Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-20 / 221. szám
képtdvírónkon érkezett Nixon amerikai elnök az Egyesült Államok további támogatásáról biztosította a Washingtonba látogató Golda Meir izraeli miniszterelnök-asszonyt. (Telefoto — AP—MTI—KS) Svéd választását A FAO VII. európai regionális Ülésszakára hazánkba érkezett A. H. Boerma, a FAO (Az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete) vezérigazgatója. A képen A. H. Boerma (balról a második) dr. Dimény Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter társaságában. (MTI Foto: Kováén Gyula — KS.) Vasárnap több mint 5.6 millió svéd. választópolgár járul az urnákhoz, hogy az elkövetkezendő három évre megválassza az ezentúl egykamarás parlament 350 tagját Eddigi 104 éves fennállása alatt a svéd parlament két házból állt, azonban a végrehajtott alkotmányreform értelmében 1971. január 1-től az országban egykamarás parlament lesz. Az 1968-as parlamenti választások eredrhényei a következők voltak: Szociáldemokrata Munkáspárt 125 mandátum; centralisták 39 mandátum; liberálisok 34 mandátum; konzervatívok 32 mandátum;' kommunisták 3 mandátum. (MTI) Kolotov mindent letarolt (elnehez&iilyban Tóth Géza harmadik, Nagy kiesett Columbusban, a súlyemelővilágbajnokságon magyar idő szerint szombatra virradóra a félnehézsúly küzdelmei zajlottak le. Miután az északeurópaiak két ásza, az olimpiai, világ- és Európa-bajnok finn Kangasniemi, valamint az örökké dobogón végző Bo Johansson nem indult, adva volt az első számú esélyes, a 23 éves szovjet Kolotov személyében. Kolotov, aki ez év áprilisában magához ragadta a világcsúcsot 532,5 kilóval, fölényes győzelmet aratott. Minden lehetséges babért megszerzett: világbajnok lett nyomásban, szakításban, lökésben és összetettben, világcsúcsot javított szakításban (versenyen kívül Kan- gasniemi 160,5 kilós rekordját 161,5 kilóra) lökésben (saját, Szombathelyen elért csúcsát módosította 201 kg- ról 202,5 kg-ra) és összetettben (ugyancsak saját csúcsát 532,5 kg-ról 537,5 kg-ra). Kolotov *1$ küóval éthetm meg ex ezüstéremhez jv-teté amerikai GrippcL! és a magyar Tóth Gézát. A magyar csapat — akárcsak középsúlyban — két versenyzőt indított. A 38 éves Tóth Géza világbajnokságokat tekintve 1981 óta nem adta alább bronzéremnél és Columbusban is hü maradt a hagyományokhoz. Bár nem érte el legjobb eredményét. így is dobogóra állhatott és csak testsúlykülönbség miatt esett el az ezüstéremtől. A magyar súlyemelők tehát befejezték columbusi szereplésüket. A „feje tetejére állított” világbajnokságon (ha nem vesszük figyelembe az óvás alatt álló, diszkvalifikáiásokat) 29 pontot szereztek, 5 arany-, 3 ezüst- és 7 bronzérem mellett. A magyar súlyemelőcsapat 29 pontjával (a diszkvalifiká- lások nélkül) az országok közötti versenyben a harmadik helyen végzett. Félnehézsúlyban rajthoz , állították kilencedik versenyzőjüket a lengyelek is. 42 pontjuk lett. A Szovjetunió 29 ponttal rendelkezik és még két versenyzője — Tolt» és Alekszejev — van hátra, ök ketten maximálisan 14 pontot szerezhetnek,« ha ez sikerül, akkor a szovjet válogatott t ponttal megelőzi a lengyeleket a pontversenyben. Nagy izgalmakra van még kilátás! A szovjet csapatnak nem lenne ennyi izgalma, ha félnehézsúlyban Kidajev biztos pontokat szerzett volna, s akkor kisebb lenne a különbség a lengyel és a szovjet együttes között. Félnehézsúlyban Kolotov nyomásban már 10 kilót vert a mezőnyre, Tóth és Nagy egyformán 100 kilóig jutott, ez az 5—6. helyhez volt elegendő. Félnehézsúlyban világbajnok: Vaszili) Kolotov (Szovjetunió) 537,5 kg, világcsúcs (175, 160, 202,5), 2. Phil Grippaldi (Egyesült Államok) 490 kg (100, 140, 190), 3. Tóth Géza (Magyarország) 490 kg (100, 142,5, 187,5), 4. Van Lerbergue (Belgium) 487,5 kg (105, 142,5, 180), 5. Golab (Lengyelország) 485 kg (105, 140, 180), 0. Dörzapff (NSZK) 470 kg (150, 145, 175). • Bp. Vasas—Csepel 4:0 (2:0) Góllövők: Puskás dr., Vi- dáts. Ladinszki, Tóth B. 4 súlyemelő-világbajnokság félnehézsúlyú csoportjának győztesei: az emelvény legmagasabb fokán két új világrekord felálltfásával a szovjet Vaszilij Kolotov, a második az amerikai Emil Gripaldi és a harmadik (jobb oldalon) Tóth Géza Magyarország. (Telefoto — AP—MTI—KS) A szövetkezetpol iti ka • I rf rr \ r 1 r ■ időszerű kérdéséi Mint lapunk szeptember 19-i számában hírül adtuk, a napokban megyei tanácskozást tartottak a szövetkezeti aktivisták. A tanácskozáson dr. Tamás László, a megyei pártbizottság titkára tartott előadást a szövetkezetpolitika időszerű kérdéseiről. A beszéd rövidített változatát és a hozzászólásokat most közöljük. A szövetkezetekkel kapcsolatos jelenlegi elvi álláspontot az MSZMP Központi Bizottságának 1970 májusában kiadott Szövetkezetpolitikai Irányelvei képezik. Szükséges tehát, hogy a szövetkezetekkel kapcsolatos Idejétmúlt felfogásokkal harcba szálljunk és a gyakorlatban a párt helyes szövetkezetpolitikai irányelveit valósítsuk meg — mondotta dr. Tamás László. A szövetkezeti szektort szocializmust építő népgazdaságunk szerves részének kell tekinteni. A szövetkezeti tulajdon az állami tulajdonnal nem ellentétes, azzal egyenrangú tulajdonforma. A szövetkezetek szocialista jellegüket és társadalmi hasznosságukat a gyakorlatban bizonyították be. Tervgazdálkodásunkat a szocialista tulajdon mindkét formájának, az állami és a i szövetkezeti tulajdonnak az ! együttes fejlesztésére kell ala- i poznunk. Ezért a jövőben — I a szocializmus teljes felépítése időszakában — indokolt és célszerű a szövetkezetek szerepének növelése, mükö- ; dési körük további fejleszté- , se és bővítése. I A szövetkezetek társadalmi j fe gazdasági jelentőségüknek megfelelően a tagok közvetlen anyagi érdekeltsége alapján kell, hogy fejlődjenek. £970. szeptember 20., vasárnap A személyes jövedelmek és a felhalmozás közötti helyes arányokat nem adminisztratív előírásokkal, hanem a szövetkezeti sajátosságoknak megfelelő módon közgazda- sági eszközökkel szükséges biztosítani. Hazánkban a szövetkezeti formációk elsősorban a mezőgazdasági, az ipari termelés és a kereskedelem területén alakultak ki. A mező- gazdasági, a halászati és a kisipari termelőszövetkezeteken, valamint az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezeteken kívül a szövetkezeteknek újabb formái is létrejöttek. Ezek közül elsősorban a takarékszövetkezetek, a kertszövetkezetek, a lakásszövetkezetek, az ifjúsági szövetkezetek, a szövetkezeti vállalatok, a szövetkezetek társulásai és az állami, valamint a szövetkezeti szektorok által közösen létrehozott vegyes vállalatok érdemelnek figyelmet. Nem tekinthető lezártnak azonban a szövetkezetek működésének köre. A termelőerők fejlődése, valamint a lakosság életszínvonalának, Igényeinek növekedése újabb területeken teszi indokolttá a szövetkezeti mozgalom kibontakozását. Á szövetkezeteknek nemcsak gazdasági jelentőségük van Ezután az előadó számadatokkal bizonyította a szövetkezet jelentőségét, majd így folytatta: — A szövetkezetek nemcsak gazdasági alakulatok, hanem egyben társadalmi szervezetek is. Jelentőségüknél és kihatásuknál fogva a lakosság egyik legátfogóbb társadalmi szervezetét alkotják. Ezért a szövetkezeti mozgalom tevékenysége jelentős tényező a lakosság tudatának átformálásában, a szocialista tudat további kialakításában és megszilárdításában. A szövetkezetek a szövetkezeti demokrácia kialakításában és gyakorlati alkalmazásában mezőgazdasági termelőszövetkezetek járnak az élen. A Központi Bizottság 1967. február 15-t határozata alapján törekszenek a szövetkezeti demokrácia kiszélesítésére, tartalmi és formai egységének megteremtésére. A szövetkezetek jogi helyzetét, demokratikus működésük feltételeit ma már átfogó jogszabályok rögzítik. Bár az egységes szövetkezeti törvény még nem került kiadásra, a szövetkezetek és szövetségeik jogi helyzete és működésük feltéelei tisztázottnak mondhatók. A szövetkezetek gazdasági kapcsolatai közül az állammal, valamint az állami vállalatokkal való kapcsolat kérdése az alapvető jelentőségű. Az állam által kiadott jogszabályok fő elvi alapját az képezi, hogy. az állam elismeri a szövetkezetek szocialista jellegét, a szövetkezés szai/idságát, a szövetkezetek a szocialista gazdaság szerves részének, perspektivikus szocialista gazdasági és társadalmi szervezeteknek, az állami vállalatokkal egyenrangúnak tekinti és társadalmi-gazdasági jelentőségüknek megfelelően támogatja tevékenységüket. A szövetkezetek gazdasági tevékenységének és az állammal való kapcsolatok továbbfejlesztésének elsősorban a következő célokat kell szolgálnia: — bontakozzanak ki a szövetkezetekben rejlő társadalmi és gazdasági lehetőségek; — váljék lehetővé, hogy a lakosság termelési, fogyasztási és kommunális szükségleteit szövetkezeti úton — az érdekeltek anyagi hozzájárulásával és személyes közreműködésével — elégíthesse ki; — a jelentkező igényeket az a szervezet (állami vállalat, illetve szövetkezet) elégítse ki, amely társadalom- és gazdaságpolitikai célkitűzéseinkkel összhangban a legnagyobb hatékonyságot tudja biztosítani. összességében a szövetkezetek fejlesztésének célját abban jelölhetjük meg, hogy tagjaik érdekét messzemenően szolgálják, mozdítsák elő a tagság anyagi jólétét, kulturális fejlődését, szocialista nevelését. Emellett szolgálják a társadalom érdekeit is. társadalmilag is hasznosak legyenek. Azokat a szövetkezeteket, amelyek ennek az alpvetö célnak megfelelnek, az állam részéről el kell ismerni, a szocialista gazdaság szerves részének kell tekinteni. Kapcsolat az állammal A fenti célok elérése érdekében # tzövetkejteitk állammal való kapcsolatának rendezését, továbbfejlesztéséi a következő alapelvek szerint szükséges végezni: — a két szocialista szektor egyenrangúsága, a gyakorlatban is következetesen érvényesüljön, — a népgazdaság egyes ágazataiban működő szövetkezetek az ágazat egészébe beilleszkedve, az ágazati gazdaságpolitikai koncepciók alapján fejlődjenek, — az állami szervek munkájában a szövetkezetek jelentőségének és szerepének megfelelően érvényesüljenek a szövetkezetpolitikai elvek és célkitűzések, — amikor a társadalmi és egyéni érdekek ésszerű, közvetlen összhangba hozása a cél, e tevékenységet az érintett embercsoportok közös vállalkozásaként — szövetkezeti formában — célszerűbb megszervezni. Ennek megfelelően a termelés, az áruforgalom, a szolgáltatások területén, valamint egyes rétegek részére munkaalkalmak teremtésében célszerű új szövetkezeti formákat létrehozni, — figyelembe kell venni az egyes szövetkezetek sajátos vonásait. A felsorolt elvek végrehajtásánál a következő témakörök érdemelnek nagyobb figyelmet: a) A központi akaratot az állam az egyes szövetkezetek vonatkozásában közvetlenül érvényesíti. Részben hatósági jogszabályokkal, részben közgazdasági szabályozókkal befolyásolja az önállóan gazdálkodó szövetkezetek tevékenységét, annak érdekében, hogy a szövetkezetek gazdasági jelentőségüknek megfelelő mértékben járuljanak hozzá a központi gazdaság- politikai célok eléréséhez. Még ma is tapasztalható, hogy a szövetkezetekkel versenyben levő vagy üzleti kapcsolatban álló országos gazdálkodó szervek hatósági jogkörrel is fel vannak ruházva. (PL: OTP. Gázértékesítő Vállalat, Húsipari Tröszt). Ez a gyakorlat a szövetkezetpolitikai elvekkel ellentétes és hosszú távon nem is tartható. b) Szükséges leszögezni, hogy a szövetkezetek és az állami vállalatok egyenrangúságának deklarálásával a tényleges gazdasági egyenrangúság nem valósult meg. Az egyenjogúság gyakorlati megvalósítását az jelenti, hogy a szövetkezetek és az állami vállalatok részére egyenlő működési feltételeket alakit ki az állam. Lényeges körülmény, hogy a működési feltételek egyenlősége nem jelenti feltétlenül a szabályozók azonosságát. A szövetkezetekben realizált kis tömegű nyereség és fejlesztési alap miatt a szövetkezetek hátrányos helyzetbe kerülnek a hitelversenyben. Az egyenjogúság csak azonos gazdasági feltételek mellett érvényesülhet. Ez a követelmény jelentkezik abban a gyakorlatban is, mely szerint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek melléktevékenysége ugyanolyan költség- vetési kapcsolatokkal jár (költségvetési befizetés, árkiegészítés, Icamat stb.), mint a hasonló tevékenységet folytató állami vállalatok tevékenysége. Az állami vállalatok és a szövetkezetek egyenlőségét esetenként a közgazdasági szabályozók rendszerének, vagy mértékének különbözősége biztosítja. Ennek az elvnek az érvényesítésében, már mutatkoznak eredmények, azonban a megoldás sok tekintetben még felemás és átmeneti jellegű. A legfontosabb problémák a következők: A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek vonatkozáséban az árszínvonal egészség-.
