Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-24 / 224. szám
A vezeloségválaszfő taggyűfeliröl felenfi&k: Az idő pénz #rr*í> Hasznos jauaslatok a gyöngyösi flSCCiM-nél A 4-es AKÖV gyöngyösi üzemigazgatósága területén övi gozó kommunisták veze- tőségválásztp taggyűlésén a városi pártbizottságot Jakó András, a SZOT igazgatóságának vezetője képviselte, a vállalat csúcsbizottságát pedig Tóth József, alapszerve- üeti párttátkár. A taggyűlést Bzórád Tibor nyitotta meg, majd az irányelvek és a szervezeti szabályzat módosítására vonatkozó javaslatok előterjesztését Márkus István végezte. A vitában sokan szót kérjek és általában nagyon hasznos javaslatokat mondtak el. Zaja Géza például azt tette szóvá, hogy a tagdíjak kiszámításánál nem kellene a túlórák után is felszámítani az öszeget, mert a többletmunkát végzők ezt okkal sérelmezik. Jekkel Ferenc szó-titkár sürgette az üzemi demokrácia erősítését és kiszélesítését. Javasolta, hogy a jövőben a helyi vonatkozású ügyekben mindig az adott munkaterület vezetőinek legyen joguk és lehetőségük a döntésre. Nagycsi fontos volna á szocialista tartalmú családi ünnepségek színvonalát emelni, ehhez viszont megfelelő anyagi alapot kell biztosítani. Sürgette, hogy a többgyermekes családokban a családi pótlékot növeljék meg. Azt is fontosnak tartja, hogy a hatezer forintos kereset fölött is progresszív módon állapítsák meg a tagdíjat. Halász Ernőné a nyugdíjasok alkalmazásának és foglalkoztatásának mostani kereteit lazítaná, mondta, mivel ilyen módon sokat lehetne segíteni az egyes gazdasági ágak munkaerőgondjain. Kosa László szóvá tette, hogy a munkás és a paraszt származású fiatalok a kollégiumi elhelyezésnél nem kaphatnak kedvezőbb elbírálást, nem részesítik őket előnyben. Gábor Tivadar nem helyeselte azt a módosítási javaslatot, hogy a tagfelvételnél feloldják az eddigi megkötöttséget, amely szerint az ajánlóknak huzamosabb idő óta kellett ismerniük a jelentkezőt. Szóród Tibor pedig azt ajánlotta, hogy az alapszervezet vezetősége kapjon jogot a nehezebb anyagi körülmények között élő párttagok tagdíjának mérséklésére. Végül a taggyűlés megszavazta az ajánlásokat, , amelyek között sürgették a korrupció és a jogtalan haszon szerzés elleni erélyesebb fellépést, a munkaerő-csábítás hatásosabb szankcionálását, a közutak korszerűsítésének meggyorsítását, az autóközlekedési dolgozók bérrendszerének felülvizsgálását, mi vei az autóközlekedés szere pe az áruszállításban egyre növekszik, de az itt dolgozók túlzott igénybe vétele ezt a foglalkozást nem teszi vonzóvá. Majd a jelölő bizottság elnöke, Skocsovszky Tibor tett javaslatot az előzetes véleménykutatás alapján. Párt- titkárnak ismét Márkus Istvánt javasolta. A titkos szavazás során Márkus István csak egy ellenszavazatot kapott, a vezetőség hat tagját és a hét küldöttet pedig egyhangúlag választotta meg az alapszervezet tagsága. Mit kér, mit szeretne, mit tervez Hatvan?! Beszélgetés Fehér Istvánnal, a Hatvan Városi Tanács VB elnökével A VAROS SORSA. JÖVŐ JK 22 eaer embert foglalkoztat Ahányan, annyi ötlet, annyi javaslat, annyi kérés. A címzett szinte minden esetben: a város tanácsa. A kéréseket, az érdeklődést pedig így lehetne röviden összefoglalni: merre tart Hatvan? Mit kér, mit szeretne, mit tervez a város a negyedik ötéves tervben megvalósítani? A kérdésekre Fehér Istvántól, a városi tanács vb-elnökét.öl kértünk választ. ■ — Mielőtt a konkrét témákról beszélnénk, elöljáróban el szeretném mondani: elképzeléseinket, terveinket ugyan már összeállítottuk, elkészítettük, de mivel még nem ismeretesek a komplex anyagi lehetőségek, ezért javaslom, hogy csak azokról a várható változásokról, beruházásokról beszéljünk, amelyek már biz- ’tOS&lv« — Természetesen. Kezdjük aklcor az egyik legsúlyosabb gonddal: -jelenleg hány jogos lakásigénylö vár lakást a tanácstól? — Több mint hétszúz. lehetőségeinkhez mérve ez nagyon nagy szám. — A harmadik ötéves tervben hány lakás épült, illetve épül a városban? ' — Mintegy 635. Ebből 206 állami erőből. — várhatö-e lényeges JAVTJLÄS a negyedik ötéves tervben? — Igen. Több mint 800 — állami, szövetkezeti, OTP — lakást szeretnénk megépíteni. Ezenkívül reméljük, hogy újabb lendületet vesz majd az üzemi, a vállalati lakásépítési akció is. A vasút már jelenleg is segíti dolgozóit. Reméljük, hogy a Hatvani Cukor- és Konzervgyár, s a többi üzem, intézmény ts bekapcsolódik az akcióba. — Ha már a lakásoknál tartunk: a Hatvanba tervezett házgyár sok szempont- , ból igen előnyös lenne a városnak. . — Pontosan így van. Elvégre egy nagy beruházásról van szó, és a leendő üzem több létesítménnyel gazdagítaná városunkat, ■ , — Egy jó hírt azonban máris el tudunk mondani azoknak, akik a városban szeretnének kereseti lehetőséghez jutni — Igen A Duna Cipőgyár üzemet létesít Kerekharasz- ton. Az induló létszámot h-, 1 De ez a Sv" a dn -’ájára is 't. Ez az üzem főlsg nőket foglalkoztat majd. — Valószinű ráfér a rekonstrukció, a korszerűsítés, f körötten a város üzleti, Izereskedelmi hálózatára is? — Bár az utóbbi időben mérhető a változás, mégsem vagyunk elégedettek. Azt azonban őszintén meg kell mondani, hogy a kiskereskedelmi vállalatok, és az xmsz rendkívül sokat tett és tesz a város kereskedelmi hálózatának javítására. Lényegesen többet várunk azonban az állami kereskedelemtől. Ne csak a forgalmat növeljék, hanem az üzletek technikai, kulturális színvonalát is. És hogy mit tervezünk? Épül egy új bú■ tcaáruház, egy ABC áruház, a tervek között szerepel az új kenyérgyár megépítése is. Sőt: reméljük, hogy rövidesen autószerviz is lesz a városban. —? Régóta szóbeszéd tárgya már, hogy bevezetik a gázt Hatvanba is, — Ez a másik nagy öröm és egyben nagy feladat. Valóiban lehetőség nyílik, hogy a várost bekapcsolják az országos gázhálózatba. Ez nem kis feladatot jelent a városnak és máris készülni kell rá. — Több mint SOU lakás, házgyár, gáz, kenyérgyár, bútoráruház. Jut még másra is? — Jut. Épül egy nővérszálló, egy új kollégium, ipari szakmunkásképző-iskola is. Tovább korszerűsítjük a város út-, és vízhálózatát ,is. — Mindez nagyon szép program. Hátha még egy művelődési ház és egy strand is beleférne. — Mindkettőre valóban rendkívül nagy szüksége lenne a városnak, hiszen, évek óta ez fáj talán a legjobban a lakosságnak. Őszintén, meg kell azonban mondani, hogy bármennyire is szeretnénk, a művelődési házra, a strandra még várni kell. — A várost több mint 22 ezer ember lakja. Többsége szereti, Ragaszkodik hozzá. Mindez hogyan jut el, hogyan jelentkezik a városházán? — Kétféleképpen. Egyrészt, amikor megépül egy intézmény, egy létesítmény, valamennyien örülnek, és ha kell, segítenek is. Ugyanakkor türelmetlenek is az emberek. Miért nem épül művelődési ház, strand, több lakás? Miért' nem nagyobb ütemű a város városiasodása? Nem tudunk mást mondani: nem az akarjuk, vagy nem akarjükon múlik. Amit lehet, elkövetünk. Nekünk is az a vágyunk, mi is azt szeretnénk, hogy minél szebb, barátságosabb, gazdagabb legyen Hatvan. Koős József A kép megmaradt bennem. A nyugatnémet Krupp- gyárban Herr Falk, az egyes gyáregység igazgatója stop- perral a kezében vizsgálgat- ta az egyik magyar numerikus vezérlésű szerszámgépet. Éberen leste a másodperceket! „A gépeket azért vesszük — mondta —, hogy sokat dolgozzanak. Jóval többet, mint az ember. Sőt, mindig azt a gépet keressük, amelyik az előzőnél is többet dolgozik... Éppen ezért bennünket a berendezés áránál is jobban érdekel, hogy mit tud .. Mindennek már három éve, mostanában mégis gyakran eszembe jut. Eszembe, mert mi is felfedezzük — a zsebünkön át az agyun- iíat is jobb belátásra ösztönző reform késztett erre —, hogy a munkaidő, a gépek kihasználása nem kapitalista kategória, hanem annak közgazdasági tartalma van. Amennyiben tehát a gép nem produkálja azt, amit szállítói ígértek — egyszerűen nem szabad átvenni. Nemcsak Münchenben, Manchesterben, hanem Budapesten sem! „Mi az az egy-két másodperc ...” — hallottam ily esetben a méltatlankodást. A lakonikus válasz után fölöslegessé vált az újabb kérdés: „Egyetlen darabnál valóban semmi, de mi ezzel a géppel naponta több ezer alkatrészt akarunk, készíteni...” A rövid párbeszéd szinte szó szerint megismétlődött. Ezúttal azonban magyar vevő állt stopperral a kezében a nyugati gép mögött... — és határozott udvariassággal azt kérte, hogy olyan gépet adjanak át, amilyen szállítást vállaltak. Nem titok: a szárazelemgyártó angol automata gépsorról van szó. Ugyanez történt az egyik NDK présgéppel és egy olasz műanyaggyártó géppel is. Korunkban a gyártás tekintélyes része már nem csupán hazai, hanem országhatárokon túli vállalatok együttműködésére alapozódik. A bizalom alapja csakis a mindig megbízhatóan dolgozó gép ós a megbízható minőségű termék lehet. A fejlett technikánál nem az a cél, hogy egyetlen egyszer egyetlen vevőnek eladni — és utána úgyis elkerüljük majd egymást a világpiac nyüzsgésében —, hanem megtartani a jó vevőt, illetve a jó eladót. V efníMní mefporo? »u«* i siófoki oWertaforiiunliaii ]Zlo'mr0SÍgonk Pham Duy Le fiatal vietnami meteorológus Szinoptikusként kiértékeli a világ Storno1-, megfigyelöállornásáról érkező jelzéseket és ci helyi észlelésekkel összevetve elkészíti a j prognózist. Jó szakember, bizonyítja az is, hogy aspiránsként kandidátusi értekezést; irt „A hidegfrontok áramlási szerkezetének és áthelyeződésének kapcsolatáról” címmel. Előadását november hónapban tartja majd a Magyar Tudományos Akadémián. Képünkön: a kialakított prognózist rádiótelefonon és telexen továbbítja Budapestre es külföldre. %IT1 foto) Ennek egyedüli alapja: a vásárolt tennék alapján kialakult bizalom. A minőség — az előállított gépek és tennékek megígért minősége — az üzleten túl becsületbeli ügy is. Minél fejlettebb a technika, annál inkább láncreakciót vált ki a rosszul végzett munka, a műszaki ígéret be nem tartása. Gyárak, vállalatok tucatjait érinti határon innen e.-. túl. Tehát pénznél többről van szó. A hitelről. Az adott szó hiteléről .., Ahogy velünk szemben igényes a vevő, a pénzünkért mi is azok lehetünk, hiszen a modern gépek még valamit rejtegetnek. A munkafegyelem szilárdításának kiváló eszközei. A gép diktálta munkatempó, a modern berendezés kezelésének munkafegyelme a termelékenység növelésénél: nem is akármilyen tartalékát jelenti. Nem lehetünk tehát elnézőek, mint ahogy azt nem várhatjuk, hogy velünk szemben elnézőek legyenek külföldi vásárlóink. Ipari „nagyköveteink” — legyen az gyapjúszövet, divatos cipő, téliszalámi, vág' automata szerszámgép — a termékek gazdag sora a világ minden táján naponta minősít bennünket. Mint ahogy — teljes joggal, egyenlő félként — a pénzünkért mi is minősítünk. Stopperral a kézbe:: ugyanis mindenütt érdemes mérni a másodperceket... (D. J.) Vétkek mértéke szerint... Sok esetben tapasztalhatjuk, hogy itt is, ott is jogsértést, visszaélést követnek el a magukról megfeledkezett, a mindenáron érvényesülni akaró, a jogtalan haszon megszerzésére törekvő emberek. Vizsgálat indul, s a vizsgálatok megállapítják ezeket a jogsértéseket. A megállapításokat aztán nem követi a kellő felelősségre vonás. És előfordul olyan eset is, amikor csak általánosságban állapítják meg a jogsértést, de azt mór nem vizsgálják, hogy a jogsértés bekövetkezéséért ki milyen mértékben felelős. Villanyszerelési munkánál 600 forinttal többet akartak fizettetm a megrendelővel. Természetesen sokallta és fizetés helyett panaszt tett illetékes helyen. Tévedés történt volna, tudatos túlszámlázás, vagy egyszerűen csalni akartak? A vizsgálat nem tudta kideríteni. „Bűncselekmény hiányában” ejtették az ügyet, arra hivatkozván, hogy a munkát végeztető cégnél egyéni haszna a felelőtlenségből senkinek néni származott. Az írott jog elítéli azokat, akik jogtalan előnyökhöz juttatnak némelyeket — mások sérelmére. Büntető feljelentést tettek például az egyik tsz főmezőgazdásza ellen. mert különböző ajándékokkal igyekezett kiépíteni e szövetkezet jó kapcsolatát más szervek vezetőivel. A főmezőgazdászt elítélték. Ám azoknak, akik a jogtalan előnyöket, a jogtalan ajándékokat elfogadták, semmi bán- tódásuk nem esett. Az ajándékozottak ellen még büntető feljelentés sem készült. Húszezer forint jutalmat ajánlott fel az egyik tsz az építőipari vállalat brigádjának, ha istállójukat a határidő előtt elkészítik. Az istálló el is készült, a szövetkezet a jutalmat át is adta, csak éppen azok nem részesedtek belőle, akiknek a jutalmat megígérték. A művezető ugyanis, aki a pénzt átvette, tollal belejavított a gépírott szövegbe, hogy ajutalom a műszaki vezetőket illeti. Húsz ember helyett ketten osztoztak meg az ösz- szegen. A munkásokat kijátszó művezetőnek semmi bán- tódása nem lett. Húszezerért. De kezébe adták a munkakönyvét annak a segédmunkásnak, aki a kizsebelőnek egy pofonnal igyekezett törleszteni. Ezek a példák mind egy gondolatot erősítenek: nerr. mindig ítélünk és büntetünk a vétkek mértéke szerint. Pedig van kellő biztosíték a helyes ítéletek kialakítására és kontrollálására. Ez a biztosíték — a nagyobb nyilvánosság. A nyilvánosság ereje, az erkölcsileg elítélendő cselekmények nyilvánosság előtti gyakoribb ismertetése és értékelése segítheti az erkölcsi és jogi normák összhangjának fejlődését, a szocialista erkölcs normatíváinak gyorsabb konkretizálását és következetesebb érvényesülését. Segítheti és gyorsíthatja tisztultabb közéletisó • günk nagyobb méretű kiterjedését. (Pataky) Piszkos sót tessék! Biztos vagyok benne, hogy a megye egyetlen. üzletében sem fogják úgy kínálni az asztali sőt a közeli hetekben, hogy: piszkos, szennyezett sót tessék venni! Csak nálunk kapható. Pedig tehetnék, mert az a két vagon étkezési konyhasó, amit szeptember 22-én raktak ki a gyöngyösi vasútállomáson, annyi szemetet tartalmazhat, amennyit hat rakodó munkás bakancsa, lapátja ösz- sze tudott hordani. Ki-bej ár - káltak a vagonból, a bakancsukat egyszer sem törölték le, lapátjukkal pedig előzőleg akár sódert, akár troszkát, akár pedig valamiféle hulladékot rakhattak ki, szedhettek össze. Ki tudja ezt ellenőrizni? A szennyeit szépen belapátolták a zsákokba. A zsákok tartalmáról pedig a FÜSZÉRT intézkedik: küldi el azokat a különböző üzletekbe. Mint étkezési konyhasót. Furcsa volt látni, hogy a sóval telt vagon mellett állt egy másik vagon, amiből viszont műanyag zsákba csomagolt műtrágyát rakodtak. Olyan higiénikus csomagolásban a műtrágya, mintha nem is az volna. A só viszont. — ömlesztve, mit számít az! Az AKÖV azt mondja, sem a gyékény papucsról, sem a fehér köpenyről, sem a lapátok fertőtlenítéséről sem kötelesek gondoskodni a rakodáshoz, a*tu m * reszfcRT feladata lenne, ue a roegren delő nem ferdít erre gondot. A Fi)SZERT-nél aztán némi kutafcgatás után kiderült, hogy csakugyan rájuk tartozna mindez. Sajnos» eddig nem figyeltek fel rá. Ezután másként lesz. Mindez egyben tipikus példája is a nemtörődömségnek. A rakodókat igazán nem érdekli & gyékénypapucs. Pedig csak egyetlen szóval kellett volna megemlíteniük. És megkapták volna. Mit törődtek ezek a munkások azzal, hogy a lapátjukkal milyen „árut’-1 raktak ki előbb? Pedig ezt a sót talán holnap után a levesükben, vagy a pörköítjükben eszik meg. (Nem csak ők!) Őket csak az érdekli, hogy milyen keveset kapnak az ömlesztett só kirakásáért. Ugye, nem egészen jól van ez a „nagyvonalúság”? Még szerencse, hogy az egyik kedves olvasónk felhívta a figyelmünket a különös vagonkirakásra. Igaz, utána három helyen kellett „nyomozni’*, de egy fél na»,* sem telt bele, és megtaláltuk a felelőst. Tessék mondani, a gyékény papucsok is megér keztek mára a 'uunk t-t 1; > 19M. títegUumJnűr üí, «stittfrfib
