, ahová szép szőlőlugast vagy néhány sor borszőlőt telepíthetünk. Ez a könyv azoknak segít, akik most indulnak ezen az úton. akik most ismerkednek meg a szőlőtermesztés tudomá­nyával. Horváth Sándor, az • érdeklődő olvasót minden ..mesterfogásra” megtanítja, a telepítéstől egészen a bor ke­zelései^. fiptnmwm ■ * e. — De uram, ön viccel? — kérdezte csodálkozva az igazgató, s Blake mintha azt olvasta volna le az arcáról, hogy tanácstalansága csupán akörül forog: be lehet-e szál­lítani egy ilyen őrültet men­tőkocsival vagy kényszerzub­bony is kell hozzá? De Blake-nek nem volt ideje. Sürgette az igazgatót, s az végül is talán elhitte, amit honfitársa mondott, mert komótosan kinyitotta az egyik oldalajtót, és kienged­te a robotemberek egykori királyát. Blake rohant a tengerészeti hivatalba, ahogy csak a lába bírta. Rövidesen az ONI egyik tisztjénél, Stanley tengerész­hadnagynál ült. Blake gyor­san mindent elmondott ne­ki: hogyan ismerkedett meg Konóval, hogyan próbált a japán közös emlékeket talál­ni, milyen útjuk és beszélge­tésük volt a hollywoodi dombok alján, milyen aján­latot kapott Yamamotótól, és milyen megbízatást adtak végül is neki... Még arról is beszámolt, hogy milyen két­ségek furdalták: nem vol­na-e érdemesebb elfogadni a kilátásba helyezett összege­ket ... A hadnagyra nagy hatást gyakoroltak Blake őszinte szavai. Megkérdezte tőle, hajlandó lenne-e együttmű­ködni az ONI-jal, mégpedig úgy, hogy mindent megtesz, amit a japánok akarnák tő­le? Stanley tudta, miért olyan kiváncsiak a japánok az USA csendes-óceáni had­seregének mozgására... A Pennsylvaniát ugyanis egész egységével együtt a Hawaii­szigeteken fekvő támaszpont­ra, Pearl Harbourba vezé­nyelték. S oda futnak be rö­videsen a többi csendes­óceáni egységek is. Nagy ösz- szevonás készül... Nyilván erről akartak adatokat sze­rezni a japánok, s valószínű­leg már sejtették a hajóhad útját... — Igen ám, de nekem sem­miféle Campbell nevű isme­rősöm sincs a Permsylvánián — mondta Blake. — Mit csi­nálok, ha azt mondják, hogy keressem meg? Es mi lesz, ha leellenőrzik, tényleg van-e egy Campbell nevű kapitány a Pennsylvanián? — Semmi baj, lesz a hajón egy ilyen nevű kapitány! Mi azonnal odaküldjük egy em­berünket a Pennsylvánia fe­délzetére, s majd ő megsze­mélyesíti a nem létező Camp- bellt — mondta nevetve Stanley. — De most még egyszer mondja el, hogyan is írta le Campbell külsejét a japánoknak. Blake gyorsan tájékoztat­ta a hadnagyot, majd — bármennyire is hihetetlen — még időben visszajutott a moziba. Az oldalajtó persze ismét csukva volt, de Blake dörömbölni kezdett, mire az egyik jegyszedőnő mérgesen kinyitotta. Blake félrelökte a meglepett asszonyt, berohant a sötét nézőtérre, aztán lci- sietett az előcsarnokba. A türelmes japánok még min dig az utcán áesorogtak ... SUkc luuanuttt, és vár­ta Kono telefonhívását. A ja- páh nem sokáig váratott ma­gára. Utasítást adott Blake- nek, hogy foglaljon helyet a másnap Hawaiiba induló re­pülőgépre. Blake megpróbál­ta a dolgot elodázni, hogy időt hagyjon az ONI-nak, de miután Chaplin volt komor­nyikja hajthatatlannak bizo­nyult, az amerikai kényszere­detten tudomásul vette az utasítást, bár egyelőre fogal­ma sem volt arról, hogyan értesíti majd .a tengerészeti elhárító szerveket a gyorsan pergő eseményekről. Ha sej­tette volna, hogy az ONI máris figyeli a telefonját, s ezt a beszélgetést is lehall­gatja, bizonyára megnyug­szik. De Stanley erről neki nem beszélt, így nem maradt számára más, mint a re­ménykedés: a hadnagy elég gyorsan intézkedjen, s való­ban azonnal küldje a Penn­sylvaniára azt a bizonyos Campbellt. Ám az ONI-nak is időre volt szüksége, már csak azért is, mert olyan valakit kellett keresnie a fel­adat végrehajtására, akinek külseje megegyezik Blake le­írásával. így aztán, amikor az ONI a telefon lehallgatása révén értesült arról, hogy Blake beleegyezett a másnapi uta­zásba, Stanley azonnal el­küldte egy emberét a légi­forgalmi társasághoz. S Blake egy óra múlva már hiába telefonált a Pan American Los Angeles-i iro­dájába, a kisasszonytól csu­pán ezt a határozott választ kapta: ..Minden helyünk foglak, uütmr”. keretében a legmodernebb módszereket kívánjuk meg­honosítani. Régóta tervezzük a továbbképzési rendszer ha­tékonyabbá tételét. Felvet­tük a kapcsolatot — megyei szinten ez még újdonság — a: Országos Pedagógiai Inté­zettel. Sikerült elérnünk, hogy a szakma legkiválóbb elméleti művelői tartsák majd a? igazgatók, helyette­seik és a munkaközösség-ve­zetők ötnapos továbbkún-é- sét. Az év eleji igazgatói ér­tekezletre meghívtuk az szó- titkárokat és az úttörőcsapat­vezetőket is. hogy megismer­kedjenek az új tanév alap­vető feladataival. — Sok helyi probléma megoldásában csak a községi vezetők segíthetnek. Milyen kapcsolatot tart velük a já­rási művelődésügyi osztály? — A kontaktus jó. Érthe­tő. hogy nem kell sokszor kopogtatnunk segítségért. Is­kolakorszerűsítéshez, pedagó­guslakások felújításához meg­kapunk minden támogatást. A hevesi községi tanács fej­lesztési alapja teljes összegét kulturális célokra áldozta. Igyekeztünk más szervekkel is kapcsolatot teremteni. Kis­körén újabb napközis cso­portot indítottunk. Ehhez az erőmű és a termelőszövetke­zet segítségét kértük. Nem hiába. Az erőmű Vállalta az üzemeltetés költségeit, a ter­melőszövetkezet a technikai dolgozók bérét fedezi, osztá­lyunk a pedagógusokét. Azt hiszem, hogy csak társadalmi összefogással lehet megoldani azokat a problémákat, me­lyek rendezésére egymagunk- ban anyagilag erőtlenek va­gyunk. A kapcsolatot megéri keresni, gondtalanabb tanéve lesz járásunk tanulóinak. Ügy vélem, ez az út nem­csak nálunk, hanem, másutt is járható. (pécsi) Blake még mindig nem gondolta, hogy a hadnagy keze van a dologban. Nem tehetett mást, várta Kono új­bóli hívását. Jó két óra el­telt, amíg a japán újra je­lentkezett. Az „izomember” Közölte vele az új helyzetet, mire a japán azonnali talál­kozóra hívta. Késő este volt, amikor az utcasarkon Blake ismét be­szállt a japán kocsijába. A volánnál ismét Yamamoto ült. — Megváltoztatom az uta­sítást! — mondta halk, de igen határozott hangon, mint aki tökéletesen biztos a dol­gában. — Nem repülővel megy, .hanem a Matsoniával, amely két nap múlva indul San Franciscóból. Útirány is­mét Honolulu ... Ott a Kühn-féle szalon melletti szállodában megszáll... Blake megijedt. Talán sej­tenek valamit a japánok? Hiszen hajóval sokkal to­vább tart az út... Yamamoto nagy köteg pa­pírpénzt- nyomott a marká­ba. Blake gyorsan számolni kezdte, higgyék csak, meny­nyire érdekli a pénz. Nyolc­ezer dollár... Ez igen ... De miért ilyen sok? Nem eny- nyiről volt szó ... Meg ts kérdezte: — Hogy a barátjától se sajnálja a pénzt — felelje Yamamoto. Amikor elváltak, Blake előtt újra ott ágaskodott a tanácstalanság kérdőjele: ho­gyan értesítse Stanleyt? Hát­ra pillantott: két férfi sétált a nyomában. Bizonyára ezek is néme­tek ... — gondolta. Hazafelé indult. Azalatt az ONI emberei teijes gőzzel dolgoztak. Meg­állapították Yamamoto sze­mélyazonosságát: valódi ne­ve Itaru Tac’nibaka, sorhajó­kapitány a japán flottánál. (Folytatjuk}

Next

/
Thumbnails
Contents