Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-20 / 221. szám
A táblák titkai Megyek az utcán gyanútlanul, s a járda közepén egyszerre elémbe áll — egy tábla: „Vigyázat! Építkezés. Közlekedés a túloldalon!” Természetesen eszem ágában sincs átmenni a túloldalra. A járdát elzáró palánk, a nád- fonatú alkalmi kerítés mellett, az úttesten próbálom az előrejutást. Úgy teszek, mint mások, akik ugyancsak nem hederítenek a figyelmeztető táblára. Még babakocsit is tolnak szemben. Néhány járókelő „forgalmi akadályt” teremt a kerítés mentén. Kíváncsian kukucskálnak át a réseken: mi látható odabent? Toronydarut látunk, vasbeton gerendákat emel a magasba éppen. Himbálózik a drótkötél horgán az' óriás teher, úgy tűnik, bármelyik pillanatban visszazuhanhat az egész. A daru lábazatán hatalmas betűkkel pirosán- festett felirat: ,.A daru hatósugarában állni életveszélyes és tilos!” Két ' munkás pontosan a daru kötele alatt ácsorog, rá se fütyülnek az egészre, cigarettáznak és unottan vakaróznak. A MÁVAUT-pályaudvaron autóbuszra szállók, máris indulunk. A szélvédő üveg felett feliratok: „A vezetővel beszélgetni tilos!” „Tilos a dohányzás!” Természetesen beszédbe elegyedek a vezetővel, s egész úton kedélyesen csevegünk. És természetesen rá is gyújtok, mint gyárkémény eregetem számból a ■dohányfüstöt. Az egyik út- kanyamál tábla: „Vigyázat! Útépítés”. Aztán megint egy tábla: „Óvatosan! 5 km”. Figyelem a sebességmérő órát, több mint hússzal megyünk. A gépkocsivezető észreveszi tekintetemet. „Uram, hát tudja maga, mi az, öt kilométer?!” Megmutatja, hogy tudjam. Alig vánszorgumk előre valamit. S máris éktelen dudálás csapzik fel mögöttünk, de az útépítők is nyersen ránk kiabálnak: Gyerünk, gyerünk, gyorsabban, ne álljunk meg! Olyannyira, magától értetőbő, hogy a benzinkutaknál, az olajoshordók mellett, gázcseretelepeken, vagy más robbanásveszélyes helyeken nyugodtan cigarettára gyújthatunk. Természetesen a nyugodtságunk csak akkor teljes, ha ott a figyelmeztető tábla is: „Nyílt láng használata életveszélyes!” és „Dohányozni szigorúan tilos!” És nem igaz-e, hogy mennyire bátran és zavartalanul benyithatunk mindenféle ajtón, ahol ott látjuk a kiírást: „Idegeneknek tilos a bemenet!” Nemrég beszélgettem egyik kétezer munkást foglalkoztató nagy gyárunk üzemvezetőjével. Arra panaszkodott, mennyire megszaporodott részlegében a csonkulásos balesetek száma. Pedig rendszeresen, időről időre megtartják a balesetvédelmi oktatásokat. És az üzemben is, a mosdótól az öltözőig, a munkapadig, mindenütt tábla figyelmeztet, mi a tilos, mit nem szabad. Csakhát az emberek ügyet sem vetnek a táblákra. Vagy itt van például a közlekedés! Ha jól számoltam, legalább 73 féle figyelmeztető tábla szabályozza a közlekedés rendjét. De tessék megkérdezni illetékesektől, hogy létezik-e olyan figyelmeztető jelzés, amelyet eddig még senki meg nem sértett? Nem létezik! Az SZMT munkavédelmi felügyelőitől azt érdeklődtem: történhetik-e baleset akkor, ha valaki betartja az óvó rendszabályokat? Válaszuk: ha betartanák az előírásokat, ha nem sértenék meg a munkavédelmi szabályokat, egyetlen baleset sem lehetne! És így nyilatkoztak az ügyészségen, a bíróságon is: szabályszerű viselkedés esetén úgyszólván egyetlen bűnügy sem történnék! Hát nem érdekes... ?! Táblák erdejében élünk. Lépten-nyomon figyelmeztetnek bennünket: ezt ne tedd, ez tilos, ez szigorúan tilos! A figyelmeztetések zöme erkölcsi intelem, s mert ezek megsértése közvétleniil nem járhat fő- és kegyvesztéssel, hát megsértjük ezeket. Egyáltalában : kell-e nekünk ez a sok-sok tábla?! Ha betartanánk az intelmeket, ha hallgatnánk a figyelmeztető tanácsra és aszerint élnénk, viselkednénk, bizonyára nem kellenének a táblák. A legelső táblákat bizonyos Mózes nevezetű bibliai személyiség hozta közforgalomba. Ö még csak mindössze tíz parancsolatot vésett fel ama ismeretes két kőtáblára. A kőtáblákat azóta felváltották az egyre kövéredő törvénykönyvek, s nem hiszem, hogy léteznék egyetlen ember is, aki valamennyi szabályt betéve tudna. Hát még olyan, aki minden szabályt be is tartana!? Nem kívánok bonyolult fejtegetésekbe bocsátkozni, hiszen magamat törvénytiszJelentős változásokat vezet be októbertől a Magyar Televízió a politikai és információs műsorokban. A Tv- híradó első kiadása fél órával előbb, 19.30-kor kezdődik, s időtartama 10 perccel megnövekszik. Október 8-tól az eddigi hírolvasók mellett állandó műsorvezetők is megjelennek a képernyőn: Bán János, Heltai András, Ipper Pál, Pálfy József. Varga József és Vértessy Sándor házigazdaként kalauzolja majd a nézőket a napi események között. A második kiadás — amelyet a kési időpont miatt a tapasztalatok szerint viszonylag kevesen néznek — tíz perc lesz, s csak a legfrissebb jelentéseket közli. telének tartom, aki igyekszik az együttélés szabályai szerint élni. Csak egyetlen gondolattal akarok itt nyilvánosan elbíbelődni: miért írunk ki annyi minden felesleges dolgot azokra a táblákra? Nem lenne egyszerűbb, csakis a legfontosabb dolgokat kiemelni, s azokat felírni nagybetűkkel? Mert a legfontosabbakról még inkább elfeledkezünk. Hány intézményben, hivatalban, vállalatnál olvashatunk ilyen feliratokat: „Ne szemetelj!” „Ne pazarold az áramot, takarékoskodj !” „Csendet kérünk!” stb. De sehol nem látok ilyen táblákat: „Ne intrikálj!”, vagy „Mások drága idejét hiába ne lopjad!” stb. Táblák erdejében élünk. Lépten-nyomon figyelmeztetnek bennünket: ezt ne tedd, ez tilos, ez szigorúan tilos! „Ne szemetelj!” „Ügyelj a tisztaságra!” Mintha ezek lennének számunkra a legfontosabbak. „Kerékpárt a falhoz támasztani tilos!” „Esernyőt és botot a nézőtérre bevinni tilos!” Lehet, hogy már minden mást tudunk, minden fontosabbat és legfontosabbat, s most már csak ilyen apróságokra kell bennünket inteni, figyelmeztetni? Egészen másként áll a dolog ezekkel a figyelmeztető táblákkal. Azt hiszem, előbb csak az apróságokra, a kisebb dolgokra igyekeznek megtanítani bennünket, a „táblás emberek”, hogy ezután következzenek a nagyobb dolgok, intelmek. Előbb csak tanuljuk meg, szokjuk meg azt, hogy „Kérjük a lábakat jól letörölni!”, aztán majd azt is megtanuljuk, hogy „Kérjük, nem háborúzni!” Mennyire messzire vagyunk még ettől. Hiszen sokan, de sokan! és de sokszor megfeledkezünk arról is, hogy a lábakat jól letöröl- jük.M Pataky Dezső Vasárnaponként nem lesz híradó, helyette egy új műsor, a „Hét” jelentkezik 19 órakor, amelynek műfaja: politikai és társadalmi „hetilap” (ezzel egy időben megszűnik A tv jelenti és A világ térképe előtt című műsor). A „Hét” filmriportokban, helyszíni közvetítésekben, dokumentum-adásokban, vitákban ad majd választ a nézőket érdeklő kérdésekre, s azokra a problémákra, amelyek a műsor előtti héten leginkább foglalkoztatták a közvéleményt. Az állandó műsorvezető szerepét Szepesi György és Vitray Tamás tölti be, felelős főszerkesztő Márványi György lesz. Októbertől: fél érával korábban kezdődik a tv-híradó első kiadása — Uj állandó vasárnapi politikai adás: a „Hét” Rendezője; a MTESZ Október közepén: ,.tanévnvitás” a középvezetők megyei tanfolyamán □ 12® „CÉG” KÖZÜL CSAK 24 JELENTKEZETT □ VAKJAK A TERMELÉS PARANCSNOKAIT Mint azt korábbi lapszámunkban hírül adtuk: az MTESZ Heves megyei Szervezete — Budapest után a megyék közül elsőként — szakmai tanfolyamot rendez a megye ipari üzemeiben, vállalatainál felelős posztokon dolgozó középvezetők, vagy ahogyan egyre gyakrabban mondják: a termelés parancsnokai részére. MARSAL FEDINÁNDTÓL, a Mátravidéki Fémművek gazdasági igazgató-helyettesétől, az MTESZ ipargazdasági bizottságának titkárától érdeklődtünk: milyen az érdeklődés, milyen céllal szervezték meg a tanfolyamot? , — Ami ^ tanfolyam célját illeti: gazdasági életünk egyre több jól képzett, sokoldalú szakembert igényel. Nem véletlenül szerepel ez a fontos téma feladatként, célkitűzésként pártunk X. kongresszusának irányelvei között is. Csak két mondatot idézek belőle: „A gazdasági építőmunkában az egyre növekvő feladatok a veze- . tőktől is nagyobb teljesítménye' ’! kérnek, nagyobb követelményt támasztanak velük szemben. Tanuljanak meg távlatokban gondolkozni, rendelkezzenek kellő nemzetközi tájékozottsággal és képezzék magukat.” Ami pedig a tanfolyam gyakorlati részét illeti: az üzemek, a vállalatok legmagasabb gazdasági vezetőinek eddig imár több lehetőségük is volt szakmai ismeretük bővítésére. A középvezetőknek viszont alig-alig. Pedig nagyon sok múlik rajtuk. Elvégre ők a termelés parancsnokai, ők azok az emberek, akik naponta kapcsolatban: vannak a termeléssel, az emberekkel. És hát legyünk őszinték: tisztelet a kivételnek, de sajnos ma még lényegesen kevesebb jel képzett középvezető van, mint a szükség, az igény, a követelmény. — Milyen az érdeklődés a tanfolyam iránt? — Bár a tervezett létszámunk megvan, de azt nem mondhatnám, hogy törekvésünket valamennyi üzem megértette. A megye több mint 120 gazdasági egysége közül eddig sajnos csak 24 jelentkezett. Nem hinném, hogy a többinek ne lenne szüksége azokra az előadásokra, vitákra, amelyek majd a tanfolyamon elhangzanak. — Néhány nevet a távolmaradók közül. — Az Izzó gyöngyösi gyára, az apci Qualitál Vállalat, a Mátravidéki Hőerőmű, a Mátraaiji Szénbányák Vállalat, a KAEV egri gyáregysége. — Leltet még jelentkezni a tanfolyamra? — Igen, s reméljük, hogy az eddig „hallgató” vállalatok is „megszólalnak”. Állítom, hogy valamennyi üzemnek megéri, ha elküldi dolgozóit ezekre a közös foglalkozásokra. — Hol lesznek az előadások? — Egerben, a Technik* Házában. — Néhány szót a tanfolyam tematikájáról, programjáról, * — Három főbb témakört tervezünk: „Vállalatirányítási ismeretek”; „A vezetés és a termelés szubjektív fényezői”; és a „Szerbezés és a gazdálkodás”. Ezeken telül hangzanak el majd többek között a „Világgazdaság, népgazdaság, a . váUalfi,tbk megváltozott szerepe a népgazdaságban”; „A vállalati tervezés és á válUilatpolü-i- ka”; a „Beszédkészség szelepe a vezetésben”; A vezetés és az emberi kapcsolatok szerepe a termelésben"; ,\A munkaszervezés”; „A hitélés pénzgazdálkodás, a beruházás”; az „Információszerzés”; „Termelés szervezés, értékesítés" című előadások- Valamennyi olyan téma., amelyekkel naponta találkoznak az üzemek és egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan csinálják. — Kik tartják majd az előadásokat? — Huszonöt megyei gazdasági szakember két héten át tanult Budapesten, a KGM ipargazdasági Intézetében. Rajtuk kívül megyénk gazdasági, politikai vezetői és több neves országos szakember is találkozik majd a tanfolyam hallgatóival. — Mikorra tervezik a a „tanévnyitást”? — Október közepére. És felhasználom az álltaimat, hogy elmondjam; jövőre tovább folytatjuk a tanfolyamot. k. j. Kürtszó az utakon A közúti közlekedésben többféle hangjelzéssel találkozhatunk. A gépjárművezetők leggyakrabban az egyetlen hangon megszólaló kürttel adnak jelzést, de nem ritka az egyszerre több hangot megszólaltató kürt sem. Néha olyan kocsi robog el mellettünk, amelynek kürtje egy dallamból néhány hangot „játszik le”. A megfigyelések szerint ilyenkor mindenki felkapja a fejét, tehát ez a leghatékonyabb, a figyelmet leginkább felkeltő hangjelzés. Az említett hangjelzések közül sem az egyhangú, sem a többszólamú ^ kürttel nincs probléma. Az ún. dallamkürtöket azonban a KPM Autófelügyelet leszerelteti a gépkocsiról. Az az álláspontjuk ugyanis, hogy az időben egymás után különböző hangokat megszólaltató kürtöket a különleges rendeltetésű járművek ^Bentók, tűzoltóik stb.) részére kell fenntartani. Érdekes, hogy a KRESZ nem tartalmaz ilyen tilalmat, csak a hangjelző készülék legkisebb hangerejét szabja meg (95—120 Phon). Ennek értelmében a közlekedésrendészet sem kifogásolja a dallamkürtök használatát. Az a legfontosabb tehát, hogy a kürtszó kellő erősségű legyen, s még a zajos Diesel-motorokkal hajtott járművek zárt vezetőfülkéjébe is behatoljon. Ahol nincs tiltva, nem kell takarékoskodni a kürtszóval, különösen előzéseknél. Sötétben történő gépjárművezetésnél az úgynevezett fénykürt használata nem pótolja a kürtszót, a biztonság érdekében mindkettő alkalmazására szükség van. Áramellátás tekintetében a kürt a gépjármű „nagy- fogyasztói” közé tartozik. Még szerencse, hogy rendszerint csak néhány másodpercig szól, így a fogyasztás összességében sem lehet túlzottan sok. Az általánosan használt, egy hangon megszólaló kürt működési elve pontosan megegyezik a jól ismert villanycsengőével. Egy erős elektromágnes —a tekercsén átfolyó áram hatására — magához rántja a vasfegyverzetet, mely ösz- szeköttetésben van a rezgéseket felerősítő membránnal. E kitéréskor egy megszakító lép működésbe, áramtalanítja a tekercset, mire természetesen a mág- nesség is megszűnik, a fegyverzet tehát visszatér eredeti helyzetébe, s minden kezdődik elölről. E kürttípusnak két külső állítócsavarja van: az egyikkel a megszakítások gyakoriságát lehet szabályozni, a másikkal a membrán fesfcességét változtatni; ennek a segítségével lehet hangolni a kürtőt. A kürt leggyakoribb hibája, hogy az árammegszakító érintkezői elégnek, oxidálódnak (akárcsak a gyújtásmegszakítóknál). Megtörténhet az is, hogy a szikrázás csökkentése céljábói beépített kis kondenzátor hibáso- dik meg, ez aztán közvetve előidézi az említett kellemetlenséget. A kocsin kívül elhelyezett kürtöknél megtörténhet, hogy mosás vagy esőzés alkalmával víz kerül a kürtházba, ami zárlatot okoz, kiégeti a biztosítékot. Ilyen esetben szereljük szét a kürtöt, belsejét gondosan tisztítsuk meg, szárítsuk ki. A membrán felcsavarozása előtt zsírral kenjük be az egymáshoz simuló felületeket. A hiba elkerülése érdekében ajánlatos műanyag- zsacskót húzni a kürtre (a nyílásával lefelé), és gumivei összefogva megerősíteni; ez jó védelmet nyújt a beázás ellen. Bárki megteheti, hogy egyszerre több kürtöt szólaltat meg járművén. A kereskedelemben kapható több hangú kürtöknél közös házba több egy hangot adó kürtöt szerelnek be, majd összehangolják őket, hogy harmonikus haaflegyüttetf «itassanak. TETŐN Gergely Árpád (Csány) felvétele: 7 NYÁRI INTERMEZZO Fekete József (Füzesabony) felvétele: ,4 pom,
