Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-20 / 221. szám

Mindé«* ze három évvel később születtem, mint ahogyan ama emlé­kezetes és nemzetközileg lg nagy port (elvert frankhamisítás! per le­zajlott, — de ugyanúgy meg kellett tanulnom, hogy .államvlzsgázhassak belőle, mint mondjuk a nárizsl kommünt és előzményeit. Egyfor­mán történelem volt a számomra, „volt"-ot Jelentett: az embernek tulajdonképpen mindegy, hogy vala­mi születése előtt egy perccel, avagy egy évezreddel előbb történt. Sőt: gyakran, nagyon saját korát Is meg kell tanulnia, mert észre sem vette, át sem látta, hogy részese volt vala­minek, amit úty hívnak, hogy — történelem. A mai tizenhat-tizenhét évesek nyíló és éppen ezért kritikusan is szemlélő értelmét minden érdekli: honnan jöttünk, hová tartunk, ho­gyan jöttünk és miképpen megyünk tovább. A hová hogyanját maguk Is látják, lelkesednek érte vagy vi­tatják ők is, idősebb tár­saik is, higgadtan, józanabbul. avagy a fel]egekbe járva, de jobbára min­dig nemes szándékkal, — ahogyan ez örvendetesen elvárható a felnö­vekvő és emberi felelősseget érző nemzedéktől. És e kérdésben bármi­kor, mégha élesen is, néha bár igaz- talanul is, de mindig készek va­KOKTÉL Történelem önmagunknak gyünk mi szülők, vagy idősebb bá­tyák magyarázni és vitatkozni, meg­érteni őket és megértetni magun­kat, az elveket és a módszereket, a célokat és a nekik megfelelő esz­közöket. S e vita, a tervező beszél­getés néha csak félszavakra épül: nem értve is értjük egymást, amiről szólunk, közös korunk az nekünk, mind mai élőknek. A baj olt kezdődik, hogy ha kér­deznek és, ha szólunk, mintha közös lenne az a kor Is, íéiszavakkal vála­szolunk olyan kérdésekre, mint pél­dául a párt 50-es évek eleji politi­kájának, e politika konzekvenciájá­nak okai. Elfelejtjük, hogy bizotnv száguldanak az évek és a serény és nem kevés munka közben a „teg­napnak” tűnő évek óta olyan gene­ráció nőtt fel, amely számára a ma is még fiatal derékhad személyes élménye történelemkönyv, lecke, házi feladat, megtanulni való tudo­mány ma máit Nem kell fénysebesség közelébe felgyorsuló űrhajóra ülni, hogy érez­hetően, letnérhetően és ámulatba ejtően meggyorsuljon az idő. Mind­az, amiről a ma negyvenévesei úgy beszélnek, hogy beszélgetnek róla, mindaz amire gyakran napra vlsz- szaemlékezünk. mindaz, amit a ma tizenévesei történelemnek tekinte­nek, nos, mindazt mi csináltuk — a rosszat is benne, a jót is nemkü­lönben — mi. most érőnk teljében lévő emberek! Ügy vélem, soha az YSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSsssssss,., emberiség történetében nem olvadt olyan egységbe, nem azonosult any- nyira a történet és a történelem, nem lett szinte fénysebességnyl gyorsasággal múlta a jelen, mint az elmúlt két évtized alatt. S mi. a mai negyvenévesek is alig, vagy egyáltalán nem tudjuk felfogni ezt a szédült tempót, hogy ami tegnap történt, azt ne értsék a mi gyermekeink, hiszen gyermekek még és hiszen tegnap történt mind­az... Tegnap? Két évtizede? Nem egyre megy?! Amiből én állam vizsgáztam, az előbb történt, mint ahogy születtem. És ó, történelem, mindaz, amit csi­náltam, s amiből az életben jól. rosszul vizsgáztam, sors. és kortár­saimtól megexamináltattam, nos, mindabból én, a történelemcsináló, még erőm és értelmem teljében, re­megő térdű diákként újra állam­vizsga zhatnék. , És most mondja valaki, hogy nem magunknak csináljuk a történel­met! | jfg&latűk & \ Írásjelek nélkül? Háromszáz Ideges család Ha less is fűtés Gyöngyösön, milyen less as? A «óban forgó háromszáz család ma még csak kevés­sé ideges. Hiszen nem tud­ják, lesz-e megfelelő meleg a lakásukban, ha a fűtési idény megkezdődik. Egyelőre eeak latolgatják az esélyeket. Legfeljebb amiatt nyugtala­nok, hogy lakásuk környékén mostanában sem történik még semmi fűtési ügyben. Pedig ebben már éppen eleget per­lekedtek tavaly. Akkor azt hallották: most csak ideigle­nes jelleggel működik a ka­zánház, de majd a nyár so­rán mindent kijavítanak és akkor jövőre.. ,! Az ígért Időpont nagyon is itt van. És mi van a fűtés­sel? ' it*?*r*t*iz+f* r**v ?'?• »$>/!>•••* x' Mindenki a másikra tolja Furcsa körforgás ez: senki sem mondja, hogy ő meny­nyiben felelős a pillanatnyi állapotokért, hanem csak ar­ról beszél, hogy a beruhá­zó«.. a tervező... a Láng Gépgyár... a csőszerelő .. .az építőipar... az ingatlankeze­lő... 1 ök a hibásak. A felsorolás hiánytalannak tűnik. Ha mindenki a mási­kat hibáztatja, akkor min­denki hibás. Ez logikus. Eb­ből viszont még semmi jó- nem származik a lakók ré­szére, A kör bezárul, a végére jutni nem lehet a dolognak, mert nincs egy fix pont, amibe bele lehetne kapasz­kodni, Csak az akták gyűlnek meg a dossziéban, mert a pa­pír nagyon Jó fedezék. Mögé­je lehet bújni. Én megmond­tam. kérem! Engem tehát a felelősség nem terhel. Ha nincs kazán, nem tudom be­építeni. Ha nincs műszaki rajz, nem tudok távvezetéket szerelni. És így tovább. Mindenki mossa a kezét, és közben azt mondja: azért a fűtési idényre csak lehet va­lami kis meleget csinálni a lakásokban, hiszen megvan a tavalyi két olajkazán, és még nem bontották szét a szén­tüzelésű kazánokat sem. Nincs tehát semmi baj? A Láng Gépgyár vállalta Az érdekeltek az utóbbi időkben már szinte rendsze­resen tanácskoztak. Az idő sürget, a megoldást meg kell találni. Ez magyarázza az ér­tekezleteket. Valamennyi fon­tos kérdésben írásban is rög­zítették az álláspontjukat. Kulcskérdés a kazán. A Láng Gépgyár tavaly két ólajkazánt szállított le. Eze­ket csak ideiglenesen lehe­tett üzemeltetni, mert új megoldásokat tartalmaztak, amikre a szentesítést a ki­próbálás hiányában nem le­hetett kimondani. Karácsony napján gyújtották be a kazá­nokat tavaly. A kazánbiztos a feltételeit akkor megszabta. A feltételeket akkor min- ©snki elfogadta. A fűtés befejez éseután pe­dig lényégében semmi sem történt. A Láng Gépgyár an­nak idején azt mondta, hogy a még hiányzó négy kazánt 1970, június 30-ig leszállítja. Ez volt az alapja annak, hogy a fűtési idényre, október 15- re, minden rendben legyen. A gépgyár azonban gyártási és engedélyeztetési nehézsé­gekre való hivatkozással a szállítási határidőt később, szeptember 20-ában jelölte meg. A szerelési munkák be­fejezésének végső napja , ez­zel 1071. január 15. jelt. , Persze, ez • nem megoldás. Az érdekeltek látták ezt. De mit lehet csinálni? Meg ; k«ll győzni a gépgyár rat, Jipgy koráfebwL.^áiutv., són,. ■' ■ ' fc. Az erőmű képviselője ú# nyilatkozott, hogy elintézik: a gépgyár legalább még égy kazánt szállítson le, állítsa á. helyére és szerelésre kész ál­lapotban adja át. Mindezt szeptember 20-ig. A gépgyár állásfoglalását nem lehetett kikérni, mert nem küldött megbízottat. Az alapfeltétel tehát a le­vegőben lóg. Vízben áll a vezeték Ha a meglevő hiányossá­gokat fel akarnám sorolni, nagyon sokáig tartana. Ezek közül csak a legfontosabbat hadd mondjam meg. A gőzt szállító vezetékek vízben áznak. A tervező annak idején úgy szabta meg ezeknek a csa­tornáknak a szintjét, hogy a bennük összegyűlt csapadék­víz elvezetését nem biztosí- ttota. Az idén nem szűköl­ködtünk sem hóban, sem eső­ben, A hóié és az esővíz szé­pen befolydogált a csator­nákba, aztán a hátára vette a gőzvezetéket is. Mintegy természetes hűtési rendszert képezve így ki, pedig ezeket a vezetékeket egyáltalán nem kellene hűteni, A csatornák víztelenítése nincs megoldva. Azóta sincs megoldva, hogy az üzemelte­tés kezdetén már ennek igé­nye felmerült. Ha minden jól megy, akkor csak a Mérges­patakba lehet, a vizet leve­zetni, de ez nagy munkát és sok időt igényel. Ha meglesz a műszaki terv. De a műsza­ki terv sehol. Más kérdés, hogy a veze­tékre már felrakott szigete­lés kijavítását ki fizesse, hi­szen a csatornában álló víz ezt a szigetelést alaposan megrongálhatta. De kémény sincs még Olyan apróság is. szükséges még a komplett kazánház üzemeltetéséhez, mint egy ké mény. A helye már megvol­na. Azonban némi nehézsé­get okoz, hogy a helyén köz­mű van. Egy vezeték. Mi tör­ténjék a vezetékkel? Erre már a . naplóbejegyzés meg­született, de az építők a ter­vező engedélyét is látni sze­retnék. Szóval: nem épül a ké­mény. Azt mondják, ez rá is ér még, hiszen a kémény csak a 4—6. kazán üzemelé­séhez kell. És hol van még az! Egyelőre csak két kazán létezik. Amiknek ideiglenes üzemeltetését a kazánbiztos engedte. Ez még az elmúlt fűtési idényre szólt. A két . kazán négy lakóházat fűtött. ■ A tavasszal két másik épü­letét 'adtak át. .Most. újabb hásom épület átadása követ­kezik! Á. két kazánnak tehat összesén kilenc épületet kel­lene- fűtenie, vagyis, az éré- , det#százbetven lakás holyeff1 hátdttwifáznyolcvanttt. Több- miül.a.kétszeresét,. . , .1' Ehhez' a furcsa aranyhoz' még további adalék: a ter­vező: a távvezetéknél két at­moszféra nyomásesést számí­tott. A kazánházból a terv ‘ szerint 3,5 atmoszféra nyo­mású gőznek kellene elindul­nia. A kazánbiztos azonban csak három atmoszférás nyo­mást engedélyezett. A beru­házó a kazánt 2,8 atmoszfé­rára állította be. Ezért átlag­ban 2,5 atmoszféra nyomás­sal üzemelt. Ebből két at­moszféra a távvezetékeken elveszett. A lakóházakba fél atmoszféra jutott. Ennek a gőznek kellett volna átmele- gítenie a fűtőrendszerben le­vő vizet. A számokhoz nem kell kommentárt fűzni. És most tessék a két ka­zánnal négy helyett kilenc lakóházat fűteni. Az eredendő ok A Villamos energia-ipari Ku­tató Intézet kiszámította, hogy ez lehetséges. Az elmé­let szerint. Itt kellene-e tartani eb­ben a nagyon idegesítő do­logban, ahol tartanak — minden erőfeszítés, szándék ellenére ? A határozott válasz: nem. Egy 1970. március 3-1 kel­tezésű feljegyzés szerint a mostani lakótelep központi fűtésének gondolata már 1967. december 19-én hivatalos szervek elé került. Hol le­gyen a kazánház? Ezen me­ditáltak egy évig. Aztán kö­vetkezett a tervezés. A ter­vek leszállítását 1969. április 15-re ígérte a beruházási vál­lalat. És december 24-én már begyújtották a kazánokat. Ennyi idő aíai't — április­tól decemberig — precíz munkát nem is lehetett kí­vánni. Az eredendő ok tehát: a kényelmeskedés. Kényelmes­kedés az előkészítésben és kapkodás a megvalósításban. A kapkodás eleve hiányos­ságokkal jár együtt. Olyan­nal például, hogy várhatóan csak nagyon kis meleget le­het adni a fűtésre rákap­csolt lakásoknak egészen addig, amíg mind a hat ka­zán üzembe nem lép. Nem az erőműről, az épí­tőkről, az ingatlankezelőről és a. gépgyárról,.van.. .tehát szó, végső fokon, hanem 380 családról, közel ezer ember­ről.- Ezer ember egészségé­ről,' idegállapotáról. Ebben pedig nincs kompromisszum. Nem lehet. Október 15-ig valamilyen — bármilyen — megoldást találni kell. De jó volna en­nek a felelőtlen kapkodásnak a felelősét is megtalálni. G, Molnár Ferenc ügyfél voltam Apeon Lapunk hasábjain hónapok óta sorozatban számolunk be arról, hogy megyénk egy-egy községe negyedik, ötéves terv időszakában milyen létesítmé­nyekkel gazdagodik. A lakos­ság életkörülményeit és kör­nyezetét jelentősen megváltoz­tató falufejlesztési programok­ról eleddig mindenütt szívesen tájékoztattak bennünket. De nem így Apeon. Bár nyitva volt a közel négyezer lakosú község taná­csa egyik irodájának ajtaja, mégis — illemtudóan — kopog­tattam rajta. Az Íróasztalon levő papírhalmaz között ide­gesen matató tisztviselőnő azonban nem reagált udvarias- kodásomra. sőt. köszönésem és bemutatkozásom után sem vett észre. Nem űzte tova bátorságomat a barátságtalan fogadtatás, így — most mér elébe állvdn — az elnök elvtárs iránt tudakozód­tam,. — Kérem, nem ér rá... — kaptam a hűvösen tömör vá­laszt. Elmondtam, miért keresem a tanács vezetőjét, mire a hölgy: — Engem nem érdekelnek a szándékai, ha várakozni óhajt, menjen a folyosóraI Parancsbetartó ember voltam mindig, szó nélkül kisomfor- üáltam hát az irodából. Vagy negyedóráig tébláboltam a ta­nácsháza verenddján, miköz­ben támadt az az ötletem, hogy megkeresem a gazdálko­dási előadót: Körülményesen ugyan, de végül is ráakadtam a község­gazdára, aki azonban nem volt hajlandó informálni a község jövő terveiről. Közölte viszont. . hogy nyugodtan menjek be az elnökhöz, hiszen magánjellegű vendége van és hát tulajdon­képpen hivatalos időben va­gyunk. Megfogadtam a tanácsot, utamat állta azonban a tiszt­viselőnő: — Megmondtam már, hogy kinn várakozzon... különben meg ma ügyfeleket nem foga­dunk, igaz, a beütemezett témakört illetően eredménytelenül, de — ügyféli minőségemben — egy meggyőződéssel gazdagabban tértem haza Apóról: nagyon Is szükség van a TIT megyei szervezete által indított tit­kárnői tanfolyamra. — veikéi — — Szép ez az ősz — mondom. — Szép, szép, de nem az igazi — mondja. — Mi az, hogy nem az igazi? Szélhámos őszről még soha sem hallottam. Mondjuk tavasz, vagy tél és ősznek adja ki magát? Az ősz: ősz — vélem és belebámulok a nap­fényes semmibe. — Nézze, uram, nem mondom, ez is ősz. Nem is a rosszabb, a csúnyább őszök közé tartozik. De higgye el, azért mégsem az iga­zi. Kis ország, kis ősz. Na. Ez már így van. Meg ugye az is lehet, hogy az itteni rend­szer, ■ vagy az ottani atomrobbantások, egy­szóval itt más az ősz, mint például... — Mint például? — Mini például Nyugaton. Kimondom, igenis, más, mint Nyu­gaton. A Nyugaton az Hol szép az ősz ? ősz is nyugati ősz, ha tudni tjLkarja. Es mondhat akármit, az a világ már elmúlt, hogy valakinek baja lehessen azért, mert valamire, ami nyugati és jó, bátran kimond­ja, hogy jó és nyuga­ti. Ért engem? — Ne' őrüljön már meg, erriber .. . Mi az, hogy nyugati ősz? Ezek szerint van ke­leti ősz, meg déli, sőt északnyugati, vagy délkeleti ősz is? — Nem úgy értem, kis butus. Nem égtáj­ra gondolok. Nyugat az nem csak égtájilag nyugat ugyebár. Ott némileg magasabb az életszínvonal, ha nem csalódom, ott nyűgöd, tan vehet az ember porno folyóiratot ;is, meg marihuánás ciga­rettát és Mi nincsenek hiánycikkek. Érti, uram? Kimondom hát kereken, hogy a nyu­gati ősz azért más, jobb, őszebb, mint a mienk. Ott van pél­dául a párizsi ősz, uram. Valami magyar költő irta meg állító- lag, hogy a párizsi ősz nem szélviharral jön, uram, nem front­átvonulással jön, uram, hogy az em­ber beleőrül, hanem nesztelenül jön, suhan, uram. Mert Párizs, mint bizonyára tetszik tudni, az Nyugaton van. — Tőlünk! — Mi az, hogy tő­lünk? — Mert Bretagne- től például kimondot­tan keletre van és Párizstól Bretagne van nyugatra, ahová, ha betör az ősz, nem su­han és nem nesztele­nül jön, hanem úgy, hogy aki nem szokta meg, arra a frász is rájön ijedté­ben. — Olyan félelmetes? — Nem akarok hen­cegni más ország ten­gerről jövő őszi viha­rával, de félelmetes. — Na látja, uram — vidul fel az arca — ez az. Ez nincs meg itt nálunk. Nálunk se nesztelen suhanás, se félelmetes betörés, se semmi. Nálunk ilyen közepes, hol 18, hol 24 fokos hőmérséklet, totyogó szél, néhány nyavalyás felhő és kész. Ez nálunk az ősz. Nem mondom, nem tagadom a fejlődést. Valóban voltak csú­nya bő őszeink is, de hát kis ország, keleti ország... Nagyon nehéz, de igen idő­szerű kérdést kaptunk egyik olvasónktól. Azt kérdezi«, helyes-e, hogy újabban olyan versek jelennek meg, amelyekben egyet­len pont, egyetlen vesz- sző nincs: a költők írásjelek nélkül írják meg verseiket, Dlvat-e az oka, vagy külön szerepe van ennek az írásjel nélküli versformálásnak ? Szerinte például öncélú já­tékot űz a költő, amikor eze­ket a verssorokat írásjelek nélkül veti papírra: „Hallom látom tudom és mérem El­nézem emlékszem csinálom csak épp elhinni nem tudom sem az életem sem pedig halálom" Valóban, gyakran olvas­hatunk olyan verseket, aiii^ lyekben se pont, se vessző, se kérdőjel, se felkiáltójel nincs. A probléma összetet­tebb: nemcsak helyesírási kérdést ölel fel ez az írásje­lek nélküli versforrnálás. Vannak költők, akiknél kü­lön nyelvi szerepet, stiliszti­kai értéket jelent az, hogy .a vers sodrásit nem kötik meg, nem lassítják le az írásje­lek. Nem fékezi semmi .a verset, s a költő az olvasóra bízza, hogyan értelmezi a mondanivalót, hová teszi a pontot, a vesszőt, a kérdő­jelet vagy éppen a felkiál­tójelet. Vannak költők, akik a zene, a muzikalitás erőtel­jesebb érvényesülése érdeké­ben írnak írásjelek nélkül verseket. Az kétségtelen, hogy árulkodók ezek a tí­pusú versek, s legtöbbször olyan hőfokon izzik a költő érzése s a képet a kép­ből kibontva s indulatról in­dulatra lobbanva a vers író­ja úgy érzi, nem fékezheti indulatait az írásjelek köz- beiktatásával. Bóka László életének utolsó napjaiban nem véletlenül írt sok ilyen típusú verset, de ezeknek a verseknek az írásjel hiánya a jellemzője, szinte „a létezési módja”. Ha írásjelekkel ol­vassuk e verseket,’ megmá--, sítjuk a tartalmát, formáját./ muzikalitását, ritmusképle­tét. Vannak azonban olyan költők is, akik divatból, a meghökkentés célzatával, szinte kihívásként hanyagol­ják el az írásjeleket. Ennek az új művészi lehetőségnek mélyebb értékét nem isme­rik, s az írásjelek kiiktatá­sával valójában a mondani­való belső logikai rendjét' is felrúgják, s nemcsak a vers hangzását torzítják el, ha­nem a vers értelmét s mon­danivalóját is. Az ilyen tí­pusú versformálással kapcso­latban érdemes Nadányi Zoltán Betűk című versének intésére figyelmeznünk. Az írásjeleknek külön funkció­jára így hívja fel a figyel­met: „És a betűk közt vala­mennyi jel mind él. Ez fé­kezi a sietőket. az hajtja. A pont megállítja őket. A’ket­tőspont mint két szem, úgy figyel. A felkiáltójelben ben­ne fényűik minden betű. És felnyilall az égig.” Dr. Bakos József — ... pardon, mi­hez képest? Mert pél­dául Japán felől ■ is nézhetjük nyugati­nak. ., — Hagyja már az örökös földrajzot. Az őszről van szó. Azt nem bírom magukban megmondom őszintén, hogy magukkal ne adj isten öt szót válta­ni őszről, a természet haldoklásáról, már rögtön jönnek a föld­rajzzal. s maguknál a földrajz, a kelet, vagy a nyugat, nem égtá.j, hanem politika. Mégis­csak bosszantó, hogy itt van ez a kellemes, szép ősz, s nem hagy­ja, hogy élvezze az ember. Gyanús fickó maga, hallja-e? i (egri! «September 20., vasárud

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents